Nógrád, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-18 / 245. szám

Szovjet—csehszlovák megállapodás Vessenek véget a vérontásnak! Lövöldözés u Jordán völgyében — 7 aláíratások a VDK bombázásáról Az Alekszej Kosz isin vezette szovjet kormányküldött­ség amely szerdán délután utazóit Prágába, ahol a csehszlo­vák és a szovjet kormány képviselői egyezményt írtak alá. csütörtökön délután már vissza is érkezett Moszkva ha. A kél ország közötti megállapodásnak, amely a szovjet csapatok ideiglenes csehszlovákiai tartózkodását szabályozza máris .jelentős nemzetközi visszhangja van. Az eddig elhang­zott nyilatkozatok és vélemények közül hadd idézzük el­sőnek B. Kucera igazságügyminiszter, a Csehszlovák Szó eialista Párt elnöke — alti különben tagja volt a Moszk­vában tárgyalásokat folytatott. Gertiik miniszterelnök vezet­te delegációnak — interjúját, amelyet a Svobodne Slovo cí­mű napilapnak adott. B. Kuce, lapodást a normalizálódás új, nak. a tradicionális szövetség jaszületesenek nevezte. Már csütörtökön délutáni számában kommentálja a megállapodást a varsóiak für­ge esti lapja, a Zycie War- szawy is. „Az a tény, hogy a szovjet küldöttség megérkezé­se után alig néhány órával máris lehetővé vált a megálla­podás aláírása, azoknak a tár­gyalásoknak a pozltfv kimene­teléről, tanúskodik, amelyeket Cernik csehszlovák miniszter- elnök és szakértői folytattak Moszkvában, Nagy szerepe volt, a megállapodás sikeres előkészítésében Kuznyecov szovjet külügyminiszter-he­lyettesnek is. aki a szovjet kormány megbízottjaként egy hónapot töltött Csehszlováki­ában" — írja a lengyel újság, amely azt is megállapítja: a pozsonyi találkozó óta Koszi­gin miniszterelnök szerdai lá­•a a Prágában aláirt megái- lontos szakasza megnyitásé- szellemébe vetett bizalom új­togatása az első ilyen magas szintű szovjet hivatalos láto­gatás Csehszlovákiában. A szovjet kormányküldöttség lá­togatását Prágában egyúttal jelentős udvariassági gesztus­nak is tekintik a Csehszlovák Kommunista Párt, a csehszlo­vák kormány és Ludvik Svo- boda köztársasági elnök iránt Az ENSZ-közgyűlés altalá nos politikai vitájában Gave szenegáli külügyminiszter élesen elítélte a portugál gyarmattartóknak az afrikai lakosság elleni háborúját, bí­rálta Rhodesia és a Dél-afrikai Köztársaság fajgyűlölő kor­mányainak az afrikai lakosság jogait lábbal t.ipró politikáját és figyelmeztetett a közel-ke­leti feszültségre. Ez utóbbi ■ nak újabb jeléről érkezett je­lentés, amely szerint ismét háromórás tüzérségi párbajt vívlak íziaeli es Jordániái erők a Jordán völgyében. Jordánia állandó ENSZ-képviselője tiltakozott a világszervezetnél a fegyveres provokációk ellen. Dajan tábornok, Izrael had­ügyminisztere viszont egy di- iknagygyűlésen mondott be­idében kijelentette: orszá­gának aktívan fel kell készül­nie egy újabb háborúra, mert szerinte az arab államok nem akarják a békét Izraellel. Két napja kaptak lábra azol ■1 találgatások, miszerint a VSA a legrövidebb időn belül felfüggeszt) a VDK eller hombatámadásokat. Johnson “'hők beszédet mondott Név Yorkban, a közvélemény izga­tottan várta, hogy erről akár pro, akár kontra, de nyilatko­zik. Az elnök viszont ezúttal egyetlen szót sem szólt a vi­etnami háborúról. Mindamel­lett Washingtonban továbbra is tartja magát az a véle­mény. hogy egész rövid időn belül sor kerül a VDK elleni bombázások felfüggesztésén" bejelentésére Megfigyelők szerint ezt a folyamatot most a saígonj rezsim igyekszik fel tartóztatni, ezért is találko­zott az USA dél-vietnami nagykövete, Bunker, 48 órai- beiül háromszor is Thieu el­nökkel. Orsiaggyiilesi tudósítás (Folytatás az 1. oldalról) budapesti képviselő pedig el­mondotta : nem elég az or­szágos közutakat korszerűsíte­ni, hanem a hozzájuk kapcso­lódó fővárosi utakat Is át kell építeni, hasonlóképpen mi­előbb korszerűsíteni kell a bu­dapesti rendező- és személy- pályaudvarokat, mégpedig el­sősorban országos érdekből. Or. Dimény Imre, mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter is felszólalt a vitában s elemezte a korszerűsítésben messzemenően érdekelt mező­gazdasági, élelmiszeripari üze­mek, valamint az erdészet áruszállítási helyzetét és prob­lémáit, nem utolsósorban azo­kat az igényeket, amelyeket a rendezéssel és fejlesztéssel szemben támasztanak. A ta­nácskozás, — amelyben hz említetteken kívül még Varya Gáborné Borsod megyei, Tóth Géza Szabolcs-Szaünár me­gyei, Zámbó József Győr me­gyei, Korponai Lajos debrece­ni, Riba Miidós gyűri, Papp János veszprémi, Rameisl Fe­rencié Baranya megyei, Nagy Dániel Csongrád megyei, dr. Udvardy Károlyné budapesti. Kalmár János Pest megyei. Keriiay Andorné Fejér me­gyei, Fülöp János Szabóim megyei és Kelemen Seri'!' Bács megyei képviselő kér szót — az esti órákban ér, véget. Az országgyűlés ma folytat­ja munkáját. Tiltakozás Accrában Az accrai szovjet nagykö­vetség sajtóértekezletén éle­sen tiltakozott amiatt, hogy a glianai hatóságok feltartóz­tattak két szovjet halászhajót. A nagykövetség nyilatkozata megállapítja, hogy a hajókat, amelyek hajtóműve megron­gálódott, a tengeráram & a szél sodorta Ghana felségvizei­re. Eközben a hajók nem fog­lalkoztak halfogással. Tehát nem sértették meg az ide­vonatkozó nemzetközi egyez­ményeket. A nyilatkozat követeli, hogy a ghanai hatóságok haladékta­lanul bocsássák., szabadon a szovjet halászhálókat. Nem volt elég a három­százezer hazafi, többségében kommunista legyilkolásának példátlan gaztette: az új in­donéz rezsim ismét olajat önt a tűzre, ismét gyilkos­ságokra tüzeli a katonai kü­lönítményeket s a késelő csőcseléket. Walujónak, a kommunista párt egyik ve­zetőjének halálra ítélésével újabb jelt adtak a tömege' mészárlásra. Elutasítottál Sudisman és Njojo, a KP politikai bizottsága tagjai­nak kegyelmi kérvényét. Hóhérkézre adták Kamalu- dint, a központi bizottság titkárát és más elvtársakat. Djakarta így mutat példát a sumatrei falvakban, a hor- neoi dzsungelek törpe tele­pülésein tobzódó fejvadá­szoknak: „mi sem hagyjuk abba, ti is folytassátok." S e rettenetes példa nyomán újabb és újabb emberéletek ez,rei esnek áldozatul az im­már 1965 ősze óta tartó vé­rengzésnek. A XT. század egyik leg­nagyobb gyalázata megy végbe Indonéziában. A re­zsim még mindig páni féle­lemben él; még mindig attól reszket, hogy a megtizedelt, illegalitásba kényszerített kommunista párt felemeli a fejét és számonkéri az áldo­zatokat. Ez a félelem vezeti a vérengző belpolitikát. s azt a külpolitikát is, amely mindinkább kiszakítja a volt gyarmati népek szoli­dáris közösségéből Indonézi­át és odaveti az amerikai imperialisták játékszeréül Pedig a félelem rossz ta­nácsadó, Ezek a módszerek előbb-utóbb visszaütnek azokra, akik alkalmazzák. Az indonéz kommunisták mindinkább a nemzeti füg­getlenség, a szabadság ügyé­nek mártírjaivá lesznek a néptömegek szemében: a rettenetes terror ellenére is újjászervezik soraikat. s folytatják küzdelmüket. Nemcsak az internacionalis­ta szolidaritás, de az egy­szerű emberi igazságérzet is világszerte melléjük állít mindenkit, aki irtózik a gyil­kosoktól, a politikai bantli- tizmuslöl. Mind szélesebb nemzetközi erők követelik: vessenek véget a bűnös vér­ontásnak Indonéziában! Debreceni László •>i. Galamb hahotázott: — Ember kéne ahhoz, szálas . .. Nem ilyen szé­les ... — Felkapta Pocsai elöl az utolsó falatot, a szá­jába tömte, aztán eivágtatott. A százados vidoran csattantotta be a bicskát, vet­te a szappant, hogy kezet mos. amikor csengett a te­lefon. — Hallom ... — Vidék keresi a százados elvtársat . .. A vonalban bugás hallatszott, aztán egy férfi be­szélt, olyan távolról, mintha a sírból jönne a hang. — Százados elvtárs. Pereces főhadnagy jelentke­zem ... — A Széplakra küldött nyomozók egyike volt. — Jelentem, hogy eredménnyel azonnal indulok! Pocsaiban nagyot döbbent az öröm. — Remek fiúk vagytok... Siessetek Öregem, mondjátok meg a vezetőnek: kap egy puszit, ha rá­kapcsol . . . A százados majdnem körülsasszézta a szobát. Hát mégis csak mozdult az ügy, egyszülött ötlete sikeresen bevált. Eredménnyel indulunk. — ismételgette magá­ban a jelentést, —. szóval Wolfgang már legalább egyszer megfordult Széplakon. Eredeti mivoltában . . . Csak az útlevél esek se aludnának! Olyan álmos tár­saság ül ott, nem ártana nekik egy hidegzuhany. Felkapta a táskáját, és átrohant hozzájuk. — Az állami Ítéletvégrehajtó vagyok . — mond­— 151 — ta mű komorsággal a hadnagynak, aki az üggyel fog­lalkozott, — Ha huszonnégy órán belü] nincs ered­mény pro, vagy kontra, megkötöm a nyakkendődet, fiam. A cingár hadnagy mentegetőzött: — Már csak ez az év van hátra, százados elvtárs, a. többit megnéztem. Sajnos ed,dig negatív... — Na, adja csak. hadd segítsek, hátha nekem jobb szemem van .. . Maga elé húzta a lemeztelenített Wolfgang-arcot. meg egy albumot, és hajtogatni kezdte a lapokat. Nők, férfiak bámultak rá a fényképekről, , világos hajúak, mosolygók és komorak, s ahogy gyűltek előtte a kar­tonok, a századosnak úgy fogyott a reménye. Az utol­só fényképnél csalódottan szusszantott. — Több nincs? — Csak ez. ami nálam van . Ha ezek között se találom ... akkor . . — A hadnagy tanácstalanul for­dította ki a tenyerét. Pocsai töprengve rágta a szájaszélét, Hát nem le­het mindig papsajt. Fő, hogy Széplakon sikerrel jár­tak. Felállt, vette a táskáját. — Áldjon meg téged a kriminalisztika sok böl­csességgel ... — És indulni készült. Egy csattanás állította meg mentében. A hadnagy diadalmasan vágott egy kartonra: — Itt van! A százados úgy ugrott oda, mintha belecsíptek volna. A kartonról Wolfgang igazolványképe mosoly­gott rájuk. — Óriási! — rikkantott, s örömében alaposan hátba taszította az útlevelest — Nagy ember vagy!... Hogy hívják ezt a pasast? Mutatta a karton: Kari Bergstein gépkocsivezető, München. Kleingolf Strasse három... Érkezett: május ötödikén, távozott: május tizenkilencedikén. A hu­szonnégy tagú turistacsoport utazását szervezte: Rei­sebüro Glaser. München. Amtshof 10. — Kari Bergstein ? Egyem meg a szivét... — mó­kázott jókedvűen a testes nyomozó tiszt. — Csináltass nekem erről egy pontos másolatot. De ha már nálam Bizonytalanság Washingtonban Miért ment Johnson a garázson keresztüli Sa.gon előzetes beleegyezést vár Óvatosságra inlenek a lapok WASHINGTON (MTI) Washingtonban továbbra is bizonytalanság uralkodik a vi­etnami helyzet miatt. Mint is­meretes, szerdán az a hír ter­jedt el az amerikai főváros­ban, hogy rövid időn belül bejelentik: az Egyesült Álla­mok elrendeli a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elleni légi háborút, valamint minden más hadművelet teljes beszün­tetését. A reggel elterjedt híre­ket hivatalosan senki sem cá­folta meg, a Fehér Ház azon­ban délelőtt olyan nyilatkoza­tot tett közzé, amely szerint az USA vietnami politikájá­ban nincs érdemi változás és a vietnami helyzetben sem történt „frontáttörés”. A délu­táni órákban magukat megne­vezni nem kívánó amerikai személyiségek megerősítették, hogy „Johnson elnök reméli, a legközelebbi időben bejelenti a bombázások megszüntetését, de ezt azzal kapcsolták össze, hogy az elnök az ezzel kap­csolatos kérdésekben „még beleegyezésre vár Hanoitól”. Johnson este. magyar idő sze­rint. a kora hajnali órákban, váratlanul New Yorkba repült, ahol egy jótékonysági vacso­rán mondott beszédet, á hirte­len elteriedt hírekkel ellentét­ben azonban ezúttal sem szólt Vietnamról egyetlen szót, sem A szerda délutáni órákban elhangzott nem hivatnlos téié- koztatás a következőkben fog­lalta össze a helyzetet: a) Johnson elnök reméli. hogy rövidesen bejelentheti a bom­bázások megszüntetését: b) az elnök bízik abban, hogy rövi­desen választ kap Hanoitól az ezzel kapcsolatos kérdésekre. A közlés szerint az Egyesült Államok három tényezőtől te­szi függővé a légi háború be­szüntetését : 1. Az észak-vietnami csapa­toknak „tiszteletben kell tar- taniok a Vietnam két részét elválasztó övezetet”: 2. Tartózkodótok kell a nagyvárosok elleni .,terror- támadásoktól". 3. A saigoni „kormánynak” részt kell vennie a párizsi tár­gyalásokon. Újságírók értesülései szerint az első két pontra vonatkozó­an tulajdonképpen létrejött már az elvi megállapodás és ennek tudatában elterjedtek a szerdai hírek. A nehézséget Saigon feltételei okozzák: a dél-vietnami rezsim ragaszko­dik ahhoz, hogy a harmadik pontra vonatkozóan is előze­tes beleegyezést kapjon. Csütörtökön reggel minden nagy amerikai lap feltűnő tá­lalásban, nagybetűs címeknél közli az értesüléseket, de a la­pok egy része óvatosságra hit. Johnson egyébként a New York-j jótékonysági vacsorán Nixonnal és Humphrey-vei együtt vett részt. Az elnököt, aki előzetes bejelentés nekiül utazott Washingtonból New Yorkba, egy garázson keresz­tül, titokban juttatták be a vacsora színhelyére, hogy el­kerüljék a találkozást az épü­let előtt tüntető háborúeüe- nes fiatalokkal. Hazaérkezett a Szovjetunió kormánykéiidöttsége Csütörtökön délelőtt Prága Ruzyni repülőteréről különre- pülőgépen visszautazott Moszk­vába az Alekszej Koszigin mi­niszterelnök vezette szovjet kormányküldöttség. A szovjet küldöttség bú­csúztatására a repülőtéren megjelent Oldrich Cernik, Josef Smrkovsky. Peter Colot- ka, Frantisek Hamouz, Gustav Husak. Lubomiv Strougal és a kormány több tagja, továb­bá Koucky és Cservonyenkó nagykövetek, valamint I. G. Pavlovszkij, a Varsói Szerző­dés öt országa Csehszlovákiá­ban tartózkodó katonai alaku­latainak parancsnoka. Mielőtt a szovjet küldöttség tagjai beszálltak a repülőgép­be, Alekszej Koszigin és Old­rich Cernik fogadta a katonai díszegység tisztelgését. A kül­döttség tegnap hazaérkezett Moszkvába. volna, altkor is késő lenne. Ha kész, azonnal küldd át. Köszönöm eióre is . .. Fütyörészve szedegette a labait. Két légy is egy- csapásra, ez több, mint amit a péntektől várni lehetett. A főnök negyvennyolc órával ezelőtti szavai jutottak eszébe: a mi munkánkban nem ritkák a meglepetések. Adja a szerencse, hogy tizenkettőig meg se álljon! Az örömre, úgy vette észre, hogy megéhezett Gon­dolta: megebédel előbb, úgy megy vissza az osztály­ra. Lassan, kényelmesen evett, viccelődött a többiek­kel, úgy, hogy fé) kettő is elmúlt, mikor átlépte a szobája küszöbét. A gépírónő izgatottan fogadta: — Százados elvtárs. Pereces főhadnagy már két­szer kereste. Nagyon sürgős. — Micsoda? Megérkeztek?... Hívja őket gyor­san! Kisvártatva a két nyomozó tiszt ott állt előtte egy paksamétával. Pereces főhadnagy összecsapta a sarkát: — Százados elvtárs jelentem, a gépkocsivezető az udvaron várja a puszit. — Még egy duplát is kap, csak az eredményt, az eredményt! A főhadnagy átnyújtotta Pocsainak a dossziét. — Négy felismerési jegyzőkönyv, négy fényképpel. A százados mohón kapta kézbe az anyagot. Az elsőbe hangosan beleolvasott, — Alulírott, a mai napon . . . igen ... az előttem bemutatott fénykép álapján felismerem Bergmann Károly, volt széplaki la.. <st aki tudomásom szerint a háború előtt lakott a községünkben, a Volksbund hely­beli szervezetének volt a pénztárosa, s 1946-ban, mi­vel negyvennégyben az összeírásnál németajkúnak vallotta magát, kitelepítették. Kérdésre előadom, hogy Bergmann Károlyt a háború alatt többször láttam né­met katonai egyenruhában. Hogy milyen alakulat ru­háját viselte, azt nem tudom .. Más előadni valóm az ügyben nincs. Kelt, mint fent. Schaffer Ferenc, bri- gádvezető. Széplak. Vöröshadserea útja- 117... — Pocsaiban tótágast állt a jókedv. — Gratulálok, fiúk! Remekül csináltátok! (Folytatjuk) — 153 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom