Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-15 / 38. szám

A tűzoltószertárnál készült ez a kép a község két jeles em­beréről. Az egyik: Szekacsek Tibor, a községi tanács fiatal vb einÖKe,, i,ki a csakn&n ok- romezer lelkes község gond­ját hordja a vállán- Nagy a község és a feladatokat csak tetézi, hogy közigazgatásilag hozzá tartozik Kányás. Szent- k it és Csengerháza-puszta is. n.ltöbb 150 cigány él a köz­ségben. A másik Oláh József, többszörösen kitüntetett tűz­oltó, aki főhadnagyi rangban látja el feladatát az önkéntes trzoltók testületében. Most a két jeles ember éppen a köz­ség tűzvédelmi helyzetét vi­tatja meg A let*öre<jebb Harmincnegyedik éve „él­LEGENDÁK KÖZSÉGÉ Kevés községhez fűződik annyi történelmi emlék és főleg legenda, mint a romantikus fekvésű Mátraverebélyhez. Szinte nincs szá­zad, amelyhez ne csatlakozna valamilyen le­genda. Ezúttal csak néhányat, a legérdeke­sebbeket és legismertebbeket emeljük ki a sorokból. Ősrégi község, gótikus stílusban épült temploma a XIII. században már állt, s első birtokosát, s valószínűleg a község névadóját, Vereb Pétert pedig az általa a XV. század­ban épült templomban helyezték Szentkúton örök nyugalomra. írásos hagyományokból, de méginkább az apáról fiúra szálló szájhagyo­mányokból kitűnik, hogy Vereb Pétert Mát- raverebélyen Hunyadi János apjának tartot­ták és tartják. A feltevést azzal támasztják alá, hogy a szentkúti templom bejárata fö­lötti címer gyűrűt tartó madarat ábrázol, ame­lyet sokan hollónak vélnek. Márpedig a gyű­rűt tartó holló a Hunyadiak címere volt. László király nevéhez is fűződik legenda. A király az őt üldöző kunok elől, Ágasvár felől Verebéig felé vágtatott. Már-már be­érték, amikor egy széles szakadékhoz ért. Lo­va minden izmát megfeszítette és sikerült át­ugratnia a szakadékot. A földbe mélyedő pa­tak nyomában friss forrás fakadt. Másik változat szerint a király maga fakasztotta u forrást kardjával, hogy szomjas seregének vi­zet szerezzen. Ennek a legendás forrásnak sokáig gyógyeröt tulajdonítottak. A Szentkút patak mentén még fel-felfe- dezhetők egy több száz éves földgát nyomai. Sokáig kutatták és vitatták eredetét. A fel- jegyzések szerint ezeket a vízgátakat, ame­lyeket régebben Tóditásnak neveztek, még a törökök épitették. A törökök ugyanis a feljegyzések szerint ezen a helyen rizst ter­mesztettek. Legenda fűződik a Kőleány nevű szobor­hoz is, amelyet állítólag a természet formál1 ilyenné, amikor a kis parasztlány kőbálvány- nyá változott. Történt pedig, hogy az apa o mezőn dolgozott, amikor megérkezett a leá­nya az ebéddel. Az apa a híg leves fo­gyasztása közben megkérdezte: ,,Te leány nem volt ebben hús is?” A lány azt vála szólta: „Nem. Itt váljak kővé, ha volt.” kővé vált. Ilyen legendák terhelik a múltat, s mi sze­retnénk olvasóinkat egy rövid látogatásra Mátraverebély mai valóságába elkalauzolni! Muukát a nőknek Népszerű asszony a köz­ségben Vemyik ferencne. a nőtanács titkára, aki egyébként mozgóárus az új iskolában. Ö hordja na­ponta a bisztróból a ka­kaót és a forralt tejet, uzsonnaidőben. Amikor a nőtanács gondjairól fag­gattuk, gondolkodás nélkül a nők foglalkoztatására te­relte a figyelmet. Mindent elkövetnek azért, hogy olyan termet, épületet ta­láljanak, amelyben sző­nyegszövő, vagy más üzemágat lehetne létesíte­ni a nők foglalkoztatására. Az irodalmár vezi” a nyugdijat Peti Pista bácsi, a község legidősebb em­bere, aki már betöltötte 91. életévét is. Nagybátonyban volt valamikor pályamunkás, nyugdíjba is a vasúttól ment. Tudakolnánk tőle a hosszú életkor titkát, de nem tud rá kielégítő választ adni. Amikor n eg az kerül szóba, hogy s: éretnénk együtt ünnepelni & izadik születésnapját, elko- n jrul és a magányról beszél. S Lnte egész rokonsága kihalt n .»Hole. Tréfálkozunk, hogy h zásod jón meg újból, de ő csak legyint: „Már ebben a korban nincs értelme. Régen volt az, amikor még hiányzott az asszony...” Azért mégis korát meghazudtoló, fiatalos rrozgással indul haza a beha­vazott utcán. Még csak a kés máját se húzza a fülére a csontropogtató fagyban. Kérvény Aggódnak, léinek a« árvíztől a község lakói. Jelenleg ugyanis ugyanolyan hó lakaró lepi a he­gyeket, mint 1963-ban. amikor a nagy árvíz vonult végig a közsé­gen. A Zagyva itt a fö veszély, mert a belvíz ellen már megtet­tek a védekezés. He -nine—ha-;van forintos hozzájárulásokból 7300 forintot fordítottak vízlevezető á *kok készítésére. Nagyon sze­relnék azonban, ha a Zagyva medrét is , rendbeli óznák végre, s ennek érdekében '00 aláírással kérelmet küldtek cl a Közép-Du- na-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak. „Nagy irodalmár” — mond­ják Csukly László tanárról széliében a faluban, s kultu­rális tevékenysége valóban sokoldalú. Először is: a mát- raverebélyi új iskolában tanít. Azután: ő a könyvtár kezelője. Több irodalmi színpadot pat­ronál. Ö hozta létre, vezette és tanította a mátraverebélyi hires cigány színjátszócsopor­tot. A Palócföld című folyó­irat társadalmi szerkesztője. Számos irodalmi és kulturális előadást tart megyeszerte. Szé­les körű1 irodalmi és kritilcai munkásságot folytat. Látoga­tásunk napján például Barná­ba utazott, hogy Adyról tart­son jubileumi előadást. Több­szörösen kitüntették, többek között a Madách-emlékplakett tulajdonosa. Figyelem, beszállás! Mátraverebélyen különösen nagy jelentősége van a köz­lekedésnek, hiszen mintegy hatszáz ember jár el vá­rosokba, üzemekbe dolgozni. A legtöbben vonaton járnak, így nein véletlen, hogy a vasúti visszásságok kapják a leg­nagyobb visszhangot. Sokan kifogásolják, hogy nincs az ál­lomáson megfelelő nagyságú és jól fűthető váróterem, s a vonatra várva sokan vacognak a hidegben. Másik kifogás, hogy a jegyváltás, a világítás, a falu egy oldalra esik, de felszállni és leszáílni a síneken túl, a másik oldalon kell. Nem egyszer előfordul, hogy az esti sötétben beérkező vo­natot elindítja a kalauz, mert nem lát le- és felszállót, mert azok érthetően nem a nyaktörő sötétben, hanem a szabályellenes oldalon, a világoson szállnának le és fel. Persze, ha jut idejük. Mert gyakran előfordul, hogy a ve- rebélyi" utas nem jut fel a vonatra, a leszáílni akarót elvi­szik Tarig, mivel a kalauz és a vonatvezető a másik oldalon intézkedik. Nem lehetne ésszerűsíteni valamit? Éppen ideje, hogy a vasút kiszálljon ebből a logikátlanságból. Változások Az első zárszámadó közgyűlésre készül Mátraverebé­lyen u következet vezetősége. Nándori Ferenc az elnök, Barlai Gábor a főagronómus, a főkönyvelő, az üzemág- vezetők mind-mind új emberek, hozzáértő szakemberek. Viszonylag hosszai időnek, csali nem kilenc esztendőnek kellett eltelni ahhoz, hogy a szövetkezeti tagokban megvál­tozzon a szakemberekről alkotott kép: nem viszik el, ha­nem hozzak a hasznot a közösnek. Ezt már az -első esztendő is bizonyítja Mátraverebé­lyen. A szakemberek, az adottságok, a lehetőségek isme­retében oiyan gazdálkodás kialakítására törekszenek, amely a legnagyobb, a legbiztosabb jövedelmet hozza. A növény- termesztés a gabonára, a kukoricára, a több mint 200 má­zsás termést adó cukorrépára épül. A pillangós területek gyarapodásával az aprómag-termesztésben bizakodnak még. Az állattenyésztésben a baromfit honosítják meg, mert az hamar hozza a pénzt. Foglalkoznak szar vas marha-hizlalas­sal, később pedig juhtenyésztéssel a legelők hasznosítására. Ilyen tervek érlelődnek a szövetkezeti irodán. — Csaknem megoldott a szolgai laias a községben. Acs és kőműves kisiparos dolgo­suk, a szabó most adta lei iparút, másodállásban szoba­festő, női szabó, Kártyáson pe­dig női iodrsáz vehető igény­be. A nagybátonyi ktsz férii- és női fodrász, valamint ci- peszrészieget tart fenn. — Építési tilalom van a há­rom külső településen Kányá- son, Szentkúton és Csenger- házán. Nem adnak ki építési engedélyt a cigánytelepen sem. Ez az intézkedés nagyban elő­segíti, hogy a külső települé­sekről a községbe költözzenek. Jó utat kérnek az új tele­pen, a Szabadság, a Sztaha- nov. az Alkotmány, a Petőfi és az Ady utca lakói. Esőzés idején ugyanis megoldhatat­lan a közlekedés, a mentőko­csi és a tüzelőt hordó jármű­vek sem tudnak bemenni á földutas utcákba. Még az a jó, hogy járda mindenütt van. — Félbemaradt égi' 250 mé­teres útszakasz megépítése a Vasút utcában. Minthogy az autóbuszok is ott járnak el Kányásra, a közlekedés telje­sen veszélyessé vált. Az úté­pítő vállalattól várnak gyors intézkedést. — Vietnami takarókat ké­szítenék a nőtanács tagjai ts az fmsz; szocialista brigádja. A takarókat tízszer tíz centi- méteres, előre elkészített da­rabokból varrják össze — A községi könyvtár 2695 könyvet tart nyilván, ezt egé­szíti ki a 600 kötetes letéti állomány. Mintegy 400 olvasó­ja van a könyvtárnak, köz­tük sok a cigány. Heti két­szeri alkalommal kölcsönöz­nek és 7—8 ezer kötet az <- .. forgalom SOKFELE — Minden évben megrende­zik az apák iskoláját a vere- bélyi általános iskolában. Ilyenkor „Az apák szerepe a nevelésben” címmel tartanak előadást. — Nehezen befűthetó a kul- túrház. ezért télidében a ta­nácsházán és a párthelyiség­ben tartják foglalkozásaikat a kultúrcsoportok. Mint Gortva Sándor pedagógus, a kultúr- ház igazgatója elmondta, a kultúrház legjobban működő Tízéves a szakcsoport Id. Oláh István méhész, a sízakcsoport egészségügyi fe­lelőse, szemlét tart behavazott kaptárai közt. Gazdag méhé­szetében 58 anyát és 29 csa­ládot tart Bensőséges ünnepség kere­tében tartotta meg zárszám­adási közgyűlését a mátrave­*—————■————■— Miért nincs? A község határában a termelőszövetkezet terüle­tén van egy kút, amely kénsa vas ásványvizet ad. Mint mondják, a vegyvizs­gálat szerint ennek a víz­nek különösebb hatása nincs, olyan, mint a szen­teltvíz: se nem árt, se nem használ. Ennek ellenére na­gyon sokan visznek belőle, hogy a szénsavtartalmat hasznosítsák. Érdekes története van a kútnak. Annak idején, amikor a fúró nyomán víz jalzadt, elterjedt a község­ben, hogy 70 fokos meleg viz tört fel, négyméteres oszlopban. A község vezetői már határozatot is hoztak a melegvizű forrás haszno­sítására, amikor másnap a helyszínen kiderült, hogy nemcsak nem meleg a víz, de ráadásul még gyéren is folyik. Mint tréfásan mondják, ezért nincsen még strand Mátraverebé­lyen. szakköre a fotószakkör. Je­lenleg a nagy évfordulók em­lékére vetélkedést szerveznek a kiszesek. — Élénk az úttörőélet a köz­ségben. Mint Száméi istvánné úttörőcsapat-vezető elmondta, a különböző ünnepségeken vagy az önkormányzat tagjai, vagy pedig egy őrs képviseli a csapatot Az úttörők regge­lenként egyenruhában, egyen- sapkában irányítják az útke­reszteződéseknél a forgalmat. elenleg a kulturális sereg­szemlére készülnek a pajtá­sok. — Még ma is foglalkoztat­ja a mátraverebélyi szurko­lókat és sportköri vezetőket az az enyhén szólván megle- petésszerü eredmény, amikor Forgács csapata 17:0 arányban verte meg a Rákóczi csapa­tát, minthogy pontosan 17 gól kellett ahhoz, hogy meg­előzzék az első helyen álló Mátraverebélyi. ' — Az ivóvízgond Mátrave- rebélyt sem kerüli el. A kutak vize ugyanis községszerte iha­tatlan. Nagy szükség lenne tehát a törpe vízműre. A víz­társulat szervezését már meg­kezdték, a családok 64 száza­léka csatlakozott eddig és vál­lalt 1500 forintos hozzájáru­lást. A 276 ezer forintos köz­ségfejlesztési alapot is a törpe vízműre tartalékoljak. '•ebélyi méhész szakcsoport. Kormos Béla elnök beszámo- jjában elmondta, hogy tár­olásuk tíz év előtt 13 taggal 's 121 méhcsaláddal alakult- :962-ben egyesültek a lucfai- viakkal, majd 1965-ben a MÉ­SZÖV kezdeményezésére — akikor már 21 taggal és 263 méhcsaláddal — szakcsoport­tá fejlődtek. Az így megerősödött szak­csoport ma már 29 taggal és 434 méhcsaláddal dolgozik. És míg 1959-ben még csak 1600 kiló szerződéses mézet adtak át a szövetkezetnek, 1988-ban ez már 7300 kilóra emelkedett. A közös vagyon is megfelelően növekedett. A szakcsoport tagjai 1969-re a tavalyinál is többre, 8760 ki­ló mézre kötöttek szerződést az fmsz-szel. A jó eredmények ellenére uz elmúlt évi kedvezőtlen idő­járás sok gondot okozott a méhészeknek. A mézgyűjtésí gy arapodás egy kaptárra szá­mítva csak 36 kiló volt átla­gosan. Az akácvirágzás el­múltával, június második fe­lében már szükségessé vált a méhek etetése. A tagság csak­nem 100 mázsa cukorral tudta csak megmenteni a méhcsa­ládokat, ami 93 ezer forintba került. Ebből a mátraverebé­lyi szövetkezet közvetve 3744 forint költséget vállalt át úgy, hogy a cukrot beszerzési áron adta a méhészeknek. Mindent összevetve: a mát- raverebélyi méhész szakcso­port 1959 óta jól dolgozott, kiváló eredményeket ért el. amiben nagy részük volt az alapító tagoknak. Őket az ünnepi zárszámadás befeje­ző aktusaként a vezetőség el­ismerő oklevéllel tüntette tsL A veterán Verebélyi Lajos Kása, a Has*- nas Népfront díszjenökségének tagja. Ez a megtiszteltetés azért érte, mert tizenkilencben a di­rektórium tagja volt, amikor a nagybátyja a direktórium elnöki tisztét töltötte be. Egyébként nyugdíjba vonulásáig a nagybáto­nyi bányaüzemnél dolgozott. Má­sik nevezetessége, hogy szenvedé­lyes bélyeggyűjtő, a falubeliek bélyegeinek értéket több tízezer forintra becsülik. Az utóbbi idő­ben már, amint azt elmondotta, kizárólag magyar, román és NDK- bélyegek gyűjtésére specializálta magái Permetező brigád Évek óta gyakorlat már az fmsz-nél, ha nyit a tavasz, útnak indítják a permetező brigádot. Az emberek végigjárják a falut, hogy megszabadítsák a házikertek, gyümölcsösök fáit a kártevőktől. Gépeket, vegyszereket az fmsz adja és a fizetést is a brigád tag­jainak. Tavaly 1650 gyümölcsfát permeteztek. Az idén tovább folytatják ezt a munkát, hiszen az igények nőnek. Olyannyira, hogy az fmsz két permetezőgép­pel gyarapította a meglevő gépek számát. Ezeket ki is kölcsönözhe­tik a tulajdohosok. Ezen a héten Mátraverebé­lyen tettek látogatást munka­társaink, és az ott szerzett ta­pasztalatokról számoltak be ezen az óldalon. A cikkeket Lakos György és Vinczc Ist­vánná írták, a panaszokat Tóth Lajosné jegyezte fel. a képeket Koppány György fényképezte. A jövő héten szerdán, feb­ruár 19-én Szlrákon tartunk NÓGRÁD-napot. Lapunk egyik munkatársa délelőtt 10 órától 14 óráig fogadja azokat, akiknek valamilyen észrevéte­lük vagy panaszuk van. Egyezzenek meg végre Mosógépet, rádiót, sátorla­pot, sertéspörzsölőt, meg még ki tudja mi mindent lehet kölcsönözni az fmsz kölcsönző boltjában. Ta­vasszal felújítják a készlete­ket, hogy kedvükbe járja­nak az embereknek. Ugyan­is a mintegy 100 ezer forin­tot érő háztartási eszközök; edények kölcsönzése iránt egyre kisebb az érdeklődés, az igény. Bezzeg a vegytisztításra nem kellett egyetlen asz- szonyt sem buzdítani a köz­ségben. A Patyolat helyi fel­vevőhelye mindig forgalmas volt. A kölcsönzőbolt veze­tője szedte össze a tisztítás­ra váró ruhákat. Gépkocsi szállította Salgótarjánba, s egy-két hét múlva a tulaj­donosok mát át is vehették szépen tisztított ruháikat. Ám mindez már a múlté. Mátraverebélyben már nincs Patyolat. A bolt vezetője mindössze 100—200 forintot kért fáradozásaiért, de nem tudták megfizetni neki. Ö meg azt tartotta, ha nincs pénz, a munka is elmarad. A faluban most azt várják, mikor egyeznek meg az fmsz, a Patyolat vezetői meg a boltos. Mert ez any- nyit jelentene, hogy újra „kinyit” a Patyolat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom