Nógrád, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Leválik a talp, törik a felsőbőr, tönkremegy a cipzár — Sajnos, időnk egy részét nem a kiszolgálással, hanem a selejtes cipők kicserélésével jegyzőkönyvezéssel töltjük — kesergett a minap egyik keres, kedő ismerősöm. Még jótor- 'nan be sem fejezte, amikor Juhász Istvánná, somoskőújía- lui lakos táskájából elővett egv papucsot, s a következő szavak kíséretében nyújtotta át a Pócskő Áruház egyik eladójának: karácsonyra kaptam, néhányszor volt a lábamon, s kitört a felső bőre. A papucsot a Budapesti Favorit Ktsz nagyoroszi telepén készítették. Jobb anyagból is csinálhatták volna. Levált a műanyag csizma talpa — mutatja Mózes Géza Mózes Qéza, a Pécskő Áruház cipőosztályának vezetője nyomban kicseréli, majd az irodáját mutatja meg, ahol nagy halom műanyagból készült rossz csizma, cipő és papucs látható. A Duna, a Tisza, a Szombathelyi és a Minőségi Cipőgyár termékei. — A esi zmas zezö rabon 95— 100 ezer forint értékben vettünk vissza minőségileg hibás árut. A döntő többség a Tisza es a Duna Cipőgyár terméke, utána Szombathely következik, végül elenyésző kvótával a Minőségi Cipőgyár, Január 20- ig majdnem 20 ezer forint értékben kártalanítottuk vásárlóinkat. Egyébként a kártalanítás havi 1,20 ezer fűvezető-helyettes így kezdi: — a Duna. a Tisza, a Szombat- helyi és a Minőség) Cipőgyárból kapjuk a műanyagból készült lábbeliket. Január első két hetében háromszáz párat hoztak vissza a vevők. Már becsomagoltuk, rövidesen visz- szaküldjük a Budapesti Cipő- nagykereskedelmi Vállalathoz Gyorsan leválik a talp, törik a felsőrész, tönkremegy a cipzár Két-hórom éve tart ez az állapot: a kereskedelem jelez, az ipar pedig indokol: nem tudjuk jobban megcsinálni.. — Volt nekünk csehszlovák gyártmányú, ragasztott talpú, műanyagból készült lábbelink is. Egyet sem hoztak vissza e vevők. Erős és tartós volt. Szerintem a ragasztóanyag nem megfelelő, s a technológia körül is bajok lehetnek. Korábban, ha egy új műanya, got akartak bevezetni a cipőgyártáshun, akkor előbb a Kereskedelemben kipróbálták. Most lítani. Mivel tudomása szerint nem így történik, a mulasztóknak nincs módjuk megismerni, hol követték el a hibát. őrjáratunk során néhány kereskedő panaszkodott, hogy a termékek minőségének védelméről szóló rendeletet egyes vásárlók fólremagyarázzák: azt hiszik, mindent ki kell cserélni. A boltvezetőknek joguk van a visszahozott cipőket — amennyiben azok kevésbé hl, básak — kijavíttatni, Sok vitára, veszekedésre ad okot a vásárlási blokk hiánya. Igaz, a vevő nem azzal a szándékkal veszi meg a lábbelit, hogy majd visszaviszi, de az sem elfogadható, hogy unos-untalan arra hivatkozzanak: elvesztettem, eldobtam a jegyzéket, nem szoktam mindenféle papirt megőrizni. A kereskedelmi üzletszabályzat kimondja: az áru kicseréléséhez vásárlási blokk szükséges. kiválasztanak egy anyagot, akár jó, akár rossz, feldolgozzák. Ügy tudom, hogy a műbőrből készült rossz minőségű csizmákat, cipőket, papucsokat a ktsz- ek 2 forint 50 filléres kilónkénti áron megvásárolják, s a cipők javításához használják fel. Emiatt, a nibát vétő gyárak dolgozói nem látják saját maguk görbe tükrét. Angyal György, a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat 350-es számú ci- pőboltjának . helyettes vezetője a kővetkezőkét mondja: — Havonta átlagban egymillió forint forgalmat bonyolítunk le. A üőrcipőknél csak ritkán, a műbőrből *. .... készült lábbeliknél állandó a Az eladok, vevők kozott íeipanasz: leválik a talp, kitőre- merülő viták csökkennének, ha dezik a felsőrész, elromlik a a műanyagból készült lábbelik cipzár. Január 20-lg kétszáz minősége jobb lenne, párét hoztak vissza a vásár- Venesz Károly mm Kártalanítási jegyzőkönyvet állít ki Angyal György Göröngyös utakon A zagyvapálfalvi Váradi István, a- Szocialista Hazáért Érdemrend birtokosa ugyan még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, hiszen csak most tölti majd élete 58, évét, sajnos mégis meg kellett válnia a munkától, rokkantsági nyugdíjba helyezték. — Szívesebben dolgoznék még ma is, de sajnos egészségi állapotom nem engedi... Az a sok és hosszú éveken át tartó küzdelem az életért, az Illegális munka idegfeszitő helyzete, aztán a front és az azt követő évek bizony kikezdték az egészséget, A múlt óv őszén aztán döntöttek az orvosok: a nyugdíjasok közé kerültem,., Ha pedig az ember Váradi István életútját tanulmányozza, mindenképpen egy megállapításra juthat: göröngyös utakon jutott el a máig, a nyugodt nyugdíjas napokig. Alig volt 11 esztendős, amikor a bánya megölte édesapját. Egy hónap leforgása alatt elveszítette az édesanyját is. Mi maradhatott egy munkásember fia számára? A munka, a mindennapi megélhetés biztosításáért, — Fiatalos fejjel, talán még nagyobb hévvel jutottam el a munkásmozgalomhoz. Salgótarjánban. Guttmanóknál dolgoztam mint cipész. Itt ismerkedtem meg Miklós Gáspárral, aki harcosa volt a mozgalomnak. Először megalakítottuk a bőripari szakszervezetet, amiben Hadik Sándor és még mások segítettek — mondja az emlékezés során — Később a különböző röplapokat terjesztettük Forgácson, elsősorban azokon az utakon, amelyeken a bányászok jártak munkába. Tudtuk, hogy így nem a csendőrök, hanem a munkások kezébe jutnak el a különböző felhívást tartalmazó röplapok ... Tevékenykedtünk mi a dalkörben is, ahol politikai előadásokat hallgattunk, s próbák címén tudtunk számos esetben összejönni .*. . Később mái a bányában volt található Váradi István. Egy Kárpáti nevezetű intézőnek sehogyan sem tetszett, hogy a nevelőapja hiába hordta a Németh Bertalan nevet, mégis zsidó ember Kereste az alkalmat, hogy belekössön Váradi- ba. Egyszer aztán sikerült is a bányakaszinóban. Várad! megütötte az Intéző urat. S mi lett a vége? Irány a front, a halálgyár. A göröngyös utak után szerencséje lett Váradi Istvánnak azzal, hogy alig néhány hetes fronttartózkodás után fogságba került. Igen! Nemcsak a fronttól jutott ezzel távol, hanem rövld.esen megismerkedett a munkásmozgalom tanaival is. ~ Tambovba kerültem, egy lágerbe — folytatja a beszélgetést. Sokon voltunk itt. Mi. magyarok brigádot alakítottunk, úgy dolgoztunk. Itt találkoztam Gerő Ernőnével. Megalakítottuk a lágeren belül a nemzeti bizottságot, majd küldöttnek választottak, hogy Moszkvában egy tanácskozáson képviseljem a magyarokat, a tábor magyar lakóit. Emlékezetes ez a tanácskozás. Rudas László, Andies Erzsébet és még sokan mások is ott voltak. Azzal bíztak meg bennünket, hogy szervezzünk egy magyar légiót. Így kerültem el Juzsá- ba, hathónapos iskolai lágerbe. Sziklai Sándor meg a többiek voltak az előadók. Tanultuk a munkásosztály történetét, a bolsevik párt történetét, ,a munkásmozgalmakat. Megtanultuk azt is, hogy mi a fasizmus, s mi a kivezető út a világháborúból... A sors több Nógrád megyei elvtárssal is összehozta a Szovjetunióban Váradi Istvánt. Schulyer Ferencben, Domonkos Ferencben. Nagy Istvánban, Galambos Istvánban lelt hazai elvtársakra. Domonkos Feren- cékkel röplapokat szövegeztek, a Kossuth-adón üzenetet az itthon maradottaknak. — 1944-ben Kijevbe utaztunk, partizánlskolára. Nógrádi Sándor, Révész Sándor, Rá ez Gyula voltak az előadók. Alapos, nagyon körültekintő kiképzésben volt részünk. Es októberben már ismét a fronton voltunk, ha a parancs úgy szólt, harcoltunk Is a Vörös Hadsereg oldalán... Még két érdekes állomás jegyezhető te) Vámdt István szovjetunióbeli tartózkodásáról. Sztaríszambó, majd a donyecí szénmedence A szénmedencében sokan dolgoztak magyar hadifoglyok. Váradi István, amit korábban az iskolákon tanult, itt adta tovább. Bestéit, agitált. Magyaráztam, mi a fasizmus, érvelt a munkásosztály igazsága mellett. Bizonyította, hogy mit jelent majd Magyar- országon is, ha a munkások veszik kezükbe a gyárak, bányák, üzemek vezetését, ha a föld itthon is azé lesz, aki megműveli, s hogy az iskolák padjaiban majd a dolgozó ember fia sajátítja el a tudományt. Küldetése 1947 júniusában befejeződött, visszajött Magyarországra. Visszajött, s ott folytatta, ahol a Szovjetunióban a táborokban, a munkahelyeken abbahagyta. Világosságot öntött itthon is a fejekbe. Ott volt mindig az emberek között, érvelt, agitált az újjáépítésért, a termelés növeléséért. Először a salgótarjáni városi pártbizottságon mint szervező titkár fejtett ki tevékenységet. Aztán személyzetis lett a Síküveggyárban, majd ugyancsak személyzetis a Nehézipari Minisztériumban. — Véleményem szerint nagyon szép munka az. Emberekkel kell foglalkozni, s ahol az á mellett ki kell mondani a b-t is. Megmagyarázni, amit nem' értetlek, lelkesíteni 'ókét az újabb és újabb feladatokra. Ezt tanultam a harmincáé években itthon, ezt a Szovjetunióban és ezt igyekeztem megvalósítani, amikor már egy felszabadult országba tértem haza -.. Ügy érzem, munkám netn volt hiábavaló... Somogyvárí László t)tr„ a visszáru: harunuzáa par. muauyiu készült lábbelit küldenek vissza a Budapesti Cipő-nagykereskedelmi Vállalathoz. A képen Lantos József osztályvezető- helyettes rmt között váltakozik. Most például 300 párat küldünk vissza. Leggyakoribb hibák: leválik a talp, kitörik a felsőbőr agy-két húzás után tö.-, egy a cipzár. A vevők azt mondják: a cipőgyárak csináljanak jobb lábbeliket, mert megkérik az árát. Mózes Géza osztályvezető határozottan állítja: a gyár nem érzi meg a kártérítés összegét a nyereségnél. A Centrum Áruház cipőosztályán Lantos József osztálylók. Nekünk a legkellemetlenebb, mert a vevők egy része minket hibáztat. Meg lehet őket Is érteni! Nem olcsó mulatság 280—300 forintot kiadni egy csizmáért, ami igen rövid Idő alatt tönkremegy. A boltvezető-helyettes szerint a minőségileg kifogásolt cipőket, csizmákat egyenesen a gyáraknak kellene visszaszólTéli uíaxátt ax \lW-ban ér a munkás—ha magyar? A berlini Alexander tér televíziós tornya határidő előtt, decemberre elérte a tervezett 381 méteres magasságot, s ma a váró® minden pontjáról lát- ható. Nyugati újságírók, akik az utóbbi hónapokban egyre több cikket írnak az NDK-ról, elnevezték a kihívás tornyának, nyilván - azért, mert úgy vélik, hogy a torony jelképes értelme legalább annyira fontos, mint gyakorlati haszna, idegenforgalmi érdekessége vagy városképi értéke. A berlini „fal” túlsó oldalán is tudják, hogy az Alex friss épületóriásai közül égnek szökő karcsú torony, amelynek gömbje a gyenge téli napsütésben, a Spree ködfelhőiben is ezer színben csillog, a keletnémet gazdasági csoda szimbóluma. A „DDR Wirtschaftswunder” kifejezés polgárjogot nyert, az azonos című vaskos kötet már karácsony előtt kapható volt a berlini, drezdai, lipcsei könyvesboltokban. Az Alexanderplatztól majdnem egy órai vonatozással jutottam Ludwigst'eldébe. A menetidőben benne van a kétszeri átszállás; Berlin—Karls- hortsban (a gyorsvasútról a potsdami távolságira) és Gens- hagener Heide megállónál a buszra. A 14 ezer lakosú kisváros, Nvugat-Berlintől délre, néhány évvel ezelőtt még csak kétszáz lelket számlált; az IFA Autóművek megalapítása óta hosszú házsorok nőttek ki a földből, három-, négy- emeletes épületek, s néhány középmagas — 7—9 szintes —• tömb. A lakosság foglalkoztatott rétege, összesen hatezer munkás és alkalmazott az IFA dolgozója. Köztük 181 magyar fiatal szakmunkás, valamennyien a hétszintes Mittelganghaus lakói. Lakatosok. hegesztők, vágók, pré- selők, szerelők, marósok, 30 fő kivételével szakmunkások. A présműhelyben három műszakban dolgoznak, a többi — 150 ember — két műszakban. Szobáik 3—4 ágyasak, központi fűtésesek, minden hálóhoz társalgó, fürdőszoba (állandó hideg—meleg vízzel), berendezett konyha (gáztűzhellyel), előszoba, beépített szekrénysor tartozik. 200 kötetes könyvtárukat a magukkal hozott könyvek összeadásából alapították, a szakszervezettől most kapnak 800 kötetet. Két VI ub«~nbé tokban rádió, televízió, lemezjátszó, magnó mellett'szórakozhatnak. A városi klubház a hét egyik napján az övék. Az FDJ, az ifjúsági szövetség kezdettől fogva szoros baráti kapcsolatot tart a magyarokkal, vezetőjük Metke Hardtmut naponta találkozik Jakab Ferenccel, a Mittelganghaus állami megbízottjával és Keresztúri József KlSZ-titkár- ral. A 181 fiatal közül 103 KISZ-tag, négy alapszervezetükben októberben tartották a vezetőségi választásokat. Az FDJ-fiatalokkal közös kirándulást szerveztek Lipcsébe, Potsdamba, Brandenburgba. A KMP megalakulásának 5). évfordulóján emléklapot, ajándékot kaptak az üzem vezetőitől,.. Ludwlgsfelde rohamosan fejlődő kisváros. Jelentőségét ml sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a járás (Zossen) Ipari termelésének 90 százalékát adja, a lakosság a mostani 14 ezerről a következő néhány esztendőben húszezerre növekszik. Bevándorolt lakosságának egy része, 900 fő, köztük sok fiatal házaspár barakkokban él, s majdnem 400 gyermek vár bölcsődére. A magyar fiatalok helyzete tehát szinte kiváltságos. Ennek több oka is van, elsősorban az, hogy az IFA munkaerőhiánnyal küzd. sokan kilépnek és másutt helyezkednek el, a magyarok viszont megbízható, állandó munkásai az üzemnek. Bár mindössze három százalék a részarányuk. teljesítményeik, munkakedvük révén ők jelentik a gyár egyik hajtóerejét. A sokirányú gondoskodás, amellyel az üzem vezetői körülveszik őket, a teljesítmény utáni pótszabadságok és ecvóh vatta tások azt bizonyítják: fiaink megbecsülést szereztek * magyar munkásnévnek. „Egy kicsit ráverünk, srácok!’, — ez a jellegzetes mondat itt is kifejezi a virtust, a szólam nélkül öntudatot, a fiatalok gondolkodását. Pedig szakmai szempontból nem volt könn-" az indulás, hazatérésük utáin pedig újabb problémákkal néznek szembe. A hazai szakmák közül néldóul hiányzik az „automata vágó”, a „CQII AB hegesztő” (villanyhegesztő) és számos máé foglalkozási ág, amelyet itt tanulnak és gyakorolnak. . Számunkra az NDK „Iskola” még akkor is hasznos, ha fiataljaink a hazatérés utáni első hónapokban az „átkapcsolás”. a hazai termelésbe való „vlssza11’»^!^-' akadályával találkoznak. Tanult új szakmájuk egy sor besyako- rolt készséget, műszaki Ismeretet hoz a masvnr ipar számára. Az anyagiakról röviden: a ..mctorkeréknár-láz” itt is erős, legtöbben erre cvűite- nek. Telik rá n 430—550 márka havi fizetésből, s ha jobban „rávernek”, 800 ír árka fölé is emelkedhet a ' ' bér. (Folytatása következik) Bertalan Lajos NÓGRÁD — 1969. február 2., vasárnap r Sir; ca rat a minőség védelmében
