Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

Szelleméhez méltó » emlékezés Madách-emlékérmesek — 1968 Vígh Tamás remekbe min- a legtöbbet teszik a Madách- tázott Madách-portréjának hagyomány ápolásáért, az avatásakor az újjávarázsolt életmű népszerűsítéséért? A cseszlvei kúria parkjában megannyi európai országból összegyűlt tudós és művész konstatálta megnyugvással, hogy a költőóriás szellemének ápolása jó kezekben van a „nyíltszívű palócok” között. 1964 októberét írtunk akkor, s Sinkovits Imre, a „közvetí­tők” felelősségéről beszélt. „Madáchot nem szeretni, ha­nem érteni kell’ — mondta és ezért azt tartja feladatának, hogy a madáchi gondolatvilá­got minél több emberrel ér­régen megfogant gondolat Is négy esztendővel ezelőtt vált valósággá, és lett évenkénti gyakorlattá. 1968-ban négyen kapták meg fesse meg. A jelenlevők meg- a Madách-emlékplakettet, ifi. elégedésére mondta el, hogy Szabó István szobrászművész a Nemzeti Színház tervei alkotását, és a vele járó dip- között újabb Madách-mű a Madách halálának századik lomát, amelyet Czinke Ferenc itsak végnapjai színpadra al— évfordulóját ünnepeltük. festőművész selyemre nyomott litása is szerepel, az ugyan­A centenáriumi ünnepség- Madách-portréja díszít Dr csak Madách-emlékérmes Ke- sorozat a Tragédia költőjének Németh Antal színháztörté- resztury Dezső feldolgozásá- ígazáért vívott százéves harc nész és rendező egy élet során ban' csLTLzért a Béke wfáe’ szolgálta Madách eszméinek Madáchcsal találkozni min­tánál a ’ kulturális évfordul tePe?ztését. a dramaturgia esz- dig nagy élmény. Ezt az ér_ lók sorába emelte Madách ha közeivel* Sinkovits Imre Ádám zést tolmácsolta Szabó Károly, lllán\TévforS!át s e dön-' * Móz^ megszemélyesítője- aki mint tanár, és mint hely- tésben a haladó világ ismerte ^ *** ,Szá““r a történész került közelebbi el életművének humanista padra’ hogy közvetítse a kol- kapcsolatba a költővel. Szá- eszmeiségét 6 és világirodalmi tő gondolatait. Kojnok Nándor mára a Tragédia mondaniva- művészi értékét, hanem első- es dr' Szabo KarolV szemelye- lója egyértelmű, es ezt az ben pedig a szenvedélyes iro- érzést igyekszik átplántálni dalombúvár, a fáradhatatlan diákjaiba. A helytörténész helytörténész kapta meg a szép kitüntetést. Az immár hagyományos ün­nepségre — ezúttal első Ízben sorban azért, mert a jubi­leum a Madách-kultusz rene­szánszának nyitányát is je­lentette. Mint az eltelt négy esztendő bizonyítja: a cente­nárium nem alkalmi tisztelgés volt csupán Madách géniusza — Balassagyarmaton, a Ma­dách-hagyomány jogos örökö­seinek patinás szépségű ta­nácsépületében került sor. Az alkalomhoz méltó összejöve­telen a kitüntetettek a megil- letődött köszönő szavak mel­lett Madáchról is vallottak, önmagukat is faggatták ki­területének előtt. Szelleme, áttörve a nyel­vi korlátokat magára vonta a világirodalmi közvélemény figyelmét, tovább gyűrűztet- ve a gazdag életmű feletti vi­ta hullámait, s egyre inkább bizonyságot adva Madách iga­zának. Sorra jelennek meg világ- ki tevékenységi szerte a Tragédia fordításai, megfelelően, hazánkban pedig immár ki tudja hányadik kiadását éri meg a nagy mű. De nemcsak Az ember tragédiája, hanem a Mózes is új életre kelt az el­múlt években a magyar szín­padokon. Az ünnepségsorozat alkal­mával jogosan kivívott elis­merés fokozta a nógrádiak buzgalmát is, hiszen a legfor­róbb megbecsülést a szülőföld nyújthatja. Megyénkben ok­tóber első hete minden esz­tendőben a Madáchra való em­lékezés jegyében telik el. És vajon lehet e az egyetemes kultúra eme nagy alakjára, a filozopter-költőre méltóbban emlékezni, mint úgy, hogy el­ismerésünket fejezzük ki a „küzdők” közül azoknak, akik számára Madách, mint politi­kus és mint ember képezi a kutatás tárgyát. Megkeresni helyét legszűkebb környezeté­ben, nógrádi barátai, pályatár­sai között. Németh Antal cizellált iro­dalmi stílusban elemezte a Madách felé forduló világér­deklődés okait. Madáchnak si­került olyat mondani, ami egyetemes, ami érdekli a nagyvilágot. Az éltes korú színházi szakember életének értelmét jelenti a Madách- életmű elemzése és azért érté­keli nagyra a kapott elisme­rést. Kojnok Nándor, a Palócföld főszerkesztője a népművelők­nek kijáró elismerésként fo­gadta saját kitüntetését. A szülőföld iránti elkötelezett­ségét következetesen kimun­kált életprogramban kívánja a jövőben is kifejezésre juttatni. A kitüntetést új feladatok megoldására való ösztönzésnek is tekinti. Négyen sorakoztak e meghitt estén a Madách-emlékérmesek táborába. A halhatatlan költő­re való emlékezést Sinkovits Imre Madách szavainak tol­mácsolásával tette még felejt­hetetlenebbé: „Oh, jő-e kor, mely e rideg közönyt Leolvasztandja, s mely új tetterővel Szemébe néz az elavult lomoknak, Bíróul lép fel, büntet és emel... Oh, hallom, hallom, a jövő dalát, Megleltem a szót, azt a nagy talizmánt, Mely a vén földet ifjúvá teszi.” Csongrády Béla dolgozók 1918 októberében Hazafias lelkesedés, szabadságszerető szív... 1818 októberében hazánk rülmények között a bevonul- volt a lelkesedés megyeszer- megérett a forradalomra. A tatás függőben tartandó.” te. Salgótarjánban és Balas­néptömegek már nem tűrték a szervezett munkásság sagyarmaton az esti órákban tovább az elnyomást es a ha- ^mozgalmához októberben csat- hatalmas meretu spontan tün- ború folytatását. A hatalmon lakoztak más dolgozó rétegek tetés zajlott le. A felvonuló levők pedig nem tudtak töb- jS Nógrádban. Ezek közül leg- tömeg nemzetiszínű és vörös bé az eddigi módszerekkel jelentősebb a pedagógusok ál- zászlók alatt a békét, a ma­kormányozni: államuk válság- lásfoglalása volt. Október 17- Syar függetlenséget^ a Nem- ba került, melyből kiutat nem ón tartottták meg — több he- zeti Tanácsot és Károlyi Mi­tudtak többé találni. 1918 ok- tes szervező munkát követően halyt eltette. A regi rend hí- tóberében a néptömegek ak- _ a „Nevelő Munkások Sző- vei semmiféle ellenállást sem tivitása hallatlan mértékben vétségé” zászlóbontását. Több mertek tanúsítani. Még az­száz pedagógus vett részt a gyűlésen. Kapos István tanár lelkes, lendületes beszédben a békét és az önálló, demok­ratikus Magyarországot kö­vetelte. Hasonló háborúelle­nes állásfoglalást tartalmaz­tak más felszólalások is. A végén kimondták a nógrádi két öltött. Ezt szemléletesen szervezet megalakulását. Meg- nagygyűlést tartottak a me- bizonyította a bányamunkások választották a vezetőséget is, gye akkori székhelye, Balas- mozgalma Mizserfán, János- melynek elnöke Balázs Géza sagyarmat főterén. Óriási tö- és József-aknán. A mozgal- tanár, alelnökei: dr. Szlávik rneg jelent meg a megyeháza Imréné polgári iskolai igaz- előtt. Felvonultak a katonák gató és Porárik György salgó- is, a forradalmat éltető jel- tarjáni elemi iskolai igazgató szavak alatt. Dr. Simló Jó- lettek. zsef, a Károlyi-párt egyik A megye közvéleménye ok- nógrádi vezetője mondott be- tóberben már erősen köve- szédet. Ebben ismertette az telte a békét és az Ausztriá­tól független új, demokrati­fellendült. Ebben a harcban — mely végül az október 31-i őszirózsás forradalomhoz ve­zetett —, becsülettel vett részt Nógrád népe is. A munkásmozgalom Salgó­tarján üzemeiben és a kör­nyéki bányákban minden ed­diginél hatalmasabb mérete­nap, október 31-én este a szocialisták és a polgári de­mokratikus csoportok vezetői értekezleteket tartottak. Meg­vitatták, mi a teendő, hiszen most már ők váltak vezető és irányító erővé a megyében is. Másnap, november 1-én mák az élelmezés megjavítá­sát tűzték ki hivatalosan cél­jukul, valójában azonban a politikai követelések — köz­tük elsősorban a béke — vol­tak túlsúlyban. Az üzemek­ben pedig nagyarányú volt a háborúellenes agitáció. Ebben új, demokratikus kormány programját. Nagy éljenzés fo­kiemelkedő szerepük volt Ji- kus Magyarországot. Ezt tűk- gadta ezt. A nagygyűlés hí­lek Antalnak és másoknak. A szocialisták élénk tevé­kenysége szemet szúrt a ka­tonai hatóságoknak. Október 3-án bizalmas felterjesztést is tettek a honvédelmi minisz­tériumnak. Ebben javasolták az „izgatok bevonultatását”. Jelik Antal, Csizi József, Per- cze István, Kakuk Gábor, He­gyi József, Payer Gyula, Wer- tich János, Hock Gyula, Hep- ka József, Antuschek József, Racskó József, Percze András, Pobozsni Győző, Krátki Já­nos és Polanczki Ernő elv- társakat a katonai hatóság a rözte a helyi sajtó is. „Gyors ven a nagy nap komolyságá­béke kell” — állapította meg a Balassagyarmaton megjele­hoz és hazafias jelentőségé­hez — a Himnusz eléneklésé­nő Nógrádi Hírlap. Ugyanez vei végződött. Hasonló jelle­az újság október 27-i számá­ban „A népuralom felvirra- dása” címmel vezércikket kö­zölt. Kifejtette az írás, hogy a háború elveszett, sürgős bé­kekötésre van szükség, melyét hazánk Bécstől függetlenül te­gyen meg. „Ez a nép akarja az ország önállóságát” — ál­lapította meg. A közhangulat hatására a Nógrád megyei törvényhatósági bizottság ok­tóber 20-i ülésén már kény­frontra szerette volna külde- felen volt az aktuális politi- ni. Nem olyan idők jártak kai kérdésekkel foglalkozni, azonban már. ekkor, amikor Hoztak is. egy se hideg, se erőszakkal el lehetett volna fojtani a munkásság harcát. Ezt belátta a honvédelmi mi­nisztérium is. Október 18-án azt válaszolta a salgótarjáni hatóságoknak, hogy „jelen kö­C2 ^ Marcell: Szépen élni című, nemrég megje­lent kötete. Szép mindenfé­le értelemben, abban is, ami a külsőt, de főképpen ab­ban, ami a belső tartalmat, a példázatot illeti. „A világ szépsége a mű­vészi szépségen át igazul” — vallja Benedek Marcell. „Szép a világ — de igazá­ban csak akkor, ha van, aki szépségét észrevegye, és utá­nozni próbálja. Ebben az ér­tyasápnap.ír femizet Szépen megélni amelyet ma folytatunk. Tu­lajdonképpen nem pusztán lehetőség, sokkal inkább kö­telesség beszélni mindarról, ami gondot okoz, s ha van, mert lehet bátorságunk a gazdasági vezetés problé dés: mit tett, mit tesz az üzem a fiatal munkások perspektíváltsága érdeké­ben. Általában véve, mit tesz­nek nagyüzemeink a mun­régen, talán másfél éve, hogy az akkori Acélgyár if­júsági klubját meglátogatva tapasztaltuk — semmilyen érdemleges munka, klubélet nincs, pedig valamikor az egyik legjobb városi klub éppen az acélgyári fiataloké volt. Több, mint egy eszten­dő telt el, s ezen a tanács­kozáson újra. csak arról esett szó, hogy a klub „életében” azóta sem történt változás. Végül is: nem elég regiszt­kásosztály műveltsége ápo- félni, elmondani az alkalmi telemben a világ szépségét máival szembenézni — legyen lásának mindennapos gya- fórumokon, hogy nálunk ez M Ai h A — 4/14« 4^44- MA a A. f1 ... — — -» — az ember teremtette meg. S arra is, hogy például azon korlátában? Sokan ma is sem mepy, az sem halad elő­úgy erzem, erdemes volt vitatkozzunk: szépen élni, kétféleképpen ítélik meg a re; Szépen élni — ezt megta- egy élet munkáját szánni vagy szépen — és jól — meg- munkásosztály műveltségé- nítani, elfogadtatni, termé- arra, hogy ezt az utánzó te- élni akarnak-e manapság az nek jelenlegi színvonalát. Az szetes igénnyé tenni a fiatal remtést megismerjem és emberek? Nem a „fridzsider- egyik: a munkások szellemi munkások körében, olyan megértsem.” szemlélet” elítéléséről van színvonalát, érdeklődési kö- feladat, amely feltételezi a így tanít minden sorával szó, természetes a törekvés rét a talponállók vendégse- terveken túli tetteket is. Az ez a szép könyv az emberi — mindenki szeretne jobban regével azonosítja. A másik egyetlen járható útnak az kultúra, a szépség, a művé- élni, nincs ebben semmi ki- megelégszik a statisztikák ígérkezik, ha nem „egyenru- szet tiszteletére és megérté- vetnivaló, de ha ez a törek- adataival, amelyek önma- hába bújtatott” elképzelé­sére. Ha rajtam múlna — vés nem párosul a szépség, a gukban sokszor alig jelente- sekkel, hanem a munkásif- ingyenessé tenném ezt az műveltség (nem csak az isko- nek valamit. Az említett ta- júság sokszínű rétegének egyetlen kötetet, és a betű- lai bizonyítvány jelenthet nácskozáson a Salgótarjáni igényeit figyelembe véve, és vetést-olvasást tegnap meg- műveltséget) a teljesebb em- Kohászati Üzemek vezetősé- amt a legfontosabb: gyorsan tanult gyereknek ugyanúgy béri élet utáni vággyal — ge és a KISZ megyei végre- realizálható kulturális ter- a kezébe adnám, mint a megint baj van azzal a so- hajtó bizottsága cserélt gon- vekkel közelít a nagyüzemi tornácon üldögélő öregnek, kát emlegetett közszettem- dolatot. Mint ismeretes, a Párt, KISZ és szakszervezeti S persze mindazoknak — mél. nagyüzemi KISZ-tagok szá- bizottság. S ennek már teg­gyári, szövetkezeti, hivatali, Nemrégiben részt vettem ma valamivel több mint' öt- naP itt volt az ideje, kórházi, minisztériumi mun- egy tanácskozáson, amelyen száz, de ennél jóval több kásoknak —, akik a társada- megyénk egyik legnagyobb fiatal dolgozik az üzemben, lom struktúrájának megfe- üzemének ifjúsági lelően az először olvasó gye- máiról esett szó. A nagy- rek és az öregember között üzem vezetői elmondták: helyezkednek el. még ma is gyakori, hogy a Szépen élni, vagyis az fiatal szakmunkások egy-két Garai Gábor az első salgó- tarjáni művészeti hét egyik proble- A fiatalokat es persze az költő-vendége írta: „Diákok, életből sok minden mást is tiszteletben tartani a még­oly gyönyörű és praktikus tárgyak szeretetén túl — ezt még tanítani, (sok Benedek Marcellre lenne szükség) ta­nulni kell. Az igaz, hogy ná­lunk most nagyjában-egészé- ben jól mennek a dolgok, s az is. hogy sok igazi prob­lémára reagálunk-reaqálha- t.unk, mert ezt még lehető­vé teszi az a jó értelembe netten „nyitott” politika, forinttal magasabb órabér kedvéért kis „üzemecskék- ben” vállalnak, inkább mun­kát, otthagyják a korszerű gépeket, lemondanak egy egész sor lehetőségről, ame­lyet egy-egy nagyüzem a munkásainak biztosi* munkásműveltség fogalmá­hoz hozzátartozik a munka­hely szeretete. s amikor vi­szonylag széles körben el­terjed az „egy-két forintos” szemlélet — felmerül a kér­idősebbeket is — rendkívül sokféle szellemi hatás éri, a televízió, a rádió, a sajtó még akkor is képes művelt­séget szolgálni (valamilyen mindenre kíváncsiak, és pe­dagógusok, mindenre elszán­tan hallgattak bennünket... Akkor úgy gondoltam, alig­ha jöttünk ide hiába. Igaz értékűt biztosan), ha sokan ugyan, hogy a munkások. elkerülik a színházat, a mo zit, s kevés szép könyvet ol­vasnak. A két, előbb emlí­tett szélsőséges megítélés hibáját elkerülve, a problé­máról szólva el kell monda­ni: nagyon kevés az az ered­mény, amelyet a munkások — s itt főleg a fiatalokra gondolok — műveltségének emelésére akárcsak ez az egyetlen nagyüzem tett. Jó bányászok, akik teremtették és ma is fenntartják, fejlesz­tik ezt a várost, szemláto­mást nem értek rá arra, hogy személyesen találkoz­zanak velünk. írókkal. De elküldték hozzánk fiaikat, lányaikat.. .” Szépen élni. F.zf tanulni, tanítani kell. Pataki László meleg határozatot „Magyar- ország önállóságáról", amelyet azonban továbbra is a habs- burgi monarchia keretében (!) képzeltek el. Október 25-én a fővárosban megalakult a Magyar Nem­zeti Tanács, Károlyi Mihály gű megmozdulást tartottak az­nap Salgótarjánban is. November 1-én megalakult a Nógrádi Nemzeti Tanács. E megyei forradalmi szerv el­nökévé dr. Somló Józsefet, tagjaivá Kapos Istvánt, Bar- tha Mórt, Varga Lászlót és másokat választották meg. Az aznapi balassagyarmati gyű­lés végén határozatot terjesz­tett elő a megyei nemzeti tanács. Ez kimondotta: „haza­fias lelkesedéssel és szabad­ságszerető szívének egész me­legével köszönti a Magyar Nemzeti Tanácsot és annak vezérét. Károlyi Mihályt.. Egyúttal a határozat arról is szólt, hogy a megyei nemzeti tanács a nép nevében „átvet­te a közhatalom minden ágá­nak legfőbb intézését és ez­zel proklamálta a népural­vezetésével. Követelte az mat, amely Magyarország bol­azonnali békét, a demokrati- dogabb, szabadabb jövőjét van kus szabadságjogokat, az hivatva megteremteni...” Ausztriától teljesen független Az őszirózsás forradalom Magyarországot, a nemzetisé- meghozta a békét, a négy év- gi kérdés igazságos rendezé- százados habsburgi elnyomás sét és más fontos reformo- végét és megindította hazán­kat. A követelésekkel Nóg­rádban is egyetértett minden hazafi. Október utolsó nap­jaiban nagy izgalom uralko­dott Salgótarjánban és Ba­lassagyarmaton. A Pestről ér­kezőket mindenki kikérdezte: ezek pedig bőséges élménv- beszámolókat tartottak a fő­városi néptömegek elszánt harcáról. Október 31-én délután ér­kezett meg a hír Nógrádba: Pesten győzött a polgári de­mokratikus forradalom! Nagy kát a demokratikus fejlődés útján. Nógrád megye népe bátran és határozottan küz­dött a nagy átalakulásért mind az október 31-ét meg­előző hetekben, mind a for­radalom napjaiban. Nógrád dolgozóinak állásfoglalása és magatartása e nagy időkben megérdemli az utókor tiszte­letét. Dr. Merényi László a történettudományok kandidátusa A karancslapujtői óvodába is beköszöntött az ősz. De amíg a fák lombjai már sárgulnak és hullanak a levelek, addig a gyermekkertben virítanak a növekvő kis „virágszálak”.,.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom