Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
Uj év előtt BETLEHEM ESEK Kulturális életünk ereüméniélről és irnnwárol Az óesztendő végén, az új esztendő küszöbén szinte természetes, hogy a számvetés gondolatával tekintünk vissza a megtett útra. Számvetésünk nem öncélú, mert. benne rejlik az újra — az új esztendőre történő felkészülés és ezzel együtt életünk további szépítése. építése. Megyénk életében különösen jelentősnek tekinthető az 19tí8-as év, hiszen az elmúlt év az új irányítási rendszer első tapasztalatait adta. Elöljáróban jó érzéssel állapíthatjuk meg. hogy meggyorsult a megye gazdasági és szellemi életének fejlődése. Az új irányítási rendszer új távlatoknak nyitott kaput. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága által kialakított politika termékenyítőén hatott kulturális életünkre is. A megye kulturális életének fejlődésére vonatkoztatva a legfőbb jellemző itt is a fejlődés ütemének gyorsulása. Az MSZMP Nógrád megyei Végrehajtó Bizottságának 1965 novemberi határozata, annak végrehajtása elősegítette kulturális életünk egéá szén belül a közművelődésügy jelentős fejlődését,. A közmű- velődésügyi munka színesebbé. változatosabbá vált tartalmában és formáiban egyaránt. £gy a dolgozók ma már nagyon is differenciáltan jelentkező igényeit hatékonyabban tudta szolgálni. A nagy történelmi évfordulók megünneplésének előkészítése eredményeként a népművelői munka politikai aspektusa fejlődött. A dicsőséges múlt hősi harcainak felelevenítése, szocialista társadalmi rendünk építésének hagyományai és azok bemutatása mély érzelmi visszhangra találtak, különösen ifjúságunknál és elősegítették a haza, a párt iránti szeretet elmélyülését. Jobban a társadalmi igényekhez igazodott a közművelődésügyi munka tartalma. Ennek eredményeképpen hatékonyabban szolgálta az igények kielégítését is, mint az előző években. Elsősorban az új gazdasági mechanizmus fő kérdéseivel való azonosulást elősegítő munkásakadémiákat, termelőszövetkezeti vezetők és tagok részére biztosított előadásokat emeljük ki, de Itt szeretném elismerni a TIT szakosztályainak igen közhasznú tevékenységét is. Örömmel állapítjuk meg, hogy növekedett a népművelésben aktívan részt vevők száma és az egyes rendezvények látogatottsága. Az ismeretterjesztő előadásokon belül például a politikai tartalmú előadások 367-tel, az azokon részt vevők száma 15 ezerre növekedett az előző évekhez viszonyítva. Jelentős az előrehaladás a megye művészeti életében is. A nógrádi képzőművészeire korábbiakban is jellemző alkotókedv az elmúlt évben tovább növekedett. Szépen fejlődött a két város. Balassagyarmat és Salgótarján, de ezen belül is Salgótarján színházi élete. A Debreceni Csokonai és a Szolnoki Szigligeti Színház művészi élményt nyújtó előadásaira minden résztvevő kellemesen emlékezik vissza. A megye irodalmi élete egyre életszerűbbé válik. A Palócföld immár rendszeresen megjelenő szamai irodalmi életünknek megyénkén kívül is hirt és nevet szereztek. Az irodalmi színpadok számának növekedése, s munkájuk tartalmi színvonala azt bizonyítja, hogy irodalmi életünk fejlődésének a továbbiakban jelentős eszközeivé lehetők. Érdemesnek látszik munkájuk tapasztalatainak összegezése és általánosítása. Mindezek jelentősen hozzájárultak az elmúlt évben a közízlés fejlesztéséhez és a dolgozók igen nagy számának biztosítottak élményekben gazdag, kulturált szórakozást. Igen jelentős és a megye egész lakosságát érinti az egészségügyi felvilágosító munka fejlődése, hatékonyságának növekedése. Az idén a Vöröskereszt rendezésében 1340 előadásban 65 800 hallgató, 228 tanfolyamon 8183 résztvevő kapott színvonalas egészségügyi előadást A fentieken kívül több száz egészségügyi témájú előadás hangzott el a TIT keretében. Ezek eredményeként fejlődött a megye dolgozóinak egészségügyi szemlélete. Különösen fontosnak tartjuk, hogy ennek következtében sokat javult a termelőszövetkezetek közegészségügyi helyzete. Az egészségügyi felvilágosító munkáért elsősorban a Vörös- kereszt sok száz aktivistájának mondunk köszönetét A fentiekben csak körvonalazott és mozaikszerű kép nem tükrözi a közművel ődésügyl munka során elért teljes eredményt. Meg sem kísérelhetjük annak az áldozatos, nem egyszer idegtépő munkának érzékeltetését, amely az eredmények mögött szerényen meghúzódik. Az eredmények elsősorban e munka gyümölcsei. Ügy érezzük, hogy eredményeink létrejöttét jelentősen elősegítette az, hogy a közművelődésügy ez évben kissé társadalmi üggyé vált. Az üzennek. termelőszövetkezetek kollektívái, az intézmények dolgozói a hagy történelmi évfordulók emlékének áldozva, az eddigieknél jobban segítették közművelődésügyi programunk megvalósítását. A színesedő és gazdagodó kulturális élet vázlatosan és villanásszerűen felidézett eseményei bátorításul és ösztönzésül szolgálnak az 1969. évi munkához. A fénypontoknak természetesen árnyoldalai is jelentkeztek, melyek számos tennivalóra intenek. Legfontosabb és legszebb közművelődésügyi feladataink között említendő a politikai, világnézeti ismereteknek a kultúra minden eszközével történő tolmácsolása. Méltó keretet ad erre a következő évben a dicsőséges Tanácsköztársaság 50.' évfordulójának megünneplése. A népünk legdicsőbb korszakára való emlékezés kinek ne dobogtatná meg szívét, s kinek ne növelné jogos büszkeségét. A legszebb hagyományainkra történő emlékezte- tés készteti legjobb kultúr- münkásainkat alkotó szorgalomra. A történészek a megye monográfiáját készítik, s ennek a Tanácsköztársasággal foglalkozó része az év első felében megjelenik. 1969 első negyedévében megjelenik Nógrád megye irodalmi életének negyedszázados fejlődését jól tükröző „Napsütésben” című gyűjteményes kötetünk Erdős István szerkesztésében. Az irodalom munkásai szép- irodalmi mű, játékfilm-forgatókönyv írással állítanak emléket. A honismereti mozgalom keretében lázas kutatómunka Indult megemlékezések, emlékeké gyűjtésére és ennek eredményeképpen fel- idéződnek a dicsőséges múlt helyi eseményei. Az irodalmi színpadok, ifjúsági klubok tevékenysége is arra irányul, hogy a fenti tevékenységeket méltóképpen kiegészítsék. A Tanácsköztársaságról való megemlékezéssel párhuzamosan készítjük elő a hazánk felszabadulásának 25. évfordulójáról szóló megemlékezést, mely már a következő évben is gazdag programot ígér. Fontos feladatunknak tekintjük — és úgy érezzük dolgozó népünk igényli is — megyénk kulturális hagyományainak fejlesztését. E téma megvalósítása is színpompás programot Ígér és méltóan egészíti ki a dicsőséges Tanácsköztársaságról való megemlékezés kulturális programját. A konkrét teendők kidolgozáséba a megyei Népművelési Tanács több — a megye kulturális hagyományaiban jártas — dolgozót kíván bevonná, a növekedő aktivitást és a várható munkát kívánjuk elismerni az eddig rendszeresített díjak számának és értékének növelésével, A jelentős feladatok között tartjuk számon a megye gazdasági szerkezetének módosulása és a munkaidő csökkenése által beállott, új helyzet igényelte kulturális feladatok kialakítását és az új módon jelentkező igények kielégítését. A megye művészeti életének fejlesztése is konkrét, gazdag programban fogalmazódott meg. Országosan is elismert képzőművészeinktől számos új alkotást kap a megye műértő közönsége. Emellett tovább segítjük a képzőművészeti stúdiók fejlesztését — segítve ezzel az újabb és újabb tehetségek kibontakozását. Többet és hatékonyabban kell foglalkoznunk ugyanakkor a községek színház- és filmművészeti ellátottságának fejlesztésével. Ennek fontosságára figyelmeztet az is, hogy a községekben a Déryné Színház előadásainak száma az elmúlt évben jelentősen visz- sza esett. A kiragadott legfontosabb feladatok mellett számos fel nem sorolt tennivaló vár a következő évben a művelődés munkásadra. Köszönetét mondva az ez évi eredményes munkáért, az 1969. évi feladatok megvalósításához tevékeny közreműködésüket leérve, kívánunk kellemes karácsonyi ünnepeket és nagyon eredményes, boldog új esztendőt! Hankó János N a megyei tanács vb elnökhelyettese Irodalmi kiadvány gimnazisták tollából ..Irodalmi emlékek nyomán Nógrád megyében” címmel látott napvilágot a közelmúltban a Madách gimnázium irodalmi szakkörének második kiadványa. Az irodalom iránt érdeklődők valamennyien, — hát még az Alma Mater egykori lakói — szeretettel forgatják a száztíz oldalnyi könyvecskét, hiszen a szakszerűen megformált kis tanulmányokat olvasva, nemcsak új ismeretekhez jutnak, hanem a lelkes, szárnyukat bontogató ifjú irodalombúvárok első eredményes lépéseinek lehetnek tanúi. A szakkör több éve tartó, tudatos, szisztematikus munkával nemcsak irodalombarátokat, hanem szenvedélyes honismereti aktivistákat is nevel, hiszen célja többéit között, hogy szűkebb hazánk, palócföldünk haladó hagyományait, irodalmi emlékeit ösz- szegyűjtve maradandó emléket állítson azoknak az íróknak, költőknek, kul túrpolitikusoknak, közéleti férfi altnak, akik megyéink területén megfordultak vagy éppen innen indultaik el a hírnév útján, E nemes tevékenység gyümölcseként jelen kiadványukban a szakkör tagjai — Leb- lancz Zsoltné tanárnő irányításával — adalékokat nyújtanak Arany János és Madách Imre. kapcsolatához, felelevenítik Bajza József, valamint Móricz Zsigmond nógrádi, pontosabban pásztói, illetve salgótarjáni élményeit, imák a ludányi irodalmi emlékekről,' és közlik Ferenczy Terézmek, a tragikus sorsú szécsényi költőnek néhány, kötetben meg nem jelent művét. Gimnazista leányok és fiúk tollából gyarapodott hát ki e gazdag tartalmú publikáció, és ami a legfontosabb: kutató, gyűjtő és rendszerező munkájuk során ők maguk, a dolgozatok szerzői — Csendes Agnes, Horváth Gabriella, Maring Katalin, Ocsovai József, Szinyei Katalin, Vén Emőke, Végh Katalin és Zeke Ágnes — gazdagodtak igazán. Irodai- mi tevékenységük értékét nem csökkenti, hogy a megjelentetés technikai okok miatt elhúzódott és néhányan közülük már „éretten”, a középiskola padjaiból kinőve kapják késihez a jogos tiszteletpéldányo. Irat Csongrády Béla em először áll így, dermedten az ablaknál. Ilyenkor nem gondol semmire, nem is lenne jó mindig gondolni valamire. Amióta felhúzták az L.-téri házakat, ■ez ég felé tolták a vastag betonfalakat, itt lakik a műtermes, földszinti lakásban. é A nyár óta fokozatosan, észrevétlenül szürkül a környék. letompultak a színek, homályosak a formák, a piac bódéi elvesztették a dimenzióikat. Szürke foltok a tejfehér ködben. A nyár az más, akkor sárga a fény, az ember azt is látja, ami a tárgyak túloldalán van. Az erős világításban szinte áttetszővé változik minden. A férfi háttal áll a szobának. Nincs mit nézni rajta. Az ajtó mellett háromfiókos szekrény. Százéves vagy kétszáz? Nem tartja számon senki. A szekrény lapján szobrok, alig arasznyi — bronzból, égetett agyagból, gipszből készült kis figurák. Ókori görög bölcs, csípőre tett kézzel, térdeplő női akt, balatoni halász, rövid gatyában, fején kajla szélű kalappal. Középütt lehunyt szemű, mosolygó Ady-fej. A komóddal szemben töredezett ajtajú ruhásszekrény, mellette szúrágta festőállvány, rajta barátcsuhás Czigány-önarckép. Egy, a mester tucatnyi barátcsuhás önportréi közül. A kopott bőrfotel előtt asztalka, a falnál sezlon. Primitív barlang. , Olvad. Kora reggel óta tócsák fénylenek a hófoltok között. Fénylenek? Ez is a nyár csillogásából maradt, ezek a tócsák télen soha nem fényesek, de az ember még azokra emlékszik, amelyekben az eget is láthatta. Valahol őriz egy rajzot. A nyárról való, még a ragyogásból, az éles határvonalak, a rezgő levegő, a friss szellők napjaiból. Hat vonal az egész, de arra a hat görbe és egyenes, tussal húzott vonalra mindig szívesen gondol. Kint szürke ■minden, a nyáron sárga volt az egész környék, kékes-lilás az árnyék. A sárgát nem szereti. Nem szereti a színeket, a formákat igen. Az agyagot, a vasat, a fát, a gipszet, a követ, bronzot, a tüzet. A tűznek is van formája, elvont és való. ságos-változó. Az agyag jó. Megfogható, alakítható realitás. A színekben sok a féktelenség, az egyértelmútlenség, az esetlegesség. Lehet ilyen, lehet olyan. Az agyag jó. Jó kéz. bevenni, gyúrogatni. Kis golyócskák gyűlnek a mintázó asztalon, olyanok mint az egérpiszok. Amikor dolgozik, nem figyel ezekre a golyócskákra. A végén, a maradék agyaggal felcsipegeti sorra valamennyit. Kenyérmorzsák. Lent a műteremben meleg van, le kellene menni, és befejezni a gipszfej javítását. Női portré, finom, hosszúkás arc, magas homlok. ívelő orr, az áll gödrös, a hosszú ha) vállon át előre a mellre vetve. Szép haj, szőke. Tulajdonképpen sárga. Hogy van ez? Sárga. Mégis szép? Miért? Zsuzsa, azért. 4 NÓGRÁD - 1968. december 24., kedd \ Eredeti ajándék Egy hete sincs, Zsuzsa beállított a szobrász egy régebbi modelljével. A modell alacsony, kövérkés, de azért jó alakú lány, — színésznő akart lenni. A hangjával volt valami baj. A férfi portréhoz használta, de nem ment vele semmire. Negatív fej, ledobta. — Vetkőzz le... Állj aktot. — Azt már nemi . — Akkor menj gyorsan a fenébe! Elment. Másnap ketten jöttek. A modell és Zsuzsa. Barátnők. Egymás ellentétei. Zsuzsa magas, karcsú, kék nyílt szeme van. — Elhoztam a barátnőmet. Tudod, ő a Zsuzsa, akiről már beszéltem neked. A férfi nem tudta, de azért bólintott. A magas lány úgy mosolygott, mint egy szent, közvetlenül a megdicsőülés előtt. — Mit vigyorog ez? — gondolta dühösen, és leterelte a két lányt a műterembe. — Azt lesi, hasra esem-e, mert olyan szépre sikerült, akár a Madonna? — Szeretném, ha egy hét alatt elkészülne a portrém — csicseregte Zsuzsa. — Karácsonyi ajándék, tudja. A vőlegényemnek szánom, remélem érti? Eredeti ajándék, nem úgy találja? Ó, hogyne! Eredeti. Természetesen úgy találja. Egy hét. „Hát akkor varázsoljunk!" Dühösen nyúlt az agyagba. All az ablaknál és a nyárra gondol. Az a portré régen nem érdekes, tulajdonképpen egyetlen percig sem volt az. Már gipszben áll. Ki kellene javítani a vésőnyomokat. Tegnap este öntötte, éhesen, fáradtan, agyoncigarettázottan. Valamit kifelejtett. A fehér külső gipszburok simán levált, de a belső piros réteg nem akart leválni a pozitívról. Sietni kellett. A nyáron történt. Ugyanígy állt akkor is az ablaknál. Egy lány ment át a játszótéren. Az ivókútnál megállt, lehajolt. Nagyon meleg nap volt, júniusban történt. A lányon szűk volt a szoknya, egészen összepréselte a combjait. Ivott, azután tovább lépett. Nem törölte meg a száját, hagyta, hogy a vízcseppek felszáradjanak. Leült egy padra... Zsuzsa tegnap állt modellt utoljára. A haj mintázásánál „segített” is a szobrásznak. Elkérte a fogas vasszerszámot, és megfésülte a portrét. A férfi hagyta, hadd szórakozzék. Majd kijavítja. Zsuzsa boldogan kaparászta az agyagot. Később majd elmondja mindenkinek — „a haját én csináltam. A mester a kezembe nyomta azt a vas izét, és így szólt: „— Csinálja olyanra, amilyenre akarja...’* Én ilyenre akartam. Nagyszerű, nem úgy találja? És mert Zsuzsa nagyon szép, mindenki „úgy találja", ö is színésznő akar lenni. Ma minden lány színésznő vagy énekesnő akar lenni. Zsuzsa vőlegénye karmester, a menyasszonya szép, tehát színésznő lesz belőle. Tiszta sor. A többi nem érdekes. „B. B.”-re azt mond• ta egyszer Jean Gabin: ,,A teheneimet sem bíznám rá!” — Barom vagyok! — mondta magának, amikor a portrét mintázta, — Miért vállaltam? Azt sem tudom, ki ez a nő? Mi az, hogy Zsuzsa. Két z, két s, egy u, egy a — meg a leje. Kevés egy portréhoz. Zsuzsa nagyon igyekezett. Ügy állt a mintázóasztal mellett, mint a cövek, a szeme sem rebbent. Szerette saját szobrát félig készen is. A szobrász kedvetlenül másolt. „Üres, szét kellene verni. Apró darabokra” — mondta, amikor már fehéren, ragyogóan előtte állt a gipszfej. A lány ma elviszi a portrét. Elviszi, nyersenf vizesen. Holnap már karácsony lesz. „Eredeti ajándék, nem úgy találja?” Vigye csak! Nem tudja, nem a saját fejét viszi. A vőlegény kap egy idegen mosolyt. Eredeti ajándék. A férfi megfordul. Kihúzza a százéves szekrény fiókját, félrelöki a mappákat, ceruzákat, kivágott cikkeket, szobrokról készült fotókat. A rajzot keresi, azt a hat vonalat, amelyet a nyáron kapott el, azon a nagyon meleg júniusi napon, amikor egy lány itt, szemben az ablakkal, átment a játszótéren és leült a padra. Közben eltűnnek a szintelen-fényte- len tócsák, a levegő felszippantja a ködöt, és sárgára vált, e bódék sarkai élesen kirajzolódnak. Itt a rajz, a vonalak görbén és egyenesen kulcsolódnak egymásra, újra látható az a mozdulat. Tudja, ha most kinézne a szürkeségbe, megláthatná a lányt is. A víz sem száradhatott fel még a szája sarkából, néhány perce történt minden, a mozdulat sem tört szét, ott van a lányon — nyújtózás, napozás, napra felejtkezés. Ez és még valami. A mozdulat azt mondja: élet, jó az élet,'meleg, jó a meleg, szépség, fiatalság — jó fiatalnak lenni. i kell javítani a gipszfejet. Zsuzsa bezengte a vőlegényének: „Eredeti ajándékot kapsz tőlem, édes..'. Te is úgy találod majd. Egészen eredetit.” „Milyen hosszú dereka van! A nyaka szép. Karok, lábak, mellek,, persze szép, hűvös mellek. Barna bőre feszül”. A férfi nézi a vonalakat, azután lemegy a műterembe, gipszet kever a félbevágott gumilabdába, kijavítja a portrét. „Porcelán fül. Vihetik.” Félre állítja, kézbe veszi a rajzot. Hat vonal. Nézi. Testéből karjába terjed a bizsergés, megvárja, amíg az ujja hegyén kipattan. Mosolyog. Vázat csinál, agyagot markol, felrakja a barna, fényes bőrű feszülő karokat, lábakat, testet — a napbanéző fiatalságot. Pataki László
