Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-17 / 13. szám
Kis falvak iHiísá«»« Két fiatal vitája? Nemrégiben új titkárt választott az alapszervezet tagsága. Talpraesett lány, szemmel' láthatóan helyén van az esze, képes arra, hogy tekintélyt Nem feleslegesek Levelet kaptunk a kutasói Cserhátvölgye Termelőszövetkezetből, Szőllős János, nyugdíjas szövetkezeti tag köszönte benne a vezetőségnek, hogy becsülik azokat is, akik már nemigen hoznak hasznot a közösségnek. Nemrégiben bensőséges, szép ünnepséget rendeztek a szövetkezetben. Az idős férfiak megilletödtek, az asszonyok szeme bepárásodott, amikor Mészáros Gábor elnök arról beszélt, mennyire hálásak az alapító tagoknak. Járatlan, ismeretlen úton Indultak el, amikor annak idején aláírták a belépési nyilatkozatot. Munkájukkal, tapasztalatukkal sokat segítettek, hogy most már- mind gyorsabban halad előre a közösség. Valósággal melegített minden kimondott szó. Talán jobban örültek ennek az öregek, mint a 300—300 forintos ajándéknak, amely- lyel a vezetőség kedveskedett az alapító tagoknak. Természetesen a szövetkezetekben nincs mindem nap ünnep. Ám a legtöbb gazdaságban igyekeznek egyre gondtalanabbá tenni az idős emberek hétköznapjait Is. A beteg, rokkant férfiakat, asszonyokat, akik valamikor lelkiismeretes, dolgos tagjai voltak a közösségnek, rendszeresen pénzzel, terménnyel segítik. Végh András, a mátramindszentl termelőszövetkezet párttltkára mondotta, hogy a nyugdíjasok járadékét fél-fél hold földdel egészíti ki a gazdaság. Most. a földtörvény gyakorlati végrehajtása során is gondosan ügyelnek arra, hogy egyetlen idős tagot se rövidítsenek meg, megélhetésük mindenképpen biztosított legyen. Az öregek méltányolják az állam intézményes, gondoskodását, s hálásak a szövetkezeti vezetőknek, a tagoknak, hogy nem tekintik fölösleges tehertételnek az idős emberek támogatását. Mert bizony még néhány évtizeddel azelőtt is egészen más sors várt a falusi öregekre. A nyugdíjig a gondolatuk is csak bátortalanul botorkált el. Amikor a föld, a soha véget nem érő munka elszívta kezükből, lábukból az erőt, egyszerre fölöslegessé váltak. Sokat közülük még fia, lánya sem tekintett másnak, mint fölösleges kenyérpusztité- ixaik. Amikor szétosztották vagyonkájukat, a nagy házból kiszorultak a kamrába. Ott pergették el keservesen maradék napjaikat Alapvető változást az ember és a munka, az ember é« az ember viszonyában a mezőgazdaság szocialista átszervezése hozott. A földért, a vagyonért való kegyetlen verseny- futást felváltotta az egymásért, a közösségért végzett munka. A termelőszövetkezetekben dolgozó gépek, a földeken alkalmazott nagyhatású vegyszerek nemcsak az ember fizikai erejét szabadították fel. Szabadabbak lettek az ember gondolatai is. A közös munkának, amely az ítélkezés alapja tett a termelőszövetkezetben, édestestvére a humánum, az egymás iránti tisztelet, becsülés, az egymásról való gondoskodás. Ma már egészen természetesnek vesszük, hogy helyük van közöttünk azoknak is, akik fölött eljárt az idő, akik belefáradtak a munkába, a földdel való viaskodásba, akik most már segítségre, gyémolításra szorulnak. .Szőllős János, a kutasói termelőszövetkezet nyugdíjasa jól érzékelte ezt a hihetetlen nagy változást. Ezért fogott tollat, s írta le a belülről kikívánkozó őszinte gondolatokat. Vincze Istvánná NÖGRÁD — 1969, január 17., péntek 3 Alkövetkezteíések N éhány megyei, iparvállalat, amely tavaly szinte játszva — néha önmaga számára is meglepő módon — megkétszerezte-háromszorozta tervezett nyereségét, az új év elején értékesítési gondoknak néz elébe. Magyarán: nem rendelkezik any- nyi megrendeléssel, amennyivel az év első munkanapjától fejfájás nélkül, s főleg teljes kapacitással dolgozhatna az egész gyár. A gondok természetes kísérői a magyarázatok. Az indokolások utalnak a kül- és belkereskedelem nehézkességére, a piackutatás hézagosságára, a piac igényeire vonatkozó adatok megbízhatatlanságára, egy-egy tegnap konjunkturálisnak ítélt termékcsoport gyártásában mára országszerte túlburjánzó vállalkozó kedvre. Egyik-másik vállalatnál nyíltan megvallották: tavaly sok volt termékeikre a minőségi kifogás, az idén azért kevés a megrendelés. Mindezek a tényezők külön-külön és együttvéve is igen érdekesek, megérdemlik az elemzést, a vizsgálatot. Kiváltképp az, amit utolsónak említettünk. Hiszen jócskán van gyárunk, amely — annak ellenére, hogy a gazdaságirányítás reformját tavaly vezették be — csak ez évtől lesz kénytelen szembenézni bizonyos piaci törvények kíméletlen következményeivel. De ezúttal e gondok más eredőjéről szeretnénk szót ejteni. Az utóbbi hetekben mind többet hallatij egy fontos tényezőről, amely egy-egy vállalat, vállalatcsoport tevékenységét befolyásolhatja: úgy látszik, pusztán a közgazdasági, műszaki-technikai jellegű vizsgálódások némely vállalatunknál is kezdenek visszakanyarodni az egyik legalap- vetőbbhöz: emberek, kisebb és nagyobb embercsoportok termelésben való magatartásához, részvételéhez, e részvállalás mértékéhez. Intenzitásához. Különösen sok szó esik a szocialista brigádmozgalomról. Az óév utolsó s az új év első heteiben egyre-másra láttak napvilágot különböző ösz- szesítők, jelentések, statisztikai adatok, melyeket testületek megvitatnak; riportok, cikkek, a hírközlő hálózat orgánumaiban. Figyelmet érdemel egy eléggé elterjedt végkövetkeztetés, amelyet ezekből az anyagokból levonnak: a szocialista brígádmozgalom hármas jelmondatát tekintve az elsővel általában nincs baj, vagyis a „szocialista módon dolgozni” célt elérik. A jelmondat második fele, s leginkább a „szocialista módon tanulni” — nos. igen, ez a jelmondat- rész. már ami a teljesítést illeti, sántít. Pedig amj igazán sántít — az a jelmondat követelményeinek ilyen elkülönítése. Maga az elkülönítés nem újkeletű. Csaknem egyidős a mozgalom megszületésevei. Ezért van az, hogy egy-egy testület, szerv, szervezet jelentése, ha ma elismeri a szocialista brigádok hallatlan érdemeit a termelésben, s kénytelen megállapítani, hogy e brigádok politikai, szakmai és általános műveltségi színvonala viszont nem kielégítő — ezt anélkül teszi, hogy észrevenné: hason, ló megállapítások hangzottak el tavaly, tavalyelőtt, öt évvel ezelőtt is. Pedig ennek az erőszakos különválasztásnak egyik legjellemzőbb Véglete tavaly elment a szocialista brigádmozgalom létjogosultságának kétségbevonásáig is. Érdekes, hogy ezt a következtetést általában olyan gazdasági vezetők is levonták, akik most elsősorban lesznek kénytelenek felülvizsgálni ezt az álláspontot. Akik kénytelenek lesznek felfüggeszteni a vitát a szakszervezettel az 1031-es kormány- és SZOT-rendelet értelmezéséről: ki köteles szervezni, értékelni a munka- versenyt, s ki a felelős érte. Mert a munkaverseny egyre Inkább egyet jelent majd a versenyképességgel. S ha ezt bárki is szeretné szójátéknak tekinteni, nem árt, ha néhány kérdésre őszintén felel, elsősorban önmagának. A salgótarjáni városi párt- bizottság egy munkatársa tavaly statisztikát készített, melyből kitűnik, hogy a salgótarjáni üzemekben dolgozó, jelenleg több mint hat és fél ezer szocialista brigádtagnak több mint egyharmada nem rendelkezik az általános iskola nyolc osztályával sem, középiskolai végzettsége a brigádtagok alig tizenkét százalékának van meg. Felmérés sem szükséges ahhoz, köztudott. hogy a szocialista brigádok jelentős része szakmai oktatásban egyáltalán nem vesz részt, egy másik jelentős részében a szakmai képzés színvonala alacsony. Vajon kell-e ahhoz furfan-. gos észjárás, hogy a képzés, képzettség, valamint az előállított termékek minősége, korszerűsége, önköltsége — versenyképessége — között összefüggést találjunk? Aligha Az összefüggés annyira ma.- . 11 értetődő. Az Ilyen és ehhoz hasonló statisztikai adatokból azonban mégis sok helyütt semmitmondó álkövetkeztetések születnek: általánosságokba fúló feladatok. Nyliván nem lesz különb a végrehajtás s a végrehajtás ellenőrzése sem. A z élet azonban mást mond, mást követel, s ezt sok helyütt felismerték már. A Síküveggyárnak például ahhoz, hogy a piaci versenyben továbbra is talpon maradhasson, s megállhassa a helyét, nemcsak az idén, jövőre, de öt, tív év múlva is, javítania kell az üveg minőségén. E célból szolgálatában állott, s áll ma is a műszaki szakemberek egész gárdája, s a húzó, az edző, a sajtoló, vágó üzemek szocialista brigádjai. Nem lehet elsiklani afölött, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat több szocialista brigádja milyen csalhatatlan ösztönnel helyezte versengése középpontjába a kivitel határidejét és a hibátlan minőséget. A Tűzhelygyár néhány országgal kereskedelmi tárgyalásokat folytat: valamennyi tárgyaló fél kér minőségi változtatást. Ezeket as igényeket be fogja nyújtani (ha már be nem nyújtotta) a hazai piac is. Márpedig ezek a követelmények nagyobb műszaki igényesség nélkül megvalósíthatatlanok. S ha gyáraink nem ösztökélik munkásaikat is — elsősorban a szocialista brigádokat — nagyobb nem fizikai. de szellemi teljesítményekre, erőfeszítésre, £ versenyképesség csak vágy marad. íme, az összefüggés fonákja a szocialista brigádmoz galom jelmondatának háromé része között. A vállalatok emberemlékezet óta évről évr< elkészítik részletes, a feladatokat s a végrehajtás felelősét, határidejét feltüntető műszaki Intézkedési tervüket. Vajon a munkások, a szocialista brigádok képzését mikor tervezik meg, s hajtják végre ilyen alapossággal? Csizmadia Géza Mikor gyengít az erősítő? Civakodnak, veszekednek at borsosbecényj fiatalolt. Nemrégiben drámai hangú levelet írtak a KISZ központi bizottságának. Személy szerint Orosz Istvánnak írták a levelet, amelyben a borsosbe- rényi KlSZ-al^pszervezet széthullásáról, a soron kívüli sürgős segítségről volt szó. A levél érthetően érdeklődést keltett a központi bizottságnál, de mivel a járási, megyei bizottság megkerülésével jutott „egyenesen a fejhez” — annak rendje és módja szerint visszakerült a szövetség megyei bizottságához. Mi vezette a borsosberénvi kiszeseket a levél megírására? Miért nem fordultak panaszukkal az illetékes járási bizottsághoz? Milyen súlyos oka lehet annak, hogy egy falusi alapszervezet „csak úgy” feloszlik — erre kerestem a választ Berényben. „Vegyünk bélyeget" Az ügyet tárgyaló taggyűlésre huszonhat fiatal jött el. Ennyien ülnek körös-körül a faiak ' mentén. A KlSZ-heiyi- ségtoen vágni lehet a füstöt, a pislákoló kályha nem tud versenyre kelni a hideggel, amely szinte akadálytalanul hatol át a vékony falakon. Nézem az arcokat. Várakozás feszül a fiatalok tekintetében. A megyei titkárt nézik, tőle várják az orvoslást. Valahogy nehéz elhinni, hogy ezek a lányok ég fiúk csődbe kerültek, nem volt annyi erő a kis közösségben, hogy önmaga Intézze ügyeit. Nevek nélkül is tanulságos a történet. Azt mondja az ifjúsági zenekar vezetője: — Mi, zenekari tagok, erősítőt szerettünk volna venni, ezért a többiek körében társadalmi munkát szerveztünk, amelyért pénzt is kapott a gárda... Az a véleményünk, hogy zenekai- nélkül nincs KISZ-élet. Ez tartja össze a gyerekeket... A termelőszövetkezetben dolgoztunk, összejött 1400 forint. Amikor egy taggyűlésen szó került arról, hogy ezen a a pénzen erősítőt vegyünk — mindenki beleegyezett. Később azt mondta a régi titkár: „Nem lehet a pénzt holmi erősítőre költeni. Elmaradtunk o tagsági bélyegekkel, vegyünk bélyeget a közös pénzen." Kipattant a* veszekedés, elkezdődött a vita. de később, amikor az eredeti elképzelés szerint. mégis megvettük a di- ósjenői kiszesektől azt az erősítőt — azt mondták ránk: „Ganaj társaság..." Elsikkasztottuk a pénzt, olyan erősítőt vettünk, ami használhatatlan és nem a jened fiataloké. Vagyis ők olyan gépet adtak el, ami nem a saját tulajdonuk. Nekünk nagyon rosszul esett ez az egész. Mi azért zenéltünk, hogy Itt mindenki jól érezze magát. Ez volt a célunk. Különben mindenről van papír is... szerezzen, megfelelően irányítsa a közösséget Valaki azt mondta róla (elsősorban elismerésként) — „Ha férjhez megy, egykettőre leszedi a héjat a férje fejéről.” Vagyis a sarkára áll, ha úgy alakul a dolog. Most azonban még a „régiek” veszekednek. A leváltott titkár ilyeneket mond: — Nem vagyok a zenekar esküdt ellensége, én is tudom, hogy nagy húzóerőt képvisel. De azon a társadalmi munkán csak nyolcán voltatok, nem tizennyolcán, ahogy mondod... — Tizennyolcán, tízen nem mindegy? — dobja vissza a kesztyűt a zenekarvezető. ■— Te nem voltál 'ott, az biztos! — Miért kellett volna ott lennem? Megy az akkor is, ha én nem vagyok jelen. A többiek felszísszennek. mosolyognak — ennek bizony „öngól szaga” van, bár ne mondta volna. De van más is. — Amikor egyszer azért hívtatok, hogy fontos dologban kell dönteni, arra gondoltam — talán már kialakult egy új mag és leveszitek a vállamról a terhet. A vezetőséget kicseréltétek, de engem mégis újra választott a tagság. — Ha .azt remélted, hogy megszabadulsz a tehertől, mért vállaltad újra? — A pénz felhasználásáról hiába döntött a tagság, nem volt jegyzőkönyvbe vezetve — mondja a régi titkár, de, mindjárt el kell ismernie, hogy ez az ő mulasztása elsősorban. Folyik a vita az erősítőről, bélyegekről, szikrázik, pattog, lefojtatlan indulattá sűrűsödik az energia, amelyet jól fel lehetne használni másra is. Valaki azt mondta: „egy kisebb szociológiai vizsgálódásra lenne szükség, hogy a félszavak és mondatok, a szemvillanások és kézmozdulatok »■mögöttes« értelmét is megértse az idegen.” Nem látni a fáktól az erdőt? Eltaposni a bozóttüzet Látni. A tanulság nyilvánvaló. Borsosberényben megfeledkeztek arról, hogy ml a KISZ-szervezetek alapvető feladata, hogy egy zenekar nem lehet azonos az egész közösséggel, s hogy két vagy három fiatal vitája csak akkor értelmes, ha nem visszahúz, hanem előrelendít, utat mutat a többieknek is. Utat, Járhatót. Nem példát arra. hogyan lehet a személyeskedésből az egész közösségre kiterjedő értelmetlen civako- dást kavarni, hogyan lehet csökönyösen egyetlen probléma körül topogni, képletesen szólva: egy tárgyat tapogatni, mialatt leég az egész ház. Ez a vita az erősítőről bozóttűz- ként terjedt a borsosberénvi alapszervezetben, s oda vezetett, hogy a fiatalok „végső megoldást” remélve már csak a KISZ központi bizottságát tekinthették békebírónak. Az igazsághoz tartozik, hogy a rétsági járási bizottság többszörösen is hibátkövetett el. Amikor már javában égett a bozót, azt mondta a járási titkár az alaps'zerve2et kul túrosának: ,,/rd meg a problémát a Nőg- rád Ifjúságának és küldd el hozzánk. Mi továbbítjuk”... A cikket elküldték, de a megyei bizottságra nem érkezett meg. Lehet, hogy zavaros volt, de a kapálódzás is jelzés. Nem segítette a kibontakozást a" sem, hogy a feloszlóban levő borsosberényi KlSZ-szerve- zethez látogató járásiak azt mondták: „Vegyük úgy, hogy ez a szervezet ne m, létezik... Kezdjétek elölről. Válasszatok új vezetőséget!” De a régj probléma megmaradt. Most az új vezetőség munkáját nehezíti. A borsos- berényiek esete arra figyelmeztet: több segítséget igényelnek a KISZ-alapszer vezetek, több útbaigazító tanácsot a helyi felnőtt vezetők, a járási és megyei bizottság fokozottabb figyelmét, hogy a személyeskedés hirtelen támadó bozóttüaeit Időben el tudják taposni a legilletékesebbek — maguk a fiatalok. Pataki László Színházi bérlet Széesényhen A szécsényi járási művelődési központban évek óta népszerűek az Állami Déryné Színház előadásai. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy az elmúlt évben a járás közelebbi helységeiből rendszeres színházi buszok indultak az egyes előadásokra. A színházbarátok táborának növekedése arra buzdította a járási művelődési központot, hosy bérleti sorozatot hirdessen közönségének. Az akció igen nasv érdeklődésnek ör- I vend, s mór eddig mintegy 150 I hely talált állandó gazdára. Geblnben a hultúrház A rcxnsstnl titka — Savanyú lett a szőlő Ritka gátlástalanságról tanúskodó bűnügyben végzett sikeres nyomozást a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya. A történet negatív hőse Dankó András, a Somoskőújfalui művelődési ház volt igazgatója. Dankó már mintegy három éve végzett kulturális munkát, amikor a müvlődési hóz élére került. Munkájában, a kezdeti lendületet később hanyagság, felületesség váltotta fel —, különösen azóta, hogy személygépkocsit vásárolt. Sajnos, — amint erre a járási ügyészség vádirata rámutat —, a felettes szervek hosszú időn át nem figyeltek fel a hiányosságokra. Dankónak tehát lehetősége Is, ideje Is volt. hogy a társadalmi tulajdon dézsmálásénak különféle módozatait kieszelje, végrehajtsa. A rendezvények alkalmával eladott jegyek tőszelvényeit. I nem őrizte meg; a bevételt pedig hol részben, hol egészben elsikkasztotta. 1967 novemberében — például — az Állami Népi Együttes vendég- szereplésekor ilyenformán ezerhétszáz forintra, egy KISZ-vetélkedŐ alkalmával ezerkilencszáz forintra, egy szüreti bál után kétezer-nyolc- száz forintra tett szert. 1967 szilveszterén hat forint helyett tíz forintért árult belépőt — a törvénytelen felárral persze nem a kultúrház gazdagodott. Midőn a művelődési ház zenetanára felhagyott az oktatással, Dankó továbbra is elszámolta honoráriumát —, ezzel háromezer forinthoz jutott. Soha ki nem fizetett zenekari díjak kétezer — meg nem érdemelt — forinthoz segítették. Több mint félezer forintot hasznolt a szüreti bálokon árusított szőlőkoszorúkból. A födművesszovetkezet százalékos alapon fizetett bért büféje után a kultúrháznak. Ezt éppúgy megdézsmálta Dankó, amint a moziüzemi vállalat által fizetett árarnül- jat. Egy szó, mint száz: a művelődési házat inkább tekintette valamiféle gebines vállalkozásnak, mint a kultúraterjesztés falusi hajlékának. Különösen jellemző erre a rex- asztal esete. A kölcsönző vállalat 1 Sülben megvételre ajánlotta fel az addig bérletben használt rexasztalt. Megvásárlására a községi tanács nem adott ötszázharminc forintot; az élelmes Dankó megvette, s ettől kezdve kasszáját maga ürítget- te. A kis business — »ml üzérkedés a javából —, nyolcezer forintot hozott a konyhára. Mindent összevetve: az ügyészség ötvenezer forintot meghaladó kár okozásával vádolja Dankó Andrást. Ügyét e hó huszonhete- dikén kezdi tárgyalni a salgótarjáni járásbíróság. A Kohász Művelődési Központ — falun A Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ ebben az esztendőben is több községben rendszeres ismeretterjesztő munkát végez. Az év első hónapjában Varsányban az egészséges életmódról, Nagylócon és Karancsberény- ben a nagy regények film- változatairól, Zsunypusztón és Ipolytamócon az alkoholizmusról és a bűnözésről, Hasznoson az űrkutatásról, Mihály- gergén nőgyógyászati kérdésekről tartanak előadást az üzemi népművelők. A művelődési központ ismeretterjesztő előadásai nagy népszerűségnek örvendenek a községekben.
