Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-06 / 235. szám
'TV. sr.í!\árlas* Hátul is van szemem Szokásos. hétköznapi mó- Másnap reggel — mihelyst dón kezdődött. hátul te kit Őröltem az álmot Ahogy minden éjiéikor, a szememből — büszkén a most is egészségügyi sétámat városba Indultam. Dölyíössé- végeztem kedvenc őserdőm- gém mindjárt az elején isisben, amikor ketségbeesett. sé csorbát szenvedett, mert vese-velőt-rázó kiáltás hasi- az SZTK-rendelőben érthetet- toita át a vadon csendjét. len módon, nem akartak Egy pillanatig sem haboz- szemüveget adni a hátul le- tam. Az irodalomkritikusok vő szememre, arra hivatkoztak, tanácsaira gondoltam és ba- hogy csak két szemre vagyok levetettem magam az élet es jogosult, egy harmadikra a vadon sűrűjébe, a kiáltás nem. Elülső és hátsó szemem irányában. íme: gyönyörűje- rebbenése nélkül közöltem véges. karcsú, fiatal őzt pillán- tűk, hogy állításuk szemen- tottam meg, mindenre elszánt, szedett valótlanság. Még tógáikat es csekkfüzeteiket szemrevételeztem néhány csi- csattogtató dúvadak karéja- noaabb nőt, akik közül az ban. Már majdnem martaié- egyik szemíelsaedőnő volt, az- káui esett az ordasoknak, tán felpattantam egy villa- amikor én — a magasröptű mosra. Ügyesen helyezked- filmek höseitól ellesett, egyeb- tem, mindig ott álltam, ahol ként is nálam megszokott — nem volt kalauz, ezt meg- halaitmegvetö bátorsággal, tehettem, hiszen hátul te volt öklömben egy táncdalieszti- szemem. Ezért vettem észre a vál programmal, feléjük súj- hátul felszálló ellenőrt Is, ói tottam. Megrémültek Behú- sietve leugrottam a mozgo zott farokkal, hátracsapott fü- kocsiról. Egy robogó autó lekkel nyüszítve elmenekül- majdnem elütött, de a hátul* tek. só szemem idejekorán megAz őzike azon nyomban Phkmtotía é, én szerenwésen tündérré váltatott. Megigazi- ^ tcrte^/‘ole- E éteréé tóttá harisnyakötőjét. lesi- utan ^etér‘e»1 egy hüsboltba. mitotta szoknyáiéi és így re- Kerek ha tíeka párizsit, de csont nélkül — harsogs „ , , tani dölyfösen. — Csau! Én Éde- Juci tun- a kiszolgáló rögvest szeledérkirálylány vagyok ha fej(_e a nagyszerű húst. Én a nem hiszed, itt a szerneiyazo- pénztárhoz léptem de fize- nossági igazolványom 68 tós közben észrevettem, hogy mivel megmentetted az ele- egy darab ^ 8<JuJn temet, hálából teljesítem egy cum; ásatásoknál lelt zöldes kívánságodat. Nos. szeletet csempésznek csomaTerpeszállásba ugrott, ki- gomba, csavarta a csípőjét, rettene- _ Mi történik itt? — kiál- tes nehéz szögben égnek tottam. — Azt hiszi, hogy ezt emelte karjait — nyilván azt lehet? Nekem hátul is vari hitte, hogy le akarom fényké- szemem. Tegyen friss pári- pezni a divatlap számára, én zsit a romlott helyébe viszont nagyon sután visel* Nem akarom további sí kedtem. Általában talpra- kereimet ecsetelni. Oly dia^ esett vagyok, ha a tündérek- dalmas voltam, mint Hanni- től valami csekélységet kell bál a portálok előtt, vagy kérnem, ezért nyertem a múlt amikor átlépte « Rubicon héten a lottón egymillióbét- szorost, ahol minden csendes! száz-huszonhárom ezret (az így andalogtam az utcán, illeték levonása után érten- dicsérve magamban a bölcs dó), de most csak dadogtam, közmondást, hogy: , Szemes Ám a tündér türelmetlenke- nek áll a világ’’, amikor há- dett. lopva a karórájára pil- rom legjobb barátommal ta- lantott, tehát nyilatkoznom lálkoztam. Laci megölelt kellett* Pista cvikipuszit adott, Sán— Ha már strapáin! akar- dór pedig így kiáltott fel: ja magat, mélyen tisztelt — Olvastam, olvastam 1 Te tündérkirálylány kisasszony, va8y korunk Petőfi Attilája! és megvannak a megfelelő Elbúcsúztam tőlük, ők még összeköttetései, intézze el, 08ideig ott álldogáltak, hogy hátul Is legyen szemem. rnert fontos megbeszélésük Látszott rajta, hogy csaló- vo^* dott bennem. Megint meg . Ekkor szemem, ami hátul akarta igazítani a harisnya- ** ,.vo^* rémületében kerekre kötőjét, aztán legyintett fitymálva mondta: — Ez is valami? es nyílt: Laci az öklét rázta utánam, Pista rámnyújtotta a - Sándor szamárfület Még mordult valamit, fél- mutatott, hangon. Az igéket betáplálta . .. egy, a BÁV-nál vásárolt, alig , ~zota hunyva tartom a használt komputerbe, csava- ®,z rnem azt, amelyik hátul rintott egyet, aztán tovaszö- ankeilt. Én pedig ott álltam a Végső tanulság: Ha tündér- vadon közepén és most már rel találkozol éjféltájt az ős hátul is volt szemem. erdőben, mást kérj tőle. tábián Zoltán Harminchat tok, árnyékban A vonat folyosóján álltak- Hídon csattogtak keresztül. — Két akkor van. Nem akarta, de néni tudta a nyitott ablak előtt. A vastraverzek keresztbekas- , . , .... nem látni a lány combközé* — Viavázz ne haioli ki ba ugráltak az ablak előtt, s -r Kettő?! — lepődött meg pig csupasz, csokoládéban)» annyira - mondta . fiú - Jajongva szabdalták a leve- a_ Aány í_.,.nXltott?_ ?.u' lébassárén a naptól fehér* szikra csapódik a szemedbe. gőt. far“» szép, tintakék szemét, szőkére fakult apró szőrszáA fiú elfordult tőle, kíné- lakat. A lány hátrább moccant, a fiú kimutatott a magas zett az ablakon, úgy mondta: éppen csak/ egy gondolatnyit; töltések között nyílegyenesen — Soha nem Is szerettél széjjelrázta arcába kócoló- csillogó vízre: ~m, ®Syik a tied, másik az __ kiáltott rá a lány. dott, hosszú, szőke haját, s enyém. — Szomorú volt a nekidőlt a fiú mellkasának. — Itt a csatorna! hangja, olyan szomorú, hogy A fiú felegyenesedett, s , , tA mAr a„.i a lánynak Ismét sírnia kel* hóna alá kapta füietlen ak— Törődsz is te ár A lány nem nézett fel a lett. tatáskáját, ahogy évekig as — mondta közben. sírásból, a vállát sem rán- egyetemre Járt vele. — Ne légy igazsagtalan. ditotta meg: úgy csinált, mint ~ Ne hagyj el! — borult — Más sem érdénél mar akj a nagy csattogástól nem a fiú vállára, s hangosan, -** Fűztél, de csak jáV téged, csak az Igazság, meg bajj egy 8em_ kiesé kellemetlen harsányság- szottad az eszedet. a — nem fejezte be a man- gal z0kogott. mint a tánedal- . datot; kimutatott az ablakon: A szomszéd ablaknál két énekesnők szoktak a mikro- ” Ne! ~ mondta a f:u, s — Milyen unalmas! férfi beszélgetett: fönba. a lar,y szájára tette & ke_ Nekem nem. zét: — Nem méltó hozzád. — Zengett alattuk’ a sin s a — Nagy meccs volt ez a A fiút hirtelen elfogta az Kicsit később még hozzátette: táj mint valami óriási kör- Leeds Untteddel — mondta indulat, majdnem elkárom- — Búcsúzzunk el szépen, hinta fordult körülöttük: az egyik, így, betű szerint, s kodta magát, de aztán csak .,. . ,. . . nyárfáézegett dűlők, akácos tömött, fekete bajuszáról a kurtán azt mondta: ,'^°r CffÍ,togtak tanyák és végtelen, nyái-ba kigyöngyöző izzadságcseppe- alattuk a bejárati váltók, borult földek, sziksót virágzó törölgette. - Te hagytál el! _ Jgten veled _ hajoIt „ legelők, _ Lidsz Junájtid — javí- Tanyai megállón robogtak lányhoz; megcsókolta, félig aa A lány hirtelen szembefor- ^jtta a másik. keresztül. Az őrhaz sárga fa- arcát, félig a száját, dúlt a fiúval. Valami vadat la harsányan feleselt vissza Csikorogtak a fékek, akart az arcába vágni, vala- — Mindegy az; nagy meccs a kerekeknek, s a bakter kami nyers gorombaságot, de volt. tonásan tisztelgett az ajtóban, Egy lélegzetnyire bebűjtatamikor a szemébe nézett, szá- pedig látszott rajta hogy ia ujjait a lény szélzljába fulladt a szó; csak — Keserves meccs — cső- csak az Imént kapkodta ma- líiIta* hosszú, szőke hajába, annyit mondott: válgatta kopaszra nyírt fejét gara a zubbonyt és vágta te~ 112 u bán megmarkolta az öreg — Olyan vagy, mint egy a társa, aki beszéd közben jébe az átizzadt vasutas&aD. bőrönd nyiszogó fogóját, s Szfinx. szaporán pislogott fakóvörös kát, p ment kifelé, végig a szűk fo— Olyan — hagyta rá a ®2empUlájával, — Biztosan lyosón, ment az ajtóhoz, fiú. — Neked. — Csontos, kiesik a Fradi. A lány a fiúba kapaszko szögletes arca volt, napszítta _ A Fradi? _ egyenes- dott! A ''°"at meg*1Uftcnntrifi iarr*a • nőm :)tc7ntr . _ _ _ Vészi Endrr mintegy a? emberiség követve Őszi papírüzlet A zt hiszem, elfelejtettünk illat, amely nem a végtelen mennyi időt töltöttem gyerek- ** verset írni az őszi pa- magasságokban, de orrunk- koromban a Tolnai Világlap- pirüzlethez, amelynek lámpa- kai egyvonalban, testünkkel ja rotációsának forgását fi- fényében kékborítóe füzetek, egyvonalban. egy modern szé- gjelve, nekidőlve a nagyab- t'ehéren derengő rajzlapok, lességi fokon lebeg és életünk lakú pincehelyiség korlátjá- mézesen ragadó címkék röp- mitológiájához tartozik. nak. mintegy ködnek. Elfelejtettünk be- persze a papírvegyész le- fejlődéstörténetét szelni a papír kesernyés 11- gytnt moSolyog és frappáns, nyomon, tatairól. Mert más a friss, önmagába foglalt képlettel, Mert a láncolat végtelen. A más a hervadó, más a hófe- egyszerűen lerántja az orr paoírüzletek illata összekeverier, vagy éppen avultan sár- magasából, s ugyanakkor az redik a nyomdák szagával, gás papír szaga. objektív ismeretek magasa- l5'~ ~ 1'1’' A papírüzlet vegyelemzése ba emeli ezt a problémát, megközelítőbb, ha számítás- Világéletemben Izgatott a ba vesszük az enyv és a pa- papír. Gyermekkorom papír- CBes ®s szabatos ritmusa nél- pír szagát, a táskák műbőr- üzletei és könyvesboltjai még . mennyivel szegényebb szagát. Milyen szervetlen ma is az orromban illatoz- anyagok állnak itt össze il* nak. Első regényemet kilo- latba. Micsoda erők sóhajta- szám kapható, recéstapintá- nák az alacsony mennyezet sű papírra írtam, s a nagy az olvasható betűig. De ab- aíóll Milyen fatörzsek nyers ívek nem győzték befogadni ban is biztos vagyok, ez nem szaga alakul át papírszaggá! a fiatal kézbe szorított ceruza csuPán szakmai érzékenység. Lehet, hogy ez szakmai íz- szertelen röptét, a mértékte- Mindenki őriz magában egy gékonyság, de az őszi papír- len álmokat, amelyek vitor- óezl papírüzletet, s lelkünk üzlet illata egyenes összeköt- Iáját a remény és a jó sze- *' tetésben van idegrendszerem- rencse feszítette mel; ez a fanyar, szintetikus Papír és 8 NÓGRAD - 1968. október 6., vasárnap csontos arra; nem látszott dett fel g feketebajuszos — — Leszállók én is A fiü lelépett a lépcsőről, rajta sem orom, sem banat. A Vévékából? ^ en is. maga meüé emeite a koffert, sem harag. — Hogy holnap vissza- de nem tette le a földre. Állt A lány sírni kezdett. Han- a másik nem mert hango- szállj? ott — kissé esetlenül, félgosan huppogött, s kovérkes san szólni, csak felszegen bő- oldalgósan — a kis meg nagy kezefejével szétmázolta ar- lintott és pislogott hozzá. ~ Miért nem Jössz Pest- táskával egyik-egyik kezében, can a könnyet, mintha még re? A proff mellett dolgoz- Felnézett a lányra mindig gyerek lenne, kisgye- A fiú a lány meg-megrán- hatnál. rek, aki azt hiszi: sírással dúló vállára tette a kezét: Az hangosan sírt az abmindent el lehet intézni. valamit mondani szeretett ~ . Elmondjam százegyed- takban. volna, de hirtelenében nem S2er — Szikkadt, cson- ” oltak szavai. Habkönnyű, tos arcán nem volt harag, — Ne hagyjál Itt! Ne hagyvadvörös selyemblúz volt a csa!i: csendes, belenyugvo jál itt! — ismételgette két- lányon, s a fiú érezte alatta szomorúság, — Ha eddig nem ségbeesetten; szemét, orrát a mezítelen bőrét, amely az betetted meg, most miért ér- törölgette a csomóra gyűrt áttetsző vörös anyagon ke- ^nbd meg jobban?! tarka zsebkendővel, resztül még barnábbnak tűnt a u ... , mint amilyen valójában volt’ lni Iány f 8Öb;tszürke - Tessék beszállni! - süringén ai apró gyöngyház gom- gették itt is, ott is a kalau— No, ne «írj! — mond- tépdeste; Zok az Idegesen futkosó, csota végül rekedten, s már- . , magokkal cipekedő utasokat, már dadogva. - Ettől úgy ~ 1 C- elemsem változik jóra semmi. — Pestre: veled — mo- a„A /°ISf-I,nlÍSta ál .. . ^ . állomásépület előtt, a tuzn — De én azt akarom — Tűnődött8eevU naP°n- pir°s tányérsapkája kapta fel fejét a lány egyA kevfset’ h°8y alól, két oldalt a halántékán mondjon-e még valamit, az- véköny erekben csörgött az vette rsninlofau iz2adság. Nem törölte le, tűrgjait a hálóból. te egykedvűen. Valamit odaA lány fél lépésnyit utána szó'í « hoz^ legközelebb lélepett. de rögtön meg is gon- vő kaluuznak- aztan felemel.... . . , . dolta magát, a odakint ma- te a 2010 Indító tár csat. A fiú nezte sirós-mosolygós radt Hátát a íehtWnt* -ki t, arcát; nézte, s bele&ajdult: szeles krOmozotT n^rln z v A szere,vény megrándult, s milyen szép, milyen aranyos támasztotta úgy nfzte a flüt r“3” ke?de!, klfe' ea kedves Közben hallotta, a fülke beüvegezett falán ke 3 peronJardák kozulazt^mondj^^tóríteak- ^ l'esZtÜ1’ .nézte’ bűvölte,‘ kés- — Nem-nem! — kiabálta a zet tesTek e8v w™" ^7* hÚZOtt’ kék ««névéi, lány. Mélyen kihajolt, két “y e len’ a Era' amely most már-már feketé- karral integetett; vörös sedté a kupa”. A másik férfi nek tűnt a sötétre festett Iyemblúza szemíájdítóan virínem szólt rá semmit, csak 10sszú szemplllák között. tott a nagy, forró szürkeségriadtan verdesett fakóvörös A fiú elköszönt útitársaitól tŐ1‘ szemplllája, s kihozta ütött-kopott hatal- A fiú azonban tudta: de — Hiáh» n?as..bör°?d-|ét meß nyúzott igen. Hóna aló! a földre mondte * bf1,i ~ aktatáskáját a folyosóra. Ne- eresztette az aktatáskát, s ta a a nugyaokára, htzkesen, sete-sután mozgott, visszaintegetett; Integetett, a — Már nem szeretsz? hirtelenében nem tudta, mit lomhán elkattogó vonat után, kezdjen a csomagjaival; vé- amíg észre nem vette, hogy — Tudod, hogy szeretlek güj a bőröndöt letette az ab- már egyedül csak ő áll a — Hát akkor?! lak alá, a lány lába mellé, sínek között. És a nagy nyomdák Is végig kísérnek. A szedőgépek finom kattogása, a nyomógépek kevolnék! Papírszag, nyomda szag és az ember lassan eljut élete értelméig: az írható és orreimpáiban immár múlhatatlan a friss könyvek és fü- testékszag! Ó zetek fanyar illata, fülünkben az ívek muzsikája, szemünkben a szitáló fény, amely egyben fiatalságunk fénye is. — Én is azt akartam. A lány hozzábűjt szorosan: — Akard most is!
