Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

...Es utat nyitoífam az életnek... Karácsonyi ajándék Együtt hárman: Merényi főorvos, Juditka és a kis újszülött, Ottó Néma csent Nesztelenül su­hannak az ápolónők. Gyógyí­tó nyugodtság mindenütt. To­lókocsi gördül ki a kórterem­ből. Fekete hajjal szegélyezett, szép arc a hófehér párnán. A műtős óvatosan tolja a szülő­szoba felé. Árnyékuk a falat simogatja, ahogy elhaladnak a hatalmas ablakok mellett. Az asszonyka megfogja a takaró alatt fájó, édes terhét. Merényi főorvos szülés le­vezetésére készül. Ki tudja, há­nyadszor. Sterilbe öltözik, ke­zét az asszisztensnő felé nyújt­ja: esetten a gumikesztyű. Még megmozgatja ujjait, és indul a műtőbe. Bátorítóan, szeretettel néz a fiatalasszonyra, ö segí­tette a világra huszonnégy év­vel ezelőtt. .. .Kora nyár volt. Néhány napja nem hallottunk ágyú­dörgést. Szokatlan csend volt az utcán. Csak néhány katonai autó türelmetlenkedett. Béké­ben reménykedett a kórház. Egyedül voltam a szülészeten. Állandóan talpon. kimerül­tén . . — Mikor hozták be Judit­kát'' — kérdezi a főorvos. — Délelőtt. Gépkocsival, fő­orvos úr! ...Édesanyját szekérrel hoz­ták az utolsó percekben. Nem tudom, ki szenvedett jobban, az eszméletlen asszony vagy az aggódó férj ... A főorvost ismét felébreszti a jelen. A szülés előtti vizs­gálatok eredményét nézi: két­hetes túlhordás, jó fekvésű, erős, fejlett magzat. Császár- metszés a biztos. Int az altató orvosnak: — Kezdődhet. Ismét gondolatokba merül. __Juditka édesanyját a se­bészetre vitettem. Csak ott volt műtő. A magzatnak rossz volt a fejtartása. A megszo­kott módon nem tudott volna világra jönni. Anyja is rá­ment volna. . Nővéreket ke­restem, asszisztálni. Míg jöt­tek, készültem, hogy hama­rabb kezdhessük. Hallottam: a férj idegesen jár a folyosón ... — Főorvos úr, kész... — szakítja meg a főorvos gondo­latait az altató orvos hangja. Juditka arca kisimult. Al­szik. A műszer skálája mély narkózist mutat. — Műtéti felületet még egy­szer sterilizálni. .. .Féltem, hogy az újszülöt­tel komplikáció lép fel. Ha baj van a gyerekkel, s rajta segítek, az anya... Ha meg­mentem az anyát, s a gyermek hal meg ... Nem halhat meg. hegyen már elég a halálból... Utat nyitottam az új életnek... — Szikét — szól a főorvos, b biztosan fogja a csillogó kést. Ahol ősz haja elhagyta homlokát, apró verejtékszem­csék ülnek rá a munka izgal­mától. De keze nyugodt. Sze­me izzik, a műtét kékes fénye csillog tükrében. Miközben biz­tos kézzel vág, tovább foly­tatja emlékezését: — A gyermekkel nem volt komplikáció. Szép, egészséges. eleven volt. Amikor felsírt, a folyosón az ideges léptek za­ja elhalkult... Az altatás megkezdése óta a második percben járunk. Elő­készítik a magzatélesztő gépet, mindenre felkészülve. Még egy ügyes metszés és Juditka szíve alól kiemelik féltve hor­dott kincsét. Felhangzik az első sirás, a gyermek piciny tüdeje először telik meg levegővel. A főorvos összenéz asszisztensével. Arcát szeméig maszk takarja, mo­solya nem látszik, de rszótlan tekintetét még a frissen esett hó módján fehérlő műszerek is értik. Már csak a metszés he­lyét kell összevarrni. Varrófonalat kér. .. .Varrófonalat... Az ápo­lónő ijedten kapta kezét á szájához. Falfehér volt. — Varrófonalat — ismételtem. — Varrófonal... Nincs, doktor úr. — Hideg verejték öntött el. Kezem remegett. Kintről is­mét hallatszott a nyugtalan­ság ... Juditka már ébredezik. A főorvos az utolsó öltéseket köti. Minden öltéshez külön fonál sorakozik a hófehér asz­talon. Mire a seb összeforr, addigra a fonal is elolvad, fel­szívódik a testben, mint a tápanyag. Még egy öltés és leragaszt­ják a varrás mentét. — Hogy is volt tovább? ...A szekrényhez. Kiszőrat- tam belőle mindent. Egyre idegesebben, egyre reményte- lenebbül. — Fonalat, a föld alól is. — Közben figyeltem az asszonyt. Már ébredezett. Catgut sehol. Egyik nővérrel kirántottam a polcot. Egy köteg esett le a vatta közé. A nővérek felsó­hajtottak .. . összevarrtam az édesanya sebét... Huszonnégy éve ... Ügy tűnik, mintha teg­nap történt volna. A gyemnek, a háború nyomorúságai között kihordott pici Juditka most már szintén édesanyaként van a kezeimben ... Juditka szeme nyitva. Még kábult egy kicsit. De már hall­ja, amit a nyilvántartónak diktálnak: — Heinz Frigyes és dr. Ko­vács Judit fia... Hogy fog­ják hívni a kisfiút, Juditka? — kérdezi az orvos. — .. .Ottó... — az anya, arcán boldog mosollyal elal­szik. A folyosón dr. Kovács Ju­dit édesanyjának és férjének kérdő tekintetével találkozik a főorvos. — Gratulálok — szorít ke­zet velük Merényi doktor, — Mindketten jól vannak. Ka­rácsonyra otthon lesznek. Az édesanya leányát és uno­káját, a férj feleségét és kis­fiát köszöni az orvosnak. Román Dénes MÁR VÉGEZTEM a dol­gommal, kifelé indultam az üzemből, amikor egy hang megállított. Megfordultam. Fi­ligrán termetű, kék munka­köpenye« asszonyka sietett utánam. — Ne tessék már haragud­ni. szeretném megkérdezni, mi a módja betenni az újságba egy köszönetét... — Van ilyen hirdetése a lapnak, köszönetnyilvánítás. Felkeresi a... —De én nem hirdetésre gondoltam, jól is nézne az ki! — és zavartan elnevette ma­gát. — Hogy is mondjam? Tu­lajdonképpen arról van szó. hogy a Samu doktornak sze­retném megköszönni azt a karácsonyi ajándékot, amely­ért tavaly, és különösen az idén neki tartozunk hálával. Most rajtam a sor, én jöt­tem zavarba — Ne haragudjon, ajándé­kot nem szokás valakinek új­ságban megköszönni, ha­csak. . Közbevágott: — Hát éppen arról van szó. hogy hacsak... Vagyis egy nagyon nemes cselekedet... Igaz, nem nagy ember kapta az ajándékot... — értette meg ellenkezésem okát, s egyszerre iehamgolttá vált. Most már kíváncsivá tett. A fülünk mellett rettenetes hangerővel bömbölt egy gép, csendesebb műhelysarokba invitáltam. — Miről van szó? — kérdez­tem. — Tetszik tudni — sóhajtott nagyot az asszony —, az én uram ivott. Amúgy rendes ember, de ha berúgott, rabiá- tus lett. én hívtam a rendőrt, az azt mondta neki, ha nem változik meg, elvi tétjük az el* vonóba, Balassagyarmatra. Erre a férjem kiböki, nem kell őt vinni, elmegy ő maga is, azt hittem elesek a csodál­Hasznosan töltik a téli szü­netet a nógrádi pajtások és ifjúvezetők. Néhány hétre út­törők szállják meg az ereszt- vényi turistaházat. December 27-én nyolcvan nógrádi őrsve­zető továbbképzése kezdődik, ezzel egyidőben a kiváló ifjú­vezetők is ott adnak találko­zót egymásnak. A két csoport egyidőben történő továbbkép­zése jó alkalom a kölcsönös tapasztalatcserére is. Január másodikán kezdődik és öt napon át tart Ereszt- vényben az úttörő-sportveze­tők téli továbbképző tábora. kozástól, de már sürgetett is a buszhoz. A kórházban meg nem akarták felvenni! A Sa­mu doktor erre azt mondta, ha valaki önként jelentkezik, és ilyen nem sok ember van, akkor azt fel kell venni. Fel is vették a férjemet, és azóta nem iszik — darálta egyszusz- ra, láthatóan megkönnyebbül­ve, hogy sikerült végre el­mondania. Én azonban még mindig nem esészen értettem, mi az én feladatom. — Mikor történt ez az eset? — puhatolóztam. — TAVALY, KARÁCSONY ELŐTT. Tetszik tudni — sie­tett a szóval, látva, hogy is­mét elbizonytalanodom —, éppen ez az, hogy karácsony előtt volt, mint most. És tud­tam, ha akkor nem veszik fel, talán sosem vállalkozik töb­bé. Pedig mégis más, ha vala­ki önként megy, s nem erő­szakkal visizik .. — Hogyan kapott rá a férje az ivásra? — Rossz társaság. Ahogy ez már lenni szokott — legyint. — A brigádban az volt a di­vat, hogy a brigádvezetői pót­lékot minden fizetéskor elit­ták, S részegen ocsmány sza­vakkal mocskolt... Ütött is bennünket. Később brigádve­zetői vizsgát tett, mert jó munkás. De a pótlék elivását saját brigádjában sem hagyta el. Aztán jött az otthoni cir­kusz, majd két—három nap ivás után; betegszabadság. Emlékszem rá, egyszer már nagyon odavoltam, műszak után megint nem jött haza. Fizetésnap volt akkor is. El­szaladtam a kocsmába. Ott találtam, a művezetőjével ivott. Én neki a művezetőnek: „Ide figyeljen” — mondtam — „Én is gyári munkás vagyok, tudom, mi a szabály, és most már azt is tudom, miért iga­zolják a férjemnek a részeg­ség utáni betegállományt. Mert magával iszik. Hát vegye tudomásul, ha megtudom, hogy még egyszer igazol egyet­Erre a tanfolyamra a megyé­ből ötven pajtás érkezik a turistaszállásra. Közöttük lesz­nek azok is, akik a soron kö­vetkező országos téli olimpián megyénk úttörősportját képvi­selik. Mint ismeretes, decem­berben Szombathelyen rende­zik meg az országos úttörő sakk- és asztalitenisz-verse­nyeket. Megyénk legkiválóbb úttörő sakkozói és asztaliteni­szezői is Eresztvényben ké­szülnek a versenyekre. Érde­kes: az idén először indul or­szágos úttörő sakkversenyen nógrádi kisdobos. len napot is a férjemnek, én magát feljelentem...! — Aztán mi történt? — ATTÓL KEZDVE VALÓ­BAN nem igazolták a férjem hiányzásait. A művezető biz­tos megijedt, hogy feljelentem, A férjemtől elvonták a nye­reségrészesedés huszonöt szá­zalékát, megvonták a regge- lipénzt meg ilyesmit, össze­számoltam, az én ijesztésem abban az évben vagy kilenc- száz forint kárt okozott ne­künk. De nem bántam, nem én! Csak célt értem volna. Pe­dig tudom, hogy a férjem ne­vét még a szégyentáblára is kiírták, az ivás, a hiányzások miatt, s azt igen szégyellte. Én is fenyegettem, hogy ennyi év után elmegyek tőle a gyere­kekkel, s ez szíven ütötte, mert a gyerekeit imádja. Fizetés­napkor mégis elvitte a lába a kocsmába! Aztán tavaly de­cemberben történt az, amit már elmondottam. Borzasztó érzés volt az idegosztályra kí­sérni. de még borzasztóbb volt, hogy elutasították: nincs hely! Tanakodtunk, mit tegyünk, aztán megkerestük doktor Samu Istvánt, tetszik tudni, ő ott a főorvos. Azt parancsolta, tessék felvenni, az osztályon majd gondoskodnak ágyról, így lett. Karácsonyra meg szilveszterre szabadságot ka­pott a kórházból, de utána visszament. Nem is tudom, hány hétig volt odabent... — És amikor hazaengedték; nem ivott? — Sem akkor, sem azóta! Pedig most is eljár társaságba. De amikor mások bort meg konyakot isznak, ő csak egy málnát. Gúnyolják is érte né­melyek, de állja. S tudja, az­óta egészen másként élünk. Nincs fölöttünk árnyék. És végre belefoghattunk az épít­kezésbe is. De a gyárban is jól jártak, most nem hiányzik, jobban dolgozik... Hát ezt sze­retném én megköszönni Samu doktornak. Sokat gondolkoz­tam én azon, hogyan tegyem. Nekem annyi pénzem, ameny- nyivel ezt meg lehetne hálál- ii, nincsen, s talán nem is szívesen venné... olyan em­ber ... azt mondják. Azért gondoltam, ha betenné az új­ságba, hogy egy család, amelynek még tavaly is re­megett a szíve, bensője, va­jon, hogy fog viselkedni apu, ha hazajön... az idén kará­csonykor olyan boldogan ün­nepel, ahogyan még sohasem. És ezt a karácsonyi ajándékot mi a Samu doktornak köszön­hetjük. .. AZ ASSZONY NEVÉT, sem férjéét nem írom meg. Dr. Sa­mu István főorvos azonban tudni fogja, kiről van szó. ha ez egyáltalán fontos volna... De egy tavaly még boldogta­lan család mostani szárnyaló öröme: ez a fontos. Csodálatos ajándék. Valami azt súgja, nemcsak ennek a két mun­kásembernek, gyermekeiknek, de az orvosnak... sőt, talán egy kicsit nekünk, mindany- nyiunknak is. Csizmadia Géza Úttörőélet Téli továbbképzés Eresztvényben BUBI is feükesaEiiifíimk SZILVESZTERRE! Tájjellegű minőségi borok, dessert borok, likőrök nagy választékban. Üj áruként ajánljuk: BIBORNEKTÁR csemegebor 0,7 33,60 Ft MUSCAT SOLEIEL csemegebor 0,7 28,60 Ft NOGRAD megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom