Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-18 / 64. szám
Egy pillantás a szomszédba I rodaiam, kőhajításnyíra címmel írt érdekes recenziót a Csongrád megye Hírlap egyik utóbbi számában a Kiskunság című antológiáról Papp Zoltán Néhány észrevétele úgy véljük, számunkra is érdeklődésre tarthat számot. Ahogy olvasom a sorokat, az jut eszembe, hogy a mi szomszédunkban Borsodban is felnövőben van egy irodalom, amellyel a kapcsolatok hol erősebben, hol lazábban léteztek, és most sem szakadtak el. Papp Zoltán arról is ír, hogy a régi, rossz közlekedssű világban, néha valahogy közelebb voltak egymáshoz szomszédos tájegységek, mini a mi gyorsjáratú korunkban. Erre konkrét példákat is hoz. Mindenesetre tény, hogy most, amikor Nógrád megye a maga lábán, a maga útját akarja járni, nem ragaszkodhat a Karancs közvetlen környékéhez, ki kell lépnie a legszűkebb pátriábólszellemi, irodalmi vonatkozásban is. A Palócföld című nógrádi folyóiratot azt h isszük, nem érheti az el- és bezárkózásra törekvés vádja. Ellenkezőleg. Már az antológia-korú Palócföld igyekezett kitágítani szerzőgárdájának körét, elsősorban a Nógrádból elszármazott, Budapesten élő, leginkább országos hírű írók, költők, esetenként Irodalomtörténészek anyagainak rendszeres közlésével. Természetesen, más antológiák is általában ezt a módszert követik, s Budapesttel, illetve az országos irodalmi élettel igyekeznek megteremteni, ápolni a kapcsolatot. L étezik azonban, mint említettük, a szomszédiján is izmosodó irodalmi élet az északmagyarországi tájegység szellemi életének mind értékesebb részeként, s tőlünk is csupán — Uöhajításnyira. Elsősorban a Miskolcon megjelenő Napjaink c. irodalmi lap köré csoportosuló szerzőkre gondolunk. A Napjaink „elvileg” Borsod-, Heves- és Nógrád irodalmi életét is reprezentálja, a gyakorlatban. a megjelenő számok tartalmában azonban eddig ebből meglehetősen kevés látszott. Szükségesnek tűnik a szorosabb kapcsolat kiépítése. A kérdést különösen aktuálissá teszi a Palócföld folyóirattá válása. Két dudás egy csárdában? Márcsak azért is örömmel üdvözöltük, hogy a két lap főszerkesztői, Gulyás Mihály és Kojnok Nándor, valamint a lapok szerkesztőbizottságának tagjai Miskolcon találkoztak egymással. A legfontosabb kérdés az volt, hogyan illeszkedett, illetve illeszkedik be a Napjaink és a Palócföld a mai magyar irodalmi élet egészébe? Milyen szerepe lehet egy tájegységen belül két lapnak? A mi a Palócföldet illeti, sohasem volt szándéka valamiféle verseny kialakítása az Új írással, a Kortárssal, vagy akár a Tisza- tájjal, a Jelenkorral stb. Inkább a nógrádi medence irodalmi próbálkozásainak biztatására, alakítgatására törekedett; jelentős arányban az itt Pályázat a Kiváló vállalat címre A megyei tanács végrehajtó bizottsága ég az SZMT elnöksége kidolgozta azokat a szempontokat, amelyeknek alapján a tanácsi íelyiipari vállalatok megpályázhatják a Kiváló vállalat kitüntető címet. A pályázatokat március 20-ig kell a megyei tanács illetékes szak- igazgatási szervéhez beküldeni. Az értékelő bizottság javaslata alapján a megyei ta- íács végrehajtó bizottsága, ás az SZMT elnöksége április 8-i együttes ülésén dönt majd arról, hogy melyik vállalat érdemes a kitüntető címre. élők, s leginkább a napi munka után alkotók anyagainak közlését segítette. Talán az is volt a gond, hogy egészen a legutóbbi időkig elég szűk- körű bázisra épült, mind a szerzőgárdát mind a tematikát illetően. A legutóbbi időben örvendetes változást látunk, különösen a lap tanulmányrovata erősödött meg, amely esetenként igen izgalmas, a megye mai társadalmi kérdéseit feszegető, vagy a múlt haladó hagyományait élesztgető anyagokat közöl. A miskolci tanácskozáson több hasznos, s az együttműködést erősítő gondolat merült feL Mindenki egyetértett abban. hogy a két lapnak elsősorban műhelyjellegét kell tovább erősítenie. A Napjaink már eddig is számos országos rangú tehetséget röpített ki a fészekből. Baráth Lajost, Ladányi Mihályt, Bihari Sándort, Niklai Ádámot stb. Ők elrepültek, mihelyt felnőttek. Érdekes adat: míg a Napjaink megjelenése előtt egyetlen író, költő sem jutott Borsodnak, 1962—69 között körülbelül húsz kötet jelent meg az itt alkotók tollából. Mindez azt bizonyítja, hogy az országnak ez a területe is megtenni a felrepíthető tehetségeket, ha gondoskodnak alkotó körülményeik kialakításáról, publikációs lehetőséget kapnak, ösztöndíjakkal. s egyéb, az alkotó munkához szükséges anyagi, tárgyi feltételek megteremtésével segítik őket M egállapodás született Miskolcon egyfajta „munkamegosztás” kialakításáról is a két lap között. A Napjaink újság formátumából következően elsősorban publicisztikai jellegű, viszonylag rövidebb terjedelmű írásokat, elbeszéléseket, stb. közöl. A Palócföld folyóirat formátumából következik viszont, hogy lehetősége van tanulmányok, esszék, hosszabb lélegzetű kisregények vagy regényrészietek stb. közlésére is, továbbá jelentős helyet biztosít a monográfikus jellegű írásoknak. Éppen ezért a két lap kialakíthatna valamiféle egészséges keringési rendszert, az anyagok egymás közötti kicserélésének rendszerét. Ez segíti mindkét lapot a provincializmus veszélyeinek elkerülésében is, s a terület „felfedezésével" új színnel gazdagítja a szocialistái Magyarországról az irodalom eszközeivel festett képet. N em konkurenciáról van tehát szó, hanem a földrajzi szomszédságon kívül a szellemi, az irodalmi szomszédság tudatosításáról, a kapcsolatok szorosabbra fűzéséről, a testvéri együttműködés gyakorlati megteremtéséről. E szellemben tanácskoztak Miskolcon a Napjaink ég a Palócföld szerkesztői abban a meggyőződésben, hogy ez mindkét lap számára sok haszonnal jár majd. Tóth Elemér Lehet választani Földgázüzemű tűzhely- és kályhakiállítás lesz a ZIM Salgótarjáni Gyára művelődési otthonában. A Tűzhelygyár felvonultatja az M—lft-as, M—204-es, M—303-as tűzhelyeket, az MG—102-es Garcon tűzhelyet, az MF—100-as gázrezsót — melyet egyébként elismertek a Kiváló Áruk Fórumán is —, valamint a háromezer kilokalóriás teljesítményű konvektor falba és kéménybe köthető változatát A Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat a falba és kéménybe köthető F—8-as típusú négyezerötszáz kilokalóriás teljesítményű gázkályhával, az Ónix négyezerötszáz—hatezer kilokalóriás konvektorral, valamint a Kalor fali hősugárzóval jelentkezik. A VASÉRT és a FEG is elhozza kollekcióját Tarjánba: a Gamat nevű NDK gyártmányú parapét kályhát és .falikályhát mutatja be, valamint az FKV—6, és FKV—2 típusú vízmelegítőt, s egy cirkogejzert. Az orosházi Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyár ÉTI etázs kazánját a Bács-Kiskun megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat mutatja be. A kiállítás ünnepélyes megnyitására, meghívott közönség előtt március 26-án, délelőtt 11 órakor kerül sor. A közönség hétköznap 13 órától 19 óráig, illetve vasárnap 8 órától 19 óráig tekintheti meg a földgáz üzemű készülék bemutatóját. Cj üzemben Ki^lcTcnién Kisterenyén, az új vasszerkezeti gyártócsarnokban sugárfúrógépen, rezgőollón és excel*« terpréseken dolgoznak. A Diesel-elektromos mozdonyok vezérlőszekrényelhöl az első húsz darabot már elkészítették. Szabolcsy Béla lakatos és társa új szerszámot rak a gépre Fotó: Koppány György Nines veszt szövetkezet Ötheti keresetnek megfelelő nyereség A megyei Kíszöv vezetői megállapították, hogy a kisipari szövetkezetek korábbi dinamikus fejlődése bizonyos mértékben módosult. A mindenáron való termelés helyett a lakosság, illetve a piac igényeihez való alkalmazkodás került előtérbe. A foglalkoztatottság szempontjából igen jelentős, hogy mintegy 8 százalékkal, 150 fővel növekedett a KISZÖV-höz tartozó szövetkezetek létszáma. Ezzel ellentétben a termelékenység megyei szinten mintegy 5 százalékkal elmaradt az előző évi szinttől. Ennek egyik oka, hogy a termékek összetétele változott, másik ok pedig a létszám felhígulása. Az építőipari szövetkezetek gondjai közismertek. Év elején rendeléshiánnyal küzdöttek, csökkent az igény a magánosok lakásépítkezésénél. Tavaly 96 lakással kevesebbet adtak át mint az előző évben. Szabad kapacitásukat több közületi, illetve fenntartási jellegű munkával kötötték le. A termelékenység csökkenést ellenére megyei szinten mintegy 2 százalékkal növekedtek a keresetek. Az eredményektől függően a szövetkezetek fele azonban nem érte el az előző évi bérszintet sem. Igen érdekes jelenség, hogy a cipőjavítási igény 9 százalékkal, a ruházati javítások igénye pedig 22 százalékkal csökkent egy év alatt. A tartós fogyasztási cikkek javítására viszont ugrásszerűen megnövekedett az igény, a gépkocsijavítás például 13 százalékkal növekedett. A motor- kerékpár javítása egy év alatt 3,5-szeresére, az elektroakusztikai eszközöké pedig háromszorosára szaporodott. Örvendetes, hogy a személyi szolgáltatások is 10 százalékkal növekedtek megyénk területén, amihez jelentősen hozzájárult a hálózatbővítés. A kisipari szövetkezetek gazdálkodásának hatékonysága a gazdaságirányítás új rendszerének eredményeképpen nagyon sokat javait az elmúlt évben. 1967-ben például 8,S millió, tavaly viszont 18 millió forint nyereségtömeget értek el. Egyetlen veszteséges szövetkezet sem volt. Jelentősen megnövekedett a részesedési alap, amit a mostanában folyó mérlegzáró közgyűléseken osztanak szét. Átlagosan öthetí keresetnek megfelelő összeg jut a szövetkezeti tagoknak. A salgótarjáni cipész, a nagybá- tonyi vegyes, a szécsényi szolgáltató és a salgótarjáni faipari szövetkezetekben például a hármas kategóriába tartozó dolgozók is egyhavi keresetüket meghaladó összegei kapnak nyereségrészesedésként. A nyereséget terhelő kifizetések összegén felül csaknem 4 millió forintot tartalékoltak fejlesztési célokra. Az idén, a tavalyi tapasztalatokat leszűrve kezdtek munkához megyénk kisipari szövetkezeteiben. A most folyó mérlegzáró közgyűléseken igen részletesen foglalkoznak majd a jövő tennivalóival. 50, nyától. A nyugdíjas A hegy oldalába simul Szí- r « ■ m j getvári Széver \/jf János fageren- dás> egy szobá" ból álló lakása Baglyasalján, a Katalin-telepen Még 1941-ben vette meg a bá- 78. életévét taposó bányászember 45 évet, 9 hónapot és 13 napot töltött a föld alatt. Végtelenül egyszerűen berendezett szobájában az első. ami szembetűnik: szokatlanul sok a sajtótermék. — Kilencszázhetvenkéí forint nyugdíjat kapok. Ebből havonta 64 forintot költők újságokra, folyóiratokra. Előfizetek a Nógrádra, a Népszavára, a Magyarországra, a Fáklyára és a Szovjetunióra — kezdi a beszélgetést Szigetvári János. Az érdeklődő, a forradalmi eszmékre fogékony, a világ eseményeit most is nagy figyelemmel kísérő ember, a Tanácsköztársaság 50. évfordulójára készülődve, magános óráiban eltűnődik. Ilyenkor kézbe veszi a megyei és a városi pártbizottság meleghangú meghívóját, s ki tudja hányadszor idézi fel az akkori időket. Főbizalmi volt, amikor behívatták Tarjánba a Vadász vendéglőbe, ahol azt az utasítást kapta: „Elvtársaiddal együtt állítsatok össze egy századot a frontra. Nem sokkal később, amikor hozzákezdtek a munkához, megvolt a század, A Mindenki a helyén marad újabb utasítás érkezett: Mindenki marad a helyén, mert a szénre nagy szüksége van az országnak... Mondtam bányásztársaxm- nak: — „Dolgozzunk emberek, ezt kívánja a forradalom, a mi érdekünk.” A többség megértette, de voltak, akik úgy válaszoltak: eleget dolgoztunk a háború alatt, minek háborgattok bennünket. Te akarsz nekünk parancsolni, jobb ha elmész dolgozni... Kezdetben néhányan nem is jöttek be, később azonban mindenki ott szorongott a felolvasóban. Két és fél > vagon szénnel több azonban naponta nemigen jött a felszínre Gusztáv-aknából. Róth Flóris bányaigazgató, a munkáskormány kinevezett szénkormánybiztosa, a hetenkénti termelési megbeszélésen azt kérdezte: hogy halad a munka, mennyi szenet bányásztok? Hol a vállát vono- gatta, hol meg tudomásul vette jelentésemet. Ütravalóul csak annyit mondott: — Többet kell termelni, ha azt akarjuk, hogy a Tanácsköztársaság fennmaradjon. Nem tudtam lemérni, hogy úgy érzett-e. ahogy beszélt. Visszatérve közöltem a kormány üzenetét. Mai szemmel nézve a dolgot, azt mondhatom: nem értünk el kiváló eredményeket a bányában. Nem csoda. Az emberek jórésze kifáradt, sokat éhezett a háborúban, megunta a büdös margarint, meg a dohos kukoricalisztet. — A Tanácsköztársaság kikiáltásakor nagy volt az öröm. Nálunk is megszűnt a tizenkét órai munka, bevezettük a nyolcórás műszakot. A falu jegyzője kereket oldott. Egy beosztott hivatalnok intézte a község ügyeit, mi bányászok, kommunisták pedig kézbevettük a politikát, a hatalmat Megszerveztük az élelemelosztó st. A beszerzési bizottság vezetője egy Almási nevű pénztáros lett. Tagjai Andó András és Balaska János voltak. Almási telefonon kapta az értesítést, hogy hová kísérjük a szénszállítmányt, ahonnan krumplit, disznókat, meg lisztet kapunk cserébe. A szénnel telt vagonokat a mi fegyveres embereink kísérték. Vigyázni kellett a szén ellenében kapott élelmiszer-szállítmány biztonságára, mert az országban másutt is voltak éhes emberek. Szabolcsból krumplit, Kecskemétről, Szegedről pedig lisztet szereztünk. Jómagam egyszer Szeghalomra mentem disznókért. Velem volt Balaska János és Farkas felvigyázó. Koztunk egy vagonravalót. A telep lakóinak a mészárszékben osztottuk síét. Ezt is beírtuk — akár csak a többi élelmet — az úgynevezett credit-könyvbe. Ki mennyit dolgozott, annyit kapott, A beszerzéseknél szerencsések voltunk, mert a szenünk igen kelendő volt. Elérte a 4600 kalóriát. Tárgyalásainkkor telefonba csak ennyit mondtunk: észak-magyarországi szenet szállítunk. Mindent megadtak érte. Négyszázan dolgoztunk akkor Gusztáv-aknán. Huszonkét éves, erőteljes és jó egészségnek örvendő fiatalember volt akkor Szigetvári János. Nem ismerte a fáradtságot és a lehetetlent. Nagy munkájában jó segítőtársai, harcostársai voltak Kakuk József, Ando Gáspár, Garamszegi Guth László. Mindig ott álltak mellette a harcban. Jóformán egy volt a gondolatuk: élni és dolgozni az új rendért, a munkások hatalmáért. Hozzákezdett tanulni is. Pestről kommunista gondolatokat terjesztő könyveket hozott, amiért később majdnem életével fizetett a csendőrök tanyáján, a polgári iskolában, ahol félholtra verték. — A faluról keveset tudok mondani, nagyon lekötött a bánya. Csupán arra emlékszem, hogy a lakosság Nagy- faludi Józsefet választotta meg a község vezetőjének, mert pártatlan, igazságos embernek ismerte. E rövid kis kitérő után Szigetvári János ismét kedvenc témáját folytatja. Milyen volt akkor a kulturális élet? Milyen változások történtek? -= ismétli a kérdést, majd így folytatja: — Megalakítottuk a nyolc tagból álló vonószene- kart. Vezetője Mráz József tanító lett. Nem sokkal később 20 fővel jelentkezett a fúvós- zenekar. A karmester never« már nem emlékszem. Annyi' tudok, hogy cseh ember volt igen csendes, rendes és pe dáns. Létrehoztuk a színjátszókért is. Tagjai a bányászok soraiból verbuválódtak. A szervező s egyben a főszereplő Kovács Dezső és Kazareczki Jolán voltak. Ezek az emlékek igen élénken élnek Szigetvári János gondolataiban. Mivel halad aa idő, sok részletkérdés már elhalványult, megkopott, de a lényeget, az egész életre szóld eseményeket, tanulságokat nem lehet elfelejteni. Szigetvári János bácsi a Horthy- időszak súlyos megpróbáltatásai alatt sem tagadta meg 1919 magasztos forradalmi eszméjét. Ezért övezi szeretet, megbecsülés és tisztelet nevét Ka- talin-telepen. — Nem bántam meg amit tettem. Érdemes volt —mondja. Az egyszerűen berendezett szoba párnás székén ülve pihen a munkában és a harcban megfáradt idős harcos, aki mai, jobb életünk letéteménye. se, s aki annak idején az életét is kockáztatta a máért. Köszöntsük őt szivünk teljes melegével. Venesz Károly NÓGRÁD — 1969. március 18., kedd
