Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Barna Tibor Kvjatovsskij ICórik Miska karrierje végig a földön. Azt hittem, a kőimúvészfcedés nekem ve- szornyethalok a rémület- szedeimes pálya: vagy én tő­től,’ de végre is csak a se- vöm ki más nyakát,, vagy más gédtet kellett mentiekkel el- az enyémet, legjobb, ha torá- vinni. Hál’ isten, nem lett csús. mondok e fogiadatosság.- ItűTönösebb baja a> kék-zöld naite, ltegalábbi» annak a ré­K evés emberfiát! ismer­tem eddig, aki úgy megélt volna a jég .latién is; mint az én Kórik Miska barátom, A ba­rátságunk ugyan nem igém nyúlott túl poharazgató ta<- láikozásokon, de ha borbaráti- ság volt is, Hitetlennek tárttá^ nám megtagadni, puszíátt ama okra utalva, hogy Kórik Mis­ka nehezen aspirálhatna be­cs üiei rend re, ha- történetesen galliai égbolt sClatt) éli Az én jelé? barátom vj- szont egy-egy vendégelő fröcas reményében jé néhány kelTe- mes. órával jwtalmaa meg bennünket. Ha kedve kere­kedik a* poharazástól; ki­fogyhatatlanul meséli eseteit. — Tudjátok — kezdte* leg­utóbb — én az egész sze­rencsémet tulajdonképpen egy szemtelen légynek köszönhe­tem. Ui» meg egy gyalázat tosan összetákolt építőé ll­ványnak, Wem sejtettük. hová akac; ki lyukaidhi: a különös- beje­lentéssel, hát hallgattunk, várva a történet bővebb’ rész. létezését. MKskát nem* is kei lett unszold®. — Akkoriban egy építész- mesternél vd-ltam® kupcihér. Tudjátok, olyan malter, meg téglahurcolő'. segédek keze alá dolgozó* mindenes. Felesleges talán mondánk, nemi szaggat­tam* magam túlságosan* a mar. ka ban. tettem ami« naa- szály, amit nem kértek, de­hogy csináltam. Egy nap* az volt a dolgom, hogy legyek a támasza annak a létrának, a/neknek hegyén az idősebb* segéd foglalatoskodott vala­mivel. Én viszont világéle- iem'ben nem állharttam a Be­gyeket —, ma is valósága» idegizgalom fog' ef. ha egy a közéltembe telepszik. Vala­mi ellenaffivartatlan inger fog ef lecsapni a bestiára, fog­ságba keríteni, minekutána felveszi általam* a néhai elő­nevet. Na. azon a napon kü­lönösen ingerkedett velem a létra tövén egy piszkos bes­tia. Csak a fejemmel hesserr- tettem előbb, mfvet a létrát markoltam teljes igyekezet­tel. de végtére fokozatosan kihozott a béketűrésből. Nagy- óvatosan* fél kézzel eleresz­tettem a tartást, már kapok a jószág után. a létra vi­szont dől hanyatt a segéddel*. vizet! — fordul Szalija az öt éves lánykához. Na ez »ekem szólt. Ajnácska még nem éri fel sem a csapot, sem a tűzhe­lyet. Belevágom a kanalat az üres tányérba, és indulok teát főzni­Aztán bekapcsolom a tele­víziót: a ..Ballada a katoná­ról” című filmet vetítik, A feleségem, ahogy leszedi az asztalt, szándékosan csöröm­pöl az edényekkel. — Mama, oltsd el a Mintát. Jön a film — mondja Ajma. Szabja lekapcsolja a vil­lanyt. Éö már láttam ezt a filmet, de megnézem, hogy gondolatban elrepüljek egy más világba, hogy ne gondol­jak a jelenre s az asszonyra, aki oly mesterien tönkre tudja tenni az ember hangulatát. Honnan tudhattam én azt. hogy tej helyett kumiszt for­ralok? Pereg a film, A feleségem a hátam mögött ül és hallgat- Először látja a filmet. Ölében tartja az alvó Dán íj art. Aí- nácska a padlón hasal, a csíkos szőnyegen (onnan sze­reti nézni a tévét), különben ő is csendes. Nagyon komoly, azt hiszem, mindent megért. A katona, tulajdonképpen még csak legényke, kamaszo- s an rekedtes hangon búcsú­zik i- leánytól, akivel útja so­rár találkozott. .. Életükben el .-szőr látták egymást, és most örökre búcsút vesznek­foltokon túl, meg hogy az orra akkorára nőtt egyik lét­rátok segélyével, mint egy kisebb dinnye. Persze, hall­gattam* a légyről erősen a mesternek., s bizonygattam váltig ai vétlenségem. így az­tán napirendre tértünk a do­log: fellett. — Egy idő után már odá­ig vittem* a* mesterség! jár­tasságot, hogy kisebb szak­munkát is rámbízogatott a mester. Vakoltam*, simítottam a falat, szóval majdnem olyan voltam, ott, mint a képesí­tett segédek. Tudjátok, jó fejlem van, hamar elTesem a fogásokat,, a mester meg örüitf. mert ilyen- forgatható, mindenhová alkaltmatoa vá­gyóit. kiseftto pénzért, mint a segédlete. Na, épp a Kölcsönös Segélyező’ palotáját csináltuk Debrecenben. Jól fenn, jár­tunk már a falakkal, vala­hol1 a harmadlk-niegyedSk emeltet táján, én ott matat­tam* a Bellső’ áülványoteom. Am egyszerre csak hallom*,. re- eseg-ropog alattunk az egész szakramentmw. Teratrőí meg máris a* mester üvöltése: Vi­gyázni vigyázni dől az áll­vány!' — Na, Miska, itt a világ vége! — fut áit rajtom a gorwfolaftviMám, dte máy rag- rom is, át a mádfalon, bele, az irctetlan semmibe. Arra eszméltem- csak azután hogy égy fogtak le futtomfoan, az utca végén, vagy jé kilomé­terre az építkezéstől. Mert talpra estem* én, akár a macs­ka. s micsoda marha szeren­csével, épp az építőhomok te­tején, Ennek köszönhetem, hogy Mt vagyok, hogy kutya bajom se lett egy kis agyráz­kódáson tél, amitől* még ép­eszű vagyok, elhihetitek. De. hogy futásnak eredtem, ar­ról mit se tudtam akkor, csak később, ahogy mesél­ték. Egyébiránt elég szeren­csésen megás ztuk az esetet, éppen* egyedül voltam a ma­gasban, viszont máig sem tu­dom; melyik trehány nyava­lyás tákolta az állvánvt Ki­tekertem volna a nyakát a csirkefogónak. Annyit viszont okultam a két esetbél. hogy Csendes szlpogást hallok c hátam* mögött — Szaftja sí«. Ajnácska felemeli á fejét, lá­tom, amint megvillan sze- mécsfeéte. — Mama. miért sí-irsz, — nyújtja el a szót — hiszen biztos nemi fog meahalrt. ‘ — Megölik — feleli komo­lyan Szabja, — Honnan* tudod, hogy meg­ölik? — A bócsikád mondta. Ránézek a kislányomra. gyengéden megsimogafom a fejét. Arcocskája könnyes. Nem- tudja elviaeioi, ha az anyja *lr! Nézem az alvó * fiúcskát — egészen az anyjára hasonlít­Szeretem, mikor alszik. Min­dent meg fog tenni, hosv ö nyugodtan alhasson. Hiszen ezért áldozta életét apam. ezért nem láthatta már meg az unokáját,,. Kikapcsolom a televíziót. Ezekben a percekben a mi ki­csinye» családi perpatvarunk nevetséges melodrámának-hat. Minek vesztegetjük az időt? Miért játszunk egymás le­vel? Hát nem butaság, Szab­ja, mondd?! Miért hallgatsz? Odafordulok hozzá, ő a föV- det nézi- Vajon mire gondol? Felemeli a fejét. — Szeretsz te engem ? — igen... — Sajnálsz? — Igen. Fordította: Várkmiyi Katalin szének, amit ezidáig művel­tem. Na, így lettem* aztán építési vállalkozót — Faluhelyen abban az idő­ben- tekintély volt a pantoltös ember. Erre alapoztam* min­den számításom. Otthagytam* a várost s elindultam tíorony- iránt a világba. Jó fellépé­sű legénynek semmi megszé- dfteni a hiszékenyt. Bejártam majd az egész Alföldiét — fa>- lukab, tanyákat. Ólakat, paj­tákat eszkabál táras de nem ám a tulajdon, becses ke­zemmel1. Embereket ffogací- taarn, bugrtsokat — kis pénz­ért, sok munkára!. Én* csak rajzoltam, számításokat csi­náltam. ahogy építészhez Il­iik, sok helyütt mérnök fúr­nak szóiongattak. Annyi’ volt a pénzein akkoriban mint a pelyva, meg a jó, kemény hú. sú paarasztlány. menyecske. Egy helyütt úgy kellett fél állapotban otthagynom a vál­lalkozást, mert a gazd'a meg­sejtett valamit, s az ilyenek­kel' nem tanácsos rasvillára kelni. 1 — Tudjátok, vilá'gélelemben nagy istentisztefő voltam, ka­tolikus létemre jeles refor­mátus ünnepeken a rivális 1 templomokat is végigjártam tisztulásért. VoJt, «bogy öt­ször magamhoz vettem egy- egy nap a kálvinista úrvacso­rát. amelynek legfőbb lénye­ge, hogy kenyér mellé bort is, szolgálnak. Én mondom nektek, ez a faiin felekezet!.. . Ne, de folytatnám az ér> pa­pommal. Az katolikus volt, a jámbor, s azzal* kezdte: — Nézzed csak, kedves atyám­fia úgy hírlik becsületes építészmester vagy. Azt ha­tározta az én jámbor nyá­jam, kápolnát emeltetne a falu alatt nemes adományok­ból. — Dicséretes határozat, szerttatyám. — Nos, fiam, azt gondolom, ha megegyeznénk, benned megtalálom a feladat­ra alkalmas embert. — Márt ne egyezhetnénk meg. szent­atyám? Nálam különb kápol ■ nát senki nem reccsent ma­guknak. — Ejnye, gyerme­ken™. minő alpári szavakat mondasz- az úrnak szolgáló szent hely irányában?! — Üppardon... tisztelendő atyám csak kicsúszott a számon. — No* hát akkor... én úgy gondolnám, ha téged bízlak meg, valamit felajánlhatná! a megbeszélt összegből az anvaszentegybáz- szegény szol­gájának is. — Mármint tisz­telendő atyámnak? — Már­mint nekem. — Már mért ne ajánlottam volna. Felajánlottam húsz százalékát az üzletnek, ha pa­rasztokat ad mellém — in­gyen munkára. Istennek tet­sző szorgalom az ilyen. Elég az hozzá, két hét múltán ál­lóit a kápolna, magam is meglepődtem, milyen faintós- ra sikeredett isten kegyelmé­ből. Szinte fillérbe se ke­rült a7, egész az á jtatos tel­kek mindent egybehordtak nemes adománynak — akár kettőt csinálhattam volna be­lőle —. a végén már úgy kellett erőszakkal visszahor- datrvi velük, csaknem harag­ba keveredtem némeivikke! miatta. De arrafelé azóta is mérnök úrnak tiszteinek, a nap meg áldásába foglalta becsületes nevem a kápolna- «izentelőn. Na de hát a régi dicső naooknak alizhanem vége Befellegzett fölöttem is. barátaim. — És most miben forgolódsz? — kérdezte meg társaságunk egvík tagja. Kórik Miska felhörpintette a maradék bort, kiköpött az asztal mellől: — Szerve*tf ágya-bég vfutő vagyok. Na most mondjá­tok!... Az én .naav tálerrtiw monimal!.. Hát van. igazság a világban? történet a szerele A főkönyvelő vendégség- ** ben járt a barátainál, s megismerkedett egy* elraga­dóan szép, fiatal lánnyal. „Az lényegtelen, hogy aa *apja lehetnék, — győzögette maigát. — Az enyém* lese és 1 punktum*”. Az igazat megvallva, nyur igodtan ltehetett volna a lány áagyapja* i». Annál nagyobb | voln hát aa öröme, amikor az I első* ramdevé* alkalmával.. — i egy briliiámsgyűirűt ajándéka- j zott ekkor a lánynak — ró- i jött,, hogy é sem közömbös a* ha jadon szemében- .. Hama­rosan összekölltöztelc A fő*, könyvelő mindennap meglep­te valami aprósággal a lányt: hol* egy nyugati* márkájú ko­csival*, hol egy nercbundával, vagy egy arany nyakékkel. — Mindezekre a túlórákból I telik!' — tudatta a láruayái. —' Teéretted hajtom* magam, ér­ted igyekszem. A lány boldog, volt, és örült. ! mint egy gyermek. — Csak az egészségedre vi­gyázz! — figyelmeztette a fér­fit, s magához szorította — a bundát.. • — Hiszen olyan magyon, de nagyon szeretlek * téged! Gyógyteát főz.ögetett neki és apucikámnak szólította, fgy i éldegéltek gondtalanul és bol­dogan mindaddig, amíg a fő­könyvelő egy villát nem* épít­tetett kerttel és fürdőnaedteni- ! cével. Az egyik rvapon a könyvelő* helyett a rendőrség emberes jelentek meg a villában*. Le­foglaltak mindent: az autót, a merebundát, a nyakékeket. — Több, mint egymilliót sikkasztott! — jegyezték meg röviden. — Szent ég! — kiáltott fel* a szegény, szerelmes lány- — Én meg nem tudtam- semmi­ről? De hát, hogy is tudott vol­na*? Húszén a szerelem, vak. . . * A férfinek csodaszép fele­sége volt, aki nagyon* szerette a* Bériét. Annyira szerette, hogy állandóan csak róla zen- gedezett. Nikodémmel; is csak véletlenül ismerkedett meg. Taxi helyett a* ffl Fiatjába Süt be és a kocsiban is szeretett^ férjéről áradozott. — Hová visz engem*!? — kiáltott fel hirtelen*- — Én a város másik végében lakom! Jaj*, hogy fog az én szegény kis E>na(íu'sz®«in nyugtalarrkod- ni! Mindig ideges, ha kések. Ha tudná, hogy mennyire imá­dóm az én kis Dtmduszo- mat L.. Aztán felment Nikodém la­kására, hogy megnézze annak pipakollekcióját. — Vajon mit csinál most az én kis Dunduszom? — szólt. — Bizonyára vár és nyugtalanko­dik. Ö, ha tudnád, Nikodém, hogy mennyire imádom az én drága kis férjemet?! Néhány héttel később már egy vasúti kocsi hálófiilkéj-- ben utazott Níkoefémmaí, és így (duruzsolt: — Bunduszkám bizonyára unatkozik nélkülem,! Drága kis Dunduszom! Fogalmad sincs arról, hogy mennyire szeret­lek!.-, A vonat sebesen röpítette őket » külföldi, határállonaá* felé. Mert a szerelem, ugye, nem ismer határokat... ■* Nyugalomban és békében teltek a csinos fiatal asszony napjai. Sokat aludt, általában délig, aztán* ebnent a kávézó­ba*. vagy a* fodrászhoz, s sétált néhány órát. És esténként így csicsergett a férje fülébe: — Mit vettél: ma nekem? Eszedbe jiratott-e a te kis fele­séged''1 A fférji, persze, sohasem, fe­ledkezett meg róla- Imádták egymást. Egy szép napon aztán el­bocsátották munkahelyéről a férjet. El kellett adni a a ko­csiját. Nevetve mondta: — Majd* beiratkozom az autóbusz-vezetői tanfolyam­ra. .. Abba kellett hagynia az ajándékozhat ást- És tovább vieeelt: — Nagyon-nagyon szeretlek, édesem, de csak platói ala­pon. .. A z asszonyt mindez erő- sen nyugtalanította. Annyira szerette a férfit, hogy nem akart tovább a terhére lenni. ..Drágám. — gondolt ' rá gyöngéden —,' én* nem élem túl a te kínlódásodat. L£o*»k- nak kocsija, villája van, min­dern évben kül.fcldön nyajaí--, inkább hadd kínlódjék veien* ő!” És elment L-josekhez. Mer* a szerelem óriási ál­dozatokra* is képes... (Fordította: Baraté Rozalia) Suha Andor írős volt Meghalt a barátom, humo- honnét, honnét a csodából. risfa volt. A szakma azonnal a saját halottjának tekintette, lehet, azon az elvi alapon: ma neked, holnap nekem. Mivel humorista volt a barátom, ezért neki csak 240 forintos koszorú jiárt a szakmától. — Bezzeg a komoly műfaj­istáknak 380 forintos koszorú jár — mondta az egyik élet­ben maradt. A másik mintha nem hal­lotta volna mindezt, vagy ta­lán mert hallotta, a követke­zőképpen reagált: ,.A humoristák korán hal­nak” ... A szakma úgy határozott, hogy az elhunytat, mármint a koporsót* a morózusabb kollé­gák vigyék a vállukon a rava­talozótól a sírhantig. Engem is kijelöltek. Sötét ruhába ói- t öztem, fekete nyakkendői kötöttem, így dolgoztam végig egy kínos délelőttöt. Kettőkor kimentem a temetőbe, átfúr­tam az embergyűrűt, közelről akartam elbúcsúzni a bará­tomtól. Mellé álltam. Eszembe jutott: ez a fiú öt éve tudta, hogy napjai meg­vannak számlálva És mégis, mindig vidám volt. Milyen jókat mondott. Világos: egy fejjel nagyobb volt mint mi. Ezt gondoltam, de nem mond­hattam el senkinek, mert itt nem ülik beszélni, csak sírni. Valaki azért mégis beszélt, a mi nevünkben búcsúzott a humoristától, mert a beszélőt is kötötte a földhöz ragad! konvenció, pedig ő is tudta, hogy szótlanul is szépen le­het búcsúzni. Ekkor arra gondoltam, hágj­ak ík itt vagyunk, rokonok, barátok, kollégák mind-mind szerettük ezt az embert, é* most nem beszélni és sírni kéne. hanem mindannyíunk- nak énekelni, ez volna a leg­szebb temetés Vállunkra vettük a kopor­sót Elindultunk. Lankáson kapaszkodtunk felfelé, vala­mellém jött a feleségem, suttogva kérdeztem, mit akar. — Gyere ide — mondta. — Nem lehet — mutattam a koporsóra. — Add át egy percre Tibi­nek — mutatott a barátom­ra. Tibi átveszi, szégyellem ma­gam. — Mi akarsz? — kérdez­tem. — Elfelejtetted reggel ide­adni a pénzt. Nem tudok be­vásárolni az unokádnak. — Parancsolj kisfiam. — De lehet, hogy nem is mond­tam semmit, csak a pénzt nyújtottam oda, mert ugye­bár az élőknek. .. Utolérve a menetet, átvet­tem a terhet. Gondolatban mormoltam: „Ne -haragudj öregem, tudod az unokám.” — Marha vagy! — meges- küszöm, hogy ezt mondta az elhunyt barátom és csodálkoz­tam, hogy senki sem hallotta. A sírhantnál vigyázva letet­tük a humoristát. Egy élő, vi­dám szívű humorista beszélni kezdett és potyogtak a köny- nyei. Hallottam, hogy csönd­ben káromkodom, de azt hit­tem, hogy ez nem én vagyok. A göröngyök dübörgését nem hallgattuk tovább, elin­dultunk. Az első kocsmánál megálltunk, bementünk es megittimfe egy fél konyakot. — Kötőhártya-gyulladásom van — mondta a vidám szívű élő humorista. •— Ilyenkor a szellőtől is könnyezem. Tibi, aki átvette a koporsót tőlem, kért még egy kört és láttam, hogy neki is kötőhár- tya-gyulladá«3a van. A pincér amikor a második kört hozta, kedvesen- megkér­dezte tőlünk; — Ilyen erős volt a konyak?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom