Nógrád, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-19 / 297. szám

k^r/űlnoit Érdekvédelem a Nagybátonyi Szolgáltatónál A SZAKSZERVEZETI MUN- munkások minőségi cserélődé- akárcsak abban a kérdésben: Ka sokoldalúságáról, szépsé- se okoz sok gondot. Kevés a mi a különbség az üzemírnok géről és a velejáró gondokról segédmunkás, ezért szakmun- beszélgettünk a Nagybátonyi kás-bérért segédmunkát kell Szolgáltatónál. A téma egyre végezni — mondja Dombóvári időszerűbb, hiszen közelegnek Endre. Kisterenye közismerten és bérelszámoló között? Amíg üaemírnokok voltak, addig kaphattak túlórát, mióta bér­elszámolóként kezelik őket, a választások, amikor számve- új üzem. Ott az előkészítés, osztott a munkaidő, csúsztat­test kell készíteni arról, hogy szervezés is sok gonddal járt. a választott tisztségviselők és Több alapvető kérdéssel kell a munkával megbízott társa- még ma is foglalkoznunk. A hatnak. A munka nem válto­zott, ugyanazt el kell végez niük mint régen, a szabad na­dalmi munkások hogyan fe- munkafegyelem sem kielégítő pót pedig nem tudják kivenni. leltek meg a bizalomnak. En­nél az alig több mint ezer embert foglalkoztató üzemnél mondja -Ponyi Lajos helybizottsági tag. Kisterenyén például mű­mar Van akinek 44 túlórája és még 14 nap szabadsága is bent van. E néhány kirívó példa iga­mintegy négyszázra becsülik sok értekezleten foglalkoztak zolja, hogy a Nagybátonyi azokat, akik egyrészt válasz- a kerékgyártó-üzemrész fűté- Szolgáltatónál is van mit tás, másrészt kapott megbíza- sével, szellőztetésével, de meg- tenni a szakszervezetnek. A tás alapján szakszervezeti oldás még ma nincs. Az üze- hibákat az illetékesek jobb munkát végeznek. mi étkeztetés, a vasúti melege- hozzáállásával megnyugta­— Születéstől a halálig ott dő sorsa is nyitott kérdés. A tóan el lehet intézni, van a szakszervezet az embe- létszám viszont állandóan sza- rek mellett — mondja Dorn- porodik. Most is a szakszerve- bóvári Endre, a gépműhelybi- zetnek kellett szólni, hogy bizto Az át­szervezéseknél új profilok ki­alakításánál javítsák a mű- _ . SpSt szaki-gazdasági előkészítő zottság titkára, és ezt a követ- sítsák a teafőzést az építőknek, munka színvonalát. Kevesebb Vajon miért most foglalkozunk ezzel a kérdéssel, amikor már itt a hideg. . VANNAK MÁSFAJTA legyen a kapkodás. Az üzemi demokrácia avmár említett gondok ellenére so­kat fejlődött az üzemben. Je­lentkezett a bátrabb szókimon­kezőkkel magyarázza — Segéllyel köszöntjük az újszülöttet és azzal búcsúzunk attól, aki meghal. A két ha­táreset között sok minden van — mondja. — Vegyük csak az elmúlt tartoznak. Budapesten, a Ganz időszakot — szól közbe Bodor Villamossági Művekben há- Jozsef, az szb-titkór — Itt az romhónapos tapasztalatcserén üzemünknél az új mechaniz- volt kilenc dolgozó. Az ala- musra való felkészülés, a kol- csony kereset miatt az első hó- lektív szerződés elkészítése, új nap után ott akarták hagyni az V^Sfra° profilok kialakítása mind üzemet. A szakszervezet köz- e r“ZUixsegeK Korrigálására, olyan dolog, ami új volt szá- benjárására ők is megkapták aüfépZeSek h*lyi inunkra. Minden intézkedésnek a 2006-os számú rendelet által s van emberi oldala, amivel a biztosított kedvezményeket, szakszervezetnek foglalkozni A napokban az egyik helyen kell — mondja. normát akartak szigorítani — Nálunk sokáig nem dőlt technológiai változtatás, külö- el. hogy marad-e az építészet, nősebb vagy megszüntetik — mondja zottság Tímár József, az építők mű- zottság nem értett egyet a helybizottságának titkára, — módszerrel. A vita még tart, majd így folytatja: — A BIZONYTALANSÁG A LEGROSSZABB DOLOG a vi­lágon, mert az elkeseredett emberekkel nehéz szót érteni. Akkor 70 fős volt a részleg, most viszont már száznyolc­vanán dolgoznak. Sok új em­ber került közénk, akik kö­zül három újabb szocialista címért küzdő brigád alakult. A változást talán ez mutatja a legjobban. — Nálunk viszont a szak­GONDOK IS, amelyek a szak- .. , ... ... szervezeti érdekvédelemhez f asban, az értekezletek terme­lési tanácskozások aktivitásá­ban. Mivel a szénbányászatot érintő átszervezés a jövőben még több gonddal jár, erre is felkészültek. Több elképzelé­sük, javaslatuk van a meglevő A BESZÉLGETÉS TANUL­SÁGOS VOLT, bár nem érin­tette az egész szakszervezeti tevékenységet, csupán azt a műszaki megalapo- részét, ami a legtöbbet fog- nélkül. A műhelybi- lalkoztatja a szakszervezeti munkásokat. B. J. Hazatértek lengyel földről Kedden hajnalban hazaér- tanulmányozták a gázveszé- kezett Lengyelországból a lyes bányaművelést, továbbá nógrádi bányászok hattagú a földalatti híradó és jelző- szakember-küldöttsége. A rendszert és az automatizá- szakemberek a walbzrychi last. Thorez-bányán kívül Slupiec és a Nova Rudai bányákban Vezet a Gusztáv-akna t A Nógrádi Szénbányáknál A kisebb üzemek között év elején kidolgozták az él- már sokkal szorosabb a ver- üzem címért folyó verseny seny. A zagyvái Vecseklő-ak- feltételeit. Az üzemeket két na 356, a mátranováki Gáti csoportra osztották. Az első IV. akna pedig 322 jó pont­csoportba a 600 fő felett fog- tál halad az élen. Az élüzem lalkoztató üzemek tartoznak, cím odaítélése szempontjából míg a másik csoportba • az 11 üzem versenyez, s közü- ennéi kevesebb létszámúak, lük csak négy üzemben ked- Az élüzem cím elnyerésével vezőtlen a pontverseny ala- 60, illetve 35 ezer forint ju- kulása. talom jár majd a győztesek­nek. Legutóbb értékelték a pont­verseny állását. Az első cso­portban nagy arányban vezet a mizserfai Gusztáv-akna, ahol 481 jó pontot gyűjtöttek össze, Gusztáv-aknát a Nagy­bátonyi Szolgáltató, valamint Katalin-akna dolgozói köve­tik. Az eredeti céltól eltérően megismerkedtek a magas por- ■ -artalmú szenek vízfojtásos robbantási eljárásával, a föld alatti bunkerhálózattál is, az utóbbit a több réteges műve­lésnél alkalmazzák és a szál­lítás centralizációját jelenti. A föld alatti széntárolókat izo­tópos jelzőberendezésekkel látták el. A küldöttség a tanulmány­úti jelentésben számol majd be tapasztalatairól, és a jövő év elején módot találnak ar­ra is, hogy a nógrádi szakem­bereket tájékoztassák a lá­tottakról . Otthonra találtak Drégely palánkon a jövőjük, a boldogulásuk Képzeletemben már megjelent nyilvánvaló, hogy meg is sze- jő volt a szüleimnél is, de eí az új kép: tágas, világos szó- rettem. A szakma valahogy a miénk... ba, a hatalmas ablakokon be- egybeforrott a boldogságom- ömlik a szikrázó napfény. A mai, fiatalságommal. Kevés szekrényfalból fiókok nyílnak, pénzem volt ugyan, de ez fogantyújuk felett fehér táb- nem csorbíthatta a diákélet lácskák jelzik: Aspirin, Tét- fényét, ran B., Penicillin... stb. Ebből Megszakad a beszelgetes. Kicsordult az utolsó csepp ká­a szobából nyílik a korszerű­en felszerelt laboratórium, ahol az élet, az egészség táp­szereit keverik majd. — Hogyan tovább? — Sokáig ittmaradni Dré­gelyen. Ezek között a kedves, szerető emberek között. Jó lenne, ha itt nőne fel gyer­^ „„ mekem, s ha a férjemnek vé is. A háziasszony rutinos- sem kellene eljárni dolgozni, ságával tálalja a feketét, majd messze^ az^ otthontol. Félnek cigarettával kínál. Az olajkályha melegénél Néhány hét múlva öreg, maholnap földbe süppe dő gyógyszertári épület már a — Végzés után? döm. érdeklő­— Őszinte legyek? Szeret- az tem volna még elvégezni a vegyiparit is. De értesültem, hogy szülővárosomban, Balas­máshová kerülni, nem mer­ném vállalni a kockázatot, hogy máshol is ilyen jó kol­légára lelnék, mint az inteni körzetorvos. Nálunk, a mi szakmánkban az együttmű­ködés jelenti a boldogulást. — Sok fiatal nem jön vi­dékre, mondván, hogy a szak­tosítva.. Megtalálta a helvét — Ez csak indok — vála* szol, s közben kiviszi a feke­múlté lesz Drégelypalánkon. sagyarmaton gyógyszerészeti ma; továbbfejlődés nincs biz­A szép, új környezetbe il- állást hirdetnek. Elfogott a lik a fiatal, csinos gyógysze- honvágy. Éreztem, haza fogok résznő, Makay Istvánná, ö és jönni, szüleim, a nógrádi em- férje már a mát élvezik: be- berek közé. Megpályáztam a költöztek a kétszobás lakásba, hel t örömmel fogadtak, szépén berendezkedtek, kiala- _ , kitolták otthonukat. ESv Meig még azért játszót- , tam a városba kerülés gondo- tés csészékét. Azért nem Ezzel sikerült nyugodt ala- , tá , De _ fériem foglalko- jönnek, mert félnek a falusi pokra helyezni az életünket - LatdVa1' 3 , élettől. Hogy az indokuk mi­mondja Makayné, s indulunk zás^, a gyermek megszületése jyen „vérszegény”, bizonyítja, át megnézni az új lakást. — végleg idekötött. hogy itt lehet továbbképez­, , ... „ nie magát az embernek leg­Zorgetnek az ajtón. Gyógy- jobban Rendelési id6 alatt szerért jöttek. Makayné at- nagy ugyan a tumultus, akkor megy a sarat megkerülve az hozzd^ a legtöbb receptet, de út túlsó oldalára, kiadja a a déiutánt szinte a tovább­rendelvényt. Néhány perc képzésre, a szakfolyóiratok ol­múlva hidegtől kipirult arc- vasasára lehet fordítani. Ha Eddig Balassagyarmaton lak­tunk a szüleimnél, onnan jár­tunk reggelenként dolgozni: én ide Drégelypalánkra, fér­jem pedig Borsosberénybe. Szakma és fiatalság A szobában néhány perc Cal érkezik VÍSSZa’ kCZét * ef& koUé6át kellene múlva kellemes meleget k^ha "“lege ^lött dörzsöl- nyerni a községnek, áraszt az olajkályha. Az új geti. fotelek kényelmes helyet ad­nak a beszélgetéshez. A la­kás falain belül már a váró- Iánkra? siasság érezhető. A bútorda­rabok elhelyezése kelle mes, finom női ízlésre vall. — Hogy került Dregelypa­meg- előtte meghívnám magunkhoz két hétre, ismerje meg az itteni életet, az itteni embereket, az­tán már magától kémé az át­helyezését. Sok ember, sok fiatal dip­lomás keresi a helyét, keresi — Helyettesíteni jöttem. Hosszabb időre. Aztán meg­szerettem az itteni embereket, ~ I?°,^ai1.kerÜUa ^lyara? lakást is ígértek. Maradtam. erde T óm. Frázisként hangzana, ha el- 32 otthonát, a boldogulását a — Vegyész szerettem volna mondanám az érveimet. így városokban, szép számmal, lenni — válaszol a fiatalasz- csak annyit; nem bántam eredménytelenül. A Makay­keztem"a mgjüparira* deinem meg. Ha a gyógyszertárat házaspárnak Drégelypalánk vettek föl. Akkoriban költő- még nem is, de a lakásunkat lett az otthona, boldogulása, a zött szüléimhez egy gyógysze- mar átadták, beköltözhettünk, jövője. rész Házaspár. Ök beszélték ^ ottdonunk van. Nagyon Román Dénes ra a „patikusságra . Jelent­keztem, sikerült. Budapestre kerültem az orvostudományi egyetem gyógyszerész fakul­tására. Szeme felcsillan, amikor az egyetemről beszél. — Kellemesek voltak az egye­temi évek? — Határozottan kellemesek. Hiszen a gyógyszerészetet is itt szerettem meg. Itt voltam gondtalan, s ezalatt a gondta­lan, boldog évek alatt a gyógyszerészetet tanultam. Melléktevékenység bányászoknak Jövőre mintegy .370 fővel több embert foglalkoztatnak a Nógrádi Szénbányáknál melléktevékenységgel, illetve az új profilokon. A vállalat 62 millió forint értékkel na­gyobb árbevételt vár a mél- lékprofiloktól, mint amennyit az idén elért. Jövőre már az idei 17 százalékkal szem­ben a vállalat bevételének mintegy 25 százalékát adják a különböző, nem szénterme­lő részlegek. A már eddig meghonosított új termékek mellett több újabb profilra folytatnak tárgyalásokat. Tervbe vették átképző szak- tanfolyamok szervezését is. Cél. hogy lehetőleg saját erő­ből biztosítsák a jövő szak­munkás-szükségletét, és ez­zel enyhítsék a széntermelés visszafejlesztéséből adódó fog­lalkoztatási gondokat. r ,,Állványok, frissen fölrakott falak...” a ttól féltek, nem jön el a fele sem, s /l most kicsinek bizonyult a tanácsterem. Felkiáltások hallatszanak innen, s onnan: „Szervusz komám, nem öregszel!” „Hát te, még élsz!” —, s az üdvözlés nyomá­ban a friss kacagás. Mások már ülnek. Ho- lodnyák Mihály például, a Bányavidéki Épí­tési Nemzeti Vállalat volt igazgatója, a húsz­éves szocialista állami építőipar alapjainak egyik lerakója. Nem messze tőle, Varga Ven­cel, az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetés­sel a mellén. Az ott Juhász Mihály, volt éj­jeliőr, amott Bablena István ács brigádveze­tő, aki szinte a vállalat megalapításától hűsé­gesen dolgozott itt, s nemrég ment nyugdíj­ba. Az asztalok közt cikázik a fáradhatatlan Orosz István kőműves, s a szakszervezeti bi­zottság volt elnöke: most is dolgozik, az úti­számlák kiegyenlítését intézi. Íme Kosári Já­nos bácsi, aki milliószámra kalapálta az ács­kapcsokat, amikor még nem volt erre a célra gyár. Vele szemben Csikós Béláné, aki segédmunkásként, majd takarítónőként szol­gálta az építést — ma is emlegetik példamu­tató becsületességét. Aztán néhányon a nyug­hatatlanok közül: Virág János bácsi, aki nyugdíjba menetele után még jó néhányszor feltűnt az építkezéseken. És mindig a legbo­nyolultabb munkák irányításánál. Hát a Pe­tya bácsi hogyne lenne ittl Patay István mint a szakipari építésvezetőség főnöke ment nyug­díjba, de nem bírta a „munkátlan” életet: most újítási felelős. Aztán elcsendesül a zsibongás, elfoglalja a helyét az asztalfőn az igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti bizottság titkára, a főmérnök, a főkönyvelő, az egész vállalati vezérkar. Egy kislány, Stabi Klára verset szaval. Illyés Gyu­la: Az építőkhöz. A második-harmadik mon­datnál megállítják: „Hangosabban, lyányom, nekem nem olyan jó a fülem, mint a tiéd”. De aztán feszülten figyelő arcok, nagy-nagy csönd, a legnagyobb élő magyar költő szavait hallgatják: „állványok, frissen fölrakott falak, — leomlanak bálványok, trónok, égi-földj szentek, de nem, amit a munka megteremtett.5' Megtapsolják. És megtapsolják Garamszegi Tibort, a szakszervezeti titkárt, aki bejelenti, mindenki kap kétszáz forintot, most, mind­járt, és paprikáscsirke lesz ebédre. És meg­tapsolják az igazgatót, dr. Barta Róbertét, aki az első' sztahanovistákat, élmunkásokat, száz és ezer lakás, gyár, középület alkotóit, sok száz szakmunkás nevelőit üdvözli. És meg­tapsolják az örökifjú Petya bácsit, aki meg­irigyelvén Illyés Gyula babérjait, verset írt az alkalomra: „Nem felejtjük el, hogy el nem felejtet­tek . ..” a ztán csendül a pohár, csillognak a sze- mek Mintha a húszéves Nógrád me­gyei Állami Építőipari Vállalat nyug­díjasai is most ismét húszévesekké váltak volna. Csizmadia Géza sumokolas” böjtje A csesztvei Madách Imre ként hosszú időre keresőkép- Tsz fél évtizeddel ezelőtt még telenné vált. Az asszony azt nagyon súlyos gondokkal küz­dött. Akkori vezetői úgy se­gítettek a bajokon, ahogy ép­pen tudtak; — sajnos, 99 még törvénysértésre is ra­gadtatták magukat. Ennek utolsó hullámai mindmáig nem csitultak cl. A szövetkezeti irodát gyakran keresi fel M. Mihályné, aki kétezer-nyolcszáz forintot kö­vetel a közös gazdaságtól. Pa­naszával járt már a járási ta­nács vb mezőgazdasági osztá­kívánta, hogy erre az időszak­ra napi fél munkaegység-jóvá­írásban — egyszerűen mond­va: táppénzben — részesítse őt a szövetkezet. Aligha vitás, mi a táppénz — vagy vele hasonló jellegű, de más nevű és azonos célú juttatás — rendeltetése. Az, hogy a dolgozó ember beteg­ségének tartamára anyagi se­gítséget kapjon a társadalom­tól. M. Mihályné a férje után is jogosult az ingyenes gyógy­kezelésre; de lehet-e jogosult táppénzre? Meggyőződésünk lyán,a bíróságon — panaszna- szerint nem. Azért nem, mivel pon — is. Szeretnénk segíteni abban, hogy az ügy végre be­fejeződjék, ezért foglalkozunk vele a nyilvánosság előtt. M. Mihályné idejének java részét esztendők óta súlyosan beteg gyermekének gondozása köti le; ezért az asszony nem vehette ki olyan mértékben részét a közös munkából, mint szerencsésebb társai. Mivel a tsz csak az utóbbi időkben rendezkedett be gépjavításra, régebben nagy-nagy gondot okozott, valahányszor az autót meg kellett reparálni. Ezt a munkát M. Mihály végezte el. Tevékenységét úgy honorálták, hogy miután megmondotta, mennyit kér, a forintösszegnek betegsége nem szakította meg munkáját. Az M. Mihály vé­gezte javításokért a család megkapta a munkabért; az asszony nem kaphat olyan szociális jellegű juttatást, amelynek előfel­tételeit munkájával nem teremtette meg. A többi, körülbelül kétszáz szövetkezeti gazda károsodna, ha a tsz vezetői elvtelenül en­gednének a követelésnek. Kü~ lösen helytelen \ volna ez, hi­szen M. Mihályné anyagi prob­lémáinak kérdését a vezetősé­gi ülésen már tavaly tavasz- szal, ezt • követően pedig — megfelelő summát az asszony- amint jegyzőkönyvből szintén „„i. í-m. ' -1- megállapítható —, közgyűlé­sen, tavaly nyáron lezárták. Harag nincs a vitatott kérdés miatt a tsz és az asszony kö­zött, — ez jó. Szomorú azon­ban, hogy a szövetkezet fel­virágoztatásáért annyit fára­nak írták jóvá munkaegység formájában. Bizony, az elszá­molásnak ez a törvénysértő módja enyhén szólva is: su­mákolás. Mi tagadás, olykor a sumákolás sem volt valami öt­letes: egy munkalapon — pél­dául — M. Mihálynénak de­cemberben' (!) uborkaszedést szamoltak el. Történt, hogy M. Mihálynét megoperálták, s hogy a sú­lyos műtét utókövetkezménye­dig olyan üggyel kell bajlód- niok, amelyet elődeik lelkiis­meretlensége okozott. Borváró Zoltán NÓGRÁD — 1968. december 19., csütörtök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom