Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

Cs. G­a nonti uyozeiem tsz mei tó a nevéhez, Pad! László, a tez-elnök méltán lehet büsz­ke az elért eredményekre. Ebben a szövetkezetben a ta­valyi aszályos évbén is jól kerestek a tagok és az alkal­mazottak, a napi kereset meg­haladta átlagosan a száz forin­tot. Nehéz lenne megszámol­ni, hány tsz-tag van, akinek az évi átlagjövedelme húsz­ezer forint fölött jár. Pedig ta­valy a legfontosabb gyümölcs, a hatvan holdnyi szamóca, cserben hagyta a szorgalmas tagságot. Márpedig az közis­mert, hogy Honton a szövet­kezetbeliek elsősorban a bo­gyósokból élnek. Tizennyolcadik Nem fiatal már a szövetke­zet, két év híján húszéves. Azok a gyermekek, akik a szövetkezettel egyidősek, ma már katonaidejüket töltik. Felnőtt egy új nemzedék és sokan kidőltek a sorból az ala­pító tagok közül. A tizennyol­cadik év nagyon nevezetes, hiszen az új gazdasági mecha­nizmus első esztendejével esett egybe. Érdemes végigkísérni, hogy egy gazdag, jólmenő szövet­kezetben a „mechanizmus” egyes intézkedései milyen kö­vetkezményekkel járnak. Lát­szatra azt lehetne hinni, hogy az új mechanizmus a jó faz­ékét sújtotta, hiszen Honton is 1-2 millióval nőttek a kia­dások 1968-ban. Ezzel szem­ben az árrendezésből eredő Szevnélyszállffás közutakon Kritikus járatok — kritikus időpontok?... Az utóbbi hetekben kevés probléma akad, ami többet foglalkoztatná a közvéle­ményt, mint a közúti személy- szállítás helyzete. Nem vé­letlen hát, ha a megyei szállí­tási bizottság idei első ülésén is élénk vitát váltott ki a közúti személyszállításról szó­ló előterjesztés Melyek voltak e vita cso­mópontjai? Mindenekelőtt a nap bizonyos óráiban tapasz­talt zsúfoltság és a személy- szállítás kulturáltságának az igényektől elmaradó színvona­la. Mindezt előrebocsátva kár volna elhallgatni, hogy a köz­úti személyszállítás az évek során fejlődésen ment keresz­tül. Hiszen ha csupán két me­netrendi időszakot hasonlítunk össze kitűnik, hogy 1967/68- ban naponként 797 volt a hely­közi járatok száma, 1968/69- ben pedig már 848. Ha nem is jelentősen, de nőtt az autó­buszok száma is, ami egyéb­ként éppen azt bizonyítja, hogy a 2. számú AKÖV, a rendelkezésre álló eszközöket jobban kihasználja. Az is a közlekedési vállalat javára szól, hogy a megye százhar­mincegy községéből csupán Ipolyszög, illetve Szuha három községrésze, Mátraalmás. Nagvkeresztúr és Márkháza nincs bekapcsolva a menet­rendszerinti autóbusz-közle­kedésbe. Mindemellett sem a járatok sűrítése, sem a befo­gadóképesség növelése nem volt elegendő arra, hogy bi­zonyos napszakokban elke­rüljék az autóbuszok ember­telen túlzsúfoltságát. A reggeli és kora délutáni járatok zsúfoltságának leg­főbb okát az AKÖV vezetői abban látják, hogy a salgótar­jáni üzemek azonos időben kezdik a műszakokat. A ta­nácskozás résztvevői meghall­gatták Cser Gyula érvelését is, aki elmondotta, hogy a vállalat a jelenlegi gépkocsi- állományt az igények kielégí­tésére elegendőnek tartja. A polgári járatok kihasználtsága — a meglevő férőhely függ­vényében — Salgótarjánban 37,2, Balassagyarmaton 47, Nagybátonyban 46 százalékos. Normális körülmények között — mondotta az igazgató — ezzel a gépkocsiállománnyal tehát ki lehetne elégíteni az igényeket — vélnénk. A való­ságban azonban csúcsidősza­kok vannak, amelyek zsú­foltságát csak az állomány növelésével lehet enyhíteni. Az állomány növelése vi­szont a kocsik kihasználtságát csökkentené, amely persze az­zal jár, hogy a vállalat gaz­dasági eredményei ís romlaná­nak. Van-e tehát lehetőség a csúcsidőszak kiszolgálására? — tette fel a kérdést az igazga­tó. És felelt is rá: Nincs. Se­hol a világon csúcsidőszakra nem terveznek gépkocsiállo­mányt. Az igazgató fejtegetése szá­mos ellenvéleményt váltott lei. Csoltó László, a Központi Szál­lítási Tanács főtitkára volt az első, aki ezzel a szemlélet­tel vitába szállt. Az állomány növelésének valóban határt szabnak a vállalat és a nép­gazdaság lehetőségei. De a személyforgalom problémáit nem szabad csupán vállalati gazdálkodási szempontból vizsgálni. A személyforgalom lebonyolítása hazánkban és a világ minden táján nemcsak gazdasági, de politikai kérdés is. Magától értetődik tehát, hogy annak színvonalát évről évre emelni kell. Nem vélet­len — hangsúlyozta a főtitkár —, hogy az országgyűlés ta­valy év végi ülésszakán beter- iesztett és jóváhagyott közle­kedés-politikai irányelvekben az első helyre a személyfor­galom színvonalának a ko­rábbinál gyorsabb ütemű fej­lesztése került. A vitában felszólalt Trizna János, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. Elvetette a problémák olyasfajta megkö­zelítését, amely szerint ha szó­ba kerül egy község igénye, az AKÖV a község közigazga­tási átcsoportosítását szabja feltételül, ha az autóbuszok zsúfoltságáról beszélnek, a gyárak műszakkezdésének megváltoztatásától várják a probléma megoldását. Be kell látni, hogy a problémák meg­oldásába valamilyen szerepet a közlekedési vállalatnak Is vállalnia kell. Egyben javasol­ta a szállítási bizottságnak, hozzon létre az illetékesek közt megbeszélést, amelyen megfelelő előkészítés után végre dűlőre viszik a műszak­kezdések időpontjának évek óta vajúdó kérdését Többen hangot adtak a kór­házi látogatási időkben ta­pasztalható zsúfoltsággal kap­csolatos panaszoknak. Szemé­re vetették az AKÖV vezetői­nek, hogy a szentkúti búcsú forgalmi kiszolgálása szinte tökéletes, de a futballmérkő­zésekről, a hétvégi salgói ki­rándulásokról hazatérők órá­kig várakozhatnak járműre — vagy gyalog nekivágnak az út­nak. Sokan rámutattak, hogy a közlekedési vállalat a jelen­legi feltételek mellett is nyújt­hatna a mainál többet, job­bat. A járművek tömeges téli lefagyása — Diesel-motorokról lévén szó —, visszavezethető a kocsik fogyatékos karbantartá­sára. Sokat lehetne tenni a menetrend pontos megtartása, az autóbuszok külső és belső tisztaságának és a személy­zet egy részénél a jó modor kialakítása érdekében: ehhez nem is annyira anyagi ráfor­dításra, mint korszerű válla­lati ellenőrzésre és személy­zeti politikára van szükség. A megyei szállítási bizottság állásfoglalásában hangsúlyoz­ta: a közúti személyszállítási igények egyre növekednek, különösen Salgótarjánban és Balassagyarmaton. A 2. szá­mú AKÖV tevékenységében elért eredmények ellenére sem sikerült megszüntetni a zsú­foltságot. E tekintetben nem­csak a városi, hanem a hely­közi járatok egy része is ki­fogásolható. A szállítási bi­zottság megállapította: nem­csak a kapacitás elégtelensé­gével, de a kulturált szállítás színvonalával szemben is vannak jogos kifogások. Tu­domásul kell venni továbbá, hogy Salgótarján lakossága várhatóan már a közeli évek­ben eléri a negyvenezer főt, később ez a szám félszázezer­re emelkedik. Az ilyen la­kosságú város személyszállítási igényei — szem előtt tartva az ipartelepítési terveket is —, a korábbi szállítási kapa­citással nem kielégíthetők. A felkészülést a feladatokra már most meg kell kezdeni, e- mellett a jelenleg tapasztal­ható zsúfoltságot rövid időn belül mindenképpen csökken­teni szükséges. Ezért a Nóg- rád megyei szállítási bizott­ság, a közlekedési vállalat, va­lamint az érdekelt szervek, üzemek szakembereinek és pártbizottságainak bevonásá­val megvizsgáltatja az igénye­ket, azok kielégítésére meg­oldásokat javasló tanulmányt készített A tanulmányt a szál­lítási bizottság legközelebb sorra kerülő ülésére kell be­terjeszteni. Megvitatására meghívják az érdekelt nagy­üzemek képviselőit. Addig is felszólította a közlekedési vál­lalatot: szorgalmazza a kriti­kus járatokon és kritikus idő­pontokban a nagy befogadó- képességű autóbuszok beállí­tását, indítson hétvégi men­tesítő járatokat, gondoskodjék a normális személyszállításról az idényben a futballmérkő­zésekre és a Salgótarján kör­nyéki kirándulóhelyekre. Minősőgldne I Felkiáltott a MEO vezető je Előre is elnézést kérek a ta­lán túlságosan is direkt re fo­galmazott megállapításért: le­het, hogy az alábbiak „acél­gyári magasságból” nézve a kisebb jelentőségű problémák közül valók, de a közős ér. dek, az, hogy a város ipara és ezen belül is szűkítve a kört. a két kooperáló vállalat, a ZIM itteni gyáregysége és a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek jó minőségű árut gyárt­sanak — egyszintre hozhatja, mindkét üzemnek egyformán fontosnak jelölheti a problé­mát Megjelelő partner kell „Minőséglánc”. Az új fo­galom régi gondokat takar. Arról van szó, hogy a Krono- vetter ifjúsági építőbrigád el­kezdett valamit, s ezt érde­mes folytatni, sőt, továbbfej­leszteni. Igény bőven van rá, az alkalomról nem is szólva! A minőséglánc Nógrádtól ter­jedt Mosonmagyaróvárig (a megyei építők és a szerelvé­nyeket gyártó MOFÉM között) — miért ne terjedhetne a ha­zai, a tarjáni vállalatok vi­szonylatában? Sok gondot okoz az, hogy a vállalatok kö­zös tevékenységét reprezentá­ló félkész termékek, illetve alapanyagok minősége gyak­ran nem éri el az előírt szín­vonalat sem. Ezen a helyzeten változtathat a minőséglánc — ,,csak” megfelelő partner kell hozzá: ha két vállalat — ez- esetben a ZIM és a kohászati üzem — nem egymást okolja a hibákért, hanem egymást se­gítve törekszik a jobb minő­ségű. eladhatóbb áru előállí­tásáért. Valaki így fogalmazta meg a minőséglánc lényegét: a szo­cialista lelkiismeret kölcsönös — jó esetben nem kölcsönösen rosszindulatú! — „piszkálga- tása”. Van benne valami. Tény, hogy a ZIM és a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek között fennáll a minőséglánc kikovácsolásának lehetősége. A két üzem között régóta élő kölcsönös jó kapcsolat is jó alapot teremthet erre — ezt mindkét helyen hangsúlyozták. Ennek ellenére áll az a probléma, amelyet a NÖG- RÁD-ban nemrégiben megje­lent Big Money című riport­ban említettünk. A riporter a ZIM, akkori MEO-vezetőjével beszélgetett a minőséggel kapcsolatos gondokról, így került szóba a Kohászati Üze­mek hideghengerdéjében elő. állított, úgynevezett hagyomá­nyos tűzhelyek („Lepke” „Pille”) idomvas-kereteinek méreteltérése és a szakítószi­lárdságban mutatkozó, szab­ványtól jócskán eltérő külön, bözőség. KI0 gond vagy nagy gond ? Az, hogy kicsi vagy nagy — minőségről lévén szó végered­ményben egyremegy. A kis gond is jelenthet minőségi el­térést. amely nagy mértékben csökkenti az áru értékét. Hogy a tűzhelygyáriaknak mennyi­re nagy gond a hengerelt ke­retacél méreteltérése és a meg­felelő szakítószilárdság hiá­nya, arra jó példa az, aho­gyan a MEO akkori vezetője, Daku János felkiáltott: — Ha csak ez az egyetlen­egy problémánk megszűnne, már akkor is könnyebben lé­legeznénk ... Mi van egy ilyen kiáltás mögött? Széki Miklós, a Kohászati Üzemek fejlesztési osztályának vezetője ezzel kapcsolatban azt mondta: — Kérem, a termelési vo­lumenünkben a Tűzhelygyár­nak szállított keretacéí kis té­telként jelentkezik ... Ennek ellenére nem hiszem, hogy ko­moly problémát okozna a m3 általunk szállított áru rossz minősége. Különben — mi is vagyunk annyira lokálpatrió­ták, hogy a szívünkön viseljük a tarjáni tűzhelyek jó minő­ségét, ezenfelül meg kell mon­danom, nem tudok arról, hogy ezzel kapcsolatban minőségi reklamáció érkezett volna ... Nincs olyan messze a Tűz­helygyár, hogy ne tudnánk segíteni. Külön irodalma van Nem célunk a két üzem egymásnak ugrasztása (éppen ellenkezőleg: az új típusú kö­zelítés segítése a cél!) mégis el kell mondanunk, mit lát­tunk, hallottunk a ZIM-ben. Keretek, keretek mindenfe­lé, és aki csiszolja — ,fázik” ettől a munkától Nehéz, gyakran megoldhatatlan fela­dat egyszintre csiszolni a ke­retek szélét a sarkaknál. Ré­gebben több volt, de mostaná ban is elég sűrűn fordul elő a három-négy milliméteres el­térés. Nézem a csiszolással bajlódó munkást, és arra gon­dolok: jó lenne, ha a henge­rész Is látná azt, amit én. Miért nem reklamáltak? A minőségi ellenőrök Irodá­jában elém teszik a Jegyző­könyveket. Egész irodalma van a hidegen hengerelt tűz- helykeretacél szabványtól el­térő minőségének. Néhány pél­da: jegyzőkönyv, felvették 1967. december 15-én, az Acélgyárban. Jelen voltak: Bőviz László, a ZIM és Ee- rencz Géza, az Acélgyár ré­széről. A tárgy: 10 548 kilo­gramm keretacél kiesett a termelésből a lemez felületé­nek „hullámosodása” miatt. Az acélgyáriak 10 százalék ár­engedményt javasoltak... A következő feljegyzés szerint (kelt: 1967. október 23-án) a homlokfelületi méretnél más­fél milliméteres eltérés mu­tatkozik. Az acélgyáriak véle­ménye: a méreteltérés nem fogja zavarni a gyártást (!). Nem sokkal ezután a két vál­lalat osztályvezetői szinten ta­nácskozott. Az acélgyáriak el­mondták. hogy a régi, egyáll- ványú gépen nem tudják tar­tani a szabványban előírt mé­retet, kérik a módosítást, ugyanakkor kijelentik, hogy jelenleg (1967. november el­sején vették fel a jegyző­könyvet) új profilhajlító gép beállításával foglalkoznak, és a következő negyedévben már tartani tudják a minőséget. Széki Miklós, a már emlí­tett beszélgetés alkalmával el­mondta: elképzelhető, hogy a Dexion-Salgó-berendezés sza­bad kapacitását felhasználják a tűzhelykeretacél gyártására is. Ezen kívül má* lehetőség is mutatkozik a minőség javí­tására. Véleményünk szerint — a lehetőségek sorából nem lehet kihagyni a minőséglán­cot sem. Az új típusú szocia­lista kapcsolatot kifejező lán­cot azonban már a Kohászati Üzemek kiszistáinak kellen* kikovácsolniuk. Minél előbb. Pataki László Csak egy percre... Az ajtó előtt néhány ügyfél már várt rám. Átszóltam Jenő barátomért, vettük a felöltőn- két és máris indultunk. A szomszéd házban levő presz- szóba. Csak egy percre. In­ni egy kávét, amit leuka főz. A presszóban már néhány ügyfél várt Icukára és feke­téjére. A szomszéd házban }e- vő fodrászhoz szaladt át. Csak egy percre. Megfésültetni a haját Ferivel, az aranykezű fodrásszal. A presszóban már folyt a csevegés, leuka távol­léte miatt csak az ügyfelek kö­zött. Lóg Oszkár, a szomszé­dos Kugligolyó Gömbölyitő Ktsz fáradhatatlan anyagbe­szerzője épp a tavaszi bajnok­ság esélyeit latolgatta, így mi is kénytelenek voltunk közbe­avatkozni Jenővel. Végül is jobbnak láttuk, ha áttérünk az ultielfogás technikájára. Ami­kor ez a téma is kimerült, Icukát kezdtük szapulni. Még­iscsak tarthatatlan, hogy eny- nyi crpbernek ilyen sokat kell várnia egy feketére, mert ő munkaidő alatt a fodrászhoz megy A felháborodott ügyfe­lek megbízásából Lóg Oszkár­ral elindultunk a szomszédos fodrászüzletbe Icukáért. A várakozók székein néhány ügyfél már várt, köztük leuka is. Ferire, az aranykezű fod­rászra, aki átszaladt az egyik hivatalba. Csak egy percre. Megsürgetni valamilyen bead­ványát. Már folyt a csevegés a miniről és a maxiról. Mi viszont jobbnak láttuk, hogy feltűnő gyorsasággal Ferire, az aranykezű fodrászra tereljük a szót, szemére vetve, hogy mun­kaidő alatt megy a hivatal­ba magánügyeit intézni. Az ügyfelek persze várhatnak ... leuka is csatlakozott hozzánk és elindultunk a Feriért. Bekanyarodtunk a hivatal kapuján. Az én hivatalom ka­puján. Ajtóm elé érve az aranykezű Feri sietett elém, udvariasan számonkérve tő­lem, hogy miért nem intéztem még el a beadványát. És még szemrehányást is tett, hogy munkaidőmben a helyemen le­hetnék. Pedig tudhatná, hogy éppen ő miatta ... illetve leu­ka miatt... illetve... i—u—s) Mit visz és mit hoz a mechanizmus előny ennek mindössze tíz százaléka, 120 ezer forint. Mindjárt más azonban a helyzet, ha azt elemezzük, hogy ezek a növekvő kiadások miből eredtek. Hiszen a több­letkiadás nagyobbik részét közvetve vagy közvetlenül a tsz-tagok kapják meg szabad­ság, betegségi segély, nyugdíj és egyéb szociális juttatások címén, és csak egy kisebbik részét fizetik ki a megnöve­kedett kiadások fedezésére, amelyek az új adózási rend­szerből, vagy a gépjavítási munkadíjak és növényvédő szerek kedvezményeinek meg­vonásából adódnak. Viszont a tsz számos előnyt is élvez: ilyen például az épü­let-beruházások és a gyü­mölcstelepítések után járó kedvezmény, ami tavaly csak­nem 1,4 millió forintot tett ki. Demokratikusan A tizennyolcadik év és az új mechanizmus első eszten­deje arra is példát mutat hogy a demokratikus intézke­dések és jogok tovább széle­sedhetnek, annak ellenére, hogy a vezetőség jogai is nőt­tek. Honton ez nemcsak ab­ban nyilvánul meg, hogy a vezetőség a két közgyűlés kö­zötti munkáról, határozatok­ról hűségesen számot ad a tag­ságnak, hanem a különböző bizottságok élénk és sok önál­lóságot élvező tevékenységéből is. Az öttagú ellenőrző bizott­ság több esetben tartott szú­rópróbaszerű és általános el­lenőrzést, a bizottság tagjai részt vettek és ellenőrzést gyakoroltak a háztáji földek kimérésénél, a gabonakiosz- tásnál és a leltározásnál egy­aránt. A háztáji bizottság előké­szítette a területek kiosztá­sát, felmérte a területet. S nem rajtuk, hanem a bogyó­sokban összetorlódott sok munkán múlott, hogy a ház­táji földek kiosztása mégis megkésett valamicskét. A szociális bizottság tagjai is jól dolgoztak, ők tettek ja­vaslatot a szociális alap fel- használására és különböző juttatásokra. A javaslatok re­alitását igazolja, hogy a veze­tőség minden esetben jóvá­hagyta ezeket. Segélyként készpénzben 130 ezer forintot, természetben 25 mázsa gabo­nát és 350 mázsa gallyfát jut­tattak a rászorult tagoknak. A kedvezményes áron juttatott természetbeni értéke pedig meghaladta a 180 ezer forin­tot. Nehéz év Az egyetértésben és nagy erőfeszítések közt eltelt esz­tendőben számos elemi csa­pást kellett leküzdeni. Már az előző évi szárazság arra ösztönözte a vezetőséget- hogy óvatos tervet készítsen. Föl­dieperből ezért 1968-ban már negyedével csökkentették a hozamtervet, de még így is mintegy félmillió forintos ár­bevételi kiesés sújtotta a tsz-t. A nagyon munkaigényes mál­na hozamtervét Is csökkentet­ték, de ezúttal — ami jellem­ző a bogyósokat termelő gaz­daságokra — a málna jöve­delmező növénynek bizonyult, és némiképp ellensúlyozta a szamócából elszenvedett vesz­teséget. Egyébként a málna volt tavaly az egyetlen nye­reséges bogyós gyümölcs, mert a harmadik bogyós, a fekete ribizlj is árbevételi kiesést okozott. Tanulságos volt tehát ez az esztendő abból a szempontból is, hogy a bogyósok jelentő­ségét nem szabad eltúlozni és nagyon komolyan kell venni a többi üzemágat is. Ebben a nehéz évben éppen ezért jött nagyon jól a melléküzemágak nyeresége és az a megelőző intézkedés, hogy a kiesés egy részének pótlására hetven szarvasmarhát vásároltak hiz­lalásra, és az előző évi 45 hí­zómarhával szemben, 1968-ban már 115-re kötöttek szerző­dést. A segédüzemágak Is csaknem félmillió forinttal nagyobb árbevételt biztosítot­tak, mint egy évvel azelőtt. — Honton — s ez a vezető­ség rugalmasságát dicséri — megfogadták a nehéz eszten­dő tanulságait, és mór a zár* számadó közgyűlésen úgy ha­tároztak, hogy tovább feVesz­tik az állattenyésztést és a többi üzemágakat, hogy a ter­melést még biztonságos,'ibbá tegyék. Minden bizonnyal ezt az elhatározást a tervtárgya­ló közgyűlésen már konkrét i ova s', átok is követik. Erre a tsz-vezetőség követ­kezetes és előrelátó munkáj; a biztosíték. Lakos György MÓGRAD — 1969. február 23., vasárnap 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom