Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-12 / 240. szám

Építkezik a tsz Nagy feladatot vállalt magára a ludányhalászi terme­lőszövetkezet tizenöt tagú házi építőbrigádja. Róka 3?-tálán irányításával két és fél millió forintos beruházás megvaló­sításán fáradoznak. Saját erőből építették fel a korszerű, szép és célszerű iroda­házat, amely az egyesült nagyszövetkezet régi gondját old­ja meg. Itt megszűnik a zsúfoltság és gyorsabban, zavarta­lanabba ki tudják elégíteni a tsz-tagok igényeit is. Az iro­daház átadására október első felében kerül sor Űjabb fejlődési állomás a szövetkezet életében az új, 98 férőhelyes tehénistálló megépítése, amelynek vasvázas tető- szerkezetét a házi brigád maga gyártotta emelővel helyez­te el a magas falakon. Az istálló a hetven százalékos hitelelengedés kedvezményével épül (Kinka László felvételei) Meddig áll a traktor? A mezőgazdaságban nagy pazarlás elvesztegetni a jó időt. Igyekeznek is mindenütt kihasználni az órákat, perce­ket, hogy mielőbb fedél alá kerüljön a termés, az esők, fa­gyok beállta előtt megszántsák a földet. Az időt pazarolni azonban sokféleképpen lehet. Például úgy is, mint a Sziráki Állami Gazdaságban. A gazdaságiak azonban vétlenek ebben az ügyben. Cs. Nagy László igazgató a napokban panaszolta el, hogy az új DT ,75-ös traktor még egyetlen órát sem dolgozott, amióta megkapták. Annak pedig több mint egy hónapja. A trak­torhoz azonban csak azok a szerelők nyúlhatnak hozzá, akik a garanciális javításokat végzik: a megyei gépjavító vállalat emberei. A gazdaság szerelői tehetetlenek, a vállalat embe­rei viszont , nem hajtják magukat a munkával. Igaz, a javí­tást megkezdték, de abbahagyták, s azóta csak javítgatnak. A szirákiak türelmetlenek, s ez érthető. Csupán ennek az egyetlen traktornak az eddigi kiesése negyven tízórás mű­szak. Nagyon szeretnének dolgozni a géppel is, azonban min­den attól függ: a szervizszolgálat szerelői mikor teszik üzemképessé a traktort. Nem lehet csodálkozni, ha a szi­rákiak elégedetlenek a gépjavítók szolgáltatásával. P. A. Megint a peches Futó Futó Tibor karancssági lakos január 18-án kijött a börtönből, ahoi — korábbi „érdemei” alap­ján — már törzsvendégnek szá­mít. Május 19-ig eldolgozgatott, majd ezen a napon egy munkás­szálláson két társától körülbelül ezerötszáz forint értékű órát, ru­haneműt lopott. A peches Futó nem messze szaladt a zsákmány­nyal: az utánairamodók vissza­vették tőle. Futó nem sokkal ké­sőbb Karancskeszibe látogatott. Megtudta,, hogy T. Józsefnek van egy szép tangóharmonikája. A pénzszerzési ötlet nyomban meg­született: Futó KISZ-titkárként mutatkozott be, s közölte, hogy az ifjúsági szervezet részére óhajtja megvásárolni a hang­szert. Hatezer forintban alkud­tak meg, szerződést is készítet­tek. A „gavallér” vevő ekkor meg ezerötszáz forintot ráígért a vételárra. Az eladó örül a jó vá­sárnak, de édesanyja gyanút fo­gott. Rendőrért szaladt, az Futó után eredt, így jutott vissza a tangóharmonika tulajdonosához. Az izgalmakban megéhezett Futó még aznap jól beebédelt a Nem­zetiben, — de az étel árát „el­felejtette” kifizetni. A következő napon már na­gyon szomjas volt a/ italozásra mindig kapható huszonkilenc éves fiatalember. A Síküveggyár közelében levő italboltnál sze­melt ki egy kerékpárt. Letörte a névtáblát, s elkarikázott.. Balsze­rencséjére Oszlik Pál balassa­gyarmati gépkocsivezető és Sztrehó András ilinyi rakodó- munkás észrevette a lopást. Autó­val siettek a tolvaj után, el­csípték, s átadták a rendőrség­nek. A derék munkások törvény­adta jogukkal éltek, amikor el­fogták Futót. A Büntető Eljárás­jog rendelkezése szerint bűncse­lekmény elkövetőjét bárki elfog­hatja, de lehetőleg azonnal át kell őt adnia a bűnüldöző szer­veknek. A salgótarjáni járásbíróság Fu­tó Tibort egyévi és hathónapi szigorított börtönre, valamint a közügyektől háromévi eltiltásra ítélte. Sikeres jogásznap Balassagyarmaton Balassagyarmaton tegnap rendezte meg másodízben a hagyományos jogásznapot a Magyar Jogász Szövetség Nóg- rád megyei Szervezete és a KPVDSZ Nógrád megyei Bi­zottsága. Délelőtt a megyei bíróság nagytermében dr. Sza­bó István, megyénk főügyésze köszöntötte a résztvevőket. Beszédében annak a kapcso­latnak hasznosságát elemezte, amely a jogászszövetség és a szakszervezet között kialakult, s évről évre szilárdul. Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első titkára ünnepi beszédé­nek bevezetőjében helyeslőén emlékezett meg arról, hogy a jogászok növekvő érdeklődést tanúsítanak a kül- s még- inkább a belpolitikai kérdések iránt. Pártunk belpolikai irányvonalának elemzése so­rán rámutatott annak több mint évtizede töretlen voltá­ra, s arra, hogy az elválaszt­hatatlanul kapcsolódik az időszerű külpolitikai esemé­nyekhez. Áttekintést nyújtott a Szovjetunió, hazánk, s más népi demokratikus államok gazdaságirányítási rendszerei­ről. Helyeselte, hogy hazánk­ban a szocialista gazdaságirá­nyítás modelljét hosszú évek­re érvényes formában kíván­juk kialakítani. Az új gazda­sági mechanizmus tíz hónap­ját vizsgálva számos pozití­vumról szólott. Elmondotta, hogy azok a negatív jelensé­gek, amelyeknek ellensúlyo­zására a felsőbb vezetés fel­készült, a vártnál kisebb mér­tékben jelentkeztek: cseké­lyebb mértékű volt a munka­erővándorlás, nem mutatko­zott munkaerőfölösleg, s hogy a helyi vezetők a reméltnél is gyorsabban értették meg az új gazdaságirányítás lénye­gét, előnyeit. Beszéde máso­dik részében külpolitikai kér­désekkel foglalkozott. A ba­ráti Csehszlovákiát illetően azt a reményét fejezte ki, hogy a szomszéd nép. a kom­munisták vezetésével szilárd politikai és gazdasági alapot teremt a következő évek fej­lődéséhez. A délutáni órákban előadá­sok, korreferátumok hangzot­tak el. Hét szilvafa és az árnyéka Salgótarjánban — a szoká­sos eljárással — kisajátították egy kisiparos ingatlanát. A tulajdonos, a bizottság értéke­lése alapján százhúszezer fo­vényesíteni óhajtók is!) ügy- csak szükséglakásként foga- buzgalmuk motorja a kapzsi- dott volna el. A félmilliós, vé- ság, olaja pedig az a rés, amely telár törvényes volt, de ma­egyes jogszabályok és a való gas, mert a roskatag épület élet között tátong. A realitás- lebontásának költségei szin­rintot kapott: ezen felül a hoz igazított kisajátítási tari- tén az új tulajdonost terhel­lakót a városi tanács kétszo­bás lakáshoz juttatta. Az em­lített százhúszezer forintból hetvenezer a lakóházra, ötven­ezer a műhelyre jutott. A kis­fa gavalléros de nem az ál- ték: amely szívesebben vett lám pénzét herdáló. Ügy állí- volna üres telket. Hasonló a tották össze, hogy az ingatlan- helyzet a kutakkal, amelyek tulajdonos ne érezhesse a ki­sajátítással megkárosítva iparosnak úgy tetszett, hogy a magát, ugyanakkor ne vélhes­korábbinál modernebb mű­helyt építtessen: ez mintegy százezer forintba került. Mindezek után a lakatos még negyvenezer forintot köve­telt a Nógrád megyei Beruhá­zási Irodától új műhely építé­sére. Követelését a különféle kiokoskodott érvek ellenére kétszer utasította el jogerősen a bíróság. A pervesztes most immár panaszbeadvánnyal kí­sérletezett: azt Balassagyar­matra, az egyik igazságügyi szervhez küldte. A beadvány se gazdátlan fejőstehénnek az államkasszát. Mindehhez já­rul az a lehetőség, hogy az értéke szintén beszámít az ingatlanéba: noha semmi hasznuk, mivel évtizede ott a vízvezeték, sőt káruk: mivel be kell tömni őket. A magán- forgalomban a kútra nem al­elj árás során a reális érték kudnak külön: de „értékük” a megállapítása érdekében még szakértőt is meghallgassanak. A szakértő tapasztalata, hely- és lelkiismerete, a ki­sajátítási és magánforgalmi vételárak összehasonlítása, szaktudása alapján ad véle­kisajátítási ár megállapításá­nál — helytelen módon — többletként jelentkezik. Szomorú, hogy az imént em­lített hét szilvafák árnyéka nem a fölöslegessé vált kutak mohos mélyére esik, hanem ményt az ingatlan forgalmi sötétjében megbújva Harpago- értékéről. Ez magába foglalja n?k próbálnak a közösség ká- a telek nagyságát, közműves!- rara teljesen jogosulatlan, te­________ _______ __ ________ tettségét, talajának minőségét. J^t a szocialista társadalom­s orsa — pontosabban: a köve- a rajta díszlő növényállomány han eltűrhetetlen nyereséghez telőzés elutasítása — egy értékét stb., stb., stb. S ennek lutni­pillanatig sem kétséges élőt- ellenére mit tesz a telhetet- Körülbelül azóta tudja az tünk. Szinte sejtjük, hogy ez- len ember? Akként érvel, hogy emberiség, mióta törvényeket után más megyei, országos a szakértő vélménye szerint az a^°t, hogy a törvényhozó nem párt-, igazságügyi, tanácsi szer- ő ingatlana — például — gondolhat el előre minden, a vek kényszerülnek majd százezer forintot ér: ámde gyakorlatban később felbuk- ugyanazt megmagyarázni, rajta egy rozoga ól, amit ő kan° esetet. Hasonlóan igaz, amit közérthetően többször külön tízezer forintra és hét k°gy a jogszabályok egésze, szép szilvafa, amit egyenként vagy egy-egy része fölött elre- további ezerötszáz forintra Pül az idő. Hasonló a kisajátí- taksál. tási jogszabályok helyzete is, Igen fontos kérdés a be- nem szerencsésen párosulva a építettség. Az egyik járási hellyel-közzel kialakulóban le- székhelyen a szocialista szék- yő,engedékenységre hajló gya torhoz tartozó szerv magán- személytől ötszáz-hatezer fo­rintért vásárolt meg egy tel­ket, amelyen nagy forgalmú kifejtett már a bíróság. Kisa­játítási ügyről lévén szó, a kisajátított ingatlan tulajdono­sa illetékmentesen peresked­het, a legcsekélyebb anyagi kockázat nélkül rabolhatja különféle szervek dolgozóinak idejét. Jellegét tekintve az emlí­tett eset — sajnos — nem egyedülálló. A bíróságon sűrűn létesítményt kíván emelni. A kilincselnek a kisajátítási el- telken nemrégiben még látha- lenértékkel elégedetlen volt tó volt az az avítt épület, ame- ingatlantulajdonosok. (Vannak lyet — elnézést a tréfálko­természetesen jogos igényt ér- zásért — igényesebb bagoly felé. korlattal. Nézetünk szerint módjával fejlesztett jogsza­bály, egységessé formált gya­korlat közösen tehetné zök- keriőmentesebbé a kisajátítá­sokat, — s üthetne kezére min­denkinek, aki kapzsi módon nyúlkál a társadalmi tulajdon — b. z. — • • Öregek napja Bánkon a helyi pártszervezet kez­deményezésére, a községi tanács, a Hazafias Népfront, a nőtanács és a termelőszövetke­zet összefogásával ma öregek napját tartanak az idén elkészült Bárka vendéglőben. A termelőszö­vetkezet a bánki szokások szerint készült ízletes bir­kagulyással ked­veskedik a mun­kából kiöregedett idős embereknek. A hagyományok­hoz híven most is Adamov András, a termelőszövetke­zet elnöke köszön­ti a szövetkezet öregeit, majd az úttörők virágok­kal kedveskednek az idős vendégek­nek. Utána a ze­nét Rigó Pál és Bányai János ze­nekara szolgáltat­ja. Két Hónappal később Romhányi gondok nyomában őszi szél rázza a Cserhát gatósággal. fáit. Száguld a Volgánk a Ló- intézkedés, kos-patak völgyében. Rom- hányba igyekszünk. Rövid lá­togatásra a község vezetőihez. Két hónap telt el azóta, hogy egy egész napot töltöttünk a községben. NÖGRÁD-nap volt. Az emberekről írtunk, az örö­mökről, gondokról. Arról, mennyit változott a falu, ho­Történt részükről Levelet kaptunk Turjánból. Megígérték, hogy az utat az év végéig portalanit- ják. Novemberben, december­ben azonban már nincs por. Fagy és hó van csak. Más, hogy megjelentek az útjaví- tók, s a kátyúkat megtömték. Csakhát ez kevés. (Telefonon beszéltünk az gyan formálódott újjá. A köz- Egri Közúti Igazgatóság Sal­ka- gótarjáni Kirendeltségével. Itt Ígéretet kaptunk, hogy a rom- hányiak panaszát figyelembe veszik. Bár sok a munkájuk, felveszik a kapcsolatot az il­letékes útmesterrel, s az út­szakasz portalanítását október 31-ig elvégzik.) — És a kenyérbolt? — Arra büszkék vagyunk. Nézzék talán meg. Kettőkor mór elfogy — Jaj, az a baj, hogy ket­tőre elfogy a kenyér. Estére már üres az üzlet. Augusztus 28-án nyitottunk. Naponta el­adok 7—8 mázsa kenyeret. A legutóbbi havi forgalom 80 ezer forint volt. Finom süte­800 méteres szakaszt a község ményt itt nem lehetett kapni, belterületén. Választásra ké- Naponta több mint 800 forint szülünk. Az ezt megelőző je- értékben adok el most. Min- lölő gyűlésen sok mindent el- denki idejön először. Szép, mondtak a község lakosai. Vi- friss, fehér kenyeret kapunk lágítás, víz és egyéb problé- Gyarmatról Pedig van két ma. Egyben mindenki meg- másik üzlet is Mást mondok, egyezett: nem értik, miért hú- Idejárnak Vadkertről, Ecset- zódik az út portalanítása. Há- ről, Szécsénkéből, sőt még rom éve levelezünk ebben az Legéndről is vásárolni. Di- ügyben az Egri Közúti Igaz- csérik az emberek a kenyeret. ségbe érkeztünk. Balra nyarodunk. Megérkeztünk, a tanácsháza. Jelölő gyűlésen is elhangzott Zagyvái János tanácstitkár fogad. — Űt, kenyér, híd — mon­dom. Mosolyog. — Igen, a NÓGRÁD-napon ezt a három „rázós” kérdésit is megbeszéltük. Még a sor­rend is helyes. — Változás? — Van változás. Csakhát.., Vegyük például az utat, a Látta, hárman is bejöttek, pe­dig alig múlt két óra. Mit mondhatok? Nincs már ke­nyér. Két ellenőrzésem is volt a nyitás óta. Mindent rendben találtak. Itt a könyv, nézze meg... — Köszönöm. Elnézést, ki­vel beszéltem? — Szabó Jánosné, boltvezető vagyok. A híd marad Újra a tanácsházán. Ther- man János elnök már tud ró­lunk. Rövid disputa. A NÖG- RÁD terjesztéséről érdeklő­dünk. Tájékoztat, s szabadko­zik, sok a dolga. Tárgyalásra kell mennie a tsz-hez. A já­rástól vannak itt, várják. A titkár veszi át a szót — Most már csak a híd ma­radt. — Valóban marad? — Tárgyaltunk. Jelen volta vízügy, a közút. Egybehang­zóan állították: a híd korsze­rűtlen. A műemlékvédelem képviselője — ő is jelen volt — hajthatatlan. Hiába, nem lehet „megvesztegetni”. A híd műemlék és háromlyukú. Le­bontásáról szó sem lehet. Táv­lati terv? Korszerűsítés úgy, hogy akár a hidat iktassák ld a forgalomból. Vagy azt mon­dom: vigyék a falumúzeumba, Szentendrére, ott biztos áten­gedi a vizet. Búcsúzunk. befejeztük a romhányi vizitet. Szokács László Fekete — a javulás útján Korábban megírtuk, hogy a rétsági cukrászdában több esetben gyengének találtuk a kávé minőségét. A napokban ismét Rétságon jártunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a „helyi” fekete elindult a ja­vulás útján, s ha kitűnőnek még nem is lehet nevezni, de már megállja a helyét az eszpresszókávék sorában. Nem tudhatjuk, cikkünk nyomán bontakozott-e ki ez az elis­merésre méltó folyamat, az il­letékes fmsz intézkedett, vagy a kereskedelmi felügyelő tett valamit az ügyben, esetleg mindnyájan megtettük a ma­gunkét, a cukrászda dolgozói­val egyetértésben, akikről most már el lehet mondani, udva­riasak, szolgálatkészek, jó vendéglátók. Annyi bizonyos, s ez a lényeg, a fekete ma már megfelelő Rétságon. A jó hír értékes kincs, vigyázni kell rá, hogy a jövőben csorbát ne szenvedjen. Macskagyökér a gyógyszer- iparnak Érdekes növény termeszté­sét határozták el a szurdok- püspöki termelőszövetkezet­ben. A közös gazdaság veze­tői szerződést kötöttek a Herbáriával macskagyökér termesztésére. Ebből a furcsa népies nevű növényből készí­tik az egyik fontos nyugtató gyógyszerünket, a Valeriánt. A termesztés fontos a gyógyszer- gyártás szempontjából, ugyan­akkor a termelőszövetkezet sem jár rosszul. A számítások szerint egy-egy hold macska- ''vökér tizenöt—húszezer fo­rint hasznot hajt a gazdaság­nak. A szurdokpüspökiek — mivel még nem ismerik a ter­mesztés technológiáját — egyelőre kísérletképpen tíz holdon termesztik. A növényt most, ősszel kell vetni hideg ágyba, majd kora tavasszal géppel palántázzák ki a táb­lára. NÓGRÁD — 1968. október 12., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom