Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-19 / 271. szám
Kis vállalat — nagy gondokkal Ritka dolog manapság, hogy egy építőipari, vagy épitőipari munkákat végző vállalatnál nem panaszkodnak a munkaerő-vándorlásra. A Balassagyarmati Ingatlankezelő Vállalat ezek közül való. A harmadik negyedév végén termelési értekezletet tartottak, s ezen — ezzel nem sok hasonló vállalat dicsekedhet — hétezer forint célprémiumot tudtak kiosztani legjobb dolgozóik között. A fizikai állomány harmadrésze vidékről jár be. A dolgozóknak a munkatársakhoz, a vállalathoz való ragaszkodását igazolja, hogy nap mint nap olyanok szeretnének újra munkába állni, akik valaha már dolgoztak itt. Kis vállalat nagy gondokkal — 'jellemezhetjük a balassagyarmati IKV-t. A gondok, amint azt Hala) Mihály igazgató elmondotta, nem csak anyagi természetűek. Rengeteg energiát emészt fel a bérlőkkel való hadakozás is. Száznegyvenkét épület, majdnem ezer lakása tartozik a vállalathoz, s néhány olyan ház is van, amelyben 30—40 a lakások száma. — A bérlők, ha érdekük úgy kívánja, szinte kíméletlenül sürgetik a hibák rendbehozatalát — mondotta el Káposzta László műszaki vezető. — Sajnos, az anyaghiány néha megakadályozza a munkák gyors befejezését. Ennek ellenére minden hiba kijavítására sor kerül. A vállalat emberei legutóbb például a Luther utca 1. sz. alatti épület teljes felújítását végezték el, a munka értéke 310 ezer forint volt. A vállalat egy évre tervezett költségvetése mintegy 3 millió forint. Ennek nagy részét a lakóházjavítási munkák teszik ki, a házmesterek álta] elvégzett lakóházszolgáltatások 15 százalékkal szerepelnek a költségvetésben. A vállalat lő profilját képező felújító, karbantartó munka jellegéből fakad, hogy az évi költségvetés felét a munkabérként kifizetett ösz- szegek alkotják. így aztán gyakran megesik, hogy az IKV szakemberei olyan munkát végeznek, amilyennél a ráfordított munkabér összege sokszorosa a fehasznált anyag árának. A dolgozók közötti jó, kollektív szellemről már szó esett. Közülük is érdemes kiemelni — s zárják ők a balassagyarmati IKV tevékenységéről szóló írásunkat — a November 7. kőművesbrigádot. Élen járnák a társadalmi munka végzésében, és jő munkájukért a negyedév végén egytől egyig céljutalmat érdemeltek. B. L. Plakétűjség a KMP tiszteletére Sikert aratott Nógrád megyében a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottságának kiadásában szerkesztett Béke plakátújság. Hamarosan elkészül — a KMP megalakulásának 50. évfordulójára — az újabb plakátújság. Az anyag már nyomdában van. s összeállításán héttagú alkotó közösség dolgozott. Czinke Ferenc, Lóránt László és Kerekes László grafikai munkái mellett a szöveget írta és összeállította: Erdős István, Csfkász István, Csukly László és Koj- nok Nándor. Harminchatezer forint értékű munka A Magyar Honvédelmi Szövetség Gépjárművezetőképző Iskolájának hallgatói és vezetői is munkasikerekkel készülnek a KMP és a KISZ megalakulásának 50. évfordulójára. Arra tettek ígéretet, hogy a sorkötelesek gépjárművezetői kiképzése 6orán egy-egy megemlékezést tartanak a KMP és a KIMSZ félévszázados évfordulójáról. A gépkocsiszerelők egy melegüzemű motor terven feilüli összerakásával segítik az oktatás színvonalának növelését. A most épülő szerelőszín és raktár építésénél pedig 36 000 forint értékű társadalmi munkát végeznek. Nem alku tárgya... Három halálos baleset történt az idén a Nógrádi Szénbányákban. Ezek közül az egyiket a váratlan kőzetmozgás okozta, a másik kettőt el lehetett volna kerülni, ha rögzítik a biztosító elemeket, ha nem építtetik be az ideiglenes biztosítást. Az idén előfordult 730 balesetből 691 személyi, tehát szubjektív okokra vezethető vissza: előírás, utasítás megszegésére és figyelmetlenségre. A biztosító berendezések hiányát 39 esetben állapította meg a vizsgálat. Aránytalanul sok az omlás és tárgyak leesése, eldőlése miatt származó baleset. Ötven éves a Pari Fényképalbum és dokumentumkötet a jubileumra Csatári Dániel és Esti Béla szerkesztésében, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Távirati Iroda fényképgyűjteményének felhasználásával „ötven éves a Párt-’ címmel reprezentatív kötet jelent meg a Kossuth Könyvid- adó gondozásában, amely a párt megalakulásának 50. évfordulója jegyében készült. A kiadvány, amely a hazánk történelmét megújító párt félévszázados útjának legfontosabb, legjellemzőbb eseményeit megörökítő fényképeket és dokumentumokat gyűjtötte csokorba, az Előszó szavai szerint sem tekinthette feladatának, hogy minden részletre kiterjedő, a párttörténeti korszakfelosztáshoz igazodó, teljes anyagot adjon. A lényegre törekedett, s nem feledkezett meg az emberekről sem, azokról a vezetőkről és harcosokról, akik a mozgalmat alkották. Csodálatos ez a mozgalom. 1847. november 29-én a nemzetközi proletariátus első forradalmi pártja, a Kommunisták Szövetsége Londonban tartotta második kongresszusát. Alig számlált többet 400 tagnál. Ma, a 14 országot magába foglaló szocialista világ- rendszer a Föld egyharmadára terjed ki. Több mint 80 kommunista és munkáspárt szervezi tetté a tömegek törekvéseit a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért, a kommunizmusért, köztük a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szocializmust építő oszágok pártjai, s a kapitalista viszonyok, valamint a régi és új gyarmati elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért küzdő pártok. Kádár János, a kommunista ás munkáspártok budapesti konzultatív találkozóján így üdvözölte a küldötteket: „Ez a sokféleség természetes. .. Világmozgalmunk növekvő ereje, a szocialista rendszer országainak szakadatlan fejlődése, az imperializmus elleni harc eredményei arról adnak bizonyságot, hogy pártjaink mind sikeresebben oldják meg közvetlen feladataikat. Minden országban egyre több ember ismeri fel, hogy a kommunisták a dolgozók jobb létéért, népünk biztonságáért, a nemzetük felemelkedéséért folytatott küzdelem legjobb harcosai, a kommunista párt a munkásosztály, a nép hivatott vezető ereje.” A 120 éve felszínre tört forrás folyammá duzzadt, s — egyében kívül — tudományos elmélete segítségével, az osztályharc törvényeinek felfedésével, az emberiség történelmét meghatározó tényezővé vált. A magyarországi proletariátus forradalmi pártja, a KMP 1918. novembe 24-én alakult meg. Az új párt Lenin tanításai nyomán a szocialista forradalomra, a Tanácsköztársaság kivívására szervezi az elnyomottakat. Ami eddig a magyarországi munkásmozgalom történetében haladó volt, az új forradalmi pártban kelt új életre. A munkásmozgalom vörös zászlaját kibontó Általános Munkásegylet még kis harci erő volt, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása után néhány hónapijai, 1919. március 21-én győztes szocialista forradalmat vezetett. A jubileumi kötet „Űj nép, másfajta raj...” fejezetcím alatt számos fényképet közöl a hazai munkásmozgalom első bontakozásáról, Táncsics Mihályról, Fakas Károlyról, Frankel Leóról, rajz tanúskodik az első budapesti május elsejei felvonulásról, láthatjuk a Kommunista Kiáltvány első hazai kiadásának címlapját, találkozhatunk Szántó Kovács János, Gárdos Mariska (az első magyar szocialista nőszervezet megalakítója), Alpári Gyula, Szabó Ervin és mások képeivel, a Galilei kör dokumentumaival, az őszirózsás forradalom emlékeivel, Károlyi Mihály képével. Tablón láthatjuk a KMP első Központi Bizottságának tagjait, Kun Béla, Chleplcó Ede, Fiedler Rezső, Hirossik János, Jancsik Ferenc, Korvin Ottó, László Jenő, Mikulik József, Pór Ernő, Rabinovics József, Rudas László, Siedler Ernő, Szamuely Tibor, Szántó Béla. Vágó Béla. Vántus Károly fényképeit. Külön fejezetet alkotnak a Tanácsköztársaság dicső napjait, majd az azt követő üldöztetést bemutató dokumentumok. E fejezethez József Attila sorait választották fejezetcímül a szerkesztők: „Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött”. E korszakban a nép és a párt kapcsolatának elmélyítéséhez a Komintern VII. kongresszusán kidolgozott népfrontpolitika nyújtott segítséget, a fasizmus elleni harc éveiben pedig kialakult az a felfogás is a KMP-ben. hogy az általános emberi haladás ügyét a szocializmushoz vezető út egyen getósével kell szolgálni. A rendkívül gazdag anyagból még ízelítőt adni is nehéz, így hát erre nem vállalkozunk. Fénykép örökíti meg például a sztrájkoló bányászokat Salgótarján kornyékéről (1926), s e fejezetben bukkanunk rá Pothomik Józsefnek, a salgótarjáni kommunista bányászmozgalom egyik vezetőjének ifjúkori fényképére is. Kilián György, Lőwy Sándor, József Attila, Nemes Dezső, Révai József, Apró Antal. Zalka Máté. Rpik László. Kállai Gyula, Földes Ferenc, Schön- herz Zoltán. Rózsa Ferenc. Kádár János, Szirmai István. Ságvári Endre, Fehér Lajos s még sok-sok kommunista harcos fiatalkori fényképével, s dokumentumok tömegével találkozik az olvasó a kötet e részében. A nemzet élén címmel az 1945 utáni küzdelmek, az 1956-os események, majd az ezt követő, s az MSZMP által vezetett eredményes építőmunka, s a nyomában támadó nemzetközi tekintély dokumentumai következnek. A kötet a párt megalakulása félévszázados jubileumához méltó köntösben jelent meg. T. E, Legutóbb a Nógrádi Szénbányáknál elemezték a baleseti biztonsági helyzetet. Nemcsak több érdekes megállapítást tettek, hanem meghatározták a teendőket is. A szállítás gépesítése csökkentette, a korszerű biztosítás elterjesztése viszont szaporította a baleseti okokat. A nehéz elemek mozgatásához — ahogy ezt már Kányáson tették — speciális szállítóeszközök alkalmazása szükséges. Az ilyen eszközök gyártását a gépészeti osztály feladatává tették. Bizonyára csökkenti az omlásveszélyt az az intézkedés, mely szerint Nagybátonyban még az idén, a többi üzemnél pedig folyamatosan megoldják a szénbomlok kitámasztását, a korszerű frontokon a hidraulikus támelőfeszítők alkalmazását. Érvényt kellene szerezni annak az intézkedésnek is, hogy több napos leállás Idejére csak a lehető legkisebb nyitott biztosítatlan bányafelület maradjon. Sok a kézsérülés, ezért a védőkesztyűk szélesebb körű alkalmazásáról intézkednek a közeljövőben. A biztonságos feltételek megteremtésére az idén három és fél millió forintot fordítanak. Az összeg időarányos részét fel is használták. Az országos átlag alá csökkent a nem megfelelőnek minősített vágatarány. Javult a bányák szellőztetése is. Több helyen kutatók vizsgálták a porártalmat, és megtették a szükséges intézkedéseket. Ahol a veszély megelőzése új műszereket kívánt, azt beszerezték. A tárgyi feltételek tehát biztosítottak, a hibát másutt kell keresni. A bányában és a külszinen, tehát mindenütt mindenki számára kötelező technológiai előírások, biztonsági szabályok vannak. Ezek betartása és betartatása embereken múlik. Ezt kellene megkövetelni a bányák első számú felelős vezetőjétől lefelé mindenkitől. Megérteni, de ahol szükséges adminisztratív eszközök bátrabb alkalmazásával is megértetni, miről van szó: az emberek testi épsége nem lehet alku tárgya! A felügyelet ne csak tessék-lássék végezze az ellenőrzést, hanem sokkal hatékonyabban és ne tűrje el a legkisebb mulasztást, szabálysértést sem. Feladata, kötelessége ez a termelés közvetlen parancsnokának is. Lehetősége van rá, hogy érvényt szerezzen az utasításoknak. A Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség az idén 250 esetben szabott ki bírságot a mulasztókra. Elmarasztalt 130 műszaki és 123 fizikai dolgozót. Sok ez! Ha azonban a balesetek számát, súlyosságát és az ezek miatt kiesett több mint 22 ezer műszakot vesszük alapul, már más képet kapunk. Nem babra megy a játék, — ahogy mondani szokták — mert a termeléskiesés mellett más gazdasági kihatása is van a baleseteknek, A Nógrádi Szénbányák ugyanis kilenc hónap alatt hárommillió-kilencszázezer forintot fizetett ki SZTK- birság és keresetkiegészítés címén a balesetek miatt. Ez az összeg teljes egészében a nyereségrészesedést csökkenti, tehát mindenkit érint, nem is kis mértékben.: eddig már csaknem négynapi kereset erejéig. A tárgyi, technikai feltételek mellett a személyi feltételeket is meg kell teremteni a Nógrádi Szénbányák üzemeiben ahhoz, hogy a balesetek csökkentésében előbbre léphessenek. Ez a feladat nem tiír halasztást! Petróczy István, a karancskeszi termelőszövetkezet növénytermesztő agronómusa szerint egyetlen esztendő is hozhat észrevehető változásokat egy gazdaság életében. Főként, ha szoros és igaz a szövetség a választott vezetők között, s okosan szervezik a munkát. Ha ezzel nincs baj, akkor a legnagyobb aszály sem tudja kifosztani a szövetkezetét. Emberek és gépek Igazát a Március 15. Termelőszövetkezet egyetlen esztendeje bizonyítja. Az idén Ka- rancskesziben jól sikerült a „rajt”, s a szerzett előnyt egész évben tartarti tudták. Petróczy László emlékezete — a gépes brigádot „dirigálja” — a nyárnál időzik a legszívesebben. Ott is augusztus elsejénél, amikor egyszerre befejezték az aratást, a hordást, meg a cséplést is. Mindez pedig úgy történt, hogy beállt a táblába két kombájn« dolgozni kezdtek az aratógépek, és szinte az egyik napról a másikra eltűnt a határból a búzái Különösen Balta Pál kombájnos tett. ki magáért. A Kisterenyei Gépjavító Állomástól került Ka- rancskeszibe, de „hozta magával” azt a kombájnt is. amivel korábban dolgozott. Szerencse, mert a másik, amelyet a pásztói gépjavítótól vásároltak, bizony alig haladt valamit. Lényegében az őszi munka nehezén is túljutottak. A próbát most is kiállták az emberek és a gépek. Volt nap, hogy egyszerre futott be az AGROKER-től a műtrágya, meg a cukorgyártól a répaszelet. Közben a gépek szántottak, vetettek, s haladt a betakarítás is. Petróczy szaladt a föagronómushoz: ha eddig még nem is, de most megáll a tudomány. Küldjék vissza a répaszeletet, azt ajánlotta. A főagronómus azonban hajthatatlan maradt. Petróczy László egész nap járt gép és ember után, de estére helyére került minden. Pedig az elején nehéz volt. Amikor a szövetkezeti vezetők a gépek után szaladgáltak, né- hányan arról suttogtak: maholnap fizetést sem kapnak a tagok, mert elmegy a sok pénz. Aggodalmuk nem igazolódott be, pedig sokat vásároltak. Megvettek a munkagépek mellett hat lánctalpas traktort is. Tavaly fizettek a gépállomásnak hatszázezer forintot. Most. mindent elvégeztek maguk, és a tagok is megkapták a pénzüket minden hónapban. Pénz és a munka Farkas Ferenc főagronómus mondta el: megreformálták az idén a jövedelemelosztást is. Áttértek a készpénzes díjazásra. A szécsényi szövetkezetnél nézelődtek, s azután nekiláttak, hogy az elveket a karancskeszi viszonyokra alkalmazzák. Szerényebben kellett számolniok a szécsényi- eknél, de a lényeg, hogy mindenki akkora jövedelemhez jusson, amekkorát a munkája után megérdemel, egyezik Széesényben és Karancskeszi - ben. Tavaly 38—39 forint között volt a munkaegység és a prémium értéke. Most átlagosan többet keresnek a tagok. Azok a növénytermesztők, akik rendszeresen dolgoznak, 1400— 1600 forintnál állapodnak meg egy-egy hónapban. Az állattenyésztők 1800—2600 forintig kereshetnek. A traktorosok pénze 2000—2200 forint. Batta Pál meg ifjú Zsidói Béla azonban, mivel végighajrázták az egész októbert 6800, illetve 6600 forintot kaptak legutóbb. A közgyűlésen a szövetkezeti vezetők azt ígérték: a jövedelem 80 százalékát garantálják. Most azonban arra törekednek, hogy a tagok a teljes keresetet megkapják. Az esztend,ő végére csak a nyereségrészesedés marad. Ebből nem részesülnek az alkalmazottak. Csak a tagoltat illeti, akik vállalják a gazdálkodással járó kockázatot is. A biztos, jó pénz megváltoztatta a szövetkezetről alkotott képet. Már az idén is sok jelentkezőt hozott, akik hajlanának arra, hogy hazajöjjenek. A pénzt, amit a gyárban kapnak, megtalálják a szövetkezetben is. A tsz kapuja azonban egyelőre zárva van előttük. A főagronómus azzal érvel: nem tudják még a folyamatos munkát biztosítani mindenkinek. Másrészt vannak megoldatlan problémák a részesedési rendszerben is. A kapásokat, a burgonyát, a cukorrépát és a kukoricát még résziben dolgozzák az asszonyok. Gazdag nyár — termékeny ősz A munkának mutatkozott az eredménye is. Petróczy István növénytermesztési agronómus a burgonyán és az aprómagon kívül nem te tud növényt mondani, ami kevesebbet hozott volna a tervezettnél. Búzából 17 és fél mázsa volt az átlagtermés, hat és fél mázsával több a tervezettnél. A rozs, az őszi és a tavaszi árpa is felülmúlta a szövetkezetiek várakozását A cukorrépa 328 mázsát adott holdanként. Most azon törik a fejüket a szövetkezeti vezetők, hogyan lehetne csökkenteni a termelés, a művelés költségeit. Mert a eukorréna még nagy termés esetén is elviszi a jövedelem felét. A kukoricát most takarítják be, s említik: fölülmúlta ez is a számításokat. Pedig a tavasz- szal sokan esküdtek rá. hogy a kukoricát elviszi a szárazság. Peróczy István azonban bízott: a jól előkészített föld nem csapja be az embert. Most látják, hogy igaza lett, mert májusi morzsoltban számolva 25 mázsás termést takarítanak be holdanként. Az eddigiekből az is következik, hogy a tervezettnél több árut értékesített a szövetkezet, így magasabb az árbevétel is. Ez eddig rendjén volna. Csak a növénytermesztés, és az állattenyésztés arányain szeretnének változtatni. Ügy, hogy felhozzák az állattenyésztést a növénytermesztés szintjére. Ezek a törekvések már most biztatóak. Hízott marhából exportra szállítanak több mint százat, s a tervezett 200 sertés helyett 350—400 jószágot hizlalnak. Az épülő, szakosodó központi állattenyésztő telepen a lehetőség is meglesz az elképzelések megvalósítására Jól sikerült, az indulás a gazdaságban, s év közben sem volt baj az irammal. Ezért tekintenek most a karancskeszi szövetkezet vezetői, tagjai minden különösebb izgalom nélkül a közelgő zárszámadás elé. Vines» 1st várni* NÖGRÄD — 1968. november 19., kedd 3 B. J.
