Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

Színházi esték Carmen — három emlékben Immár három emléket őr­zök a Carmentól. Az egyik egy húsz év előtti, debreceni előadás — Rubányi Vilmos volt a karnagya —, a másik három évvel ezelőttről való, a thüringiai erdő mélyéből, cso­dálatos fenyvesek birodalmá­ból, egy csodalatos természet­színpadról, s a mostanit, a sal­gótarjáni bemutatót, — újból a debreceni operistákét — és az élmények kedves ismétlő­déseként — szintén Rubányi Vilmos karmesteri irányításá­val. E hálom közül látvá­nyossági erejében kétségkívül a thüringiai katlanszínpadé az elsőség, a játéknak szinte ter­mészet kínálta környezetével —, a művészi, a zenei élmény azonban sem a húsz év előtti, sem a mostani debrecenieké­vel nem vetekedett. Bizet operája csaknem száz esztendeje, hogy először szín­padra került Párizsban. Nem bukott meg, de különösebb sikert sem aratott. A szöveg­könyv, Prosper Mérimée no­vellájának hősei a színpadi világban addig szokatlan ala­kokat mutat be: csempésze­ket, cigánylányokat, közkato­nákat. Ezt fel is rója a kora­beli kritika, amikor megálla­pítja, hogy: ,,a mű nagyon igaz és nagyon visszataszító.” A párizsi langyos fogadtatá­sért a bécsi bemutató már nem kárpótolja Bizet-t. Negyedik hónapja halott. Az osztrák csá­szárvárosban tomboló siker fogadja a Carment, s ezt kö­vetően egész Európában va­lóságos diadalutat fut be az opera, amíg végül a kompo­nista halála után közel egy évtizeddel Párizsban is megér­demelt, méltó elismeréshez jut. Ma már kétségtelen, hogy a Carmen, Bizet legteljesebb al­kotása, az operairodalom vi­lágszerte ismert, legnépsze­rűbb műveinek egyike. A Carmennal hatalmasat lépett előre az opera története. Sze­mélyeinek szokatlan megvá- logatásán túl a zeneanyagot is reálig környezetrajz, gondosan árnyalt jellemábrázolás jel­lemzi. A mindennapos, de ép­pen ezért nagyon is valóságos érzelmek hullámzása és a ken­dőzetlen szenvedélyek össze­ütközése az, amit sokáig bű­néül róttak. — de ami a művet ma az operairodalom egyik legértékesebb és legnép­szerűbb darabjává teszik. — így összegezik a Carment napjaink kritikusai. A Debreceni Csokonai Szín­ház operatársulata a mű leg­jobb bemutató-hagyományai­hoz méltó előadásban hozta színre újból Bizet operáját. S méltón önmaga hagyományai­hoz is, erre elsősorban Rubá­nyi Vilmos karnagy, érdemes művész neve a garancia. Ez alkalommal is fölényes biz­tonsággal dirigálta zenekarát. — érvényre juttatta a zene minden szépségét, csillogá­sát, — egységbe fogva a mu­zsikusokat és a szánpadot. Kertész Gyula rendezői mun­kája ugyancsak megőrizte a mű minden értékes előadási hagyományát, ugyanakkor sok friss elgondolással is dúsította a produkciót. A darab címszerepében a megjelenésében is hatásos, énekes adósságaiban kiváló Vargk Magdát láthattuk. Tel­jes illúziót nyújtott énekben, játékban egyaránt. Mezzo­szopránja teljes színértékével érvényesült az előadásban. Don Jósé tizedest Csongor József formálta. Ezúttal is gyö­nyörködhettünk könnyed vi­vőerejű lirai tenorjában, s já­tékban is mind érettebbnek érezzük. A cselekmény ellen­pólusában, Escamilloban Gazsó János tömör szerkezetű bari­tonját hallgattuk gyönyörköd­ve. Remek karaktereket kap­tunk énekben, játékban egy­aránt a két csempész figurájá­ban Oláh Györgytől és Bán Elemértől. Tréfás György Zu­niga hadnagya férfias erőtel­jességével tűnt ki, s aratott megérdemelt elismerést. Re­mek képességekkel járult a sikerhez Körössy Anna, Pal­los Gyöngyi, Marcali Kiss Zsu­zsa és Berczei István is. Az előadás látványos kore­ográfiáját Barta Judit, ötletes és mutatós díszletét Csányi Árpád, stílusos kosztüméit Greguss Ildikó tervezte. Mind­hárman méltán részesei az előadási együttes salgótarjáni szép sikerének. (barna.) Értékelés előtt a Palócföld Salgótarjánba látogat már­cius 10-én Tóth Dezső, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kulturá­lis osztályának munkatársa, hogy találkozzék a megye szellemi életének vezetőivel. A megyei tanács helyiségében rendezett tanácskozáson ér­tékeli a Palócföld című fo­lyóirat múlt évi szántait, á megyei párt- és állami szer­vek képviselőinek, valamint a Palócfödd szerkesztő bizott­sága tagjainak jelenlétében. Ez alkalommal szó esik majd a folyóirat helyéről, szerepé­ről is, Nógrád megye, illetve Észak-Magyarország szellemi életében. Ne legyenek mostohagyerekek A beteg csecsemők, újszülöttek gyógyítása elképzelhetetlen a kis­mamák jelenléte nélkül, akik sza­bályos időközönként a legértéke­sebb „orvossággal”, az anyatéj.ie! segítik az orvosok áldozatkész munkáját, hogy az apróságok mi­nél hamarabb egészségesen távoz­hassanak a kórházból. Arra az időre, míg a baba felépül, a ba­lassagyarmati kórház a közismert nehézségek ellenére dicséretes gondossággal igyekszik a vidéki szoptatós mamák elhelyezését biz­tosítani. A kórház területén, de egy távolabb eső épületben szo­bát, fekvőhelyet bocsátott ren­így készül az újság 1869. február 26-án született N, K. Krupszkaja, akinek egész fá­radhatatlan és sok­oldalú tevékeny­sége elválasztha­tatlanul összekap­csolódott a mun­kásosztály harcá­val a régi világ átalakításáért, a szocializmus és a kommunizmus győ­zelméért. N. K. Krupsz­kaja a forradal­márok azon nem­zedékéhez tarto­zik, akik harcuk­kal előkészítették az emberiség tör­ténetének útját a tudatos történelmi fejlődés korszaká­ba. N. K. Krupszkaja 1920-ban Ezekről az emberekről írta Lenin még 1902-ben, a „Mi a teendő”? című könyvében: „Mindén oldalról ellenség vesz körül bennünket, s nekünk szinte állandóan tűz alatt kell haladnunk. Szabad elhatáro­zásunkból egyesültünk éppen azért, hogy az ellenséggel har­coljunk.” A lenini párt. létrejötte pil­lanatától 1917-ig illegális volt. De a kommunisták így is megerősítették kapcsolataikat a néppel és Lenin vezetésével harcot folytattak a szocializ­mus ügyéért. Nagyezsda Konsztantyinova élete és munkája elválasztha­tatlan Lenin életétől, elvá­laszthatatlan a kommunista párt fejlődésétől és erősödésé­től. Sokoldalú tehetség volt, egyike azoknak a kiváló asz- szonyoknak, akik egész életü­ket a munkásosztály, a párt ügyének szentelték. Fiatal Ko­rától kezdve forradalmi lég­körben nevelkedett, ismerte a munkások és parasztok nehéz életét, s látta a cári kormány rendőri önkényét. A marxista körben, ahol Marx és Engels műveit tanulmányozta, magá­évá tette azt a nagy eszmét, hogy a munkásosztály felsza­badítása a munkásosztály ügye, s hogy a munkásosztály csak úgy tudja felszabadítani magát, ha minden dolgozót felszabadít. Nagyezsda Konsztantyinova nagyon művelt ember volt. Aranyéremmel végezte el a gimnáziumot, majd a pétervá- ri felsőfokú leányiskolában a matematikai tagozaton tanult, öt évig tanított az esti-vasár­napi munkásiskolában. Közismert, hogy Vlagyimir Iljics a szibériai susenszkojei száműzetés évei alatt fejezte be híres munkáját, „A kapi­talizmus fejlődése Oroszor­szágban”-!, Nagyezsda Konsz­tantyinova pedig a száműzött munkások képzésével foglal­kozott, a marxizmus megalapí­tóinak munkáit tanulmányoz­ták, s megírta első könyvét, „A nőmunkás”-t. Egyszerűen, érthetően beszélt ebben a könyvben arról, hogy miért élnek nehezen a dolgozó nők, s mit kell tenniük, hogy éle­tük könnyebb legyen. 1901. márciusában Krupsz­kaja Münchenbe utazik Le­ninhez ég ott, az emigráció­ban az „Iszkra” szerkesztősé­gének titkáraként dolgozik, s Leninnel együtt harcol. A párt Központi Bizottságának hatá­rozata alapján Lenin 1907 vé­gén kénytelen volt elhagyni Oroszországot, s Krupszkaja is utána utazott. A „Proletarij” című bolsevik újság szerkesz­tője lesz. Lenin kezdeményezésére 1914-ben kezdik kiadni a „Munkásnő” című folyóiratok S annak ellenére, hogy Krupsz­kaja külföldön élt, egyik szervezője és munkatársa volt a lapnak. Bemben, a nemzet­közi nőkongresszuson 1915-ben mint az orosz küldöttség tagja, a háború kérdésében határo­zottan védelmezte a bolsevik álláspontot. A februári burzsoá-demok- ratikus forradalom után, 1917; április 3-án Nagyezsda Konsz­tantyinova Leninnel együtt hazatér, s részt vesz azOSZDP áprilisi konferenciáján és a párt új programjának előké­szítésében. Ebben az időben egy sor cikket közöl a „Prav­dában”. a népművelés kérdé­seiről és a nők és a fiatalság között végzett munkáról S amikor’ a júliusi események után Lenin az ideiglenes kor­mány üldözése elől kénytelen volt illegalitásba vor Krupszkaja életét kockára téve utána ment Finnpr 4- ba, hogy átvegye tőle az út­mutatásokat a Központi Bizott­ság számára. A szovjethatalom első nap­jaitól kezdve a párt Nagyezs­da Konsztamíyinovnát bízza meg a népművelés irányításá­val. Tagja volt a párt Köz­ponti Bizottságának, a XV. pártkongresszus után pedig a Központi Végrehajtó Bizott­ságnak is. s életének utolsó éveiben beválasztották a Szov- jemunió Legfelső Tanácsának küldöttei közé, majd annak el­nökségébe. A történelem sok kiváló asz* szany nevét feljegyezte, közöt­tük Nagyezsda Konsztantylnov- na Krupszkaja egyike azok­nak, akik nemcsak a Szovjet­unió népeinek, de a világ min­den haladó emberének sze­mében kiemelkedő egyéniség Mihail Belov Hosszú a kézirat útja, amíg a géptávírótól, a szerzőtől a nyomdába kerül. A kül- és belföldi híreiket válogatja, ja­vítja az olvasószerkesztő, bejegyzi a betűtípust szövegre és címre egyaránt. A tördelőszerkesztö elhelyezi az anyagot a „tükörben”, s irány a nyomda. Ügyes, fürge kezek szedik ólomba a világ minden. tájáró 1 érkezett híreket. A betű a szedőgépen már megelevenedik, hogy másnap az olvasó asztalára kerüljön az újság 4i NÓGRÁD — 1969. februái 26., szerda Uj rend a vásárokon és piacokon delkezésükre. A kórház gyakori zsúfoltsága mellett érthető, ha ez a szállás­hely nem mindenben felel meg a követelményeknek, hiszen a leg­főbb gond nem az egészséges szoptatós mamák, hanem a beteg emberek ellátása. Érthető talán még az is, hogy a szobáik fű­tését, takarítását saját maguknak kell elvégezni. Az már viszont kendózbetetlen szeplő a kórház gondosságán, hogy ágyneművel — enyhén szólva — hiányosan lát­ják el őket: a pokrócok szakado­zottak, piszkosak, huzat, fejpárna elvétve ha akad, a matracok „háborús” benyomást keltenek. Azt hiszem, tisztázni kellene a kismamák „státusát”: a kórház­hoz tartoznak-e, vagy nem? Ha igen, legalább az alapvető szol­gáltatásokat számukra is biztosí­tani kellene; megfelelő tisztálko­dási lehetőséget, hideg-meleg vi­zet, elegendő ágyneműt. Ne le­gyenek mostoha gyerekek. Hiszen a legfőbb érték az ember, s min­den emberi között a legnagysze­rűbb dolog: anyának, gyermekét féltő, aggódó anyának lenni, meg­érdemlik, hát a gondoskodást. Ahhoz, hogy teljesen isme­retlenül ültünk egymással szemben, remekül indult a beszélgetés. A kocsi kellemesen meleg volt, az ablakra szelí­den tenyereit rá a téli éjsza­ka. Nem volt hóvihar, a moz­donynak nem kellett hóaka­dállyal birkóznia, nem csikor­góit a kerekek s a váltók kö­rül az éjszakai fagy. Arról beszélgettünk, meny­nyi a baleset manapság vas­úton, vízen és levegőben: az ember már utazni sem mer lassan. Tudós külsejű idősebb úti­társunk a repülőgép mellett szavazott, mondván: statiszti­kailag kimutatták, hogy a sok légikatasztrófa — gyorshír Többen kértek választ szer­kesztőségünktől a belkereske­delmi miniszter vásárokról és piacokról szóló rendeletével kapcsolatban. A rendeletet, a Magyar Közlöny december 21-i száma közli 14/1968. (XII. 21.) Bk. M. rendelet — amely­ről a következő hírmagyaráza­tot adjuk. Ez a rendelet sok, eddig vi­tás ügybem foglalt határozot­tan állási, s tett igazságot. Alapvető célja, hogy összefog­lalja. korszerűsítse a piacok, vásárok megtartásának rend­jét, választ adjon vitás kér­dések kiküszöbölésére. Ponto­san meghatározza és elhatá­rolja egymástól a különböző piacokat, vásárokat. Eszerint ötféle vásár és négyféle piac tartása lehetséges: A vásárok: országos állat- és kirakodóvá' sár. heti állat- és kirakodóvá­sár, búcsűvdsár, alkalmi (ün­nepi) vásár és autóvásár. A piacok: napi élelmiszerpiac. UTAZÁS ellenére a legkisebb a való­színűsége az ilyen balesetnek. A szemüveges hölgy az autó­buszra esküdött, míg a haza­utazó egyetemista lány az ap­ja Opeljének biztonságát ecse­telhette. Vita kerekedett. Szóba került a turbólégcsavar, a kö­zegellenállás, az automatavál­tó és a fotocellás kontroli- rendszer. Mit értek én eh­hez? Az üzemvezető mérnök ábrákat rajzolt a párás ab­lakra. Ez a görbe meg az a határérték, ha találkozik, ak­kor, .. Ezt sem értettem. Fáj­élelmiszer-nagypiac, virág­nagypiac, használ tcikík- nagy- piac. A váisárok, piacok helyét, tartásának rendjét és idejét mindenütt a tanácsok hatá­rozzák meg. Rendezték azt a kérdést is, hogy ki és mit árusíthat a vá­sárokon. piacokon. Az orszá­gos heti- és kirakodóvásáron - marhalevélváltásának köte­lezettsége alá eső állat kivéte­lével —, bármely termék for­galomba hozható. Országos és heti állatvásáron: marhalevél váltásának kötelezettsége alá eső és egyéb állatot lehet árulni, továbbá a bognár-, a kocsi- és szíjgyártó ipar ter­mékeit és az eddig szokásos áruválasztékot. A búcsúvásá- ron: kegytárgyakat, búcsúval kapcsolatos könyvkiadvány, fénykép, levelezőlap, mézeska­lács és édesipari termékeket. Autóvásáron: használt gépjár­mű hozható forgalomba. A na­pi élelmiszerpiacon és élelmi­szer nagypiacon: marhalevél ni kezdett a fejem. Már egyál­talán nem hatottak meg a leg­szenzációsabb újdonságok le­írásai sem. Mert lassacskán csak az új közlekedési cso­dákról folyt a szó. Aludni pró­báltam. Nem ment. A mér­nök megszólított: magát nem érdeklik ezek a kérdések? Megvontam a váltam. Letö­röltem a párát az ablakról. — A Pásztó—Salgótarján 27 kilométeres útszakaszon ifibb mint egy órája zötyögünk és még mindig csak Zagyvapál- falván vagyunk. Mindenki elhúzta a száját a fülkében. Hogy lehet ezt a témát így elbagatellizálni!? Erdős István váltására nem kötelezett állat, élő- és művirág, mezőgazda- sági termény, fenyőfa, tűzifa árusítható. A virágpiacon: élő- és művirág, s ezekhez kapcsolódó más cikkek áru­síthatók. A használtcikk-pia- cokon pedig minden használt cikk, -anyag forgalomba hoz­ható. A rendelet szerint vala­mennyi piacon folytatható vendéglátóipari, kölcsönző, megőrző és mutatványos tevé­kenység. A rendelet értelmében a vá­sárokon és a piacokon nem hozható forgalomba: nemes­fém, gyógyszer, látást javító szemüveg, tűzveszélyes- és robbanóanyag, illetve bármi­lyen termék, amely jogsza­bályba ütközik. A vásárokon, piacokon min­denki árusíthat, akinek enge­délye van, illetőleg az áru for­galomba hozatalára jogosult, tehát tulajdonos, A rendelet a helyfoglalás rendjére is kitér. Eszerint a sorrend a következő: 1. állami és szövetkezeti kereskedelem és ipar, 2. magánkereskedő, 3. magánkisiparos, 4. magán- személy. Az érkezés szerinti sorrend: helybeliek, járásbeíi- ek, megyebeliek, szomszédos megyeiek és egyéb megyeiek. Az állandó hellyel és pavilon­nal rendelkezők előnyben vannak a többiekkel, ameny- nyiben a vásár, illetőleg pi­ac kezdése előtt egy órával elfoglalták azt. A rendelet befolyásolhatja az eddig kialakult gyakorla­tot. ezért ajánlatos, ha a kis­kereskedők, mutaványosok, iparosok az illetékes taná­csoknál, illetőleg KISOSZ- és KlOSZ-szervezeteknél érdek­lődnek, s a rendeletet részle­tesebben megismerik. R. S. fSMsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssjvssAmsssssssssssssssssssssssssssssssssssssffssssssssssssssssssssssssssssssjm-Ai.'-T SZCSZ EME SZÜLETETT KRUPSZKBIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom