Nógrád, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-26 / 21. szám

I H úszéves a szövetkezet A a vadcsüporítól Buxakalasxig ben egy fiatal szakember, Dórák János állt a Búza ka­lász Tsz élére. .Helyesebben, a pillnyiek hívták, kérték: tu­dásával, szorgalmával segítse a nagyobbrészt idős tagokból álló közög gazdaság boldogu­lását. A két idős ember elmélyed az emlékekben. Már csak úgy egymásnak idézgetik a kezde­ti évek eseményeit! Szóba ke­rülnek a nevek, Kelemen Jó­zsef, Hován János, néhai Raj­kó István, Dér Pál, Bunas Bertalan, idős Vankó József ég a többiek, akik a kezdettől ott álltak a termelőszövetke­zet bölcsőjénél. Néhányan már elhaltak közülük, de akik élnek — ha nem dolgozik is már mindenki a közösben —, meghívott, s nagyon tisztelet­re méltó vendégei lesznek a rövidesen sorra kerülő zárszá­madó közgyűlésnek, ahol meg­emlékeznek az eltelt húsz év­ről Is. „Mit akarnak ezek a kódi- sok? Majd ha sorbaállnak a csaj Icával, oszt éhen dögle­nek. .— mondogatták a faluban. Berták Lajosék azon­ban máéképpen vélekedtek. Elhatározták: megalakítják a szövetkezetei, közösen dol­goznak, együtt vállalják a ter­heket, s közösen örülnek az eredményeknek. — Minket csak aféle „vad­csoportnak” neveztek abban az időben — emlékezik Berták Lajos, a szövetkezők első el­nöke. — Tizen voltunk, akik elsőként aláírtuk a belépést. Előbb nyolcvan hold földünk volt, majd nem sokkal később százharminc holdra szaporo­dott .., itt ül mellettünk a terme- lőszövetkezeti Irodán Ruzslnsz- ki József is, aki közvetlenül Lajos bácsi után vette kezébe a közös kormányzását. Ezt mondja: — Bányász voltam, s én csak fél évvel később léptein be. Sokat beszélgettünk ak­kor a szövetkezetről, hívtak haza, s ahogy hazajöttem, megválasztottak elnöknek. Már több mint húszán vol­tunk, négy lovunk meg egy ócska traktorunk is volt... — A fűkaszát el ne fe­ledd! — szól közbe Lajos bá­csi. — Az ám, a fűkasza! Mi a kezdet idején is nagy legé­nyek voltunk, mert traktorral szántottunk Még bérbe is! » Elmosolyodnak ezekre a szavakra az idős emberek. Egymás szavába vágva me­sélik a régi, húsz évvel ez­előtti eseményeket — élmé­nyeket. Talán egy kicsit meg is szépítik a történeteket, csak a jó emlékekről beszél­nek. Érthető: az ember szí­vesebben emlékszik a jóra, s a rosszabbat könnyen feledi. Ruzsinszki József öt évig elnökösködött a piliny] szö­vetkezetben. Igaz, az elnök­ség második évében — 1952- ben —, amikor egyszerre min­denki szövetkezeti tag akart lenni — s a parasztemberek többsége az lett —, vitattak az újak, ki legyen az elnök De a kezdő gárda kijelentette: „Ruzsinszki marad, jól csi­nálja, tapasztalatai vannak”. A szövetkezés második évé­ben már csaknem ötven fo­rintot ért egy munkaegység. Vettek lovakat, ökröket, szapo­rodott a juhok száma — csak éppen az újabb tagok nem szívesen dolgoztak. Ennek ért­hető következménye lett, hogy a szövetkezet megállt a fej­lődésben. Mind több nézetel­térésre került sor. Akkoriban kaota a közös az első szak­embert, egy agronómust. — A járásiak idehoztak egy aprócska embert, hogy ő lesz ez agronómus — idézi az em­Faggatom, miért, Az idős ember azonban csak legyint. Végül is azonban nagy sóhaj­jal ezt is elmondja. — Az agronómus meg a csoportja addig ügyeskedtek, amíg meg nem untam a sok gáncsoskodást. Gondoltam, elég volt már nekem a vesze­kedésből, ha ők jobban tud­ják csinálni, csinálják ... Közben az is kiderül, hogy Józsj bácsit a keménységéért nem szerették egyesek. Mert az ő elnöksége idején nem le­hetett potyán jövedelemhez jutni a közösben. Azután még hozzáteszi, nem vádaskodik, mert nem szórta itt senki a pénzt, csak hát később mégis lazábban mentek a dolgok. Józsi bácsi azonban nem hagyta el a közöst. Ugyanúgy dolgozott mint addig, — hi­szen kezdetben az elnök nem­csak irányított, hanem a ka­pálástól az anyagbeszerzésig mindenből kivette a részét —, és ugyanakkor megválasztó!­Pádár András Gyors cselekvés szükséges A laliossií« joénK't Killmill*tL a korábbi megkötöttségek a javító-szolgáltató tevé­kenység bővítésének, színvonala emelésének útjából. A profilgazda-rendelet megszüntetése nyomán kiszélesedett a versenyzés feltétele és lehetősége. Ma már nem lehet arra hivatkoz­ni: a megyei tanács ipari osztálya nem en­gedi az új szolgáltatás bevezetését, megyei hálózatának kiépítését, magának tartja fenn a bővítés jogát. Sokat segített az a kormány- rendelkező, amely lehetővé tette, hogy azok az ipari dolgozók, akik ellátatlan területeken javító-szolgáltatói munkára vállalkoznak, másodállásban iparengedélyt kaphatnak. A kormány jövedelemadóról szóló legutóbbi rendelete is számtalan előnyt biztosít a javí­tó-szolgáltatással foglalkozó, munkájukból becsületesen megélni akaró kisiparosoknak. Az előbb említett kormányrendeletek saj­nos, nem hozták meg a várt eredményt. Elég gyakoriak a különböző panaszok: ha rossz a vízvezeték vagy a cipő. ha edényt akarok javíttatni vagy kulcsot részeltetni, ak­kor a szomszédos községbe vagy a járási székhelyre kell utazni. Elsősorban a kistele­pülések lakói vannak nehéz helyzetben. tükröző, me­gyei iparpoliti­kai tervben foglaltakat négy szektornak — minisztériumi, tanácsi, szövetkezeti és kis­ipar — kellene megvalósítani. Az utóbbi há­rom kategóriában húzódoznak a tervben meg­jelölt tennivalók megvalósításától. Anyagilag nem érdekeltek a bővítésben. A tanácsi ipar­ban inkább a készárutermelést szorgalmaz­zák, a szövetkezetek és a kisiparosok pedig előszeretettel kacsingatnak a közületi mun­kák felé. mondván: az hozza a hasznot, a nyereséget, a lakossági .szolgáltatás csak rá­fizetéses Legtöbbje valóban az, ezért az ál­lam dotálja azokat a helyiipari vállalatokat, amelyek javítással, szolgáltatással foglalkoz­nak. Mégis, legtöbb helyen a két évvel ez­előtti színvonal megtartására törekednek, de azt sem bánják, ha évről évre csökken a szolgáltatásokból származó jövedelem. Pe­dig a megyei tanács végrehajtó bizottsága szerint a javítás-szolgáltatás színvonalának az új mechanizmusban sem szabad a koráb­ban elért szint alá csökkenni. Jó példát mu­tat e tekintetben a Nógrád megyei Vegyes­ipari Vállalat, ahol a múlt évben 10 száza­lékkal nőtt a lakosságnak nyújtott javító- szolgáltató tevékenység. A viszonvtajios stagnálás lmitt-amott találkozunk kezdeményezésekkel, új módszerekkel. A salgótarjáni Cipész Ktsz úttörő szerepet vállalva, szabadkasszás vagy ahogy a köznyelven elterjedt' gebines rész­leget szervezett több eddig ellátatlan község­ben. Jelenleg Cereden, Nagyorosziban, Cser- hátsurányban, Kányás-bányatelepen. Dré­Ha a bor kareos, azt sem mindenki szíveli, az ed-zett síküvegnek pedig legnagyobb ellensége a karcosség — mi­atta értékét veszti. — Mi okozza a karcolást? — kérdem Lőrincz Sándort, a Síküveggyár edzőüzemének üzemközi ellenőrét. Mellesleg Lőrincz új „intézmény” kép­viselője. — Áz üveg kényes jószág — feleli az ellenőr. — Az imént a lapoló részlegünkben, ahoi az edzésre kerülő üveg meg­közelítő méreteit szabják, mu­tattam a fekete filclapot a vá­góasztalon. Csak úgy szikrá­zott az üvegszilánkoktól, pe­dig a vágó kezeügyében ott van a kefe, s ráadásul tudja, elég egy mozdulat, s a szilánk belemar a táblába. Az idomvágók csoportjához érünk. A kefe itt sem hiány­zik. Végigsimítom a fiicet, ap­ró, éle« üvegszemcsék tapad­nak hozzá. Megállunk egy kö­szörűgép mellett. — Alig pár nappal ezelőtt jöttünk rá —, magyarázza Lőrincz —, mennyi galibát okoz ez a holmi — mutat a köszörűs kékesszürke gumi kö­tényére. A munkás mély meg­győződéssel a hangjában szin­tén tanúsítja: — Az olasz üveg felülete puhább, mint a mienké. Ha a lapja hozzáér a kötény repe­déséhez. bekarcolódik. Hitetlenkedve tapintom a finom, puha anyagot. Valami más lehet itt a bai. Aztán is­mét az ellenőrhöz fordulok: — Mégis, maga szerint mennyi selejtet okoz a karco­lás? Asztalához invitál, jelentő­lapokat szed elő. Másfél milliós öt százalék — Január tizenihatodikán. például, a háromszázegyes fu­tólapon harminc darab nyolc­vanszor százhárom centiméte­res járműüvegből hatot tet­tünk félre, karcolás miatt. Előtte való napon hatvan da­rab ugyanilyen méretű lapból csak negyvenöt mehetett ed­zésre Tizenharmadikán egy száznegyvennyolc darabból ál­ló, különböző méretű tételből huszonhatot kellett visszatar­tani. .. * Az edzőkemencéknél Data István és Kőházi Gyula mi­nőségi ellenőröket faggatom. Ök is dicsérik az átszervezést. Azóta kevesebb selejtes áru jut el a kemencékig. Persze karcolást ebben az üzem­részben is okozhatnak. — Fúrás közben például — és az egyik fúrógéphez vezet. — Van ugyanis néhány fajta járműüveg, amelyet ed-zés előtt fúrni kell. Filccel a fúrógép padját is letakarták. Kefe is van. És üvegszilánkok is... — Karcolódhat áz üveg szállítás közben is, hiszen mi­re az áru ideér, nagyon sok­szor megfogják. Bekarcolód­hat, amikor a csipeszekre fel­függesztik. Nálunk azonban már a fő veszély a nyúlás. Az üveglapokat csipeszekre függeszti:k. bekerül a kemen­cébe, itt megszabott hőfokon s idő alatt keresztülhalad, be­ér a hűtőbe. Ha a hőfok ma­mii az áthaladási idő, az üveg a tűrésnél jobban meg­nyúlik, esetleg meggörbül. Márpedig két-három milli­méternél többet edzett üveg­ből nem lehet lecsiszolni, mert elrobban. Odalép hozzánk Balgha Jó­zsef csoportvezető is. Azon vitatkozunk, vajon a kemence körül dolgozó munkások be­folyásolják-e, vagy sem a minőséget. A csoportvezető kezdetben úgy véli, hogy nem. hiszen a hőfokot s az időt is ő állítja be. De fokról fokra kiviláglik, hogy a csipeszek felrakása lehet egyenetlen, de lehet a csipesz is rossz. Az sem mindegy, hogy a hőkeze­lő munkás mikor jelen,ti a csoportvezetőnek, hiba van a hőfokkal vagy az idő beszabá­lyozásával: az első, második vagy a tizedik elrontott da­rabnál Szőke Miklós, aki a gvár- egység vezetését tavaly no­vember közepén vette át. a falra erősített táblázatra mu­tat. , — Első dolgom volt tiszta képet nyerni az üzemi veszte­ség mértékéről, okairól, a se­lejt keletkezéseinek gócairól. Ezt részben elvégeztük. Az átlagos veszteség a beérkező üveg csaknem huszonkilenc százaléka. Sok. nagyon sok. — A selejt gyakran akko- derült ki. amikor az üvegtáb­lán már elvégeztek minden műveletet. Vannak szélvédő üvegjeink, amelyeknek da­rabja ezer forint. Néhány ilyen üveg árából egész mű­szakok bére kitelik. Összehív­tam az üzem kommunistáit, szakszervezeti aktivistáit, mű­vezetőket, brigádvezetőket. feltártam a helyzetet, s a se­gítségüket kértem. Aztán hoz­záláttam az átszervezéshez. — A minőségellenőrzés meg­szigorítása az átszervezés je­le? — kérdem. — Az első lépés. Nem titok, hogy a továbbiakban sze­mélycserékre is készülök. Egyebek között azt akarom, hogy a csoportvezetés lega- lábD szakmunkás-színvonalra emelkedjék. A bérezésit kapcsolatban is vannak elkép­zeléseim. A berendezéseket karbantartó szakmunkások keresetét emelni akarom. Ugyanez vonatkozik általában minden jó szakmunkásra, hi­szen jelenleg vannak betaní­tott munkások, akik többet keresnek náluk. Intézkedések vannak előkészületben a szál­lítás jobb megszervezésére. Említem a gumikötény-ese- tet. — Ez is fontos tennivaló! Persze, hogy nem a gumi kar­col. hanem a kötény repedé­seibe bekerült csiszolókorong- szemcsék. Vannak más bi­zonyságaim is arról, hogy sok munkásunknak nincs fogalma az általa végzett műveletek technológiai, fizikai, mechani­gelypalánkon és a balassagyarmati ifjúsági lakótelepen működik szabadkasszás cipész. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Mind a szövetkezet, mind pedig a gebines cipészek megtalálták számításukat és jól járt a lakos­ság jS. Érdemes lenne a módszert más szol­gáltatásoknál is megpróbálni. Minden köz­ségben akad egy-egy szakember vagy nyug­díjas, aki vállalkozna a villany, a vízvezeték kijavítására, különböző asztalos, ács. lakatos, kőműves, szobafestő vagy mázolómunkák el­végzésére. Sokat segíthetnek a nyugdíjasok. Számuk, a2 országos statisztika szerint, megyénkben a legnagyobb és egyre nő. Rendelet mondja ki: egyes szakmákban a korábban engedélyezett összegen felül is kereshetnek a nyugdíjasok. A megyei tanács ipar, osztályának meg­bízásából a Helyiipari Kutatóintézet élkészí- tette a lakossági javuo-szoigáitatási tevékeny ség fejlesztésével kapcsolatos tervet, amely 1970-től 80-ig tudományos alapossággal elem­zi községenként a különböző szükségleteket, határozza meg az igényeket. Ebben szerepel egy közös begyűjtési társulás létrehozása, szerződéses alapon, a szállítási költségek csökkentésére. Tudnak erről az érdekeltek is. Nem hajlandók társulni Azt mondják: lehet, hogy nem válik be. Pedig meg se próbáltak. Ebből is kitűnik, hogy a javító-szolgáltató te­vékenységet végző vállalatoknál még erősen hat a maradiság. Pedig az ellátatlan terüle­tek. az úgynevezett fehér foltok, gyors cse­lekvésre hívják fel a figyelmet. A határozottabb előrehaladás érdekében szükség van néhány, ma még erő­sen ható tévhit mielőbbi felszámolására. Bár csökkent, de még ma is előfordul, hogy egyes szolgáltató vállalatok dolgozó) azt hiszik: majd valaki más végzi el helyettük a me­gyében jelentkező, megnövekedett feladato­kat. Számolniuk kell azzal, hogy az igények tovább növekednek, újabbak kerülnek elő­térbe. Más megyékben már felismerték, ná­lunk sem árt hangsúlyozni: nem a lakosság van a javító-szolgáltató vállalatokért, hanem fordítva. Fejlődésük, gyarapodásuk, jövőjük függ attól, milyen leleményesek, életrevalóak. Eljön az idő, amikor a szolgáltatást házhoz kell vinni megyénkben is Ennek úttörői a Bács—Kiskun megyei szövetkezetek. A kis­iparosok számának egészséges növekedésével pedig egyik-másik szolgáltató szektor mo­nopolhelyzete is megszűnik, a javftást-szolgál- tatást kérők nem lesznek kiszolgáltatva, vá­laszthatnak majd. Verseny lesz a fogyasztók „kegyedért”. A lakosság igényeinek kielégítése szerve­sen illeszkedik a reform által megjelölt új követelményekbe. Ennek megértése egyet je­lent a megyében található fehér foltok mi­előbbi megszüntetésével. Venesz Károly kai lényegéről. E miatt több áru vesz Kárba, mint sokan gondolnák. Ezért az ösztönző bérezésen kívül tanfolyamo­kat szervezünk. Azt akarom, hogy mindenki ismerje meg az üveg fizikai tulajdonságai c, értse viselkedésének okait, csiszolás, vágás, fúrás,'hevítés, hűtés közben, ismerje a szer­számait, gépeit, a termék rendeltetését, műszaki, gazda­sági jelentőségét... — Mennyivel szeretné az idén csökkenteni az üzemi veszteséget? — Tudatában vagyok a feladat fontosságának, de ne­hézségének is. Az edzőüzem fiatal gyárrészleg. Kialakult törzsgárdája még nincs, nem is lehet. De itt dolgozik a leg­több kommunista, vannak szocialista brigádjaink. Első­sorban az ő gyárszeretetükre, felelősségtudatukra, megérté­sükre támaszkodom. Most ke­vés híján huszonkilenc szá­zalékos a veszteség, szeretném, ha huszonnégyre csökkenne... öt százalék. Sok ez va&y kevés? Megkérdeztem a fő­könyvelőt. Gyors számít ,s sze­rint ez legkevesebb másfél millió forint megtakarítás, helyesebben löbbletbevétel. Hogy érdemes-e érte a tegna­pinál gyakrabban és gondo­sabban leseperni a vágópa- dot? Nagyobb göndör'’ ?isve- lemmel, hozzáértéssé1 h ni? Meg se kérdezem \z ed­zőüzemnek százötven munká­sa van. Tudniok kell m; a felelet . Csizmadia Géza NÖGRÁD — 1969. januói 26., vasárnap Bvrtók Lajos és Ruzsinszki József, a szövetkezet első elnökei» mai ialat elnökkel. Bórák Jánossal, a Búzakalász Tsz^központi irodája előtt Húsz esztendővel ezelőtt, vakmerő fantasztáknak titu­lálták azokat, akik összefog­tak. hogy közös erővel, együtt műveljék a földet, amelyet annyi verejtékkel szereztek meg, vagy ezredév őta csak áhítottak ,. Piliny, 1949 ősze. lékeket Józsi bácsi. — Kérdez­tem tőle. tudsz-e számolni fi­am? A bátor valasz tetszett, gondoltam, jól megleszünk együtt. Különösebb baj nem Is volt, pedig azokban az években ugyancsak sok volt a gondunk. De azután én le­mondtam .., ták párttitkámak is. Megvív­ták az ötvenhatos időszak har­cait is, megóvták a szövetkeze­tét a forró fejűektől. Sok ke­mény vita alakult ki az évek során, azonban a közösség mindegyikből megerősödve ke­rült ki- Az elnökök váltogat­ták egymást, mígnem 1962-

Next

/
Oldalképek
Tartalom