Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
Ssitáéhnál nagy a sürgés-forgás „. .Lakodalom van a mi utcánkba’ idehallik csengő muzsikája...” — énekelnek Varsányban az asszonyok: Szitáné, Királyné, Kelecsényiné, s közben forrázzák a tyúkokat, dolgozzák fel a sertéseket. ne hirdetni, hogy az egész falut vendégül látjuk. Megtelik a pálinkáskupiea: az ifjak egészségére. — A menyasszonyok? — Bálint fiamé Király Erzsébet, Jánosé Kelecsényi Aranka Ki mondja meg a férjnek? Készülődés közben — a vőlegények nagy tetszésére — jutott egy kis idő a menyecskeruhák felpróbálására Szita Bálint és János vette feleségül szombaton délután Király Erzsébetet és Kelecsényi Arankát. Az esküvő előtt kerestük meg az örömszülőket és a fiatalokat. Nagy a sürgés-forgás Szitá- ■ éknál. Az erdészettől kölcsönkapott sátrat feszítik ki az udvaron. Több mint 400 vendég vacsoráztatására, szórakoztatására készülődnek. — Nem túlzás ez a nagy készülődés? — kérdezem az ikerfiúktól. — Így mulat egy beat-es magyar úr — húzzák fel a vállükat. — Hát még, ha be tetszik nézni a konyhába. A szép, új ház konyhájában két disznóból, egy birkából, és közel 100 baromfiból készül a mennyegzői étek. — Mennyibe kerül egy ilyen falusi lakodalom? — A 100 liter pálinka, a 600 liter sör, a bor, az ennivaló, ha összeszámoljuk több mint 25 ezer forint. Csak a pálinka tízezer. — Ennyi lesz a vendég? — Ha csak a rokonságot számolom, akkor is ki lehet-* — Mióta udvarolnak a lányoknak? Bálint: — Körülbelül egy év óta komoly a szándék. János: — Nálunk egy fél éve múlt. — Megismerték jól a lányokat? — Meg. — Melyik például a menyasszony kedvenc színe? Bálint: Az ördög tudja. János: — Amilyen a pillanatnyi djvat. — Legkedvesebb szórakozásuk? Mindkettő: — Zene, tánc, televízió. Áthívnak a szobába, nézzem meg a fiatalok új lakását. Mindkét pár a fiús háznál fog lakni, új bútorokkal berendezett szobákban. — Mit adnak a fiúkkal? — kérdezem Szita nénit. — Egy-egy sezlont, két-két paplant, párnát, vőlegény} ruhát vettünk, meg a két menyasszonynak menyecskeruhát. Nem sok, dehát nálunk fognak lakni, és ez is beleszámít. — Mi lesz a kislány hozománya? — érdeklődöm ErzsiGondos előrelátás ke édesapjától, aki az udvaron, a ponyva kifeszítésénél segít. — Igyekeztünk ellátni min- j dennel, ami csak szükséges. Vettünk neki szoba- és kony -; habútort, gáztűzhelyet, kerékpárt, meg apróságokat. Aztán, ha építkezni akarnak a fiatalok, a házat megcsináljuk közös erőből. Az lesz az igazi nászajándék. — Mi lesz az esküvői menü j Ers.sikéjéknél? — Egy disznót, egy birkát, és vagy száz baromfit vágunk, i Hogy ezekből mennyi minden lesz? Azt az asszonytól kellene megkérdezni. Erzsiké is közénk ül. Még nagyon fiatal... — A gyámhatóság engedélyével mehetek csak férjhez. Még kiskorú vagyok. — Mi a leendő férj kedvenc étele? — Hát én úgy tudom, hogy megeszik ő mindent — mosolyog a választottjára. — Mégis, ha majd meg akarja lepni valami finom falattal, minek fog örülni legjobban a férj? — Ezt még nem tudom. — És Aranka? — Az én vőlegényem is megeszik mindent, amit elé teszünk... Elgondolkodik: — biztosan a csirkét szereti a legjobban. — Szeret-e kocsmázni a férj jelölt? — Nem tudom. Nemigen. — Megengedi-e majd neki? — Ha inni akar, mindig lesz idehaza. Itthon megihat- ja. A kocsmába ne nagyon járjon. — Látom, a hozomány már átkerült ebbe a házba. Mi jött Kelecsényiéktől? — Szobabútort, mellé két sezlont, ágyneműket kaptunk. A stafírung se kevés: több mint tíz szvetter, harmincötnegyven szoknya meg ilyenek. Nagy volt a sürgés-forgás Varsányban. Megnősült Szi- táék két kisebbik fia is. Nagy ünnep ez a család életében. Szombat este kezdődött a dá- ridó. Két zenekar muzsikájára ropták a táncot, vasárnap reggelig, délig, estig, mindaddig, amíg csak a társaság jól érezte magát. Komán Dénes Villanások a ív műsorából Azok a boldog békeévek — összeállítás Gábor Andor műveiből (szombat) A verebek nem énekelnek (Csütörtök, 20.20). Magyarul beszélő angol film. A történet az angol társadalom középrétegében, félszegény lumpenek között játszódik. MeglahetőAz „O” ügynökség aktái: A lagnyi fogoly című magyarul beszélő francia filmből (szerda) sen furcsa indítású a cselekmény is: az erőszakos férj — aki teljesen alkalmatlan a házasságra —, két évre tengerre száll, s amikor visszaérkezik (a film kezdetén), felesége már régen mással él, sőt már gyereke is van az utóbbitól. Csakhogy a főszereplő erről mit sem tud, mert nem akad, aki meg merné mondani neki, hogy mi történt a két év alatt. Zenei Figyelő (Csütörtök, 21.50). A TV Zenei Üjságja. A műsor vendége ez alkalommal a világjáró, magyar származású zongoraművész, Anda Géza, akivel a műsorban szereplő riportot az Erkel Színház-i próba szünetében készítették a Figyelő munkatársai. Anda Géza vendégjátéka mellett, mint karmester is bemutatkozik a magyar közönségnek: zogoraszólöja után ő vezényli a zenekart. Készletek sugárzásával ad hírt a műsor Rirnsz- kij-Korszakov Aranykakas című operájának Erkel Színház-i bemutatójáról, ami egyben magyarországi bemutató is, majd az utoljára évekkel ezelőtt nálunk járt világhírű művész, David Ojsztrah Erkel Színház-i hangversenyének .próbáiról ad részleteket. A Zenei Figyelő szokásos hir- jellegű anyagaiból még kettőt emelnénk ki: a gyulai emlékünnepségről készült filmet, amely a nagy zeneszerző, a város szülötte, Erkel Ferenc halálának 75. évfordulója alkalmából készült, valamint a nemrég elhunyt híres karmesterre, Charles Münchrc emlékező részt. Martin a felhőkben (Péntek. 20.20). Magyarul beszélő jugoszláv film. A film a könnyű műfajból való, bohókás vígjáték, sok eseménnyel. Két fiatal lakásproblémájának viszontagságos története elevenedik meg a képernyőn, lakásüzér karmaiba kerülnek, ám a végén minden jól végződik, nem vész el a pénzük. Persze olyan jól nem végződik, hogy lakáshoz is jutnának, úgyhogy a derűs film végén ott tartanék, mint az első filmkockáknál. Mozart: Cosi fan tutte (Szombat, 21.35). A kétíelvo- násos vígopera közvetítése a berlini Staatsoper előadásában, felvételről. Alig néhány hete vendégszerepeit hazánkban a német állami opera együttese, s műsorukon szerepelt a Cosi fan tutte is. Ezt az előadást rögzítette a televízió telerecording szalagra, s tűzte ezúttal műsorára. Mozart egyik — s talán az egész operaműfaj — legszeretet- tebb, s leggyakrabban játszott darabja a Cosi fan tutte. A cím szabad fordítása: „Mind így csinálják”, s ez természetesen a nőkre — minden korok nőire — vonatkozó mottó is egyben. S a mozarti ironikus zene, s a nem kevésbé gunyoros szöveg a Staatsoper előadásában, kitűnő énekesek közreműködésével válik majd bizonnyal szórakoztató élménnyé a zenekedvelő nézők számára. 8záz holdról takarították be a kukorica termését a hasznosi Mátragyöngye Termelőszövetkezetben. A szorgos asszonyke- *ek még a tél beállta előtt biztos helyre mentették a lerántott kukoricacsöveket 4 NÓGRÁD — 1968. november 17., vasárnap Interjú az fikanyóval Az ükanyó letelepült egy magas, így rettenetesen kényelmetlen karosszékbe... Ilyen nehéz negyedórája talán élete 103 esztendejében sem akadt. De rányomták arra a díszes vallatószékre, mint a riap ünnepeltjét, s már faggatták is a tapintatlan taknyosok, az ötven, a negyven esztendősök. (— Jaj Istenem, csak le ne szédüljek etrről az emeletnek beülő alkotmányról!) — Mondja, Sztrecho néni, mikor készült ez a fénykép? A kérdező a százhárom éves asszony személyazonossági igazolványát kínálja a kérdezett szeme elé. — Régen készült. Ki tudná már, mikor!? Belélesekedek az igazolványba. Amit elkapok a sorokból: özv. Sztrecho Boldizsárné. született 1866. augusztus 2-án. Tehát mégis, igaz, amit köröttem állítanak: 103 esztendős az anyóka. Gyönyörű kor!... Nem tudom, van-e az országban hozzá mérhető? — Adja ide, nagymama, majd én elteszem. A kérdés a személyazonossági irányába szól, idősebb asszony mondja — később kiderül: a lánya. De a „nagymama” inkább tulajdon zsebébe igazgatja a könyvecskét. Csak azután nyugszik meg. _ Mindnyájan dédelhetjük, a körötte levők. ö zavartan húzódik mind apróbbá a karos- székben; nem számított e tisztességre, hogy őt ünnepeljék. — Hány unokája van, nénike? Érzem, suta kérdés ez, de nem telik belőlem több, például olyasmi: minek köszönheti a szép kort? — a bornak, az ételnek, avagy az önmérséklő életnek. — Hány unokája van, nagyanyó? Második ismétlésre is hosszú a csönd.- Csak nagykésve érkezik a válasz: — Sok. Az idős asszony, aki mögötte-körötte kész- ségeskedik, az próbálja teljesíteni a feleletet: — öt gyermeke volt. Ebből ketten élünk. Én és az öcsém. De olyan egészséges, attól tartok, engem is túlél. Nincs semmi kárhozatos abban, amit mond. Olyan gyermeki aggodalom ez: ki viselné gondját az anyókának, ha ő, Kovács Imréné is elmenne. A férje beteges, maga is betöltötte a 72. esztendőt, — ki gyámolítsa a mamát!? ... — Hogy érzi magát, nénike? — Most fájlalom a derekam, de másegyébként semmit nem panaszolok. Legfeljebb ez a sok ember zavar. Különben semmi bajom. — És ez a szép nap ? ... — Soha nem volt részem ilyenben. Én, gyerekem, még mozit se láttam... Ez a kul- túrház meg... hála a jó istennek, hogy megérhettem ... A kultúrház büféjében — érdekes véletlen —, épp egy unoka szolgálja a málnát, szendvicset, cukorkát, — Ja!... a nagyanyó?... — mondja. — Hogy hány unokája van?... Nem mondta?!... Pontosan 18 unoka, 12 déd- és 9 ükunoka. Az egyik dédunoka, a kislányom, épp ott ül — mutat az egyik asztalhoz. A kislány, a dédunoka is szinte felnőtt, — az id.én érettségizik —, s felénk villantja 17 esztendeje tárt bizalmű mosolyát az asztaltól. — De ne higgyék, hogy ükanyó ne tudná ezt. Csak illetődött most. Az ünnep teszi. Egyébként mindenre emlékszik. — Az unokák, a déd- és ükunokák nevére is? — Számon tartja valamennyit. A boltba is eljár, hogy bevásároljon. Azt mondja: szegény kislányom (a 72. esztendősnek!!) sok a dolga. Egy hete Nagylócon járt, busszal, hogy meglátogassa egyik unokáját. — Bírta az utat? — Mintha húszéves volna. Pedig nehéz élete volt. Még 1920-ban özvegyen maradt, gondolhatják. — Mondja, nénike: mire emlékszik legkedvesebben? — A lakodalmamra... Meg, hogy most itt lehetek. Ezen a szép ünnepen ... De hadd állok már föl ebből a székből. Zavar engem ez a nagy tisztesség. A verebek nem énekelnek című magyarul beszélő angol filmből (csütörtök) Osztrovszkij: Vihar (Vasárnap, 20.30). A három felvoná- sos dráma közvetítése a Thálja Színház előadásában, felvételről. A nagy orosz klasszikus drámáját Magyarországon először 1941-ben mutatták be. s Thália Színház elmúlt év őszi felújítását ezen kívül csak az 1954-es Nemzeti Színház-i előadás előzte meg. A darab a múlt század egy Volga-parti kisvárosában, szűk családi körben játszódik, egy zsarnok anya elviselhetetlen uralma alatt szenvedő családtagok és ismerősök között, ám Osztrovszkij műve jóval túlmutat ezen — egyetemessé tágítja a zsarnokság embertelenségét és pusztító voltát, s ítéli el hátborzongatóan darabjával a XIX. századi orosz társadalom kilátástalanságát, silányságát. A kortárs kritika is ezt látta meg, tartotta a dráma nagy érdemének, miként Dobroljubov írta, a dráma „fénysugár a sötétség birodalmában”. A két főszereplőt, a törvényszerűen tragikus sorsra kárhoztatott szerelmespárt, Katyerinát és Boriszt Drahota Andrea és Kozák András alakítja. (barna)
