Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-14 / 267. szám

Az óvodában Attilák, Ibolyák, Ágik slb.-k tizen­heten vannak. Kö­zülük tizenkettő még hároméves sincs. Játszanak. Bandi, Tibiké ha­ját mossa, Ibolya vasal. Ferike is előtotyog. Kis tá­lat mutat. Főzött. A. tálban vakolat van. A falról hul­lott le, úgy kapar­ta össze A volt bánya­mesteri épület be­lülről nem éppen ideális. Több he­lyen maliik a fal, és parkettázni is kellene A gondnoknő panaszkodik: — Kértünk ke­retet a renoválás­ra, de azt mond­ják a feletteseink, hogy elkéstünk a megrendeléssel. Elég gyengék a felszereléseink is, sok minden elkel­ne itt. A rádióban például csak a Pe­tőfi adót lehet fogni. Pedig sok­szor szívesen meg­hallgatnánk mi is az óvodások mű­sorát. Elköszönünk. Kórusban mond­ják a kicsik: — Jó szeren­csét! Felújítják a század elején épült, elavult barakklakásokat. A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat húsz szakembere dolgozik itt, korszerűsítik, szépítik a hegyoldal házait. Eddig harminchét lakást újítottak fel, s még tizenhárom kerül sorra. A munkák befejeztével 3 bányatelepen valamennyi lakás elfogadható állapotban lesz TI-I FI" A HEGYOLDALBAN Több mint fél évszázados volt már a telep vízvezeték-hálóza­ta. Most másfél millió forintot költöttek a vezetékek átépíté­sére. Két gyűjtőmedencét is ki­alakítottak, hogy biztosítsák a zavartalan vízellátást. Most friss, egészséges víz csorog a kutakból Készülődés * a télre A telepen levő 162-es szá­mú élelmiszerboltban van minden. A háziasszonyoknak nem kell a városba utazni vá­sárolni. Most, hogy közeledik a tél, mind több áru érkezik a raktárba. Most kell szállíta­ni, mert télen aligha kapasz­kodik fel a hegyre az áruval megrakott teherautó. A felkészülés azonban gon­dokkal jár: a feleslegesen nagy eladótér mellett rendkí­vül kicsi a raktár. így a tü­zelő, a göngyöleg, az üvegek­kel teli ládák rontják az üz­let képét A század elején épült a hegyoldalban Som- lyó-bányatelep. A kőszén nagyon kellett az akkori uraknak, bányabáróknak. A telepen az inászói bontott anyagból építették fel a barakklakásokat. Kisemmizett emberek lak­ták évtizedeken keresztül a telepet, monoton egyhangúságban. Az életet a bánya jelentette, a vágatok kacskaringós szövevénye húzódott a lakóházak alatt. A több mint hat évtizedes bányatelep öreg, de most új arcot ölt. A 138 család lakóházait Az „őslakó” A telep legidősebb embere Berindán Laci bácsi. Rogy- gyant lábaiban nyolcvannégy év fáradtsága zsibbad. A pla­fonról egy évszázados meny- nyezet tekint le rá ó egyidős a bányateleppel. Itt is nőtt fel, itt lett férfi, férj, apa, később nyugdíjas, öreg, beteg. Embe­rek jöttek, emberek mentek. Születtek, elhaltak. Ma már csak Laci bácsi él az „ősla­kók” közül. — Ötven évig voltam a bá­nyánál lakatos — próbálja az emlékezést kicsalogatni az agyvérzés ólomfüggönye mö­gül. — 1946-ban nyugdíjaztak. Utána még telt az erőmből, néhány évet ráhúztam az épí­tőiparban. Három testvérem volit. Kipusztultak mellőlem. A legkisebb épségben tért meg a háborúból. Ö békében halt meg... — sírni kezd az öreg. — Nem ért már rendesen — mondják a szomszédok. — Az agyvérzés óta. Azért lehet vele szót váltani. Csak ^fel ne idegesítsék, akkor nincs sem­mi baj. Csendesen elüldögél magának. Még most is párttag, szakszervezeti tag. A ház előtt ül, újságot ol­vas. Az a mindennapi kenye­re. Hétfőn, amikor nincs új­ság, nem leli a helyét. — Hogy élnek, Laci bácsi? — kérdezem. — Hogy?... — néz rám cso­dálkozva. — Hát úgy örege­sen. Kezd tisztulni — öregesen, eddig mintegy kétmillió forintnyi összegből újjá varázsolják. Űj köntöst kap a régi bá­nyatelep. Kiöregedett Somlyó-bányatelep? Nem! Bár a csaknem félezer lakos igen nagy százaléka már' nyugdíjas, de ott vannak a fiatalok, akik fiatalos hévvel, nagyszerű akarattal bi­zonyítják: van jövője ennek a telepnek. Pél­dát mutatnak a munkában, hiszen nagyapjuk, apjuk nyomdokain haladnak. Ide látogattunk el, nyugdíjasokJcal, fiata­lokkal töltöttünk egy napot. Hasznos javaslat Egy igaz} nagy család aa egész telep. Nem kívánkozik el innen senki. De a lakás! Ahogyan összeszámoltuk, nyolc fiatal házaspár lakás­gondját kellene sürgősen meg­oldani. Tarthatatlan állapot, hogy egy szoba-konyhás lakás­ban nyolcán, tízen is lak­nak. Idősek, fiatalok, apró gye­rekek. Lenne megoldás! Bezárt a somlyói bánya. A telep szélén ott az egykori iroda, a műhely. Jó állapot­ban, kihasználatlanul Ebből az épületből nyolc lakást lehetne kiképezni — megoldódna a la­kásgond a telepen. Vállalják a társadalmi munkát is, hogy olcsóbbá tegyék az átalakítást. Nem fogták be a nép szájai Nagy volt az öröm, amikor az Egri Közúti Üzemi Vál­lalat dolgozói megkezdték a Somlyóra vezető út építését. Ám, ahogyan teltek a napok, üröm lett az ötömből. Lát­ták az emberek, hogy csak „foltozzák” az utat, nem szé­lesítik, a kanyarokat sem vágják ki, pedig ez lett volna a legfontosabb ahhoz, hogy a még ma is közlekedő „faka- rusz”, a bódés kocsi helyett megfelelő méretű, nagyobb autóbusz bonyolíthatná le a személyforgalmat. Berzák József tanácstag szóvá is tette ezt az építés egyik veze­tőjének. A válasz rendkívül egyszerű, de annál sértőbb volt. „Befogjuk a nép száját” — szólt a válasz a reklamá­cióra. Bizony nem fogták be a nép száját. Sőt! A lakók most már azt követelik — joggal —, vizsgálják felül ezt a munkát. Illetékesek nézzék meg, mennyi pénzt használ­tak fel az út építésére, miért nem építettek kitérőket, átereszeket, miért nem bővitették a kanyarokat. Ügy tud­ják, másfél millió forint volt erre a munkára, de nem használták fel az összeget. Arról már nem is beszélve, hogy a lakosság is dolgozott, hogy mielőbb elkészüljön az út, kulturált közlekedést teremtsenek a város és a te­lep között. Még van egy határidő: november 15. Az pedig holnap lesz. A hiánypótlást bizony erre az időre aligha végzik el. Pedig az út ma mindennél fontosabb a somlyóiak szá­mára. Tanácstalan nőtanács a szeme, szegényesen. Ezer forint a nyugdíj, ebből élünk. Kispóroljuk, ami kell. Meg a gyerekek is segítenek. A két fiú lakatos. Mint én is voltam. Drága fiaim... Elmereng. Szemével, megfá­radt, rossz szemével a ka­nyargós hegyi útra néz; mi­lyen messzire is nyúlik?... Csak kocsma Egyik gondja a telep — el­sősorban férfi — lakosságá­nak — az italbolt jelenlegi álla­pota. Nem azért gond ez, mert . .. „ , , , , . . altár műszak előtt vagy mű­kellene Somlyo-banyatelepre szak után nem ihatják meg önkiszolgáló rendszerű bolt is. Ezzel az átalakítással nem- kedvenc nem italukat, inkább, csak korszerűsítenék az üzle- mert a kocsmán kívül semmi tét, nagyobb raktárhelyiséget is biztosítanának. így meg le­hetne oldani a zöldség-gyü- mölcsbolt gondját is, ami ma még hiányzik a telepről. más szórakozási lehetőség nincs. Pedig szívesen elvinnék asszonyaikat is szórakozni, kellemes órákat együtt eltöl­teni. Sajnos, nem lehet. Nem, mert az nem ital­Villany és sötétség Ügy mondják, takarékossá­gi szándékból minden este sö- létségbe borul a telep, öt óra­kor kezdődik és hét óráig tart. Hat-nyolc esetben is kikap­csolják a villanyt, valahol Tő­kés-bányán. a transzformátor­állomásnál. Mindig akkor, amikor nem várják a lakók. Ebből számos baj származik. Panasz, hogy egymás után romlanak el a televíziós készü­lékeik a sok és gyors egymás­után ki-, illetve bekapcsolás miatt. Volt nap — számolták a lakók — amikor a két óra alatt 23 percig tartott az áram­szünet. A forgácsi bányában is gondot okoz az áramszünet. A jól gépesített aknában le­állnak a szivattyúk, a rakodó és szállító gépek. Haszontalan takarékosság ez. Több kárt okoz, mint hasznot. Nincs is szükség erre. Ha a bánya mégis erre törekszik, akkor más megoldást kell ke­resni. Építsék át a telep ener­gia-ellátását, tegyék független­né a bányától. Mert ha már van villany, akkor ne legyen sötétség Somlyóbányán sem. bolt, nem is presszó, . csak kocsma. Piszkos, csúnya. A bolt vezetője hiába takarítja, - hiszen mindent megtesz azért, hogy valamelyest ottho­nossá tegye — a repedezett, kormos falat, a kocsma kellős közepén húzódó, de lyukas szenny csatornát nem tudja el­tüntetni. A csatornából ömlik a bűz, a mennyezetről pereg a vakolat. Országgyűlési képviselőjü­ket, a város vezetőit, a ven­déglátóipari vállalatot is kér­ték: segítsenek, teremtsenek kulturált körülményeket a vendéglátásban. Sajnos,. nem haladtak előbbre. Pedig csak néhány ezer forintról lenne szó. Ennyit pedig a somlyói­ak is megérdemelnének. A an és még sincs Amikor hosszú kilincselés után arról értesültek a telep lakói, hogy a posta kivezeti a közvetlen városi telefonvona­lat Somlyóra, egy emberként fogtak össze, s dolgoztak tár­sadalmi munkában. Ásták a gödröket, állítottak az oszlo­pokat. A postások is derekas munkát végeztek — megkap­ták érte a jutalmat is, baráti vacsorán látták őket vendégül a telep lakói. Lett telefon és még sincs. Nem lehet hozzá­férni. A készüléket a művelő­dési otthon egykori pénztár- helyiségébe zárták. Csöröghet órákig, nem veszi fel senki. Ha pedig napközben szeretné­nek a városba telefonálni, először a gondnokot kell meg­keresni, s csak aztán lehet tárcsázni. Ez így sehogy sem jó — mondják a telep lakói. Megoldást is javasolnak: Az élelmiszerbolt reggeltől délutánig nyitva van. Ott megfordul szinte mindenki naponta legalább egyszer. Né­hány tetőtartóval és egy ké­szülékkel, ide kellene a tele­font bekötni. Ha valakit ke­resnek a telepen, azonnal le­hetne érte küldeni. A bolt is jól járna, hiszen nem egyszer lenne szükség a telefonra, ke­nyeret, tejet, más árut meg­rendelni. Éjszakára pedig visszakapcsolhatják a műve­lődési házba a vonalat. Csirke Lajosné, a nőtanács titkára együtt dolgozik az emberekkel az építkezésnél, szépítik a házakat. — A szervezeti élet?... — gondolkodik el, amikor ér­deklődünk. — Valahogy visz- szaszorult a lelkesedés. Van csaknem száz tagunk, de. .. Az utóbbj időben szívesebben ülnek az asszonyok a televízió előtt. Igaz, a mi programunk szegényebb, mint a tévéé. Be­teglátogatásra, öregek napjá­ra, nők napjára még eljönnek. És ezzel ki is merült minden tevékenységünk. — Szakkörök? — Beindítottuk a kézimun­ka-szakkört harminc taggal. Ma már alig jön el a foglal­kozásra három, négy. Ez Is befulladt. Talán, ha egy ki­csit több pénzünk lenne, kezd­hetnénk még valamit. Ami kevés bevétel szokott lenni rendezvényeinken, azt is el­viszi a beteglátogatásra vett apró kedvesség, az öregek megajándékozása stb. — Megoldás? — Tanácstalanok vagyunk. Lehet, hogy bennem van a hi­ba. Talán már idős vagyok er­re a pozícióra. Megfáradtam Fiatalabb kellene a helyembe. Kértem, váltsanak le, de ed­dig még nem tették. Érzem, valami új tartalmat kellene adni a szervezetnek. Én máT képtelennek érzem magamat erre... Posta a lakásban A hegyi település dombos ut­cáinak Angyal Gyuláné hordja a híreket. Napjában többször is megmássza a dombokat, egy-egy csomaggal, távirattal, levélküldeménnyel. Amikor felkerestük, hétfői pihenőnap­ját töltötte. Munkájáról be­szélt: — Munkanapokon reggel 8 órakor már Salgótarjánban vagyok. Felveszem a külde­ményeket, szétszortírozom azokat. Aztán indulok a hegy­re. Mennem kell, ha esik, ha fúj. Négy év alatt — úgy ér­zem — megszerettek az em­berek. Négyórás a munka­időm, de mégis egész nap szolgálatban kell lennem. Nem kis munka széthordani az új­ságokat, 61 Népszavát, 24 Nép- szabadságot, 34 NÓGRÁD-ot. Van 79 tv- és 110 rádió-előfize­tő is. Nyugdíjat 70 csalódhoz viszek. Délután aztán valósá­gos postahivatal a lakásom. Hozzák a leveleket, a távira­tokat Sokszor még a távirat­szövegeket is nekem kell meg­írni. Egyéves szakmai tanfo­VAKOLATLEVES lyairwa járok. Tavasszal vizs­gázom. — Elégedett-e? — Nagyon szeretem a mun­kámat együtt tudok örülni az emberekkel, ha levelet vagy jó hírt kapnak. De szomorkod- ni is a rossz hír érkeztóre. Hallottuk— elmondjuk Négy év alatt 33 felnőtt vé­gezte el a nyolc általánost. öt KISZ-fiatal segíti az út­törőmunkát az általános isko­lában. A kisdobosoknak min­denben rendelkezésükre áll­nak. Minden évben megrendezik a telepen az apák és az anyák napját. Anyák napján a kul- túrotthonban a férfiak főznek, terítenek és 50 forint zseb­pénzzel kedveskednek jelképe­sen az asszonyoknak. A párt- és KISZ-oktatás zá­róakkordjaként vetélkedőt rendeznek Somlyóbányán a ta­nult anyagból. A győzteseket díjazzák. Hosszú hónapok óta rossz a bányatelep hangoshíradója. Javítására már többször sor került és mégis néma maradt. Most már arra kíváncsiak a somlyó-bányatelepiek, melyik cég lenne az, amelyik egyszer s mindenkorra, de jótállással megszólaltatná a néma hangos­híradót. Barátságos emberekkel ta­lálkoztunk a hegyoldalban, Somlyó-bányatelepen. Elége­dettek. nem panaszkodnak Amit elmondottak életükről: örömökről és gondokról, az* szívesen adjuk a nyilvánossáp elé. Az oldalt összeállította: Ro­mán Dénes, Somogyvári Lász­ló és Szokács László. A fel­jegyzett panaszokat Tóth La- josné intézi. A fényképeket Román Dénes készítette. Legközelebb, november ip- án. hétfőn Tereikére látoga tunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom