Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-15 / 294. szám
Műleremlátogratás Tiszafa, körtefa, vasfa Kuriózumok külföldről körtefából, tiszafából, mindenféle keményfábó] kibontott fényes, mea matt, kicsi és nagyobb szobrokat. Rjepinről beszélünk, aki kortársa, barátja volt a műterem egykori tulajdonosának, a magyar piktúra ti a sima köveket a gumivégű oottal. ,,Ez piszkei vörös márvány, ez a fekete is, mind hazai kő.” Milyen a vasfa? Nem tudom ez-e, vagy valami más a „hivatalos” neve? Valamikor — Igor. gyertek beljebb.. . Gyertek már! — kiáltja oroszul a tolmácslány és befelé mutogat a benczúríalvi műterem ajtaján. Igor mással van elfoglalva. Hárman állnak a műanyaggal bevont, emelet- magas fatörzsből kifaragott Lenin-szobor előtt: Szasa Morozov művészettörténész, Igor Orlov festő és Borisz Trofimov grafikus. Szótlanul állnak, szemmel bontogatják, a képzelet finom pengéivel óvatosan lefejtik a műanyagtaka- rót a roppant alakról. Igor mozdul elsőnek. A többiek utána lépnek ... Először a kepek jöttén Az alkotások megelőztek — ideérkezésben persze — az alkotókat: Igor Orlov és Borisz Trofimov képeivel előbb találkozott a salgótarjáni közönség, mint a fiatal szovjet képzőművészekkel. Aki látta a salgótarjáni művelődési központ üvegcsamokában bemutatott — fiatal szovjet képzőművészek alkotásaiból összeválogatott — tárlatot, biztosan sokáig emlékszik egy képre. Igor Orlov alkotása: A nyár című nagyméretű olaj az egyik legtöbbet csodált, és ami elég ritka, a közönség és a szakemberek által egyformán nagyszerűnek értékelt kompozíció volt. Borisz Trofimov is elküldte „névjegyét” azokon a kartonokon, amelyeken Voltaire Candide című művét illusztrálta. Képeik után az alkotók. Végül is az a fontos és örvendetes, hogy érkezésük óta úgyszólván minden idejüket a magyar képzőművészet rég; és kiemelkedő alakjának. Ben- az újpesti hajógyárban talál- rnaa alkotásainak legkiemelke- czúr Gyulának. Hatalmas ez a koztam a trópusokról szárma- dőbb darabjainak, általános hideg terem, mégis, nehezen zó vasfával. Barna volt, mint vonásainak megismerésével mozog benne ennyi ember, a csokoládé, kemény akár a töltik. A maiakra, a fiatal Minden sarok, szeglet, pódium vas és nehéz. Elmerült a magyar festőkre, grafikusokra és posztamens tele van szob- vízben. Régen volt, nem em- és szobrászokra a legkíván- rokkal, bányász- meg nőaJa- lékszem, mire használtuk, de csibb Morozov történész, Or- kokkal. az biztos, hogy a hajógyártáslov festő és Trofimov grafi- _ Most új sorozatot csiná- hoz kellett, kus. Ezt nem titkolják, s azt lók — mondja Szabó István. sem, hogy céljuk — saját ma- Nem jön beljebb, az ajtó kö- Borisz, Szasa és Igor azt guk számára felfedezni a fia- zelében áll, botra támaszko- mondják a búcsúzásnál: „Sze- tal magyar és szovjet képző- dik. Mostanában mindig itthon retnénk ilyen idős korunkban művészek közti egyező és el- találják a látogatók. „A bal- ennyit dolgozni.” térő vonásokat. „Elsősorban eset óta kevesebbet járok el. azokra a helyekre látogattunk Többet dolgozom. | líruier \ „PáviáiT-fiút találtak A tudósok Mocambique-ban behatóan tanulmányozzák azt a jelentést, amely arról szól, hogy egy pávián-fiút találtak a dzsungelben. A fiút, hangzik a jelentés, páviánok nevelték fel. A jelentést egy meg nem nevezett katona írta. aki amatőr antropológus. A katona elmondotta, hogy a fiút néhány évvel ezelőtt anyjának törzse mentette meg, de csak most kezd ember módjára viselkedni. A katona közölte, hogy a bennszülöttek szerint a fiú anyja a gyermek világrajövetele után azonnal meghalt. Ez 22 évvel ezelőtt történt. Az apa visszatért a dzsungel mélyén levő kunyhóhoz, ahol a feleség megszülte kicsinyét, de nem akadt a gyermek nyomára. Néhány hónappal később a törzs tagjai, a katona beszámolója szerint, látták, amint egy nőstény pávián kezében egy fiúgyermekkel élelem után kutatott. A bennszülöttek több alkalommal megpróbálták kiszabadítani a fiút a páviánok karmaiból, de a gyerek mindig hevesen ellenállt. Ágról ágra ugrálva, akárcsak egy pávián menekült üldözői elől Körülbelül 18 évre a történtek után a fiú egy alacsony faágon aludt, amikor a törzs néhány tagja foglyul ejtette. Mint mondták, foggal és körömmé] védekezettt, de ezúttal hiába. Kezdetben nem volt hajlandó megenni a főtt ételt, hanem csak visított, mint egy pávián. Néhány évre elfogása után már emberi módra viselkedett, és magára öltötte a ruhát, amelyet korábban, ha rá akartak adni. darabokra szaggatott. Ma már kicsit beszélni is tud. Idős Szabó István: Marx-portré _________ Ülni nem e l, ahol a kiállítás anyagát be- tud, szívesebben áll, jobban mutatták” — mondja Morozov, esik. Közben a kéznek foglal- a delegáció vezetője. „Így jár- kozni kell valamivel. Már fa- tunk a fiatal magyar képző- ragja az új sorozatot. A régi. művészek budapesti stúdiója- a kétszázéves bányászkodás ban, ahol nagyon tanulságos történetének megjelenítése • órákat töltöttünk,. megnéztük több mint száz, fából készüli Klimó Károly gyűjteményes szoborból, domborműből áll. kiállítását, és ha jól tudom — „Az a sorozat másfél évig minden nagyobb múzeumban, vándorolt a Szovjetunióban, illetve kiállítóhelyiségben Most tíz napig ott utazgattam megfordultunk a fővárosban... én is. Mondják, sokat megvá- Szombathelyén Horváth Já- gároltak belőle kint.” nosnál, Egerben Balogh Lász- Megörökítette a munkás ló grafikusnál és a tanárképző legnagyszerűbbikét, most ke- intézet tanszékvezetőjénél, ményfába faragja a lassan tű- Blaskó Jánosnál időztek. Vele pö-vesző népviseletet, tiszafá- a rajztanárképzésről beszélget- t>a vési a korral újuló, változó népleiket, szokást. Már láthatók az új sorozat „körvonalai”. Felismerhetők abban a két tucatnyi, félig megmunkált alakban, amelyek így is megmutatják már: ez egy kenyeret szelő, ez korsót magához szorító, táncoló varsányi, buják!, rimóci, etesj leány, vagy legény. „Naív realizmus” — mondta valaki, miután megnézte a régebbi és a legújabb szobrokat. Igaz. A legnemesebb értelemben. Egy népet Megtanulták, hogyan kell vasnál maradandóbb anyagba faragni egy hosszú alkotó élet munka-akarását. P. L. l{ubez«oin""| j Lúd | Mennyit kap Johnson? Ha Lyndon B. Johnson elhagyja a Fehér Házat, ő lesz a „legdrágább” nyugdíjas az Egyesült Államok történetében: évi 25 000 dollárt fog kapni mint exelnök, s további 24 000 dollárt folyósítanak neki azért, mert 24 éven át tagja volt a kongresszusnak. Ezenkívül még jogában áll. hogy évi 65 000 dollárt igényeljen személyes munkatársainak eltartási költségeire. Mintakép Volksptimme J Munkát keresett”-----letartóztatták Párizsban a legtehetségte- mindennapi módszer, de még- lenebb járda-festő is elfogad- js koldulásként büntetendő. A hat adományokat a járókelőktől. Egy fiatalember azonban egészen újfajta módszert alkalmazott az egyik párizsi metro-állomás mellett. Krétával ugyanis csak néhány szót „festett” az aszfaltra: „Tegnap szabadultam a börtönből: csavargással vádoltak, ami szerintem nem bűn. Munkát keresek. Segítsen nekem egy kis aprópénzzel vagy egy metrójeggyel a munkakeresésben. Előre is köszönöm jóságát.” A bíró. aki előtt a fiatal embernek meg kellett jelennie, elismerte, hogy a koldulásnak ez a fajtája nem fiatalembert visszaeső bűnösként kéthavi börtönbüntetésre ítélték. Az idén a 67 éves torinói Anibal Mauri kapta azt a különleges oklevelet, amellyel évente az ország legfigyelmesebb gépkocsivezetőjét tüntetik ki. Maurinak már 25 év óta van kocsija és ez alatt a negyed évszázad alatt egyetlen közlekedési szabálysértést sem követett el. Amikor az újságírók megkérdezték tőle. hány kilométert tett meg a kocsiján, igen meglepődtek, mert a következő választ hallották: „Együttvéve körülbelül 6 kilométert. Csupán az üzletből vittem haza a kocsit. Azóta egyszer sem vezettem autót, mert féltem a nagy forgalomtól.” Izvpszivi'a | t»gg« | Erőszakrekord Egy felmérés megállapította, hogy az amerikai televízió-társaságok különböző műsoraiban hat hét alatt 372 erőszakos cselekmény tanúi lehettek a nézők. Az erőszakos cselekmények jó része este hét és kilenc óra között szerepelt a képernyőn, amikor átlag 27 millió gyermek nézi a tv-t. Évszázadok távolából Az Ukrán Tudományos Akadémia régészeti intézetének expedíciója a Nyikolajev terület egyik ősi kurgánjában ritka leletre bukkant: egy sírra, amelyben teljes felszereléssel egy szkíta harcos volt eltemetve. A vaspáncél, a kard, a kopjahegyek, a fából készült puzdra és a harcos más felszerelési tárgyai nagy érdeklődést keltettek az archeológusok körében. tek hosszan. Végül sor kerülhetett a nógrádi útra is, és arra, hogy Benczúrfalván, műtermében találkozzanak idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművésszel. iY; plélek tiszafából Igor, Borisz és Szasa alig figyel a tolmácsra, aki Pista bácsj jellegzetesen tömör mondatait fordítgatja. Nem kell itt a szavakkal birkózni, „önre caiát értékesközös nyelv a készülő alkotás 4- a salgótarjáni új partizán- nek meglátására-őrzésére, emlékmű modellje — körüli ácsorgás, topogás. Fegyvert f/asfából akarat markoló, bátran előrelépő Ezt kivételesen nem fá alak ba faragja, plaszíelinbe mintázza a benczúríalvi szobrász. „Azért mintázom síkokba a felületet, mert ez a szobor lemezekből lesz összehegesztve. Most egy méter, harminc centiméter a magassága, de ha felállítják, négyszer lesz.” Figyelem a kezeket. Nem sokáig állják meg, hogy ne simítsanak rá egy-egy finomra munkált részletre. Morozov azt kérdezi — milyen fából készült a Madách-portré? „Tiszafából”. „Milyen az?” .Nehéz elmondani, legnehe- nagyobb zebb megmutatni, egyre kevesebb van már belőle. Jó fa, mert kemény. Tiszafa.” Nem sokáig állunk a kiseb- Mielőtt felmegyünk a lakás- bik, fűtött műteremben. Pista ha, megnézzük a terasz mo- bácsi szelíden tereli a tarsasa- kéarftette Igor egészen ,*ha_ got oda. „ahol a dolgai van j0-j nézi a furulyázó alak kő nak”. — Hideg fogja körül a színeit. Pista bácsi sorra érin4 NÓGRAD — 19*8. december 1Ü5., vosárz.nr> Inasévek emlékeinek ¥¥ ■ - ¥¥• gyújtói A 211. szájnú Irányi Dániel Ipari Szakmiunkásképző Intézet vöröstéglás falán, az ai- tók hatalmas üveglapján éles és hideg decemberi napfény ragyog. Az intézmény a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szomszédságában csaknem kétezer fiatalnak nyújt korszerű továbbképzési, szakma- szerzési lehetőséget. Kissé „romantikus” szóval élve, a Nőg- rád megyei ipari szakmunkás- képzés fellegvára. Igazán kevés számú tanuló néhány héttel ezelőtt elhatározta, hogy készülve a jövőre, megismerve az illető szak. mát — a múltról sem feledkezik el. A megyében elsőként — de országosan Is az elsők között — honismereti szakkör alakult a szakmunkásképző intézetben. Igaz, a csaknem kétezer fiatal közül ma még csak tizenhárom tagot számlál az úi szakkör, amelynek vezetését Kovács János, a Nő-mád megyei Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa vállalta. A csopor* iniT^occv^óic-o a top ban bíztokfóVnpi* arra. hojjv a lövőben e mr>7?*íalom bt. in^é^e* Vo-röt* Az intézménv icíazCTatósága és a riovol őtpcfTÍlo-fc fvcfTTÓV»ként támogatják az új szak- bizonyára az lesz, hiszen az eddigi tapasztalat szerint az idősebb munkások szívesen beszélnek a régi világról, a régi inasévekről. A szakkör tervében a későbbiekben közös kirándulásokon való részvétel, a hasonló jellegű budapesti szakkörrel való tapasztalatcsere is szerepel. Jövő év májusában két dolgozattal kívánnak részt venni az egri Gárdonyi Géza diáknapok pályázatán, Szalvai Mihály élettörténetét írják meg, illetve feldolgozzák az inasélet emlékeit a Horthy- korszakból. A fiatal szakkör névadója Szalvai Mihály aki a soaovol szabadságharcban — elvében kívül — ..magvar Csnoaiev” — nevet vívta ki magának, e aki Zaewarónán született Minden eke1étt, tehát az ő éiet- Útiának f otrtry} cfozása errtlőjráeek ánoTá<ra szeeonoT p Ms p-nt-l-rr nrem-e-n jáV,en Cp,[„ de Ágnes mőend*ves net cs-a- bó tamilé tsllty^t máris bl'. »» ieárevil-V 1 „Iq+í „ rntirl-t. m/ysgel-m n ilsffw jitaVitsAI " AtsjAAÍ'iVsAÍ kört, amelynek máris „közvetlen” haszna van: a faliújság szerkesztésének gondja a szakköri tagok segítségével lassan megoldódik. Természetesen, a „haszon” nem itt jelentkezik elsősorban. A szűkebb haza. a város, a megye, esetenként egy-egy üzem történetének megismerése és megismertetése a szocialista hazafiságra való neveléstől szinte elválaszthatatlan A szakkör tagjai mindenekelőtt egvfajta saiátos tevékenység kialakítására törekszenek: megkezdték a hajdani inasélet emlékeinek felkutatását, számbavételét, gyűjtését. Elsősorban az 1920-as, 30-as évek inaséletre vonatkozó emlékeit gyűjtik, felkeresik mestereiket, az idősebb munkásokat, nyugdíjas dolgozókat, leülnek az „öregekkel”, meghallgatják elbeszéléseiké1 Egvjk szakköri tag minap azt mondta Kovács Jánosnak: — Nem fognak megharagudni, ha ..csak ügy” rátörünk ismerőseinkre, idősebb rp w*y> yn o.<-,L ofoi p V re hoev moreiak el, miképp is volt régen? Az aegodn1 om, úev tűnik, felesleges volt, ^ a jövőben is A srnWo»* •ölön irrjH p Tmve c*lv/v_ !a honismereti s-reVVörAn«^ titkára, Maring Katalin harmadikos tanuló is, aki szakköre nevében támogatást ígért az új testvérszakkörnek. Szükség is lesz a segítségre, hiszen az új szakkör tagjai még járatlanok az igénves honismereti munkában, mind a gyűjtés megszervezésében, mind pedig az anvag feldolgozásának nehéz, de rendkívül izgalmas. tanulságos munkáíá- ban. A csoport titkára. Simon József másodéves öntőtanuló egyébként nagy lelkesedéssel látott munkához. Máris megalakult a szakkör króplkaíró .xészlege”, amelynek Obren- ezán Margit női szabó és Oláh László autószerelő tanuló a tagia. A szakkör „lePárkönv- vét” Tóth Magdolna női szabó tanuló vezeti. A többiek- Cmr- dn Armes. Hegedűs Pál. F<í- bián Gyula He id gr a TVzső. Burner Attila Bálint Árvád. Taífj Lajos. Maring János és Telke Jóeset — számára is bőven lesz munka. A szakmunkásképző ip+**et űi szakköre a bonicivtareU tertryrlrücrit áoTcvn+i fj—-föl r3 r-\l Cíy*)_ r*. «••vávrfga ó-vp«■_ vsóá-? A 7'OT/á{i n os'al ői-nc* “1 “nruvioln grvr ^ trÁrfnvr ól' ra rtf tr é.V p n móli nüV módi--4-rsA-A — An í-í? -íolois ono -Jwi A.-f? e-nvaT-vryo'f;. rr. ej
