Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-05 / 285. szám
Megye szélén, ország végén \ \ x Ahol a szeszélyes folyó, az Ipoly válaszvonalat húz Csehszlovákia és Magyarország közé, a Börzsöny szelídebb lankáira települt Hont község. Beszélik a faluban: csak le kell menniük a folyóhoz, és máris megvan a kapcsolat a csehszlovák szomszédokkal. Egyébként hosszú évek óta szövik a baráti szálakat a hontiak a határmenti községekkel, a termelőszövetkezeti vezetők, a tagok, az ottani gazdaságok vezetőivel, munkásaival. A község útja különösen a nyári hónapokban olyan, mint egy nagyforgalmú országút. Nem ritka, hogy naponta 120—130 gépkocsi fut át a falun. Ezért a távlati program az ország szélére szorult község jelentős fejlesztésével számol. Addig azonban még eltelik jó pár év, ám a hontiak nem tétlenkednek, önerőből, az állam támogatásával igyekszenek építeni, szépíteni községüket, hogy abban az átutazó idegen szeme sem találjon kivetnivalót. Van iskolájuk, óvodájuk, művelődési otthonuk, korszerűsítették az úthálózatot, a közvilágítást. Igaz, a modern kőházak mellett ott szerénykednek a régi, falusi épületek is, de benn rádió szól és csaknem hatvan tetőről szökken a magasba a televízióantenna. Nem sokan, mindössze ezerszázan lakják a községet. Hét közben a létszám ennél kisebbre zsugorodik. A hét elején a munkabíró férfiak vonatra ülnek, és mennek Budapestre, a környező építkezésekre dolgozni. A nyarat azért itthon tölti valamennyi. A szövetkezet hatalmas szamócás, málnás kertjeiben az asszonyok nem győzik a munkát. Olyankor szükség van az egész család erejére, igyekezetére. Ám az isigaz, a nyári buzgalom 10— 15 ezer forintot jelent egy-egy családnak. Állandó munkát a szövetkezet nem tud adni 130—150-nél több férfinak, asszonynak. A faluban nincs ipar, hogy foglalkoztatni tudná az embereket. Ilyen gondok, örömök közepette élnek a hontiak a megye szélén, az ország végén. A község átmenő forgalma Igen nagy, mivel a települést nemzetközi útvonal szeli ketté. Fontos volt tehát a közvilágítást úgy átépíteni, hogy az a határmenti községhez rangos legyen. Több mint negyven higanygőz-lámpát szereltek fel a Felszabadulás úton, hogy a korszerű világítótestek szürkülettől pirka- dásig nappali világosságot biztosítsanak az éjszakai közlekedésnek. A 140 ezer forintos korszerűsítés mellett 21 ezer forint értékben, nyolcvan folyóméter hosszúságban hálózatbővítést is végeztek; áramot kaptak azok a lakóházak, amelyek eddig nem voltak még villamosítva, s közvilágítást szereltek fel az addig sötét utcákba is. Léhet jó is Sok a panasz Honion a kenyér minőségére. A 3-as számú boltban nemcsak Dombóvári Jenő háborog, hanem a vásárlók is tele vannak panasszal. Gyakran előfordul, hogy kevés a kenyér, s az is szinte ehetetlen. — Ügy gondolják Balassagyarmaton, hogy itt az ország szélén minden jó? — így méltatlankodik egy termetes asz- szony. — A napokban is a tanácselnököt hívtuk át, nézze meg milyen kenyér érkezett — panaszolja a boltvezető felesége is. — Nem vettük át, de ezt nem tehetjük mindig. A falunak kenyér keik Igaza van, a falunak jó kenyér kell. S hogy ez így legyen, ahhoz a megoldás is önként kínálkozik. Amikor kinn jártunk, Nagyorosziból hoztak kenyeret. Mint mondották, a nagyoroszi pékségből kitűnő minőségi árut szállítanak. Nem lehetne ezt mindig így csinálni? Mert Nagyoroszi még ráadásul közelebb is van Honihoz, mint Balassagyarmat Kutyor Aranyat érő ribizli A nyáron az országos bogyosgyümölcs-kiállításon, amelyet Drégelypalánkon rendeztek, aranyérmet nyert a honti Győzelem Termelőszövetkezet fekete ribizlije. A bogyósgyümölcs-termesztés, s elsősorban a fekete ribizli termesztése, értékesítése eddig is jelentős helyet, szerepet kapott a szövetkezet gazdálkodásában, s ezután is tekintélyes helyet szánnak a gyümölcsnek. Érthető ez, hiszen a Börzsöny erdői és a legelők 750 holdra zsugorították a szö- zetkezet szántóföldjét. Így aztán a közös gazdaság vezetőinek ugyancsak meg kell fon- tolniok mit termeljenek, hogy 'a jövedelem ne legyen alacsonyabb mint a korábbi években volt. Honton a gyümölcstermesztésre esküsznek. A szamócára, a málnára, a fekete ribizlire, amelynek termőterülete már most meghaladja a 100 holdat. Terveznek telepítést is s elsősorban a jövedelmező fekete ribizli területét gyarapítják. Jövőre aztán öntözni kívánják a gyümölcsöskerteket Ha lesz víz, gazdagabb lesz a termés, és mellette megvalósíthatják egy korábbi, A legnehezebb falusi munkák egyikét Szabó Fe- rencné végzi, ö a kézbesítő. Lassan már egy éve, hogy elvállalta ezt a beosztást, s úgy érzi, végleg meg is marad ebben. Reggel fél kilenckor kezdi a műszakot, beutazik a küldeményekért Balassagyarmatra, szétszortírozza azokat, majd megkezdi a kézbesítést. Háromszor, négyszer is kell fordulnia egy nap, mert a rengeteg újság nem fér be a nagy postatáskába sem. ö kézbesít Parasapusztára is, három kilométerre Honttól. ígéretből nem lesz bolt Két boltja van a községnek és 120—130 család ellátásáról gondoskodik egyikegyik. A 6-os számú vegyesbolt már régen megérett arra, hogy újat, korszerűt építsenek helyébe. A Drégelypalánk és Vidéke Körzeti Fmsz és a járási tanács is ígérte: lesz boltja a községnek. Határidőt is szabtak 1967-re. Ám lassan elmúlik ez a mostani esztendő is, de a bolt még mindig a régi helyén, egy magánházban van. Ilyen körülmények között érthető, ha az áru elhelyezése, tárolása sem mindig a követelményeknek megfelelően történik. A hontiak türelmes emberek, és még most is reménykednek, hogy az ígéretből egyszer mégiscsak lesz bolt. Jó lenne, ha az illetékesek is azon fáradoznának, hogy ne soká várakozzanak a községbeliek. Délután szedi össze az anyagokat, amit a hontiak küldenek, s viszj a buszhoz. Szabó Ferencnét mindenki ismeri. ő minden házhoz beköszön, csaknem naponta. Iskolás gyerekekkel találkozunk, akik hazafelé menet végighancú- rozzák az utcát. Aztán az egyikük hirtelen elkiáltja magát: „Ki jön a Kutyorba?”. Mindenre gondoltam. csak arra nem, hogy ez valamiféle név lehet. Kíváncsian érdeklődtem a Kutyor után, amiről kiderült, egy falurészt neveznek Így. Am csak a tizedik bennszülött emlékezett rá, hogy honnan származik a név. Mért ugyebár érthető, hogy a felvég, alvég vagy a szög honnan származik. De a Kutyor? Egyszóval valamikor — harminc évvel ezelőtt — földmérők járták a vidéket. A csoport vezetője egy Kutyor nevű mérnök volt, aki később ebben a falurészben telepedett meg. Ki gondolta volna? Mostohagyerekek ? Méltatlankodnak a hontiak. A drégelypalánki fmsz mostohagyermekének érzik magukat. Sokan elpanaszolták a faluban, hogy nem értik, miért a sok megkülönböztetés. A Drégelypalánkon felépített gázcseretelephez az igényeknek megfelelően járultak hozzá, ám minden honti gázpalack cseréje csaknem tíz forinttal kerül többe, mint a másik két községé. A háztartásigép-kölcsönzés is beteges. A padlókefélőgép elromlott, a porszívó sincs rendben. Számtalan kérés hangzott már el a javítás érdekében — de minden panasz süket fülekre talál. Vagy itt van a szódavíz. Honton ezzel kapcsolatban így kérdeznek kissé rezignáltan: „Hoznak, vagy nem hoznak?" ugyancsak pénzt ígérő elképzelésüket: a palántanevelést. Az új, korszerű fajtákból — mert ha pénzt akarnak látni, akkor csak ezeket érdemes telepíteni — nemcsak a honti határba jut majd. Elviszik a palántát a megye távolabbi termelőszövetkezeteibe is. Természetesen azt is világosan látják a közös gazdaságban, hogy csak a gyümölcstől várni a jövedelmet annyi, mintha homokra építenének várat. Mert a szamócát, a málnát meg a fekete rtbtz- lit is sokféle baj, kár érheti a szüret előtt. így volt ez az idén is, és bizony egymillió forintjuk látta kárát. Ezért aztán a gyümölcstermesztésnél biztosabb ágazatot: az állattenyésztést erősítik. A szarvasmarha-. a juhtenyésztés már az idén is figyelemreméltó eredményeket hozott. A szövetkezetben szívesen látogatnak a külföldi kereskedők. Csaknem valamennyi hízott állatot ők vásárolták meg az idén. Negyven hízott marhát és 120 pecsenyebárányt exportáltak, és ez nem kevesebb, mint hétszázezer forinttal növelte a közös gazdaság bevételét. 4 NÓGRÁD - 1968. december 5., csütörtök Legnagyobb gond az ivóvíz. Az elmúlt évben a község területén csupán két kutat talált a KÖJÁL, amelyik közegészségügyi szempontból „különösebben” nem kifogásolható. Gyakori a tífuszos megbetegedés, melynek kórokozóit az egészségtelen ivóvíz terjeszti. A nagy gond segítségért kiált. Sajnos, a probléma megoldásáról még csak beszélgetnek, a községi víztársulás programja sincs kialakulóban. Törpe vízmű az egyetlen megoldás, amelyik segítene. Előbb-utóbb meg is csinálják; de mikor? Ha ez a legnagyobb gond, talán ezt kellene legelőször orvosolni Zárva a világ: kapuja A nagyvilág kapuja a televízió. Mindennapi társa lett az embereknek. Faluhelyen meg éppenséggel monopolhelyzetet foglal el más művelődési, tájékozódási formákkal, lehetőségekkel szemben. Hontra azonban ezt nem lehet elmondani. A hontiak hiába vásárolnak készülékeket — van már félszáznál is több a faluban — mert a műsort nem élvezhetik. A környező hegyek miatt csupán árnyalakokat lehet látni a képernyőn. Mi lenne a megoldás? Valaki azt a tanácsot adta, kérjenek az illetékesektől erősítőt, összedugták a fejüket a hontiak, s abban is megállapodtak, bármi áron támogatják is a szerkezet felállítását. Levelet is menesztettek ez ügyben a fővárosba, az illetékes postai szerveknek. Választ még nem kaptak. Kétségtelen, nehéz ügy ez Honton. Az erősítő pedig nagyon sokba kerül. De talán lehetne valahogyan segíteni! A körzetesítés segít Jónás Istvánék az új tanévre kerültek ide a nem messze fekvő IpolyvecéröL Pedagógusok. A férj az iskola igazgatója, a feleség, a nevelő munka mellett a művelődési otthon igazgatója. Jobb körülmények közül kerültek nehezebb helyre. Honton két iskolaépület van, egymástól csaknem két kilométerre. A nevelők „pendliznek”, s emiatt rövidülnek az órák, s ez a helyzet árt a tanítás színvonalának is. Egyelőre azonban megoldhatatlan a gyaloglás megszüntetése. A rendelkezésre álló középületek funkciójának bizonyos átszervezésével sem érhető el a végleges rendezés. Ezért emlegetik egyre többet az iskolai körzetesítést a faluban. Ha a felső tagozatos gyerekek a szomszédos Drégelypalánkra járnának, sokat javulna a helyzet Honton is. Egyébként ez a megoldás találkozik későbbi községpolitikai elképzelésekkel is. Az otthonosan berendezett irodában virágok pompáznak. A szerteágazó levelek között ül Lovász Lajosné, a termelő- szövetkezet bérelszámolója és pénztárosa. Lassan hatvanéves, de lendülete a harmincévesnek is becsületére válik. így beszél magáról: — 1954-ben kerültünk Honira Balassagyarmatról, mert levegőváltozásra volt szükségem. 1960-ban beálltam a téeszbe dolgozni. Lassan megszoktam, megszerettem a falut, s most már nem tudnék elmenni innen. Itt van a fiam is, traktoros, az unokám pedig gyümölcstermesztő-szakmunkás. Mint bérelszámoló havi 1600—1800 forintot keresek, s mellé még a mozi pénztárosa is vagyok. Most már ismerem az egész falut, s elég sok pozíciót vállaltam magamra. Pártvezetőségi tag, tanácstag vagyok, s én vagyok a* elnöke az egészségügyi, művelődési és szociálpolitikai állandó bizottságnak. öregség? Amíg ennyi mindent tudok elvégezni, mint most, nem fogom érezni a kort. 1970-ig szeretnék dolgozni, aztán nyugdíjba menni, hogy több időt szentelhessek az emberi gondoknak, többet tudjak végezni a társadalmi funkciókban. Sogor József, a termeluszö- vetkezet agronómusa: — 1800 holdon gazdálkodunk, 450 termelőszövetkezeti tagot számlálunk. A nagy létszámból csak 137-en aktív dolgozók, a többi nyugdíjas, eltartott. Jól kézben kell tartanunk a termelőszövetkezetet, hogy továbbra is tudjunk fizetni évente a tagoknak 22—24 ezer forintot. Örömöket, '.'ondókat talál- tunk Honion. Hétköznapi drö* aioket, hétköznapi gondokat* Ami a községben nagy gond, az a megye gondjai között elenyészik. Ami a segítést illeti, „ problémák megoldásában a falu a legkisebb segítséget is nagy kézfogásnak erezné. Az oldal összeállításához Pádár András Komán Dénes és Vincze Istvánná írták az anyagokat, a fényképfelvételeket Román Dénes készítette. A bejelentett panaszokat Tóth Lajosné továbbítja az illetékesekhez. A jövő héten Nógrád községbe látogatnak újságíróink bogy bemutassák a falut ol vasúinknak.
