Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
Kehéz volt elmondani... Sorsába belenyugodva élte az életét. Elbicegett az istállóig. befogta a lovakat, amikor a kocsira tilt, már köny- nyebben elviselte megcson- kult lába okozta hátrányait. Nem panaszkodott, dolgozott. Amikor az időjárás rakoneát- lankodott, sajgott a teste a feje tetejéig. De a fájdalomnak nem engedte legyűrni ma- iát, A testi fájdalmakat két évtizeden át elviselte. Most váratlanul a lelkét kavarták fel. Ez már elviselhetetlenebb lett számára. Az egyik reggel hívatták az irodára, A fő- agronómus üzent érte. Nem tudta mire vélni. Ilyen öreg korba forduló kocsist, mint ő is, egyre ritkábban hívnak az irodára. Beballagott, Akkor is hasogatta testét a fájdalom, — Üljön csak le, János bácsi — mondta neki az agronómui, Az öreg levette kopott kalapját, hunyorgatott, az agfonóm us szeméből akarta kiolvasni, mivógből ülteti le. Hir- telenében még azt Is átgondolta, történt-e körülötte az utóbbi napokban valami figyelemre méltó. Az egyik lova megcsúszott a minap, „Csak nem erről akar velem beszélni”, Figyelte az agronó- must, aki elővett egy vasárnapi újságot, lapozgatott benne, míg meg nem találta, amit keresett. Akkor az öregre nézett: — Hogy is történt magának e* a balesete? — Milyen baleset? —- Amikor a lába fejét elveszítette. Az öreg akaratlanul a gumicsizmája orrára tekintett. Meg akarta mozgatni a nagy ujját. Csak az idegszálai mozdultak. Nyelt egyet, és meg- dörzsölte borotválatlan arcát. Elhúzott szájjal jelezte, nem szívesen beszél erről. Indulatos lett. — Háború volt akkor, kérem. És maga mit akar erről tudni? — Mert egy rendelet inté*- kedlk a megrokkantakról — mutatja az újságot az agro- nómus. Az öreg nehezen értette meg. Húszegynéhány év óta senki sem kérdezte, mi volt, hogy volt. Sajgott a teste a fájdalomtól, bicegett reggeltől estig, most pedig az agronó- mus rendeletről beszél. Megint át kell élnie azt a napot, Nagy ütközet volt a falu alatt, A pincébe húzódtak előle, örök időnek tűnt, amíg végre elhallgattak a fegyverek. Tél vége volt. Sírt a csend a feltúrt réten, Kibújt a pincéből és figyelt, Aztán lement az utcára. Jöttek a katonák, prémes sapkában, bekecsben, de szót sem válthatott velük, annyira siettek, a menekülők után, Pedig de várta már őket. Mások Is kimerészkedtek a pincéből. Jött egy vb- röskeresztes kocsi, kiugrott belőle egy prémessapkás legény, utána egy lány, és a tolmácsot kereste. Akadt a faluban az is, Tőle értesültek, hogy segítséget várnak tőlük, Halottak fekllsznek a réten, meg fel nem robbant aknák, el kéne hántolni. — Emberek, segítsünk) — kiáltotta János bácsi elsőnek. Mentek a hányán voltak. A háború utolsó pusztításának eltakarítását jelentette az neki. Elsőnek a halottaknak adták meg a végtisztességet. Ezután került sor az aknákra. Bányászemberek voltak, hozzáértéssel bántak a robbanóanyaggal. Valamennyit biztonságba helyezték, amikor meglátta, hogy egy kisebb akna leselkedik ki a vízfolyásból. Kicsi volt, félkézzel Is kiemelhető. Beóvatoskodott a vízig, és vigyázva kiemelte. Indult a partra. Már kint állt a töltésen és szólni akart a többieknek, de fázott a keze, az aknát letette a földre, felegyenesedett. És akkor elvakult a szeme, füle bedugult, és fájdalmat érzett a térdében. Semmi mást nem érzett. A ruhája vált ronggyá, azt nézte, Lépni akart, de a cipőjének csak a szára volt a lábán. A hó vöröslött körülötte. — Segítsetek! — kiáltotta. Aztán fordult vele a rét és elveszítette eszméletét. A kórházban tért magához. Ott tudta meg, hogy lábafejét zálogul követelte tőle a háború, Nagyon megrázta őt az eset, Hónapokig szótlanul nézett a semmibe. Mikor leszedték a kötést, újból tanulta a járást, Hosszú Idő telt el, amíg belenyugodott a dologba, Nem is akart rágondolnl- dolgozott, amit tudott, Haragudott, miért kellett emlékezetébe felidézni azt a téivégét. Észébe sem volt, amit az agronómus a rendeletről mondott. Nézte a csizmáját és fojtogatta a keserűség. — Mi van magával János bácsi? — kérdezte tőle az agronómus. — De magúval mi van, hogy Ilyesmi érdekli... — Segíteni akarok! Bejelenteni, hogy magát a rendelet szerint anyagi támogatás illeti. Az öreg elvette az újságot, lassan böngészte az áprö betűket. Mikor tudatáig ért, ami abban állt, feltekintett, nagyot sóhajtott, és az agronó- musra nézett. — Köszönöm, hogy gondolt rám! Elindult lassan, bicegve hazafelé. Tekintetét a főidre szegezte. Az irodában kattogott az írógép, készült ügyében a bejelentés. BobáiGyula Nógrádmegyerj öreg házak Koppány György felvitele ti é tmilliós terv — hétsmáxesres nyereség Ez a két szám jellemzi leginkább az Érsekvadkert és Környéke Építőipari Szövetkezet idei tervét. Az összegből januárban már 3,5 millió forintra volt megrendelő, Qtt- iárlunkkor a szövetkezet, vezetősége tárgyalásokat folytatott a Ramhányt Cserépkó'v- ,ragyáé -vezetőivel egy 3 millió forint értékű munka elvégzésére. A gyár a propánbután gáz fogadásához szükséges nyolc gáztartály beton, alapjai és a velejáró egyéb munkák elvégzését kéri a szövetkezettől. A szövetkezet vezetősége csak úgy tudja elvállalni a feladatot, ha középlejáratú hitelt vesz igénybe. Építési szándékát közölte a Nógvád megyei Sütőipari Vállalat is. űj sütőüzemet kíván építeni 500 ezer forint értékbe*!» Éj UN! rost A japán Teidzin gyár új terméket jelentett be, amely forradalmat jelent a textilrostok és a szintetikus anyagok gyártásában. Sz a műrost igen magas hőfokot bír el, s festeni lehet. Az új anyag rugalmas. A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Leli Jó puskánk töltényünk A Csecsét övező hegyek tetejét még hósapka borítja. Brunda József lakásához vezető szántóföldön — mert erre még nincs kiépített út és árok — ömlik a víz. Dagaszt- juk a sarat. A takaros és tiszta udvaron fogad a házigazda, a Vörös Hadsereg egykori századparancsnoka. A szobába invitái, ahol egyedül él, hiszen nem régen vette ezt a házat, a gyerekek meg várják a jobb időt a költözködésig. — Elnézést kérek, mindjárt rendet csinálok — magyarázkodik. — Egyedül vagyok, mindent magamnak kell elvégezni, , s letörli az asztalt, félre teszi az újságot, és kedvenc szórakoztatóját, a furulyát, amin naponta többször is népdalokat, forradalmi dalokat, indulókat játszik saját szórakoztatására. Fehér bajuszát még egyszer megpödrí, s csak azután kezd beszélni ftsz- szeíüggően, logikuson, úgy ahogyan az események immár több mint fél évszázada lejátszódtak. Magatartásán egyáltalán nem lehet észrevenni, hogy már jóval túl van a nyolcvanon. — ötven évvel ezelőtt sok százezren itthon meg kint, Bzovjet-Oroszországban harcoltunk a proletárhatalomért. Célunk azonos volt. Oroszországban meg kellett védeni a szovjethatalmat, itthon pedig azért harcoltak a munkások, meg parasztok, hogy kivívják a Tanácsiköztársaságot, és meg is védjék azt. Én azok közé tartozom, akik Oroszországban harcoltak az Itthoni érdeke, kért,.. Azt hittük, ha ott rend lesz, megfelelő tapasztalatokkal jöhetünk haza, Itthon is rendet teremteni. Sajnos, ami ott kint sikerült, nem valósulhatott meg nálunk .,, Az akkor még fiatal Brando József élete js úgy kezdődött, mint sok százezer ■ magyaré. Katonai behívás^ front- szolgálat és fogság. Bejárta a Bajkál-tó környékét, dolgozott mint erdei munkás, eljutott irkutsskig. A naptár még 1917 telét mutatta. — Irkutszkban lágerben voltunk, amikor kitört az ellenforradalom. Kolesak fehérei napokig ágyúzták a várost- Nem mondom, mi is féltünk. De jöttek a hírek. Nincsenek már messze a vörösök, a fiatal Vörös Hadsereg katonái. Jöttek és győztek, Aztán felkeresett bennünket két katona. Azt. kérdezték: akarunk-e a Vörös Hadsereg tagjai lenni? Mi meg azt feleltük, hogy akarunk,.. Nos, így lettem én vöröskatona. Beosztottak bennünket a lovakhoz, ahol mindjárt trónná- rancsnok, később pedig szá- zadparanesnok lettem... Támadás, támadás után következett. A fehérek nem nyugodtak bele a vereségbe, 1918. tavaszán Brunda Józan- fék is elhagyták a várost, Nagy volt a túlerő. Hajón át a Bajkálon, majd hosszú út következett a kínai határig. Páncélvonattal, ágyúkkal támadták a kislétszámú egységet. Brundáék géppuskákkal védekeztek. A túlerő megint győzött, fogságba estek. — Korán megtudták a fehérek, hogy kik voltak közülünk parancsnokok, Ránk kimondták a halálos ítéletet, elrendelték a kivégzést- Később azonban úgy döntöttek, hogy szükség van ránk. kell nekik is a munkaerő, öevagoníroz- tak bennünket. Irány egy szénbánya. Útközben három ember megszökött közülünk. Felszedték a vagon padozatát, úgy ugrottak ki a vagonból. Az állomáson kozákok fogadtak kancsukákkal, kardlapokkal. Letszámellenőrzés után észrevették három társunk eltűnését, Megtizedelték az egységet, nyolcvan embert lőttek agyon ... — A bánya mellett két láger is volt. Az egyikben a korábban fogságba került csehek, magyarok, szerbek, a másikban pedig mi, a Vörös Hadsereg katonái. Nehezen teltek a napok, a hetek. Brunda mindig lelket öntött az emberekbe. Megmenekülünk, emberek — mondta társainak gyakran. Arról is hírt kaptak, hogy közelednek a vöröskatonák, a bányától nem messze pedig partizánok vannak. Brunda javaslatára két ember megszökött a táborból. Feladatuk az volt, hogy keressék a kapcsolatot a par- tizánokkkal. A két ember küldetése sikerrel járt, Azt kérték a parancsnoktól, mentsék meg a halálra ítélteket, „Rendben, megszabadítunk benneteket” — hangzott az ígéret. A dátumot Is megbeszélték, mikor jönnek, hogyan készüljenek. — Sötét, koromfekete éjszaka volt akkor Tőlünk két ember állt őrséget, vártuk a felszabadítókat, akik nagyon pontosak voltak. Az épületben hatvanap voltunk. Azt az utasítást kaptuk, hogy egyenként pakoljanak az emberek, s külön-küiön jöjjenek ki az épületből, A lágertól távolabb lovas szánok vártak ránk. azokra pakoltunk. Mi megmenekültünk, sajnos két társunk hátra maradt,,, Nem tudjuk ma sem, ml történt velük,. Fárasztó volt az út, másfél napig tartott, mire a táborba értek. Ott már meleg koszt várta az egykori halálra ítélteket. — A parancsnok elé vezettek bennünket. Azt kérdezte: akartok-e harcolni. Igen, adjatok fegyvert! — volt a válaszunk. Kaptunk is, de csak egy puskát, három tölténnyel- Japánok és kozákok támadtuk bennünket. Kemény harc volt. Tartottuk magunkat. Másnap megjött a segítség, Lett jó puskánk, sok töltényünk, még ágyúnk is. Míg korábban csak fenyegetni tudtuk a fehéreket, meg káromkodtunk rájuk magyarul, most már öldöklő hare kezdődött. Túlerő volt? Mindegy. De nálunk jobb volt ,i szív, az akarat. Tudtuk, mi ■ ért harcolunk. Először az életünkért, aztán meg azért, hogy rend legyen Szovjet-Oroszor- szágban... A harc után magához kéretett a parancsnok. Azt mondta: derekasan harcoltatok. Te, Brunda József, szakaszparancsnok leszel az egységnél... Aztán már így kerültem el Gsitához, meg más városba harcolni, tisztogatni, míg végleg le nem tettük Ceig.v véreinket.,. Tizenkét évet töltött Szov- iottOroszoj'szágban Brunda József. Csak 1927-ben jött haza. Itthon már a határon letartóztatták ,.. — Üjabb tizennyolc évet vártam. Akkor találkoztam ismét a Vörös Hadsereg kato- náival, azokkal, akikkel együtt harcoltam, vagy azok fiaival, unokáival. A Tanáesköztársa - ság után mégiscsak ők hoztál-' meg a szabadságot, A vörös katonák,.. ©omogyvári László 4 Könnyem Jött - h a m a r el ve r I é k ••• vásárlók, „telt ház” várta őket. Módszereik? A már említett próbafülke és a még egyszerűbb „leemelés”. Ilyenkor az egyik asszony figyelte az eladót, vagy egyszerűen „elterelte” a figyelmét. Hogyan lophattak több hónapon át? Hogy ne legyenek gyanúsak, változtatták a helyszínt. A módszer bevált. Jártak a Centrumban, a péeskő Üzlet- házban. Szée&énybem, Pásztó« is az fmsz ruházati bolt" jában, Balassagyarmaton a női ruhaüzletben. Sorra ke- ■ült a tarjáni 363-as üzlet, őt még a leértékelt áruk toltja te. Válogatás nélkül optak. A listán 52 pont van telsorolva. O«kánkabát, sző- et, dama&ztgarnitúra, kisma- naruha. szivacskabát. Ki tudta felsorolni valamennyit. A ársadalmi tulajdont több nini 23 ezer forinttal kár er (tották meg. Hiérí lették? A lopoitt árut eladták a bi* ományiban. Volt, hogy megártották, vagy hozzátartozóinak ajándékozták. Mire kei- ett a pénz? Szórakozásra, lert a két asszonyt gyanú, a meg lehetett találni Salgó arjánban, a Kulacs vendég- 5ben. Ilyenkor ettek, ittakA salgótarjáni Centrum Áruházát naponta „rohamozták” a vevők, Tavaly 1 millió 338 ezren vásároltak megyénk legnagyobb áruházában. Ha ehhez a számhoz hozzáadjuk azokat, akik érdeklődnek, nézelődnek, de nem vásárolnak, a szám több mint kétmillióra emelkedik. Könnyű kiszámítani: naponta mintegy 4300-an fordulnak meg itt, Kiárusításkor, várható nagyobb forgalomkor (fizetési napok) a hangosbeszélőn reklámszöveget hallunk. És mást is. Az áruház felhívja a vásárlók figyelmét: nagy a forgalom, személyi tulajdonaikra fokozottan vigyáz zanak. Az árucikkekre, a társadalmi tulajdonra ki vigyáz? A jó kereskedőnél első a bizalom, A vevők szabadon válogathatnak, próbálhatnak. Nagy többségük becsületes. Nem mindegyik, Táskában a ruha Tavaly 13 eset volt a Centrum Áruházban, amikor tetten érték a tolvajt. Hányat nem sikerült elcsípni? Nehéz lenne szorzószámot mondani. A módszer többnyire egyszerű. Szokás, hogy az eladó — maximálisan — három áruféleséggel engedi be a 'próbafülkébe a vásárlót. Ám ha közben az még egv ruhadarabot elvesz a pultról, az eladót már «átverte”» Máris a tás« A könnyen jött pénzt ham a; elverték. Nem gondolták, hogy előbb-utóbb úgyis tetten érik őket. Másra is gondolhattak volna, Elsősorban a kiskorú gyermekekre. Tóth Gézáné- nak egy, Simonnénak pedig -ét gyermeke van. Szűkösen élt a család? Mindkét asszony férje, dolgozott. Az más kérdés, hogy a férjeknek nem tűnt fel a feleségek költekezése, sem az> hogy nap mint nap új ruhadarabokkal állítanak be, Pénzt más módon is szerezhettek volna. Ügy. hogy dolgoznak. Tpthné mindig a háztartást látta el- Simon né a? összeköltözéskor ki- lépett munkahelyéről, a Síküveggyárból, mert két kiskorú gyermekére kellett vigyáznia. Amikor „úton” voltak- vajon ki vigyázott a gyér mekekre? A könnyelműség, a könnyű élet hajszolása idi vezet. Más kérdés, hogy Tóth- nén»k akár lánya is lehetne Simonná, hiszen húsz évvel Idősebb nála. Ahelyett, hogy segítette volna a korra] szerzett tapasztalataival, „megszülte” a nagy tervet. Áz eb sőrendű vádlott, Tóth Gézáné előzetes letartóztatásban van. A másodrendű vádlott, Simon Józsefné két kiskorú gyermekére való tekintette? szabadlábon, Hamarosan ősz- szeül a bíróság, és ítéletet hoz Az ügyészség vádirata elké szült. A vád társadalmi tulaj dönt károsító, bűnszövetségben és folytatólagosan elkövetett lopás. Székács László kában a ruhadarab, s irány a kijárat. Tényadat: az elkövetett lopások mintegy 60 százaléka a konfekcióosztályon, pontosabban a négy próbafülkében történt. Akadt ügyeskedő, aki a pult üvegét fadarabbal kitámasztotta, és így szedte ki a kesztyűket. Az egyszeri próbálkozók ügyetlenek, ráfizetnek, Tiltakozás, beismerés, szégyenkezés Kettőnek könnyebb V A történet 1967 augusztusában kezdődött. Főszereplője két asszony: Tóth Gézáné é$ Simon Józsefné. Mindketten Zagyvapálfalván laknak. Az említett hónapban a Simon család albérlőként Tót hókhoz költözött., A két asszony hamar összebarátkozott, őszbe fordult az idő, amikor Tófch- né javaslattal állt elő és szövetséget ajánlott. Tervét a másik asszony elfogadta. Felkerekedtek, és sorra járták az áruházakat. A megyeszékhely volt a kedvenc helyük, ám szívesen időztek Balassagyarmaton, Pásgtón és Szécsény- ben is, Nem sajnálták az autóbusz-költséget, hiszen bőven megtérült. Vásárolni indultak, s közben loptak. Károsították a társadalmi tulajdont, mód- szeresen, ügyesen. Többnyire fizetésnapon indultak körútra. Áruk a pultokon és a fogasokon. Tolongó
