Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-31 / 256. szám

Honvédelmi miniszterek tanácskozása Moszkvában Hivatalosan közölték, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó thamok honvédelmi minisz­terei ok tó her 29-én és 3U-án tanácskozást folytattak 'Moszk­váján. Megvitatták a Varsói Szerződés szervezetének erősí­tésével kapcsolatos kérdése­ket. A tanácskozás munkáját baratl. elvtársi légkör, a tel­jes kölcsönös megértés és a nezeiek egysége jellemezte. A tanácskozásokon részt vett Dobrí Dzsurov hadsereg­tábornok, bolgár honvédelmi miniszter. Czinege Lajos ve­zérezredes. a Magvar Nép- köztársaság honvédelmi mi­nisztere, Heinz Hoffman had­seregtábornok, a Német De­mokratikus Köztársaság nem­zetvédelmi minisztere —. Wojciech Jaruzelski tábornok, lengyel nemzetvédelmi mi­niszter — Ion Jonita vezér- ezredes. a román fegyveres erők minisztere — Andrei Grecsko marsall szovjet hon­védelmi miniszter — Karel Rusov altábornagy, a csehszlo­vák néphadsereg vezérkari főnöke, aki ideiglenesen a csehszlovák honvédelmi mi­niszter teendőit is ellátja. • Részt vett továbbá a ta­nácskozáson Ivan Jakubovsz kii marsall, a Varsói Szerző­déshez tartozó államok egve- sített fegyveres erőinek fő­parancsnoka és Szergei Ste- menko hadseregtábomok, az egyesített fegyveres erők ve­zérkari főnöke is. De Gaulle hazautazott De Gaulle francia elnök szerdán délelőtt befejezte öt­napos törökországi látogatását és kíséretével együtt repülő­gépen elhagyta Törökországot. vedden este Ankara pol­gármestere a főváros arany kulcsával ajándékozta meg a magas rangú vendéget, akit ezzel a jelképes szertartással Ankara díszpolgárává avat­tak. Utána De Gaulle opera­előadáson vett részt és eköz­ben az opera előtt néhány- száz diák Amerika-ellenes tüntetést rendezett. A diáko­kat a rendőrség oszlatta szét, miután kövekkel betörték a Török—Amerikai Bank épü­letének ablakait. De Gaulle elutazása után kiadták a francia és a török államelnök tárgyalásairól szó­ló közös közleményt. A köz- 'eménv részletesen foglalkozik a nemzetközi helyzettel. Színin fék n hőkével? Élénk diplomáciai tevékenység további bombázások Vietnamban JOHNSONNÄL a FŐPARANCSNOK. Creighton Abrams tábornok, a Dél-Vietnamban har­coló amerikai erők főparancsnoka (jobbról) a Fehér Házban Johnson elnökkel tárgyal SAIGON­WASHINGTON (MTI) Thieu dél-vietnami államel­nök kedden újabb megbeszé­lést folytatott Bunker ameri­kai nagykövettel. A tanácsko­zásról nyugati hírügynökségek a legkülönbözőbb találgatáso­kat röpítették világgá. így az AFP saigoni tudósítója tudni véli, hogy a saigoni kormány­zat korábbi ellenkezését fel­adva, hozzájárult ahhoz, hogy az esetleges vietnami béketár­gyalásokon a DNFF képviselői is részt vegyenek, de „névte­lenül”, vagyis a dél-vietnami szabadságharcosok küldöttsége hivatalosan nem használhatná a DNFF delegációja megneve­zést. A tudósító úgy tudja, hogy Bunker 'és Thieu megál­lapodásáról rövidesen közös közvéleményt adnak ki. A fenti találgatásoknak el­lentmond Thieu elnök szerda délelőtti nyilatkozata, amely szerint „a VDK részéről nem tapasztalható engedékenység, és ezért Dél-Vietnam nem já­rulhat hozzá a bombázások abbahagyásához”. Thieu cáfol­ta azt is, hogy kormánya kész volna hozzájárulni a DNFF képviselőinek külön küldött­ségként történő részvételéhez a vietnami béketárgyalásokon. A Reuter washingtoni tudó­sítójának közlése szerint, az amerikai külügyminisztérium szóvivője nem volt hajlandó megjegyzést fűzni ahhoz a hír­hez, bőgj- Bunker amerikai nagykövet és Thieu dél-viet­nami elnök megegyezett a VDK elleni bombatámadások megszüntetését bejelentő köz­lemény szövegében. PÄRIZS Az AFP „jó forrásokra” hi­vatkozva kedden este olyan értesülést közölt, miszerint Johnson elnök még november 5-e előtt bejelentené a VDK- elleni bombatámadások teljes megszüntetését. Az AFP hír- magyarázója szerint elképzel­hető, hogy a párizsi tárgyalá­sokba bevonják a DNFF és a saigoni kormányzat képviselő­it is, bár ennek módozatait még nem rendezték teljesen. HANOI A Nhan Dan. a Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja szerdai számában ismét foglalkozik azokkal az immár két hete keringő hírekkel, amelyek szerint „kitörés” vár­ható a párizsi megbeszélések zsákutcájából. A lap szerint az amerikai vezetők ilyen értel­mű nyilatkozatai megrende­zett színjátékot jelentenek, amelynek egy célja van: hoz­zásegíteni Humphrey-t, a de­mokrata párt jelöltjét a vá­lasztási győzelemhez. A hanoi lap megállapítja, hogy ha az amerikai kormányt valóban áthatja a békeakarat, amint azt állítja, akkor nem lenne szüksége ilyen történetek kita­lálására. Ha az Egyesült Államok ab­bahagyja a bombatámadáso­kat, a párizsi értekezlet hozzá­láthat a két felet érdeklő más kérdések megvitatásához, megteremtve az előfeltételeit a vietnami probléma olyan bé­kés rendezésének, amelynek alapjául a vietnami nép alap­vető nemzeti jogainak a tiszte­letben tartása szolgál. Amerikai B—52-es bombá­zók kedden este és szerdán reggel hot légitámadást hajtot­tak végre Dél-Vietnamban, ezek közül három a Kambod­zsával határos Tay Ninh tarto­mány ellen irányult. Amerikai vadászbombázók a 17. és a 19. szélességi körök között foly­tatták légitámadásaikat a VDK területe ellen. Saigoni amerikai főparancs­nokság közölte, hogy a Dél-Vi­etnam középső részén elterülő fennsíkon kedden este és szer­dán reggel négy amerikai tá­maszpontot lőttek a szabad­ságharcosok. A katonai szóvi­vő szerint ezen a vidéken öt hónapja nem volt jelentősebb katonai tevékenység. Debreceni László «2. Bent. a nagyszobában pedig az asztal mellett, ing­ben, hosszú alsóban, szinte felismerhetetlenségig össze­vert fejjel feküdt az áldozat. Hályogos szemében cso­dálkozó rémület. Vagy két méterre tőle az ágy lábá­nál véres csizmavető hevert... A fényképész lámpája nagyokat villámlott, egy másik nyomozó a helyszínt rajzolta, egy harmadik kisbajuszos —. láthatóan a parancsnokuk —, alaposan szemügyre vett mindent, anélkül, hogy hozzá nyúlt volna valamihez Távolabb az ajtónál egy törzsőr­mester állt: a széplaki őrsparancsnok. A kisbajuszos szemlélődés közben hozzá-hozzá kérdett: — Tehát egyedül lakott itt az áldozat? — Kilencszáznegyvenhét óta. Akkor jött haza ha­difogságból. — Felesége, hozzátartozója? — Nincs ennek senkije, főhadnagy elvtárs .. .Volt ugyan a háború előtt egy asszonya, csak úgy bal kéz­ről, cigányhitre, de elszökött a németekkel. A roko­nai meg volksbundisták voltak, aztán mire hazajött a fogságból, kitelepítették őket. — Ki gondozta a házat, amíg az áldozat távol volt? — A falu. A jó emberek . . — Örökös maradt utána? — 184 — — Az állam. A kisbajuszos nyomozó a sublótot vizsgálta. Zseb­kendővel megfogta a fiók gombját, kihúzta. A ruha­neműek között pénz piroslott: háromezer-hatszáznegy- ven forint. — Ellensége, haragosa? A törzsőrmester a fejét rázta: — Nem tudok róla. Magának való ember volt szegény Vakulya. még barátkozni se nagyon barátko­zott. Eltelt egy hónap is, hogy valaki rányitotta volna az ajtót. — Ideális áldozat... — morogta a kisbajuszos, és az ablakrámát vette szemügyre. — Szedje akkor ösz- sze törzsőrmester elvtárs azokat a lakosokat, akik eset­leg tudnak valamit mondani a gyilkosságról... Ne­gyedóra múlva az őrsön vagyok ... — Értettem. A törzsőrmester tisztelgett és távozott. A kisbajuszos a másik két nyomozóval együtt to­vább helyszínelt. — Sehol semmi... — morogta a főhadnagy, mi­után végigpásztázta a szobát — Rutinos bűnöző le­het ... A csizmavetőn sincs ujjnyom. Biztos kesztyű­ben dolgozott. — A konyhát is tüzetesen és eredmény nélkül nézte végig. Aztán beszólt: — Folytassátok elv­társak, én megkezdem a kihallgatásokat. Az őrsön már együtt volt néhány ember. — Azt először, aki felfedezte a gyilkosságot. A törzsőrmester éltesebb asszonyt szólított be. A tanú fekete kendője alól fontoskodó pillantásokat ve­tett a nyomozóra. — Na kérem: a néni ismerte Vakulva Antalt? — Már hogyne ismertem volna... Én vagyok a legközelebbi szomszédja neki. — Mikor látta utoljára? — Tegnap, kérem szépen. Én mentem a Népbolt­ba egy kis élesztőért, mert a vejem nagyon szereti a kenvérlángost, ő meg isten nyugtassa, jött hazafelé a csoportból .. . Igen el volt gondolkozva, szégériv Antal. — Beszélgettek? — Nem volt szokásunk a beszéd. Jó reggelt, jó napot, aztán kész. — 185 — T&Sßesit&\.^tk 1918 célkitűzéseit A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a SZOT együttes ülése Az 1918-as októberi polgári demokratikus forradalom 50. évfordulójának tiszteletére együttes ünnepi ülést tartott szerdán a Parlament kongresszusi termében a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. Részt vett a megemlékezésen, és az elnökségben fog­lalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Apró Antal, Nemes Dezső és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja. Ugyancsak az el­nökségben foglaltak helyet az 1918-as polgári demokratikus forradalom részesei és tanúi közül Gárdas Mariska. Hunya István, Károlyi Mihályné, Kelen Jolán, László Aladár, Mol­nár József, Uitz Béla és Várnai Zseni. Ugyancsak az elnökség tagja volt Pióker Ignác Kosmth-dijas gyalus, nyugdíjas. Ve­res József munkaügyi miniszter és Veres Péter Kossuth-díjas író. Major Tamás Kossuth-dijas színművész tolmácsolásában Ády Endre „Dal a hazugságról” című versével kezdődött az ülés. majd Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke tartott elnöki megnyitót.. Ezután Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szakszervezetek mondott ünnepi beszédet. — A mai nap számunkra azért különös jelentőségű, mert munkásmozgalmi kere­tekben rendszerint a szocializ­mus történetének eseményei­ről szoktunk megemlékezni, most azonban polgári forra­dalom évfordulóját ünnepel­jük — mondotta bevezetőben, majd arról szólt, hogy az őszirózsás forradalom, az 1918. október 31-én győzedelmes­kedett polgári demokratikus forradalom negyedszázadon át Horthyék ellenforradalmi rá­galomhadjáratának célpontja volt. Tengernyi hazugságot hordtak össze ellene. A haza elvesztésével vádolták azok, akik a nemzet javát háborúba küldték idegen érdekekért, akik a két világháború kö­zött Európa egyik legreakció- sabb hatalmát építették ki, és a második világháborúban — ha lehet, még szörnyűbb mó­döfi --< ró-'íc-'hl-jj b űneiket. De az 1918-as ma­gyarországi forradalom végül is megtisztult emlék lett, és ma mái’ nagyszerű tettként ragyog népünk előtt. Ezután az őszirózsás forra­dalom előzményeiről szólt, rá­mutatott: ha egy párt Ma­gyarországon tömegtámogatási, forradalmat akart, vagy akár csak reformokat óhajtott a XX. századbeli Magyarorszá­gon, 1848 folytatójának kellett magát neveznie. Ezt az utal választotta — őszintén —, Ká­rolyi Mihály pártja, Jászi Oszkár Radikális Pártnak ne­vezett értelmiségi csoportja, s programja egy részében a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt is. Ez volt az a há­rom legális politikai erő, amely később a Nemzeti Ta­nácsot alkotta. Országos Tanácsának főtitkára — Az 1918-as polgári for­radalom vezetői képeseknek bizonyultak arra, hogy kivi­gyék népünket, országunkat, az évszázados tespedésből. és a nagy, emberi, forradalmi tet­tek széles országújára vezes­sék. Tisztelet emléküknek! Befejezésül ezeket mondot­ta: 23 éve szabadok vagyunk. Azóta — és csak azóta —, tel­jesíthettük 1918 célkitűzéseit. Véghezvittük — a munkás- osztály és a kommunista párt vezetésével — egy radikális polgári forradalom feladatait, és most a szocializmus teljes felépítésén dolgozunk. Ez a lehetőség nem adatott meg elődeinknek 1918-ban. A szov­jet hadsereg egységei 1944—43- ben erejük teljében meg tud­ták valósítani azt, ami 1919- ben nem sikerült: magyar földre értek és szabadságot hoztak, majd 1956-ban segítet­tek kivédeni az ellenforradal­mi támadást. A Szovjetunió­val való szövetségünk a mi nemzeti forradalmunk fő tá­masza, leghűségesebb őre! — A polgári forradalom 50. évfordulójára emlékezve, meg­hajtjuk a tisztelet zászlaját a forradalom hősei előtt, az al­kotó, a hazáját szerető ember magabiztonságával nézünk jö­vőnk, a szocialista Magyaror­szág megvalósulása elé. Gáspár Sándor beszéde utón dr. Harrer Ferenc, a Hazafi­as Népfront Budapesti Bizott­ságának elnöke emelkedett szólásra. Felszólalt még Vár­nai Zseni költő, majd Major Tamás újabb szavalata után az ünnepi megemlékezés Kál­lai Gyula zárószavaival ért véget. A főhadnagy olyan kilátástalanul vágott neki a tényeknek, mint a mesebeli harmadik fiú a sötétség országának. — A néni fedezte fel a gyilkosságot? — Én bizony, kéremszépen!... Tetszik tudni, máskor a szomszéd már ötkor a tehenet eteti, a jószág­gal foglalkozik, aztán indul a csoportba. Most meg már tíz óra is elmúlt, aztán sehol senki .. A tehén meg bőg az istállóban, mintha nyúznák . .. Mondom magamban: ej, de jó alvókája van ennek az aggle­génynek, tán leitta magát az este, aztán most büdös a felkelés?... Figyeltem, tetszik tudni, hogy mi lesz? Hát semmi se lett... Gondoltam: csak nem beteg?... Odamentem a házhoz, be akarom nyitni az ajtót, hát zárva ... Dörömbölök, mondom, majd felébred Vaku­lya. De, nem az... Erre aztán odamentem az ablak­hoz, benéztem és teremtő atyám ... A főhadnagy megállította a szózuhatagot: — Tehát így történt? — így, kéremszépen. Berohantam a törzsőrmester elvtárshoz, ők aztán betörték az ajtót. — Tud, még valamit, amivel gondolja, hogy se­gítségére lehet a nyomozásnak? A tanú sértődötten rángatta meg a fejkendőt: — Hát nem elég ez? — De elég, elég. Köszönjük néni ... Az éjszaka nem hallott valami gyanúsat? — Nem én, kéremszépen. semmit. A fiam se, a menyem se, akikkel együtt lakok . . Pedig ők fia­talok, jobb fülűek, meg aztán nem is alusznak min­dig éjszaka. .. Gépkocsi stoppolt az őrs előtt. Galamb százados és Pereces főhadnagy érkezett. A kisbajuszos nyomo­zó tiszt szabályszerűen jelentett, s nagyvonalakban tá­jékoztatta őket az eddigiekről. — Szóvá) nem tűnt el semmi? — Egyelőre úgy látszik Pénz. értékek a heivén. — Hát akkor főhadnagy elvtárs. folytassa — szólt Galamb, s félreültek egy lécára (Folytatjuk) — 186 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom