Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-10 / 7. szám
A Déryné és az Egyetemi Színpad Pasztán A Lovász Józsefről elnevezett pásztói új művelődési központ az év első hónapjára gazdag programot állított össze. A sok színű műsorbo; kiemelkedőnek ígérkezik az a könnyűzenei koncert, amelyet ma -tartanak a Duna Beái Combo, Harangozó Teréz, Ma- gay Klementina és Németh József felléoésével. Január 12-én az ifjúsági klub vendégül látja a salgótarjáni üveggyár ifjúsági klubjának tagjait A hónap közepén, január 15-én pedig a Déryné Színház vendégjátékára kerül sor, a Liliom-ot adják elő. Keleti László vidám műsora 18-án lesz, ekkor tartja a pásztói Mikszáth gimnázium és szak- középiskola is a szalagavatóját. Januán 25-én az Egyetemi Színpad mutatja be a Piszkos Fred-et, a Rangers együttes közreműködésével. Szervezik az idei versenyt informáit döntéseket hoznak — Szó sincs arról — mondja Dr. Barta Róbert és közvetlen munkatársa, Botka Miklós főmérnök —. mintha az igazgatótanáccsal megszűnne a vállalat első számú vezetőinek szándéka és joga a döntések meghozatalára. Eszünk ágában sincs olyan rendszert bevezetni, hogy amikor válaszút előtt állunk arra várjunk: „majd az igazgató- tanács megmondja”. A közelmúltban tájékoztattuk olvasóinkat arról, hogy a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál az óév utolsó munkanapján alakították meg az igazgatótanácsot. Milyen feladatot, hatáskört szántak ennek az új testületnek? — ez a kérdés vezetett bennünket, hogy az eseményre visszatérjünk. — Szükségességét az élet vetette fel — válaszol elsőnek az igazgató. — A gazdaságirányítás reformja a vállalatok egyszemélyi vezetését, ha lehet egy fokkal még magasabb rangra emelte. De éppen azért, mert a reform bevezetése óta minden döntés fontossága is lényegesen emelkedett, az igazgatónak,. főmérnöknek, főkönyvelőnek hasznos, ha a döntések meghozatala előtt meghallgatja a legfontosabb irányító osztályok és a vállalati jogtanácsos véleményét. Az igazgató- tanács megbeszélésein tanácskozási joggal részt vesznek a párt-, a KISZ- és a szakszervezet vezetői is, s módjukban áll álláspontjukat kifejteni. — Az igazgatótanács határozatokat hoz? — A döntés és a határozat- hozatal joga az első számú vezetőké marad. De ez a döntés ilyen módon alaposabb, több oldalról megvilágított, megvitatott határozat lesz. Következésképpen jobb is. E mellett — bár a döntés joga például az igazgatóé —, a felelősség megoszlik oly értelemben, hogy egy-egy feladatot nem az osztályvezetők előzetes meghallgatása nélkül tűzünk ki. Ez a módszer szerintünk lépés a vezetés demokratizálása felé is, hiszen egy probléma megvitatásának, s a döntés meghozatalának . metodikája példamutató kell, hogy legyen az osztályok irányításában is. — Mi történik, ha az igazgatótanács többsége valamely kérdésben ellenzi az igazgató vagy a főmérnök, főkönyvelő álláspontját? — Ez elvileg és gyakorlatilag is előfordulhat. Az is, hogy az illetékes vállalati vezető áz igazgatótanács ellenzését elveti, s ennek értelmében dönt — válaszol a főmérnök. — Ehhez jogunk van. sőt adott esetben ez kötelességünk is. Persze, általában nem azért hoztuk létre ezt a testületet, hogy bebizonyítsuk, ki az úr, saját portáján. Informált döntések meghozatala — ez a cél. S ha az igazgatótanács többsége ellenez is egy- egy döntést, a határozat meghozója akkor is gyarapodott az ellenvélemények információival. A kérdések a reform bevezetésével sokkal bonyolultabbá váltak. Egyetlen vállalati vezető sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne hallgassa meg az opponens véleményt. — Mondanának a bonyolultságra egy példát? — Talán mindjárt azt, ami a legalapvetőbb — veszi át ismét a szót az igazgató. — Elhatároztuk, hogy a tavalyi saját építőipari tevékenységünk volumenét kétszáznyolvcan- ötmillió forint értékűre emeljük. Ez egyszersmind azzal jár. hogy generálkivitelezői termelésünk meghaladja a háromszázmillió forintot. Ebben a döntésben az első lényeges momentum, hogy mi magunk határoztuk el, erre a növelésre senki és semmi „kívülről” nem kényszerített... — Arra gondol, hogy a korábbi évről évre megszokott volumennövelésben volt valami automatizmus, vagy más külső, s néha eléggé át nem gondolt ráhatás? Más szóval, az is megtörténhetett volna, hogy az idén nem növelik a termelési értéket a tavalyihoz képest? — Igen, — szól a főmérnök —, ha gondos mérlegelés után így tartjuk helyesnek. — Mi billentette a növelés javára a mérleg nyelvét? / — Az egyik: az építési igények. A másik: mert a volumennövelés egyenes arányban nyereségnövelő tényező a kivitelező iparban. A harmadik: mert a jelenlegi helyzetben a termelés növeléséhez nagyobb lehetőségeink vannak a kellő létszám kialakításában. — Mi az, ami ezt a döntéjsi bonyolította? — A volumennöveléshez szükséges forgóeszköz-növp- lésnek korábban semmi akadálya sem volt, vagyis azt az esetek többségében vita nélkül meghitelezték a vállalatnak. Az automatizmus e tekintetben is működött... — És most? — Az új körülmények között a forgóalapra vonatkozó hiteligényeket a bank nem elégíti ki „egy szóra”, sőt arra szorítja a vállalatot, hogy azt saját fejlesztési alapjából fedezze, gazdálliodja ki. A volumennövelést tehát most olyan módon kellett meghatározni, hogy legalább valamelyest megközelítse a kivitelezői igényeket, módot adjon a nyereségtömeg megfelelő képzésére, illetve növelésére. Meg kellett találni azt a határt, amelyben a nyereség tömegéből képzett fejlesztési alap elegendő az elhatározott volumen, illetve nyereség növeléséhez szükséges forgóalap megteremtéséhez —, amolyan róka-fogta-csuka, csuka-fogta- róka probléma ez —, továbbá, hogy a volumennövelés ne vezessen minőségromláshoz... — Milyen időközönként ülésezik az igazgatótanács? — Meghatározott napirend szerint — felel az igazgató —, kéthetenként. Havonta osztályértekezletein ismertetjük a tanács elé került kérdéseket, illetve a döntéseket. Ez persze nem dogma, előfordulhat, hogy a napirend megváltozik, sőt az is, hogy az igazgató- tanács valamely kérdés eldöntésével nem vár a következő ülésig. Jól is néznénk ki... Csizmadia Géza Készülődés a zárszámadásra A pártszervek, a tanácsok és a Palóctáj szövetség közös tanácskozása A pártszervek, a tanácsok és a Palóctáj Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége közös tanácskozást tartott Balassagyarmaton, a területi szövetség rendezésében. A megyei pártbizottságot Kiss József, a mezőgazdasági osztály vezetője és Cseh Adolf az osztály munkatársa képviselte. Részt vettek továbbá a járási párt- és tanácsszervek első számú vezetői is a megbeszélésen. Napirenden nagyon időszerű kérdés, a zárszámadások előkészítése szerepelt. Dániel József, a Palóctáj területi szövetség titkára előterjesztésében hangsúlyozta, hogy az új gazdasági mechanizmus első évének értékelése ugyancsak újszerű módszereket és szemléletet igényel. A zárszámadásokban az éves munka számbavételét két szempontból kell megtenni: értékelni a gazdálkodást, a termelési és pénzügyi, valamint a társadalmi és politikai tevékenységet. A zárszámadás elkészítésénél ügyelni kell arra, hogy az megfeleljen a végzett munka mennyiségi és minőségi színvonalának, hozzájáruljon a tagok és alkalmazottak közötti ellentmondás felszámolásához és érvényesítse a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának irányelveit. Jelentősebb pénzeszközöket szükséges fordítani a szociális és kulturális alapra, hiszen a tsz-ek társadalompolitikai feladata az. hogy emeljék a tagság szakma, tudását, és javítsák a munkafeltételeket. Részletesen elemezze a beszámoló, hogy a szövetkezet hogyan használta ki az új mechanizmus adta lehetőségeket. Fontos része a beszámolónak a bizottságok, s elsősorban az ellenőrző bizottság munkájának elemzése. Megfelelő teret kíván azonkívül a szocialista munkaverseny és a bri gádmozgalom is. Az előterjesztéshez többen hozzászóltak és hasznos javaslatokkal egészítették ki. Hozzászólt többek között Kiss József, Andó Gyula, a balassagyarmati járási párt- bizottság első titkára. Balig. Mihály, a rétsági járási pártbizottság titkára. Haiczinaer Gvötcin, a megyei tanács mezőgazdasági osztálvának vezetője, valamint több iárási pénzügy; osztályvezető és járási bankfiókvezető. A Nógrádi Szénbányáknál máris megkezdték az 1969. évre szóló szocialista munkaverseny szervezését. A vállalatvezetőség, a párt- és szakszervezettel, valamint a KISZ- szervezettei egyetértésben kidolgozta az idei verseny irányelveit és eljuttatta az üzemekhez. Ebben felhívják a szocialista és munkabrigádok figyelmét mindazokra a fontos feladatokra, amelyeket az idei verseny során kívánnak megoldani. A lehetőségek felmérése igen fontos tennivaló valamennyi bányaüzemnél, és a termelésre történő felajánlások a tavalyihoz hasonlóan majd havonta kerülnek a brigádnaplóba. A többi feltételt egész évre szabják meg a szocialista brigádok. Nem csökken az érdeklődés Egyre több termelőszövetkezet rendezkedik be megyénkben a jól jövedelmező málnatermesztésre. Olyan gazdaságokban is hozzáláttak tavaly a málnatelepítéshez, ahol eddig nem foglalkoztak e jól jövedelmező gyümölcs termesztésével. A jelek azt mutatják, az idén sem csökken az érdeklődő szövetkezetek száma Többek között az egyházas- dengelegi termelőszövetkezet tíz, a szátoki Aranykalász Termelőszövetkezet pedig húsz holdon tervez málnatelepítést. Vf a bajnokielölt A versenyt a salgói hegyen rendezték meg. A tábor oktatóinak, tanárainak egyik kedvence a hatéves szuszi kislány volt. ö volt a legifjabb síeiő. Pici, jóformán baoacipöjére — ami tálán még Babszem Jankó lábát is szorítaná — mini-síléc csato- iódott. Topogott a nagyobbak között, idegesen, mikor kerül rá a sor. A tanár bácsi telefonösszeköttetésben állt a célbizott- sőggal, s a kis szöszke kipirult arccal élvezte a telefonos startot. Minden indítás előtt a rajtvonalhoz állt, hogy ő következzen. — Várjál, még nem te jössz — szólt rá mindig a tanár. Szöszke ilyenkor csalódottan visszahúzódott, s ismét alapgyakorlatokat végzett a havon, hogy bemelegítsen. Tulajdonképpen őt nem is akarták indítani a versenyen, ismervén korát és erőnlétét. Ám Szöszke nagyon beleélte magát, hogy ő versenyezni fog, s ettől már nem is lehetett eltántorítani. Amikor az utolsó versenyző Is kifutott, Szöszkét állították a rajthoz. — Figyelem — üzent a tanár a lejtő végére a telefonon. — Szöszke indul, mérjétek az ő idejét is. — Elkészülni! Szöszke koncentrált, mereven nézte a lesiklópályát, amelyiken a babér felé fog rohanni. — Vigyázz! Kicsit előrehajolt. Botjait a hóba támasztotta, hogy majd hatalmasat lendíthessen velük. Szeme most is a pályán, — Hajt! Szöszke megindult. Néhány másodperc múlva óriási tempóban csúsztak piciny lécei a jeges havon. Szemmel láthatóan nagyobb sebességet ért el, mint előtte bárki. S 0 még a bottal is fokozta a gyorsulást. Kanyar előtt Járt, de még mindig gyorsított. Ügyes Ids mozdulattal vette a kanyart, s amint a pályát szegélyező bokrok látni engedték a kis bajnokjelöltet, reménnyel kecsegtetett, hogy nem várt eredményt ér el. — Szenzációs! — hallatszott lentről. — Szöszke túl van a táv felén, ragyogó idővel. Most megint lehet látni. Juj, de jól jön. Hajrá, Szöszke... Még néhány másodperc és célba kell érnie, s már a tanár bízik, hogy Szö6zke helyezést ér el. Ám hiába lesik, nem tűnik fel a célnál. Körülbelül fél perc múlva jön, lógó orral, léceit a vállán hozza. Az utolsó kanyar nem sikerült. Amikor gyalogszerrel áttér a célvonalon, kattan a stopperóra Szöszke eredmény«3 még így is he'vezérre méltó Román Dénes Btt a Elő lassabban alvad Az utca a gyár mellett terpeszkedik. Négyszer változott a neve. A házakban három generáció. Gyári sziréna jelzi itt a reggelt. Családok indulnak a szomszédba, az Acélgyárba. Munkások élnek itt a telepen. Esemény a születés, az elmúlás. Tudják, ki költözött el, ki jött. Az abroncskarikákat emelő daruk állandó zakatolását megszokták. Sokgyermekes családok. Itt egy-egy év sokszor úgy eltelik, nehéz utána gondolni, történt-e valami. Három öröm A Marx—Engels út legnépesebb családja nyolctagú. Le- hoczki Sándor hengerész családja 1%52 novemberében költözött a szoba-konyhás, padlásszobás lakásba. A családfő 1943-ban, tizenöt éves korában kezdett dolgozni az Acélgyárban. Felesége is ott dolgozik. A család tagjai: Jutka húszéves, Marika tizennyolc. And tizenhét. Erzsi tizenhat, Sanyi tizenöt Valamennyien dolgoznak. Négyen a gyárban, Jutka varrónőnek készül, másfél év múlva szabadul. Velük él Lehoczki Sándor édesapja is. Együtt ülünk öten. Beszélgetünk a felső szobában. Miről? Az 1968-as év családi eseményeiről. A szülők beszélnek. Az emlékezés filmje úgy pereg. mint a sarokban álló tűben a híradó. Kezdjük a legfontosabbal. Lehoczki Sándor mondja: — Az év utolsó hónapjában, december 23-án férjhez ment Marika. A férj jelenleg katona, hat hónap múlva szerel le. Tarjáni fiú, asztalos a ktsz- ben. Nem ért váratlanul a be. jelentés. Régóta tart a szerelem. Kiállták a próbát. Ax a hat hónap már nem sok. Ha a fiú hazajön, Marika hozzájuk költözik. Erre készült a család. Az esküvőre május óta. Gyűjtöttek, takarékoskodtak. Miért? Az asszonyka mondja: „Ne úgy kezdjék, mint mi." Tartós legyen a házasság. A fiatalasz- szony, Marika kelengyével indult az életnek. Részletre vesznek ebben az évben a szülők szobabútort. Nem hálót, variát. Az esküvő mindig esemény az utcában. Nyáron a Icapukban állnak az asszonyok, gyerekek. Nézik az ifjú párt. Decemberben hideg volt. Nem álltak a kapukban, mégis mindenki tudta az eseményt. Hogyan folyt le az esküvő? Hetvenen voltak. A férjnek hat testvére van., a feleségnek is néves a családja. Családi összejövetel volt. Háromszáz üveg sör. hetven liter bor, huszonöt liter pálinka várta a vendégeket. Vágtak egy hetven kilós disznót is, A másik esemény: az utca lakásait renoválták, belső átalakítást hajtottak végre. Fürdőszobát kaptak a családok. Lehoczki Sándor ügyeskezű ember. Ügy mondják; barkácsoló. Az átalakított lakásl berendezték. Függöny tartótul a bútorokig mindent a családfő csinált. Azt mondja: ha ezt pénzben kiszámolná, hát nehezen tudták volna, megfizetni. Az asztalosmunkában a legkisebb fiú. öcsi Is segített. Az alsó szobában kombinált bútor, a felsőben háló van. Még egy esemény 1968-ból: huszonnegyedik házassági év- fordnlóinkat ünnepelték Le- hóczkiék. Most már könnyebb Fiatalon házasodtak, 1947- ben. inflációs Időben — Semmink nem volt — mondja Lehoczkiné. — Amink most van, azt a két kezünk munkájával hordtuk össze. Tervezgetések. A férj úgy szerette volna, hogy a feleseg legyen a családé. Mert jöttek a gyerekek. A négy lány, s a fiú nőtt. Enniük kellett, ru ■ húzkodni. A legkeményebb esztendő 1954, s az' azt követő évek. A vételezésnél mindig hiányzott valami. S nagyon kellett az asszonyka pontossága, beosztása. Minden fillérre szükség volt. Amikor 1958-ban dolgozni kezdett, a legkisebb gyerek három, a legnagyobb kilencéves volt. Könnyebb-e most? — Igen — mondja Lehocz- kiné. Most már nem ijedek meg. Abban az időben nehéz volt. Jó az is.. hogy mind a heten keresünk. No, de van is kiadás. Nézzük csak. Kéthetenként szoktam vásárolni. Tíz kilogramm liszt, hat kilogramm zsír, hét kilogramm cukor kell a családnak. Mást ne mondjak, az egyik nap három, a másik nap négy kilogramm kenyér fogy el. Egy hónapban több mint egy mázsa. Dolgozunk. A gyárba mindenki visz magával valamit. Naponta meg kell vennem a vajat, májkrémet, sajtot, ezt, azt. Fizikai munkát végzünk. Vasárnaponként mindig hús van az asztalon. Ez átlagban 150 forint, s hetenként két alkalommal is összzsen 60 forintot költünk húsra. Ennyit az élelmezésről. Ruházkodás? Felnőttek a gyerekek. Nálunk úgy van. ha cipőt veszünk — a lányokra gondolok —. vagy senkinek, vagy mind a négynek. Ilyenkor mindig előre kell gondolnom. Vételezésnél többet vásárolok. Vagy, hogy Öcsit említsem. Kamasz gyerek. Nő, már olyan magas, mint az apja. Tavaly, a hús- vétra kapott ruhát szeptemberre már kinőtte. Kosos erővel A család tervez.' Három eladó lány van még. Csinosak, a Lehoczki lányok. Nem tudni mikor állít be a kérő. Hogy ne legyen meglepetés, hárma» rakják a pénzt a KST-be, a spórkasszába. Bútort szeretnének vásárolni részletre Mari- kának. Minden lány egyformán kap stafírungot. A szülök így akarják, ök ketten a közösség vezetői. A férjnek, Lehoczki Sándornak egy másik családja is van. Brigádvezető. Tizenkét hengerész dolgozik a szocialista brigádban. Ök mit szeretnének7 — Az ezüstjelvényt megszerezni, gazdaságosabban termelni, a minőséget javítani. Ez is háron. kívánság. Egyéves tapasztalatunk van már a mechanizmusban, — mondja. Ez az év mit hoz majd a Lehoczki családnak? Jönnek-« újabb kérők? Elröppen-e valamelyik lány? Ezerkilencszáz- hetvenkettőben ünneplik huszonötödik házassági évfordulójukat. Akkor már csak a Sanyi fiú marad? Sanyi. Az apja azt mondja: ügyes gyerek, asztalosnak készül. Nemcsak rá, a négy lányra is büszke, mert a munkában megállják a helyüket, öcsi fát készített reggelre. Az udvaron vágta és a tűzhely alá tette a konyhában. Hideg van itt a telepen. Itt a hó is lassabban olvad, mint bent a városban. Székács László NÓGRÁD — 1969. január 10., péntek
