Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-18 / 14. szám
I A Szuha-vatakmentén muamam Pásztó felöl közelítve dermedtnek, mozdulatlannak tűnik a falu. Beszorul a hegyek közé vágott kis völgybe és mintha egészen belet)te volna a hó. Közelebb érve azonban ’ ■.ás a kép. Csecse éli mindennapi megszólott életét. A férfiak munkába igyekeznek, utaznak Pásztora. Salgótarjánba, Budapestre. melyik, hol talált munkát magának. Kü- . ;nősen a fiatalabbak vágyódnak el a faluból. Bár közülük már néhányan visszafelé tekintenek. Többen vállaltak munkát a mitid biztosabb alapokkal rendelkező 1700 holdas termelőszövetkezetben. Az asszonyok, lányok többnyire otthon dolgoznak. A ház körül foglalatoskodnak. mert a szövetkezetben télen nem akad számukra munka. Ha majd nyit a tavasz, mind ott dolgoznak kinn a mezőn. gyekvő, dolgos emberek lakják a községet. A baj az, hogy számuk egyre kevesebb. Tíz évvel ezelőtt. még 1500 lakost számláltak. Most nerr egészen 1300-an lakják a községet. Keserűen jegyezte meg Hényel János tanács- Nincsenek hinták Bock Antal egy régi-régi német mutatványos dinasztia u ;olsó képviselője. A mester- s ;get azonban már több mint tíz éve abbahagyta. Anti bácsi, az egykor délceg fiatalember hajóhintáival és körhintájával bejárta az országot és küllőidet. A húszas években kedvet kapott a színjátszáshoz. Maga köré gyűjtötte az akkori fiatalokat — ma tisztes családapák és családanyák — s műkedvelő kört alakított. Eljátszották a Sárga csikót, a Mágnás Miskát, a Pacsirtát s még sok más, akkor divatos darabot. S ha manapság másképpen is ítéljük meg ezeket a darabokat, Anti bácsi érdeme, hogy a csécseiek szeretik a színdarabot, a színházat, értik a mai kultúrát, s áldoznak érte. ö azonban sosem tudita megtagadni önmagát. Amikor meleg lett az idő, vándorútra Mindenhová út vezet Az elmúlt évben Hényel János tanácselnök szerint a járdaépítést tekintették a legfontosabb községfejlesztési, szépítés! feladatnak Csecsén. El is készítettek a faluban öt kilométer hosz- szúságú gyalogjárót. Az idén tovább folytatják a programot. Mintegy 160 ezer forintot fordítanak gyalogjárók építéséire. A tervek szerint az idén már valamennyi utcát sorra- vesznek. Ki a megmondhatója mennyi sarat tapostak őszszel meg télidében a falubeliek? Azt mondják, tavaly meg azelőtt, még tengersokat Az idén meg jövőre már alig valameny- nyit Hiszen mindenhová jó út vezet majd. kelt a hintákkal. Az jelentette néki az örömet, ha látta a gyerekeket, a legényeiket és lányokat önfeledten kacagni, örülni. Az idő azonban kérlelhetetlen. Hol vannak már a hinták! Anti bácsit azonban éltetik a szép emlékek s a csécseiek szeretefce. elnök: ezt teszi ha a faluban nincs munka- lehetőség. Egyéb területen a község óriásit lépett előre, s ez mind az emberek szorgalmával, igyekezetével van összefüggésben. Még 1960-ban befejezték a villamosítást. Két év múlva elkészült a művelődési ház. Aztán 1967-ben sportpálya épült. Két éve otthont kaptak az óvodás korú gyermekek. A tanácson legalább ilyen gyorsított tempóban képzelik el a következő esztendők haladását. Számukat is hosszú lenne sorolni hány földesúr birtokolta Csécsét, a Szuha-patak mentén települt községet. Adták, vették, cserélték birtokosai, hadakoztak határában magyarok és törökök. Mostani krónikáját az emberek összefogását példázó történetek színesítik. Pontosan úgy, mint ahogy a község arculatát is fényesebbé, szebbé teszi a villany, a több mint száz televízió, az iskola, a művelődési otthon, a havas út mentén épült sok egészséges lakás. Buszt kérnek a nők A csécseiek eléggé „kiesnek” a forgalomból, azonban rendelkezésre állnak a rendszeres autóbuszjáratok a jár rási székhely és a vasútállomás megközelítésére. A köz- ségbehek szerint az ecsegi— pásztói járattal semmi baj nincs. Viszont, aki Jobbágyiba szeretne utazni, előbb be kell mennie Pásztóira. Ugyanis Szarvasgede, Jobbágyi irányába nem jár autóbusz. A községi vezetők többször kérték, erre a vonalra is adjanak járatot az illetékesek, azonban — hiába. Pedig ez a járat megoldást jelentene az asszonyok foglalkoztatásában is. A tanács vezetői szerint legalább ötven asszony jelentkezne Jobbágyiba munkára. Biztos utasok lennének, s az autóbuszjárat nem tenne gazdaságtalan. Tetteket várnak Nagy a panasz! A kultúrát szerető községben ugyanis nincs egy kulturált eszpresszó, csupán egy kultúrálatlan italbolt. A községi vezetőkön kívül sok falubelivel beszélgettünk, akik bírálták ezért a földműves- szövetkeze tét. Azt mondják, amióta Pásztóhoz tartoznak, sokkal kevesebb a törekvés a csécsei gondok megoldására. Nem tudjuk így van-e pontosan. Annyi azonban bizonyos, hogy nehezen halad a jelenlegi áldatlan helyzet megoldása. Pedig a tanács egy épület felajánlásával megpróbált már segíteni — ám úgy tűnik — hiába. Nagyon szeretnének egy presszót emelni az italbolt mellé, g még annak az épületnek az anyagát is odaadnák az építkezéshez, amelynek a helyére kerülne az új épület. A pásztói körzeti fmsz vezetői megértésükről biztosították a csécseieket, akik azonban ennél többet, — tetteket várnak. Késő bánat Semmi sem jó György Éva, a csecsei KISZ- szervezet szervező titkára, amikor meghallotta, hogy a községben járunk, megkeresett minket Segítségünket kérte a fiatalok nevében. A művelődési otthonban működő KISZ- klubnak már hosszú ideje nem jó sem a rádiója, sem a televíziója. Pontosabban szólva a két-két tv és rádió, a három lemezjátszó és az egy magnó közül semmi sem jó. Ám hiába kérik a pásztói Gelkásokat, nem mennek ki megjavítani, igaz, egyetlen alkalommal jártak a községben, habár erről nem értesítettek senkit.' A művelődési otthonban azonban nem találták a takarítót, s így szó nélkül tovább mentek. Éváék erről nem tehetnek, hiszen legalább a tanácsra beszóltak volna a műszerészek. De nem szóltak. A kiszesek nem tudják mit csináljanak, kihez forduljanak. Reméljük, a műszerészek is tudomásul veszik végre ezt a szomorú tényt és segítenek. A falu szolgálatában Két esztendeje, 1967-ben járási versenyt nyert Csécse. Itt végezték a legtöbb — csaknem 270 ezer forint értékű — társadalmi munkát a község szépítéséért. A társadalmi megmozdulásokat Gergely Imre, a tanácstitkár szervezi. Mint mondja, 15 éve áll a falu szolgálatában. Csécsei lakos, ismeri jól az embereket Véleménye szerint nem kíván az különösebb erőfeszítést, hogy munkára szólítsa az embereket. Tudják, hogy maguknak építenek, szépítenek a faluban mindent, hát szívesen jönnek. Tavaly is 148 ezer forintra becsülték a közös tevékenység eredményét. Ezért tartja egyszerűnek a maga dolgát Gergely Imre. Az emberek szeretik a falut, lakóhelyüket Bizonyságul erre a községfejlesztési hozzájárulás vitáját hozzak. Eleinte a pótadótól kezdve mindenféle névvel illették a hozzájárulást. Aztán a vége mégis csak az lett, hogy a tanácstagok a törvény szerinti legmagasabb összeget, 300 forintot szavaztak meg. önszántukból tették, a falut szolgálják vele. Nem nagy a lelkesedés Nem a legsikeresebb esztendőt zárja az 1700 holdas csécsei Madách Termelőszövetkezet. Az aszályt igen erősen megsínylette a búza, a málna, a borsó, meg az aprómag is. Amikor Szappan József főkönyvelő számolni kezdte a hiányzó forintokat, túllépte a kétmilliót is. Így készülni a zárszámadó közgyűlésre, cseppet sem könnyű dolog. Még akkor sem, ha az állattenyésztés pótolt valamit és segít a szövetkezeti vezetők előrelátása, a tavalyi egymilliós tartalék is. így talán sikerül kifizetni a tervezett 35 forintos munkaegységet. Nyilván, ilyen esztendő zárásánál nem lelkesednek túlságosan a tagok. Az deríti valamennyire borús gondolataikat, hogy a gondok ellenére is tovább erősítették a gazdaságot. Mintegy egymillió forint értékű beruházást végeztek saját erőbőlNőnek az igények Sokat javult az egészség- ügyi ellátás, '»mióta a körzeti orvos ■ heti egy helyett, két alkalommal látogat el, s rendel Csécsén. Így értékelte ezt egyik ülésén a községi tanács végrehajtó bizottsága is. Arra nyilvánvalóan nem gondolhatnak az 1200—1300-as lélekszám mellett, hogy önálló orvost kapjanak. Azt azonban mindenképpen szeretnék, ha ápolónő vagy védőnő telepedne a községbe. Gyorsabb, s talán hatékonyabb is lenne így az etsősegélyny ú j tás. Aztán még valamit forgatnak fejükben a község vezetői. A mostani orvosi rendelő helyére, az ötéves terv során újat, korszerűt építenek, ami megfelel az emelkedő igényeknek. Elfogynak az óvodások Sok községnek díszére válna a csécsei óvoda. Az épületen és környezetén meglátszik a lakosok keze- nyoma. Nagy igyekezettel segítettek a községbeliek az építkezésben, a környezet szépítésében —, s most mégis egyre fogy az óvodások száma. Becsó Károly- né és Molnár Lászlóné óvónők szomorúan állapítják meg reggelente, hogy alig tizenöten, húszán érkeznek a kicsik a szép, nagy óvodába. Emiatt kellett elbocsátani Túri Ká- rolynét, s Madiász István- nét is csak négyórás munkára alkalmazhatják. Mindennek az az oka, hogy a szülők télen nem járatják a gyerekeket az óvodába. Ha viszont az asszonyok a téli hónapokban is dolgozhatnának, az óvoda forgalma is nagyobb lenne. A községben azonban ilyen lehetőség nincs. A megoldás: fogas kérdés. Népünkön: sétára indulnak r< az óvodások _____ * **.■” „Erzsiké néni nyugdíjas lett” — mondta az egyik járókelő, akitől Zimányi Ernőné után érdeklődtünk. Valami melegség bujkált ebben az egyszerű mondatban is.- Talán őt is tanítót ta Erzsiké néni. Zimányi Ernőnét az iskolában találtuk, munkaköpenyben. Szomorkásán nyugtázta az igazságot, de örömmel mesélte, még egy évet dolgozik —, kevés a pedagógus. Harminchárom évig tanított, nevelt a csécsei iskolában. A tanulók, az anyu kák, apukák, sőt még nagy papák is szeretettel szólnak róla, a tanító néniről. S a tanító néni — az ifjú nyug díjas — nem tudja elképzelni a további életét munka nélkül, a gyerekek nélkül. Ezért ontja kedvességét. szeretetét a fiatalokra, neveli őket a jóra, szépre Amikor elbúcsúztatták, sokan könnyeztek. Ám a gyerekek nagy örömmel vették tudomásul, Erzsiké néni újra köztük van. Képünkön: a politechnikai oktatás keretében a lányok szabni, varrni tanulnak az iskolában. Erzsiké néni a varrógép kezelésére oktatja tanítványait Fráter Erzsi hajléka volt Madáchra emlékezik az, aki belép a csécsei iskolába. Iskola a kastély. Fráter Erzsiké egykori hajléka. Hely hiányában délelőtt, délután tanítanak a pedagógusok. Elkelne egy tágasabb iskola is — mondta Takács László igazgató — azonban a jelenlegi rendbe hozására sincs elég pénz. A tanács keveset tud segíteni a szerény anyagi forrásokból. Szerencse, hogy a szülők szívügyüknek tekintik az iskola helyzetét, s mindenki a lehetőségéhez mérten támogatja különféle társadalmi munkákkal. Eddig már több ezer forint értékű munkát végeztek a szülők, s várják a tavaszt, hogy segíthessenek az épület rendbe hozásában is. A TANÍTÓ NÉNI Enyhe, téli délelőtt volt. A háztetőkön megroppant a hó. csöpögni kezdtek az ereszek. Az emberekkel a télről, a közelgő tavaszról, örömeikről, gondjaikról, dolgos életükről beszélgettünk. Az elhangzottakat kötöttük szerény csokorba, s nyújtjuk át az olvasóknak, mindenekelőtt a csécsei férfiaknak, asszonyoknak, fiataloknak, öregeknek. A beszélgetéseket, az emberi örömöket, a községi gondokat Pádár András és Vin- cze Istvánné jegyezte le A fényképfelvételeket Koppány György készítette. Tóth La- josné a nana szók at, észrevételeket gyűjtötte össze, s továbbítja az illetékesekhez. Legközelebb hasonló céllal Nőtincsre látogatnak munkatársaink. \ Asszony munka mindig jó Sűrűn nyílik az ajtó a termelőszövetkezeti irodában. Jönnek a lányok, az asszonyok, hogy a tavaszra, nyárra munkát vállaljanak. Illés István főagronómus szorgalmasan jegyzi a neveket. Hídvégi Istvánná férje traktoros a szövetkezetben. Ö maga kukoricát, cukorrépát vállal a közösből. Bállá Teréz, Gazsi Ala- dámé, Tóth József né, a fiatal Barna Ilona és Kovács Edit ugyanezt teszik. A főagronómus mondja, hogy a kívülálló asszonyok munkája jól jön a szövetkezetnek. Az asszonytagok nehezen boldogulnának a kapásokkal, a dohánnyal, a kertészettel. Gondoltak már arra is, hogy csökkentik a munkaigényes növények termőterületét. Ezzel az intézkedéssel azonban a pénzt is eldobnák maguktól. így hát a kívülálló asszonyokkal, lányokkal kötnek szerződést. Gazsi Aladárné beszéli, szívesen jönnek, mert dolgozni mindenképpen kell. A faluban más munkalehetőség nincs. Az meg nem járhat el a faluból, akinek családról kell gondoskodnia. A munkával jól járnak, s a szövetkezet sem fizet rá a dolgos asz- szonykezekre. Még valamikor 1963-ban írták a megyei tanács híradójában: az építési és a tervosztály, valamint a KÖFA-cso- port vizsgálja meg Csécse községben, milyen lehetőség van a törpevízmü-társulás megalakulására, mennyi legyen a saját erő és az állami támogatás összege. Mert az egészséges, tiszta, jó víz már akkor is kevés volt a faluban, éppúgy mint most. A törpe vízmüvet akkor nem építették meg, s belátható időn belül, most sem lehet róla szú. Szánják-bánják is Csécsén, hogy annak idején nem jártak végére a dolognak. Akkor bizonyára könnyebben jutottak volna előre, mint most, amikor a megyében gombamódra szaporodnak az ilyenfajta igények.
