Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-15 / 294. szám

Műleremlátogratás Tiszafa, körtefa, vasfa Kuriózumok külföldről körtefából, tiszafából, minden­féle keményfábó] kibontott fé­nyes, mea matt, kicsi és na­gyobb szobrokat. Rjepinről be­szélünk, aki kortársa, barátja volt a műterem egykori tulaj­donosának, a magyar piktúra ti a sima köveket a gumivégű oottal. ,,Ez piszkei vörös már­vány, ez a fekete is, mind ha­zai kő.” Milyen a vasfa? Nem tu­dom ez-e, vagy valami más a „hivatalos” neve? Valamikor — Igor. gyertek beljebb.. . Gyertek már! — kiáltja oro­szul a tolmácslány és befelé mutogat a benczúríalvi műte­rem ajtaján. Igor mással van elfoglalva. Hárman állnak a műanyaggal bevont, emelet- magas fatörzsből kifaragott Lenin-szobor előtt: Szasa Mo­rozov művészettörténész, Igor Orlov festő és Borisz Trofi­mov grafikus. Szótlanul áll­nak, szemmel bontogatják, a képzelet finom pengéivel óva­tosan lefejtik a műanyagtaka- rót a roppant alakról. Igor mozdul elsőnek. A többiek utána lépnek ... Először a kepek jöttén Az alkotások megelőztek — ideérkezésben persze — az al­kotókat: Igor Orlov és Borisz Trofimov képeivel előbb talál­kozott a salgótarjáni közön­ség, mint a fiatal szovjet kép­zőművészekkel. Aki látta a salgótarjáni művelődési köz­pont üvegcsamokában bemu­tatott — fiatal szovjet képző­művészek alkotásaiból össze­válogatott — tárlatot, biztosan sokáig emlékszik egy képre. Igor Orlov alkotása: A nyár című nagyméretű olaj az egyik legtöbbet csodált, és ami elég ritka, a közönség és a szakemberek által egyformán nagyszerűnek értékelt kompo­zíció volt. Borisz Trofimov is elküldte „névjegyét” azokon a kartonokon, amelyeken Voltai­re Candide című művét il­lusztrálta. Képeik után az alkotók. Vé­gül is az a fontos és örven­detes, hogy érkezésük óta úgyszólván minden idejüket a magyar képzőművészet rég; és kiemelkedő alakjának. Ben- az újpesti hajógyárban talál- rnaa alkotásainak legkiemelke- czúr Gyulának. Hatalmas ez a koztam a trópusokról szárma- dőbb darabjainak, általános hideg terem, mégis, nehezen zó vasfával. Barna volt, mint vonásainak megismerésével mozog benne ennyi ember, a csokoládé, kemény akár a töltik. A maiakra, a fiatal Minden sarok, szeglet, pódium vas és nehéz. Elmerült a magyar festőkre, grafikusokra és posztamens tele van szob- vízben. Régen volt, nem em- és szobrászokra a legkíván- rokkal, bányász- meg nőaJa- lékszem, mire használtuk, de csibb Morozov történész, Or- kokkal. az biztos, hogy a hajógyártás­lov festő és Trofimov grafi- _ Most új sorozatot csiná- hoz kellett, kus. Ezt nem titkolják, s azt lók — mondja Szabó István. sem, hogy céljuk — saját ma- Nem jön beljebb, az ajtó kö- Borisz, Szasa és Igor azt guk számára felfedezni a fia- zelében áll, botra támaszko- mondják a búcsúzásnál: „Sze- tal magyar és szovjet képző- dik. Mostanában mindig itthon retnénk ilyen idős korunkban művészek közti egyező és el- találják a látogatók. „A bal- ennyit dolgozni.” térő vonásokat. „Elsősorban eset óta kevesebbet járok el. azokra a helyekre látogattunk Többet dolgozom. | líruier \ „PáviáiT-fiút találtak A tudósok Mocambique-ban behatóan tanulmányozzák azt a jelentést, amely arról szól, hogy egy pávián-fiút talál­tak a dzsungelben. A fiút, hangzik a jelentés, páviánok nevelték fel. A jelentést egy meg nem nevezett katona írta. aki ama­tőr antropológus. A katona elmondotta, hogy a fiút né­hány évvel ezelőtt anyjának törzse mentette meg, de csak most kezd ember módjára vi­selkedni. A katona közölte, hogy a bennszülöttek szerint a fiú anyja a gyermek világrajöve­tele után azonnal meghalt. Ez 22 évvel ezelőtt történt. Az apa visszatért a dzsungel mélyén levő kunyhóhoz, ahol a feleség megszülte kicsinyét, de nem akadt a gyermek nyo­mára. Néhány hónappal később a törzs tagjai, a katona beszá­molója szerint, látták, amint egy nőstény pávián kezében egy fiúgyermekkel élelem után kutatott. A bennszülöttek több al­kalommal megpróbálták ki­szabadítani a fiút a páviánok karmaiból, de a gyerek min­dig hevesen ellenállt. Ágról ágra ugrálva, akárcsak egy pávián menekült üldözői elől Körülbelül 18 évre a tör­téntek után a fiú egy alacsony faágon aludt, amikor a törzs néhány tagja foglyul ejtette. Mint mondták, foggal és kö­römmé] védekezettt, de ezút­tal hiába. Kezdetben nem volt hajlan­dó megenni a főtt ételt, ha­nem csak visított, mint egy pávián. Néhány évre elfogása után már emberi módra viselke­dett, és magára öltötte a ru­hát, amelyet korábban, ha rá akartak adni. darabokra szag­gatott. Ma már kicsit beszél­ni is tud. Idős Szabó István: Marx-portré _________ Ülni nem e l, ahol a kiállítás anyagát be- tud, szívesebben áll, jobban mutatták” — mondja Morozov, esik. Közben a kéznek foglal- a delegáció vezetője. „Így jár- kozni kell valamivel. Már fa- tunk a fiatal magyar képző- ragja az új sorozatot. A régi. művészek budapesti stúdiója- a kétszázéves bányászkodás ban, ahol nagyon tanulságos történetének megjelenítése • órákat töltöttünk,. megnéztük több mint száz, fából készüli Klimó Károly gyűjteményes szoborból, domborműből áll. kiállítását, és ha jól tudom — „Az a sorozat másfél évig minden nagyobb múzeumban, vándorolt a Szovjetunióban, illetve kiállítóhelyiségben Most tíz napig ott utazgattam megfordultunk a fővárosban... én is. Mondják, sokat megvá- Szombathelyén Horváth Já- gároltak belőle kint.” nosnál, Egerben Balogh Lász- Megörökítette a munkás ló grafikusnál és a tanárképző legnagyszerűbbikét, most ke- intézet tanszékvezetőjénél, ményfába faragja a lassan tű- Blaskó Jánosnál időztek. Vele pö-vesző népviseletet, tiszafá- a rajztanárképzésről beszélget- t>a vési a korral újuló, válto­zó népleiket, szokást. Már lát­hatók az új sorozat „körvona­lai”. Felismerhetők abban a két tucatnyi, félig megmunkált alakban, amelyek így is meg­mutatják már: ez egy kenye­ret szelő, ez korsót magához szorító, táncoló varsányi, bu­ják!, rimóci, etesj leány, vagy legény. „Naív realizmus” — mondta valaki, miután meg­nézte a régebbi és a legújabb szobrokat. Igaz. A legneme­sebb értelemben. Egy népet Megtanulták, hogyan kell vasnál maradandóbb anyagba faragni egy hosszú alkotó élet munka-akarását. P. L. l{ubez«oin""| j Lúd | Mennyit kap Johnson? Ha Lyndon B. Johnson elhagyja a Fehér Házat, ő lesz a „legdrágább” nyugdíjas az Egyesült Államok történeté­ben: évi 25 000 dollárt fog kapni mint exelnök, s további 24 000 dollárt folyósítanak neki azért, mert 24 éven át tag­ja volt a kongresszusnak. Ezenkívül még jogában áll. hogy évi 65 000 dollárt igényeljen személyes munkatár­sainak eltartási költségeire. Mintakép Volksptimme J Munkát keresett”-----letartóztatták Párizsban a legtehetségte- mindennapi módszer, de még- lenebb járda-festő is elfogad- js koldulásként büntetendő. A hat adományokat a járókelők­től. Egy fiatalember azonban egészen újfajta módszert al­kalmazott az egyik párizsi metro-állomás mellett. Krétá­val ugyanis csak néhány szót „festett” az aszfaltra: „Teg­nap szabadultam a börtönből: csavargással vádoltak, ami szerintem nem bűn. Munkát keresek. Segítsen nekem egy kis aprópénzzel vagy egy metrójeggyel a munkakere­sésben. Előre is köszönöm jó­ságát.” A bíró. aki előtt a fiatal embernek meg kellett jelen­nie, elismerte, hogy a kol­dulásnak ez a fajtája nem fiatalembert visszaeső bűnös­ként kéthavi börtönbüntetés­re ítélték. Az idén a 67 éves torinói Anibal Mauri kapta azt a kü­lönleges oklevelet, amellyel évente az ország legfigyel­mesebb gépkocsivezetőjét tün­tetik ki. Maurinak már 25 év óta van kocsija és ez alatt a negyed évszázad alatt egyet­len közlekedési szabálysértést sem követett el. Amikor az újságírók megkérdezték tőle. hány kilométert tett meg a kocsiján, igen meglepődtek, mert a következő választ hal­lották: „Együttvéve körülbelül 6 kilométert. Csupán az üz­letből vittem haza a kocsit. Azóta egyszer sem vezettem autót, mert féltem a nagy for­galomtól.” Izvpszivi'a | t»gg« | Erőszakrekord Egy felmérés megállapította, hogy az amerikai televízió-társa­ságok különböző műsoraiban hat hét alatt 372 erőszakos cselek­mény tanúi lehettek a nézők. Az erőszakos cselekmények jó része este hét és kilenc óra között sze­repelt a képernyőn, amikor átlag 27 millió gyermek nézi a tv-t. Évszázadok távolából Az Ukrán Tudományos Aka­démia régészeti intézetének expedíciója a Nyikolajev te­rület egyik ősi kurgánjában ritka leletre bukkant: egy sír­ra, amelyben teljes felszere­léssel egy szkíta harcos volt eltemetve. A vaspáncél, a kard, a kopjahegyek, a fá­ból készült puzdra és a har­cos más felszerelési tárgyai nagy érdeklődést keltettek az archeológusok körében. tek hosszan. Végül sor kerül­hetett a nógrádi útra is, és ar­ra, hogy Benczúrfalván, mű­termében találkozzanak idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművésszel. iY; plélek tiszafából Igor, Borisz és Szasa alig fi­gyel a tolmácsra, aki Pista bácsj jellegzetesen tömör mondatait fordítgatja. Nem kell itt a szavakkal birkózni, „önre caiát értékes­közös nyelv a készülő alkotás 4- a salgótarjáni új partizán- nek meglátására-őrzésére, emlékmű modellje — körüli ácsorgás, topogás. Fegyvert f/asfából akarat markoló, bátran előrelépő Ezt kivételesen nem fá alak ba faragja, plaszíelinbe min­tázza a benczúríalvi szobrász. „Azért mintázom síkokba a felületet, mert ez a szobor le­mezekből lesz összehegesztve. Most egy méter, harminc cen­timéter a magassága, de ha felállítják, négyszer lesz.” Figyelem a kezeket. Nem sokáig állják meg, hogy ne simítsanak rá egy-egy finomra munkált részletre. Morozov azt kérdezi — milyen fából készült a Madách-portré? „Tiszafából”. „Milyen az?” .Nehéz elmondani, legnehe- nagyobb zebb megmutatni, egyre keve­sebb van már belőle. Jó fa, mert kemény. Tiszafa.” Nem sokáig állunk a kiseb- Mielőtt felmegyünk a lakás- bik, fűtött műteremben. Pista ha, megnézzük a terasz mo- bácsi szelíden tereli a tarsasa- kéarftette Igor egészen ,*ha_ got oda. „ahol a dolgai van j0-j nézi a furulyázó alak kő nak”. — Hideg fogja körül a színeit. Pista bácsi sorra érin­4 NÓGRAD — 19*8. december 1Ü5., vosárz.nr> Inasévek emlékeinek ¥¥ ■ - ¥¥• gyújtói A 211. szájnú Irányi Dániel Ipari Szakmiunkásképző Inté­zet vöröstéglás falán, az ai- tók hatalmas üveglapján éles és hideg decemberi napfény ragyog. Az intézmény a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek szomszédságában csaknem kétezer fiatalnak nyújt kor­szerű továbbképzési, szakma- szerzési lehetőséget. Kissé „ro­mantikus” szóval élve, a Nőg- rád megyei ipari szakmunkás- képzés fellegvára. Igazán kevés számú tanuló néhány héttel ezelőtt elhatá­rozta, hogy készülve a jövő­re, megismerve az illető szak. mát — a múltról sem feled­kezik el. A megyében első­ként — de országosan Is az elsők között — honismereti szakkör alakult a szakmun­kásképző intézetben. Igaz, a csaknem kétezer fiatal kö­zül ma még csak tizenhárom tagot számlál az úi szakkör, amelynek vezetését Kovács János, a Nő-mád megyei Mun­kásmozgalmi Múzeum mun­katársa vállalta. A csopor* iniT^occv^óic-o a top ban bíztok­fóVnpi* arra. hojjv a lövőben e mr>7?*ía­lom bt. in^é^e* Vo-röt* Az intézménv icíazCTatósága és a riovol őtpcfTÍlo-fc fvcfTTÓV»­ként támogatják az új szak- bizonyára az lesz, hiszen az eddigi tapasztalat szerint az idősebb munkások szívesen beszélnek a régi világról, a régi inasévekről. A szakkör tervében a ké­sőbbiekben közös kirándulá­sokon való részvétel, a hason­ló jellegű budapesti szakkör­rel való tapasztalatcsere is szerepel. Jövő év májusában két dolgozattal kívánnak részt venni az egri Gárdonyi Géza diáknapok pályázatán, Szalvai Mihály élettörténetét írják meg, illetve feldolgozzák az inasélet emlékeit a Horthy- korszakból. A fiatal szakkör névadója Szalvai Mihály aki a soaovol szabadságharcban — elvében kívül — ..magvar Csnoaiev” — nevet vívta ki magának, e aki Zaewarónán született Minden eke1étt, tehát az ő éiet- Útiának f otrtry} cfozása errtlőjrá­eek ánoTá<ra szeeonoT p Ms p-nt-l-rr nrem-e-n jáV,en Cp,[„ de Ágnes mőend*ves net cs-a- bó tamilé tsllty^t máris bl'. »» ieárevil-V 1 „Iq+í „ rntirl-t. m/ysgel-m n ilsffw jitaVitsAI " AtsjAAÍ'iVsAÍ kört, amelynek máris „köz­vetlen” haszna van: a fali­újság szerkesztésének gondja a szakköri tagok segítségével lassan megoldódik. Természetesen, a „haszon” nem itt jelentkezik elsősor­ban. A szűkebb haza. a város, a megye, esetenként egy-egy üzem történetének megisme­rése és megismertetése a szo­cialista hazafiságra való ne­veléstől szinte elválaszthatat­lan A szakkör tagjai minde­nekelőtt egvfajta saiátos te­vékenység kialakítására tö­rekszenek: megkezdték a haj­dani inasélet emlékeinek fel­kutatását, számbavételét, gyűjtését. Elsősorban az 1920-as, 30-as évek inas­életre vonatkozó emlékeit gyűjtik, felkeresik mestereiket, az idősebb munkásokat, nyug­díjas dolgozókat, leülnek az „öregekkel”, meghallgatják elbeszéléseiké1 Egvjk szakkö­ri tag minap azt mondta Ko­vács Jánosnak: — Nem fognak meghara­gudni, ha ..csak ügy” rátö­rünk ismerőseinkre, idősebb rp w*y> yn o.<-,L ofoi p V ­re hoev moreiak el, miképp is volt régen? Az aegodn1 om, úev tűnik, felesleges volt, ^ a jövőben is A srnWo»* •ölön irrjH p Tmve c*lv/v_ !a honismereti s-reVVörAn«^ titkára, Maring Katalin har­madikos tanuló is, aki szak­köre nevében támogatást ígért az új testvérszakkörnek. Szük­ség is lesz a segítségre, hiszen az új szakkör tagjai még já­ratlanok az igénves honisme­reti munkában, mind a gyűj­tés megszervezésében, mind pedig az anvag feldolgozásá­nak nehéz, de rendkívül iz­galmas. tanulságos munkáíá- ban. A csoport titkára. Simon József másodéves öntőtanuló egyébként nagy lelkesedéssel látott munkához. Máris meg­alakult a szakkör króplkaíró .xészlege”, amelynek Obren- ezán Margit női szabó és Oláh László autószerelő tanuló a tagia. A szakkör „lePárkönv- vét” Tóth Magdolna női szabó tanuló vezeti. A többiek- Cmr- dn Armes. Hegedűs Pál. F<í- bián Gyula He id gr a TVzső. Burner Attila Bálint Árvád. Taífj Lajos. Maring János és Telke Jóeset — számára is bő­ven lesz munka. A szakmunkásképző ip+**et űi szakköre a bonicivtareU te­rtryrlrücrit áoTcvn+i fj—-föl r3 r-\l Cíy*)_ r*. «••vávrfga ó-vp«■_ vsóá-? A 7'OT/á{i n os'al ői-nc* “1 “nruviol­n grvr ^ trÁrfnvr ól' ra rtf tr é.V p n móli nüV módi--­4-rsA-A — An í-í? -íolois ono -Jwi A.-f? e-nvaT-vryo'f;. rr. ej

Next

/
Oldalképek
Tartalom