Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-27 / 278. szám
Parkosítják a Pécskő környékét a kertészeti vállalat dolgozói. Százhúsz hársfa és száznyolcvan díszcserje kerül földbe, hogy tavasszal már zöldben pompázzanak. Képünkön: Ludányi Sándomé és Szabó Erzsébet ültetik a facsemetét Madáchlevelek a Palócföldben A Palócföld legközelebbi számában olyan írás fog megjelenni, amely méltán tarthat igényt megyénk irodalomtörténészeinek érdeklődésére. Herényi Ferenc, Madách-kutató cikke négy. általa felfedezett, s azóta már tudományosan feldolgozott, többször napvilágot látott levelet ismertet, s ezeken kívül eddig ismeretlen dokumentumokat közöl a család levelezéséből. A levelek újabb adalékokat szolgáltatnak a költő édesanyjának és feleségének jellemrajzához, s a költő környezetének ismertetésével közelebb visznek Madách emberi és művészi problémáinak megértéséhez. fáevaHotta ! A bíró: — Beismeri, hogy ezt az embert pofonütötte? Az alperes: — Nem ismerem be, bíró úr! A felperes: — Hazudik. Az alperes: — Fogja be a száját, mert kaphat még egyet! Minden munkát pontosan, szépen Fontos, nagy munkát végeznek ezekben a hónapokban a pásztói járásbíróság telekkönyvi hivatalában. A járás tizenöt községéről — közöttük Mátraszőllősről, Ecsegről, Csúcséról, Jobbágyiról, Palotásról —, új térkép készült. A falvak belterületéről tehát új telekkönyvet kell szerkeszteni. Igen nagy pontosságot, lelkiismeretességet követel ez a munka. A régi térképet centiméterről centiméterre össze kell hasonlítani az újjal, s a valóságos helyzetnek megfelelően átalakítani a telekkönyvet Jellemzésül adódik, hogy liz régi telekből kell kiformálni egy újat vagy egy régiből tíz újat. Szemerády Lajos előadó felel azért, hogy a te- lekkönyy a legteljesebb mértékben precíz, megbízható legyen. Szemerády Lajos negyven éve igazságügyi dolgozó. Nem szavai, hanem a tények bizonyítják, mekkora szeretettel, nemes szenvedéllyel végzi munkáját Ebben az évben mind az Igazságügy-minisztérium, mind a Balassagyarmati megyei Bíróság elnöke elismerésben részesítette. Eredményes, lelkes pártmunkájáért az MSZMP Nóg- rád megyei Bizottsága részéről kapott szintén megérdemelt elismerést. Az önképzésben fáradhatatlan Szemerády Lajos Salgótarjánban, még jóval a felszabadulás előtt került kapcsolatba a munkás- mozgalommal. Amint a hadifogságból hazatért, 1946-ban rögtön felvételét kérte a pártba. Azóta tevékenykedik propagandistaként. Jelenleg a Nógrád megyei Gabonafelvásárló és Értékesítő Vállalat zömmel fizikai dolgozói részére vezeti az alapfokú politikai oktatást. Mindkét téma fontos, időszerű. Az egyik az új gazdasági mechanizmus, a másik a földtörvény. Ez utóbbi különösen közel áll Szemerády Lajoshoz, hiszen a földtörvény végrehajtása, eredményeinek rögzítése szoros ösz- 6zefüggésben áll a telekkönyvi munkával. — Nem én vagyok a fontos — szól beszélgetésünk végén Szemerády Lajos — .hanem a munka. Szeretni kell, s végezni pontosan, szépen; a pártmunkát is, a hivatalit is. A hivatásszeretetből fakadó eredmények hosszabbítják meg a fiatalságot, az életet, b. z. Balassagyarmati piac Közepes felhozatal, sok káposzta A megyeszékhely piacához féleségekből a kereslet megha- hasonlóan a balassagyarmatin ladta a kínálatot. A piaci áru- is nagyobb mennyiségű fejes dák ellátása az utóbbi napok - káposztával jelentkeztek a ban gyengült, s már nem biz- termelők. A vegyes zöldségfé- tosítják a megszokott válasz lékből azonban csak közepes tékot sem. Az árak a hét ele- \olt a felhozatal. Egyes áru- jén így alakultak: Cikk: MER ár Ft/kg Szab.piac Ft/kg burgonya 3,20 3.— sárgarépa 3,60 5.— gyökér 7,60 8.— vöröshagyma 3,40 4.— fejes káposzta 1,60 1,60 kelkáposzta 2,20 4,— karalábé 2,— 3,— karfiol 7,40 8,— főző tök _ 2,— paraj ___ 10,— sóska _ 10,— retek ___ 4 ,— paradicsompaprika 12,— alma (Jonathán) 5.— 5,alma (vegyes) — 4,50 körte 6,60 7,— savanyú káposzta 6,— 6,— tojás 2,— 2.20 dió (héjas) — 18,— mák 40.— 42,— •Jióbél — 60—68,— 4 NÓGRÁD — 1968. november 27., szerda — Proszit, igen tisztelt rendőr elvtárs, csak egy kortyot... máris mondomt — Szóval úgy kezdődött, hogy elhatároztam: írok egy humoreszket. Kiforgattam a zsebeimet, az agyamat, de nem volt egy fia témám sem. „A téma az utcán hever” — ötlött az eszembe a közismert szólam. „Akkor emeljük fel!” — így én. És elindultam, hogy megkeressem. Mindjárt találtam is egy heverő banánhéjat az utca sarkán, ahol a gyümölcs-kirakodóvásáron egyesek frissiben fogyasztják a banánt. Sajnos nagyot csúszva én keveredtem le a „banánhéj-téma” mellé. De sebaj, egy slágerírónak már sikerült szerencsésen felemelnie. Tovább sántikáltam. A közeli kapualjban a földön sötétlő alakot pillantottam ineg. „A téma” — biztattam magamat és felemeltem. A „téma” erre két csuklás közt, némi alkoholbűzzel körítve belebőgte a fülembe: „Egyszer gyere csak az én utcámba”. Miután már erősen sötétedett, nem akaródzott eleget tennem a meghívásnak. Öt tettem inkább vissza a földre. A tér sarkán kisebbfajta csődületet találtam. Odacső- dültem én is, hátha éppen sorstársaim a talált témákat Versben jött a válasz Bakoséknál él a szakma — Te, Laci gyerek! Hal- elé engedünk egy kislányt. A iod-e? — hallatszik a major lány sanda pillantást vet Ba- túlsó végéből. — Hozd azt a kos Lacira, elpirul. Laci ol- kalapácsot, üsd vissza ezt a dalba lök: vaskarikát. — Ez a lány is leszólt, amiVízbe dugja az izzó lópat- kor megtudta, hogy kovács leköt, leereszti egy pillanatra a szék, és nem motorszerelő, pörölyt, hogy pihenjen a vagy technikus vagy figaró, jobbja, s hogy baljával letö- Megmondtam neki jusson rölhesse homlokáról az izzad- eszébe, hogy mit mondott, Felkerül a téli ságot Aztán megindul az úton keresztül, cuppogón dagasztva a sárlekvárt. Amikor visszajön, kilónyi sár van a csizmáján. Fogja az elkészült patkót, s a ficánkoló derest nyugtatva, felszegezi. Majd elindulunk a lakásukra. Lejárt a munkaidő. — Már a nagyapám is ko- väcsmester volt — kezdi sorolni. — Apám is az lett Négyen vagyunk fiúk, gondoltam, folytatom az apák mesterségét. Meg az is az igazság, hogy más szakmáról hallani sem akartam. Kölyökko- rom óta nézegettem, milyen könnyen engedelmeskedik apám acélakaratának az izzó vas. A szűk átjárónál magunk ALIBI szortírozzák? Két lány állt a csődület közepén „minim” szoknyában. Óvatosan megkérdeztem az egyiket, melyikük a téma, hogy felemelhessem. Egyszuszra közölték, hogy egyikük Anita, a másikuk Marika, semmiféle Témát nem ismernek, de azért őket is felemelhetem, csak úgy kétszázzal több. Amikor magyarázkodni kezdtem, a társaságból egy bőrzekés fiatalember nem éppen barátságosan eltanácsolt onnan. Közölte azt is, merre menjek. Szaporán járt a lábam meg a két szemem, de néhány eldobott papírfecnin, némi fel- ismerhetetlen szeméten és felismerhetően őszi falevélen kívül semmit sem leltem. Ezeket azonban miért emeltem volna fel. Találtam aztán egy pár lábat: Puhaszárú csizmában. Négy lépésnyire mehettek előttem. Sajnálkozva néztem utánuk, amikor a sarkon begyalogoltak egy presszóba. Rájöttem, miért nem találom a témát. Ezen a hűvös őszi estén nem hever az utcán. Bent van a meleg presz- szóban. Befordultam én is, leültem, rágyújtottam és a vas a patára amikor majd híres kovács leszek. Talán... hm... Fazola- díjas is. — Azóta? — Most már barátkoznának, mert csinálom a gyertyatartókat, s nekik is kellene belőle. De van nekem hová küldenem. És nem is akárkinek. .. _ 7 — Szoboszlón van a kislány. Állatorvos lánya. Mikor megírtam, hogy én csak kovács leszek, versben válaszolt hogy őt a szakmám nem érdekli. Elküldtem neki egy gyertyatartót, s kezdte érdekelni a szakmám is. Meglátta benne azt a sok szépet, amit én már régen látok. Otthon éppen disznóölés fobanánhéj-kaland fájó emlékeit enyhítendő, konyakot kértem. Amíg kihozták, alaposan körülnéztem a téma után. Néhány emelkedett hangulatú ifjú embert találtam, akik kissé akadozva ugyan, de fennhangon, kórusban olvasták a vendéglátóipari v. kifüggesztett hirdetményét: az új szabálysértési rendeletben a pincér számára kilátásba helyezett ötezer forintos büntetés miatt ittas embert nem szolgálnak ki. Ezért előre elnézést kémek a pincér nevében is. Az ifjak elnézőek voltak. Különösen akkor, amikor a pincér a már kiürült huszonöt üveg sör mellé kihozott további tíz teli üveget. Én is kértem még egy konyakot. Enyhíteni akartam a keresgélés okozta sajgó emlékeket. És ez így ment tovább. Konyak — témakeresés — enyhítés; konyak — témakeresés — enyhítés. Most itt ülök a presszóban hat üres konyakospohár társaságában egy fia téma nélkül. Fogalmam sincs, mi lesz velem, kedves rendőr elvtárs. Haza se mehetek, mert a feleségem nem hiszi el, hogy én csak témát kerestem, és éjjel háromig néhány kék folton és erős konyak szagon kívül semmit sem tudtam összeszedni, as — gad. Az apát — akitől a szakma öröklődött — a katlan mellől hívom el. — örültem, hogy a fiam így választott — törli kezéről a zsírt. — Gondoltam, jobban kell egy kitűnő kovács — márpedig ő az lesz —, mini egy közepes technikus, vágj’ egy gyenge mérnök. Boldog voltam, kérem, amikor a fiú az első napját töltötte a tsz- nél, a műhelyemben. Igaz. hogy csak tizennégy éves volt de akkor este megengedtem neki egy sört Nem szokás sörrel koccintani, mi mégis koccintottunk. A szakmára__ Ba koséknál minden délután hangos az udvar a vas csengésétől. Itthon is van egy barkácsoló műhely, hogy szabad idejükben is hódolhassanak a szakmának. Versenyben dolgoznak, ki tud jobban elkészíteni egy-egy munkadarabot — Lesz-e olyan mester a fl« harminc év múlva, mint most maga? — Biztosan. Talán ezerszer (s jobb. ö már tudományosan tanulja a szakmát. Műszaki rajzokkal, meg hasonlókkal. Én csak azt néztem, mit csinál a mester, aztán úgy kellett nekem is csinálni. — Ez a fiú már most megpatkolja a verebet is — veti közbe a kéresztanyja, g büszkén megsimogatja Laci tarkóját — Laci, hogy képzeli el az életét harminc év múlva? — Biztosan itt leszek Résziben, a falumban. Házam lesz, családom, autóm... — Az már az idén is meglehetne — így az apa —, csakis át most nősül a Pista fiú, s a pénz egy része az esküvőre megy. Pista motorszerelő, Ferenc fúrómester a geológusoknál. Gyakran ugratták Lacit, hogy tíz év múlva nem lesz szükség a lópatkolásra. — Arra mindig szükség less — válaszolja Laci ilyenkor —, mert amíg nem tudnak lovat műanyagból előállítani, addig mindig szükséges a patkó. Beszélik sokfelé: kihalnak a régi szakmák. Karancskeszi- ben találtam egy családot, ahol a „haldokló” szakma jobban él, mint bármelyik, napjainkban divatos mesterség Román Dénes Goolcart Tarjánban népszerű sport lett a gookart. Persze ne gondoljanak motoros minikocsira. Egy deszkadarabra szerelt négy golyóscsa- págy-kerék — és kész Megfelel« pályák rendelkezésre állnak. Elsőrangú például az új gimnázium lejtős, kanyargós útja a Pécskő utcáig, a Pécskő Üzletház lejtős feljárója kifejezetten csemege az. igazi sportember számára. Bevált terep a Lovász József utca, a József Attila utcai kereszteződéstől a Pécskő utcáig (s onnan esetleg a kórházig, de ez utóbbi távot mar a kitűnő Nysa gyártmányú mentőautón Is meg lehet tenni). Készül egy monstre-verscnyek lebonyolítására alkalmas pálya a Derko- yits-telep—Zója körút—Hunyadi korút—Damjanich utca — Lovász József utca vonalon. A gookartoknak máris hatalmas szurkoló tábora van a környéken. Es mivel a versenyzők kizárólag gyermekek, nemritkán irigykedve kiáltanak fel a felnőttek: „Hej, ha a mi gyermekkorunkban ilyesmit csináltunk volna!” Van persze, akinek nem tetszik a gookart nagy, mindent elsöprő terjedése. Dehát olyanok, akik nem értik meg az ifjúságot, mindig akadtak. Pedig ez a sport közvetve jót tesz az idősebbeknek is. Nagymamák, nagypapák, sétálva unokáikk&L olykor korukat meghazudtolva akkorákat ugranak, hogy öröm nézni. Egyik városatya ismerősöm a minap mégis megállított: „Írhatna egy cikket már ezekről a gookar- tos csibészekről. A zörgésüktől nem tudok aludni.” Egy másik ismerősöm pedig még meg is bírált: „Ugyan nem szégyellik magukat, hogy eltűrik ezeknek a gookartos kis ördögöknek a randa- lirozását? Es ha valakit elütnek? Vagy őket üti el egy autó?” Aztán a szemem láttára a levegőbe emelkedett, miközben egy gookar- tos-pár körülbelül a második kozmikus sebességgel tovarobogott. Néztem, hová tűnt ismerősöm, de azóta sem láttam ebben az utcában. .. — cslzl —
