Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-02 / 231. szám

Tanúskodó, „jól értesült' megjegyzése!: rt a földgi v_<. .- ték-épités 1338. évi befejezé­sével kapcsolatban nertn.-.ak tavaly, de az idén is P'-alnm hallottunk. A Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt műszaki igazga­tója még 1967 elején, az efféle kétkedésre reflektálva, la­punknak adott nyilatkozatá- ban kijelentette: „A földgáz ezerkilencszázhatvannyolc vé­gén Salgótarjánban lesz. A nógrádi elvtársalc- dolga, hogy erre az időre legyen, aki fel­használja ezt a nagy értékű, nagy hatásfokú enei giahordo- zót." A műszaki igazgató azt is elmondotta, hogy a földgázt eredetileg egy későbbi idő­pontban szándékoztak elvezet­ni Salgótarjánba. Nógrád ké­résére, sürgetésére, a kormány támogatásával biztosították a vezeték 1968-ban történő meg­építéséhez szükséges költség­fedezetet. Hogy a tröszt elhatározását valóra váltotta, arról ma -tar azok is meggyőződhettek, akik „csak a saját szemüknek hisznek.’’ Hiszen hetek óta a város területén dolgoznak a vezeték építői, és minden re­mény megvan arra, hogy a programban kitűzött célt év vétőre elérik. Ezért a napok­ban látogatást tettünk néhány salgótarjáni vállalatnál. In­tézménynél, hogy megérd 'k- lödjük, miként haladnak az előkészületek a vezetéken rö­videsen Salgótarjánba áram­ló földgáz fogadására, fel- használására. * Egy korábban készült doku­mentumban olvasható, hogy az ipari, valamint a lakóhá­zak fűtési-főzési igényeinek tanulmányozása. felmérése alapján az Özdról Salgótar­jánba kígyózó gerincvezeté­ket és berendezéseit óránként, negyvenezer normál köbméter földgáz szolgáltatáséra teszik alkalmassá. Először a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemeknél tájékozódtunk: milyen ütem­ben, s mennyit fog ebből fel­használni a megye legnagyobb ipari üzeme. A vállalat beruházási osztá­lyának energiacsoport-vezető- helyettese, Domos Gyula el­mondotta, hogv a vállalati műszaki zsűri 1967 augusztu­sában hagyta jóvá a földgáz fogadására, felhasználására végrehajtandó beruházások programját. Ennek alapján, a vállalat saját tervezésében, megkezdődött a kiviteli doku­mentációk elkészítése. A föld­gázra való áttérés mintegy öt­venötmillió forintba kerül — melyet a gyér fejlesztési alap­jából és bankhitelből f"* :lez. Az átállást három szakaszra osztották. A fogadó állomás épülete máris elkészült, el­rendezéseinek szerelését. a Tiszántúli Gázazolgaltaló és Szerelő Vállalat (TGSZV) ok­tóber 15-re befejezi. Kiépült a gyári gerincvezeték, folya­matban van az úgynevezett fogyasztói vezetékrendszer építésé. A gerincvezeték, a fogyasztói hálózat, valamint a keine cék átépítésének kivi­telezője a vállalat karbantartó és szolgáltató gyárrésziege. A földgáztüzelésre való át­térésre először a kovácsol > gyár „A” üzemében, valunlru az acélöntődében kerül sor. A megvalósítás tempója itt is megfelel az elhatározásnak: november 30-ra ezekben az üzemekben készen állnak a decemberi próbaüzemelés megkezdésére, óránként hat­száz normálköbméter földgáz (elhasználásával. A gázfel­használási szerződés a TGSZV-vei folyamatban van, az előzet , megbeszé'ések alapja*** készült szerződés- tervezetet október 15-re meg­küldik a Kohászati Üzemek­nek. Kezdetben tizenhét fo­gyasztóberendezés működteté­sét állítják át a korszerű energiahordozó felhasználásá­ra, a beruházás második és harmadik szakaszában. 1971- ig ez a szám ötven fölé emel­kedik. Megvalósítják a Sie­mens-Martin kemence föld­gáz-olaj, és a kupoló kemence földgáz-koksz vegyestüzelésre való átépítését is. Nagyjelen­tőségű a kazántelep tüzelés­technológiai rekonstrukciója, technológiai és fűtési gőz elő­állítása érdekében, A kazán­telep fejlesztése során 1Ö70- ben négv új földgáztüzelésű kazánt építenek, de a jelenle­gi Stirlin^-rendszerü kazáno­kat már jóval korábban al­kalmassá teszik a földgáztü­zelésre, mégpedig úgy, hogy az i" becoíteit berendezések különösebb átalakítás nélkül a Láng-Gépgyár űj kazánjai­ba is beépíthetők. A négy ka­zán üzembe helyezésével a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek óránként negyven tonna gőz fejlesztésére képes kapa­citásra tesz szert, s lehetőség van a kazántelep további bő­vítésére is. Ami a vállalati gázfelhasz­nálás növekedését illeti, az 1968 decemberi, óránként hai- száz köbméter után 1969-ben háromezer, 1970-ben négy­ezer. 1971-ben óránként hat­ezer köbméter földgáz elége­tését tervezik. Arra számíta­nak. hogy ez a mennyiség 1980-ig eléri az óránkénti nyolcezer köbmétert. Jövőre megkezdik a ;»uiiá- szati Üzemek kezelésébe ‘ - tozó lakótelepek földgázellátá­sát is. Egvelőre száznyolcvan lakás bekötésének tersei ké­szülnek a TGSZV gondoz. .,- ban. Az a szándék, hogy a Malinovszkij út néhány „acélgyári” bérházéban mára jövő évi ’űtési szezontól föld­gázzal fűthetnek, főzhetnek. A vállalat szakember^; a földgáz bevezetésével kapcso­latban kiterjedt gazdaságos­sági számításokat végezte.;. Mindenekelőtt: ' az átállás megfelel a kormány új ener­giagazdálkodási szempontjai­nak. összhangban van a vá­rosrekonstrukcióra irányul) törekvésekkel. Szinte belatha- íatlanul jótékony hatása lesz, hogy a jelenlegi szén. koksz, tüzelőolaj és fűtőolaj techni- nológiárol a gyár fokonként egységes tüzeléstechnológiát alakíthat ki. Ez egyszerűsíti a gazdasági számításokat, de haszna a termékek önköltsé­gében és minőségében közvet­lenül is jelentkezik. A jelen­leg használt generátorgáz értéke például ezernégyszáz- harminc kalória kilogram­monként, ezzel szemben a földgázé nyolcezerötszáz. Ez a kemencék hatásfokát egycsa- pásra legalább harminc-negy­ven százalékkal megnöveli. Az egységes tüzeléstechnika, annak egységes vezérlése elő­segíti a technológiai előírások megtartásét, és azok ellenőr­zését is. Ez pedig nemcsak a termelékenység közvetlen emelkedésében, hanem a mi­nőség meg javulásában, a se­lejt csökkenésében is megté­rül. A vállalat jelenleg ton­nánként százharmincnégy fo­rint húsz fillért fizet a gőzért: 1969 július 1­től a saját kazántelepén elő­állított gőz tonnánként csak­nem negyven forinttal lesz olcsóbb. Mire tehát a földgáz a „kapuhoz” ér, a vállalat ké­szen áll, s a fogadásra lega­lább hatvan szakembere el­méletileg és gyakorlatilag is felkészül. Félő azonban, hogy a nagykapacitású gerincveze­ték jó ideig csak ennek az egy vállalatnak válik a ja­vára. hiszen más salgótarjáni gyárak, a lakásokról nem is beszélve, csupán a jövő év második felében, esetleg annak is a végén kapcsolód­nak be a fogyasztásba. Ennek körülményeiről, az élőké’-' letek helyzetéről azonban kö­vetkező alkalommal számo­lunk be olvasóinknak. Csizmadia Géza gunk az erdőben, eligazodunk az ösvényeken, a sátrak ten­gerében. Az egyik egységnél, ahol hosszabban időzünk, Sza­bó Géza és Kádár Sándor tisztek mondják el, hogy a beosztottjaik fegyelmezett em­berek. Értik és ismerik fela­dataikat, készele a további pa­rancsok teljesítésére. Tábori menü — Nagyon jól esett és esik, hogy sok szlovák internacio­nalista, kipróbált kommunis­ta, volt partizán felkeres ben­nünket, virágokat hoznak, szorongatják a kezünket, és megköszönik segítségnyújtá­sunkat, — veszi át a beszélge­tés fonalát Kozma László. A katonák egyhangú véleménye* addig maradunk itt, míg pártunk és kormányunk ezt kívánja tőlünk. — Pedig sok dolgunkat hagytunk félbe odahaza — folytatja Takács Miklós — van, aki házat épít, szüretel­ne, én például nősülnék. Már minden elő volt készítve a lagzira, amikor elszólított ott­honról a kötelesség ... Ezen aztán valamennyien akaratlanul is jót derülünk, s amikor leszáll az este, magas­ra csap a tábortűz lángja, az előbbi beszélgetésre célozva, jegyzi meg tréfásan Káló Ist­ván: — Egyszer talán még hálás is leszel érte. Lehet, hogy egy elhamarkodott lépéstől men­tettek meg téged ... S a kis közösség nagyot ka­cag az íruló-piruló vőlegény- jelöltön. Egyszóval a humor nem hagyja cserben katonáinkat, még a legkényesebb helyzet­ben sem. Balogh József és Dávid István újságolják, ho­gyan vágta ki magát nehéz helyzetéből egyik kollégájuk, öreg nénike zsíros kenyérrel akart kedveskedni neki. Nem akarta elfogadni, mert nem sokkal előbb ebédelt, nem volt éhes. — Tegye el. jó lesz később — hajtogatta az öregasszony. — Köszönöm nénike — vála­szolt — fogyassza el csak ön egészséggel. Ha elhízok, hát odahaza nem fogad be a fele­ségem. — A „kajára” igazán semmi panaszunk nem lehet — mond­ja Forgó István. — ízletes, bő és tápláló. Érzem, hogy lega­lább egy kilót híztam. — Mi volt a mai menü? — Borsógulyás, túróscsusza, alma. csokoládé — válaszol a főszakács. SzÚágyvári István főtörzsőrmester. — S repeta is volt. Az otthoniak üzenete Komolyabb dolgokra tere­lődik a beszélgetés. Simkó Gé­za, Verebélyi Géza tisztek és Ferenczy Károly szakaszvezető újságolják, hogy jólesett a katonáknak a gyár kollektívá­jának levele, amelyet a na­pokban kaptak meg. Ebben a munkatársaikat tájékoztattál! az otthon történtekről. Megír­ták, hogy már eddig is min­den távollevő katanafiú csa­ládját felkeresték, és bármi­lyen problémájuk vetődött fel. annak megoldásában a leg­messzebbmenőkig segítséget nyújtottak. Természeteset*! a levélben szó volt a gyárban történtekről is. Végül arra kérték a kintlevőket. hogy a szolgálatot továbbra is a haza hű fiaihoz méltóan, a parancs­nak megfelelően teljesítsék. — Nincs könnyű dolgunk. Látjuk, tapasztaljuk, hosszú, kitartó munkára van szükség ahhoz, hogy az itteniek meg­értsék a jelenlegi helyzet lé­nyegét. Sok becsületes ember gondolkodását megzavarták a felbújtók, s itt-ott még most Is agitálnak a szocialista rend ellen — mondja Fodor József és Mákos Ágoston tiszt. — Sok hamis hírt terjesztenek és incidensek kirobbantására összpontosítanak. Különösen néhány újság agitál durva hangon ellenünk. A mi kato­náink azonban felkészültek az ilyen helyzetekre, rém enge­dik , magukat befolyásolni. Szorosan együttműködnek a becsületes, haladó gondolko­dású szlovákokkal, a szocia­lista rend megszilárdításában. — Történt-e baleset i tt- tartózkodásuk alatt? — Fegyveres összecsapásra (soiidok és lenek Egy házasáé i'jféii A Salgótarján—Litke útvo­nal pár szűz méterrel éltté rü- li a falut. Több autóbuszjáraí be sem megy a faluba, csak a bekötő útnál áll meg. — Igen, a bekötő út — mondja gondterhelten Szántó Ciy.i-a, a községi tanács ':loö- ke. — Nincs a községben áz- sztjövetel, ahol terítékre ne kerülne. Lassan már nemcsak közlekedési, hanem közegész­ségügyi probléma is lesz. — Megyei útszakasz — ve­szi át a szót a vb titkára, — igy nem a mi hatáskörünkbe tartozik. Fs Egyházasgergén nem ez az egyed üli gond. A községen keresztül folyó patakot egészségügyi szem­pont miatt is szabályozni kel­lene — panaszkodik az elr.ök Kopognak az ajtón. Fiatal- asszony lép be. — Táviratot szeretnék fel­adni — mondja. Pillanatig értetlenül nézek a vendégre, de az elnök azon­nal megmagyarázza. — Nálunk nincs posta. A faluban csak két telefon van. A tsz-ben és nálunk. A la­kosság innen telefonál. — Hol is hagytuk abba? Igen, a pataknál — tér vissza a félbeszakadt témára a ta­nácselnök. — Tizenkét utcánk van. Ezekből csak a főutca kövezett. Az őszi. sáros idő­ben rettegnek a gépkocsiveze­tők a faluba behajtani. A sportpályát községrendezés és közegészségügyi szempontok miatt át kellett helyeznünk. Építkezni is szeretnénk. Mind nagy kiadás. A mi anyagi erőnk kevés a megvalósítás­hoz. Fiatal ember szalad be li­hegve. — A kislány megvágta a sarkát, a védőnő nincs ott­hon — kapkodja a szavakat és a levegőt, de a helybeliek már értik. Elsősegélyt kell nyújtani, mert Egyházasger­gén azt is a tanácsházán vég­zik. — Nincs orvosunk — na- naszkodik az elnök — Még 1964-ben orvosi rendelőt épí­tettünk szolgálati lakással Azóta is ott áll üresen. Gondok és tervek. A tervek megvalósítása, a* igények kielégítése nagy erő­feszítést igényel a községi ta­nácstól. Szerencsére a község lakói is segítenek. Az idén két kilométer hosszúságú járdát építettek a lakosság segítségével. S fontossági sorrendben, ha nem is holnap, de megvaló­sulnak a tervek. Hiszen az új sportlétesítményen már elké­szültek a kispályák, tavaszra a labdarúgó-pálya is elkészül. A faluban a házak között sétálunk. — Ez az utca végig új há­zakból áll — mondja az el­nök és a szép. tágas, egészsé­ges házakra mutat. — Ha le tudnánk kövezni, jó lenne. Azután szükségessé válna az új telkek kialakítása is... Mert ha egy gondot legyűl­nek, máris újabb jelentke­zik. Ezeket hívjuk a fejlődés gondjainak, Szenosrádi Fcrene Cigányháború Hízik a táska Ecsegen — semmiért Az ecsegi italboltban július vé­gén a fiatalkorú K. Károly Össze­szólalkozott, majd dulakodásba ke­veredett Óarany! (Fogas) Kálmán­nal. A jelentéktelen incidensnek semmi következménye nem lett volna, ha legalább két ember akad, akf erélyesen szétválasztja a vívó­dókat. Nem igy történt; a kis cse­tepaté elfajult, s a cigánytelepen kisebbfajta háború lett belőle: ka­panyél, kő volt a fegyver. A rendbontás során a garázdálkodás­ban szintén részt vevő R&cz Berta­lan (Hobó) lakásában jelentős kár keletkezem Az ügyben a Pásztói járási Rendőrkapitányság nyomo­zott. A nyomozás eredményeként a járási ügyészség az említett sze­mélyeken kívül Berki Gyula (Bi­valy), Baranyi István, a fiatalkorú B. Pál, Makó András, Rácz Sán­dor (Konyi), Rácz József (Orosz) és Baranyi Kálmán (Börze) ellen adott ki vádiratot. A pásztói járás­bíróság október elején — előrelát­hatólag három napon át — tár­gyalja a tíz vádlót tas bűnügyet. nem került sor, — válaszol­nak, majd dr. Czincge Má­tyás orvos arról tájékoztat bennünket, hogy üres a gyen­gélkedő, csupán egy katonát kellett kezelésben részesítenie, aki a minap a sötétben rosz- szul lépett, és meghúzódott a lába. Vasárnap délután. Pihen a táska. Homorú felén olyan­formán fényes, mint a kapanyél; mesterségesen utánozhatat­lan ragyogását a munkának köszönheti. Domború, oldalán majdnem fekete. Ilyenné cserzette az őszi eső, a kánikulai nap. Vas-zárján megkopott a festék, itt-ott kicsillan alóla a fém. Postás táska. Kovács István nagyidéi postásé. Most — és esténként — lapos. Reggel kövér, déltájban már csak molett kissé, alkonyaira újra sovány. Nem nagy dicsősége a postásnak, ha napi körútját lapos hasú táskával kezdi. Az ilyen jószág úgy árulkodik, mint a kiálló bordájú kutya, azt panaszolja, hogy a gazda kötelességmulasztó ember. A lapos táska elárulja, hogy a postás vajmi keveset törődik n szellemiekkel, nincs gondja arra, olvasnak-e vagy sem a falubeliek, Kovács István táskája elmondhatná, hogy benne majdnem másfélszáz Népszabadság, száznál több NÓGRÁD, súlyos köteg Szabad Föld, s persze még sok más sajtóter­mék utazik rendszeresen a nagylóciakhoz. Beszédesek esek a számok, de nem némák azok a sárgult példányok sem, amelyeket féltve őriz a nagylóci postás. Az 1954. évi, má­jus 26-i Szabad Nógrádban már alig látható a kép, de még jól olvasható a szöveg. Kiváló sajtóterjesztőkről szól, kiatc- renyeiekről. Kovács Istvánnal Erős Imréné, Farkas József- né, Lantos András, Janusek József és Sándor Ferenc áll egy csoportban. Akad más cikk is, amelyik egyedül Kovács Istvánról szól, de amaz a kedvesebb. Az, mert közös igye­kezet eredményeként, sikerének elismeréseként került ti lapba. Aki emlékszik még a Csillagra, az Űj Hangra, szívesen belelapoz a régi folyóiratokba. Kovács István és példásan tanuló ötödikes fia nagyon szeret olvasni. Most, hogy felsős lett a fiú, Kovácsék — a nagylóciak között elsőként — meg­rendelik a Palócföldet. — A világ- és az országos események részleteit jól is­merik azok, akikhez a Népszabadság, a Magyar Nemzet, é Magyarország, a Magyar Hírlap jár, — igy Kovács István. — Megyénk életének érdekességeiről azonban csak a NOG- RÁD olvasói tudnak. Kell ez annak, aki szeret igazán tájé- kozott lenni. A megyei politika szerves része az országos politikának; nem ismerheti igazán hazája életét, aki az or­szágos lapokból csak az egészre néz, de a vele legszorosabb kapcsolatban álló részletekről mitsem sejt. Bizony, mások melleit a községi tanács vb elnöke is jól tette, hogy példá­nyonkénti vásárlás helyett előfizetett a NÓGRÁD-ra. Most, hogy a papírkérdés már nem kérdés, mert jut elég anyag az újságnak, meg szeretném növelni a NÓGRÁD nagyidéi olvasótáborát. Legalább nyolcvannal, de inkább többel. — b. -i, — Munkavédelmi vizsgálat 22 üzemben Napirend — Mivel töltik az idejüket? —- Fegyvernemenként vál­tozik a program. Mi például járőrszolgálatot teljesítünk. Szabad időnkben karbantart­juk fegyvereinket, politikai foglalkozáson, kiképzésen ve­szünk részt, de jut idő a levél­írásra, újságolvasásra is — sorolja a hadnagy. A körülál- lók hozzáteszik: — ha ked­vünk tartja tekézünk, röplah- dázunk, sakkozunk, barkácso­lunk és pihenünk. Általában, mint odahaza, reggel 6 órakor van az ébresztő, este 10 óra­kor pedig a takarodó. — Éjszaka nem fáznak? — Nem fázunk. Néhány napja azonban kezd hajnal­ban hűvösödni, de mi megta­láltuk ennek is az ellenszerét. Mindenesetre nem olyan ké­nyelmes, mint odahaza a pap- lanos ágyban. — Mit üzennek haza? — Ne nyugtalankodjanak! Mi jól vagyunk, írjanak töb­bet. Amint lehetővé válik, me­gyünk haza. Addig is becsü­lettel helytállunk. Fazekas István A szakszervezetek megyei tanácsának munkavédelmi bi­zottsága a vállalati munkavé­delmi felügyelőkkel közösen 22 üzemnél tartott vizsgálatot. A legutóbbi ülésükön meg­állapították, hogy eredményes volt a vizsgálat, nagyon sok tapasztalatot adott. Csaknem mindenütt állapítottak meg hibákat, és tettek azonnal in­tézkedést azok felszámolásé­ra. Mindenütt a helyszínen megtárgyalták a tapasztala­tokat az üzemek gazdasági és szakszervezeti vezetőivel. A vizsgálat azért is érdekes volt, mert olyan üzemeket érintett, amelyekben a*z el­múlt félévben romlottak a baleseti mutatók. Elhatározták, hogy egy hó­nap múlva visszatérő ellen­őrzést tartanak valamennyi megvizsgált üzemben. Filmművészeti konferencia Pécsett . A Népművelési Intézet idén népművelésben betöltött he- js megrendezi a filmművészeti lyéről és szerepéről, a ion- neveléssel foglalkozók orsza tosabb elvi és módszerbeli gos konferenciáját. A találko- kérdésekről s a legidőszerűbb Zóra a IV. Játékfilm-szemle feladatokról esik majd szó. rendezvénysorozatához kap- A tanácskozáson Nógrád me- csolódva október 10—12 kö- gye képviselői is részt vesz- zött kerül sor Pécsett. A kon- nek, s bekapcsolódnak a ta- ferencián mindenekelőtt a pasztalatcsei'e jellegű viták- filmművészeti nevelésnek a ba. NÓGRÁD - 1968, október 2., sierda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom