Nógrád, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-15 / 62. szám

A vásárlók érdekében Freskó a paraszti életről Bőséges kereslet, szegényes Hivatalon helyen mondták: szeretnénk a közönséget a di­vatigények szellemében úgy befolyásolni, hogy az öltözkö­désben nagyobb szerepet kap­jon a kötött áru. Ennek el­lenkezőjét viszont a vásárlók állítják: az utóbbi időben is­mét csökkent a kötött áruk választéka, nem kapják meg azt az üzletekben. amit keresnek. Hogyan látják a kötöttáru­ellátást a kereskedők? te Misik István, a rétsági föld­mű vess/.ö vetkezet 101-es ru­házati boltjának vezetője a következőket mondja: — üz­letünk évi forgalma 14 mil­lió forint. A havi átlag meg­haladja a másfél milliót. Kö­tött áruból egy hónapban 250 ezer forint bevételünk van. Zömét a Budapesti Rövidáru- nagykereskedelmi Vállalattól (RöVIKÖT) kapjuk. Szerzünk még árut a Földművesszövet­kezeti Árubeszerzö Vállalattól és a háziipari szövetkezetektől. Tavaly 280 fogyasztói rekla­mációnk volt. Csupán egy ki­fogásolta a kötött áruk minő­ségét. Állandóan visszatérő probléma azonban a válasz­tékhiány. Nem tudjuk kielégí­teni az igényeket a vékony kö­tésű női pulóverekből, keveset kapunk a női szettekből. Ke­resik a fiú- és leányka végig gombolhatós pulóvereket. Több import kötöttholmit is el tud­nánk adni. A RÖVIKÖT-nél ugyan van áru, de régi fazo- múak, hiányzanak a mai igé­nyeket kielégítő áruk. Nem jó ez nekünk, mert rövidesen nyakunkon a húsvét. Várjuk a tavaszi forgalom beindulását. Pénzünk is volna kötött áru­ra. Százezer forint értékben tudnánk vásárolni a keresett, modern árukból. Amennyiben a RÖVIKÖT-nél nem kapjuk meg azokat, amelyeket a vá­sárlók keresnek, kénytelenek leszünk a Pannónia Háziipari Szövetkezet kötöttáru-részlegé, hez fordulni. Ök az általunk megadott minta alapján és vá­lasztékban kiszolgálnak ben­nünket. Az utóbbi időben mind többen panaszolják: a feltüntetett méretek sem felel­nek meg a valóságnak. Első­sorban a banlonáruknál, főleg a Budapesti Kötöttárugyár ter­mékeinél. A nagyoroszi földművesszö­vetkezet iparcikket árusító boltjában kapott helyet a tex­tilrészleg, ezen belül a kötött árukat kínáló néhány polc. A boltvezető, Schnémann László- né elmondja, hogy a havi 240 ezer forintos forgalomból a kö­töttáru-részleg csak tízezer fo­rinttal részesedik. Mostanában a v'evők nem panaszkodtak az áruk minőségére. — Ami van — mutat a pol­cokon látható szegényes vá­lasztékra —, azokat kedvelik a vásárlók. Az árut a RÖVIKÖT- től, a Szövetkezeti Árubeszer­zőtől és a Sportszertől vásá­roljuk. A Szöváru áruval megrakott gépkocsijai helybe hozzák a portékát. Többet tud­nánk eladni pasztellszínű gyermek-, leányka- és bakfis- pulóverekből. A férfiak a szin­tetikus anyagból készült puló­vereket keresik. Nem tudjuk kielégíteni a keresletet a sváj­ci vállas kisingekből, hiány­cikk a nói svájci nadrág, a gyermek patentharisnya, sót a nylonharisnya is. — Tudomásunk szerint az utóbbi cikkekből bőséges a választék a nagykereskedelem­nél? — Tévedés — állítja hatá­rozottan a boltvezető. Később kiderül, hogy a textilruházati cikkek választékának rovására — a termelőszövetkezeti zár­számadás idejére —, főleg tar­tós fogyasztási cikkek vásárlá­sára fordították forgóalapju­kat. Ez meg is látszik a kö­tött áruk választékán. + Hrehorovszky Pál, a szécsé- nyi kötött- és fehérneműbolt vezetője azzal kezdi: — egy év alatt kilenc esetben hoztak vissza kötött árut rossz minő­ség miatt. Volt köztük nylon- harisnya, festés miatt szét­ment pulóver, három nylon- ing. A használhatatlan holmi­kat a RÖVIKÖT Nagykereske­delmi Vállalat vita nélkül visszavette. Más a helyzet a választék bővítésénél. Hetek óta nem kapunk gyerek-, fiú- és leányka garbónyakú puló­vereket. Keresik a műszálas női rövid és hosszú ujjú puló­vereket. Ha valamennyit ka­punk, azt is kevés színárnya­latban. Átmenetileg hiánycikk a fehér nyloning is. Csak negyvenen felüli számokat ka­punk. Női szettekből sem tud­Villanások a tv műsorából Jelenet az „Én, Prenn Ferenc” című TV-filnvből (csütörtöktől 3 részben) választék juk kielégíteni az igényeket. Folyamatos ellátás esetén ha­vonta 20 ezer forinttal növel­hetnénk forgalmunkat. Meg­próbálkoztunk Egerből is árut szerezni. Sajnos ugyanaz a helyzet, mint Budapesten a RÖVIKÖT-nél. Esetenként meglátogatnak bennünket a Budapesti Haladás Kötőipari Htsz képviselői. Szép árut ad­nak, elég borsos áron. Szállí­tási határidejük azonban hosz- szú. Három-négy, de előfordul, hogy csak két hónapra vállal­ják a kért áru leszállítását. Az ellátás megjavítása érdekében esetenként a MÉSZÖV segít­ségével kollektív vásárlást végzünk a RÖVIKÖT-nél. Ezt tettük a héten is. Sikerült 250 ezer forint értékben kötött hol­mikat beszerezni, amelyek igen keresettek. Az áru a jö­vő hét közepén érkezik. Utá­na újra körülnézek, mit lehet még kapni a húsvéti ünnepek­re. Gyakorlatból mondom: mi­nél többet foglalkozik az em­ber a beszerzési lehetőségek felkutatásával, annál jobbá tudja tenni az ellátást, * A tapasztalatok azt tanúsít­ják, hogy a hivatalos elkép­zelés találkozik a fogyasztók igényével, érdeklődésével. A beszélgetésekből viszont nem sikerült kideríteni, hogy a nagykereskedelmi vállalatok beszerzési munkájában van-e a hiba, vagy a könnyűipar kö­tött árukat gyártó üzemei még nem készültek fel minden te­kintetben az igények folyama­tot kielégítésére. V. K. ÚI ALTATÓ Francis Camps angol pro­fesszor azt javasolja, hogy ál­matlanság ellen meleg tejbe whiskyt kell keverni. Szerinte ez igen hatásos szer és kevés­bé ártalmas, mint a gyógy­szertárakban árusított altatók. Páciensei még nem nyilatkoz­tak az új altatószerről. Falu-e még a falu? I. (Kedd­19.25) Vendégasztal. Már rend­szeresnek tekinthető műsor­szám a vendégasztal, amely­nek keretében időszerű kérdé­sekről beszélgetnek egymással a legilletékesebb vezetők, a nézők bevonásával. Végső so­ron ez az adástípus is „fórum- jellegű”, noha nem a kérdé­sek oldaláról vitatnak meg dolgokat, hanem a tárgy felől közelítve meg a részleteket és az összefüggéseket. Ezúttal a város és a falu közötti kü­lönbség, pontosabban a ma már sok tekintetben tűnőben levő különbség a téma, hiszen a vidék is fejlődik, iparilag, kulturálisan, s még sok más voríatkozásban. A távolságok csökkennek, s ennek az útnak az állomásait vizsgálják meg a résztvevők, a házigazda, Er­dei Ferenc akadémikus, és a vendégek, Gonda György, a Vas megyei tanács vb elnöke, Szabó István, a TÖT elnöke, Simon István költő és Zsar- nóczay Sándor, a Társadalmi Szemle rovatvezetője. Tízezer nap (Csütörtök, 16.50) A Húsz év 12 legjobb magyar filmje, tv-sorozat leg­újabb darabjaként. Két éve, 1967 tavaszán mutatták be a filmszínházak a fiatal alkotó­trió — Kosa Ferenc rendező, Gyöngyössy Imre és Csoóri Sándor forgatókönyv-író — mű­vét, ami a magyar falu életét, küzdelmes változásait követi nyomon egy ember életútjába sűrítetten ábrázolva, harminc évet (tízezer napot!) felölelő- en. Múlt, jelen, jövő bontako­zik ki a történet során, az in­díttatás, ami egy osztály, a pa­rasztság keserves sorsa, útra- valója volt; a jelen küzdel­mei, s a megnyugvás, a beil­leszkedés vázlata. Széles Ist­ván a főhős, ám csak annyi­ban, hogy őt név szerint is­merjük meg a történet sorén, a többi főhős — ezrek és ez­rek — éppúgy bejárta ezt az utat, mint ő, az eltérések csak árnyalatok a freskón, amit a magyar paraszti élet küzdel­meiről az alkotók festettek. A film igen szép sikert aratott — jat nyert Cannes-bam — külföldön is. Moliére: Tartuffe. (Vasár­nap, 19.15) Vígjáték két rész­ben, a Katona József Színház előadása, felvételről. Egy éve újította fel a Katona József Színház a vígjáték egyik nagy klasszikusának, Moliére-nek ezt az örök sikerdarabját, ame­lyet most a képernyőn látha­tunk. A Tartuffe az a darab, amit sokszor nézünk meg, mert sokszor kell megnézni. A képmutató hatalmáról, a nyáj­ként terelt polgári családról látszik szólni a komédia, s bár arról szól — mégis többet mond. Font osk od ás ? A balassagyarmati járási közegészségügyi felügyelőség egy év alatt 300 esetben ellenőrizte a járás kereskedelmi hálózatát. A felmérések eredményeit értékelve megállapít­ható, hogy a kereskedelmi egységek közegészségügyi helyze­te nem tart lépést az ellátás mennyiségi és minőségi színvo­nalával. Gyakran előfordul, hogy az általános fogyasztási és ér­tékesítési szövetkezetek egységvezetői a felügyelőség vizsgá­latait és határozatait felesleges zaklatásnak, a bírságokat személyi sértésnek fogják fel. Az AFÉSZ-ek, illetve a keres­kedelmi hálózat vezetői nem rendelkeznek kellő kritikával, az egészségügyi vizsgálatokat fontoskodásnak veszik. Pe­dig a legtöbb helyen tapasztalható hiányosság: a szeméttá­rolók és az árnyékszékek meg nem felelő állapota erősen befolyásolja a járásban ijesztő en szaporodó fertőzése« máj­gyulladások számát. Jelenleg a balassagyarmati ÁFÉSZ egységeiben legrosszabb a helyzet, de a bcrceli, az érsek- vadkerti. a dréí-eJvnalánki és a ma zvarnándori ÁFÉSZ-ek- nek is van mit söpörni a házuk táján. , Danjou felhasználta a szünetet es átgondolta százada helyzetét. A levegő óráról órára forrósodott, egyre inkább elviselhetetlenebbé vált. Katonái még árnyékba sem hú­zódhattak, mert fák nem voltak a közelben. Azon a domb­háton. ahonnan a mexikóiak már kétszer rohamra indul- j tak, ott zöldellt néhány kaktusz, de a terepnek azt a ré­szét szilárdan tartotta megszállva az ellenség. Fokozta a J francia tiszt gondját az is, hogy embereinek a kulacsát í reggel már nem töltethette meg vízzel, és öszvérek meg- j vadulása miatt az utolsó számottevő tartalékot is elve- i szítették. — Elfoglaljak a haciendát — mondta a tiszt az al- | tisztjeinek. — A falak mögött védekezünk. Gyanakodva néznek körül a légiósok a hacienda ud- j varán. Pillanatok alatt átkutatják, mert azzal a lehető- i séggel is számolnak, hogy ellenséges katonák rejtőztek el. I A romok azonban elhagyatottak, csak gyíkokat és kigyó- i iát találnak a szétszedett kocsik óriási kerekei alatt, f Az altisztek intézkednek, és a katonák teljesen bir- ; tokba veszik a hacienda valamennyi részét. Seszínűelt a falak, a nap teljesen kifakította Talán húsz éve üresek az épületek. Nyilván egy hosszú száraz időszak riasztotta el Innen a lakókat. A légiósok átvizsgálják fegyvereiket, felkészülnek az újabb harcra. A mexikóiak azonban nem siettek, mert mint igazi lovasok először lovaikról gondoskodtak. Álla­taikról leszedték a nyerget, és kipányvázták őkel az ár- vyíkban, mert most már gyalogosan akarták folytatni a küzdelmet. Danjou határozottan adja ki a parancsait: — Egy raj álljon az egyik kapuhoz... egy másik he- •yozkedjék el a másik kapuhoz... Mielőtt elindultok, ki­sstom a maradék borunkat. — 16 — A százados az övéről leakaszt egy kulacsot. Felemeli a magasba, hogy mindenki jól lássa. — Ennyi az egész készletünk — montfja a tiszt. — Egy liter. Mindenki igyon belőle. Sok nem juthatott egy embernek. De mindenki ivott. A két raj elindult a kapukhoz. Tíz légiós viszont ott helyezkedett el, ahol a haciendát körülvevő faj. kövei szétgurulva a földön hevertek. 1 — Ezt a rést biztosítani kell. Mindenáron — szólt a százados. — Két raj szállja meg a hacienda lakószo­báit. A század maradéka legyen az udvarban. Tartalék­ként. Morzicki őrmesternek fontos szerep jutott. Ö felmá­szott a tetőre, onnan figyelte, és azonnal jelentette a mexikóiak minden mozdulatát Nem ismerte a félelmet. Az őrmestert az ellenség jól látta, és így minden pilla­natban könnyedén lelőhetté volna. Mégsem vették célba. 6. „Franciák, adjátok meg magatokat!" Kilenc óira öt perc az idő. Egy parlamenter jelent meg a hacienda előtt. Már messziről hatalmas fehér ken­dőt lobogtatott, és felkiáltott a tetőre. Szavait Morzicki- hoz intézte, nyilván azért, mert csak őt látta, mert a többiek biztos védelmet nyújtó fedezék mögé rejtőztek. —Franciák! — kiáltotta a parlamenter. — Adjátok meg magatokat. Mi túlságosan sokan vagyunk. Minden harc értelmetlen... Semmi értelme az ellenállásnak. Csend. Csak a keselyűk szárnyának suhogása hallat­szott. A parlamenter szünetet tartott, mintha válaszra várna. A mexikói nem tudhatta, hogy a falak mögött olyan emberek várják a küzdelem folytatását, akik nem sokra becsülik az életüket. Nem jött semmi válasz. A parlamenter végül ezt mondta: — Milan ezredes garantálja az életeteket. Danjou felszólt Morzickihez: — Intsen őrmester, hogy a parlamenter távozzon. A harcot folytatjuk. Az őrmester szó nélkül teljesíti a parancsot. A me­xikói megfordul, és visszaindul a csapatához. — Eltávozott a parlamenter — jelenti Morzicki. — 17 — — Mi katonák vagyunk. A kötelességünk, hogy har- > coljunk — mondja a százados. — A diplomaták dolga a tárgyalás. Őrmester, jöjjön le a megfígyelőállásából. Pokoli a hőség. Tenyérnyi felhő sincs az égen. A nap < úgy önti a meleget, hogy a százados arra gondol, bár­mennyire is kritikus a helyzetük, mégsem maradhattak volna tovább a nyílt terepen. — Mennyire becsüli a mexikóiak erejét? — kérdezi a századparancsnok az őrmestertől. — Legalább ezer ember készül a támadásra — mondja Morzicki. — Szerencsére igazán harcolni csak lóháton tudnak. Jók viszont a fegyvereik. Modem kara­bélyok. Csak itt-ott láttam lándzsát és kardot. Gyors döntést akarnak. Most úgy látom, leszálltak a lóról és gyalogosan akarnak támadni. — Lovaikat jobban féltik, mint önmagukat — mondja Danjou. — Köszönöm a jelentést, foglalja el is­mét a megfigyelőállást, őrmester. Morzicki visszamászik a tetőre. A százados pedig végigjárja a katonáit. Egyéniként megkérdezi őket: — Harcolsz az utolsó lehelletig? — Harcolunk, százados úr. Danjou minden emberét megeskette, hogy mindhalá­lig kitart. A század főleg olyan emberekből állt, akiket semmi­féle anyagi vagy érzelmi szál sem fűzött már előző éle­téhez. Volt közöttük néhány közönséges bűnöző is, akik a börtön elől menekültek a légióba.. Sok veszítenivalójuk nem volt ezeknek a kalandoroknak. Nem becsülték sok­ra az életüket. De azt gondolták, ha hősiesen harcolnak, és ha a küzdelem alatt felmentés érkezik és kimenekülnek a kutyaszorítóból, akkor a franciák méltányolják, hogy bát­ran szembeszáll tint az ostromlókkal. Sortűz dörrént. Tompán ropogtak a mexikói fegyve­rek. A légiósok nem viszonozták a tüzet, mert az ellen­ség még több, mint kétszáz méterre volt tőlük, és külön­ben is takarékoskodni akartak a lőszerrel. Űjabb sortűz, azután csend. Majd egyetlen jól irány­zott lövés. Danjou ott áll a hacienda udvarán. Tompa ütést érzett, de a katonái mindebből semmit sem vet­tek észre. A százados felétnelte kezét anélkül, hogy a kardját elengedte volna. Mellén sötét folt jelent meg. Ez* takarta le az öklével. (Folytatjuk) — 18 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom