Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
Jelenleg ugyan világszerte a szívátültetések állnak az érdeklődés előterében, de ez csöppet sem befolyásolja a mesterséges szív létrehozására irányuló kísérletek ütemét. Eleinte a műszív anyagául poliuretánnal kísérleteztek, napjainkban dakronhálóval átszőtt szilikongumival próbálkoznak, mely jobban ellenáll a testnedvek hatásának. A kutatók valószínűnek tartják, hogy néhány éven belül sikerül olyan mesterséges szivet konstruálni, mely a mellkasba beépítve hiánytalanul ellátja majd az élő szív vértovábbító feladatát. Több kísérleti állatot, hosszabb-rövidebb ideig már élétben tudtak tartani ilyen műszívvcl. Képünkön: az amerikai Goodyear gumigyár kutatócsoportjának egyik tagja nyomáspróbának veti alá a gumiból készült műszivet PoSSáiliai okisitá* Eredrr lényes a Politik Ml oT<tatás n szécsényi mezei ni* sag; tec hrJkum é s szak köz^piskola S őgvári Ei ideérő! ! einevezeti KISZ-al apszer '/eve eben. Az a lapszer \ ,-ezet kéthe. lenként tart foglalkozásokér. , ezek programjaként szere;’. - nek a politikai előadások Az oktatás három formák' > történik, az első isztályosui' t Fáklyavivők köre, .i máson - kosok a politikai vitakör. i harmadik és negyedik ősz* .- lycxsok pedig a. marxista viiá- kör foglalkozásain veszn részt. Az előadások, amelyeket a határőrség tagjai és a KISX- szervezet saját előadói tartanak. minden alkalommal felkeltik a fiatalok érdeklődését. A világ meséi negyven kötetben A ..Nakaduli” grúz kiadó- vállalat munkatársa; összegyűjtötték és művészi illusztrációkkal 40 kötetben kiadták a világ népeinek meséit. A mesék összegyűjtése, rendszerezése és fordítása — kiváló grúz szakemberek és írók munkája. Az első két kötet, az orosz és a 1 lett mesék gyűjteménye 1968 végén jelent meg. Az ifjú olvasók 1969 elején újabb négy kötetet kapnak kézhez: grúz, abház, német és olasz meséket. Egy-egv kötet terjedelme 15 nyomdai ív. A páratlan sorozat kiadása 1972-ben fejeződik be. a zt mondja a napok- ban egy jóindulatú futballdrukker: „Mire való az, hogy a sajtó, a rádió és a televízió olyan kegyetlenül rászállt a labdarúgósportban általánossá vált bundázásra! Sokszor az az érzése az embernek, hogy más témája már nincs az újságíróknak. Any- nyit írtok a bundáról, hogy aranylábú gyermekeink már az edzőtáborban felkészülnek a bundázásra. Ti hívjátok fel a figyelmet rá cikkeitekkel!” S ennek az őszinte hangú dorgálásnak csak az vesz el valamit az éléből, hogy a megjegyzést tevő maga is sportvezető egy alacsonyabb osztályú egyesületben. A kérdés felvetése ettől függetlenül jogos, hiszen valóban igaz. hogy bár a labdarúgásban holtidény van, a bajnokságról és ezzel kapcsolatosan a bundáról valóban sok szó esik, sőt egyes lapokban viták zajlanak. S az is igaz, hogy a viták számtalan gyam'is jelenségre hívják fel a figyelmet, azonkívül a bunda káros következményére is, a bajnoki mérkőzések nézőszámának országosan krónikus csökkenésére. Nemrégiben egy szurkolónk a nézők még nagyobb arányú távolmaradását jósolta meg megyénkben is, s indokolásul azt hozta fel, hogy 17:l-es és 15:0-ás mérkőzések maradtak mentor- latlanok, amikor a nyilvánvalóan irreális eredmény pontosan elegendő volt a megkavaszkodáshoz vagy az egy fokkal magasabb osztályba kerüléshez. Szurkoló barátom azt mondta erre: ty-asárnapi jetnizet Mégis bunda a bunda szemben is! Mert ismétlem, nemcsak a focipályán, de közöttünk is akadnak ócskán, akik megalkusznak, megegyeznek a fehér asztalnál, • más embertársaik kárára, bosszúságára. Hiába is tagadnánk, mindenki rá példát: társadalmunk más területein is előfordul, hogy a jól össze- kovácsolódott kollektívák nem a góllövést, hanem a ■mellélövést gyakorolják, mert ez kényelmesebb és hébe-korba célravezetőbb is. Ezért jó az, hogy újfajta mechanizmusunk külön megbecsülést szán annak, aki képességeihez mérten, szorgalmasan és becsületesen dolgozik, amellett számos hátrányt ígér a munkát csak mímelőknek, a színészkedők- nek, a „bundázó!c”-nak. Nem véletlen tehát, hogy a bundázás, mint a sportban felbukkant jelenség■ akkora visszhangra talál társadalmunkban, s oly szigorúan elítélik, és oly követelőleg óévnek fel a sajtóval szemben is) hogy tartsa napirenden. A minőséget, a munkafegyelmet. a társadalmi együttélés tisztaságát fenyegető szapora hüllő ez, amelynek száz feje van, s harcunk csak akkor lehet eredményes, ha minden fejét kíméletlenül leváaiuk. S az fsak jő. a becsületes, jó szándékú emberek nagy számáról ad bizovosánot. honi/ a. bundázást oly kitartó gyűlölet és következetes ellenszenv kíséri. Mert. ha nem is egészen általános, ha nem is életveszélyes dolog —. mégis bunda a bunda. Lakos György Pataki József: A kispados NÓGRÁD — 1969. január 26., vasárnap » t Brecht, de nem az igazi „Színre kerül itt II. Edward király viszontagságos uralkodásának s ő maga siralmas haldiának története, valamint kegyencének, Gaves- tonnak tündöklése és bukása. Továbbá Anna királyné sanyarú sorsa, nemkülönben a hatalmas Roger Mortimer gróf felemelkedése és veszése. Mely dolgok pedig történtek mind Angliában, immáron hatszáz esztendeje.” E szavakkal bocsátotta 1923- ban megújhodott színpadi útjára Bertolt Brecht a II. Ed- wardot, Christopher Marlowe drámáját. A történelmi esemény már ekkor immár 600 esztendős, de maga a színpadi mű is korosabb négy évszázadosnál. Marlowe az Erzsébet-kori Anglia különös és hányatott életű fia; ragyogóan képzett elme, zabolátlan és lázadó egyéniség, csapszéktöltelék, mondhatni az angol Villon, s éppencsak 28 esztendős, amikor egy kocsmai verekedésben halálra szúrják. Shakespeare kortársa ő, egy esztendőben születtek, sok tekintetben előfutára és témaforrósa Shakes- peare-nek, majd századok után Goethének a Faustban, s végezetül a II. Edwarddal Brechtnek is- S voltaképpen a modern színpadnak ágyaz alapot Shakespeare közvetlen elődeként, irányt szab az angol dráma egész további fejlődésének. Ö teremti meg az angol színpadon a hatalmasan szárnyaló, zengzetes dikciot és a nagyra törő reneszánsz karaktert. Ami a II. Edward drámai magvát illeti, meglehetősen eltér a történelmi tényéktől, ezt kívánta a hatásos szerkesztés. Példáját követve Brecht is szabadon gazdálkodott nyersanyagával, még inkább átformálta a történéseket, jellemeket, átcsoportosította a jelenetek rendjét, s a művet az avantgardista színpad követelményeihez igazította. Brecht adaptációjában, Feuchtwangemek, a müncheni kamaraszínház fődramaturgjának közreműködésével született tehát meg, és került színre 1923-ban az újra alkotott II. Edward, s bár ez még korántsem igazi brechti alkotás — jellemei végletesen és magyarázhatatlanul ellentmondásosak —, mégis elindítója a zseniális ívelésű drámaírói pályának. A Marlowe-dráma adaptációjában Brecht még csupán mutogatja „oroszlán- körmeit”, de nem mélyeszti teljességgel témájába. Ezért van, hogy huszadik századi dramaturgiája ellenére a shakespeare-j színpad modorát és levegőjét érezzük. Az a törekvése, hogy Marlowe áradó dikcíóit realitás-hatásúvá fékezze, a jellemek súlyos ellentmondásosságát kiegyensúlyozza, nem lett teljes eredményű. Hiába távolítja el tudatosan Marlowe II. Edward- jából az ornamentikát, hangsúlyozza kj a dráma durva, primitív elemeit —, ez a len- tebbi regiszterbe való transzponálás még nem az igazi brechti zsenialitás, csupán valami borzongató és félelmetes, reneszánsz-világba ágyazott naturalizmus, ahol ferde és gyilkos ösztönök tobzódnak, s ráadásul akként, hogy a szerzői szándék valami különös pálfordulással a legutálatosabbnak kíván rokonszenvet a nézőtől, s azok fölött akar pálcát töretni, akik a gyalázatosságoknak elébe állnak. A színpadi igazságtevés és a nézőtéri igazságérzet így a legnaturalisztikusabb hatások alkalmazásával sem eredményes; II. Edward minden hányattatása, meghurcoltatása ellenére ferdült ösztönű kéjenc marad a néző előtt; nem kap, s miért is kapna bocsánatot, feloldozást. Benedek Marcell úgy magyarázza ugyan a brechti koncepciót: „részvétet ébreszteni a bukásban megnemesedő lélek rajzával”, de miben nemesedik meg II. Edward a bekövetkező polgárháború véres eseményei során? Edwardnak Gavestonhoz fűződő természetellenes kapcsolata (a drámából nem az derül ki, hogy csupán a főurak rágalmáról volna szó!) a vér és könny áradását hozza Angliára, s az eszelős makacsság a koronához, rég méltatlanná vált ember makacskodása. A dráma felmentő szándéka természetszerűen süket fülre talál a nézőtéren, — ezt bizonyította a darab salgótarjáni bemutatója is. És, hogy a II. Edward eddig hazánkban nem játszott műve Brechtnek, s nemzetközi színpadokon is alig tűnt fel a majd félszázados adaptáció óta — arra utal, hogy a dráma alapszemlélete téves kifejletbe torkollik. Ennek ellenére komoly és elismerésre méltó érdeme a Szolnoki Szigligeti Színháznak, hogy vállalta a kísérlet kockázatát, s műsorára vette együtteseink közül elsőként a II. Edwardot. De nem csak a vállalkozás bátorságáért, a remek produkcióért éppúgy köszönet és elismerő szó illeti mind Berényi Gábor rendezőt, mind a szereplőgárda részeseit. Berényi nagyszerű drámai hallású rendező, s nagy koncepciójú, izgalmas, heves lüktetésű előadást teremtett, színészeivel. ' A darab címszerepét vendégszereplőként Linka György formálta, a feladat első felében érzésem szerint kissé fakó eszközökkel, túlontúl visz- szafogottan, csak a második részben találta meg alakja kibontakoztatásának érzékletes lehetőségeit. Gaveston, a király kegyence sokrétű jellemében Szombathy Gyulától teljes portrét kaptunk. Anna királyné alakítója, Hegedűs Ágnes az elutasított hitves szánalmas helyzetében, kiszolgáltatottságában, a kiábrándulás, a bosszú, a szerelmi éhség pillanataiban, és a delirium kábulatában döbbeneté sen szépet nyújtott. Szerepi sokáig emlékezetes marad kö zönségének. Erőteljes forrná lást láttunk a kétszínű, elalja sült tudós Mortimerben a ki tűnő Upor Pétertől, remei jellemrajzokkal szolgálták a: előadást Huszár László, Má riáss József, Halász László, ifi Tatár Endre, Almási Alben Vajda László, Baranyi László Hollósi Frigyes, Kránitz Lajos Káldy Nóra, — de az együt tes minden tagja méltán ré szese a sikernek. Barna Tibor Hatvankét éve a színpadon Nyolcvanötödik évébe lépett Bodonyi Béla, a Nemzeti Színház tagja, aki azzal az érdekes' ,,leg’-gel büszkélkedhetne, högy a legidősebb aktív magyar színész. Hatvankét éve van színpadon, több mint hat évtizedet töltött addig a magyar színészet szolgálatában. A színészakadémián Törzs Jenőnek, az egyik legnagyobb drámai színésznek évfolyamtársa volt. Bodonyi Béla vidéki színházakban kezdte, s már egészen fiatalon nagy jellemszerepek sikere fűződött a nevéhez. Sebestyén Géza buda—temesvári társulatának volt évekig a vezető drámai színésze. Egyik leghíresebb szerepe A velencei kalmár főszerepe volt, s úgy tartották számon, mint a legjobb magyar Shyldckot. Ezt a parádés szerepét, vid.ékj színész létére, a Nemzeti Színházban is eljátszotta egy vendégszereplés során. Az ember tragédiája Luciferé, a Bánk bán Tiborca, Lengyel Menyhért Tájfun című drámájának To- kerámója voltak még az emlékezetesebb szerepei. Hat évig mint a Sopron—Szombathely—Győr kerület színigazgatója dolgozott eredményesen. Ma hetenként három-négy- szer is szerepel a Nemzeti Színházban s a Katona József Színházban, s nem egy epizódszerepben igazolta kvalitásait. Közben a rádióban, a televízióban is játszik, s a filmek szinkronizálásánál is sokszor igénybe veszik. Lelkiismeretes, kitűnő színész, aki nyolcvanöt éves korában is jó egészségben dolgozik, és mindig megbízhatóan látja el feladatait Nézzünk csak magunkba, nem fordul-e elő, hogy mi magunk is csak lézengünk a pályán? Azt hiszem, ehhez nem I kell keresni az érveket. A j tátogó szájú, talpavált cipő, i a hasadó és cipzárját elvető női I csizma, a gyenge minőségű i kenyér, a késedelmes épít- ' kezések, a két nafrig műkő- < dő gépek, a felületes és lel- i ketten ügyintézések, a szol- ’ yáltatások félvállról vétele 1 mind egyenértékű ezzel, kiváltképpen, ha élvezik az ' ellenfél hallgatólagos jóvá- ‘ hagyását. S vajon ezeken a 1 pályákon a felelősségrevonás 1 olyan mindé', tapos? Szerintem, akik a bunda . ellen küzdenek. beleértve önmagamat i.-> az"k egy olyan jelenség allen száll- > n i síkm. amely ellen ép- ' új mechanizmus . i i. hadat, ámde a harc J még csak most van kibontó- ( hozóban. Mert rendben van, ( hogy a focistáktól elvárjuk. ; hogy fölöttébb nagy megbecsülésükért ne aludjék vé- j gig azt a kétszer negyvenöt ( percet és ne tegyék tönk- , re idegeinket. s ne adjanak , alkalmat arra, hogy a kor- i rupciót a szocialista sport tartozékának tekintsük. De egyidejűleg alkalmazzunk \ hasonló módszert a többi pá- ' lyákon is. még legjobb ba- 1 rátáinkkal és önmagunkkal „Fejttől büdösödik a hal, elsősorban a sport vezetésében kellene rendet csinálni”. Hajlok arra, hogy az efféle megjegyzést szurkoló-demagógiának fogjam fel, annál isjnkább. mert meggyőződésem, hogy a fölöttes ■ Szervek egyáltalán nem érdekeltek a bunda, a korrupció palástolásában, sőt éppen a sporterkölcs tisztasága fölött őrködnek. Ámde a bunda csak szűk sportügy? Valóban csak néhány labdarúgó-, vízilabdc- vagy más sportklub vezetőinek morális kérdése, vagy azon túl is általánosításokra alkalmas? Szerintem a bunda közel sem nőtt volna annyira ügy. gyé, ha csupán a sportot, és még annak is csak szűkebb területét érintené. Csakhogy bundázás nemcsak a zöld gyepen fordul elő. Nemcsak az aranylóbv. < gyerekek, hanem a focibunda miatt talán nagyon dühös szurkolók is nem egy- , szer készek a buiidára a maguk munkaterületén. Nem bunda-e vajon az is, ha nem - törekszünk mindig a leg job- I bat nyújtani a magunk' pályáján? Nem bunda-e, ha a ■ két szembenálló fél, vállalat, j üzem, hivatal kiegyezik a : fogyasztók kárára?
