Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

f A közelmúltban legfelsőbb államhatalmi szervünk, leg­főbb törvényhozó testületünk, az Országgyűlés törvénybe ik­tatta a jövő évi költségvetést. Kormányzatunk jóváhagyta az 1969/70. évi fejlesztési-be­ruházási eszközöket, közgaz­dasági szabályozókat. Megyénk államhatalmi szerve, a megyei tanács és a végrehajtó bizott­ság most készíti a megye sajá­tos területi költségvetésének és a várható fejlesztés lehe­tőségének tervjavaslatát. E témában kerestük fel Illés Miklós elvtársat, a Nógrád. megyei tanács vb elnökhelyet­tesét. — Mit tudhatnánk meg a megyei tanács Fejlődésünk az elkövetkező években is biztató Illés Miklós, a megyei tanács vb elnökhelyettese nyilatkozik plénumának döntése előtt a III. ötéves terv utolsó két évének vár­ható fejlesztési-fenntar­tási lehetőségeiről, a most készülő tervjavas- lat tartalmáról? — Természetesen mindent, ami a tervjavaslatban szere­pel. Azért ilyen egyértelmű a válaszom, mert a reform utá­ni időben is, gazdasági tevé­kenységünkben, gazdasági döntéseink előkészítésében alapvetően erősödött a de­mokratikus centralizmus. Ez az elv következetes al­kalmazása jellemzi a most el­készült tervjavaslatunkat is. Fontosnak tartom, hogy a demokratikus centralizmus el­vét és módszerét a gazdasági élet területén az emberek jól értsék és megfelelően alkal­mazzák. Fontosnak tartom azt elsősorban azért, mert a meg­növekedett önállóság és dön­tési jogkör sem alapulhat szubjektív érzéseken. Nem le­het tehát akármit akarni, a reform önmagában még több pénzt nem jelent, jóllehet a szükségletek mindig elöljár- nak. — Tudomásunk szerint pal rendelkeznek. Az egyik az úgynevezett fenntartási-mű- ködésj kiadások előirányzata, pénzügyi terve, hagyományos nevén: a költségvetés. A másik, -a nem termelő ágazatok fejlesztésére szolgá­ló pénzalap, köznyelven szól­va a beruházások pénzeszkö­zeinek forrása. Ügy a költség- vetést, mint a nem termelő ágazatok fejlesztését a megyei tanács január közepéig tár­gyalja. — Most amikor a költségve­tési pénzalapok megteremté­sének, a bevételi forrás adta lehetőségek kihasználásának van elsődleges szerepe a ter­vezési munkában, azt mond­hatom — az elkészült költ­ségvetési tervjavaslat bevételi oldalról —, hogy annak alaku­lásában egy egészséges növek­vő tendencia figyelhető meg. Addig, míg 1968-ra csak­nem 454 millió forint állt a költségvetés bevételi oldalán rendelkezésre mint felhasznál­ható összeg, most az 1969. évi tervjavaslatban több mint fél- milliárd forint. Ha 1968-at száznak vesszük, akkor a nö­vekedési ütem 1969-re 10,2 százalék, 1970-re pedig 12,3 százalék lesz. Első olyan tervjavaslat ké­szült most. amelyben a bevé­teli források két évre. a fel­használási oldal pedig az elő­írt részleteiben csak 1969-re kerül jóváhagyásra. — Hogyan alakul az 1969, évi költségvetés felhasználási területe? a tanács két Összefüggő. — egymást kiegészítő pénz­ügyi alappal rendelke­zik. Hallhatnánk ezek közelebbi, konkrétabb tartalmáról? — Valóban, a tanácsok két egymást kiegészítő pénzalap­Ami a volument illeti, természetszerűleg azonos lehet a bevételi oldalon megterve­zett és majd a realizálás során remélhetőleg túlteljesített ősz­szegek nagyságával. Szerkezet vonatkozásában az mondható el. hogy nincs az 1969. évi költségvetési tervjavaslatnak olyan ágazata, amely úgy ter­jedelmében. mint hányadában ne növekedne az előző évek­kel szemben, kivéve az igaz­gatási ágazatot, mely pozitívu­ma és jellemző sajátja a szo­cialista költségvetésnek. Leg­nagyobb súllyal a szociális, egészségügyi és a kulturális ágazat foglal helyet a kiadá­sok között: csaknem 290 mil­lió forint előirányzattal, mely az összes kiadások 60,4 száza­lékát képviseli. Az előirányzatok mögött olyan szép és nemes feladatok húzódnak meg, mint az itt élő emberek egészségéről, szociá­lis ellátásáról való gondosko­dás, a fiatalok és felnőttek ta­nulni és művelődni vágyásá­nak reális kielégítési lehető­sége. Ma már megyénkben min­den 10 000 lakosra 56,3 gyógy­intézeti ágyat tudunk fenntar­tani az országos 52,6-tal szem­ben. Jónak mondható a kör­zeti orvosi ellátottságunk. Me­gyei átlagban 2788 személy jut egy orvosi körzetre, míg országosan 2841. Nem lehet viszont jónak ítélni a szakorvosi rendelés te­rén az ellátottságunkat. Az 1000 lakosra jutó szakorvosi órák száma országosan 2,7, megyénkben ez a mutató csak 2,3. Még nehezíti a helyzetet a kedvezőtlen elhelyzési körül­mény — különösen Salgótar­ján városban —, mely az amúgy is alacsonyabb ellátott­ságot még rosszabbá, zsúfolt­tá teszi. Sajnos e helyzeten csak a IV. ötéves tervben tu­dunk segíteni. Bölcsődei férőhely ellátott­ságunk áz 1000 bölcsődés korú gyermekekre jutó országos 94 férőhellyel szemben 60,4. A fejlesztés elhatározása előtt, tekintettel az anyasági segély bevezetésére, természetesen alapos felmérést kell végezni a tényleges igényre. Az óvodai férőhely ellátott­ság megyei szinten megfelelő lenne, azonban a férőhelyek területileg nem ott állnak rendelkezésre, ahol az igény jelentkezik. Emiatt egyes tele­püléseken — elsősorban a vá­rosokban és a nagyközségek­ben — az igényeket nem tud- juk kielégíteni, míg más tele­püléseken a férőhely-kihasz­náltság alacsony. Vannak tennivalók az álta­lános iskolai napköziotthoni ellátás bővítése tekintetében is. Országosan a tanulók 14,5 százaléka, megyénkben 11,7 százaléka részesül napközi­otthoni ellátásban. A két vá­ros ellátottsága e tekintetben 30 százalék körül van, maga­san fölötte mind az országos átlagnak, mind a megyei jogú városok ellátottságának, ahol ez 20—23 százalék között mo­zog. Minimálisan jobb az or­szágos átlagnál az általános iskolai osztálytermekkel való ellátottság. A meglevő intézményeink­ben nyújtott ellátási színvo­nal (ráfordítások) tekinte­tében átlagosan mind a szociá­lis-egészségügyi, mind a kul­turális ágazat területén az or­szágos átlag fölött vagyunk. Megyénk a tizenkilénc megye között az egészségügyi ellátást tekintve a 8., oktatási intéz­mények ellátottsága vonatko­zásában 6—7. helyen áll. E két fontos ágazat mellett szólni kívánok még a gazdasá­gi ágazat tartalmáról, mely ugyancsak jelentős fejlődést mutat; az 1969. évi előirány­zat csaknem 70 millió forint. Itt kerülnek előirányzatra az utak. hidak, járdák, terek, parkok, közvilágítás fenntar­tása. belső6égl vízrendezés, lakóhelyek szépítése, rendezé­si tervek készítése stb. Ezen az ágazaton belül csak az utak fenntartására 10 millió forint­tal többet irányoztunk elő, mint a korábbi években. A já­rási székhely-községek közül 1968-ban Pásztót és Rétságot kezelték kiemelten. Most Szécsény község kapott e he­lyen 1970-re 4,5 millió forintot a normál költségvetésen fe­lül, mely községszépítésre, egyéb kommunális feladatok megoldására szolgál. Zsolt, Tamás, Attila... Karmen, Claudia, Mónika... Beszélgetés egy év anyakönyvi bejegyzéseiről Születés... házasság... ha­lál. Az ember életének három legfontosabb állomása. Meg sem tudnám mondani, hánya­dik év-végen írom le ezeket a sorokat S magam is örököl­tem mar. mert ifjú riporter- „„ . ’ isAnt h-™.Ab.hi nappal az ev — Mit mondhat tehát az 1968-as évről. — Nézzük sorra az állomá­sokat. A salgótarjáni anya­könyv december 29-i „mér­hetem, hogy az esztendőben betegség, újabban, különösen igen sok fiú-lány ikerpárt je- bányászoknál, kohászoknál, gyeztünk be. nehéz testi munkásoknál ahogy — Sok szó esett utóbbi idő- tapasztalom az úgynevezett ben rádióban is az utónév-vá- ökörszív, az erős mértékű teh'át'két lasztás problémáiról. Történt-e szívnagyobbodás, hivatalos zá- változás ebben? jegy- — Az a kötelességünk, hogy ii - < /■ , i - t , zett be. Tavaly több gyermek- a különböző nemzetiségű pol- //HZUSSllf* tOMlllCCSüI sem valók meg tőle. Immár áldással büszkélkedhettünk, Bárok óhaját figyelembe vá­mért pontosan 1643 újszülött ve magyar eredetű utóneve- — Milyen érdekesebb ese- neve került lapjainkra, bár hét jegyezzünk be. Így még inényeit tartja emlékezetben az év utolsó napjai még hoz- mindig tart az Annamária — az esztendőnek? hatnak némi „eredményjavu- Anna, Mária vita, s hogy ne — Mi kötöttük meg a há­lást”. örvendetesen növeke- könyveljünk olyan nemre fél- zasságát egy szovjet textil- dett viszont a házasságköté- reérthető utóneveket, mint a mémöknőnek és egy salgótar- sek száma. A tavalyi 302-vel Jácint. A virágnevek általa- jani építészmérnöknek, egy szemben az idén eddig 387 pár ban leánygyermekeknél hasz- erfurti egyetemistának és egy mondta ki a boldogító igent, nálatosak és ismert például, salgótarjáni ' kislánynak, aki A múlt évi 110 névadó ün- hogy egyik fiatal színművé- most szintén az erfurti egye nak, az anyakönyvi hivatal. n seggel szemben ebben az szünkről olvasva a Jácint név temre jár. A legérdekesebb Vaskos és „mindentudó” köny ... ........ . - - - - ­k ént, korábbi pályatársaktól, , ....... . kölcsönöztem” át, s azóta magaménak érzem a gondola tot: születés, házasság, halál: az ember életének három leg­fontosabb állomása. Kevesebb újszülött Az állomás pedig, ahova a stációkról a jelentések befut­vek sorakoznak itt a bölcső­től a koporsóig, s őrzik száza­dokon át az embert — elmú­lás után is. évben 108 névadót tartottunk, a halálozási anyakönyv ada­tai egy esztendő alatt 460-ról 559-re növekedtek. Ennek vi­szont az is magyarázója, hogy Valamikor a Domus His- 1968 január elsejétől nálunk toria szolgáltatta a forrást, könyveljük a zagyvapálfalvi megtudni: ki, mikor született, adatokat is, s az új megyei házasodott, halt meg, — ma kórház Nógrád minden ré- az állami anyakönyvi hivatal széből fogadni tudja a bete- tartja számon életünk legfon- geket, így a szomorú esemé- tosabb mozzanatait. nyék bejegyzése sok esetben Balázs Sándornéval, a Sál- Salgótarjánra vár. gótarjáni Városi Tanács anya­könyvi vezetőjével beszélge- y «, ., tek 1968 utolsó napjaiban. A tlUmC Vßiff lUIiV. ond- ^ vaskos könyv lapjain mond hatni az esztendő egésze előt­tünk áll. — Ez a hely, ahol mindent tudnak az emberről? — kér­dezem. — Legalább is azt — mond ja — ami a három legjelen alapján a nagyközönség so- azonban Forgony Margit üveg­káig nem tudta: fiú-e avagy gyári dolgozó és Alaoui Ma­lány. hamed Kabir marokkói fia­— Jelenleg mik a legnépsze- talember házasságkötése volt rűbb nevek? novemberben. A vőlegény a- Inkább divatos neveknek Liverpool Cirkusz artistája, s mondanám. És elsősorban a a szertartás angol tolmács se leányoknál. A fiúk mostani- W-tsegevel történt. ban nagyon gyakran Zsoltok, Utolsó kérdésem már csak Tamások, Péterek, Andrások, személyes természetű: Attilák, a lányoknál sűrűn — Mit vár az anyakönyvve- választják a szülők a Karment, zető az új esztendőtől? a Claudiát, a Mónikát, a Bei- — ^ növekedő város a szér­iát, az Adriannt, az Andreát, tartások intézésében is kinőt­A halálozás leggyakoribb te régi kereteit. A jelenlegi okát kérdezem az anyakönyv- rendkívül szűkös. Űj házasság­tapasztalata a születések hő­vezető asszonytól. Ezt mond- kötő-teremre volna szükség. — Mi az anyakönyvvezető ja; i Ez az anyakönyvvezető óha­— Most is, mint az elmúlt ja. De addig is, amíg e vá­esztendőben leggyakoribb ál- gyám teljesülhet, kívánom, — A leány- és fiúgyermekek dozatát a rák szedi. A tüdő- hogy minél több születést, hú­szamat megállapítani nehéz- vész, mint egykori népbeteg- zasságot, s minél kevesebb kés feladat volna, hasonlóan ség szinte elenyésző. Annál gyászt kelljen lapjainkra ve­tősebb történés az ember sor- á szép számú ikerszületéseket többet előforduló halálok az zetni. sában. is, — azt mindenesetre közöl- érrendszeri betegség, a szív- (barna) — A nemtermeló ágaza­tok fejlesztése, beruhá­zása területén milyen feladatok és lehetőségek vannak még hátra a III, ötéves terv utolsó két, ság községek esztendejében? — Az 1969-1970. éveknek kü­lön jelentőséget ad az, hogy egyrészt a hatékonyabb, a szükségletekhez jobban alkal­mazkodó fejlesztési politiká­val ötéves tervünk sikeres tel­jesítését segítjük elő, másrészt ezen időszak tapasztalatait értékelve biztosítjuk az IV. öt­éves terv és távlati célkitűzé­seink jó megfogalmazását, a megvalósítás alapos előkészí­tését. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésének eddi­gi tapasztalatai bizonyítják tanácsi vonatkozásban is a gazdálkodás új rendjéből szár­mazó előnyöket. A , tendenci­ák értékelése, a tapasztalatok hasznosítása, tovább javíthat­ja az 1969-1970. évek gazdál­kodásának hatékonyságát, fo­kozottabban elősegítheti a ta­nácsi önállóság gyakorlati ki­bontakozását. Az első év ta­pasztalatai figyelmeztetőek is és több problémát vetnek fel. Járási tanácsaink még nem törekedtek a hatáskörök to­vábbadására, s ennek követ­kezménye, hógy községeink önállósága, tervező munkája sok vonatkozásban formális. Az 1969/70-es években bátran tovább kell adni a községi ta­nácsoknak a döntési jogot, hangsúlyozva az azzal járó felelősséget. Az 1969—1970-es évek fej­lesztési feladatainak meghatá­rozásánál a III. ötéves terv megvalósítását kívántuk első­sorban biztosítani és az ezek­hez szükséges anyagi eszkö­zöket terveztük. A megye 1969-1970. évi fej­lesztési feladatainak megvaló­sítására 345 millió forint áll rendelkezésre, a bevételi olda­lon. Figyelembe véve az 1966— 1968- as évek teljesítését, ez az előirányzat azt jelenti, hogy szinte valamennyi ágazat je­lentős túlteljesítése biztosított — forint fedezet oldalról. Kétségtelen, hogy az elő­irányzatok túlteljesítésében az órtöbbletek is szerepet játsza­nak, azonban ez az eredményt nem csökkenti. Ugyanis már 1968 végén, amikor az építő­ipari árváltozásoknak még kisebb a volumene, az öt évre tervezett fejlesztési elképzelé­sek 87,5 százalékát teljesíteni tudjuk. Az új gazdálkodási rend­szerben fokozott jelentősége van a helyi forrásoknak, azon­ban a megnövekedett saját be­vételek sem biztosítják a cél­kitűzések mgvalósítását. A ta­nácsi terület jellege miatt ezért továbbra is központi hozzájárulás szükséges, mely meghatározó a fejlesztési alap nagyságára, a feladatok meg­valósításának biztosíthatósá­gára. Elsősorban a célcsoportos beruházások fogalomkörébe tartozók fedezetére szolgál az állami hozzájárulás, mely 1969/70. években a fejlesztési források 54,3 százalékát te­szik ki. Tanácsainknak lehetőségük van arra is, hogy a nem taná­csi szervektől beruházási esz­közöket vegyenek át. Bár ez feladatnövekedéssel jár — de érdemes —. mert hozzájárul a terület ellátottságának javítá­sához. E vonatkozásban job­ban szervezett, körültekintőbb koordinációs munkát kell vé­gezni. Az eddigiek során kü­lönösen városaink éltek e le­hetőséggel. A későbbi évek fejlesztési alapjának megelőlegezéseként az 1969-1970. évek lehetőségei­nek növelésére mintegy 20 millió forint bankhitel felvé­telét tervezzük. Ez volumené­ben reális, teljesíthetősége az 1969— 1970 évek hitellehető­ségeitől. hitelpolitikai irány­elveitől függ. — Milyen konkret beru­házások valósulnak meg a Hl. ötéves ter> utolsó két évében? —A párt- és tanácsi határo­zatoknak megfelelően tova. j- ra is legfontosabb feladatunk­nak tekintjük a városok és a járási székhely-községek, faiu- körzet-központok fejlesztését, a jelölőgyűlési javaslatok megvalósítását, számításaink szerint az utóbbiak mintegy 65 százaléka a III. ötéves terv végére megvalósul. Ennek kapcsán több olyan terven felüli beruházásokra is biztosítunk forintfedezetet, mint Pásztó, Szécsény és Rét­szenny víz-csa­tornázása, új középiskolai tan­termek építése. A célcsoportos beruházások megvalósítása a következő két évben is alapvető célunk. Legnagyobb volument a lakás­fejlesztés képviseli. Az összes beruházás 33,8 százalékát te­szi ki. Azt terveztük, hogy a III. ötéves tervben, 1410 taná­csi bér, és szövetkezeti lakást építünk. Az anyagi eszközök tanácsainknak rendelkezésére állnak a terv teljesítésére. Számításaink szerint 1444 la­kás épülhetne meg a biztosí­tott keretből, tehát az elő­irányzatnál 34-el több. Várha­tóan azonban a teljesítés csak 93 százalékos lesz (1310 db). A lemaradást Salgótarján város­ban a garzonházak tervszállí­tási és területelőkészítési ké­sedelme okozza. A tervezett hat törpevízmű helyett hetet építünk. Azt terveztük, hogy a köz­műves ivóvízzel ellátott lako­sok arányát az 1965. évi 15,8 százalékról 1970-re 19,3 száza­lékra emeljük, s becslésünk szerint e mutató 1970-ben 20,6 százalék lesz. Az elkövetkező években kü­lönös gonddal kívánunk fog­lalkozni a víz- és csatorna­ellátottságunk fejlesztésével. Legfontosabb feladat a víz-, és szennyvíztársulatok szer­vezésének meggyorsítása. A középiskolai tanterem é* műhelyterem építésére 1969— 1970. években ötmillió forintot terveztünk fordítani és ezzel ötéves tervi előirányzatunkat is túlteljesítjük. A tervben szereplő 32 tanteremmel szem­ben 36 tantermet és öt mű­helytermet építünk. A sütő­ipar fejlesztése az 1969—1970. években cécsoportos beruhá­zás/ Megépítjük az 1,1 vagon kapacitású pásztói kényérgyá- rat és végrehajtjuk a salgó­tarjáni 2. számú üzem re­konstrukcióját. Az egészségügyi és szociális ellátás területén az öt évre tervezett forint előirányzatot várhatóan 122,7 százalékra tel­jesítjük, 1969—1970-ben fel­épül a 16 munkahelyes ba­lassagyarmati rendelőintézet, elkészül 4 körzeti fogorvosi rendelő, 65 bölcsődei férőhely. Terven felül megkezdjük Sal­gótarjánban a megyei rende­lőintézet építését. A kulturális ellátásra vo­natkozó terveink szerint 1970- re az 1000 óvodás korúra jutó férőhelyek számát 575-re irá­nyoztuk elő. Az óvodás korha­tár leszállítása következtében azonban a fórőhelyigény megnövekedett és az ellátott- sági mutató is a tervezett alatt, 570 körül alakul. Az ál­talános Iskolai, egy tanterem­re jutó tanulólétszám előnyö­sen változik, várhatóan 30,2 fő lesz. Ebben az általános isko­lai tanulók számának csökke- névse is szerepet játszik. A népművelés intézmény- ellátottságának javítására folytatjuk a községi művelő- désiház-hálózat kiépítését. összefoglalva: mind a költ­ségvetési, mind a beruházási tervjavaslatról az a vélemé­nyem, hogy a helyi bevételek minden forrásának várt növe­kedése, a lakosság társadalmi munkájának jobb megszerve­zése, a különböző szervekkel való jobb koordiánció feltét­len azt eredményezi, hogv a tervezett fejlesztési és fenn­tartási feladatok hatékonyab­ban magasabb szinten való­sulhatnak meg a tervezettnél. A kapott válaszokból le­vonhatjuk azt a következte­tést, hogy 1969. januárjában, amikor a megyei tanács tagjai döntenek a költségvetési és beruházási feladatokról, egy­idejűleg a párt gazdaság- politikájáról és általában po­litikájáról is szavaznak. Somogyvári László | NÓGRÁD — 1968. december 31., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom