Nógrád, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

Mai nappal a választás elfftt Nixon már nem heívenkcdik Talal<|qi ci Hew York Timos? Thieu kételkedik Johnson lépését illetően Nixon szerdán egy, a rádió- dUomáaok és a televízió-háló­sat által 1« közölt beszédében kijelentette, hogy „hajlandó el­fogadni á nép ítéletét, és tá­mogatni azt a jelöltet, aki a november 5-i választáson meg­szerzi a többséget”, Felszólí­totta Humphreyt, hogy vállal­ton ugyanilyen kötelezettséget. Ha Humphrey elfogadja Ni­xon felszólítását, akkor a két párt között tulajdonképpen ad noc választási szövetség jön­ne létre. A demokraták elnök­jelöltje azonban mind ez ide­ig tartózkodott bármiféle cél­zástól, ami a választások utá­ni magatartását illeti. Í <* ••>(•• r „ovo! dozen a Jordán mentén Izraeli egységek csütörtökön Umm A1-,Surat térségében gép­puskatűzze] árasztották el több Jordániái állást. A Jordá­niái alakulatok a tüzet viszo­nozták. A tűzpárbaj 35 percig tartott, de áldozatokról nem érkezett jelentés. Mint a Reuter jelenti, Wa­shingtonban megkezdődtek a közvetlen tárgyalások a Phan- tom-típusú sugárhajtású bom­bázógépek Izraelbe történő Szállításáról. Véget ért az SZKP Központi Bizottságának ülése NEW YORK Hat nappal az amerikai el­nökválasztás előtt a közvéle- mányk utatások szerint még mindig Nixon az eséiyes, ae Humphrey egyre jobbén fel­zárkózik mellé. Egyidejűleg folytatják vá­lasztási kampányukat a kisebb pártok jelöltjei is. 1940 óta eióször indul az elnökválasz­táson az Egyesült Államok Kommunista Pártjának Jelölt­je, Charier,e Mitchell asz- szonv, külön jelöltet állított a „Fekete párduc” nevű néger szervezet is. Rajtuk kívül még eay sereg elnökjelölt indul, ak-k bizonyos folklorisztikus színeket kölcsönöznek a vá­lasztási hadjáratnak A DNFF párizsi tájékoztató irodájának megnyitása alkal­mából adott fogadáson — mint a Reuter párizsi tudósítója je­lentette — Nguyen Thann Le, az amerikainkkal a francia fővárosban előzetes megbeszé­léseket folytató VDK-küldött- ség szóvivője kijelentette, amennyiben Johnson meg­szünteti uz összes bombatáma­dásokat a VDK ellen, kész egy órán belül sajtóértekezletet Összehívni annak bejelentésé­re, hogy Hanoinak van valami új ajánlata, és hogy azt azon­nal megteszi. Xuan Thuy, az észak-vietnami küldöttség ve­zetője ehhez hozzátette: hat nappal az amerikai elnökvá- lnsztások előtt Johnsonnak tnég mindig van ideje és ha­talma a bombázások beszün­tetésére és arra, hogy frontát­törést hajtson végre a zsák­utcába jutott párizsi tárgyalá­sokon. Ha Johnson valóban óhajtja a békét, azonnal el kell rendelnie a bombázások beszüntetését. A Reuter washingtoni tudó­sítója szerint sem a Fehér Ház, sem a külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni a párizsi fo­gadáson észak-vietnami rész­ről elhangzott kijelentésekhez. A New York Times csütör­töki számának szerkesztőségi cikkében olyan értesülést kö­Humphrey szerdán hat be­szédet tartott New Yorkban, es Truman, valamint John Kennedy példájára hivatkoz­va, szinte esdekelt a New York-j szavazatokért: „Ügy kérem ma a segítségüket, ahogy rnég sohasem kértem azelőtt. Szükségem van min­den szavazatra, amelyet egyál­talán megkaphatok” — jelen­tette ki. Nixon szerdán négy beszé­det tartott, az utolsót az ohioi Clevelandben. félig üres te­remben, gyér hallgatóság előtt. Környezetében még mindig elégedettek a közvéleményku­tató Intézetek jelentéseivel. d.e már felhagytak a hónap ele­ién tapasztalt hetvenkedéssel. zöl, hogy Hanoi kedvezően reagált arra az amerikai ja­vaslatra, miszerint a párizsi tárgyalásokba vonják be a sal- goni kormány és a DNFF kép­viselőit is, s ez nyilván lehe­tővé teszi a két fél számára kompromisszum elérését a bombázások megszüntetésével kapcsolatban. „Minden pilla­natban várható Johnson elnök utasítása az Észak-Vietnam eileni valamennyi bombatá- madés megszüntetésére, —ál­lítja a New York Times. Thieu dél-vietnami elnök, akiről korábban azt jelentet­ték, hogy hozzájárult a VDK elleni légitámadások megszün­tetéséhez, csütörtökön kijelen­tette, hogy nem állapodott meg az amerikai kormánnyal a bombatámadások abbaha­gyásának kérdésében. A báb­kormány feje kijelentette: ..nem hiszem, hogy jóváhagyá­som nélkül az Egyesült Álla­mok egyoldalúan megszüntet­ne a bombázásokat”. Az AFP jelentette Saigon­ból, hogy három dél-vietnami katonatiszt megbízást kapott, utazzék Párizsba a francia főváros és Saigon közötti köz­vetlen összeköttetés előkészí­tésére arra az esetre, ha a pá­rizsi tárgyalásokat kibővíte­nék. A három ezredes eluta­zásának időpontja még nem ismeretes. MOSZKVA (TASZSZ) A SZKP Központi Bizottsá­ga csütörtökön, folytatta előző nap megkezdett ülésszakát. Leonyid Brezsnyevnek. a Központi Bizottság főtitkárá­nak a szovjet mezőgazdaság fellendítését célzó intézkedé­sek végrehajtásáról szóló be­számolója után megnyitották a vitát, amelyben számos szak- miniszter és pártvezető vett részt. A vita után a főtitkár be­számolója alapján a Központi Bizottság ülésének részvevői egyhangúlag megfelelő határo­zatot fogadtak el. Szüntessék meg a legpcr- szállítmányokat Dél- Unkának Magyar felszólalás az ENSZ a pari he d vitáján NEW YORK Az ENSZ közgyűlésének kü­lönleges politikai bizottsága folytatja a vitát a fajüldözés kérdéséről. A szerdai ülésen felszólalt Borsányi Imre, Ma­gyarország képviselője. Kije­lentette: a Délafrikai Köztár­saság fajüldöző rendszere csak bizonyos nyugati körök támo­gatását élvezve szállhat szem­be az ország nemzeti felszaba­dítást mozgalmával. Ez a tá­mogatás a pretoriai rendszer­nek lehetővé teszi, hogy fi­gyelmen kívül hagyja az apar­theid kérdéséről az utóbbi húsz év során hozott ENSZ- határozatokat. A Délafrikai Köztársaság kormánya e határozatok elle­nére folytatja apartheid-poli­tikáját, sőt a fajüldözést más országokba is „exportálja”, Dél-afrikai osztagok a fajüldö­ző Smith-rendazer egységeivel együtt részt vesznek a rhode- slai nemzeti felszabadítás! mozgalom eltiprásában. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok, Anglia, Nvueat-NémetorszáB és né­hány más NATO-ország ma­kacsul szabotálja a dél-afri­kai fajüldöző rendszerrel foly­tatott kereskedelem betiltásá- -a vonatkozó ENSZ-hntároza- tokat. Továbbra is fegyvereket és a fegyverkezés céljait szol­gáló nyersanyagot és beren­dezéseket szállítanak Dól-Aí- rikának. Ezután meghallgatták Leo­nyid Brezsnyev beszámolóját, az SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának külpo­litikai tevékenységéről, ame­lyet a Központi Bizottság tag­jai egyöntetűen jóváhagytak. Az idevágó határozat kimond­ja, hogy a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpoli­tikáját egy emberként támo­gatja és helyesli az egész párt. a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az egész szovjet nép. Ezzel az SZKP Központi Bi­zottságának ülése befejeződött. Debreceni László mütemM A következő tanú: Somos Károly téesz-brigádve- zető nem sokat tudott. Ö beszélhetett utoljára az áldo­zattal, estefelé munkavégeztekor. Vakulya Antal be­mondta, hogy mennyit csinált napszálltáig, a brigadé- ros feljegyezte, aztán elváltak. — Nem tapasztalt semmi különösebbet nála? — Épp olyan volt szegény Vakulya, mint máskor. Most is csak a teljesítményre szorítkozott,.. Azt mondta, reggel korán jön, mert készülődik a cséplésre, aztán számba kell venni a zsákokat. Köszönt és ment... A harmadik beszólított egy suttyólegény volt. Iz­gő-mozgó fiatalember. — Hat mit tud nekünk az ügyről előadni ? — kér­dezte a főhadnagy. — A Zsófi nénémtől hallottam, hogy agyon csap­ták az öreget, ( A klsbajuszos nyomozó kérdően nézett a törzs­őrmesterre. Az odaszólt a fiúhoz: — Azt meséld, hogy mit láttál az este! — Ja, ... — A fiú nagy lélegzetet vett. — Egv va­lakit. .. A Görbe dűlőben. . — Kicsodát? Huszonnégy holdas búzatáblája van a csoportnak a Görbe dűlő mellett, magyarázta a fiatalember. Azt aratták. Kaszával, mert a szombati vihar megdöntötte egy kicsit. Lehetett úgy kilenc óra, mikor abbahagyták. A többiek eljöttek, csak ők maradtak még egy kicsit. —■ Balogh Mária és én ... A jövendőbelim... Ö szedi a markot utánam... A törzs elvtárs ismeri... Igaz? — Az őrsparancsnok bólintott, a fiatalember ne­ki buzdultan mesélte az esti kaland folytatását. — Szóval leültünk a dűlő mellé a búzába... Pi­henni. .. Egyszer csak halljuk, hogy jön valaki a dűlő­ben, méghozzá az erdő felől. Mari kíváncsi természe­tű. Kilesett. Aztán nekem is intett, hogy nézzem már..: Egy pantallós, kalapos férfi jött az úton... Aktatáská­val. .. Egv idegen. A főhadnagy, a megyei főkapitányságról, felléleg­zett. Végre valami. — Hogy nézett ki? — Az arcát nem láttam. Holdvilág volt, az igaz, de a kalap eltakarta... — Mégis: miről tudná megismerni? A fiú a válla közé húzta a nyakát, ami annyit je­lentett: nem tudja. Mondta is: — Hát .,, semmiről.., — Tehát ott ment el előttük. .És? — Erre jött, a falu felé.,, Hát ezt meg honnan szalasztották, kérdezte Mari, de aztán hát el is felej­tettük mindjárt... Csak ma délelőtt, hogy az agyon- csapást hallottam, akkor jutott eszembe. — Mást nem láttak? — Semmit az egyvilágon. Galamb felállt a lócáról: — Szabad egy kérdést? . . Mondja kérem: mi­lyen magas lehetett az a férfi? Nézzen rám... Olyan, mint én? A tanú a századost méregette a tekintetével. — Alacsonyabb egy kicsit, azt hiszem. Egy fejfor­mával... Mint Vakulya Antal, olyan magas... — Biztos abban, hogy idegen volt? — 188 — Htearars kOIclarialc még ara*l*arft m Holdra Szovjet tudósok HOUSTON Az amerikai űrkutatás fel­legvárában, a texasi Houston varosban tartózkodó szovjet tudósok, L. Szedov és G. Csor- nij sajtóértekezletet tartottak. A Szojuz—3 útjával és azok­kal a találgatásokkal kapcso­latban, amelyek a szovjet űr­program további részleteit il­letik, Szedov elmondotta, hogy „a legközelebbi jövőben” a Szovjetunió nem fog embert küldeni a Holdra. A Szojuz—3- mal végzett kísérlet része an­nak a szovjet programnak, amely a Föld körüli pályára bocsátott űrhajók fejlesz­tését irányozza elő. Szedov tagadta, hogy aszov­sajtóértakeziete jet űrprogram egyetlen célja a Hold elérése volna. Hozzátette, hogy „a Szovjetunió különböző tipusu rakétákkal rendelkezik, amelyek nemcsak arra hasz­nálhatók fel, hogy velük em­bert küldjenek a Holdra, ha­nem az űrprogram egyéb cél­kitűzéseinek megvalósításái-a la”, „Mielőtt a Szovjetunió em­bert küldene a Holdra — je­lentette ki a szovjet tudós —, alaposabb tanulmányozást igé­nyel a Holdról második koz­mikus sebességgel való visz- szatérés problémája.” Talán egy évre vagy annál is többre, lesz szükség, amíg megvalósul az ember Holdra küldése. A Hazafias Népfront és az SZMT együttes ütése [Folytatás az 1. oldalról.) mozgalom útján, a néptóme- gek által kikányszerített Igaz­ságos békével. Választani kel­lett a függetlenség vagy a monarchia fennmaradása, vagyis a szomszéd népekkel szemben az egyenlőségen ala­puló baráti együttműködés po­litikája vagy a nemzetiségek elnyomása között. Dönteni kel­lett, hogy az uralkodó osztályok szorult helyzetét engedmé­nyek, reformok kicsikarásain használja-e fel a nép, vagy pedig — félresöpri az egész rendet, s a politikai hatalom meghódításával kezébe veszi sorsa Intézését. Az 191fi~as ok­tóberi polgári demokratikus forradalom győzelme azt Je­lentette, hogy népünk helyes úton indult el. Ma már mind­ez talán egyszerűnek tűnik, de akkor a magyar munkások, narasztok, dolgozó emberek a történelmi leckét lövészárkok­ban, hadifogolytáborokban, éhbárért dolgoztató hadiüze­mekben tanulták. Az előadó ezután utalt az oroszországi példára, s hang­súlyozta, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom nemcsak példát mutatott, ha­nem biztatást, bátorítást Is adott a magyar munkásosz­tálynak. Beszédét így fejezte be: — A polgári demokratikus forradalom győzelme nyomán megvalósultak a magyar nép legsürgősebb követelései Lét­rejött a fegyverszünet az an­tanttal, es ezzel sikerült ki­vezetni az országot a háború­ból. Az évszázadokon át jog­fosztott, a politikától távol tartott tömegek a politikai élet elsőrendű tényezőivé vál­tak. Mindez egyben azt is je­lentette, hogy a tömegek for­radalmi harca számára új. szé­lesebb lehetőség nyílik. A munkásosztály vezette nép a korábbinál lényegesen kedve­zőbb körülmények között ve­hette fel a harcot azok ellen, akik a forradalomtól nem vár­tak többet, mint a polgári vi­szonyok megszilárdítását. És azért, mert az őszirózsás for­radalom vezető ereje a dol­gozó néppej szövetséges mun­kásosztály volt, a magyar ok­tóberi forradalom nem a szo­cialista forradalom ellenpólu­sa, hanem annak dicsőséges előfutára lett. Úttörők köszöntötték ezután az ünnepi ülés résztvevőit, piros szegfűvel kedveskedtek a ve­teránoknak és internacionalis­táknak. A Mártírok úti isko­la pajtásai forradalmi dalok­ká] ünnepelték a gyűlés részt­vevőit. Az ünnepi ülés Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága tit­kárának zárszavával ért vé­get. A gyűlés után a vendégeli megtekintették a József Atti­la művelődési központban megnyílt „Az őszirózsás forra­dalom és a Népköztársaság időszaka Nógrád megyében” című kiállítást, ahol dr. Belitz- ki János, a munkásmozgalmi múzeum vezetője kalauzolta az együttes ülés résztvevőit. — Halálosan. Sötétben is megmondom én a mi fa­lunkbeliről, hogy ki, kicsoda. Galamb még egy kérdést tett fel: — Azt mondta, hogy az erdőből jött az a személy? Nagy az erdő? Hová nyúlik? — Nem olyan nagy. Egyik vége az Országúinak, a másik a csalánosl állomásnak megy. A százados visszaült a lócára. Azt súgta Pereces­nek : — Jó lenne, ha szétnéznél egy kicsit a faluban. Téged itt úgyis ismernek már... Pereces felállt és elhagyta a szobát.. Az őrs előtt néhányan álldogáltak, főleg asszonyok és féltucat gye­rek. Elnyújtva köszöntötték, mikor elhaladt mellettük. A főhadnagy a szövetkezett vendéglő felé tartott. Lassan haladt, hogy útközben el tudjon csípni valamit az emberek beszédéből, A söntésben alig volt valaki... Egy kocsisfóle, harmadmagával állt a pultnál, édes­vegyest ittak és keserűen találgatták, hogy ki lehet a gyilkos. Kóbor cigány, menekült rab? Akit megriasz­tott valaki? Aztán hagyta ott a pénzt? De akkor mi- vágre zárta a halottra az ajtót? — Valaki aktatáskás férfi járt erre az este... — avatkozott a beszédbe Pereces főhadnagy. — Aktatáskás? — a kocsisféle kihúzta a csizma­szárából az ostort, aztán visszadugta. — Voltak itt ket­ten is tegnap a járási tanácstól. Én mentem elébük az állomásra. Aktatéskás volt mindegyik. Dehát azok csak nem csinálták? — Ez, akit én mondok, este jött az erdő felől. A parasztok hallgattak és elgondolkozva szorongatták a decispoharakat... Pereces főhadnagy kifordult a kocsmából. A falu­ban akkor gyújtották fel a villanyokat. Bekopogtatott a téesz-elnökhöz. A nagy darijb, hadarós beszédű em­ber negyedóráig egyfolytában sajnálkozott Vakulya Antal halálán. (Folytatjuk) — 189 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom