Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-10 / 264. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXIV. ÉVF., 264. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1968. NOVEMBER 10., VASÁRNAP VIETNAM elutasítja Thieu javaslatát Washingtonban is hidegen Ho Si Minh, a VDK elnöke, pénteken Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötte Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfőt. Táviratában biztosította a szomszédos indokínai állam vezetőjét, hogy a VDK min­denképpen tiszteletben fogja tartani Kambodzsa független­ségét, szuverenitását, semle­gességét és területi integritá­sát. A nemzetközi diplomácia Vi­etnammal kapcsolatos fejle­ményeinek középpontjában to­vábbra is a párizsi négyes tárgyalások megmentésére irá­nyuló erőfeszítések állnak. Mint ismeretes, a saigoni ve­zetők legutóbb azzal álltak elő, hogy a négyhatalmi tárgyalá­sok helyett. Párizsban a saigo­ni adminisztráció és a VDK küldöttsége folytasson meg­beszéléseket, és a DNFF, illet­ve az Egyesült Államok kül­döttsége mintegy e két másik küldöttség „függeléke” legyen. Az AP jelentése szerint ame­rikai hivatalos személyiségek kellő óvatossággal kezelik Thieu dél-vietnami „elnök” ja­vaslatát. Az egyetlen hivata­los kommentár George Chris- tiantól, Johnson elnök szóvi­vőjétől származik, aki kijelen­tette, hogy Ellsworth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete tanácskozik a kérdésről Thieuval. Ugyancsak az AP hangoztatja, hogy amerikai részről nem tartják valószínűnek, hogy a VDK küldöttsége Párizsban leülne tárgyalni egy olyan küldött­séggel, amelyben a dél-vietna- mj adminisztráció képviselői játsszák az elsőhegedűs szere­pét. Az amerikaiak egyébként remélik, hogy a saigoni ad­minisztráció makacs állás­pontja miatt keletkezett zsák­utcából előbb-utóbb ki tudnak jutni, éspedig inkább néhány nap, mint néhány hét leforgá­sa alatt. Dél-Vietnamból egyébként csak kisebb harci cselekmé­nyekről érkeznek jelentések. Az amerikai gyalogság helikopte­rek, folyami hajók és tüzérség támogatásával folytatja úgy­nevezett tisztogató hadműve­leteit a Mekong folyó deltájá­ban. Kisebb csatározások foly­nak Kién Hoa tartományban a fogadták tenger partján is. Az ameri­kai légierő változatlanul a kambodzsai határ környékére központosítja bombázásait ab­ban a reményben, hogy elvág­hatja a partizánok „utánpótlá­si vonalait”. A B—52-es ame­rikai légierődök pénteken és szombaton hajnalban órákon át bombázták Tay Ninh város környékét. PÁRIZS Az észak-vietnamiak határo­zottan elutasították, amerikai részről pedig egyelőre rend­kívül tartózkodóan fogadták Thieu dél-vietnami elnöknek a kettős találkozóra vonatkozó javaslatát. A Paris Jour sze­rint az amerikaiak is nehezen tartják elfogadhatónak Thieu javaslatát. A Figaró washing­toni tudósítója szerint az amerikai fővárosban rendkí­vül hidegen fogadták Thieu javaslatát. A javaslat külön­ben nem új. Az egyetlen do­log viszont ami új, és Wa­shingtont megbotránkoztatta, hogy közzététele előtt nem tartották szükségesnek tájé­koztatni róla az amerikai ve­zetőket saigoni hagykövetük útján. Szitált az őszi eső november hetedikén, de a pásztóiakat ez sem zavarta, hogy ott legye­nek új büszkeségük, a Lovász József művelődési központ avatásán. A járási feladatú in­tézmény közel ötmillió forintos költséggel épült, és 18 helyiséggel áll a művelődni, szó­rakozni vágyók rendelkezésére. (Képes riportunk a 4. oldalon) Irodalmi színpadi napok — 1968. Az öntevékenység sikere Avatóünnepség Szécsényben Vendégegyüttesek a pódiumon Pénteken este telt ház volt Ünnepélyes keretek között avatták fel tegnap délután a saécsényi tsz-építkezési vállal­kozás új telephelyét. Az ava­tási ünnepségen megjelent Ka- zareczki Kálmán, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, dr. Kovács Sándor a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, Virágh István, a TOT titkára. Géczi János, a megyei tanács elnöke, Cseh Adolf, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa, va­lamint megyei, járási vezetők. Az ünnepség előtt a vállal­kozás vezetőinek kíséretében a vendégek megtekintették az új telephelyet. Az avatóünnep­ségen Volszki Géza, a vállal­kozás főmérnöke méltatta ed­digi munkájukat, majd az iro­daház kulcsát átadta Sümegi Itfieai számunkban: Szürke szövetkezeti ház (3. oldal) Akiről megfeledkeztek (5. oldal) Nehéz mérkőzés lesz (6. oldal) Szülők és iskola (7. oldal) Jánosnak, a vállalkozás igaz­gatótanácsa elnökének. Süme­gi János köszönetét mondotta telephely építésében részt vett dolgozóknak, szervezetek­nek, vállalatoknak, majd a kulcsot átadta Vadas Gyula igazgatónak. A vállalkozás igazgatója foglalkozott az 1963- ban építőbrigádból létrejött vállalkozás eredményeivel, méltatta annak az útnak az állomásait, amely a 3,5 milli­ós termelési értéktől — évi szinten — több mint harminc­milliós teljesítményig vezetett. Bejelentette, hogy a novemberi ünnep és a telep átadása tisz­teletére befejezték az id.ei tervüket. Köszönetét fejezte ki a dolgozóknak, akik csekély négy hónap alatt építették fel az új telepet, társadalmi mun­kájukkal mintegy egymillió fo­rinttal járultak hozzá a négy­milliós létesítmény elkészülé­séhez. A dolgozók közül felszólalt Király László villanyszerelő, szocialista brigádvezető, aki a vállalkozás hat szocialista bri­gádjának nevében tett. ígére­tet a további munkasikerekre. Kazareczki Kálmán miniszter- helyettes példásnak jellemezte azt az utat. amelyet a vállal­kozás dolgozói megtettek a megalakulás óta. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának üdvözletét Virágh István tolmácsolta a jelenlevőknek. Az ünnepélyes átadáson felszólaltak a járási és a községi vezetők Is, akik elmondták, hogy a vállalkozás nagy szerepet játszik a szé- csényi emberek foglalkozta­tottságának megoldásában. a balassagyarmati művelődési központban. Ezúttal is beiga­zolódott a mondás: a közönség megérzi, mikor számíthat mű­vészi élményre. Pedig az est nem a legjob­ban indult. Az elsőként szín­padra lépő drégelypalánkiak indiszponáltsága az összeszo- katlanság benyomását keltette. Hibás volt az előadás felépí­tése is. A „Veled vagyok Vi­etnam!” műsor szerkesztői iga­zán eldönthették volna, hogy művészi (ez persze nem zár­ja ki a pártosság lehetőségét), avagy kimondottan politikai propaganda irányelveket tar­tanak szem előtt. A következő együttes műso­ra sem volt sokkal jobb. A nógrádi Radnóti Miklós iro­dalmi színpad széteső darab­jával egy lány látszólag okta­lan halálának indítékait ku­tatta — kevés sikerrel. Az ezután színpadra lépő együttesek viszont bőven kár­pótolták a nézőt. Nagyszerű rendezés, mélyen átélt, tuda­tos versmondás — ezek jelle­mezték a Budapesti Műszaki Egyetem irodalmi színpadának programját. József Attila „Curriculum vitae”-jét, szin­te hiba nélkül elevenítették fel. A budapestiek után nehéz helyzetben voltak a szécsényi színjátszók. Hogy kudarc he­lyett mégis sikert arattak, az elsősorban műsoruk szerkesz­tőjének, rendezőjének, fősze­replőjének, dr. Szőcs József­nek az érdeme. Összeállításuk nagyszerű példa volt arra. hogy egy koncepciózus rende­ző amatőr színjátszókkal is ha­ladéktalanul meg tudja való­sítani elképzeléseit. A szécsényiek után a balas­sagyarmati művelődési köz­pont Madách Imre Irodalmi Színpada következett. Műso­ruk első része: Máriássy Ju­dit: „A becsület nem tan­tárgy” című dokumentumjáté­BELGRÁD A földrengés sújtotta ju­goszláviai Crna Gorában a károk sokkal súlyosabbak, mint ahogyan azt a földren­gést követő első napokban fel­tételezték. A két híres tenger­parti üdülőhely, az ősi Bar és a jugoszláv Adria-part legré­gibb városa, az albán—jugosz­láv határtól mindössze tíz ki­lométerre fekvő Ulcinj város­nak és környékének a helyze­te igen nehéz. Barban 1130 ka mindenképpen gondolati beszűkülést jelentett. Egy po­fon volt a kiinduló alap, s kizárólag az iskola felelőssé­gét vizsgálták benne. Ha Csi­kasz Istvánnak, a szerkesztő­nek hibájául róható is fel a darab műsorra tűzése, Csikász István, a rendező' helyrehozta a hibát. A műsor második része: „Jézus a törvény előtt” — ez a szerkesztő-rendező saját mü­ve —, egy közelmúltban meg­történt balassagyarmati bűn­tényt dolgoz fel érdekesen, szépen. Az élményekkel gazdag este utolsó • együtteseként Léváról, Csehszlovákiából jött vendé­gek mutatkoztak be. A töké­letesen összehangolt csoport, a négerek elnyomatottságának bemutatásán túlmenően a mai Amerika, és az egész civilizált világ problémáit a hallgatóság elé tárta. A jelképrendszerú díszletek, térelrendezések, és néhol maguk a versek is, a? átlagnéző számára túlságosan bonyolulttá tették a darabot. Tegnap este újabb négy együttes mutatkozott be. ma ped.ig a versmondó-verseny döntője után háromkor kerül sor a díszelőadásra, majd as eredményhirdetésre. épület semmisült meg vagy vált lakóképtelenné, Ulcinjben pedig — ahol eddig csak az épületek felét tudták átvizs­gálni —, csupán a házak tíz százaléka maradt ép. Barban csak az iskolaépületekben ke­letkezett kárt tízmillió di­nárra, a középületek ká­rait húszmillió dinárra be­csülik, s a városkában mind­össze 500 diák számára — az összes diákok tíz százaléka — tudták biztosítani a tanulás feltételeit. A dolgozó népet szolgálom... A tegnap délelőtti baráti beszélgetésre már valamennyien civilben érkeztek a megyei Jó­zsef Attila művelődési központ klubjába. Ré­gi ismerősként üdvözölték egymást azon az összejövetelen, amelyiket az MSZMP Salgó­tarjáni városi és járási Bizottsága, illetve a két tanács rendezett. Nem volt ez hivatalos, mégis, amikor a kiegészítő parancsnokság fő­tisztjei megérkeztek, a kézfogás után ennyit mondtak: — Alezredes elvtárs... jelentkezem! Szokatlan ezeket a szavakat civilektől hal­lani. ök valamennyien megtanulták — már régen. Gyakran jelentettek így az elmúlt he­tekben, amikor internacionalista kötelességü­ket teljesítették, baráti, elvtársi segítséget nyújtottak a csehszlovák dolgozóknak. Teljesítették, becsülettel teljesítették kül­detésüket, s most leszereltek, visszatértek szo­cializmust építő hazánkba. Erről szólt kö­szöntőjében Szabó Aladár, a salgótarjáni vá­rosi pártbizottság titkára is. — Amíg az elvtársak a párt és a kormány határozatának megfelelően Csehszlovákiában teljesítették internacionalista kötelességüket, állandóan élvezhették dolgozó népünk támo­gatását. Ez biztatást is jelentett küldetésük­höz, hiszen biztosak voltak abban, hogy egy egységes ország dolgozó népe áll önök mö­gött ... A szocialista vívmányokat védték Csehszlovákiában. Biztosak vagyunk abban, hogy a csehszlovák szocialista erők győzelem­re viszik a munkásosztály hatalmát, rendet teremtenek saját soraik között.. Nagy sze­retettel vártuk haza az elvtársakat. Hazajöt­tek, hogy ismét bekapcsolódjanak az építő munkába, amihez erőt ad pártunk helyes po­litikája, amiért érdemes dolgozni, amivel mi is őrködünk a világbéke felett... Az ünnepségről az úttörők sem hiányoztak. Piros szegfűkkel, piros kokárdákkal kedves­kedtek a leszerelt katonáknak. Poharak koccantak. Sándor Elemér, a vá­rosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke emelte a poharat a leszerelt tartalékos kato­nák egészségére, családi és egyéni boldogu­lásukra. A baráti beszélgetésen tartalékos tisztek, tiszthelyettesek és katonák emlékeztek azok­ra az eseményekre, amelyeket internacionalis­ta kötelességük teljesítése közben átéltek. Emlékek a táborokból, a csehszlovák dol­gozókkal folytatott beszélgetésekből. Ügy mondták el, mintha ma történt volna: izgal­makban bővelkedett valamennyi. Eljöttek a találkozóra az üzemek képviselői is. Nem voltak szűkmarkúak. Előkerültek a borítékok jutalmakkal. Mi volt a megható? Az, amikor ezeket a jutal­makat tartalmazó borítékokat átvették, vala­mennyien ezt mondották: — A dolgozó népet szolgálom! Somogyvári László Súlyos károk J iigoszlúviúban

Next

/
Oldalképek
Tartalom