Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-28 / 279. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! \ XXIV. ÉVF., 279. SZÁM. ÁRA: 70 FILLÉR 1968. NOVEMBER 28., CSÜTÖRTÖK Eltemették Dobi István* A szocializmus», a béke ügyének harcosa volt Szerdán délután a Kerepesi temetőben sokezer gyászoló állta körül Dobi István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, az Elnöki Tanács tagja és nyugalmazott elnöke, országgyűlési képviselő, Lenin-békedíjjal kitüntetett kiváló államférfiú és békeharcos ravatalát a magyar munkás- mozgalom Nagy Munkásmozgalmi Panteonjában. A ravatalt a gyász és a kegyelet koszorúi övezték, a koporsót vörös szemfedél borította. Körülötte kilenc bordó selyempárnán az elhunyt államférfi kitüntetései sorakoztak, köztük a nemzetközi Lenin-békedíj és a legnagyobb magyar kitüntetés, a Szocialista Munka Hőse aranycsillaga. A gyászszertartáson a családtagokon és hozzátartozókon kívül részt vettek és díszőrséget álltak párt- és állami vezetők, a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány tagjai, a munkásmozgalom régi harcosai, s a közélet, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői. Ott voltak a végső tisztességadáson az elhunyt barátai, tisztelői, ismerősei, közöttük sok százan Komárom megyéből és szülőfalujából, Szőnyből. Elment végső búcsút venni a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A gyászbeszédeket megelőzően diszőrséget állt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czine- ge Lajos és Németh Károly, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Tímár Mátyás, a kormány elnökhelyettese, Havasi Ferenc, a Komárom megyei pártbizottság első titkára, Kroszner László, a Komárom megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Vasvári Pál, az MSZMP szőnyi csúcsvezetőségének titkára, Vizur László, a Szőnyi községi Tanács Végrehajtó Bizottsága nak elnöke. A gyászinduló hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács nevében Cseterki Lajos, a Központi Bizottság tagja, az Elnöki Tanács titkára mondott búcsúbeszédet. lamvizsgáján az állam egyik vezetőjeként az osztályhoz való hűségben, a nép iránti kötelességteljesítésében, a haza szeretetében becsülettel helytállt az egész nemzet és a világ színe előtt. Dobi István példája arról tanúskodik, hogy kritikus helyzetekben is embernek maradni — a szó nemes értelmében annyit jelent, mind a dolgozó népet, a szocializmust szolgálni. A hosszú forradalmi harcban igaz kommunistává nőtt. „Hazaérkeztem” — írta erről a beteljesedésről. „Vallomás és történelem” című po- önéletrajzában — abba a pártba, amelynek célja a munkáshatalom, a munkás— paraszt szövetség, az osztálynélküli társadalom, a szocializmus és kommunizmus megvalósítása Magyarországon.” Csaknem negyed századon át — haláláig — képviselte szűkebb pátriáját a Parlamentben, az egész dolgozó népeit népi államunk élén. A kormány tagja, majd elnöke volt. Másfél évtizeden át, nyugalomba vonulásáig az Elnöki Tanács elnöki tisztét viselte. ' Előtte járt a dolgozó parasztságnak, ahogy ő mondta, az „övéinek.” Életét tette rá, hogy a p*i(Folytatás a 2. oldalon) Cseterki Lajos beszéde A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében mélységes meghatottsággal veszek búcsút Dobi István elvtárstól, a nép és a párt hűséges fiától. Megrendültén tisztelgünk ravatala előtt, s kísérjük utolsó útjára pártunk Központi Bizottságának tagját, az Elnöki Tanács tagját és nyugalmazott elnökét. Halálával a dolgozó nép ügyéért, a szocializmus győzelméért vívott küzdelmünkben kiváló harcostársunkat veszítettük el. Életét mindig a dolgozó nép iránt tanúsított hűség, a nép és a haza forró szeretete, a szocializmus szent ügyének fáradhatatlan szolgálata hevítette. Küzdelmes, majd beteljesülő életműve példája a szerénységnek, a következetességnek és az önzetlenségnek, amelyre tisztelettel tekintünk vissza. Eltéphetetlen szálak fűzték a mezőgazdasági munkásokhoz, akiknek sorából származott, az egész dolgozó parasztsághoz, de sorsa 'már ifjú korától összekovácsolódott az ipari munkásosztállyal. Dobi István 18 évesen a Magyar Tanácsköztársaság vörös lobogója alatt, fegyverrel védte a munkáshatalmat. Az osztálytestvérek forradalma, a magyar proletárdiktatúra dicsőséges 133 napja határozott cselekvésre ösztönözte, hogy egész életét, munkásságát az elnyomott osztályok felemelkedése ügyének szentelje. A fehérterror üldöztetései között is állhatatosan kitartott, a Szociáldemokrata Párt, majd a Független Kisgazdapárt bal- szárnyán harcolt. Soha nem tért le a forradalmi útról; a hazafiakkal együtt ^ikai mindig azon a frontszakaszon küzdött, ahol a nemzeti függetlenségért folytatott harc közvetlenül érintkezett a forradalmi osztályharccal, amit a magyar munkásosztály vívott a kommunisták vezetésével a kizsákmányolás ellen, a társadalmi haladásért. Osztályhűsége következetes maradt a felszabadulás utáni küzdelmekben is. 1956-őszén, amikor sokan meginogtak, az ellenforradalom rohamaival szemben is a nép hatalmát, a szocializmust védelmezte. Megalkuvás nélkül fordult szemben az árulókkal, a haza, a nép, a szocializmus minden rendű és rangú ellenségével. Életpályájának ezen a szó szoros értelmében vett álA megye határain túl is ismert az aranyérmet nyert, kitűnő minőségű érsekvadkerti dohány. A termelőszövetkezetnek ez az egyik legjövedelmezőbb növénytermesztési ágazata. Az idén 165 holdon termeltek, s a 16—17 vagon dohánylevél csaknem ötmillió forint jövedelmet hoz. Naponta 180—200 asszony fűzi zsinegre a dohányleveleket. (Ösz- szeállításunk Ersekvadkertről a negyedik oldalon.) Közismertek a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat szécsényi üzemének termékei. Igaz, hosszabb ideje nem gyártják a sokak által kedvelt rockfort-sajtot, de ha valahol meglátja a vevő, valószínűleg a szécsényiek jutnak az eszébe. A műszakilag jól felszerelt telepen azonban ismét országos hírű — sőt a külföldön is számon tartott csemegeként — sajtokat készítenek. Évente százezerszám szállítják ki az üzemből a kissé pikáns illatú pálpusztait. A megye közös gazdaságainak juhásza- taiból ideszállított juhtejből pedig a kaskavál-sajtot készítenek, amely jelentős exportterméke az üzemnek. Ezenkívül készítenek itt po- harazott tejfölt, csomagolt túrót, pasztőrözött tejet, s még lehetne sorolni a termékeket. Az üzem dolgozói gondos munkát végeznek, minőségileg kifogástalan árut küldenek a hazai és a külföldi megrendelőknek. Jó hirükre a későbbiekben is nagyon vigyáznak, hiszen nem mindegy, veszik-e a terméküket, vagy nem. Rendszeresen .ellenőrzik a hatalmas, nagy befogadóképességű tartályokat, amelyekből a különböző üzemrészekbe vezetik az alapanyagot: a tejet Fehér csempék, falak, fehér köpenyes dolgozók, tisztaság mindenütt. Itt készül a túré (Foto: Román Dénes) Ülést tartott a pályaválasztási tanács A realitásokkal folyamatos munka, szükséges Ülést tartott tegnap délelőtt Salgótarjánban, a Nógrád megyei Tanács helyiségében a megyei oktatási tanács. Napirenden az iskoláztatási tennivalók, a fiataloknak az általános iskolákból a középiskolákba, illetve onnan a felsőfokú intézményekbe való irányítása, valamint az iskolák, a szülők, a társadalmi szervek, üzemek stb. pályaválasztási tennivalóinak megvitatása szerepelt. Dr. Molnár Pál bevezetőként a pályaválasztási tevékenység megnövekedett jelentőségéről szólt, s hangsúlyozta, hogy e munka nem kampányfeladat, hanem a mindennapi tevékenységet átszövő, mindinkább tudományos felkészültséget igénylő, ugyanakkor a népgazdaság realitásaival is számoló, folyamatos munkát jelent. Ezzel összefüggésben megemlítette, hogy önmagában is pozitív jelenség, hogy idén korábbi időpontban tartják mind az oktatási tanács, mind pedig a pályaválasztási tanács ülését, amelyre december 5- én kerül sor. Ezt követően dr. Molnár Pál rátért az időszerű pályaválasztási tennivalók elemzésére. Az 1968/69-es tanévben az általános iskolák VIII. osztályaiban Nógrád megyében 1200 tanuló fejezi be tanulmá- , nyait, közülük 2075 leány. Milyen továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségek állanak előttük? A középiskoláikban 1197. a szakmunkástanuló- intézetekbe 1785 fiatal számára nyílik továbbtanulási lehetőség. Elsősorban a vidéki leánytanulók közül előreláthatóan 218, többségében leánytanuló lesz, aki semmilyen iskolatípusban nem folytatja tanulmányait. Ez jóval kevesebb a korábbi évek hasonló jellegű adatainál. Egyében kívül azonban ismételten figyelmeztet arra, hogy a leányok elhelyezése megyénkben fokozott gondot jelent. A gimnáziumokban 667 (500 leány), a szakközépiskolákban 530 (330 leány) tanuló felvételére van mód. Tehát számolnunk kell a felsőfokú intézményekbe való jelentkezésnél, s egyéb vonatkozásban is az „elnőiesedés”-sel. Részletesen elemezte a középfokú oktatási intézmények struktúrájában bekövetkezett, illetve bekövetkező változásokat. hangsúlyozva, hogy növelnünk kell a szakmai képzettséget nyújtó iskolatípusok arányát, szorgalmazzuk a szakközépiskolai hálózat fejlesztését, a tagozatos osztályok szaporítását, különös tekintettel a természettudományos szakokra, s szólott mindazokról a gondokról, amelyek az iskolaszerkezet átalakításával járó tárgyi- és személyi feltételek fokozott javítására figyelmeztetnek. A múlt évi pályaválasztási tapasztalatok elemzését követően a jelen feladatairól szólott. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy az országos és a megyei szervek előbb készüljenek fel a pályaválasztási tájékoztatás színvonalas megszervezésére, s a vele járó dinamikus propaganda- és meggyőző tevékenységre A tantestületek decemberi igazgatói értekezleteken konkrétan foglalkoznak majd a pályaválasztási tennivalókkal. Szó van arról is, hogy a következő évtől az igazgatóhelyettesek szervezetileg fogják össze a pályaválasztási tevékenységet, s a megye nagyobb helységeiben pályaválasztási irodák létesülnek. Külön szólott dr. Molnár Pál a szülők szerepéről a pályaválasztási tevékenységben, illeitve az üzemek, vállalatok ezirányú kötelezettségeiről. A beszámolót élénk vita követte, elsősorban a soron következő tennivalókat illetően.
