Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
irányi László Vajda János Órát az Úristennek* Micsoda nap ez a mai.. F zekre a régi dolgokra ^ talán már senki sem emlékszik pontosan. Ha visz- szagondolok, csak Jani bátyámat látom; vörösen és izzadva kiabál az alacsony szoba- ban, aztán hirtelen kérésbe hajlik a szava- hogy újra felcsattanjon. — Mindent neked! Mindent csak neked! Ür lettél! Mit akarsz még? Apám csak ül az asztal sarkán, ha szól, hangját elnyeli Jani bátyám kiabálása, ilyenkor megigazgatja daróc Besz- kart-zubbonyát, szája sarkában halvány mosoly, s igazán nem tudom, hogy ez a beleegyezést jelenti-e, vagy a lemondást, mert fáradt, s nincs kedve vitatkozni. Két napja halt meg öregapám, az asszonyok a szomszéd szobában ülték körül a ravatalt- valamelyik időnként, felnyögött, valószínűleg csak illendőségből, ők meg idebent osztoztak. Tízéves lehettem, a temetésre hosszú pantallót kaptam; időnként végiglépkedtem a szobán, hogy Jani bátyám is méltányolhassa büszkeségemet, de észre sem vette. — Nézd Jóska, — s hangja most kéréssé szelídült — úgy gondoltuk, mi itt maradunk a házban, nektek úgyse kell. A földet továbbra is mi bírjuk. A mama a mi gondunk- neked meg adunk az örökrész fejében kétszáz pengőt. Jóval később, a visszatérő beszélgetésekből tudtam meg, hogy nevetségesen csekély összeg volt, mert a ház. akármilyen Is, csak ház, s két hold szántó tartozott hozzá. Ahogy múltak az évek, ez a két hold egyre nőtt apám képzeletében, s álmomban én is hatalmas búzatáblákat láttam, a szélben erdők hajladoztak- a hegyoldalban mindig szüret volt, s a lányok örökké énekeltek. — Igazságtalan vagy, Jani, — mondta apám, s igazgatta rosszul szabott Beszkart-zub- foonyát. Jani bátyám fölemelkedett, arca vörösen tüzelt. — Én igazságtalan? Neked sikerült, te úriember lettél, mi meg alánt maradtunk, paraszti sorban. Legyen istened, Jóska! — Nem bánom. — s apám kedvetlenül igazgatta a Besz- kart-zubbonyt. — Legyen neked, Jani. Ne mondjátok, hogy mi állunk utatokba. Csak egyet kérek. Az órát. Apánk óráját, a tula-ezüst óráját. Ennyi emlékem legyen róla. . következő pillanatban feicsattant Jani bátyám hangja: — Soha! Még azt is? Hát ilyen kapzsi vagy? A zsebórának története volt, nem is egy, tulajdonképpen atlnyi, ahányszor öregapám elmesélte. Szép óra volt, tula- ezüst, kettős fedéllel. A boszniai okkupáció idején szerezte; kapitánytól kapta- mondta egyszer- máskor azt mesélte, hogy Mostarban vette, s amikor valaki azt mondta neki, hosv biztosan agyonütött mi*A Központi Sajtószolgálat 1988-as pályázatán dicséretben részesített novella. atta egy gazdag bosnyákot, csak mosolygott, sokat sejtető- en. öregapám büszkesége volt, amikor kinyitotta kettős fedelét, s azt mondta, „tudjátok, az úgy volt”, bosnyák hegyek jelentek meg a láthatáron, s mintha nem is őt hallottuk volna, hanem hegyi patakok zúgását Az óra nélkül utaztunk haza, még aznap, a temetőből egyenesen a vasúthoz mentünk. Apám soha nem bocsátotta meg az órát, Jani bátyját sem látta, soha többé. 2. Mos pedig itt van a levél, Jani bátyám levele. A borítékon iromba betűkkel a nevem, meg a város, de utca- házszám már nincs rajta; soha nem leveleztünk, honnan is tudhatná címemet? öt napig bolyongott a levél, mig megtaláltak. Azt írja, siessek, ha még látni akarom, mert „az Űrhöz készül- végső számadásra”. A papos fordulat megmosolyogtat, mert Jani bátyám mindig úgy jelent meg emlékeimben, mint azon a napon, kivörösödve és izzadton, amint ordítva ragaszkodik földhöz, házhoz és a tula-ezüst órához. Hosszú pantallómban végigmegyek a szobán, de nem vesz észre, kezében a tula-ezüst óra vastag nikkeláncon. Apám fáradtan legyint, s a következő pillanatban már a koporsó mögött lépked, a Beszkart-zubbony életuntán lötyög rajta, A többire csak homályosan emlékszem, s most, a hceszú falusi utcában többször iß meg kell kérdeznem, hol laknak Rézi nénit sem ismerem meg, de ő tudja, hogy ki vagyok, félénken megölel, s nehéz léptekkel kísér végig az udvaron. — Meggyöttél- Laci, nahát meggyöttél, — mondja folyton. — Megemberesedtél — áll meg egy pillanatra, mert emlékeiben ma is tízéves vagyok. — Szegény Jani bátyád, — és sóhajtva enged előre az ajtóban. Jani bátyám pedig ott ül a tűzhely mellett, ünneplőben, mintha állandó készenlétben lenne, hogy bármikor indulhasson az Űr elébe. 3. Csak este szólt, erre a pillanatra várt egész nap. Még mindig ott ült a tűzhely mellett, ünneplőben. — Köszönöm- hogy eljöttél. Nehéz napok ezek. Bevégeztetett, indulnom kell immáron az Űr elejbe. Szeretném rendezni földi dolgaimat. Nem válaszoltam, ő is hallgatott. Aztán keresztet vetett, talán csak azért, mert nen, jutott eszébe semmi, de az lg lehet, hogy áldásnak szánta. —• Szeretnék megbékélni apáddal — mondta végre, s bort töltött egy korsóból. — Mindig bántott- hogy apánk koporsójától haraggal váltam el az édes testvéremtől. Gon dolom, te szólj neki. Megmondod, hogy nincs a szívemben harag. Lassan beszélt, halkan, közben lecsukta a szemét, mintARATÓ KAROLY t 4ke Évezredek utón már szörnyen unto, hogy szögleteit senki sem gyalulja. Mikor társaival együtt napfényre hengerült, fejest ugrott rögtön, s a zúzdába repült, De ott is türelmetlen várta: finomítsa kőműves kalapácsai Bár éles ütései fájtak, boldog volt: része lesz egy háznakS Idővel elvesztett minden recézetet, a többiekhez pontosan illeszkedett s lett végül sima kö. Szerényen, halkan örökre elhelyezkedett a falban. ha már gyakorolná az örökkévalóságot. Semmi nem emlékeztetett belőle hajdani Jani bátyámra, aki vörösen és iz* zadtan kiabált, azt hiszem, épp ebben a szobában. Fáradt volt. arca földszínű- már előre hasonult a porhoz, amelyből vétetett. — Nem tudom, mi történt akkor — mondtam végre. — Gyerek voltam még. De ahogy hallottam, talán nem is volt más oka a haragnak, mint az órája. Mindig ez fájt apámnak, nem is felejtette soha. Még ma is mondja, hogy őt illette volna, mert emléke se maradt öregapámtól. Ha iga zán meg akar békélni vele, küldje el neki az órát. Legalább most- amíg nem késő. Nem szólt, csak nézett a semmibe vagy az örökkévaló-1 Ságba. Mellényzsebéből kihúzta az órát, fölkattintotta fedelét, nézegette, visszatette a asebébe, azán sokáig, fontoskodva igazgatta a nikkelláncot. — Azt nem. —De hát az Úristen elejbe készül. Oda nem kell. Meg aztán apámat illette volna. — Akkor sem. így fogok az Űristen ©lejbe állni. I| allgatott, a nikkellánc 11 szemeit pörgette őre; ujjai között. Aztán fölállt, át ballagott a másik szobába, ahol annak idején a ravatal állt, ő is ott fekszik majd- ünneplőben. katonás merevséggel, ahogy a hajdani őrvezetőhöz illik. Vele lesz az óra is, a vastag lánccal, úgy mint most Mert csak az a néhány pillanat szépítette meg az életét, amikor vasárnap délelőttönként, a templom előtt, kíváncsi és irigy pillantások gyűrűjében, fölkattintotta fedelét- s megmondta a pontos időt. Mindenki hallgatta, mint a kinyilatkoztatást, pedig nem is volt rá kíváncsi senki. Ezek a pillanatok a titokzatosba, a boldogság kékségébe emelték, mert a pontos idővel az élet értelméről is vallott a tula-ezüst óra. Mindenki tudta ezt. Amikor fölkattintotta fedelét, mint varázslatra, bosnyák hegyek körvonala derengett fel a láthatáron, s az időtlen tengerek a falu határáig nyúltak. Zúgtak a messze erdők, s mindenki ismeretlen tájakra emlékezett. Apám ma Is hallja az erdőzúgást, de minden nappal távolabbról hangzik, az idők mélyéből. Ez az egész nap már rettentő ócskán kezdődött. Mondhatnám teljesen tré volt a start, de nem mondom, mert egy tisztesscges fiatalember nem beszélhet így —, amint azt Bodor elvtárs megjegyezné —, márpedig én abszolúte tisztességes fickó vagyok, minden ellenkező híresztelés dacára. Szóval arra ébredtem, hogy piszokul Világos van már, de hallom, hogy a fater derekasan fújja a kását; mondom, máma biztosan korábban kelt fel a nap, utóvégre elmúLt március 21-e, ami- koris túljutunk a napéjegyenlőségen vagy micsodán és állandóan hosszabbodnak a nappalok. Jó, ha ilyen természettudományos műveltsége van az embernek, bezzeg akinek nincs, az marha módra ugrana ki a meleg ágyból, hogy jaj. de késő van, én azonban halál! nyugalommal a másik oldalamra fordultam, lecsuktam a pisilogóimat és nekikészültem, hogy folytatólagosan beverjem a szundít. Akkor zörgettek ae ablakon és bekiabált a szomszédbeli öreglány, hogy Szuszen- ka úr, hat óra. mér megint el tetszettek aludni. Hát szóval az volt a nagyhelyzet, hogy az öregúr tegnap este kicsit mátingeren topogott haza, vagyishogy némileg el volt ázva. Leverte a vekkert az asztalról, ami ráadásul olyan pechesen gurult a sarokba, hogy útközben benyomódott a gombja neki. ami elzárja a csengőt. Mikor mindez zajlott, én már szunyáltam, csak arra emlékszem, hogy az öregem eléggé emlegette a szenteket, de aiz is lehet, hogy csak álmodtam az egészet, ugyanis ha a nyomás a 72 hiffpnymUllméter fölé emelkedik, akkor vagy 'dalolni vagy imádkozni szokott — káromkodni csak egyébként. El lehet képzelni, micsoda sürgés-forgás kerekedett a szomszéd öreglány szövege után. Mintha bolha csípett volna a nemesebb portékánkba, úgy ugrottunk talpra, a fater is meg én is. Pillanatok alatt felrángattam magamra szerelésemet, vagyis a ruháimat, aztán irány a buszmegálló. Akit egyszer üldözőbe vesz a balsors, az már jobb ha elássa magát. Az a nyavalyás autóbusz nem éppen az orrom előtt pöfögött ki a megállóból? Mit lehet ilyenkor tenni? Nyakamba szedtem a virgácsaimat amennyire csak lehetett, és osontam sebesen, akárcsak Kiss Antal az olimpiánTeljesen feleslegesen strapásam magam egyébként, mert öt egész perccel elkéstem. Mariska drága, aki egy kiállhatatlan spinkő és műhely adm ini sztrá torként szaporítja az improduktív állományt, jó indulattól csepegve bejelentette: — A blokkoló lapod már fönt van Bodor elvtársnál. — Tényleg? Váljék egészségére. .. — Inkább a te egészségedre fog majd válni. — Micsoda, ha szabad érdeklődnöm? — A letolás, amit majd kapsz. — Nyugaj. — Miféle szemtelen beszéd ez megint! — Semmi szemtelenség, csak a kedves Mariska nénit óvom, hogy a világért se tessék nyugtalankodni miattam. Megárthat a tüdejének. Na, nem kellett sokáig várni. Ügy lett. ahogy a nyanya megjósolta. Hívattak a főnökhöz. Bodor elvtárs éppen azzal volt elfoglalva, hogy Magdalénának meséit egy szalon- képtelen viccet. En csak a végét hallottam, amikor beléptem, de ismertem az elejét is. Magdaléna vihogott, mert igaz, hogy minimum ötvenezer elsütötték már előtte ezt a poént — többek között én is —, de a főnök szellemességét érdemes nyugtázni. Hátha eszébe jut, hogy április 4-re megérdemel némi jutalmat egy titkárnő, akinek hiányzik ugyan az érettségije, de a gyakorlata az megvan e gy ben -másba n. A góré végre észrevette és rögtön kiküldte Magdalénát, arait elismeréssel fogadtam, mert sejtettem, hogy mi következik és mégiscsak kellemetlenül érintett volna, ha egy Ilyen csaj előtt szúrnak le. A bizalmaskodva vigyorgó ábrázatot lecsatolta az öreg és felöltötte a „jajdeharagosva- gvok -tegaze m berki es ui al od - azidegeimet” arckifejezést. Két pillanat alatt átváltozott, piszok rutinja volt az ilyesmiben; lehet, hogy otthon gyakorolgatta a tükörben péntek esténként, mikor nincs tv-adés. — Fiam, magának túlontúl sok van a rovásán, nem gondolja? — Igenis gondolom. — Ne fölényeskedjen hallja. .. — Bocsánat, egyáltalán nem gondolom. — Még szemtelen is? (Magyarázzam meg, hogy a fenti kérdésre két választ lehet adni: vagy azt, hogy igen, gondolom; vagy azt, hogy nem, nem gondolom. Egyik se jó. Mit tehet ilyen esetben a fiatal dolgozó?) Bodor elvtárs úgy lobogtatta a blokkoló lapomat, mint valami Indián törzsfőnök a legyőzött sápadt arcú skalpját — Talán nem csengetett az ébresztőóra? (Most mondjam azt, hogy tényleg nem csengett? Azt hiszi hülyéskedjek vele. Iszonyú gáz helyzet). Mindig sokat adtam a becsületre, hazudni csakis akkor szoktam, ha óhatatlanul muszáj, vagy pedig Lányoknak, de az nem számít. így hát maradt a nagy büdös hallgatás. — Megkukult? — Nem tud válaszolni? — Vagy nem akar? — Durcáskodunk?-.. Erre aztán kipurcant belőlem a röhögés. Becs szóra nem akartam, de ezt az éneklő hangot, hogy „durcásko- dunk”, nem lehetett kibírni komoly ábrázattal. Teljesen kész voltaim. Ebből kerekedett az oltár! botrány. Az öreg felcsavarta a hangerőt és hadonászott az öklével, úgy verte a parádét. Na mondom, szép kis arénába csöppentem bele, Ezután jött csak a java. Elfelejtettem említeni ugyanis, hogy két napja volt egy kellemetlen esetem. Nem mentem be melózni Miért? Nem szívesen beszélek erről. Mákos ügy, A fateromra otthon rájött valami betegség féle. Olyan nyavalya ez, aminek egyetlen bacilusa van; a szesz. Az az igazság, hogy megissza a magáét az öreg. Ki van a gyomra, a veséje, meg a s?í- ve is. Időnként aztán elfogja valami halálfélelem furcsákat kiabál, reszket a kezeiébe, kiüt a homlokára a ve- ó m *senki sem törődik vele az egyszem fia, aki még ma-rdt, az sem veszi kutvába sem. Ilyeneket mondott. szegény öreg faterom. Régen kezdődött ez » dolog. Én méff kts«hh Wt-ök voltam amik©- anyám egy szép napon itt bagvott minket. Meghalt. A szomszédok azt beszélték, bánatában sorvadt el, mert hogy ilyen ura van, amilyen az apám. Nem sokkal később új asszony jött a házhoz — 26 éves volt- A bátyámnál éppen fiatalabb. Micsoda cirkuszok voltak, arra jobb is nem emlékezni. Elég az hozzá, hogy lassan szétrobbant a család. A nővérem leányszállásra költözött a szövőgyárba, aztán férjhez- ment a Dunántúlra, minden évben ha egyszer látjuk, az sok. A bratyóm 56-ban disz- szidált. Volt egy öcsém, a Cater kedvence, az elszökött hazulról, felkerült Pestre, elütötte a villamos, meg is halt. A fiatal nő meg otthagyta az öregemet. Azóta iszik. Régebben is bírta a piát, de csak módjával. Az orvos azt mondja: egészen tönkrement a szervezete. Na, hát addig siránkozott nekem tegnapelőtt, hogv megsajnáltam. Szövegeltem neki, hogy a félelmeiről eltereljem a figyelmét, begyújtottam, kotyvasztottam valami kajafélét a kályhán. Dél felé már egészen magához tért, csak sajnos nekem kettőkor lejért a műszakom. Most itt van ez a Bodor elvtárs. Fújja nekem a megható lelki dumákat, közben tudom jól, hogy a vállalati üdülőbe szokott járni Magdalénával a hivatalos kocsin — munkaidő alatt. Gépkocsásze- relő a szakmám, én Javítom az öreg Volgát, a pilóta a legjobb barátom: tőle tudok mindent. Mikor veri a balhét a főnök, mert rossz a kocsi, vagy nincs kész amikorra szeretné —* mérget lehet rá venni, hogy nem hivatalos útja lenne, hanem balkézről való. Na most ennek mondjam ©1 én, hogy miért maradtam otthon? Inkább saembeköpönv saját magam. Végül is majdnem kirúgtak. De az eszbé-titkár azzal érvelt, hogy fiatal korom ellenére az egyik legjobb munkaerő vagyok a TMK-ban, a szakma aranyjelvényes ifjú mestere, meg nem tudom még ml a csuda. Ez spéciéi ígj igaz. Megúsztam egy írásbei figyeLmeztetéssed. Ilyen peches volt ez a mai napom. Ha most nem töltök ki rögtön egy lottószelvényt, altkor esküszöm, hogy soha...' Patak! József; Kéményseprő NÓGRAD — 1969. február 23., vasárnap
