Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-11 / 8. szám
Ki lesz a jmzdaí Évekkel ezelőtt törzshelye volt a Déryné Színháznak JHumokterenye. A lakosok annyira szerették a színházat, hogy csak nagy szerencsével lehetett bejutni a bérletesek közé. Manapság azonban a „kényelmesebb kultúrát’- kedvelik a községbeliek — hiszen csaknem minden háznál van televízió. A Déryné ritkán jár, s a művelődési otthon üresen kong. Azaz, mégsem! Pál Gyula pedagógus, a művelődési otthon igazgatója hosszan sorolja milyen műsorokat mutattak be tavaly. A könyvtár is forgalmas, mert helviség híján minden szerv itt tartja az összejövetelét. Gyakran még a könyvtári órákat sem lehet megtartani. Ez a könyvtárhelyiség az egyetlen, ahol a fiatalok is otthont találnak — habár igen ritkán keresik egymást a közös szórakozásért. Az igazgató arra a kérdésre. mi lesz az idén, tanácstalanul tárja szét a karját. Ugyanis a művelődési otthonnak hosszabb ideje nincs gazdája. A húsz éve épült intézmény kezdetben a községi tanácsé volt, majd átvette a bánya. A bányászat helyzetéből fakadóan ismét a tanács kezelésébe kerül a művelődési otthon. Azaz kerülne, mert a tanács megtagadta az átvételt. Miért? Talán nem túl erős a jelző, mert az épület elég rozoga. A sok szerv csak használta, de gondozásával vajmi keveset törődtek. A tanácsnak a felújításra nincs pénze, átvenni nem meri, mert mi lesz, ha őszszedői? Gazda hiányában költségvetés sem készült erre az évre — tehát veszélybe kerültek az idei rendezvények is. Nem szólva a fűtés, világítás, s a gondok finanszírozásáról. Ki tesz ebben igazságot? Falusi tehetség Mintha valami mesebeli országba kerültem volna — olyan ez a kis műhely Kapásaknál. A takaros porta mellé emelt fabódéban apró traktorok, vontatók, villamos mozdonyok, harckocsik és repülőgépek között mi mást érezhetne az idegen. Ifjú Kapás Vilmos birodalma ez a műhely. A rendkívüli technikai érdeklő- c.éssel és tehetséggel megáldott fiatalember megszállottja ezeknek a nem éppen kis méretű „játékoknak”. Itt minden működik. A távirányító kapcsolójának működtetésére megindul a villamos bányavas- v t, elindul a harckocsi, s ágyújából hangos dördüléssel repríil ki a lövedék. A miniatűr vár ágyúja pedig cigarettalövedékkel kínálja a dohányos látogatót. A motorok, kapcsolók, huzalok között tökéletes biztonsággal ismeri ki magát a huszonnégy éves fiatalember. Ha meglát valami újat, elkészíti kicsiben. De az ugyanúgy működik, mint az eredeti. De elképzelés alapján is dolgozik. Nemrégiben rendezték meg eszközeinek kiállítását a művelődési házban, amely nagy sikert aratott. Érdemes felfigyelni Kapás Vilmosra! Község a Zagyva mentén r Valamikor Atyásházának hívták, s a legrégebbi írásos emlék 1296-ba nyúlik vissza. Mostani nevét ősj uraitól, a Homokterennei családtól kapta, még 1418-ban. Mást nem is igen kapott tőlük a község, így aztán már az emlékezet sem éri el hírüket, nevüket. Ami itt épült, azt mind a dolgozó emberek hozták létre. S ők maguk mondják, az utóbbi két évtizedben lett igazán gyors a tempó, az igyekezet. Sok minden épült itt. Mindenekelőtt tágasabbak, egészségesebbek lettek a házak, amelyek a hosszú három és fél kilométeres főutca két oldalán sorakoznak. Van művelődési otthona, iskolája, óvodája. Helyben van az orvos, a gyógyszertár, s a régi kis szatócsboltnak önkiszolgáló élelmiszerbolt a párja. Körülfogják a hegyek, de tükörsima műúton guruló autóbuszok és vasút köti ösz- sze a megyeszékhellyel, a környező világgal. Homokterenye a nagyobb községek sorába számít. Lakóinak száma — Mizserfa és Já- nosakna tartozik még hozzá — meghaladja a 3200-at. A férfiak évtizedek óta a bányát járják. Csak kevesen dolgoznak a Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben, amely a nádújfalui, a mátranováki szövetkezetek csatlakozásával majd hatezer holdas gazdaság lett. Az asszonyoknak azonban hosszú ideig csak a szövetkezet kínált munkát. Most „válogathatnak", mivel Jánosaknán dolgozni kezdett a női fehérneműkészítő üzem. Akik évtizedek óta élnek a községben, azok tudják csak igazán lemérni, mennyit haladtak. Kiváltképpen azóta szembeötlő a változás, amióta a homokterenyei bányászok nem az Észak-magyarországi Szénbánya Társulat urainak, s nem is Csintalan Abrisné és társainak vágják a szenet. És a húsz évre szóló távlati tervek még erőteljesebb vonásokkal rajzolják a Zagyva menti község holnapját. Körzetesítés gondokkal Jelenleg is körzeti Iskola már a homokterenyei, azonban úgy hírlik, nemsokára még inkább az lesz. Nemcsak a já- nosaknai, hanem a nádújfalui gyerekek is ide járnának. Ez érthető is, hiszen az iskola tantestülete csaknem teljes egészében szakos nevelőkből áll. Tehát a szubjektív feltételek biztosak. Nem így azonban az objektívek. Ugyanis az 1960-bain épült iskolát már kinőtték. Nincs elég tanterem, nem is beszélve a tornateremről vagy a szertárról. Jelenleg is csak úgy foglalkoztatnak hét tanulócsoportot, hogy az úttörőszobát is tanteremnek használják. Építésre vagy további bővítésre pedig még reményt sem látnak. A körzetesítéssel a pedagógusok is „mozognak”, vagy átjárnak tanítani, vagy letelepszenek a községben. Viszont nincs megfelelő lakás. Gondot okoz a gyerekeik utaztatása is. Az illetékesektől azt várják — ha sor kerül az intézkedésre —, hogy gondoskodjanak a megfelelő autóbuszjáratról is. A pedagógusok megértik a körzetesítés előnyeit, viszont a jelenlegi helyzetben — ha fejlesztésre nem kerül sor — az intézkedéssel szaporodna a gond. Pang a KISZ-élet Panaszkodik a tanácselnök, hogy a fiatalság részere nincs szervezeti élet Rendezvényeken, ünnepségeken alig lehet őket látni. KISZ-szervezet van éppen, de nincs aki összefogja a tagokat. Csak tenge- nek a fiatalok a faluban. A KISZ-titkár jelenleg katona. Többen mondják hoev amíg nem vonult be. addig se nagyon tett a szervezet érdekében. A megoldás? Elsősorban a község párttitkárának kell intézkednie. Hívja össze a fiatalokat, beszélgessen velük. válasszanak új KISZ- íitkárt, aki nem csak a tisztséget fogja viselni, hanem tesz is azért, hogy méltó legyen pozíciójára. Ajánlatos Ignne. ha a falu párttagjai is részt vennének az ifjúsági szövetség munkájának felélesztésében, figyelemmel kísérnék az ifjúkommunisták életét, s tanácsaikkal, jó példamutatásukkal segítenék a kiszeseket. Ily módon nem hisszük, hogy Homokterenye fiataljainak szervezeti élete alatta maradna a, környező községe!' színvonalának. Munka százaknak Nem hamis a kép: Homok- terenye együtt él, együtt lélegzik a bányával. A férfiak közül legalább háromszázötvennek a mizserfai meg mát- ranováki bányaüzem adott, munkát évtizedek óta. Érthető volt a homokterenyei férfiak, asszonyok aggodalma, amellyel a nógrádi bányászkodás mind kisebbre zsugorodó jövőjét szemlélték. Csak akkor nyugodtak meg, amikor látták, senkinek sem kell futkosni munka után. A Nógrádi Szénbányák a Ganz- MÁVAG-gal kötött megállapodást, hogy új üzemet nyitnak Mátranovákon. Nemcsak a homokterenyeiek, hanem a környező községekből is több százan jutnak ily módon munkához. Lesz-e kisvendéglő? Nincs tanácsülés, amelyiken ne tennék szóvá a mostoha vendéglátást. A forgalmas községben egyetlen rozoga italbolt csúfoskodik. Fodor Istvánné italboltvezető véleménye szerint csak azért térnek be ide a vendégek, mert különben a szomszédos községbe kellene menni. Egy ősszel rendezett tanácskozáson a tanács vezetői megkérdezték a vendéglátó vállalat képviselőjét, mikor szándékozzák korszerűsíteni az italboltot. A válasz — „semmi szándékuk sincs a fejlesztés- re”,t\— lesújtotta a vezetőket. Ám a nádújfalui fmsz ügyvezetője, Czene György bejelentette: „Ha a tanács biztosítja a vízellátást, s a szövetkezeti közgyűlés hozzájárul, találnak rá lehetőséget, hogy egy korszerű vendéglátóhelyet emeljenek a községben.” A vízkérdés azonban gond. Az italbolt is Salgótarjánból szállítja a vizet, különben a KÖJÁL bezáratná. Amikor nincs víz valami miatt, bezárják az italboltot. Nem irigylésre méltó a tanács helyzete, hiszen a közvélemény mind erőteljesebben követeli, legyen modern kisvendéglő — ám, amíg víz nem lesz, az fmsz sem épít! Nem kell elkiabálni... Ügy hírlik, a Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben nem tartják előbb a zárszámadást február elejénél. A tapasztalatokat már gyűjtögetik, hogy a közgyűlésen valóban úgy értékeljék a múlt évi munkát; gazdálkodást, amilyen a valóságban volt. Kajla József, a szövetkezet elnöke nem titkolja, az 5700 holdas közösség csak lassan, nehezen halad előre. Rendkívül mostoha körülmények között gazdálkodnak. S a gondokat csak tetézi, hogy gyakran cserélődtek a szövetkezet vezetői is. Ami az eredményeket illeti, a növénytermesztésben a gabona váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Búzából 700, árpából 300 mázsával termett több a tervezettnél. Eredményesnek bizonyult az állat- tenyésztés is: ötmilliós bevételt hozott. Hogy mi lesz a tagok és az alkalmazottak jövedelmével? Nem akarjuk elkiabálni, de az elnök bizakodik. Nem kapnak kevesebbet, mint tavaly. Közös nyelven Pintér András, a községi pártalapszervezet titkára elgondolkozott, amikor a község általános fejlődéséről, az emberek életéről, hangulatáról kérdeztük. Mindenekelőtt elsorolta mindazokat a gondokat. amelyek nemcsak a vezetőket, hanem a községbeli lakosokat is foglalkoztatják. De tüstént hozzáfűzte, hogy a homokterenyeiek józan gon- dolkozású, törekvő emberek, akik mindent megtesznek a település fejlődéséért. Szívesen vállalkoznak társadalmi munkára, s egyetértőén támogatják a községi vezetés elképzeléseinek megvalósítását. Az egyetértés abból fakad, hogy a községi vezetők mindenben kikérik a lakosság vélemé- nvét. Természetesen, ha egy nyelven beszélnek a vezetők és az emberek, ez csak a kollektíva boldogulását jelentheti. Apró gondok, nagy bosszúságok Beszélgettünk a falu embereivel. Gondjaik, problémáik után érdeklődtünk Első helyen a lüzelőellátásl említették. Évek óta panasz, hogy nem lehet szenet kapni a téli hónapokban. Sok nyugdíjas bányászcsalád hiába kapja meg az utalványt, nem tudják kiváltani a tüzelőt. Nagy bosszúság ez, mert ahol kapható a szén, az annyira messzire esik Homokterenyétől, hogy a fuvart nem tudják megfizetni a nyugdíjból. Rossz a közületek ellátása is. Erre panaszkodtak az italbolt dolgozói. Ha pedig van szén, az rossz minőségű, alig lehet vele fűteni. Több nyugdíjas említette, hogy jó lenne, ha a környéken valahol fél állásban el tudnák helyezni őket, hogy jüvcdelmüket kiegészíthessék. Sok kellemetlenséget okoz a falu lakóinak, hogy i egy-két helyen nem takarítják rendesen a járdákat, s ilyenkor, a téli hónapokban a jeges, csúszós járdákon könnyen történhet baleset. Az utak is tükörsimák, nem szórják le homokkal. A hegyre vezető úton egyenesen életveszélyes közlekedni. Nem beszélve a közkutak környékéről, a felelőtlenül kiöntött víz már az egész környéket eliepte a kútnak, s jéggé fagyott. Apró gondoknak tűnnek ezek, csak akiket érintenek, azoknak okoznak nagy bosszúságot. Igényesek lettek Bóka István, a községi általános iskola igazgatója nyolc éve került Homokterenyére. Az első perctől sokat hadakozott a cigánylakossággal a gyerekek iskoláztatásáért. Nem véletlenül, vagy éppen kedvtelésből, hanem, mert. a községben jelentős számú ez a réteg. Egyre emelkedik a cigánytanulók száma, s már dicsekedhetnek érettségizett tanulóval is. Annak idején nehezen ment az iskoláztatás fontosságának megértetése a szülőkkel. A sok küszködés azonban minden évben gazdagabb eredményt hozott. Manapság már ott tartanak, hogy maguk a szülők követelik, foglalkozzanak a pedagógusok minél többet gyerekükkel. Sikerült igényesebbé nevelni a felnőtteket s a gyerekeket is. S. ha még nem születtek is világraszóló eredmények, sok még az osztályismétlés, mégis nagyot léptek előre. Családi házak Sokat tesz a községi tanács azért, hogy a homokterenyei emberek egészéges. tiszta, szép környezetben éljenek. Erőteljesen támogatják az idén is a családiházépítési akciót. A községben telkeket sajátítottak ki, és így mintegy 25 család teremthet magának kényelmes, szép otthont. Annak örülnének a legjobban, ha rövid idő alatt valamennyi gazdára találna. Mert tavaly nem sokan építkeztek. Tiszták, pormentesek a községben a gyalogjárók is. Eshet az eső, jöhet a hó — az Alkotmány utcát kivéve — nem kell a sarat taposnia annak, akit halaszthatatlan dolga kiszólít a házból. A községben ugyanis mintegy 3000 méter gyalogjárót építettek. Súlyos gyermekbaleset A község belterületén meredek helyen szánkázott H. Katalin és G. Éva negyedik, valamint G. András hetedik osztályos általános iskolai tanuló. A gyermekek ródlija nagy sebességgel nekiszaladt a Zagyvavölgye Tsz traktorral vontatott pótkocsija hátsó kerekének. A járművet Szabó József szabályosan vezette. Az összeütközés következtében G. Éva felkar-, G. András alkar- és felkartörést, H. Katalin könnyű sérüléseket szenvedett. A szánkó a gyermekek kedvelt telj sporteszköze; a szülők kötelessége, hogy használatának veszélyeire felhívják a serdületlenek figyelmét. Nagyüzem módjára A jövedelmező nagyüzemi állattenyésztés kialakítása a cél a homokterenyei Zagyvavölgye Termelőszövetkezetben. Ennek megfelelően végzik már évek óta a beruházásokat. Tavaly például, a meglevő borjúnevelő mellé egy korszerű, hatvan férőhelyes borjúszállást építettek. A szarvasmarha-tenyésztéssel párhuzamosan a juhászatot fejlesztik. Ezért az elmúlt esztendőben 600 jószág befogadására alkalmas juhhodályt készítettek. Az építési beruházások mellett mintegy 530 ezer forintot fordítottak gépek vásárlására. Az 1969-es év első .NÓGKAD-napját Homokterenyén rendeztük, úgy érezzük hasznos volt ez a nap. Nemcsak azért, mert az írott anyagokkal be tudjuk mutatni olvasóinknak a községet, hanem azért is, mert meggyőződhettünk ar-. rőt, hogy Homokterenye lakossága is bízik szerkesztőségünk munkájában, hiszen tizenöten jelentek meg a panaszdélutánon, hogy sérelmeikre, panaszaikra, a község gondjaira tőlünk kérjenek orvoslást. Oldalösszeállításunkat Vincze Istvánné, Pádár András és Román Dénes írta. Ebben az évben is minden héten ellátogatunk egy-egy községbe, hogy az ott tapasztaltakról hasonló olda'összeállítást készítsünk. Jövő héten szerdán Csécse községbe látogatnak munkatársaink. Az orvosi rendelő, és lakás mar korábban megépült. Ám egészen mostanáig gond.ot okozott a víz. Az ivóvízzel még csak rendben lennének a községben. Hanem sehogyan sem tudták megépíteni a szennyvíz elvezetését szolgáló derítőrendszert. Fónad Imre, a tanácselnök magyarázta, tervet készítettek, nem is egyet. A munka mégsem indulhatott, mert mindig közbejött valami. Legutóbb például vállalat után futkostak, amelyik hajlandó a tervnek megfelelően dologhoz látni. A víz- és csatornamű vállalat jóvoltából, végül mégis csak elkészül a derítőrendszer. Mint a községi tanácson mondották, ez képezi az idei esztendő legjelentősebb községfejlesztési beruházását. Nem kevesebb, mint félmillió forinttal számoltak a tervezők, de a homokterenyeiek bíznak tenne, hogy ennél olcsóbban megússzák. Vigyáznák a pénzre, hiszen az elképzelések, tervek nagyok. Jövőre gyógyszertár épül, s a pedagóguslakás is hiányzik nagyon. Mindezek a célkitűzések szigorú rendben illeszkednek a távlati fejlesztési tervbe, amely a környék központjává emeli Homofcte- renyét. \ környék központja A falu veteránja Homokterenye egyik legidősebb embere Berze Matyi bácsi. A háborúk, emberi szélviharok súlya alatt háta nem görnyedt meg. Még ma is egyenes a tartása, határozott a lépése, fiatalos a lendülete. A Tanácsköztársaság veteránjaként emlegetik. Földműves és bányász volt. így emlékezik: — 1917-ben Jánosaknán sztrájkoltunk Magasabb bért, emberibb munkakörülményeket követeltünk. Sikerrel. Minden követelésünknek eleget tettek, csak vegyük fel újra a munkát. 1918-ban, a nagy drágaságok idején csaknem minden bányász éhezett. Ügy határoztunk, hogy nem tűrjük tovább a "magas árakat, nem éhezünk. Felnyitottuk a boltokat Szétosztottuk, ami a raktáron volt, — az éhezők között. 1919-ben tagja lettem az egészségügyi és földrendezési bizottságnak. A községházhoz tartozó földet egyedül a jegyző birtokolta. Én megfeleztem a kertet. Fele a kisbfrót illette. A házamra is kitűztem a piros zászlót. Aztán, mikor elbukott a forradalom, elővett a bíró: na, most tedd ki a piros zászlót, meg most mondd azokat a piros szavakat. Azt mondtam neki: majd szájba vágom, aztán ő is pirosat fog köpni. Másnap elvitetett a csendőrökkel. Hét hónapig voltam letartóztatva, s vittek börtönről börtönre. Aztán egy évig felügyelet alatt tartottak ... Amit Matyi bácsi átélt, az már a múlté Csak akkor elevenedik meg az emlék, amikor mesélni kezd a fiataloknak.
