Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-23 / 249. szám
Be meddig? ■r gyik-másik väHaäatuaknal, amikor szóba kerül a piaci igények kielégítése, gyakran azt mondják: nincsenek értékesítési gondjaink, minek vegyünk részt kiállításokon, árutoemutatókoa rtb. Ügy vélik: mindez felesleges kiadás. Akaratlanul is előtolakodik azonban a kérdés: meddig nincsenek értékesítési gondjaik? Erre senki sem tud válaszolni. Még akkor sem, ha tudják: a külföldi és belföldi piacok felvevőképessége valóban állandóan bővül. Gyorsan változik azonban az igény is’. Csak az tudja ezt igazán, aki külföldi útja során jó üzletkötésre számiuott, ám, mire eljött a realizálás ideje, nem maradt más, mint az újabb bizakodás. Mert közbelépett a konkurrencia! Ilyesmire a .jövőben is számítani kell megyénk üzemeinek, gyárainak, vállalatainak. Ez a felismerés kedvező irányba tereli a termelés alakulását. A gazdasági vezetők kétszer is meggondolják, mit és mennyit gyártsanak, esetenként mirój mondjanak le, ha úgy látják, hogy akadozik termékeik értékesítése. Ma még néhány gyárunk — Síküveggyár, öblösüveggyár. Ötvözetgyár. Salgótarjáni Kohászati Üzemek — bizonyos tekintetben előnyt élvez, mert nincs hazai versenytárs. De meddig? Orosházán épül az új síküveggyár, Dunaújvárosban is több ’kezdeményezés mutatja: a szalagacéloknál veszélyben a pár évvel ezelőtti salgótarjáni hegemónia. Az öblösüveggyárnak egy-két év múlva meg kell majd küzdenie az itthoni piacéit. Az Ötvözetgyárat jelenleg létérdeke kényszeríti arra, hogy olyan árat alakítson ki, amilyennel hosszabb időre magához tudja láncoln; a belső fogyasztókat. Bár a felsorolt üzemek jellege eltérő, struktúrájuk más, egy dologban mindannyian azonosak: pillanatnyi előnyös helyzetük nem homályost that ja el a jövő tennivalóit. Azok a vezetők cselekszenek helyesen, akik a mostam ..biztos pozícióban” sem feledkeznek meg arról, hogy áruikkal, még ha nem is tudják a szükségleteket kielégíteni, legyenek ott minden árubemutatón, kiállításon, ahol az eladók és vevők találkoznak, ahol a vevőknek minduntalan a szemükbe ötlik: a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, az öblösüveggyár, az Ötvözetgyár, a cserépkályhagyár. a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat terméke. oá zükség van erre, mex-t az új mechanizmus terem tét- ^ te lehetőségek ’Kiaknázása ebben az esztendőben kezdődött el. Nagyobb arányú kibontakozását a Jövő esztendőtől várjuk, amikor tapasztalataink birtokában a jelenlegi kötöttségek egy részét feloldjuk. Ebből adódik a feladat: bővíteni, szélesíteni a vevőkört. Sajnos, ma még legtöbb gyárunk vezetője csak a külföldi megrendelőknek és az általuk fenntartott bemutató termeknek ad áruminta-kollekciót Az ország egyes területein azonban csak a térképről ismerik Salgótarjánt, gyáraink termékeiről csupán a tv-híradóból értesülnek. Pedig egy- egy modem vonalú, ízléses boros-, pezsgőskollekció nagyon jól megférne a homoki vagy a dunántúli borvidék egy-egy látogatottabb központjában. Vagy az Acélárugyár mezőgazdasági termékeinek válogatott kollekciója az ország különböző mezőgazdasági tájain. Gyáraink, vállalataink hírét csak kifogástalan termékekkel tudjuk megerősíteni, még akkor is, ha egyiknek, másiknak nagy múltja révén többé-keVésbé kialakult vevőgárdája van. Az új mechanizmusban szakítunk a korábbi kategorizálással: a hazái igényeket legalább hasonlóan jó termékekkel kell kielégíteni, mint a külföldieket. Ez az új helyzet is mutatja, hogy annak a felfogásnak a hangoztatása: nincsenek értékesítési nehézségeink, egyáltalán nem indokolt, s főleg nem ésszerű. Ha ehhez a szemlélethez igazítanák gyáraink szakemberei a gyakorlatot, zsákutcába kerülnénk. Fékeznék az alkotókészség kibontakozását, bizonyos tekintetben megvetnék a szellemi tespedtség alapját, ami, érezhető lenne a gyártás- és gyártmányfejlesztésben, a műszaki fejlesztés lassulasaban, a technika és technológia tökéletesítésére irányuló tevékenység ellaposoóásában. Több jelenség figyelmeztet arra, hogy néhány gyárunkban rövidlátó módon kévéséi tesznek és áldoznak a holnap biztosításáért. A mának való élés a tervutasításos rendszerben is sok kárt okozott, hát még az új mechanizmusban mennyi bonyodalom előidézője lehet, amikor minden gyárnak saját magának kell felkutatni a vevőt, kialakítani az árat, megszabni a szállítási határidőt. Gyorsan változik a piac igénye, máról holnapra új versenytársak lépnek a színre. Előadódhat, hogy az értékesítés esetenként nagyobb gondot okoz, mint a termelés ésszerű, korszerű, gazdaságos megszervezése. Tehát semmi sem indokolja a „nincsenek értékesítési gondjaink” véleményt. A valójában időleges helyzetet, egyesek örökkévalónak akarják ezzel feltüntetni. Több gazdasági vezető, külföldi üzletszerző útja során gyakran tapasztalta: egyetlen piac sem nyújt örökre biztonságot. Az Öblösüveggyár vezetői ezért áruikkal mindenütt ott vannak, ahol üzleti lehetőséget látnak, ahol a gyár nevét valamilyen korszerű áruval meg tudják örökíteni. Pedig sok termékből nem tudják a belső igényeket kielégíteni. Ha valaki, akkor ők igazán elmondhatnák, Jiogy nincsenek értékesítési gondjaik. Ehelyett korszerű, modern vonalú, ízléses árukból összeállított mintaszállítmányokat helyeznek útrakész állapotba. Teszik ezt azért, j mert az új mechanizmus további kibontakozása során nemcsak náluk, hanem megyénk minden termelő, gazdálkodó egységénél fontos szerepet kap az értékesítés. Venesz Károly Mindenki mégse szeretné, megy! Vizslás-Üjlakpuszta lakóinak régi vágya, hogy végre korszerű, minden igényüket kielégítő üzlet nyíljon a településen. A választási gyűléseken vetette fel a lakosság ezt. a kérését, a tanács vezetői egyetértettek vele, az illetékes salgótarjáni fmsz pedig ígéretet tett rá, hogy megteszi a szükséges lépéseket. Az üzlet megnyitását o/ év augusztus 20-ra tűzték ki, A határidő azonban csak határidő maradt. Vizslás község tanácselnökét, Kakuk Ferencet kérdeztem még, mi ennek az oka? Any- nyit tudtam meg, hogy a bánya jelenléte miatt a településre építési engedélyt kiadni nem lehet, ezért az fmsz áthidaló megoldást kényszerült keresni a lakosság gondiának enyhítésére. Előregyártóit elemekből láttak hozzá egy alacsony, barakkszerű pavilon föiallitási.Jtoz, ez azonban — a járási kereskedelmi felügyelő véleménye szerint — az előírt egészségügyi stb. követelményeknek nem felel meg, így a megnyitására előreláthatóan nem lesz lehetőség. Hol van hát a kivezető út a zsákutcából? Nem kellene mégis ' alamelyik szervnek egy kis ..engedményt” tenni? Ha Üjlakpuszta legtöbb épületét nem veszélyezteti a bányaüzem, miért éppen a leendő üzletház épségét veszélyeztetné? S ha tulajdonképpen mindenki szeretné, hogy legyen, végtére is, miért ne lehetne olyan ez a/ üzlet, hogy valóban megfeleljen a követelményeknek? Ä település lakóinak az érdekében nem tudnának az érdekeltek e „tárgyban” valahogyan mégis közös nevezőre jutni? K. S. Jobb szén Mátranovákról Mátranovákon a külszínről egy kis lejtős akna kihajlásával feltárták az úgynevezett egyes telepi szénmezőt. Csurgótáróban ezzel felszabadul t a sok fenntartási költséget emésztő keleti alapvágat és a 1-es sikló. A lefejtésre kerülő szén lényegesen jobb minőségű az átlagosnál. Kalóriaértéke eler: a háromezer-négyszázat, amelynek az eladási ára 270 forint körül van tonnánként. Ennél a bányaüzemnél különben a szén átlagos eladási ára csak 120—130 forint. A jobb minőségű szén egy része közvetlen értékesítésre kerül a TÜZÉP útján, de ebből kapják illetményüket a bányászok is Évnyitó előadás Salgótarjánban Rövidesen megye szerte minden KISZ-alaps/.er vezetnél megkezdődik az új oktatási év. Az ifjúsági szövetség városi és járási bizottságai most tartják azokat a propagandista tanácskozásokat, amelyek az új oktatási év feladataival, a forradalmi évfordulókkal kapcsolatos propagandamunkával foglalkoznak. Tegnap a KISZ salgótarjáni járási és városi bizottsága rendezett évindító tanácskozást. A nemzetközi élet időszerű kérdéséiről Gyürki Zoltán, a megyei pártbizottság munkatársa, a KMP és a KIMSZ megalakulásának 50. évfordulójáról Szabó Béla, a munkásmozgalmi múzeum szakembere, az oktatási év módszertani feladatairól pedig Gsincsik Artúr, a KISZ járási bizottságának munkatársa tartott előadást. Végre, sikerült! Egy Christian Malford-i farmer család otthonába leírhatatlan boldogság költözött: a 46 éves feleség, Mrs. Marion Rose, kilenc lány után most egy fi ügy érmeknek adott életet. „Ez volt az utolsó kísérlet. Szerencsére nem tévedtünk” — mondta örömmámorban a férj. Tanácskozás a Károlyi-palotában Ur. Harrer Ferenc visszaemlékezése Dr. Harrer Ferenc 1918 őszére emlékezik. Képviselőhazunk korelnöke kilencvenöt évesen szellemi erejének teljében idézi a kort, amelyben mint a főváros alpolgármestere. később a Károlyi-kormány bécsi követe, majd mint a külügyminisztérium adminisztratív vezetője jelentős szerepet játszott. — 1918. október 20-án kerültem a nagy politika forgatagába. Az emlékezetes nap délutánján telefonhívást kaptam, hogy este fél hét órakor jelenjek meg fontos megbeszélésre gróf Károlyi Mihály Egyetepi utcai palotájában. A polgári szervezkedés körül kifejlett működésemtől eltekintve, alig vettem részt politikai megmozdulásokon. Hogy az akkori megbeszélésbe bevontak, azt közéleti, egyéni működésemnek tulajdoníthattam, amelyre nyilván régi barátom, Jászt Oszkár hívta fel a politikusok figyelmét. Harrer Ferenc elmondja, hogy a Károlyi-palotában csak három politikust talált, a többiek a kép viselőházban voltak, ahol a fiumei horvát ezred fellázadása és a debreceni Gotterhalte botrány miatt, olyan zűrzavar támadt, hogy Wekerle miniszterelnök kénytelen volt lemondani. — Rövid várakozás után Károlyi ti lírára értesített minket, hogy a képviselőházban zajló pártközi tárgyalások miatt a tervezett megbeszélést csak esté fél tízkor tudjuk megtartani. A jelzett időben visszatértem a Károlyi-palotába, ahol a Vörös-szalonban elég népes társaság gyűlt ösz- sze: gróf Károlyi Mihály, Hock János, gróf Batthány Tivadar, Lovászy Márton, Jászt Oszkár, Szende Pál, Purjesz Lajos, Rácz Gyula, Fényes László, Garami Ernő, Kunfi Zsigmond és még többen. Károlyival akkor ismerkedtem meg. A beszélgetés a kormány várható bukásáról és ennek következményeiről folyt. A jelenlevők az egyedüli kiutat a Károlyi vezetése alatt álló baloldali kormányban látták, majd rátértek az értekezlet tulajdonképpeni tárgyára: a Nemzeti Tanács megalakítására. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a tanács megalakítása elkerülhetetlen. Csak abban nem tudtak megegyezni, hogy proklamációja azonnal megtörténjék-e, vagy bevárjak a kormány megalakítását. S hogy az alakítandó Nemzeti Tanács a forradalmi akció terére lépjen-e. Károlyi Mihály és pártjának képviselői megfontolandónak tartották a kormányalakítás bevárását. Károlyi ugyan megrendültén jelentette ki, hogy nem fél semmiféle személyi következménytől, de mivel a viszonyok az ő fejére zúdították a jövőért való felelősséget, szükségesnek tartja a megfontolást. Ebben a hangulatban fogott nekj Jászi a Nemzeti Tanácsról szóló proklamáció felolvasásához. De alig hogy a felolvasást megkezdte. Károlyit telefonhoz hívták. — Megtudtuk, — idézi Harrer Ferenc a történelmi pillanatot —, hogy a király kinevezte gróf Andrássy Gyulát közös külügyminiszterré. Ezt közölte Károlyival telefonon, őrgróf Pallavicini György. A hír bombaként hatott. Andrássy kinevezését mindenki a Károlyi-kormányalakítás elé emelt gátnak tekintette. Károlyi viszont Andrássy kül- ügyminisztersége mellett is lehetségesnek tartotta a maga kormányalakítását olyképpen, hogy Andrássy néhány nap múlva a közös külüevmi- niszterséaet magyar külügv- miniszterségget cseréli fel. A szocialisták azonban kijelentették. hogy ők Andrássy* val. .annak belpolitikai múltja miatt, nem Vesznek riszt közös kormányban Alakítson Károlyi polgári kormányt, és ők, amíg aktuális programjuk összhangban van, készséggel támogatják. Károlyi azt válaszolta, hogy ő csak a szocialisták részvételével hajlandó kormányt alakítani, s a radikálisoknak is ugyanez volt a véleményük. A tanácskozás polgári beállítottságú részvevői az Andrássyval való együttműködésre próbálták rávenni a szocialistákat, de azok hajthatatlanok maradtak. Károlyi már majdnem kétségbeesve kérdezte a szocialistákat. hogy ha másnap hívatja a király, most már mit feleljen neki. Kunfi Zsigmond azt válaszolta, hogy délig, a pártvezetőséggel való megbeszélés után végleges választ adnak, s addig tekintse a megoldást lehetségesnek — Ezután — folytatta Harrer Ferenc — megindult a kabinet-alakítási „játék”, míg végül a polgári forradalom Károlyit miniszteri székbe ültette. Elmondhatom. hogy mozgalmas élményekkel telezsúfolt idők voltak. Kilencvenöt esztendős életem legnagyobb élménye mégis az. hogv annyi hányattatás után a ma harcaiban, a szocialista haza felépítésében is részt '’eb°tek. K. Gy. Önkéntes rendőrök ankétja A napokban ankétra jöttek össze Keszegen a helyi és az ősagárdi önkéntes rendőrök. Sztranyan László, a keszegi önkéntes rendőrcsoport vezetője tájékoztatta a jelenlevőket az összejövetel céljáról, majd Kalmár László rendőr értékelte a két csoport eddigi tevékenységét. Megállapították, hogy az önkéntes rendőrök sok segítséget adtak a két községben a közbiztonság, a közrend, a társadalmi tulajdon védelméhez. A jövő feladatai között a közrend védelme, a közlekedési szabályok betartása, valamint a társadalmi tulajdon fokozott védelme szerepel mindkét csoportnál. A jól sikerült ankéten a legeredményesebben tevékenykedő önkéntes rendőrök dicséretben és pénzjutalomban részesültek. Kutyaszorító Nógrádiján Az Állami Déryné Színház Az előadási együttes megye! kedden este Karancskeszin sorozatában a továbbiakban nagy sikerrel mutatta be Tóth Szuhán, Hugyagon, Szügyben, Miklós: Kutyaszorító című új Nádújfalun és Rákóczi-telepen vígjátékát. játssza a darabot. f \ reg a ház, akár a gaz- dója. Sárgára festett vakolata sem bír az idővel, maliik. Morzsolt kukorica szikkad a hullámossá ros- kadt verendán. Buja gaz szo- morkodik a kertben, Tari István azzal birkózik. Nekifeszül, cibálja. Roppanva engednek a gyökerek, az öreg meg egyensúlyoz, nehogy hanyatt vágódjon. Ri‘ka. lelógó bajusza átnedvesedett az erőlködéstől. Megtörli, elmázolódik rajta a kezére ragadt föld. Felegyenesedik, de mintha előre hajolna, annyira görbe a háta. Dühösen rázza a nálánál magasabb gazt. — A fene beléd, majd a malac jól megrág! Csak megsejti, mert nem jól hall. hogy az udvarban jár valaki. Abbahagyja a birkózást. Törli az orrát, előre simítja gyér, szalmaszinű haját és beáll az udvar közepére. — Mi járatban erre? A bíróságtól van? Már évek óta várja, hogy felkeresik a bíróságtól. Hét éve percben áll a Loltóiaazgatóság- gal Volt a Legfelső Bíróság és a legfőbb ügyész előtt. Felment a parlamentbe, hogy kikeresse igazságát. Mert Tari Istvánt Pasztán arról ismerik, ha valamit elhatároz, orról nem lehet, lebeszélni. — No, kedves uram, üljön ide a dikóra! Egy öreg vaságy, pokróccal terítve. Odahúz egy kopott sámlit és vizsgálódik. Apró szemét összehúzza, döntögeti ráncos fejét jobbra-halra. — Csakugyan hozzám jött? Várjon csak. kedves uram! Felugrik. A vaságy felső sarkán hekotor a szalmazsák alá. Kendőbe kötött, maga Szomorú szerencse varrta erszényt vesz elő. Bo- gozgatja a kötést, szívja az orrát. Tizennégy fényképet őriz benne. Szép szál legények mosolyognak a képekről. — A fiaim. Tizenhat volt. Tizennégyet felneveltem. Ezt nézze, ez a kisunokám — felderül az arca. — Öértük teszem. Mert nyertem és nyertem. Hét évvel ezelőtt Hévízen áztatta magát Tari István. Minden héten pontosan kitöltötte a szelvényeit és várt. Ült a vízben, nagy békében a világgal és böngészgette a gyorslista számoszlopát. Hirtelen felszisszent, és kiugrott a vízből. Mind lefröcskölte szomszédait. De 6 csak táncolt féllábon és lobogtatta az .újságot meg a szelvényt, mert. nem tudta kimondani gondolatát Hápogott, dadogott. Amikor tűzbe jön. mindig így dadog. Végül aztán kimondta: — Nye-nye-nyertem. .. Többen is megnézték, csakugyan egyeztek a számok. Tízezer forintos utalványra jogosította. Az öreg járt-kelt a fürdőhelyen, mint régen a főbíró. Egy pohárral több bort engedett meg magának. Ott vétette el, hogy a lista aljára nyomtatott apró betűt nem olvasta el. Abban pedig az állt. hogy a szelvényt meddig kell beváltani. Melengette belső zsebében n nyerő számoltat. Az üdülőből még hazament és százszor megforgatta a gondolatában, hogy mire fordítja a pénzt. — Nem lehet ezt elhamarkodni — mondogatta, amikor Pasztán közrefogták és fürdőit az érdeklődés középpontjában. Végül elhatározta magát. Sötét ruhába öltözött, vizes kefével simította előre a haját, és -felült a gyorsvonatra. Mikor a kisablakon beadta a szelvényt, kihúzta magát és diadalmasan körültekintett az íróasztaloktól zsúfolt teremben. A szelvényt visszaadták neki. Látta, hogy elnézően mosolyognak rá az üveg mögül, és mondanak valamit. Nagyot hall. nem értette. Benyúlt a belső zsebébe és fölényesen a fülébe tette hallókészülékét. Még büszkébben az ablak mögé kiáltott: — Még egyszer mondja, kedves uram! — Nem érvényes! — Mit. hogy nem érvényes? No. kedves uram az édes jó mamájával tréfáljon! Még hogy nem érvényes. .. Kéznél volt az újságlap. lecsapta a pultra Mutogatta bütykös ujjúval a tintával bekarikázott számokat. — Jól nézze meg. kedves uram! De jól. . . Minden hiába volt. A tisztviselő hangoztatta, hogy már nem érvényes. Az öreg Tari méregbe gurult, ha nem csendesítik. betöri az üveget. Ez sem. használt Akkor aztán fogta magát, es felviharzott a vezérigazgatóhoz. Ütötte előtte az asztalt. — Tari Istvánt nem lehel félrevezetni! A békesség kedvéért az igaz-t gató megígérte, hogy félreteszik a szabályokat és kifizetik neki a járandóságát. — Látja, kedves uram, ez már beszéd! Ottfogák a szelvényét, ő meg diadalmasan tért haza Pásztora, a Muzsla alá és várt. Hét éve vár, hasztalan. Ahogy megnyerte a tízezer forintot, úgy el is vesztette. Azóta pö- rösködik. — Mert nyertem, kedves uram. Nézze meg, hogy nyertem. Az öreg vaságya tele hivatalos papírokkal. Kívülről tudja, melyikben mi áll. Fejből mondja a döntéseket. Az egyik papirt mérgesen rázza és rajta egy nevet mutogat. — Ez az átkozott, ez rontott el mindent. Ez a bíró. Hát nem. majd én megmutatom neki. No. kedves uram., segít? — bizalmasan köptél hajol. — Meafizetem! .Jól megfizetem. . . Mit tehetnék? Tari István vörös posztó a fogadó irodán. Elmegy az ország legtávolabbi csücskébe is. amikor húzzák a Számokat. A legfeszültebb Villonotokban bekiabál a >'irr>ff- ságnak. hogy nem jól van. Forgassák meg jobban a kereket. Most már oda sem engedik be. A pénzének búcsúi mondhat. Ennyit segíthettem hogy én i< megmondjam ezt neki.. . JToiiií? Ovula NÓGRAD - 1968. október 23., szerda
