Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-28 / 49. szám

Mi idézte eie 7 Értékesítési gondok a ISomliunvi Cserépkdlybagóitrban — Tartós lesz vagy esak átmeneti jellegű? Faluról falura \ Rossz volt a csempék mi­nősége? Küllemében nem fe­lelt meg a vevők igényeinek? Nem tartottak be a szállítási határidőket? Tévesen mérték tel az igényeket? önkéntele­nül is ezek a kérdések vetőd­nek fel az első pillanatban, amikor megtudjuk: értékesí­tési gondokkal küzd a Rom- hányi Cserépkályhagyár. Titkos Ferenc, a távozó igaz­gató azt mondja: — Tavaly decemberben te­lítődött a piac, no nem a ha­zai gyárak termeléséből. Mi­vel az igényeket év közben nem tudtuk kielégíteni, a TÜZÉP-igazgatóság a Német Demokratikus Köztársaság­ból, Lengyelországból és Ro­mániából vásárolt jelentős mennyiségű kályhacsempét. Nemcsak 1968-ra, hanem 69- re is. Ennek hatása már je­lentkezett az elmúlt eszten­dő utolsó hónapjában. A pi­ac részbeni és átmeneti el­vesztéséhez hozzájárult az is, hogy a Hajdú-Bihar megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az ígértnél 23 nappal később ad­ta át az egyik égetőkemencét. Az ebből adódó termeléskie­sés erősítette a TÜZÉP Igaz­gatóságában azt, hogy nem vagyunk képesek kielégíteni az igényeket. lem csökkentik a termelést Az új helyzetről, a gyár központjában is sokat vitat­koztak. Csökkentsük a terme­lést- vagy ne? E kérdés kö­rül folyt a diskurzus. Végül döntöttek: nem! Ügy vélik, hogy a jelenlegi állapot csak átmeneti jellegű. Később úgyis megnőnek az igények. Ezért a nyensgyártók teljes kapacitással dolgoznak. A ké- ziformázók két műszakban termelnek, az öntésnél is há­rom műszak van. s az ége­tésnél is. Ez utóbbinál csupán annyi a változás, hogy keve­sebb nyersáruval megrakott kocsit tolnak majd a kemen­cék alagútjába. Arról szó sem volt. hogy a dolgozók létszámát mérsékel­jék. Ha minden kötél szakad, akkor növeljük a különleges igényeket kielégítő munkai­gényes kézigyártást, de dolgo­zókat semmilyen körülmé­nyek között nem küldünk el — mondja a jelenlegi igazga­tó. Amikor a termelés folya­matossága mellett foglaltak állást, számba vették az aláb­biakat is. A miskolci TÜZEP- telep vezetője kijelentette: — elegédett vagyok a Romhányi Cserépkályhagyár termékei­vel, mert minőségileg jók Szívesen is árusítanám, de központunktól függetlenül nem köthetek szállítási szer­ződést. A másik dolog: a magyar csempe olcsóbb- mint a kül­földi. Ezért a romhányiak ttt is előnyt élveznek a külföldi­ekkel szemben kialakult ver­senyben. Ösztönzőleg hatott, hogy az első negyedévben a gyár termelésének kétharmad részét már szerződéssel le­kötötték a megrendelők, fő­leg a kályhaépítő kisipari ter­melőszövetkezetek és az in­gatlankezelő vállalatok. Sokat várnak még a kislakásépítke­zések megindulásától. Úgy vélik, ugrásszerűen jelentkez­nek majd az igények az egész országban Árubemutató és kiállítás A vállalat központjának vezetősége azonban a piac el­ső, komoly figyelmeztetéséből más. konzekvenciákat is le­vont. A piaci igények jobb megismerése céljából árube­mutatóval egybekötött kiállí­tást rendeztek. Bemutatták jelenlegi termékeit, kipuha­tolták, milyen irányba tolód­tak el az igények. Eddig sötétzöld, világoszöld. aranybama, sötétbarna- és csontszínben állítottak elő kályhacsempéket, önkéntele­nül felvetődik a kérdés: a jö­vőben bővül-e a színskála? Addig, amíg a kemencéket ge­nerátorgázzal fűtik, nem, mi­helyt bevezetik a propán-bu tán gázt. akkor igen. Az át­állást az év végére, illetve a jövő év elejére tervezik. A fogadóállomás létesítése és az útépítés már folyamatban van. A kazánokat is megren­delték. A versenyképesség fo­kozását szolgáló új beruházás nyolcmillió forintjába kerül a gyárnak. A propán-bután gázzal előállított csempék mi­nősége még jobb lesz a je­lenleginél. Lehetővé válik 30 féle szlnvariáció alkalmazása. Ugyanakkor jelentősen csök­ken az ólomveszély, mert a mázban levő ólomoxidot le tudják kötni. Ez utóbbinak különösen a dolgozók örülnek. A piackutatással egyidőben úi termékek előállításával is kísérleteznek. A gyár vezetői és a műszakiak nagy fantá­ziát látnak a külső- és belső­téri kiképzéshez szükséges dí­szítő csempe előállításával. Az eddigi eredmények sok jó­val biztatnak. A nagy kérdés azonban még nem dőlt e1' igényli- e az új terméket a ni­ne és megadja-e azt az árat, amit a gyár kér? Móa nem dőli el Arra a kérdésre: tartós, vagy átmeneti lesz-e az ér­tékesítési gond- ma még egy­értelműen nem lehet sem igent, sem nemet mondani. Annyi azonban már most is latszik: a gyárnak a piacon a korábban élvezett egyedural­ma megszűnt. Megfordult a helyzet. Ha a gyár élni és fejlődni akar. nemcsak a meglevő igényeket kell gyor­san és jól kielégíteni, hanem új termékeket kell bevinni a piac áramkörébe, amelyek minden tekintetben előnyösek a vállalat dolgozóinak is. Az idő sürget. Egyre több városban és egyre nagyobb mértékben hódít a földgáztü­zelés és a távhőellátás beve­zetése. Ez nemcsak ösztönöz, hanem kétszeresen figyelmez­tet a gyors cselekvésre. Venesz Károly Kiestek a kosárból ? A „sors” nem kényeztette el bőséggel a szenteieket. Mind­azokból a javakból, amiket a környező községek magától értetődő természetességgel vettek birtokukba, nekik alig csurrant-cseppent valami. Nem tudni miért, Szente van a vi­lág végén, vagy más okok játszhattak közre, annyi bizo­nyos, az elégedettség, a di­csekvő lokálpatriotizmus rit­kán tolul a falubeliek szájá­ra. Pedig szeretik falujukat, szűkebb hazájukat, ezt a dom­bok közé bújt kedves kis köz­séget, csak éppen... Nem a világ közepe Erről a „csak éppen”-rői be­szélgetünk Zachar Kálmánnal, a kétbodonyi községi tanacs titkárával, aki korábban a kis- ecseti tanácson töltött be ha­sonló funkciót, s az utóbbi időben — a tanácsi vezetők gyakori fluktuációja miatt — szinte rendszeresen foglalko­zik a szentelek községi és egyéni ügyes-bajos dolgaival Ha egy településről szó esik, gyakran hallhatunk róla köz­szájon forgó, ízes, népi kiszó- iásokat: „Nem hallotta? Ott van a világ közepe. Ott esett le az aranyalma.” Ha azon­ban az aranyalmán a közös­ségi javak bőségét értjük, vaj­mi kicsiny almáeska hullha­tott Szentére. Mi lehet en­nek az oka? Zachar Kálmán így fogalma­zott: — Ügy gondolom, minden­hol nagyon sok múlik a falu választott vezetőin: De a ta­nácsi vezető sem „mindenha­tó”. A közösség ösztönző ere- ie, segítő szándéka nélkül a legésszerűbb kezdeményezé­seket is nehéz lenne dűlőre vinni. Mi szükséges még a ve­rető eredményes munkájához? Rátermettség, az, hogy távla­ta legyen, a posztján megme­legedhessen, hiszen Idő kell — sokszor évek — a tanácsi munka fortélyainak, egy köz­ség gondjainak megismerésé­hez, s ahhoz, hogy az elkép­zeléseit következetesen meg tudja valósítani. Szentén ez a folyamat nem alakulhatott ki. Azokban az években, amikor mód nyílt a jelentősebb ter­vek tető alá hozására, a ta­nácsi vezetők — különböző okok miatt — rendszeresen váltogatták egymást. így nem­igen akadt, aki éljen a lehető­segekkel. Három falu. egy tsz Sokszor azt mondják arra, akinek rosszul áll a szénája, hogy „kiesett a kosárból”. Hát a szenteiek is kiestek volna abból a bizonyos kosárból, vagy még benne sem voltak, ezért ki sem eshettek belőle? — Az évek során torlódtak a megoldásra váró gondok, s csak lassú fejlődésre számít­hatnak a szenteiek, hiszen rö­vid idő alatt mindent bepó­tolni nem lehet. Sokat javult a helyzet, amióta a három szomszédos község — Kétbo- dony. Kisecset. Szente — ter­melőszövetkezetei egyesültek Az elmúlt évben a szövetke­zeti tagság szorgalmas mun­kájával megteremtette az anyagi bázisát annak, hogy át­térhessenek a készpénzfizeté­ses elszámolásra. Ha nő a la­kosság vásárlóereje, nő az igénye is. Az utóbbi mégin- kább az égető feladatok minél gyorsabb elvégzésére sarkal! mindnyájunkat. Mindössze körülbelül 6—700 lakosa van Szentének. A ke­resőképes férfiak közül sok az eljáró. A külvilággal, a vasút­állomásokkal — Magyarnán- dor. Romhány — autóbuszjá­ratok kötik össze a községet. Ezek a tények összefüggnek-e a gondjaikkal? — A gazdaságirányítás új rendszere nagyobb önállóságot ruházott a tanácsokra. A na­gyobb önállóság azt is jelen­ti, hogy a tervek megvalósí- * ' ban a helyi erőforrások­nak fontos a szerepük. Egy kis falunak, kicsi a községfej­lesztési alapja is. Kis pénzt nehéz úgy elosztani, hogy min­denre jusson, arról nem is be­szélve, ha nagyobb horderejű kivitelezés vetődik fel, ami évekre lekötheti ezt az össze­get. Eredményes volt a három község szövetkezeteinek össze­fogása, úgy látszik a megol­dás útja a további együttmű­ködés, a három község köz- igazgatási összevonása, hogy a rendelkezésre álló pénzeszkö­zöket koncentráltan lehessen hasznosítani. Jó hírek Mit tesznek leggyakrabban szóvá a szentéi választók? Rö­viden így lehetne összefoglal­ni: gondot okoznak a fiatalok, az iskola és a közutak elha­nyagolt állapota, s a lányok, asszonyok elhelyezkedése, munkába állítása elé tornyo­suló nehézségek. — Érdektelenek a fiatalok — állapította meg Zachar Kál­mán. — Sokuknak csupán a kocsmázásra futja az idejé­ből, nemcsak a szereplésre, de még a társadalmi ünnepeken való részvételre, hasznosabb elfoglaltságokra is nehéz rá­bírni őket. Ennek két oka le­het: az eljáró fiatalok már nem találják fel magukat a községben, csak hét végén jak­nak haza. rájuk nem nagyon lehet számítani. Nagy a város és a falu közötti színvonalbeli különbség. így a helyben adott szűkös 1'■'hot őséggel nemcsak nem tó' he, de segftőkészség helyett sokszor lebecsülöd? nyilatkoznak mindenről. Tgaz, kulturált szórakozásra, társa­sági életre alig van mód. de ezzel az „aliggal” sem min­dig élnek. Cukrászdára vagy bármilyen hasonló vendéglátó- hely kialakítására pedig az fmsz még a körzetéhez tarto­zó nagyobb községekben sem tud áldozni. Befejezésül néhány jó hír a falubelieknek: tervbe vették már az iskola felújítását, a közúti igazgatóság ígéretet tett, hogy az év folyamán rendbe­hozzák az országutat Kétbo- dony és Magyarnándor között, s úgy tűnik — talán nem is sokára — a dolgozni kívánó asszonyok ügye is révbe jut A kétbodonyi kastély csak ar­ra vár, hogy valamelyik buda­pesti termelőüzem részleget te­lepítsen bele, am! a környező községek mintegv másfél száz asszonyának nyújthatna mun­kaalkalmat. Kiss Sándor Ölési tartott a KISZ vb Jói gazdálkodtak a pénzzel Tegnap délelőtt ülést tartott a KISZ Nógrád megyei végre­hajtó bizottsága. Az ülésén két napirendi pontot tárgyal­tak: szó volt a KISZ megyei bizottsága ez évi sportfelada­tairól, és arról a beszámoló je­lentésről, amely a múlt évi gazdasági és ügykezelési mun­káról rajzolt képet. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés szerint a mozgalmi munkát tavaly eredményesen — az eddiginél önállóbban — segítették a gazdasági és ügykezelési mun­kával megbízottak- Arra töre­kedtek, hogy a rendelkezésre álló eszközök minél takaréko­sabb és célszerűbb felhaszná­láséval biztosítsák a megye: ifjúsági mozgalom munkáját. Nem léoték túl a központi költségvetési juttatás terve­zett mértékét — jól gazdál­kodtak az ifjúsági mozgalom célkitűzéséit segítő anyag! eszközökkel. A jelentés megállapítja: az eredményes munka során a vezetőképzés technikai felté­telei is tovább javultak az év folyamán, befejeződött a salgóbányai vezetőképző isko­la felújítása. Az iskola fejlesz­tésére azonban ebben az esz­tendőben is nagyobb összege­ket fordít a megyei bizottság. Javult — ha nem is a kívánt mértékben — a KlSZ-alap- szervezetek és úttörőcsapatok ellátottsága, 544 ezer forintot költöttek tavaly a berendezé­sek és felszerelések pótlására. Az idei feladatok között első helyen áll a salgótarjáni Ifjú­sági ház építéséinek anyagi támogatása. Nyugdíjasok, gyermekek klubja Még március hónapban 'megnyílik Pásztói- a Lovász József Művelődési Központban a jn.' ugdíjasok és a gyerme­kek kiubja. A művelődési in­tézmény nyugdíjas klubja iránt máris nagy az érdeklő­dés- A terv szerint a délelőt­töt a művelődési otthonban töltenék az id.ős emberek. Kul­turált körülmények között szó­rakozhatnak majd. s a TXT rendszeresen érdekes progra­mot biztosítana számukra. A gyermekek klubjának összejö­veteleit egyelőre heti egy al­kalommal tervezik. Belvíz Balassagyarmaton Ember a töltésen Kívül víz, belül víz. A város már egy hete a vizek szorításában vergődik. Északon, a város alatt, a szi­gorú kézzel megrendszabályo- zott Ipoly haragosan hányko­lódik medrében, hogy aztán nyugat felé, Ipolyszög tájékán széttépve zabláját, kirohanjon a rétekre, és a házak alá Lo- pózva egyedül csak a pesti műút pántlikáját hagyja sza­badon: Keleten, de főleg dé­len, a város magasabban fek­vő részén a földi — meg az esővizek erekké, csermelyekké, csörgedező, tajtékzó patakokká gyűlnek össze és befolynak 3 házak közé. A város egy hét óta tegnap lélegzett fel először, Furcsa helyzet: a település egy kiszámíthatatlan, vad fo­lyó mellé épült, de attól nem kell félni, azt az ember — nem is olyan rég — megzabo­lázta. A készültséget a város­ba orvul, apránként belopa­kodó vizek miatt kell fenntar­tani. __ A fémipari vállalat új t elepén átmeneti kiesés után újra folyik a termelés, a Már- tírok útja — Honti utca tér­ségében terelőgátak létesítésé- vei sikerült vízmentesíteni az utcákat, kerteket. Most a nö­vényvédő állomás fölött meg­rekedt víztömeg folyamatos, óvatos levezetése folyik. fia nem esik újra eső, ezeken a helyeken nem is lesz baj, de a porcelángyárnál.. . — a vá­rosi tanács főmérnöke sóhajt egyet — ott még egy hétig is eltarthat a munka. Porcelángyár — a Finomke­rámia Vállalat balasagyarma- ti gyáregysége. A telep közvet­len a vasúti sín szomszédsá­gában helyezkedik el, a „fel­ső” oldalon. A városból déli irányba kivezető műút men­tén beömlő vizek a vasúti töl­tés gyűjtőárkából már a múlt hét közepén kicsaptak, aztán — mivel a sínek alatt nincs átfolyó — döntötték a finom­kerámia területét. A várost kelet-nyugati irány­ban kettészelő vasúti töltés alatt nincs átfolyó. A porcelángyár szomszédsá­gában, csőormányát a gyűjtő­árok zavaros vizébe merítve, a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság egyik szivattyúja dübörög. A szivattyú mellett két gumicsizmás-pufajkás em­ber. A motor zúgása minden más hangot elnyom. — Egy hete, pénteken már éppen szedelőzködtem — kia­bálja túl a zajt a fiatalab­bik — indultam volna Pestről haza Rimócra, mikor szólnak, hogy Gyarmaton belvízveszély van, oda kell menni. Jól van, ha hívnak, megyek. Meg kü­lönben sem jön rosszul az a túlórapénz, — gondoltam ma­gamban —, ami összejön majd egy-két nap alatt. Összepakol­tunk, feltettüli a gépeket, esté­re már itt is voltunk. Pár perces tartózkodás után mintha kissé halkulna a szi­vattyú dübörgése. — Igenám — folytatja Sza­bó Pál. a KÜVIZ1G fiatal gép­kezelője — de kiderült, hogy az árok nem elég mély. a nyolcvan centis szivókosár nem fér el benne. Ha pedig a szivattyú levegőt kap, leáll. Hogy újra beindulhasson, fá­radságos munkával vizet kell tölteni bele Végre, hosszas és sikertelen próbálkozások után vasárnap éjjel egy tűzmester gödröt robbantott az árok fe­nekére. Szép látvány volt, a víz a robbanás után legalább huszonöt méter magasra csa­pott fel. A robbanótöltetet a határőrök helyezték el az árokban. — A fiatalember szemében, ahogy az esetet me­séli, rövid időre elhamvad a kialvatlan éjszakák fáradtsá­ga. — A robbanás — úgy lát­szik — nem volt elég erős, a gödör nem sikerült elég mély­re. Ráadásul az így keletke­zett iszap eltömte a szívófe­jet, ki kellett emelni. Megint a határőrök segítettek. A kosa­rat végül is megtisztítottuk, kedd óta folyamatosan megy a szívás. A gép percenként ti­zennyolcezer liter vizet tud a töltés másik oldalára átemel­ni, de nem működtetjük állan­dóan, mert a vízszint néha annyira lesüllyed, hogy le kell állítani, nehogy levegő kerüljön bele. Ilyenkor vá­runk pár órát. Szabó Pál egy hete dolgozik Balassagyarmaton. Jobb kezé­nek egyik üjján kötés: — Még a múlt héten, mikor két csövet illesztettünk össze... — Egy hete áll a gép mellett, fülének a motordübörgés most már megszokott hang csupán. Egy hét óta mindössze egy éj­szakát aludt át. A szolgálat tizenkét órás. aztán jön a váltótárs, de... De a motor­ral nem lehet még egyszer probléma. .. .de... egy üzem folyamatos termeléséről vari szó. Arról, hogy a raktár után a kondenzátor-műhelyt is ki kellene költöztetni, ha a víz­szint megemelkedne. Igaz, a túlóradíj is számít, de az nem változik, akár lefekszik, akár nem. A gépkezelő, bér munkaide­je már lejárt, a töltés túlolda­lára indul, oda, ahol a teme­tő mellett az átemelt víz újra összegyűlik. Az út nem hosz- szú, de az utca és a környék lakói közül mégis sokan kér­dezik meg tőle: — Emelked­ni fog a víz? Elönti a ker­tünket? A temetőnél átmenetileg va­lóban emelkedik a víz. De itt a második után már a har­madik segéd-szivattyút helye­zik üzembe — Szabó Pál idt jött segíteni. Ezek a belvizet egy szennyvízcsatorna felt nyomják, ahonnan az aztár végre az Ipolyba jut. így az­tán a temetőnél is csökken a víz. Átmenetileg itt is befeje­ződik a munka. A gépkezelő még egyszer visszasétál <- törzshelyére, a vasúti töltés re. » A töltésre, anv'vbv el <' ■'?) tettek vízáteresztőt építeni. Baranyai László NÓGRAD — 1969. február 28„ óén telt

Next

/
Oldalképek
Tartalom