Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

Csehszlovákia Szolidaritási értekezlet az arab népek harcának támogatására ÍSem a béke erői.. Határozott akció a közrend KAIRÓ Az arab népek harcának tá­mogatására összehívott máso­dik nemzetközi szolidaritási értekezlet második plenáris ülésen meghallgatták az érte­kezlet három bizottsága által készített jelentéseket. A jelentések előterjesztése után az értekezlet bizottságok­ban folytatta munkáját. Az első számú bizottságban Tabejev, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének tagja, a szovjet küldöttség ve- vezetője hangsúlyozta a szovjet nép szolidaritá­sát, a szabadságukat és függetlenségüket védelme­ző arab népekkel. Rámutatott arra. hogy hiába reménykednek az izraeli kor­mánykörök abban, hogy az Egyesült Államok támogatá­sával olyan feltételeket kény- szeríthetnek az arabokra, amelyek összeegyeztethetetle­nek a nemzetközi joggal, az arab népek méltóságával és törvényes jogaival. Tabejev hangsúlyozta, hogy szovjet részről szükségesnek tartják e szankciók alkalma­zását, ha Izrael továbbra » az agresszió útján halad c- meggyőződése, hogy e szank­ciókat a népek többsége tá­mogatná. Az arab népek támogatásá­ra összehívott nemzetközi szo­lidaritási értekezlet vasárnap bizottsági üléseken folytatta munkáját. A bizottságokban megvitat­ják. milyen hatással van az izraeli agresszió a Közel-Kelet és a világ biztonságára, vala­mint a béke ügyére, milyen imperialista terveket szolgál a térség lakosságának elnyomá­sa, hogy irányul a Szuezi-csa- toma használóinak érdekei el­len, hogyan hívta ki az ENSZ- et és a nemzetközi jogot, mennyiben jogellenes a meg­szállt arab területek bekebe­lezése és lakosságának üldöz­tetése. milyen következmé­nyekkel fenyeget az a tény. hogy Izrael semmibe veszi a Biztonsági Tanács határoza­tait, hogyan lehet megoldani a menekültek problémáját, mi­ként kell mozgósítani a nem­zetközi közvéleményt az ag­resszió áldozatainak védelmé­re. Az értekezletet a világ min­den wjaroi üdvözlök. Közzétették Kállai Gyula­iak. a Magyar Hazanas »ipa-ónt Országos Taná­csa elnökének üzenetet, valamint az Országos Béketa­nács Elnökségének és a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság­nak az üdvözlő táviratát is. A magyar delegáció vezetője Karasz Győző, a szolidaritási bizottság alelnöke az első po­litikai bizottságban szólalt fel. Nagy érdeklődéssel kísért be­szédében emlékeztetett ar­ra, hogy a Magyar Népköztár­saság kormánya és népe fel- náborodássál és tiltakozással reagál Izrael agressziójára, s ma Is határozottan elítéli az kraeli kormány területrabló, hódító politikáját és provoká­cióit. Magyarország az ENSZ- ben és más fórumokon a kö­zel-keleti válság izgazságos rendezését sürgette. Kárasz Győző hangsúlyozta, hogy a Magyar Hazafias Nép­front az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bi­zottság a jövőben is kötelessé­gének vallja az izraeli agresz- szió elleni tiltakozás ébren­tartását és fokozását, az arab népek iránti szolidaritás el­mélyítését. á bizottságokban számos felszólaló fejtette ki a Palesz­tinái ellenállók harcának jo­gosságát. Krisna Menőn síkra- •zállt a palesztinai nép jogai­nak elismerése mellett. Louis Terrenoire volt miniszter, a francia delegáció tagja kije­lentette : „a francia nép szemében a palesztinai ellenállók éppen olyan szabadság- harcosok, mint amilyenek a francia ellenállók voltak a náci megszállás idején, nem lehet őket terroristáknak nevezni, hiszen az idegen megszállók ellen harcolnak — ez pedig szent joguk”. Vasárnap délben az Arab Liga székházé bam Hasszuna, a liga főtitkára díszebédet adott a konferencia résztvevői tisz­teletére. Hétfőre meghirdették az értekezleten részt vevő parla­menti képviselők, írók és új­ságírók, munkások és szak- szervezeti delegátusok, asz- szonyok, valamint ifjak és diákok külön tanácskozásait annak megvitatására, hogyan tudják legjobban segíteni a maguk területén az arab né­pek igazságos harcát. Saigoni katonaságra bízták Dak To fédelmét Egy év alatt es a harmadik SAIGON (MTI) A Dél-Vietnamban állomá­sozó amerikai expedíció« had­sereg 4. gyalogos hadosztályá­nak alegységei, hétfőn végleg kiürítették az ország központi fennsíkján elterülő Dak To tá­maszpontját, s az elhagyott bázis további védelmét a Sai­gon! rezsim alakulataira bíz­ták. Tizennégy hónappal ez­előtt ennek a támaszpontnak a birtoklásáért folyt a vietna­mi háború egyik legvéresebb csatája. A DNFF harci alaku­latai a Dak To környékén át- viharzó harcokban megsem­misítettek, megsebesítettek vagy elfogtak 3500 ellenséges katonát. Elpusztítottak továb­bá 10 páncélost és 8 ágyút, le­lőttek 32 repülőgépet és heli­koptert. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy egy esztendő leforgá­sa alatt Dak To a harmadik olyan amerikai támaszpont, amelyet az expedícióé hadtest alakulatai kiürítenek. Az első elhagyott támaszpont a haza­fiak akciói nyomán híressé vált Khe Sanh bázisa volt. Az év utolsó hónapjában az ame­rikai hadvezetés kiürítbette az északi védelmi vonal egyik legfontosabb láncszemét, Camp Carrollt is. A Mekong folyó deltavidé­kén a DNFF osztagai hétfőn tüzérségi tüzet zúdítottak a saigoni hadsereg egyik propa­ganda-csoportjára, amely a lélektani hadviselés keretében a dél-vietnami rezsim jelsza­vait terjeszti. A megrémült katona-komédiások szerteszét szaladtak, úgy hogy az ame­rikaiaktól kellett erősítést kérni a színjátszó csoport megmentésére. BELGRAD zavarói ellen Andro Gabelics, a belgrádi Borba katona-politikai kom­mentátora, politikai akciónak és provokációnak minősíti, hogy az amerikai haderő ép­pen a jelenlegi pillanatot vá­lasztotta egy Csehszlovákia kö­zelében lebonyolítandó katonai manőver számára. A gyakorlatokat először 1970- re, azután 1969 őszére tervez­ték, s mégis áttették január- februárra Grafen wehr környé­két jelölve ki a gyakorlatok területévé, a csehszlovák ha­tár közelében, bár azoknak az amerikai egységeknek a bázi­sa. amelyek részt vesznek a manőverben, a francia határ közelében van. Az amerikai katonai erő jelenlegi európai akciójának értelme és jellege valóban nem teszi kétségessé, kik számára szükséges a fegy- vercsörgetés a csehszlovák ha­tárok közvetlen közelében, a csehszlovákiai és potenciálisan Csehszlovákia körüli feszült­ség időszakában. Ezek bizo­nyosan nem a béke erői, s az európai és világfenzültség eny­hítésének bajnoka? — jelenti ki a jugoszláv lap. Leningrad emlékezik Vasárnap volt negyedszáza­da annak, hogy Lenin város» felszabadult az ostromló náci haderők blokádja alól. Ebből az alkalomból Leningrad ban ünnepi felvonulást tartottak. A vasárnapi szovjet lapok számos cikkben méltatják az évforduló jelentőségét. A szov­jet lapok bőségesen foglalkoz­nak napjaink Leningrádjával is. A háború emléke ma már csak a leningrádi emberek szí­vében él, akik sohasem fogják elfelejteni azokat a hősöket, akik életüket adták Lenin vá­rosáért. „Januári mennydörgés” — így nevezték el a leningrádiak a szovjet hadsereg katonáinak offenzíváját, amely negyed­századdal ezelőtt szétzúzta a hős város köré vont kilencszáz napos ostromgyűrűi, Az ünne- pj díszt öltött Néva-parti vá­ros lakói hétfőn a jubileum napján virágokkal borították el a város megmentőinek em­lékműveit. PRÁGA (MTI) A csehszlovák belügyminisz­térium közleménye szerint va­sárnap délután a Vencel té­ren Prágában nyugalom volt 14 óra után fiatalok kezdtek gyülekezni a Vencel-szobor- nál. Akadályozták a közleke­dést és megzavarták a közren­det a Krakkói utcában (a Vencel tér mellett). A rendőrség többször fel­szólítottá őket, hogy oszolja­nak szét. E felszólítást nem vették figyelembe, hanem sér­tő kijelentéseket tettek és mintegy nyolcszázan menetbe összeáliva a Cseh Nemzeti Ta­nács épülete elé a „Kis Oldal­ra” (Mala Strana) akartak vo­nulni. A közrend biztosítása érde­kében a rendőrség a törvé­nyeknek megfelelően járt el. A rendzavarok egy része szét­oszlott, körülbelül négyszázan azonban visszatértek a Vencel térre, de az Opletalova utca sarkán megállították őket. 19.00 órakor újra felszólí­tották az összegyűlt tömeget, hogy oszoljon szét. Egy ré­szük ezt figyelembe vette, a többieket a rendőrség szétosz­latta és 13 személyt előállított. 21.00 órakor újabb hatszá2 személy csődült össze a Ven­cel téren. Többször megismé­telt felszólítás után egy részük elhagyta a környéket, a töb­bit az Opletalova utcába szo­rították be. Itt több tucat sze­mélyt őrizetbe vettek. A rendőrségnek ezt az ak­cióját is a lakosok helyeslés­sel fogadták. 22.00 órakor a Vencel téren normális volt a forgalom. * A vasárnap esti rendzavarás után hétfőn újból csoportosu­lások támadtak a Vencel té­ren, A rendőrség több ízben közbelépett. A csehszlovák belügyminisz­térium szombat esti közlemé­nyét, amely ismerteti az ön- gyilkosságot elkövető 18 éves leány leleplező búcsúlevelét, a hétfőj lapok közül csak a Ru- dé Právo, a párt központi lap­ja közölte. Ezzel egyidejűleg a Mlada Fronta, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség lapja vé­delmébe vette a vasárnapi hu­ligán-akciót. A lap azit írta, nem hajlandó addig a búcsú­levél szövegét ismertetni, amíg „bizonyos homályos részletek­re nem kap világos magyará­zatot”. Sxovjetellencs provokátclók ©I u szőrszál % lm n Az olasz demokratikus köz­véleményben nagy felháboro­dást keltenek az „Olasz Szo­ciális Mozgalom” nevű újfa­siszta párt terroristáinak pro­vokációs üzelmei. A „mozga­lom” huligánkodó elemei az utóbbi napokban provokációs támadásokat intéztek a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok olaszországi képvisele­teinek helyiségei ellen, vala­mint az Olasz Kommunista Párt szervezetei ellen. Vasárnap Milánóban egy hu­ligán csoport két kézigránátot dobott az Olasz Kommunista Párt ottani szervezetének he­lyiségére. A robbanások kö­vetkeztében az épületben ko­moly károk keletkeztek. Amerikai szemmel A vietnami konfliktus és megoldása Ez történt Sztálingrádnál 1* Eg;y tapodtat sem! WASHINGTON Vasárnap vezető amerikai közéleti személyiségek sajtó, rádió és televíziós nyilatkozat­ban fejtették ,ki véleményüket a vietnami háborúról és la­tolgatták a konfliktus rendezé­sének esélyeit. Johnson volt elnök hosszú cikket írt a Reader’ s Digest című folyóiratnak. A cikk a Magazin februári számában jelenik meg. Johnson bevezetőben arról panaszkodott, hogy öt évig tar­tó ténykedése idején va­lamennyi válság közül a viet­nami válság okozta neki a leg­több gondot. Utólag ismét szé- pítgette vietnami politikáját. Cikke további részében meg­említette, hogy nemcsak a vi­etnami kudarc okozott számá­ra keserűséget, hanem az is. hogy nem sikerült tömörítenie Nyugat-Európát (ennek kudar­cáért De Gaulle francia elnö­köt okolta), holtponton marad­tak a nukleáris fegyverek kér­désében a szovjet—amerikai tárgyalások és nem sikerült véget vetni a közel-keleti el­lenségeskedéseknek sem. 3gy vasárnapi televíziós mű­sorban Alan Cranston kalifor­niai szenátor reményét fejezte ki, hogy a párizsi tárgyalások meghozzák Vietnam békéjét. „A dél-vietnami lakosság és kormány tudomására kellene hoznunk, hogy nem maradunk ott örökké” — mondotta a szenátor. Hughes iowai és Eagleton missouri szenátor tá­mogatta ezt véleményt," de csak azzal a megszorítással, hogy az amerikaj csapatok ki­vonásának a „kölcsönösség alapján” kell megtörténnie. Mindhárom szenátor közölte, hogy híve a katonai sorozás megszüntetésének. Cranston hangoztatta, véleménye szerint Amerikában a „létrejött mély megosztottság oka” részben, hogy olyan katonákat küldtek Vietnamba, akik nem akartak odamenni. Egy interjúban Fulbright szenátor felszólította Nixon el­nököt a vietnami háború be­fejezésére. Javasolta, hogy az Egyesült Államok a párizsi béketárgya­lások kezdeti napjaiban „le­gyen tettrekész. leleményes, és mutasson kellő képzelőerőt, mert ha a háború nem ren­dezhető ésszerű alapon, az események „ésszerűtlen rende­zést” kényszerítenek majd ki. ... A hadparancs, amelyet Andrej Jerjomenko tábornok, frontparancsnok írt alá, ez al­kalommal nem hasonlított a megszokott, végtelenül lako- nikus, szinte száraz szövegek­re. A haditerminológia szá­mára szokatlan, egyszerű, me­leg és szívbemarkoló szavak­ból állt. Nehéz lenne ponto­san Idéznem. Arra viszont jól emlékszem, hogy édesanyánk­ról, nővéreinkről, feleségünk­ről és menyasszonyunkról, azokról volt benne szó, akik fasiszta rabságban sínylődnek, és szóit a bosszúállás órájáról, amely rövidesen eljön, a hős­tettről, amelyet mindannak a nevében kell végrehajtanunk, ami tiszta és szent, a hőstett­ről, amelyet a Volga-parti erőd védelmezőitől vár a Ha­za. .. Ma is magam előtt látom a földbe vájt erődítmény üszkös falait, a Katyusa villogó tor- kolattüzeit, harcostársaink iz­gatott, borotválatlan arcát, a könnyes csillogást a szemük­ben. A had,parancs váratlanul fe­jeződött be: Megparancsolom, hogy november 20-án 0 óra­kor erőteljes ellentámadásba kell átmenni Sztálingrád kör­nyékén a német fasiszta csa­patok ellen, és meg kell sem­misíteni őket. (A délkeleti és doni frontsszakagz csapatai már ennek a napnak az elő­estéjén megkezdték offenzívá- jukat.) Értetlenül néztünk egymásra. Támadni? Mivel, milyen erőkkel? Képzeletünkben felmerült a legapróbb részletekig ismert kép. Az égen állandóan ott cikáztak a JU—87 mintájú zuhanóbombázók és a Messer- schmidtek, a negyedik Richt­hofen légi hadsereg gépei. Alattuk ott kavargott a Volga, amely teljes négykilométeres szélességében a felső folyás­vidékről lezúduló, morajló, zajló jéggel volt borítva. Az itt-ott előbukkanó vízfelszínen előtűntek a német csatalovak sodródó hullái, a legkülönfé­lébb törmelékek és holttestek a gyűlöletes zöld egyenruhák­ban. Baloldali szomszédunk, Csujkov tábornok 62. hadse­regének „produkciója” volt ez. Dühösen zajlott a Volga, mintha megtagadta volna az „ajándék” befogadását, mint­ha megvetéssel sodorta volna tovább a terhet a Kaspi-ten- ger felé. A Volga az orosz em­berek régi barátja és tápláló­ja ez alkalommal is segítsé­gükre sietett. A folyó partján védelmünk mint valamiféle óriási rúeó a végletekig össze­préselődött. hogy annál na­gyobb erővel kiterjedve verje vissza a fasiszta hordák táma­dását. Itt. ezen a helyen, ahol a döntő órában a haza sorsa forgott kónkán. a katonák szívből jövő esküt tettek: „A Volgán túl számunkra nincsen föld 1” Egyszeriben mégis mintha cserben hagyott volna ben­nünket a folyam. A fasiszta kalózgépek már régen szét­romboltak minden hidat, pon­tont, kompot. A jégpáncéllal borított vízrengeteg könyörte­lenül szétzúzta az ingatag ideiglenes hidakat, amelyeket utászaink egyetlen éjszaka alatt építettek, hogy a folyó bal partjára szállítsák át a súlyos sebesülteket, és bizto­sítsák az élelmiszer- és lő­szerutánpótlást a harcolóknak. Az ügyes volgai halászok éj­szakánként merészen útnak indultak, hogy eljuttassák ér­tékes szállítmányaikat, de korántsem jutott el mindegyik a célhoz. A hadtápszolgálat- nál szinte egyenként számon- tartották a lövedékeket és az aknákat, úgyszintén a megle­hetősen sivár és egyhangú é'elmiszer-tartalékot. Mi is nagyon jól tudtuk, milyen állapotok uralkodnak a folyó partjain. Hadsere­günk, a 64. hadsereg (amelyet a sztálingrádi csata után 7. gárdahadseregnek kereszteltek át) papíron egész sereg had­osztályból állt. Egy-egy had­osztályban azonban nem szol­gált több ember, mint egy ha­dilétszámú zászlóaljban, a ténylegesen harcképes kato­nák száma pedig még ennél is kevesebb volt. Ezért néztünk olyan értet­lenül egymásra, amikor meg­hallottuk a parancsot: „Tá­madni !” Az ofíenzíva előkészületei jóval az X nap előtt, még szeptember közepe táján meg­kezdődtek. Valahol a Volga alsó folyásvidékén az éjszaka leple alatt és a legszigonibb konspiráció . keretei között friss hadosztályokat, tüzérségi és páncélos hadtesteket irá­nyítottak át a másik partra. A bal párton egyre gyűltek az új típusú harci* repülőgépek gondosan álcázott kötelékei. A megadott időpontra a délnyu­gati, a doni és a sztálingrádi frontok csapatai elfoglalták kiinduló állásaikat az ellen- támadás megkezdésére. Az of- fenzíva lényege az volt, hogy a Sztálingrádtól délre fekvő tavak vonaláról és északnyu­gatról mért nagy erejű csapá­sokkal meg kell semmisíteni az ellenfél erőinek zömét. Olyan gondos alapossággal, annyira kifogástalanul végez­ték el a hatalmas előkészítő munkát, hogy az ellenoffenzí- váról csupán néhány órával a hadművelet kezdete előtt ér­tesültünk. Nem is szólva per­sze az el'enségről, amelyet vá­ratlanul ért az ellentámadás... Magától értetődik, hogy azon az éjszakán, amikor a 64. hadsereg a másnap kezdődő ellenoffenzívára készült, senki sem hunyta le a szemét. Sen­ki sem titkolta izgalmát és szüntelenül óráinkra nézve tartottuk számon: mennvi van még hátra az X óráig. És egy­szeriben a szürke, hajnali fél­homályt óriási tűzfolyam vi­lágította meg. sok ezer külön­böző kaliberű ágyú szólalt meg. Egyidejűleg a Volga fe­lől motorok nehéz zúgása hal­latszott1 egymást követő hul­lámokban megjelentek r bom­bázók. Kezdetét vette a törté­nelmi jelentőségű támadás. (Folytatása következik) V. Sztyepanov tartalékos százados 2 NOGRAD - 1969. január 28., kedd A „vendégeket99 kiutasították Mint a csehszlovák belügy­minisztérium vasárnap közöl­te, 16 nyugati újságírónak ja­nuár 24-én idő előtt el kellett hagynia Csehszlovákiát. Illetékes csehszlovák szer­vek megállapították: vala­mennyien azzal az ürüggyel jöttek Csehszlovákiába, hogy ott kereskedelmi, tudományos tevékenységet folytatnak vagy turistáskodnak, s az ország­ban munkaadójuk számára főképpen politikai információ­kat és katonai természetű ér­tesüléseket gyűjtöttek. Tekintettel arra, hogy ókép­pen tudatosan félrevezették a csehszlovák szerveket, ezek­nek a „vendégeknek” sürgé­sen el kellett hagyniok Cseh­szlovákia területét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom