Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-03 / 259. szám

Emberségből, helytállásból jeles! A munkásmozgalom harcosai — megyénk szülöttei Gora n gyös Mizserfán megmozdult a hegy. A talajgyaluk betömték a szakadásokat, de a nyomot nem tudták eltüntetni. Alatta terül el Gusztáv-akna szénme- zöje, ahol az idén nagy dolgok történtek. A bányászok em­berségből, helytállásból, össze­fogásból — egyszóval minden tantárgyból — jelesre vizsgáz­tak. A mozgás a föld alatt volt nagyobb, de a külszínre is ki­hatott. * Gusztáv-akna az idén előlé­pett. Kányás után a vállalat második üzeme lett. Készültek év elején a termelés koncent­rációjára, s határidő előtt ké­szen voltak az új munkahe­lyek, a széles frontfejtés. Jöt­tek azután az emberek a leál­lított Kistelekről és más bá­nyákból. Fogadták őket, és igyekeztek a máshol összeszo­kott kisebb kollektívákat együtt tartani. Üj hely, új vi­szonyok mindig gonddal jár­nak, de a jó fogadtatás az ide­került 150 emberrel feledtette ezt. Az első széles homlokú frontfejtés nem sikerült. Olyan geológiai körülmények szóltak közbe, hogy le kellett állniuk. Paszta-,-illetve kamrafejtésre telepítették a bányászokat. A vezetők előrelátását dicséri, hogy volt tartalék munkahely. A kudarcok nem szegték ked­vüket. Kisebb frontfejtésekkel kísérleteztek. A céljukról azonban nem mondtak le: át­térnek fokozatosan a szélesebb fejtésekre, ahogy a geológiai lehetőségek ezt megengedik ♦ A szociális ellátottság na­gyon hiányos. Öltöző, fürdő, de még felolvasó helyiség sem volt. Egy-két évre építeni nem éri'meg. Mivel kerestek, talál­tak emberséges megoldást. Van már felolvasó, a bányá­szok is fürödhetnek, ha nem is helyben, hanem a munkásszál­lón, Kisteleken és a szurdoki bányaüzemnél. Ez időveszte­séggel jár. Azt is mindenki tudja: többet érdemelnének a Gusztáv-aknai bányászok. Saj­nos, az anyagi lehetőségek korlátozottak. A vezetők és dolgozók kap­csolatára jellemző, amit Po- szuk József aknavezető és Kaszás József) a helyettese mondott. Az idén a tizenhat szocialista brigád közül csak kettővel kellett többet foglal­kozniuk. A csapatvezetőkkel havonta összeülnek. Ilyenkor nemcsak a feladatokról, ha­nem a gondokról, bajokról is tárgyalnak, mert a munkahe­lyek rendszeres látogatásakor nincs erre idő. A kollektíva összeforrottsá- ga nemcsak azon mérhető, hogy a KMP megalakulásának évfordulójára igen jelentősen módosították felajánlásukat, hanem azóta is, a végrehajtás­nál. — Ezt viszont Gregor Já­nos brigádvezető, a pártszer­vezet titkára mondotta és hoz­záfűzte: — Dolgozóink között szép számmal vannak kommunis­ták. Az ő példamutatásuk mindenütt érvényesül. * Neveket sorolnak fel: Kecs­kés József, Simon János, Nagy Gábor, Nádasdi Mihály, Asz­talos Vilmos, Ország János A Magyar Állami Pincegazdaság Badacsonyi Palackozó Üze­mében naponta mintegy 30 ezer palackot töltenek meg ízle­tes borfajtákkal. Az tizem évenként 14 ezer hektoliter bort továbbít hazai és külföldi fogyasztásra. Képünkön: munká­ban a palackozó automata új jogszab ax örökbefogadásról A napokban a megyei ta­nács művelődésügyi osztálya, a nőtanács és a Hazafias Nép­front megyei szervezetének rendezésében ankétot tartottak a megyénkben élő nevelőszü­lők részvételével. Az ankét előadója Kovács János, a Mű­velődésügyi Minisztérium if­júsági és gyermekvédelmi osz­tályának vezetője volt. Az an- kéton harminc nevelőszülő vett részt. Kovács János osz­tályvezető egyebek között el­mondotta, hogy az országban jelenleg mintegy harminc- négyezer-hatszáz gyermek van állami gondozásban. Megyénk­ben hatvan: államilag gondo­zott gyermek van nevelőszü­lőknél. Az előadás után a hallgató­ság ió néhány kérdést intézett az osztályvezetőhöz. Többen nehezményezték. hogy az örökbefogadás vagy az inté­zetből családhoz való kihelye­zés rendkívül hosszadalmas, bürokratikus procedúra Töb­ben a gyermekruházati cikkek, cipők gyenge minőségét bírál­ták, mások a gyermekek to­vábbtanulásával vagy bölcső­dei, óvodai elhelyezésévol kap­csolatos nehézségeket fesze­gették. Az előadó, válaszában bejelentette, hogy mind az örökbefogadásra, mind az in­tézetben élő gyermekek neve­lőszülőkhöz történő kihelye­zésére új jogszabály van ké­szülőben. A nevelőszülők kérték, hogy az ankétoka,t, megbeszéléseket rendszeresítsék. Évenként le­galább egyszer hívják össze őket, hogy a vitás jogi termé­szetű problémákban, pedagó­giai kérdésekben eligazítást, tanácsokat kaphassanak. utakon és a többiek, szocialista bri­gádvezetők, akik mögött ki- sebb-nagyobb közösségek van­nak. Előkerül a legfrissebb ér­tékelés is, amely a háromne­gyed évről szól. A tizenhat szocialista brigádból csak egy maradt adós felajánlása telje­sítésével. Ivádi Istvánok sok gonddal küszködtek a munka­helyen, s ha igyekeznek ők is pótolhatják elmaradásukat. Négy bejárata van a bányá­nak. Idetartozik Pálhegy III. üzem és a Kisteleken maradt fenntartók is. Az eredmények közösek. Amit a felajánlásban megszövegeztek azt úgy fog­lalhatnánk össze: javítani akarjuk gazdasági mutatóin­kat és emelni a vezetés szín­vonalát. Hogy mit értettek ez alatt? Válaszként' néhány szá­mot érdemes feljegyezni. Ed­dig, több mint tizennégy és fél ezer tonna szenet termeltek terven felül. A többletet ter­melékenységből adták, mert kevesebb létszámmal dolgoz­tak. Háromnegyed év alatt négymillió-hétszázötvenezer forint árbevétel-többletet ér­tek el. Az önköltségből pedig tonnánként Gusztáv-aknán 10 forint 28 fillért, Pálhegy III. üzemben pedig 24 forint 36 fü­lért takarítottak meg. Végső soron 47 százalékos költség- szint-javulást értek el. ¥ A Nógrádi Szénbányáknál az élüzem címért is versenyez­nek. Gusztáv-akna szocialista üzem címet elnyert kollektívá­ja is benevezett. Eredményük alapján, azt mondhatjuk: esélyesek. Bodó János Dallal indított vonat Gilbert Bécaud, a híres francia sanzonénekes egyik dalának ref­rénje így hangzik: Az ember min­dig megy valahova. Egyes francia vasúti állomásokon ez a refrén helyettesíti a forgalmista slpjelzé- sét. A pályaudvaron elhelyezett készülék rákezd a dalra és a vo­nat kiindul az állomásról. Rendkívül barátságos Sal­gótarjánban, a Schuyer Fe­renc utca 11-es számú épü­letben Kökény Gyula vete­rán otthona. A falakat ma­gakészítette festmények bo­rítják, egyikre-másikra büsz­ke is. A „Rózsacsend­élet” cíművel fiz acélárugyá­ri kiállításon egy ízben dí­jat is nyert. Most mégsem a festményekről váltunk szót; idézzük a múltat, azt a gö­röngyös utat, amit fél év­század alatt Kökény Gyula, a fiatal lakatos, a vörös ka­tona, a forradalmár megtett. Az előttem levő igazolvá­nyokból ez olvasható: „A munkásmozgalomban részt vesz 1917 óta. Párttagságá­nak kelte 1945” — olvasom párttagsági könyvében. A Tanácsköztársaság] Emlék-' éremre különösen büszke. 1918-ban, méginkább 1919- ben, a forradalom szervezé­sében nagy szerep jutott a Szpvjet-Oroszországból haza­tért magyar hadifoglyoknak. Kökény Gyula is egyike volt azoknak, akik jó] hasznosí­tották az orosz forradalom­ban tanultakat. — 1914-ben vonultam be katonának. Nem harcoltam sokáig, mert 1915. március 23-án fogságba estem. Fog­ságom ideje alatt alkalmam volt megfigyelni az orosz munkások, parasztok életét. Hihetetlen elnyomásban él­tek — emlékezik vissza. — A nép forrongott. A katonák is * kezdtek a frontról hazaszál­lingózni. Gyűlés, gyűlést kö­vetett, többen részt vettünk ml, magyar hadifoglyok is. Így lettem vörös katona. Be­jártam Taskentet, Buharát. Amikor a németek betörtek Ukrajnába, bennünket a rahiszlávi útvonal elzárásá­ra vezényeltek. Sajnos a né­met lovasjárőrök kezére ke­rültünk ... Átadtak a ma­gyar határ-csendőröknek, s irány a brassói internálótá­bor. Hosszú heteket töltött Kö­kény Gyula a lágerban. Sza­badulása után útja azonban visszavezetett szűkebb hazá­jába, Salgótarjánba. — Itthon is forrongott a nép, talán a legjobbkor ér­tünk haza — folytatja a be­szélgetést. — Szinte vártak az itthon élő elvtársaink. Mindjárt munkát is adtak. Kisebb csoportoknak számol­tam be az oroszországi for­radalomról, annak sikeréről. Később más megbízatást kap­tam. A Kaszinó sor 7. szám alatt kellett jelentkeznem Kominek Lajosnál. Röpcédu­lákat kaptam, arra kellett elszórni, amerre a munkások jártak. így biztosítottuk, hogy jó kezekbe kerüljön minden leírt szó . ., Teltek a napok Salgótar­jánban. A novemberben megalakult Nemzeti Tanács különböző intézkedéseket hozott, rendeleteket adott ki. A kommunista párt a mun­kások szei-vezését tartotta egyik fontos feladatának. Azok pedig, akik már Szov- jet-Oroszországban is meg­tanulták a szervezést, több feladatot kaptak. Kökény Gyula pedig vállalta a mun­kát, hiszen abban bíztak, hogy az őszirózsás forrada­lomnak folytatása lesz. Foly­tatása úgy, hogy minden ha­talom a dolgozó népé le­gyen. Ezért járta az Acél­árugyárat. ahol mindenki is­merte. Bejárt az üveggyárba, találkozott a bányászokkal. — 19X8. december elején azt mondták nekem is: Kun Béla eivtárs jön a salgótar­jáni dolgozók közé. Szervez­zük őket, hogy mind többen legyenek ott a gyűlésen. El­jött ez a nap is, s 1918 de­cember végén Kun Béla elv­társ itt is járt nálunk. Be­szélt az emberekhez. Em­lékszem, azt mondotta a többi között, hogy a fő cél. küzdeni tovább a hatalom mielőbbi átvételéért. Mikor eljött az óra, mi munkások, a kommunisták vezetésével át­vettük á hatalmat. Győzött a forradalom ... Az intervenciós csapatok azonban hamarosan megje­lentek a Magyar Tanácsköz­társaság megdöntésére. Ez­rek és ezrek, munkások, bá­nyászok fogtak fegyvert, köztük Kökény Gyula is tagja lett a vörös hadsereg­nek. — Ahogy megkaptuk a fegyvert, kis kiképzést tar­tottunk, s irány a front — mondja a beszélgetés során. — A somoskőj várnál megse­besültem. A gyógyulás után a Losonc—Zólyom—Beszter­cebánya útvonalra kerültem. Harcoltunk mindaddig, amíg parancsra visszavonultunk a demarkációs vonalig. Később a tiszai frontra küldtek ben­nünket . , . Sainos, a túlerő­vel szemben nagyon kevesen voltunk .. . Keserves huszonöt év kö­vetkezett. Munkanélküliség, egyik helyről a másikra ván­dorlás, mert kellett a ke­nyér. a kereset... — Nehéz volt a várakozás, de megérte. A Tanácsköztár­saság vívmányait 1945-ben tudtuk tovább folytatni. Ott voltunk újra a párttagok so­rában. Most már követőm is lett, a feleségem. Tudta ö is, mellettem a helye. Az ő tagkönyvében is az áll: párt­tagságának keltp 1945 ... Ilyen volt ez az út. Görön­gyös. Ám ha lassan is. de mindinkább kisimult, egye­nesebb lett. .. Somogyvári Lászl« Megállította a motorkerék­párt, nyújtotta a kezét. Köz- Den azt mondta: — Felmentettek. .. Itt a szövetkezetben is, Felmentő ítélet Gubó István kisecset: pa­rasztgazda 12 hold földdel lé­pett a szövetkezetbe. Elnöknek választották, és a közösség ólén maradt akkor is, ami­kor 1965-ben Kétbodony, Szen­té és Kisecset gazdaságai egyesültek. Azért esett rá a választás, mert Kisecsetein so­kat és jól dolgozott, s elisme­résre méltó érdemeket. szer­zett az egyesülést előkészítő munkában is. De a biztató kezdetet nem követte a várt folytatás. Bár szakképzett mezőgazdásza, fő­könyvelője volt a szövetkezet­nek, az Egyesült Erőt egyre- másra érték a kudarcok. A legveszélyesebb azonban az volt, hogy a szövetkezet veze­tői nem beszéltek nyíltan, őszintén a gondokról. A tago­kat megtévesztve, Igyekeztek szépíteni a valóságos helyze­tet. Mint általában mindenről, arról is, csak később szerzett tudomást a termelőszövetke­zet tagsága, hogy munkaruha­ként bundát, bokszcsizrnát, ut­cai öltönyt, szivacskabátot vá­sároltak maguknak Budapes­ten, a szövetkezet pénzéből. A visszásságokra fegyelmi vizsgálat derített fényt. A té­nyek ismerete hatalmas hullá­mokat vert a három község­ben. Annak idején Pádár Jó­zsef levele alapján, a NÖG- RÄD is foglalkozott a kétbo- donyi tsz-vezetqk ügyével, az ítélettel, amelyet a pártszer­vezet javaslatára a szövetkezet tagsága hozott. Gubó Istvánt, választott tisztséget. Később bíróság is tárgyalta ügyüket. Háromszor idézték Guhó Ist­vánt, amíg az idén április de­rekán az ítélet jogerőre emel­kedett. A pénzt megtérítette már korábban, így nem káro­sította a közösséget. Felmen­tették. Ám a közgyűlésen, a tárgyaláson is figyelmeztették: az erkölcsi kárt megtéríteni, visszanyerni az elveszített bi­zalmat, sokkal nehezebb lesz. Bűnösnek érezte magát, de megsem erre gondolt elsősor­ban. A harag fűtötte, megté­pázott tekintélye miatt. Sza- pulta a főagronómust, a fő­könyvelőt, akik erre az útra vitték, akikkel szemben nem tudott elég határozott, eré­lyes lenni. Neheztelt a járá­siakra, akik a közgyűlésen csaknem a végletekig feszítet­ték a húrt, s a való helyzet­nél élesebben olvasták fejére tévedéseit, hibáit. Ügy dön­tött. elmegy a környékről. A balassagyarmati Járásban ku­tat szövetkezetek, állami gaz­daságok után, amelyek alkal­mazzák. S közben mindunta­lan tüzelte magát: — Nem azért végeztem el a mezőgazdasági technikumot, hogy most gyalogmunkás le­gyek! A szövetkezetbe is csak azért ment, hogy kikérje a munkakönyvét. Meglepődött, amikor marasztalták Különö­sen Jakab Ferenc, az új elnök tartotta vissza. Igen, a jószágokat mindig szerette. Otthon is bíbeiödött velük, s a kisecset! szövetke­zetben az ő keze alatt szerzett nevet a tehenészet, Hizelgett neki, hogy fognák. Mégis csak akkor mondott igent, amikor a járásiak is jöttek és arra kér­ték: maradjon. Falujában, Kisecseten dol­gozott, és társai csak azt lát­ták, hogy ■ nem kíméli magát. Amikor leváltották a brigád­vezetőt, mert nem látta el rendesen a dolgát, Gubó István került a helyére. Később ös­szevonták a tehenészetet, egyetlen üzemegységbe. Öt bízták meg a munka szerve­zésével, ellenőrzésével. Hozzá­értése, ’ tapasztalata, nagyon jól jött a szövetkezetnek. Haj­nalban kelt, és a sötéttel együtt jött haza. Mindenütt ott volt, ahol szükségét érez­ték. Lobogó haragját Lassan- lassan elcsitította a munka, a fáradtság. Azért valahol a kötelességtudat, a határtalan Igyekezet mögött sajgóit a seb. Megbetegedett az állatte­nyésztő, és a szövetkezet ve­zetősége tanácstalan volt, kit tegyenek helyére. Pekári Lász­ló, a főagronómus Gubó Ist­vánt ajánlotta. — kitűnően érti a dolgát. Eddig sem adhattunk neki megbízást, amit ne teljesített volna ... Egyetértett ezzel mindenki, hiszen valamennyien látták a brigádvezető erőfeszítéseit. De megszólaltak az aggalyusko- dók: — Büntetés^ van, s az esz­tendőből hiányzik még négy hónap. Amikor a legmagasabbra csapott a vita, beszélni kez­dett Filó András, a párttitkár. — Gubó István jól dolgozik. Vétett, de mindenki láthatta, hogy vonta le belőle a tanul­ságot. Engedjük el a négy hó­napot ... A szövetkezetnek is szüksége van rá. Segítsünk neki, hogy továbbra is bizo­nyíthasson ... Bármerre nézett, bárhová lé­pett Gubó István, mindenütt a becsülés, a bizalom félreérthe­tetlen jelével találkozott. Most a pártvezetőség újjáválasztá- sánál titkárnak jelölték Kis­ecseten. A taggyűlésen egy pillanatra emlékezetébe vil­lant, mivel bocsátotta útjára a felesége, hát tiltakozni pró­bált: — Várjunk még a válasz­tással. Dolgozni szeretnék és ... felejteni... Felröppent a másik jelölt neve, és utána szavaztak a kommunisták. Többségük Gu­bó Istvánt ajánlotta párttit- kámak. Vállalta a megbíza­tást, és később bekerült a szö­vetkezet pártszervezetének csúcsvezetőségébe is Üjra zúgni kezdett a motor. Gubó István Indulni készült. — Tudja, régen volt már reggel. A jószágokat mérle­geltük. s észre sem vettük, mennyire elszaladt az idő. Most hazaugrom, és egybefo­gom a reggel d me» az ebé­det ... Borostás, piros arcán fény­lett a derű. Vincze Istvánná a szövetkezet elnökét leváltot- — Miért menne el? A jó ál­ták. A közgyűlés úgy hatúro- lattenyésztőre szükség van I T ~ _ zott, egy évig nem viselhet nálunk is... I NOGRÁD — 1968. november 3., vasárnap I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom