Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-08 / 32. szám
Nógrádkövesd, a különleges Bartos Pál, a tanácselnök és Oravecz Sán- domé, a tanácstitkár, akik korra mindketten fiatalok, de évtizedes közigazgatási tapasztalattal rendelkeznek, azzal fogadtak bennünket, hogy Nógrádkövesdet ne tekintsük átlagos községnek. Már ipari jellegénél fogva is elüt a többitől, néhány száz hold csupán a tsz-terület, itt elsősorban az ipar dominál. A Pestvidéki Kőbánya Vállalat jelenléte meghatározza a falu sajátosságát. Részben ennek köszönhető az is, hogy a község lendületes, nagy fejlődést vett. A „régi falu”, amely jóformán két szűk utcácskából állott, naggyá terebélyesedett az új falurésszel. A 824 állandó lakos és mintegy 350 bejáró dolgozó jó módban él, nemcsak szépek a lakások, hanem a berendezésekből nem hiányozhatnak a legkorszerűbb, villanymeghajtású háztartási gépek sem. Itt a hajdúsági porszívó és mosógép, de még padlokefélő sem hiányozhat a házakból. Mesélik, hogy mindössze két cigánycsalád él a faluban, mindkettő kétszobás, összkomfortos, korszeOptimista az elnök Bartos Pál tanácselnöknek sok barátja van a községben. A csendes, halkszavú férfit mindenki megkalapolja, még az is, aki haragszik rá. De ta- Ián nincs is falubeli, aki haragudna az elnökre, mivel igazságszerető hírében áll. A tanácselnök 1954 óta tanácstag, es 1960-ban lett a végrehajtó bizottság elnöke.' Rövidesen jubilál ebben a funkciójában. Szereti a munkáját, a községet, az itt élő szorgalmas, igyekvő népet. A szomszédos községekben az a hír járja, hogy könnyű a nógrádköves- di tanácsi vezetőknek. Jómódúak, elégedettek a lakosok, ilyen helyen nem lehet különösebb baj. Bartos Pál nem is panaszkodik, de a jó említése mellett nem hallgatja el a gondokat sem. Mert nincs község, ahol ne lenne gond. Az igényűk együtt növekszenek a jóléttel, sőt könnyen megelőzik azt. S lehet, hogy a község lakói egyénenként gazdagok, de a közösségi célkitűzések megvalósítása mégis nehézségekbe ütközik. A tanácselnök azonban optimista, s azt tartja, eddig is sikerült megoldani a feladatokat, ezután sem lehet sokkal nehezebb. rű lakásban. Az egyik családban három gyermek is van, szépek, jólöltözöttek, jólneveltek, szinte példaképül állíthatók. A község a Galga mentén fekszik, ezért a régi feljegyzésekben sok esetben Galga-Kövesdként szerepel. A kutatások szerint legrégibb épülete a harangláb, amely az iskolához csatlakozik. Sorsát már korábban meghatározta a környéken fellelhető, jó minőségű andezit. A régebbi feljegyzésekben nem találjuk meg nevét, a XVIII. századból származó iratokban pedig nemesi községként tartják nyilván, amelyben egyetlen adóköteles ház vagy porta sem található. Noha a termelőszövetkezeti üzemegység, és az állami gazdaság némi szerepet biztosít a mezőgazdaságnak is, a nagyobb fejlődés ma is az iparé. A bányán kívül bővít az ÉMÁSZ, a MÁV. épül az új aszfaltkeverő-telep és jelentős forgalmat bonyolít le az erdőgazdaság rakodója. Kicsi a község, de a fejlődésben nagy a jelentősége. Jaj de hosszú, jaj de sáros... Azok, akik Galgaguta felé utaznak a községből, gyakran zümmögik a dalt, hogy „jaj de hosszú, jaj de sáros ez az út”. Pedig országút lenne ez is. csak valahogy kiesett az Egri Közúti Igazgatóság emlékezetéből. Élcelődnek is, hogy „no lám, errefelé van a kő hazája, Nógrádkövesdről szállított kővel rendbe teszik Szolnok és Bács-Kiskun megy ék'útjait, de itt, az inkriminált 8,5 kilométeres útszakaszon mindig tengelytöréstől kell tartani.” Vágy igaz mégis a közmondás, hogy „minden suszternek rossz a cipője?” A régműit nyomában Nagy tiszteletnek örvend a hatvankilenc éves Nagy Pali bácsi, aki negyvenkét évi pedagógus szolgálat után vonult nyugállományba. Ö egyébként a község egyik legszorgalmasabb falukutatója is. Támasz nélküli munkásságának jelentőségét csak növeli, hogy nem bővelkedhet forrásmunkákban, csak nagy utánjárással derítheti fel a község történelmét. Ö viszont korát meghazudtoló fiatalsággal és szenvedéllyel kutatja a múltat, hogy támpontot nyújtson a mának. Képünk, legfrissebb feljegyzéseinek tanulmányozása közben ábrázolja. Meglesz a tervezett Zárszámadó közgyűlésre készül az egyesült Táncsics Mihály Tsz. Nógrádkövesden nincs önálló közös gazdaság. A községben a szomszédos galgaguta i termelőszövetkezet üzemegysége alakult ki. Nógrádkövesden nem játszik döntő szerepet a mezőgazdaság — kivéve az állami gazdaságot —, mivel kicsi a földterület, kevés a szövetkezeti tag. Ebben az üzemegységben növendékmarhát és húscsirkét gondoznak a tagok, mivel a tsz- ben már szakosították a gazdálkodást. Habár a múlt év gazdálkodása nem úgy alakult, ahogyan szerették volna, a hírek szerint a tervezett jövedelmet megkapják a tagok. A szövetkezetben harmincöt forintot ér egy munkaegység. Azt mondják a kövesdiek, hogy ez lehetett volna több is, ha az év közben az időjárás okozta károkat nem súlyosbították volna a belső villongások. Készül is a tagság nagyon,a zárszámadó közgyűlésre, mert hallani szeretné mi volt a baj, s hogyan akarják azokat megszüntetni. Nem lehetne előbb ? Szervezik már a víztársulást Nógrádkövesden, ahol tizenegy kutat tartanak nyilván, de mind a tizenegynek egészségtelen, ihatatlan a vize. Persze végül is azt a vizet isszák, ami van. Éppen ezért nagyon kellene a törpe vízmű, de úgy tudják a község vezetői, hogy csak valamikor a hetvenes években kerülhet sor ennek megvalósítására. Am de az is igaz, hogy Kövesden e téren is sajnálatos a helyzet. Sokkal nagyobb társadalmi hozzájárulásra lehet számítani, mint bárhol. A MÁV maga egymillió forinttal, a kőbánya és a község is nagyobb összeggel hajlandó hozzájárulni, ha a vízmű gyorsan megépül- Nem lehetne vajon ekkora társadalmi felajánlás és aktivitás láttán mégis előbbre hozni a vízmű megépítésének határnapját? Hiányos a szolgáltatás Közös a közigazgatás Galgagutával, s ha valami nem található helyben azzal vígasztalód- naw, nogy van az Gután. így van ez a női szabóval, cipésszel, de más szolgáltatásokkal is. Nógrádkövesden ugyanis egyetlen „egész” iparos található, mégpedig a vízvezeték-, gáz- és központifűtés-szerelő. A fodrász hetenként egyszer jár át Bércéiről, az asztalos és a két lakatos pedig másodállásban áll a lakosság rendelkezésére. A nők elsősorban a női fodrászt hiányolják, mert sokszor kell szépítkezés végett Balassagyarmatra, Váera, Magyarnándorba utaz- niok. A férfiak viszont a villanyszerelő és műszerész hiányára panaszkodnak. Szerencsére ezt a közös gondot a tanács is magáénak vallja. Messzire látszik a szandai és a berceli hegy. Kiváló követ bányásznak ezekből a hegyekből, amely eljut az ország minden részében épülő utakra, vasúti töltésre. A Pest- vidéki Kőbánya Vállalat nóg- rád,kövesdi üzeme korszerű, sokat termelő bánya. A nyári időszakban — mivel itt is idényjellegű a munka — naponta négyezer, a téli időszakban háromezer tonna követ szállítanak el a nógrádkö- vesdj állomásról. A bányában rekonstrukció folyik. Szabó Mihály főmérnök készségesen elmondja, hogy az egyik kimerült bányarészt felújítják, negyven méterrel lejjebb nyitnak egy újabb bányát. Az előkészületeket már megkezdték, s az idén beépítik a gépegységeket is, hogy december 31-re termelésre készen álljon a bánya. A részben saját erőből ‘és bankhitelből, valamint állami támogatásból megvalósuló bei bbatvuciii uaiuunuuuilió forintot igényel. Ebben az összegben azonban benne szerepel a telepi rekonstrukció is. Ugyanis a minőségi követelmények kielégítése érdekében új törőgépeket, vibrátorokat szerelnek fel. A fejlesztés szükségessé teszi, hogy bővítsék az iparvagányokat is. Emiatt a vasútállomást is áthelyezik. A nóg- rádkövesdi üzem az utóbbi feladatot a MÁV-val közösen hajtja végre. Ez a közös beruházás — a telepi rekonstrukcióval együtt — még az idén megkezdődik. A kövesd: üzem most évente kilen cszáz- ezer tonna követ termel. Az új bánya belépésével egymillió tonnára emelkedik az évi termelés. Az új Bercel-bánva tartalékai nyolc-tíz évre elegendők, de hogy az egész üzem meddig bírja kővel, erre a főmérnök így válaszolt: ,,Azt hiszem, a fiam unokája is innen mehetne nyugdíjba, annyi itt a kő”. Szép ío«ak varázslója Hogyan is állunk? A kultúra házáról másutt ejtünk néhány keresetlen szót. ezúttal beszéljünk a civilizációról, az anyagi kulturáltság fokáról. Néhány jellemző számadatként álljon itt, hogy a község 179 házából, 229 lakásából 131-ben van televízió és 225-ben rádió. Csaknem ötszáz hírlap-előfizetőt tartanak nyilván, s napilap 194 lakásba jár. Mindamellett takarékos is a község, hiszen nagyon sokan gyűjtenek gépkocsira. Csak a nyilvántartott betétállomány értéke is meghaladja az 1,2 millió forintot. Művelődési ház kellene Sok minden épült egy évtized alatt Nógrádkövesden. Üj az iskola, a tanácsháza, sok a szép új ház, mégis van valami, amit a jelölő gyűléseken ' szinte kivétel nélkül sürgettek: művelődési ház kellene a községnek. Igaz ugyan, hogy a bányának van egy nagy művelődési otthona, de az be- fűthetetlen, kevésbé alkalmas kultúrelőadásokra, ráadásul csak roppant körülményesen közelíthető meg. Így azután Kövesd nélkülözi a klubtermeket, a színháztermet, de még a mozit is. Talán ezen is lehetne segíteni, hiszen a község lakói, vállalatai nagy társadalmi hozzájárulásra, áldozatra kaphatók. Messziről látszik a fogorvosi x-endelő. Még két éve sincs, hogy körzeti fogászatot létesítettek a községben, s felépítették a korszerűen berendezett rendelőt. Az új rendelőhöz ifjú fogorvost is kapott a község, dr. Jusztusz Anna személyében. Kezdetben nehezen indult a fogászat. Először több volt az iskolás, mivel ők „hivatalból” járnak kezelésre. A doktornő naponta egy órát rendel a gyerekeknek. Nagy erőfeszítéseket tesz, hogy minden nebulót rászoktasson a helyes fogápolásra, a bajok megelőzésére. Ide járnak a rendelőbe a közeli kőbánya dolgozol is. S most már mind nagyobb számban a községijeliek. Munka bőven kínálkozik, hiszen a nógrádkövesdieken kívül még tizenkét község lakossága tartozik a doktornőhöz. Naponta sokan várakoznak a rendelő várószobájában, s közülük mind többen pótoltatják a hiányokat, széppé, vonzóvá varázsoltatják magukat a doktornővel. Sokan azonban még nem jutottak túl azon a szemléleten, hogy a fogat csak ki lehet húzatni. Dr. Jusztusz Anna azonban optimista, s azt mondja, egyre több fiatalban és idősben támad, fel az igény a szakorvos munkája iránt. A fiatal doktornő azonban lemondóan ingatja a fejét, amikor a megelőző tevékenységről érdeklődünk. Sajnos erre nincs idő, lehetőség. Habár nagyon sokat segít neki a, kedves mosolyai asszisztens, Rubik Gyuláné, ketten sem győzik. De ha még sikerülne is Nógrádkövesden megszervezni a megelőző fogászatot, a többi községre ezt nem lehetne kiterjeszteni a közlekedési nehézségek miatt. De erre maguk a távoilakók sem vállalkoznának. Sikeres év —* kétmillió nyereség Változó a gazdálkodás eredménye a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban. Régebben voltak évek, amikor nagy nyereséggel zárt a gazdaság, de emlékeznek itt nehéz időszakokra is. Glatz Ferenc igazgató örömmel újságolja, hogy a műlit év a sok kedvezőtlen hatás ellenére is sikeres, kétmillió forint nyereséggel zártak. Tavaly a tervezett 24,4 millió forintra tervezett áru- értékesítést 26 millióra teljesítették. Ebben nagy szerepet játszott a búza, mivel a jó termés következtében csaknem húsz vagonnal, többet értékesítettek a tervezettnél. Segített az állattenyésztés is: a sertéshizlalás sikerét bizonyítja, hogy 36 vagon sertéshús helyett 43 vagonnal küldtek el a gazdaságból. Húscsirkéből pedig kétszáz mázsával szárnyalták túl a tervet. A juhászat mennyiségben ugyan nem teljesítette túl a tervét, de több bárányt küldtek exportra, s ez a minőségi változás nagyobb bevétellel járt. Az eredményes gazdálkodás azt jelenti, hogy a gazdaság vezetői, dolgozói szép nyereségrészesedésre számíthatnak. S ezt meg is érdemlik, hiszen ezt a jó eredményt úgy produkálták, hogy másfél millió forintos kiesést is pótolni kellett. Rossz volt a termés takarmánynövényekből, s ez most az áttelel- tetés idején gondokat is okoz. Ezért határozták el a gazdaság vezetői, hogy az idei év legfontosabb feladatának tartják a takarmány- termesztés megnyugtató megoldását. Szeretnék elérni a Nógrádkövesdi Állami Gazdaságban, hogy részben a takarmánytermő területek növelésével, de nagyobbrészt a hozamok emelésével, saját erejükből oldják meg a fejlődő állatállomány ellátását. A Pestvidéki Kőbánya, Vállalat nógrádkövesdi üzeme az ország kőbányái között jelenleg a harmadik helyet foglalja el. Termelése évente nem haladja meg az egymillió tonnát. Téli időszakiban kisehb a termelés, de így is naponta három irányvonatot is indítanak az ország más tájaira a nógrádkövesdi kővel. Képünkön: Megrakják az irányvonat kocsijait Nógrádkövesden szorgalmas embereket, érdekes világot, élénk problémákat találtunk . Ezeket jegyezték te! munkatársaink: Lakos György, Pádár András és Tóth Lajos- né. A (elvételeket Koppány György készítette. Legközelebb február 12-én szerdán Mátraverebély be látogatunk, hogy megismerked- jfink a község örömeivel, gondjaival, problémáival. M Harniincmiliiós beruházás Tízéves kísérlet — új fajta? Tíz évvel ezelőtt érdekes kísérlet kezdődött el Nógrád- kövesden. Az állami gazdaságok főigazgatósága elhatározta: megvizsgálják milyen szarvasmarha-fajtával lehetne javítani, illetve pótolni a kiveszőben levő magyartarka néven ismeretes fajtát, hogyan lehetne a magyartarkát minőségileg javítani. A kísérlet a dánvörös szarvasmarhával kezdődött, s immár tíz éve tart, a kísérleti anyagot, a tapasztalatokat a fajtaminősítő tanács elé lehet terjeszteni. A kísérlet sok érdekes tapasztalattal járt. A főigazgatóság és a kutatóintézet által irányított kísérletek során kimutatták a gyakorlati szakemberek, hogy a d,ánvörös fajtával keresztezett magyartarka tehenek átlagosan 3700— 3800 liter tejet adnak évente, de nem volt ritka az 5—6000 literes egyed sem. Kimutatták, hogy hizlalásra a 25—50 százalékos dánvörös keresztezésű szarvasmarhák a legalkalmasabbak. Ilyen keresztezéssel még exportálásra alkalmas jószágokat is lehet produkálni. A hízékonysági vizsgálatok azt mutatják, hogy havonta 28—30 kilogrammos a súlynövekedésük.
