Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-20 / 247. szám

Balassanyarmafi számvetés Művészek városért Az MSZMP balassagyarmati városi végrehajtó bizottsága egyik ülésén szokatlan témát tűzött napirendjére: a város­ban élő képzőművészek szere­pe, tevékenységük hatása Ba­lassagyarmat kultúrpolitikai életére. Az tény, hogy Balassagyar­maton a képzőművészetek sze- retete, ápolása régtől fogva a jó értelemben vett hagyo­mányok közé tartozik. így, bár magas fokon kevesen, de szé­les körben aránylag sokan foglalkoznak ma is a képző­művészetekkel. elsősorban azok fő ágaival, a grafiká­val és a festészettel. 196(1- ban. a nagy évfordulók meg­ünneplésének idején, mikor ezek természetszerűleg foko­zódó aktivitást, érzelmi reak­ciókat váltanak ki a művé­szekből, még inkább aktuális a kérdés: hogyan tudnak és akarnak belekapcsolódni mű­vészeink a jelen időszerű tár­sadalmi-politikai valóságának tükrözésébe, mennyiben kap­ják meg ehhez a szükséges segítséget, biztosítottak-e az ifjúság művészi fejlődésének lehetőségei ? Rosszul ez idő szerint sem állunk. A képzőművészeti kö­rök VII. országos kiállításán például a balassagyarmati szakkör egyik tagja is szere­pelt. Ez különleges elismerést jelent; Nógrádból egyedül a balassagyarmati szakkör tagja volt az. akinek munkáit ki­állításra megfelelőnek találta a zsűri. Vagy nézzük a városban ve­zető szerepet betöltő művé­szeket! Ketten: Farkas And­rás és Réti Zoltán a Képző- művészeti Alap tagjai, s a többiek: Csikász István, Márton Bálint. B acsur Sán­dor és Gonda Zoltán is ko­moly alkotásokra képesek. Fi­atalok, biztató jövő áll előttük. A felsorolt művészek legtöbb­je rajztanár. Az pedig, hogy önmaguk szakmai tovább­fejlesztése mellett mindegyi­kük ideológiailag is képezi ma­gát, biztosíték rá, hogy a fi­atalságnak az iskolákon be­lül és az azon kívüli képző- művészeti oktatása is jó ke­zekben van. Ezeket a művész-pedagógu­sokat — valljuk be őszintén — ezideig nem foglalkoztat­ták eléggé. Nem éltek azok­kal a lehetőségekkel, amelyek egyrészt a művészek változa­tos világának kifejeződését, másrészt napról napra alaku­ló világunk művészi-prona- gandisztikus eszközökkel va­ló ábrázolását szolgálták vol­na. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évforduló­jára a Balassagyarmatra be­érkezett alkotások közül 15- öt javasolták díjazásra, illet­ve kamarakiállításon való be­mutatásra. Bár a pályamun­kák tárgyi jutalmazásban ré­szesültek, a díjat nyert alko­tásokat — ahogy arra pedig ígéret történt — senki, sem­milyen fórum nem vásárolta meg. A beküldött, általában nagyméretű képek valahol po­rosodnak, méreteiknél fogva nem alkalmasak lakásdíszí­tésre. A hibát kijavították: a vb-ülésen határozatot fogad­tak el az évfordulóra beér­kezett alkotások számba vé­teléről, méltó elhelyezésükről. Az említett vb-ülésen ezen­kívül több határozat is szü­letett, amelyek a város kép­zőművészetének fellendítését célozzák. Határozatot hoztak, hogy a pedagógus-képzőmű­vészeknek hetenként alkotó­napot kell biztosítani. Szóba került az is, hogy a szociális otthon egyik helyiségében ki­állítási termet kellene létesí­teni, de a javaslatot a terem kedvezőtlen helye miatt el­vetették, s ehelyett a vb úgy határozott, hogy a város fő­út ján kell kialakítani egy ál­landó bemutatótermet. Erre a Rákóczi út egyik legforgal­masabb pontján, a jelenlegi OTP helyén kerülne sor. A helyiség kiválasztásánál az sem utolsó szempont, hogy a nyári idegenforgalom idején az itt járó külföldiek bizo­nyára szívesen vásárolnának egy-egv képet. Egy mű sike­rét sohasem felkapottsága, ha­nem belső értékei határozzák meg, s nem biztos, hogy az elfogulatlan külföldi is több­re értékeli a jobban propa­gált budapesti tárlatok ké­peit, mint megv“nk művé­szeinek alkotásait. Ugyancsak határozatba foglalták, hogy a városban és a járásban dol­gozó rajztanárok és képző­művészek számára művészte­lep létesüljön a nyírjesi tó­rendszer mellett. Géczy Imre, a városi párt­bizottság első titkára hívta fel a figyelmet arra, hogy ér­demes a képzőművészek fi­gyelmét a város fejlődésére irányítani, megláttatni velük — s rajtuk keresztül a város lakosságával is — hogy Ba­lassagyarmat az utóbbi idő­ben igen komoly fejlődésnek indult és szép eredményeket ért el. Pártunk ideológiai irányelvei kifejtik: „A párt továbbra sem avatkozik be­le az alkotó munka műhely­kérdéseibe, biztosítja a kísér­letezés szabadságát...” En­nek megfelelően senki sem akar direkt értelemben be­leavatkozni a balassagyarma­ti művészek munkájába. Ez például Farkas András ese­tében, aki művei többségé­ben nagy szeretettel ábrázol­ja a palóc vidéket, a palóc em­bereket, nemcsak fölösleges, hanem egyenesen károg hatá­sú lenne. Az elvi döntéshez — a vá­ros fejlődésének ábrázol tatá­sához — azonban az érdekelt szervek: vállalatok, üzemek segítsége is szükséges. Ha egy gyár Salgótarjánban anyagi­lag is jól kifizetődő szocialis­ta szerződést tudott kötni egy képzőművésszel, akkor miért nem lehet ugyanezt Balassagyarmaton is megva­lósítani? A határozat megszületett, de azt végre is kell hajtani, amely olyan embereket kí­ván, akik nemcsak hivatal­ból. hanem szívvel-lélekkel fáradoznak képzőművészeink és az üzemek kapcsolatának kialakítása, s egvéb eredmé­nyek elérése érdekében. „A kiállítások rendezésében naevobb szerepet szánunk a múzeumnak is” — hangzott el a vb-ülésen. amely hatá­rozatában leszögezte: ahhoz, hogv szorosabb kapcsolat ala­kuljon "ki egvfelől a pártbi­zottság és a városi tanács, másfelől a városban dolgozó képzőművészek között, még e hónapban közös megbeszélés­re kell összeülni a gondok megoldása végett. Baranyai László Hat piros rozsa Joe di Maggio, Marilyn Egy hollywoodi lap kiszá- Monroe egyik ex-férje ma is mította. hogy ez a gesztus ápolja hajdani felesége em- ejég sokba kerül. Di Magaio lekét. Hat év telt el és Di Maggio minden héten három­mindenesetre minden hónai: szór, hat piros rózsát helyez elején gondosan előre kifizeti Marilyn sírjára. a virágárusnál a rózsák árát. Angyal és « hölgyek zsarolói Wilianások a tv műsorából A párt védője. (Kedd, 19.00:) Portréfilm a munkásmozgalom egyik legöregebb veteránjá­ról, az 1912-től szociáldemok­rata párttagról, dr. Domo­kos Józsefről készült ez a film. Domokos József 1918- ban a kommunista párt ala­pitó tagjai között volt, s éle­te, munkássága mindvégig a Kenyér, szerelem... sorozatra Ilyen értelemben tesz szó a gondolunk, vagy az angol gazdaságirányítási reform- Folytassa. .. dömpingre; ez elképzelésekről és a gyakor- utóbbi darabjai között még latról — az elmúlt nyolc—ki- csak kapcsolat sincs, a közön- lene hónap eredményeiről —, ség-csalogató pusztán a cím, a leszűrt tapasztalatokról, r a folytassa szó. A Sabella termelési, termelékenységi stb. nagymama című vígjátékot mutatók alakulásáról, s egy pár éve nagy sikerrel vetítették sor más, hasonló, elsősorban nálunk, a televízió is bemu- közgazdasági, irányítási kérdé- tatta. A Sabella unoka ennek sekről, amelyek alapján a to­Emlékest Krúdy Gyula születésének 90. évfordulóján. Jelenet a műsorból párttal való szoros kapcsola jegyében telt A Horthy-fasiz mus idején — 1930-tól 1945-ig — ő védte a perek sokaságá­ban a munkásokat, a kommu­nistákat; megfelelően konspi- rálva azt a tényt, hogy ő is a párt tagja. A film elsősorban erről a korszakról szól. A fel- szabadulás után Domokos Jó­zsef legfőbb ügyészi, majd legfelsőbb bírósági elnöki tisz­teket töltött be — egészen nyugdíjazásáig. A most 78 éves veterán pártharcost az adás egyben köszönti is e hó­napban megünneplésre kerülő születésnapja alkalmából. Sabella unokája (Szerda, 20.15:) Magyarul beszélő olasz f'lmvíejáték. Nagy divat, hogy 'v-egy sikeres film folvtatá- sőt sok esetben folytatá folytatása, ugyanazokra a sze­replőkre épül a bonyolult cse- lekményű, szórakoztatóan for­dulatos film. A mindenbe be­leavatkozó, — szóló, agresszív ravasz nagymama ezúttal is a kitűnő idős színésznő: Tina Picca, rajta kívül a két főszc replő Renata Salvatore és Sil­va Koscina. Interjú Tímár Mátyással. (Csütörtök, 19.25:) Tímár Má­tyás miniszterelnök-helyettes­nek a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában a napokban jelent meg Gazdasá­gi fejlődés és irányítási mód­szerek Magyarországon című könyve, amelynek egyik gon­dolata lehetne a műsor kötet­len beszélgetésének alapgon­dolata: a gazdasági ügyekkel való foglalkozás nemcsak .­vábbi elképzelések születnek meg, s a megvalósítás mun­kája folyik majd. Az úri hölgyek. (Szombat 20.35:) Az Angyal-sorozat leg­újabb darabja. Angyal mosta­nában úgy látszik, „hölgyek­ben utazik”, miként a régi vi­lág kereskedő ügynökei, akik teszemazt mosószappanban, vagy textilben utaztak. Legu­tóbb ugyanis a „Száguldó höl­gyek” viszályát oldotta me. közmegelégedésre Simor Templár. A köztiszteletnek örvendő három kisvárosi idős úri hölgyet egy idegen zsaro’ akit Angyal persze ártalmat­lanná tesz, ám ennek során kiderül a zsarolás alapja is továbbá az, hogy az idős höl­gyek fiatalabb korukban nem sai özönét készítik el a nyu- szakemberek dolga, haner. is voltak olyan feddhetetlenek. gáti filmesek. Elég, ha csak a más vezetőké és dolgozóké is. mint hittük... Debreceni László mJkwfá 53. — Pagony csak olyan mellékzönge. Nem hiszem, hogy túlságosan érdekelné az amerikai hírszerző szer­veket az ottani lőtér. Az olaj . .. Az viszont érdek­li. A magyar és népi demokratikus olaj . .. No, néz­zük csak tovább ezt a Wolfgangot... Magyar szár­mazású? Tehát, ha szorul a kapca, magyarul is hall, beszél. Saját nevén nem küldhették át, útlevelet se nagyon kapott volna. Bedobtál? hát egy turista cso­porttal, mint Kar] Bergstein. Nyilván ő is kapott va­lami próbafeladatot, amelyet megoldhatott, mert két hónappal később már egy másik álnéven, elváltozta­tott külsővel jelenik meg Budapesten. Ráadásul egyé­ni útlevéllel, mert igy teljesen szabadon mozoghat, nincs kötve kollektív programokhoz. . Egyszóval Wolfgang a legveszélyesebb valamennyi között, s a legnagyobb hal is, elvtársak. A sietéstől kipirult Galamb százados szakította meg a beszélgetést. Az alosztályvezető jóformán még leülni sem engedte, félúton megállította a kérdéssel: — Nos? Mit végeztek? A jóképű nyomozó tiszt szájából súlyosnak hatott a mondat: — A tapasztaltak alapján Kolozsvári János bár­mely pillanatban őrizetbe vehető! XVI. FEJEZET A folyosóról csizmakopogást hallott, aztán kinyílt az alosztályvezető ajtaja: — Őrnagy elvtárs jelentem: Kolozsvári Jánost ki­hallgatásra előállítottam. — Köszönöm. A főelőadó nyakkendő nélkül, kifűzött cipőben, félszeg, arcára fagyott mosollyal lépett a szobába. — Kérem, itt valami fatális tévedés lehet... — önök nem tudják, ki vagyok. Szikora őrnagy egy székre intett. — Foglaljon helyet... Egyébként pontosan tud­juk, hogy kicsoda ön. Kolozsvári leült. Bizonytalanul tekingetett a két nyomozó tisztre. — Azt hiszem: mégis csak összetévesztenek vala­kivel. Én főelőadó vagyok, kérem Olajszakember. Én semmj törvénybe ütközőt nem követtem el... Az őrnagy kettévágta a magyarázkodást. — Az rövidesen elválik, kérem. Épp ezért szük­ségesnek tartanám, ha őszintén felelne néhány kér­désünkre. — Az alosztályvezető mereven szembené­zett Kolozsvárival — Hány éves? — Negyvenhét. — Mennyi a havi fizetése? — Háromezer-négyszáz. — Van valami szenvedélye? — Nincs. — Volt már külföldön? — Egyszer. — Felesége foglalkozása? — Grafikus. — Az őrizetes arcáról már eltűnt a félszeg mosoly, egyre idegesebben válaszolgatott. Az­tán sértődötten jegyezte meg: — Kissé furcsának talá­lom ezeket a kérdéseket. Szeretném, ha megmondanák: mit akarnak. És természetesen tisztázni szeretném a személyem körüli félreértéseket .. Nekem sürgős munkám van otthon, kérem .... Az őrnagy úgy tett. mintha nem hallotta volna a fentieket. Változatlan nyugalommal kérdezett tovább. — Párttag? — 158 — — ötvenhétig az voltam. — És utána? Pillanatnyi szünet. — .Nem léptem vissza. Ez, úgy hiszem: szuverén jogom. — A legteljesebb mértékben... — bólintott az őrnagy. — És miért nem lépett vissza? Kolozsvári egyre idegesebben morzsolgatta az ujjait. Némi sértődöttség, halvány fenj^egetés volt ab­ban, amit mondott: — Én nem tudom, hogy a miniszter elvtárs mit szól majd hozzá, ha elmondom neki, hogy... — Űr... — szakította meg újból az őrnagy. — Miniszter úr. így nevezze a jövőben, kérem. A főelőadó nagyot nyelt. — A miniszter úrnál fogok panaszt emelni, ami­ért ilyen ügyek miatt megsértik egy magyar állam­polgár személyi szabadságát. — Kérem... — Az őrnagy tessékelő mozdulatot tett. — Akkor kérdezek mást. Szeret szórakozni? Az őrizetes hallgatott. Szikora megismételte a kér­dést: — Szórakozni szeret? Kolozsvári összeszorított szájjal, némán ült a szé­ken. — Nem válaszol? — A kihallgató a főelőadóra pillantott. — Jogában áll. Egy pillanatig se higgye azonban, hogy az ön hallgatása jottányit is meg­akasztja a nyomozás folytatását. Nem beszél? Akkor megfosztja magát a védekezés lehetőségétől... Mi meg akartuk adni önnek a módot, hogy tisztázzon egyes dolgokat... Ha elutasítja, magára vessen. Kolozsvári úr... — Világos, értelmes beszéd volt, úgy látszott, hogy az őrizetes sem engedi el a füle mellett. Azért az őrnagy így fejezte be a gondolatmenetet: — Ha azonban mégis meggondolná, válaszoljon a kérdésem­re: szeret szórakozni? Űjabb szünet. A fogolyban — mint egy kétkarú mérleg — billegett a makacsság és a józan ész. Kis­vártatva az utóbbi javára süllyedt a serpenyő. (Folytatjuk) — 159 —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom