Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Csak az igazat Nemrégiben elment a hasznos! Mátragyiingye Termelőszövetkezet fő­könyvelője. Rövid ideig, mindössze egyetlen eszten­deig alkalmazta a gazdaság. Maga kérte felmentését, azt. hogy távozhasson. Bár az is igaz. ha nem így cse­lekszik, akkor hamarosan a szövetkezet mondott volna fel neki. Mert az egy év alatt kiderült, a főkönyvelő alkalmatlan funkciója be­töltésére. Hiányzik belőle a vezetőkészség, szakmai is­merete Is kevés, és emberi gyengéi is aKaduiyozzaK, hogy határozott, jó vezető legyen. Nyilván, egy sereg kelle­metlenségtől szabadult vol­na meg a szövetkezet, ha mindezeket a megállapítá­sokat egy évvel korábban teszik. Azelőtt, hogy elfog­lalta helyét Hasznoson az új ember. Hort, ahol koráb­ban a főkönyvelő dolgo­zott, nincs messze Hasznos­tól; a döntő lépés előtt el­mehettek volna oda a szö­vetkezet vezetői. Már csak azért is, mert az ilyen hi­bák, fogyatékosságok sok­kal mélyebbek annál, sem­hogy egy esztendő alatt nö­vekedjenek akkorára, hogy fékezői legyenek egy em­ber, s rajta keresztül egy egész közösség tevékenysé­gének. Régi szabály az már ná­lunk, hogy az emberek megítéléséhez a munka szolgáltatja az alapot. Az a tevékenység, amelyet a kö­zösség érdekében végeznek. S, hol értékelhetik a való­ságnak megfelelően az em­ber munkáját, magatartá­sát? Nyilván csak ott, aho! dolgozik. A pásztói járási tanács szakemberei sem sajnálták az időt, fáradsá­got. Alapos, körültekintő vizsgálódást folytattak, mi­előtt megtették volna aján­lásukat a fiasznosiaknak. Úgy tértek haza az útról: sikerült jó szakembert hoz­mok. A hibát mégis ott követ­ték el a pásztóiak, még a hasznosiak is, hogy bíztak abban: mindenütt őszintén, nyíltan, a kölcsönös biza­lom alapján foglalkoznak az emberek ügyeivel. Re­mélték — hiszen erre hívja fel az illetékesek figyelmét a személyzeti munka to­vábbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat Is —, az ítélkezésnél kizár­ják a szubjektív tényező­ket, s a döntésnél a legtel­jesebb elvszerűség érvénye­sül. A hasznosi esetben azonban nem ez történt. A főkönyvelő felettesei össze­szedtek minden Jót, amit csak lehetett. Emellett egy­szerűen elfeledkeztek azok­ról a hibákról, amelyek már korábban Is gondot okoztak a főkönyvelő mun- j kajában. ! Azon Is lehetne most el- i mélkednl, ml Indít felelős I embereket arra, hogy el- j hallgassák az igazat. Nyll- i ván azt remélik, hogy Ilyen I áron megszabadulhatnak | emberektől, akik sem szak­mailag, sem emberileg nem felelnek meg az irántuk tá­masztott követelmények­nek. Ám az Ilyen mentési akciónál sokkal többet ér­ne, ha nyíltan, őszintén szembenéznének magával az emberrel. S mindenek előtt az érdekeltnek mon­danák el a vele kapcsolatos gondokat, problémákat, és abban segítenének neki, hogy képességeinek megfe­lelő helyet találjon. Az em­bernek, a közösségnek is többet használnának így, ha olykor fájdalmas is az 'gazság. Törvénysértés közfelkiáltásra? A Budapesti Finomkötött­áru-gyár balassagyarmati gyár egységében számos fiatal szak­munkás négy alkalommal éj­szakai műszakban dolgozott. Teljesen mindegy, kik azok a szülök, akik rosszallották a fiatal leányok éjjeli munkálta­tását —; de nem mindegy, hogyan pillant vissza a tör­téntekre a gyár szakmai és szakszervezeti vezetese, Ez utóbbi részéről arról tájékoz­tattak. hogy a gyáregység dol­gozói kérték: december hu­szonharmadika és huszonne­gyediké helyett hadd teljesít­sék máskor a műszakot. Mi­vel a gyáregység két partiban dolgozik, erre csak éjszakai munkával volt lehetőség; a ké­rés teljesítéséhez a szakszer­vezet hozzájárult. Nem vitatjuk, hogy ezek voltak az előzmények, de vi­tatnunk kell a fiatalkorúak éjszakai foglalkoztatásának jogosságát. A Munka Tör­vénykönyvének 38 g (4) be­kezdése arról Intézkedik, hogy fiatalkorút éjszakai munkára igénvbe venni nem szabad. Ez a törvén vhnem zária r* annak lehetőségét, hosrv tizen­hat és tizennyolc év közötti fía- talkorúak éjszakai foglalkozta­tásét jogszabály engedélyezhes­se. A Munka Törvénykönyvé­nek hatályba lén őse óta Ilyen jogszabályt a könnyűiparra vo­natkozóan a Magyar Közlöny nem tett közzé. Ebből logiku­san következik, hogy a fiatal­korúakat csak délelőtt és dél­után lett volna szabad dolgoz­tatni. A december végi heti pihenő napokat a MüM úgy szaoáiyoz- ta a Magyar Közlöny novem­ber 12-1 számában, hogv de­cember 24-e helyett december 22, december 31-e helyett pe­dig december 29-e a munka­nap. A gyáregységben az éj­szakai munkára, — amint an­nak az igazgatónő naptárában utánanézett —, október 26-án, továbbá november 2-án, 9-én és 16-án került sor. A leg­utóbbi alkalommal tehát nem csak az MT rendelkezését, de a MüM-ét Is megsértették. Ebben a kérdésben — néze­tünk szerint — nem tekinthe­tő jogszabálynak a gyár kol­lektív szerződése, amelynek 19. oldalán, a jjiunkavédelmi szabályzatban mutattak uta­lást a fiatalkorúak éjszakai foglalkoztatására, (A passzus szerint a három műszakban dolgozó, 16—18 év közötti fi­atalkorú dolgozókat, két havon, ként egyszer orvosi vizsgálat­ra kell k(ildenii. Dicséretes, hogy a balassa­gyarmati gyáregység lehetőleg a karácsonyt jól megelőzően értékesíteni óhajtja terméke it; he'ves az Is, hogy igyekszik teljesíteni a dolgozók kíván­ságait; úgyszintén, hogy gon­dol az év végi leltározás na» jalra —. mégsem örvendetes hogy a, nemes célok elérésé hez törvénysértő eszközt al­kalmazott. — b. z. — Fordulat a lepra gyógyításában Egy gyógyszer, amely ször­nyű mellékhatása miatt vi­lághírre tett szert, és amely családok ezreit döntötte gyász­ba: a thalidomid, (amely a Contergan nevű gyógyszer ha­tóanyaga, s amely oly sok torz­szülést okozott) áldást hoz most százezrek számára. 1964- ben történt, hogy egy beteg­nek, aki a lepra legsúlyosabb formájában, az ún. lepra­reakció állapotában menthe­tetlennek látszott, a jeruzsá- lemi klinikán thalidomitot kapott altatónak, s az két nap alatt csodát művelt, E szörnyű betegségben az Egészségügyi Világszervezet szerint ma még legalább 11 millió ember szenved: Európa déli országaiban tízezrek, Dél- és Közép-Amerikában száz­ezrek, Afrikában és Ázsióban pedig milliók. 1941 óta a be­tegségre van gyógyszer, a DDS, amely jelentősen enyhí­ti a betegek szenvedéseit, csökkenti terjedését, de az azóta újabban is felfedezett gyógyszerekkel együttesen van egy szörnyű mellékhatása, az úgynevezett lepra-reakció amely ellen tartósan hatásos gyógyszert még nem találtak. A Jeruzsálem! klinika orvo­sai Venezuelában nagyszabású kísérleteket folytattak annak megállapítására, valóban a thalidomid okozta-e a gyors gyógyulást a betegeken. Az ellenőrző csoporttal folytatott kísérlet kiértékelése után most a lepraszakorvosok Lon­donban megtartott kongresz- szusán megállapították, hogy a gyógyszer kiváló hatású és az egyik indiai professzor sze­rint „drámai javulást” hozott a szenvedőkre. Küzdelmes út Rónától Spanyolországig Ott volt a Tanácsköztársa­ság védői közt. Harcolt spa­nyol földön a szabadságért. Az ellenforradalom idején védte a néphatalmat. Agitált, szerve­zett, mindig tudta, mit kell tennie. Élete egybeforrott a munkásosztállyal. Nem volt különleges ember. Egy azok közül, akik vállalták a harcot, a mai Magyarországért. Munkássors az övé. Tóth Fe­renc (rónai) 1898. január 15- én, Salgótarjánban született. Kilencéves volt, s már dol­goznia kellett. Apja bányász, gyári munkás A rónateiepi bá­nyában dolgozik, amikor ki­tört az első világháború. Két év múlva, 1916 augusztusá­ban behívót kézbesítenek Tóth Ferencnek. Mehni kell. Har­col Volhiniában, az Ojtoszi- szoros környékén. Az egyik rohamnál egy gránáttölcsérben tizenegy katonából csak ket­ten maradnak életben. Az egyik Tóth Ferenc. Megsebe­sül, kórházba kerül, s 1917-ben hazajön. Munkát kér — nem kap, Katonaköteles, s így had­köteles is — mondják. Bünte­tésből Borsabánvára helyezik ércbányásznak. Visszajön Tar- jánba. Besztercére indul, hogy leszereljék. Helyette: felszere­lés. irány a front. Akkor már laza a fegyelem. Munkásokat, parasztokat lelkesítő esemé­nyekről kapnak hírt a kato­nák. Megismerkedik Bolostyák Ede propagandistával. Terjesz­ti a Vörös Újságot, — amit tőle kap — a bányászok kö­zött. Röplratokat, brosúrákat osztogat. Kikiáltják a Tanács- köztársaságot. A cseh intervenciósok Sal­gótarjánt fenyegetik. Meg­alakul a bényászszázad. Tóth Ferenc a rohamszázadban sza­kai-parancsnok. Kisterenyénél visszaverik a betolakodókat. Északra masíroznak. Rimará- rónál, özörénél támadásban van a magyar Vörös Hadsereg. A Tiszánál a román interven­ciósok fenyegetnek. Az I. zász­lóaljban ott harcol Tóth Fe­renc. Tiszanána, Poroszló, Áru­lás. A Vörös Hadsereg vissza­vonul. A Tanácsiköztársaság elbukik, Horthy legényei meg­kezdik a fehérterrort. Tóth Ferenc Rónán, a bá­nyában dolgozik. A szociálde­mokrata pártnak 1920-ban lesz tagja, A községben több mint ötszáz embert szervez be. ö az elnök. Csehszlovákiából röpcédulákat kap, terjeszti azokat. Csendőrök érkeznek a községbe, 62-en. Házkutatás. A vezetőség nyolc tagját Tarján- ba hozzák kihallgatásra. Nyolc napig vallatás, aztán csendőr: felügyelet. Az állandó zakla­tás elől 1925-ben Tóth Ferenc Franciaországba megy. Külön­böző bányákban dolgozik. Megismerkedik Vágó Kálmán­nal, aki a kint élő magyar kommunisták szervezője. Vá­gó elvtárs Párizsba hívja. Közlik vele: a párt érdeke úgy kívánja, Belgiumba kell men­nie. Az ottani bányákban sok magyar dolgozik. Elindul. Saj­tó- és propaganda-anyagot visz. Szervezi a nemzetközi Vörössegélyt. Kitüntetés: 1926. június 1-én a Belga Kommu­nista Párt magyar csoportjá­hoz felveszik tagnak. Fárad­hatatlan. Belgiumban 1931-ig dolgo­zik. Közben Hollandjába is át­megy pártmegbízatással. Meg­ismerkedik — még Párizsban — Zalka Mátéval, Karikás Frigyessel, Virágh Ferenccel. A szíve visszahúzza Magyai-- országra. 1931 -ben hazajön. Azonnal rendőri felügyelet alá helyezik. Munkát nem kap. tn- ségmunkás, megbélyegzett em­ber. Újra nekivág külföldnek. Franciaországból indul spa­nyol földre hatszáz társával együtt, hogy harcoljon a sza­badságért, a Franco-fasiszták ellen Szalvai Mihály a pa­rancsnoka Két évig küzd a leg­különbözőbb frontokon. Levi­tában, Móra de Elróban, KoJ- berában. Rajparancsnok, majd a Mező Imre vezette híradó századhoz kerül. A túlerő győz, a spanyol szabadságharc elbukik. Francia fogságba ke­rül 1939-ben. A tengerparton Szansziprián mellett két láger. Bennük több mint ötvenezer spanyolországi harcos. Üjra Belgiumba kerül. Munkát nem talál. A német fasiszták Euró­pát fenyegetik. Belgiumot meg­szállják. Elfogják és Német­országba hurcolják bánya­munkára. Megszökik. Viszon­tagságos az út Rónáig, de 1942-ben hazajön. Munkába áll, s azt hiszi, nyugodt lehet. Űjra detektívek, csendőrök. Házkutatás, újból rendőri fel­ügyelet. Nem törik meg. Kap­csolatot tart a kommunisták­kal. Szlovákiából kapják az anyagot, sajtótermékeket, röp­cédulákat. Terjesztik a bányá­szok között. Közeledik a há­ború vége. A németek vissza­vonulnak. A csendőrök kom­munistákat keresnek. Tóth Fe- rencék a bányába menekül­nek. Karácsony este van, mikor Tóth Ferenc megjelenik a bá­nya bejáratánál, ahol szovjet katonák állnak, Tarjánban a városparancsnok fogadja. Az első szava: vegyék át az Irá­nyítást, kezdjenek munkához. Rónán, Bárnán, Cereden, Za­bavon, Pogonyban, Vecseklőn, Salgón, megalakul az MKP. Szabad körülmények között dolgozhatnak a kommunisták. Tóth Ferenc is munkához lát. Az MKP titkára Rónán 1948-ig. Budapesten is dolgo­zik, majd a Nógrádi Szénbá­nyászati Trösztnél, egészen nyugdíjaztatásáig. Amikor tá­madás éri a néphatalmat, ősz fejjel is a karhatalmlsták kö­zé áll. Párttagsági könyvében ez a dátum van: 1926, Tizenegy ki­tüntetést kapott. Kár, hogy nem lehetett az ünneplők kö­zött a KMP megalakulásának évfordulóján. Élete, küzdeni tudása példakép a jövő gene­rációja előtt. A nógrádiak, kommunisták, munkások, bá­nyászok megőrzik emlékét. Szokács László ROSA ÉS ANTONIO Eljegyzés 1905-ben - esküvő 1968-ban Ügy látszik, a házasságkötéshez sohasem le­hetünk túl öregek. Ezt bizonyította be két szi­cíliai — a férfi 83 éves, a nő 78 éves. Ez a romantikus szerelem, amely néhány nappal ezelőtt a Messina melletti Pace del Mela fa­lucska templomában házasságkötéssel zárult le, 1905-ben kezdődött, tehát 63 évvel ezelőtt! Az akkoriban húszéves Antonio Impellizzeri mezőgazdasági munka:, beleszeretett a 15 éves Rosa Fiorentinoba és el is jegyezte a lányt. Antonionak azonban nem volt semmije. A há­zasságkötéshez szükséges pénz megszerzése végett Amerikába utazott, azzal, hogy hama­rosan visszatér és elveszi Rosát feleségül. Minden egészen másként történt azonban, mint ahogyan a jegyesek remélték. Antonio- nak dolgoznia kellett az Egyesült Államokban és nem is keveset, és levelei fgyre ritkábban érkeztek a lányhoz. Tíz év után Rosa úgy vélte, hogy Antonio elfelejtette és Messiná- ban férjhez ment egy olasz fiatalemberhez. Házassága azonban csak nagyon rövid Ideig tartott. Kitört az első világháború, fiatal fér­je elesett a fronton és Rosa Olaszország egyik első háborús özvegye lett. Időközben Antonio Impellizzeri is megnő­sült Amerikában és úgy látszott, hogy a je­gyespár útjai örökre elváltak. A sors azonban másképp akarta. 1938-ban Rosa Fiorentino másodszor is férjhez ment, de ez a házassága is csak nagyon rövid ideig tartott. Kitört a második világháború és Rosa férje az első olaszok közt esett el, és Rosa rövid ideig tartó házassága után ismét özvegy lett. Megint évek teltek el. Antonio Impellizzeri feleségével és> két felnőtt lányával visszatért Amerikából Szicíliába. Messinában telepe­dett le. 1966-ban meghalt a felesége. Így An­tonio is özvegy lett. Ellátogatott szülőfalujába és találkozott Rosa Fiorentinoval, aki vala­mikor, 1905-ben, jegyese volt. A több, mint fél évszázaddal azelőtti vonzalom ismét fel­éledt. Végül elhatározták, hogy összeháza­sodnak. Impellizzeri felnőtt lányai azonban hallani sem akartak erről, és amikor a 83 éves hősszerelmes egyik éjszaka meg akarta szöktetni 78 éves Rosáját. lányai megakadá­lyozták e romantikus lépés végrehajtásában. A szerelem azonban nem ismer akadályt és a két agg szerelmes továbbra is találkozott Rosa Fiorentino egyik rokonának házában. Rosa szégyenkezve mondogatta, hogy „min­dig rokonok jelenlétében találkoztak, soha­sem egyedül”. A hagyományos formákat vé­gig megőrizték. A két idős szerelmes esküvő­jét október végén tartották. Az új házasok ragyogtak a boldogságtól. S amikor a jelen­levők egyike egy kissé tapintatlanul emlékez­tetett arra, hogy Rosa már két ízben háborús özvegy volt, Antonio nevetve így válaszolt: „83 éves vagyok és 100 éves koromig akarok élni. Remélem, hogy addig nem lesz háború, s egyébként sem kell Rosának attól tartania hogy harmadszor is háborús özvegy lesz.” Willy Schuster GIA — Hát idefi­gyelj fiacskám, hogy az ügyet egy­szer és minden­korra befejezzük — a lustaságod­ról akarok be­szelni veled. Nem tudom, hogyan le­hetsz te, az én fi­am, ilyen semmit­tevő. Hát milyen vagyok én? Nyolc évig, amíg iskolá­ba jártam, soha nem volt egyet­len igazolatlan órám. Hiszen adott is volna a nagy­apám nekem... Jó voltam, mint egy bárányka, mégis folyton ütött. — De hagyjuk ezt fiacskám, ré­gen, régen volt. Annál érdekesebb azonban, hogy te, kedves kisfiam, már három mate­matika- és két énekóráról lógtál meg az iskolából. A múlt évben még behunytam a sze­mem és bár utá­lom a hazugságot, megírtam azt a fránya igazolást. De idén már nem es nem! Többé ilyen dísznóság nem fordulhat elő. Megértetted? — Igen, papa... — Mert mi, gyermekem, tíiz- tességes család va­gyunk. Csak mi­attad kényszerül­tem megmásítani a tényeket, mikor rajta kaptalak, hogy iskola he­lyett lófrálsz az utcán. Most még egyszer és utóljá- ra vésd jól a fe­jedbe: többé nincs hazugság! Ez a szó a. mi. családunk­ban ismeretlen! — Apropó. Még mindig nem tu­dom, hogyan tet­ted lóvá tavaly azt a tanárt. Nem emlékszel? Behí­vattak az iskolába és hazudnom kel­lett miattad, fiacs­kám. Azt hiszem, azt mondtam, hogy rettenetesen fájt a fejed, azért nem készítetted el a számtanfeladatot. — Más apa ezt nem tette volna meg. Ha nem húz­lak ki a csávából, talán még el is buktatott volna a karvalyképű. Azt mondtad, így hív­játok a. matemati­katanárt. És hadd folytassam tovább. Itt van, kedves fi­am, a figyelmet­lenséged. Sokat panaszkodott erről az osztályfőnököd. Hogy egyáltalán nem figyelsz az arákon. Kibámulsz az obiakon az ut­cára és így tovább. Persze, én magya­ráztam neki, fi­acskám, hogy te csak azért nem fi­gyelsz, mert az utolsó padban ülsz. Ültessen előre, mondjuk Karcsi mellé, a második sorba, ott majd biztosan figyelsz. Különben is, Kar­csi az osztály leg­jobb tanulója, jó lesz, ha barátko­zol vele, fiam, be­lenézhetsz a füze­tébe és puskát is csinálhat neked. De természetesen, a pad alatt. Ne­hogy megint ne­kem kelljen ma­gyarázkodnom. .. Az apa kiselő­adását a telefon váratlan csöngése szakította félbe. Az apa felemelte a kagylót, arca egy pillanatig elkomo- rodott, majd szé- . les mosoly jelent meg rajta: — Halló! Te vagy az, Berndt? Hogy miért va­gyok benn a hiva­talban? Ha valaki a főnökségről ke­res, mondd azt, hogy a kórházba mentem gyermek­vizsgálatra. Ma már nem is jövök vissza. Köszönöm, Berndt Viszont­látásra! Az apu letette a kagylót és fiához fordult: — Amit az imént mondtam, megmondtam. Re­mélem, fiacskám, megértetted, A mi családunkban is­meretlen a hazug­ság. Tartsd ehhez magad egész éle­tedben. . Fordította: Révész Mária NÓGRÁD — 1968. december 1., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom