Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

Mégsem egyedül özvegy Stork Antalné asszonylányával meg a me­nyével álldogál az udva­ron. Az évek terhét — bár lassan elszáll fölötte az öt- vennyolcadik is — még bír­nák a vállai. Beteg szíve, folyton zúgó feje miatt sok­szor nehezére esik azonban a mozdulás is. Megindul, és úgy érzi, megfullasztja az emelkedő. Mátraalmáson hegyre kapaszkodik minden út. Most is csak a távolról kémleli, kinyitja rájuk a ka­put. Fáradt szemei egészen összeszűkülnek. — Megvannak Stork né­ni? Régi az ismeretség, köz­vetlen a válasz: — Most már valamivel könnyebben, mint akkor... — Miből élnek Stork né­ni? — A nyugdíj 300 forint, az­tán segítenek a tanácsról is... Két esztendeje még pa­nasztól remegett minden sza­va. Férjét, a szorgalmas er­dei munkást egy nap nem engedte haza az erdő. Meg­halt, még akkor este, ami­kor rázuhant a fa. Hiába dolgozott gyermekkora óta Stork Antal. Amikor halála után fia kutatni kezdte a nyugdíjhoz szükséges éve­ket, nem telt ki belőlük tíz esztendő. Hosszas utánjárás­sal sem sikerült elintézni a szuhai tanácsnak — ide tar­tozik közigazgatásilag Mát- raalmás —, hogy a beteg, csaknem munkaképtelen öz­vegy nyugdijat kapjon. A kivételes ellátást is csupán két esztendeje ítélték meg. Pedig Stork Antal még 1955- ben meghalt. Háromszáz fo­rintot visz neki havonta a postás. Ennyit kap az öz­vegy a két lányka után. A NÓGRÁD éppen két- esztendeje írt a magárama- radt család nehéz sorsáról. Gembiczki József, a szuhai tanács elnöke, aki annak idején hadakozott Storkné 300 forintjáért, azóta is fi­gyelemmel kíséri a család sorsát, ő is kinn lakik a hegy tetején, Mátraalmáson. — Szerencsére nincs egye­dül az asszony ... A gyer­mekei támogatják. Mi 200 forinttal segítjük őket ha­vonta. A semminél több ez, de élni nehéz belőle. Még­sem tehetünk többet — sajnálkozik. — Sok az idős, beteg, magára maradt em­ber. A pénzünk meg kevés... Kérelmeket mutat. írói mind segítségért folyamod­nak a községi tanácshoz. Tíz-tizenöt kérvényt terjesz­tenek fel a járási tanácshoz. Gembiczki József szerint az lenne az igazi segítség, ha a rendelkezések mellé valami­lyen központi forrásból pénzt is kapnának. Mert nekik nincs, a szociális otthonba sem küldhetnek minden megöregedett, megrokkant férfit, asszonyt. Stork An- talnénak azonban még ezt is ajánlotta Gembiczki József. Segít, hogy idősebbik, beteg lányát fogadja valamelyik szociális otthon. Az asszony azonban vona­kodik : — Nem engedem! Hadd maradjon velem, amíg élek. — Orvos kellene magának is — feddi szelíden a menye. — Jártam nála , .. Még a tavasszal — siet a válasszal az asszony. — Orvosságot is adott. — Könnyített Stork néni? valamit Lesüti a szemét, és úgy mondja: — Nem vettem ki vés volt a pénzem. Ke­A nyáron már keresett a nyolcad) kot végzett kislány is. — Nem szerettél volna to­vább tanulni? — De igen — szaladt ki akaratlanul a lánykából a szó. — Ügy volt, hogy a nő- véremék taníttatnak Deb­recenben. Fodrásznak ké­szültem, de nem sikerült... — Majd jövőre újra kez­ded. — Nem hiszem — szo­morkás a hangja. — Jövőre már nem vesznek maguk- . hoz. A nyáron a bátyja szer­zett neki munkát az erdé­szetnél. Az volt a dolguk, hogy tisztán tartották a fia­tal erdőket. Megkerestek na­ponta 40 forintot. Télen azonban csak a férfiaknak ad munkát az erdő. A fiatalabb Storkné biz­tatja a lánykát. — Sose búsulj. Most em­lítette az uram, hogy elvisz a télen vízhordónak. Szocia­lista brigádban dolgozik. Messzire jártok igaz. de ki lehet bírni. Pénzt hozol, az a fontos... A kislány elábi ándozik. — Jó lenne. Cipő kéne, ruha kéne... És élni is csak kell valamiből . . . — Maholnap itt a tél — mereng el Stork Antalné is. — Cipő, meleg ruha van-e Stork néni? — Van. Vettek a gyere­kek. — Mutatja az új ci­pőt. Most kapta az asszony- lányától. A menye kabátot, ruhát vett neki. Tüzelővel segíti őket az erdő, csak menni kell érte. Zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát ter­mett a kert. Hosszúra nyúlik a csend. Aztán Stork Antalné töri meg: — Menni kéne . . . Hoznék egy hát fát. Sötétedés előtt még össze is törhetném. Nekiindul nehezen szu­szogva az erdőnek. Mozdul a lányka is, ne menjen egye­dül az anyja. A fiatalabb Storkné szemével kíséri őket egy darabig. — Nehéz itt az élet mondja, s mélyet sóhajt hozzá. Vinczc Istvánná A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Akiről megfeledkeztek A Salgótarjáni Kohászati Üzemek feletti Ilona utcában, sűrű bokrokkal körülvett, és az időtől megtépázott régi tisztviselő lakásában él 96 éves édesanyjával Bozó György, aki már maga is a 74, életévét ta­possa. 1580 forint nyugdíjat kap, s szinte u túlérheted en gyengédséggel, és ragaszko­dással ebből gondoskodik édes­anyjáról is. Nevével az 1918-as, 1919-es forradalmak salgótarjáni ese- nényének dokumentációs tnyagal között a Magyar Mun- cásmozgalom Története Válo­gatott Dokumentumai című V. íötetben, a 219—220. oldalon találkoztam először. A reális történelmi tényék­től eltérően azonban az utób­bi években készült monográfi­ákban, visszaemlékezésekben nem találkozunk Bozó György nevével, sőt a Kohászati Üze­mek legújabb — a vállalat fennállása 100. évfordulója al­kalmából összeállított — mo­nográfiája sem tesz említést róla. Ki volt hát Bozó György, akit elfelejtettek? A fiatal acélgyári munkás­gyerek jobbmódú pozsonyi ro­konságának anyagi támogatá­sával végezte el polgári iskolai tanulmányait, s ezt követően került vissza a salgótarjáni gyárhoz. Mint ími-olvasni tu­dó értelmes fiatalembert 22 éves korában választották meg a Vas- éís Fémipari Munkások Szakszervezetének bizalmijá­vá. Hamarosan a szakszervezet titkára — az akkori értelme­zésnek megfelelően jegyzője —, majd a gyár főbizalmija lett. Ebben a minőségében többször találkozott Weltner- rel, Buchingerrel, Kunfival és másokkal a szociáldemokrata párt vezetőd közül. 1917 _ végén, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelmét követően a Magyar- országi Szociáldemokrata Párt­nak Is kezdett sürgőssé válni a nagyipari munkástelepeken a proletárok hatékonyabb szer­vezése. így került ser a szoci­áldemokrata párt salgótarjáni előtt összehívtuk a párt- és nagygyűlésére is, amelyre töb- szakszervezeti, valamint az bi között Kunfi Zsigmondot is összbizalmi vezetőséget, es vendégül várták. Miután azon- ott ideiglenes munkástanácsot ban a pesti küldöttek késtek, választottunk magunk közül. Priska, az acélgyári helyi Az elnök, úgy emlékszem egy szervezet egyik legtekintélye- acélgyári asztalos volt, aki sebb vezetője a fiatal, akkor Erdélyből került ide. Ez a még tapasztalatlan Bozót szó- tanács választotta meg azután lította az emelvényre. Bozó be- a salgótarjáni direktóriumot, szólni kezdett. Már nem em- amelynek elnöke én lettem. A lékszik arra, hogy miről, csak titkár Reguly Árpád volt. Tag- azt tudja, hogy a Népszava az- jai között különösen a bánya- napi számában megjelent for- szók kaptak sok helyet. Kö- radalml hangvételű írásokat zülük Góliánra, György Ist- tolmácsolta munkatársainak. Vánra, Fehér Vilmosra, Ju­„T , ., ,,, hisz Istvánra emlékszem. Sl­Nagy volt a sikere - oly- intézkedésünk az akkr>r annyira hogy akozbenmeg- már rendkfvül nehéz élelme. ÄLÄÄ«! ^si probiémák megoldására irányult. Tóth Gyula volt köz­elállt a szótól, és a gyűlést kö­vetően meghívta Budapestre aiíi azután Runfi ven- meziési bizottság megszervezé- degeként csaknem két hetet . . . . " n ségi bírót bíztuk meg az élel­sével. A beszerzéshez a bánya ... . , , , , .. adott kocsit. Komineknek meg­ÄÄ1ÄÄ szerveztük a Vörös őrséget is. tartózkodott a fővárosban. A értelmére, tudósára és tehetsé­gére számítanak, s ezt köve­Bozó a Tanácsköztársaság megdöntéséig kitartott a KMP ~iuma­, .... ___ 1010 nak is elnöke, majd Pogány k erült azutan sor az 1918. iu- ,, . , ___í , o i mooronHoron p-m- Jőzsef hadtes.parancsnok mél­tóén még nagyobb hévvel ve- A * ár direktori tette magát a mozgalomba. így meuett A Rya" direktori nius 21-én megrendezett em lékezetes sztrájkra is, amely­nek megszervezése kimondot­tan az ő nevéhez fűződik. lett a csapatok összekötő kom- miszárja volt, aki a katonai egységek és parancsnokok han­, ................ , . gulatáról tájékoztatta Pogány M int a gyár főbizalmija ke- Józsefet. sőbb részt vett a KMP salgó- A Tanácsköztársaság meg- tarjáni szervezetének megala- után térrorbírósóg elé kításaban is. A területi irányi- állították. A bűnvádi eljárást tó szerv vezetőségi tagja, ut- >,Bozó György és társai" cí- kára (jegyzője) es Kun Béla men folytatták le ellene. Hat által is pártfogolt vezető sze- hónapot a balassagyarmati mélyisége volt. December -6- börtönben töltött, ezt követő­én este a bányakaszinoban tar- en egy £Vre Internálták a za- tott legmagasabb szintű alakú- iae.gerszegi táborba. Innét sza- ló ülésen vett részt. Oczel Ja- badulva, a már ismét szer- nos és Illek Antal mentek érte vezkedő épülő kommunista a lakására. Erről a kővetkező- mozgaiom Losoncra segítette két jegyezte fel Bozó György. dt. Ott két napot töltött Herz „Az alakuló ülésen körülbelül Sándor doktor lakásán, majd 2? 25 elvtars volt. A központ Becsbe emigrál t. Itt a Vilá­részérői Kun Béla es Rudas go^g-csoporttal került ösz- László voltak jelen. Szalon Rezső valószínű még a gyári bizalmiakkal tárgyalt. A je­szeköttetésbe, a Szovjet-Orosz- országba való kiutazásra azon­ban már nem vállalkozott. Ha­llek order apa Szomáliában 120 éves korában meghalt Uagi Mohamed Farah. Afrika egyik legöregebb lakosa. „Igazi jótevője volt városunknak** — mondotta a polgármester a te­metésen, mert ő tett a legtöbbet a lakosság létszámának növekedé­séért. Uagi Mohamed Farah valószínű­leg a legtermékenyebb apa volt a világon: 195 fiút és leányt mond­hat magáénak. Amíg élt, a város fő nevezetességének számított: sok házaspár meglátogatta, hogy meg­kérdezzék tőle, hogyan lehet ilyen magas kort elérni, ennyi gyermeknek éieiet adni, s emel­lett mindig vl Iámnak s frissnek maradni? Kocsival jöttek... Körötte fák hullatják aranyszínű levelei­ket. Fényesre pucolt cipője alatt meg-meg- csörren az avar, mikor lábát megmozdítja. Időnként megfogja álla alatt kendőjének gör­csét, megtapogatja. Nem azért, mert úgy ér­zi, nincs jól megkötve, inkább rájár a keze, nem bírja a tétlenséget. Később megoldja a csomót, leveszi a kendőt, vállára teríti, s ar­cát a nap felé fordítja. Hajának ezüstje ver­senyt csillog a nap aranyával. Legalább het­venéves. Olyan szép, mint az idei ősz volt. Meg is mondom neki. Elmereng egy kicsit, aztán arca jóságos mosolyba öltözik. Szemében csillogni kezd a visszaemlékezés szivárványa. Kicsit kusza, de sokszínű összeállításban. — Talán 1946-ban volt utoljára ilyen szép őszünk. Először gyújtottunk gyertyát az- évben meghalt uramnak. Nem a temetőben, hanem otthon a kredencen, mert nem tud­juk, hol temette el a háború. Aztán kimen­tem a parkba sétálni, hogy együtt legyek az elhunyttal. A levegő, az égbolt mindenütt egy — gondoltam. Ebben a valamiben ma is együtt érzem magam vele. — Arca csupa jó­ság, ahogy beszél... — Nehéz lehetett nélküle — jegyeztem meg. Érzem is, hogy így volt. — Nehéz bizony, fiam. Három gyerekkel özvegyen maradtam. Nem mindennapos ne­hézség. Pláne abban az időben. Nappal látás­tól vakulásig dolgozni. Alvás? A kimerült, súlyos álomba belevegyült az aknák, gráná­tok, ágyúk emlékzaja is. Reggel? ... Jó szó­val, kevés kenyérrel megvigasztalni a három gyereket. Jómagam pedig csak a nézésükkel eltelni. Három évig voltunk pénz nélkül.. ■ Hüvösödik. Egyre vörösebben izzik az ég­bolt, a lemenő nap emyedésétől. Kis oldal­táskájából előkerül egy régi, kötött gyapjú- kardigán. Beleburkolja magát, s a lemenő napba néz. — Magára is kabát kellene már, fiam. Az esték azért csak hűvösek. — Én azonban nem fázom. Talán a nénike jóságától az ismeret­lennek is megadott féltésétől melegszem át. Arcán látom, neki is jő érzés, hogy félthet valakit. Erről jut eszembe: — A gyerekek? — Hmmm ... Ezért vagyok boldog. Nem küszködtem hiába. A legidősebb, a fiú, or­vos. A középső tanár. A legkisebbik gyógy­szerész. Ugye szép? Értük éltem, értük fá­radtam. A három közül kettő kiválóan diplo­mázott. Jó eszű gyerekek voltak, igaz, ap­juktól volt mit örökölni. Az egyetem elvég­zésére egyik kedvet kapott a másiktól. Én?. Boldogan mostam, takarítottam, háztartást vezettem ... hm ... másoknál.,. Muszáj volt, a gyerekek miatt. Sokszor már alig bírtam még vonszolni is magam. Este tízre, tizen­egyre tudtam végezni. Aztán jött az otthoni munka. A házunk megmaradt Pesten. Bőven volt mit tenni ott is. Szórakozás?... Utoljára akkor volt, amikor a férjemet katonának vit ték. ő okosabbnak látta, ha az utolsó estét nem sírással töltjük el. Az EMKÉ-ben vet­tünk örök búcsút... — táncolva, mosolyog va. Amikor hazafelé sétáltunk, egy nagy fekete kutya ment át az úton. Hosszú, kes­keny árnyékot vetett az aszfaltra, ahogy rá­sütött a Hold ... 1958-ban visszamenőleg is megkaptam a férjem után az özvegyi jára­dékot. Televíziót vettem, a legkisebb kedvé­ért. Szórakozhasson a tanulás mellett, öröm­mel vittem haza, gondoltam, nagy meglepe tés lesz. Este beltapcsoltam, hogy addig is nézhessem a műsort, amíg hazaérkezik a lá­nyom. Reggel ébredtem fel a készülék üres búgására. A lányom nem jött haza. Na... ne tessék rosszra gondolni. Ráhúztak a tanulás sál az egyetemen.... Gyorsan esteledik. Fázom. A nénike árasz­totta meleg hűlni kezd. A park lámpájának fénye ridegen tükröződik a szemében. — Eladtam a pesti házat. A gyerekek aján­lották. Hatvanezret tudtam adni mindegyik­nek. Kocsit vettek. A múlt vasárnap autóval látogattak meg. Boldog vagyok. Felneveltem mind a hármat. Becsülettel. Erről töprengtem akkor is, amikor mellém tetszett ülni. Ne féljen, nem zavart meg. Jó, hogy jött, volt kivel beszélgetnem. Rossz lett volna egyedül... Köszönetképpen megszorítja a kezemet. Megszólal a kastély hangos csengője. Va­csorára hív. A nénike is feláll, indul vacso­rázni ... A szociális otthonba. Román Dénes lenvoltak közül a következők- zajöu Salgótarjánba, ahol az»- re emlékszem: idős Oczel Ja- t^n iassan megszakadtak a nos, Illek Antal, KominekLa- kommunista párthoz épült elő- jos, Puskás Ágoston, To i ^ szálai. Az illegálisan szer- László, Kiss István, György vezkedd fiatal kommunista- István, Juhász István, Feher mozgalom nem vállalhatta a Vilmos és^ Gólián András. A rendőri felügyelet alá került többiek főleg a bányate.epak- Bozóval való kapcsolat újra- rőj voltak. Az üveggyárból is felvételét, de a forradalmi te­volt valaki, mert adtam neki vékenysége miatt őt ért sok belépési nyilatkozatot, d,e nem szenvedés hatására maga fío- emlékszem ra, ki volt. Emléke- ~d György is magába zárkó- zetem szerint György István ZQtt lett a Konummisták Magyar- Régi munkahelyét Is meg- orszagi Pártja salgotarjam változtatva a Hirsch-gyár al- szervezetének az elnöke. O kaírnazasaba lépett és kiemel- osztotta ki a bányászoknak a ked5 szakmat felkészültsége belépési nyilatkozatokat. foIytán fokozatosan a , tőkés György ku önben az internálás ^ megUzható emberévé után elköltözött Salgótarján- lett Majd esak lg44 ősaén ból. azóta nem hallottam félő- nyilas uralom idején figyelnek le- fel ismét Bozó Györgyre, akit A Tanácsköztársaság győzel- az 1918—1919-es magatartása mével kapcsolatos salgótarjáni miatt a nyilasok ismét meg- eseményekről a következőket hurcolnak, jegyezte fel: — Ami a helyi 1945 eleién azután a felsza- hatalom átvételét illeti, az a badulást követően nagy érde- következőképpen történt. 1919. meket szerzett a gyári terme- március 21-én este Gádor Béla lőmunka gyors magindulásá- (ő volt a szoc. dem. párttitkár) ban. 1949-ben a Tanácsköztár- táviratot kapott, amelyben saság évfordulóját ünneplő közölték, hogy a két párt egye- Szabad Népben olvashatjuk sült, és kikiáltották a prole- Bozó György salgótarjáni visz- tárdiktatúrát. Mi, idős Oczel szaemlékezésett. később azon- János, Illek Antal, Kominek, ban, a személyi kultusz id.ő- Gólián, Gábor, összetelefonál- szakában perbefogták. Noha tűk a főbizalmiakat a község- később bűnténv hiánva miatt háza termébe, s mivel aznap felmentették őt, ezt követően még csak táviratból tudtuk az mégis háttérbe kerülő elfelel- eseményeket, úgy határoztunk, tett lett az egykori főbizalmi, hogy egyelőre megalakítjuk az aki ma is valósággal élő lexi- őrséget a rend biztosítására. A kona a dicső forradalmi ese- parancsmoksággal Kominek menyeknek. Lajost bíztuk meg. 22-én dél- Nagy Ferenc háziasszony Egy fiatalasz- szony a kaliforniai Stocktonban ma­gányos lázadásban tört ki a meg nem fizetett és több­nyire kevésre ér­tékelt házimunka ellen. A három- gyermekes, 23 éves Sandra Wagner sztrájkba lépett és hét napon keresz­tül csak annyit tett a háztartás­ban, ami fenntar­tásához elenged­hetetlenül szük­séges volt. Nem mosogatott és nem mosta ki a szeny- nyest, nem ágya­zott be és nem takarított. Egy nagy tiltakozó táblát is elhelye­zett a ház elé, hogy lázadásáról a széles közvéle­mény is értesül­jön. .. Aztán a nyolca­dik napon elmoso­gatott, kimosta a ruhát, beágyazott és kitakarított. Minden maradt a régiben... NÓGRÁD — 1968. november 10., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom