Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
iülencszáz nap Tudjuk, hogy Hitler fejébe vette: eltörli városunkat a föld színéről. 1941—42 iszonyú telén sötétség borult a városra, nem volt áram, a közlekedés, a vízszolgáltatás megbénult, az emberek a Névából hordták g vizet kis szánjaikon, volt aki ott halt meg útközben vagy a péküzlet előtti sorban. Egy darabka fekete kenyérért álltak sorba. Hitler arra számított, hogy a városunkra zúdított megpróbáltatások a legalacsonyabb, állati ösztönöket hívják majd bennünk életre: hogy az éhező, fagyhalállal küzdő, szomjazó emberek egymás torkának esnek, elvesztik az uralmat idegeik felett, s végül feladják a városit. Leningrádban azonban nem volt példa rá, hogy az asszonyok megostromolták volna a péküzleteket — pedig gyermekeik közt az éhhalál aratott. És a Nyevszkijen, Nyikoláj Akimov színházában Mihail Zoscsenko vígjátékát játszották. A vígjáték címe szó szerint ez volt: „Berlin hársfai alatt”... A város fölött ott zúgott Amja Ahmatova mély, tragikus és büszke hangja. A költőinő így beszélt: „Engem, mint valamennyi polgártársamat, az a megingathatatlan remény éltet, hogy Lenin,grádot sohasem ta- podja fasiszta csizma...” Dimitrij Sosztakovics ekkor írta hetedik, „Leningrádi” szimfóniáját. A Rádiózenekar megtizedelődött, legyengült az éhségtől (Sosztakovics szimfóA szovjet emberek január -én ünneplík a Leningrad körüli blokád teljes felszámolásának 25. évfordulóját. Olga Bergholtz költőnő a városban élte át a hitlerista blokád kllenc- száz napját. A rádióban felcsendülő hangja új erőt öntött a harcoló le- nlngrádiakba. Az alábbiakban részleteket közlünk a kiváló költőnő emlékeiből és híres le- ningrádi naplójából. Tiaenöt perce tart. Megkezdődött a támadás, Leningrad felszabadulása. Ez aztán a lárma! Reszket a ház, mintha gigászi motor járna az udvaron. 1944, január 18. A fasiszták hajnaltól nehéz lövedékekkel bombázzák a várost. 1944. január 20. Tegnap 224 ágyúból 20 sór- tüzet adtak Moszkvában a leningrádi front tiszteletére. Naplómba akartam ragasztani a hadijelentést, de sajnálom kivágni az újságból, inkább elteszem. 1944. január 28. Tegnap tűzijáték volt Leningrádban annak öröméte, hogy felszámolták a blokádot, s elhallgattak az ágyúk. A tűzijáték szép volt, bevilágította sápadt, gyönyörű városunkat, amelyért annyi vért, annyi életet áldoztunk.' A háború után újra felkerestem a piszkarjevi temetőt, ahol közös sírokban temették el Leningrad több mint félmillió halottját, s köztük valószínűleg férjemet, Nyikoláj Molcsanovot. aki éhenhalt a blokád idején? „Valószínűleg” — írom, mert a kórházban, ahol meglátogattam, ezt mondták: „Ha egyénileg akarja el- temettetni sok holttest alól kell kiszabadítani. Este halt meg, s az éjszaka nagyon sokan követték...” Ezt feleltem: „Katonaként halt meg, közös sírba temetjük.” Nagyon gyenge voltaim, nem lett volna erőm. A piszkarjevi temetőben kilométeres hosszúságban húzódnak a sírhalmok. A betonlapokon szűkszavú dátum: az évszám, „1941”, „1942”... Olga Bergholtz májának próbái közben gyakran kellett ilyen» jelentéseket fogalmazni: „Az első hegedű haldoklik. A dob útközben meghalt” ...) A városit védelmező csapataink katonazenészeket, küldtek az együttesbe, s az ostromlott Leningrádban felhangzott a Hetedik szimfónia. Miközben hallgattam, felidéztem Sosztakovics arcát, és arra gondoltam: ez a kistermetű, törékeny, szemüveges férfi — erősebb Hitlernél. Lenin emlékművét homokzsákok takarták be. De sohasem feledkeztünk meg arról, hogy Lenin városát védelmezzük. íme, néhány részlet leningrádi naplómból: 1944. január 14. Holnap kezdődik. Csapataink támadásba lendülnek, fel- sízámolják a blokádot. Istenem, légy velünk... (Ne csodálkozzanak, hogy ilyen szavakat írtam, a fohászt nem az istenhtt diktálta...) 1944. január 15., reggel 9 óra 45. Fél tízkor szüntelen, tompa ágyúdübörgésre ébredtünk. Mindenki sajnálja Bosszúsan távoztak a pásztói nézők a Lovász József művelődési központban közelmúltban meghirdetett beat- koncertről. Bosszúságuk jogos volt. Az estre beígért két kitűnő énekes, Harangozó Teréz es Magay Klementina nem érkezett meg. Becsapva érezték magukat a pásztóiak, sajnálkozásukat fejezték ki a művelődési központ vezetői. Sovány vigasz, bogy a koncert szervezője is sajnálkozását fejezte ki, sűrű bocsánatkérés közepette az általa küldött levélben. Az ORI-nál aztán kiderült, hogy< Ilarangozót a pásztói szereplésről senki sem értesítette, Magayt pedig az indulás előtt egy másik vendégszereplésre „indították”. A pásztói nézők igényesek. A művelődési központ programja változatos, érdekes. Az eset tanulságul kell, hogy szolgáljon. Hogy ne legyen több bosszúság, a művelődési központ vezetői okultak az esetből. A jövőben csakis hivatásos vagy ORI- szervezőkkel tárgyalnak és hegekkel vagy hónanokkal előbb lekötött műsort fognak propagálni. Ezt várják is a művelődési központba járó pásztóiak, sz. 1. Hainzázan n tengerhez Két év után tavaly indított négy autóbuszt a Nógrád me- g"e( IBUSZ-iroda Jugoszláviába az Adriai-tengerhez. A nógrádiak megszerették a tengert. Az idén nváron sorra kerülő tengerparti utazásra nem kevesebb, mint tizenhat autóbuszravaló utas jelentkezet. Szám szerint hatszáz turista. A tavasszal sorra kerülő lipcsei vásáron is ott lesznek a nógrádiak. Ide 150-en utaznak, Áprilisban Leningrádba a Neva partjára visz nógrádi turistákat két repülőgép. A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Mi as a h év? Testét — fáradságoktól, nélkülözésektől, sebesüléstől meggyötört, törött csontú testét — a betegség ágynak kényszert tette. Gondolatai azonban frissebbek, mint valaha is voltak. Mikor a megyei pártbizottság osztályvezetője és a balassagyarmati járási pártbizottság munkatársa köszönten! akarja parassa-pusztai lakásán, elneveti magát és közbevág: — Ugyan, hagyjátok, mi az a hetven év? Valóban, mi is az a hetven év? Jómagam, aki az eset krónikásaként veszek részt a születésnapi ünnepségen, percről percre jobban elképedek a ma már történelemnek számító események aprólékos pontosságú megelevenítése hallatán. — Tizennyolc decemberében, 2U-tól 24-ig fegyverrel őrködtem a Visegrádi utcai pártszékház előtt A párt megalakulásának és megerősödésének legfontosabb napjai voltak azok. A többi katona a fronton eldobta a puskát, de én hazahoztam: tudtam, szükség lesz rá itthon. — .Hát lett is. Az intervenció ellen mindkét fronton harcoltam, az északi hadszíntéren — Istenmezejétől Szobig —. nynt a Vörös Hadsereg dandárkomiszárja. Mert akkorra már nemcsak a lelkesedés volt meg, hanem a tudás is. Mióta Ipolyságon először vettem kezembe a galileistáknak az 1905-ös orosz forradalommal foglalkozó röpiratát, fokról fokra tudatosan hatoltam be a marxizmus—leninizmus tudományába. A fegyverről még csak annyit: a Tanácsköztársaság bukása után is figyelmeztettem a nógrádi bgj- társakat: „A puskát sose dobjátok el!” Negyvennégy—negyvenötben, a németek ellen sokan azokkal a fegyverekkel harcoltak, amiket még tizenkilencben rejtettek el a krumplisvermekben, padlásokon és pincékben. Nevekre, számokra és a nyelvekre — mind a hétre: oroszra, franciára, spanyolra, olaszra, németre, csebre és szlovákra — hihetetlen pontossággal emlékszik. — A Tanácsköztársaság 133 napig élt. igaz? Nahát, én azt mondom, volt az országnak része, ahol majdnem 200, pontosabban 194 napon át volt uraimon az elhúzódó fegyveres ellenállás miatt. A házban, a szobában — ahol Sukerek Lajost a felesége ápolja — rend és tisztaság. A vetett ágyon az üdvözlő táviratok mellett az előttünk látogató honti úttörők ajándéka, és egy vörös csillaggal hímzett díszpáma, amelynek készítési körülménye — ahogy az asszony elmondja — eltér a hasonló rendel- ■ letesű párnákétól. — Én, 1930-ban léptem be a pártba — mondja Sukerekné. — Ipolyságon éltünk akkor, a férjem állandó rendőri megfigyelés alatt állt. Az illegális területi pártszervezetnek volt a titkára, nem tehetett semmit, hogy ne ellenőrizték volna, A mozgalmi munka tevekeny részéből így rám is jutott. Hogy ne legyen feltűnő, nő létemre — abban az időben egy nőről szinte elképzelhetetlen volt, hogy aktív pártmunkát végezzen — én hordtam ki az üzemekbe, laktanyákba az agitáló röpcédulákat. Veszélyes munka volt, meg sem tudom mondani, hányszor kerültem miatta börtönbe. Iskola után a gyerekek nem haza mentek, hanem a börtönablakhoz jöttek, ha látni akartak. A párnát egyik hosszúra nyúlt börtönbüntetésem alatt hímeztem. Ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre kedvesebb számomra. A feleségével folytatott beszélgetést Sukerek Lajos hamarosan félbeszakítja. Türelmetlen. ritka nap a mai, egyre kevesebbszer van módja személyesen tudakozódni elvtársai, munkatársai felől és a megyében történtekről. Amellett szeretné elmondani véleményét. átadni gazdag élettapasztalatát. Most is marasztal, de hiába, későre jár, menni kell. A búcsúzásnál egy percre még megállít. és egy maga költötte verset diktál. Rövid, de érezni rajta az átfűtöttséget. s kezdő soraj egy ember harcban, munkában eltöltött hetvenéves életének értelmét fogják össze: „Bolsevik vagyok büszke vagyok rája. És egy szebb jövőnek vágyó k katonája...” Baranyai László Az egeszseg ara Egy amerikai társaság a közelmúltban egy olyan szolgálatot vezetett be, amely a legnagyobb pontossággal megállapítja, mi az ára a hatóságok harcának (vagy, amelyet folytatnia kellene) a betegségek és a civilizáció veszedelmei ellen. Egy autóbaleset okozta halál például, amely alkohol miatt következett be, elvileg átlagosan 29 ezer frankba kerül, egy tüdőbeteg mentése 114 ezer frankot emészt fel. egy rákosé pedig 38 500 frankot. Az emberi élet ára eszerint attól függően változik, milyen nagy a veszély, amelynek lei van téve és amely ellen védik. Az emberiség egészsége mindinkább pénzügyi kérdéssé válik. Danlcó Pista megyénkben Az Állami Déryné Színház február 3-tól játssza a megyében a Dankó Pista című daljátékot. A darab Csécsén. Rom- hányban, Szügyön és Pásztón kerül közönség elé, főszerepeit Hollay Bertalan, Kamily Judit és a TV Nyílik a rózsa című népdal-vetélkedőjében megismert Győri-Márta játssza NOGRAD - 1969. január Zi., vasárnap * i Gyümölcsöző kapcsolat Levelet kapott a csecsei Iskola igazgatója a napokban. A termelőszövetkezet vezetői értesítették, hogy kilenc tanulót szeretnének ösztöndíjban részesíteni, akik szakmunkások lennének. Az írás szerint három-három állattenyésztő és növénytermesztő, két kertészeti es egy öntözési szakmunkást szeretnének taníttatni. A termelőszövetkezet és az iskola kapcsolata azonban nem ilyen levelekre szorítkozik. Kmberi, baráti a szövetkezetiek és a pedagógusok kapcsolata, am; a kölcsönös, gyakori látogatásokban is megnyilvánul. Sok helyütt kellene az ilyen kapcsolat. Hol a hála határa? Bányászsors és orvosetika Elgondolkodásra késztető ügyben hirdetett Ítéletet a salgótarjáni járásbíróság. György Elemér zagyvapálfalvi lakost héthónapi szigorított börtönre és ötszáz forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Az elítélt nem részesülhet a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében. A bíróság Györgyöt hivatalos személy tízrendbeli megvesztegetésének állításával elkövetett befolyással való üzérkedésben és kétrendbeli zugírászatban mondotta ki bűnösnek. Mi rejlik a jogi kifejezések mögött? György Elemér még bányai gépkezelőként dolgozott, amikor két ismerős orvosnak — dr. K. E.-nek és dr. B. L.-nek —' felajánlotta, hogy magánbetegekkel bővíti prakszisu- kat. Azt remélte, hogy a meg- növekedett betegforgalomból az ő részére is csurran-csep- "en. Mint a bíróság ítéletében megállapította, az orvosok kifejezetten jónéven vették az aiánlkozást. A vádlott bámai, ceredi, szi- laspogonyl emberek között tevékenykedett. Abban az időben történt ez, amikor már kormányhatározat segítette korábhi nyugdíjhoz a rászoruló bányászokat. Volt ügyfele, "ki a kis'ánvn télikabát-vá- sárlására félre tett nyolcszáz forintot adta át abban a reményben, hogy huzamosabb ideig maradhat táppénzes állományban. Másoktól a nyugdíj felemelése érdekében írott beadvány készítéséért fogadott el kisebb-nagyobb ösz- szeget. A nyugdíjra igényt tartók esetében György gorftlos- kodott arról, hogy orvos-ismerősei páciensenként háromszáz—hatszáz forint mellékjövedelemhez jussanak. A sikerek láttán mindinkább nekibátorodott, jóllehet a doktorok óvatosságra intették. A páciens-verbuválás annak ellenére folytatódott, hogy az egyik orvos-feleség kérte férjét: szakítsa meg kapcsolatát Györggyel, akinek — szerinte — még a szeméből sem néz ki jó. A manipulációnak tettenéréssel vetett véget a Salgótarjáni városi és járási Rendőrkapitányság. A Nógrád megyei Főügyészség nyomozó csoportjának munkáját követte a vádemelés, a tárgyalás. A salgótarjáni járásbíróság igen részletesen indokolta ítéletét. A büntetést a törvényben meghatározott minimumhoz közel szabta ki; nem utolsósorban azért, mivel bárha az elítélt volt a kezdeményezője az összefonódásnak, az sokkal inkább a két orvos anyagi érdekét szolgálta, mint az övét. György nem egészen négyezer forintot hasznolt a bűn- cselekmények sorozatából; az orvosokra ennél több jutott előnyként. A bíróság taglalta az Orvosi Rendtartásnak az esettel kapcsolatos rendelkezéseit. A rendtartás nem tilalmazza ugyan, hogy a betegek anyagiakban is kifejezésre juttassák hálájukat, — de az orvosnak egyértelműen tudtára kell adnia a betegnek, hogy bármiféle külön díjazás nélkül is magas színvonalú kezelésben részesül. A járás- bíróság leszögezte, hogy az a magatartás, amelyet dr. K. E. és dr. B. L. a vádbeli esetekben a betegek vizsgálatával kapcsolatban tanúsított, legalább fegyelmi eljárás alapjául szoligálhat. Mindkét orvos munkáltatója tudja, kikről van szó. Reméljük, az ügy jogerős befejezése után nem késik majd a fegyelmi eljárás megindítása. Lefolytatására, s annak megállapítására, hogy történt-e a munkaviszonnyal, az orvosi etikával összeegyeztethetetlen esemény, van illetékes fórum. Nézetünk szerint elengedhetetlen, hogy az orvosok ügyében az arra hivatott szerv, testület egyértelműen mondja ki nz á-t, vagy b-t. Ez nem csupán történetünk két diplomás szereplőjének érdeke, de a megyei orvostársadalom valamennyi tagiának, — még azoknak is. akiknek ténykedését a gyanú árnyéka sem érinti. , T b. Z. — Bojtár János pásztói lakost. — mint jelentettük —, legutóbb azért Ítélte el a bíróság, mert egy sómsonházi Kislánytól aranygyűrűt rabolt. Az elítélt már töltötte szabadság- vesztés büntetését, amikor a megyei rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya ismét rátalált egy korábban elkövetett rablására. Ez szintén a pásztói vasútállomáson történt. A károsulttól — B. János mátra- keresztesi gyermektől — ’karóráját rabolta el Bojtár. A bűnözőnek még tréfálkozni is kedve volt. Hamis nevet, címet írt fel egy cédulára, s azk ezzel nyújtotta át: „Ha keresed az órádat, ezt add át a héknek!” (T. i.: a bendőrök- nek.) Ez a pimaszság nem vezette félre a nyomozókat, akik nemcsak a tettest találták meg, de az órát is visszajuttattak tulajdonosának. Bojtár János előreláthatólag februárban áll ismét a pásztói járásbíróság elé. Éoftfir újra a lörwén'f elStl
