Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

Égi gimnázium alakulóban — Örülünk. hogy gondia- ink megoldódtak — kezdi az év eleji beszélgetést Gulya Pál, a balassagyarmati Szán­tó-Kovács Janos Gimnázium új igazgatója — A gondok? Idén három első osztályt in­dítottunk. két egészségügy: szakközépiskolai osztályt, het­ven gyerekkel. A szakközépis­kolai osztályokkal mindenek­előtt felszerelési, terem- és személyi gondok jártak együtt. Valamennyi megoldódott, vagy legalábbis megoldódik. Az Egészségügyi Minisztérium, divatos szóval élve, szinte mi­ni-kórházat rendezett be ne­künk. Kaptunk betegtolóko­csit, betegágyakat, egyszerűbb orvosi műszereket, mindazt, ^ami egy egészségügyi szakkö­zépiskola felszereléséhez szük­séges. A helyiséggondokkal még küszködünk, ezek mos- • toha körülményeinkből fakad­nak. Tulajdonképpen a bíró­ság vendége a gimnázium, lépcsőházunk volt hajdan a rabjárat, meglehetősen sötét és komor. Az ember úgy érzi, valahonnan egy mellékbejára­ton és melléklépcsőházon át áz alvilágból kerül a napfény­re. Mi az alagsort (ami a nap­közi otthoné volt, de a városi tanács segítségével mi kapjuk meg) megváltoztatjuk. Az ud­vari bejárattól balra eső rész lesz a mienk. Itt a szaktan- termet már be is rendeztük. Később szertárak s laborató­rium kerülnek még ide: a költségvetés elkészült, hat­vanezer forintba kerül, a vad­kerti ktsz készíti. E kis át­építéssel’’ nemcsak a szakkö­zépiskolai osztályokhoz szük­séges laboratóriumi gondot oldjuk meg, hanem főleg esz- tétikusabb és higiénikusabb körülményeket teremtünk az egész gimnázium számára. Üvegfal, üvegajtó kerül erre a helyre, s képzőművész szak­körünk, Farkas András tanár v ezetésével a dekorációról gondoskodik. Szakoktatóként két védőnő jött hozzánk, a ké­sőbbi években, természetesen orvosok is bekapcsolódnak az oktató munkába. Valahonnan az „alvilágból", mindenesetre a sötétségből ér az ember feljebb haladva a szűk lépcsőkön a fényre. Az alagsori munkálatok nyomán valóban hasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerül a gimnázium, amely igyekszik megszabadulni régi ruháitól e vonatkozásban is. Az egészségügyi szakközép­iskolai osztályok ugyancsak új törekvést tükröznek: a kor­szerűbb, az élethez mind kö­zelebb kerülő középfokú ok­tatást reprezentálják, E szak­középiskolai osztályok min­denekelőtt az egészségügyi ko- zépkáderképzést szolgálják, a képzés színvonalát emelik. Az itt végzetteket elsősorban a vá­ros igen kiterjedt egészségügyi hálózata „szívja” majd fel a szakközépiskolai osztályokban folytatott tanulmányok után, munkaközben még egyéves átképzést követően szakkép­zett ápolónők, gondozónők, asszisztensek stb. lehetnek. Nemcsak a szakközépiskolai osztályok újak a Szántó-Ko­vács gimnáziumban, új az igazgató is. Gulya Pál a fóti ifjúsági kollégium helyettes vezetője volt, onnan hívta vissza a város. Igen. vissza­hívta, hiszen Gulya Pál Nóg- rád megyei. Szúpatakon szü­letett, s Balassagyarmaton is sok évet töltött pedagógus­ként, az akkor még működő tanítóképző fiúkollégiumának igazgatója volt, majd a Balas­si gimnáziumban tanított. Je­lentős helytörténeti munkát is végzett, 1960-ban jelent meg például a „Balassagyarmat és környéke a Tanácsköztársaság idején’’ című kiadvány, ame­lyet Bugán Józsefjei Zólyomi Józseffel és a Palóc Múzeum akkori igazgatójával, dr. Man­ga Jánossal közösen állítottak össze. Visszakerülve Balassagyar­matra Gulya Pál nem érzi ide­gennek magát hajdani kollé­gák, munkatársak közé jött is­mét. Póton bekapcsolódott a KISZ-központ munkájába, a szervező és az oktató tevé­kenységbe. Egyik legelső fela­datának tartotta, hogy ismét Nógrádba kerülve felvegye a kapcsolatot a megyei KISZ- bizottsággal, „munkát” kérjen. Természetesen elsősorban az iskolai ifjúsági szervezet tevé­kenységét igyekszik figyelem­mel kísérni, segíteni Frick Mária pártösszekötő tanárnak, s a fiataloknak, ha szükséges. Mindenekelőtt a közösségi ne­velés erősítését tűzte ki célul, a KISZ mozgalmi kereteire építve. Megvalósul továbbá az is, hogy a szakköröket a gya­korlatban is u KISZ gondoz­za. A Szántó-Kovácsban iro­dalmi színpad, irodalmi szak­kör fotó-, kémia-, angol-, orosz-, történelem-, rajz-, kép­zőművész-, rádiós- s még' szá­mos más szakkör működik. A történelmi szakkör, a történel­mi évfordulókra való színvo­nalas felkészülés jegyében te­vékenykedik. s végez gvűj tő- munkát. Tervezik az ifjúsági klub megnyitását, illetve a klubélet fellendítését is. A klub a díszterembe kerül. Mind világosabb legyen az iskola! Ue) Felkészülés az évfordulókra Idei akcióprogramját a tör­ténelmi évfordulók jegyében állította össze a salgótarjáni Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola KlSZ-szerve- zele is. A program összeállítá­sában segítséget nyújtottak a salgóbányai KISZ-vezetőképző táborban szerzett tapasztala­tok. Szomszéd Valéria KISZ- titkár tájékoztatása szerint az évfordulókra való felkészülés­be, s az ünnepi program színvo­nalasabbá tételébe bekapcsoló­dik az iskolarádió kollektívája is, s a felkészülés jegyében de­korációs verseny indul, KISZ- album készül. A Forradalmi nemzedékek KISZ-próba nép­szerű a fiatalok körében. Újra l&tariöxtatáaban az aierdész Duiaj László sziráki lakosról megírtuk, hogy július végén szabadult nyolcadik szabad­ságvesztés büntetéséből, s au­gusztus elején már újabb csa­lást követett el. Dulai ellen a rendőrség' országos körözést adott ki. A szélhámost Buda­pesten, a VI. kerületi Hunyadi téren fogta el a rendőrség, majd átadta a Pásztói járási Rendőrkapitányságnak. Dulai igen meglepődött, amikor a nyomozó tiszt nemcsak lapunk­nak azt a példányát mutatta meg, amelyben fényképe sze­repelt, hanem azokat a közér­dekű bejelentéseket is elébe tárta, amelyek cikkünk meg­jelenése utón érkeztek a kapi­tányságra. Nyomban belátta, hogy semmi értelme a taga­dásnak. Rendre elsorolta, hogy szokásos trükkjével — „Erdész vagyok, eladnám az illetmény- fámat!” — Kallón, Pécelen, Isaszegen, Szirákon, Legénden, Űsagárdon, Törökbálinton, Cso- bánkán, Szentendrén, Vác- szentlászlón és Szandán köve­tett el csalást. Fantasztikus az emberi hi­székenység. A becsapott kö­zött még református lelkipász­tor is akad. Hozzá azzal a szép mesével állított be Dulai, hogy házasságot kíván kötni. Addig' is, míg Dulai Lászlóra a pásztói járásbíróság' kiszab­ja kilencedik büntetését, a rendőrség ügyészi jóváhagyás­sal előzetes letartóztatásba he­lyezte. J árom a várost, a vidé­ket. Nincs két egyfor­ma nap, de nem min­Naplójegyzetek den nap hoz igazán újat. Elő­fordul az is, hogy eltelik egy hét. cs még mindig ugyanazon dolog körül forgolódik az em­ber. Mit kell tudni a kudar­cokról? Egyet feltétlenül: jó vagy kevésbé jóakarata cse lekvés előzte meg őket. Ülni a folyó partján és a víz sod­rásába bámulni, nem fenyeget kudarccal, igaz, sikerrel sem különösebben. Erről a sikertelenségről köz­vetve értesülök. Ülünk a ko­csiban hárman. A márkát nem ismerem — nem ismerem a kocsitipusokat — de azt látom, érzékelem, hogy új kedvenc­cel van dolgom. A fiatal or­vos lazán tartja a volánt, könnyedén vezet, s ugyano­lyan zökkenő nélkül cseveg: — Te, ugye még nem írtál az egészségügyről, riportot rendelőről, kórházról műtét­ről. . . Ilyesfélét. Rengeteg ér­dekes dolog van nálunk, nem kell félni, a téma ott is ,,he­ver”. .. Mondom, írtam. Nemrégi­ben készítettem interjút az egyik kollégájával. Egy szép tervről beszélgettünk, arról, hogy az országban ma még ke­vés helyen valósították meg, mindössze két vagy három he­lyen működik a reménytelen­nek tartott betegekkel foglal­kozó különleges osztály A fia­tal orvos kollégája akkor arról beszélt: nálunk minden anya­gi, gépi eszköz tulajdonképpen már most kéznél van, csak öss- sze kell gyűjteni az osztályok­ról, raktárakból. Ki kell ala­kítani a gárdát és működhet az az osztály, amelyik „feltá­masztja” a holtakat. Akiről szó van, szakkönyvből fényké­pek egész sorát jelölte meg: „ez, meg ez, és ez is meg­van nálunk __” — Azt te írtad?! — kiált fel a fiatal orvos, és úgy sziszeg, mintha tüskébe lépett volna. De a téma érdekli. Az első kérdés, hogyan jutottam az in­formációhoz. vagyis, milyen módon ismerkedtem meg az il­NÓGRÁD — 1968. szeptember 17., kedd tetővel. Gondolkodnom kell, egy pillanat az egész, mégis azonnal lecsap: — Nézd, ha neked kellemetlen, ne beszél­jünk róla... — Nem kellemet­len. Beszélek róla, sőt érvelek is. mintha nem tudnám miről van szó: egykori alanyom nem számolt a lekézlegyintgetők- kel... Ez még nem kudarc. Remé­lem sohasem lesz az. Ez inkább a színész első fellépés előtti delejes bénultságához hasonlít. Olyan érzés, mint amikor ki­hívják az embert felelni, megy a katedra felé, az egész osztály öt nézi, a tanár hátradől a székén és várja a feleletet. Megy az ember, tíz lépés az egész, de egy órának tűnik, keze. lába tele van ólmos zsib­badtsággal. a feje üres, sem­mit nem tud... .4 lány most végzi a főisko­lát. már a szakdolgozatára ké­szül. Munka mellett tanul. Nemrég helyet, változtatott. Üj beosztása közelebb áll a vá­lasztott hivatáshoz, tanítani fog. Még két hét, i’agy annyi sincs már hátra. A különleges iskolán elkezdődik a tovább­Színházi esték Kapaszkodj Malvin... Avagy: talán egyedül maradó nézet egy tragikomédia kapeisán Mesélik a debreceni társulat művészei, hogy Kerekes Imre tragikomédiájának bemutató­ja után egy ember a lassan el­sötétülő nézőtéren mai’adt. Állt megrendültén a kiürült széksorok között, sírt. Ujjal karomszerű merev tartásban nyúltak a zsebkendőért. Ez az ember személyes részese volt a színpadon lepergett drámá­nak, a Don menti kataklizmá­nak, ahol „csak fejek és karok, és lábak voltak, amelyek ko­rábban egy-egy emberhez tar­toztak”. Az üjjakat a Don men­ti tél vonta mindörökig tartó görcsökbe, a sokkos Ideg vízi- ős emlékei a színpad látvá­nyában újjáéledtek. Mert Kerekes Imre: Kapasz­kodj Malvin, jön a kanyar cí­mű tragikomédiája olyan írói vállalkozás, amely mindazokat szembesülésre kényszeríti a múlttal, akik már teljes terűé­ben élték a negyedszázad előt­tit, s elgondolkodni és állást foglalni készteti, ítélkezni e múlt felett azokat, akikhez csu­pán apák vallomásából, a tör­ténelmi könyvekből jutott el a híre. Elevenek és holtak... a há­ború szörnyűséges malmának elegyes értékű őrlete tölti be Kerekes Imre színpadát, vív­ja meg szinte újból a Don- kanyar legvéresebb napjait, közben igazolni, magyarázni próbálván jelleme, eszméi sze­rint a tettek és az elmulasztott tettek indítékait. Különös és szokatlan ez a színpad. Egyet­len drótfonat-övezte pódium, a nézőtér kellős közepén. Egy hadifogolytábor alkalmi dobo­gója, melyen a táborlakók kel­nek egymással bírókra még alig-alig múlott történéseken, igaz, vagy igaznak vélt eszmék oldalán. Naturálisán nyers va­lóság ami a szemünk előtt pe­reg, de a történelmi realitás mind.en hitelességét hordozza. Alakjai egy-egy, nagyoltan fel­vetett vonásukban is jellegze­tes típusai osztályaiknak és népeiknek: bűnös és erényes vonásaikban ezeket képviselik. A tragikomédia félretesz minden dramaturgiai konven­ciót, kicsit Pirandellóra, kicsit Brechtre, kicsit Dürrenmattra és Peter Weisre —, s ez utób­bi esetében főképp a Marat halálára emlékeztet, de e for­mai reminiszcencia ellenére is rendkívül egyéni módon szug- gesztív, arra utaló, hogy a szerző egyéni hangú, kivételes színpadi érzékű alkotó, aki a fojtogatón tragikus és a har­sány komikumé elemeket nagy pontossággal tudja egyensúlyi '•ányba hozni. A tragikomédiát nem pusz­tán a fogolytábor és lakóinak egymáshoz való politikai-tár- sadalml-emberi viszonya adja, de mindenek fölött az az el­lentmondásos és bonyolult ál­lapot, mely az egyéneket jel­lemzi. Viszonyuk a megtörtén­tekhez, a történelmi helyzet­hez, kényszerhez, parancshoz, lelkiismerethez, és viszonyuk a merőben megváltozott új helyzethez s a jövőhöz. Valaki azt említette nekem a bemutató után: sokszor vezér­cikk ízű dialógusok peregtek. Azt feleltem rá: megfigyelhet­ted viszont, hogy ezeket min­dig nevetségességbe fullasztot­ta a rákövetkező történés. Mulatságosság és döbbenet viaskodik ezen a különös szín­padon, ujjaimba kívánkozik, hogy mutatónak idézzek né­hány sort ennek érzékeltetésé­re: Német katona: Heil Hitla. Karácsony előtt már a zabszál­lítás folyt (szünetet tart). A lo­vak nem ették a marmaládot, nem ropog. összefüggései, alkotunk utóité- letet elevenek és holtak fölött. A sírba induló fasizmus üzene­te fölött is, amely így kap megfogalmazást: Német katona: Nekem ugyanis a Herr Obersturm­führer azt mondta (karját ná­ci köszöntésre lendíti) Heil Hitla, a fegyvered el ne dobd! Vagy végezz magaddal, — az utolsó golyó mindig a tied, — vagy ásd el, egyszer még el­kaparhatod, és megtisztelhetsz valakit egy díszlövéssel. Az Obersturmführer úr mondta, én is érzem, hogy van ebben va­lami igazság. Vagy Íme: Magyar tiszt: ■., .embereink már otthon gyengén táplálkoz­tak. Sem otthon, sem a fronton nem gyűlölték az ellenséget. Nincstelen kisemberek, nem érezték a háborút. A levegő­ben lógtunk, miközben oda­fagytunk a földhöz. Ép ésszel mondom, hogy semmiféle vo­nalat nem lehetett ott tartani, huszonnégy óráin túl nem bír­tuk a konkurrenciát a Sztálin- orgonákkal. A támadást köve­tő második nap reggelén em­bereink sírtak a hidegtől, önök pedig levonultak a térképünk­ről. Német tiszt: Ez természetes. A visszavonuló hadseregnél nem azt a részt kell fedezni, amely már úgyis elveszett... Nem mi találtuk ki, mindany- nyian tudjuk, jó szolgálatot tett a fegyver nélküli, élő tö­meg, mint sebességcsökkentő tényező. Mi csak így tudtunk meglépni a balfenéken. így fej tődnek meg előttünk a tragikomédiában a véres ci­nizmus és történelmi tények Kerekes Imre különös tragi­komédiája az utóbbi évtized magyar színpadi irodalmának kétségkívül legizgalmasabb és legszámottevőbb műve. Bát­ran vállalhatom ezt az érté­kelést; a mű felkavarja, fog­lalkoztatja, állásfoglalásra készteti az embert, s ez a leg­nagyobb erénye. A Debreceni Csokonai Szín­ház nagyszerű előadásban, Giricz Mátyás rendkívül fantá­ziadús rendezésében tolmácsol­ta a darabot a Salgótarjáni Művészeti Hét nyitányaként. Az együttes tagjai plaszti­kus jellemzésben elevenítették elénk a történelem egymással szemközti típusait. Különösen megragadó alakítást láttunk a német és a magyar katona alakjában Oláh György Jászai- díjastól és Köti Árpádtól, a magyar tiszt szerepében Simor Ottó Jászai-díjastól. Mérték­tartón hitelesnek éreztem Fo- nyó István német, Kun Vilmos orosz tisztjét, de az előadás többi szereplője, a Jászai-dijas Dégi István, Jachinek Rudolf, Bán Elemér, Huszár László, Sándor József és Vasvári Géza is rászolgált az elismerésre. Az előadás puritán színpad­képét Csányi Árpád Jászai-dí- jas tervezte, sajátos zenéjét Tözsér István állította össze, a jelmezekért Greguss Ildikót, a maszkmesterj munkáért Zakar Istvánt illeti elismerés; Kere­kes Imre darabja immár or­szágos sikerének valamennyien érdemes részesei. Barna Tibor képzés, a padokban felnőtt fia­talok ülnek majd és neki meg kell tartani az első előadást, azután a másodikat, harmadi­kat, századikat... De még az elsőre készül. — Ügy érzem, egyedül va­gyok. Mindenki nagyon kedves velem. A főnököm aranyos ember, csupa bizalom. Félek? Nem, nem ez a megfelelő kife­jezés. Nem értem magamat. Ülök a szobámban és arra is lusta vagyok, hogy a polcról levegyek egy könyvet. Tanulni kellene, felvarrni a szoknyám alját, elkezdeni a szakdolgoza­tot. Nem értem, mi van velem? Hallgatunk. Jó lenne meg­mondani, hihetöen, megnyug­tatóan elmagyarázni, hogy ez a félelem a kudarctól — a leg­biztosabb jele annak, hogy si­kerülni fog, hogy jó pedagógus lesz, a katedrán is tehetséges. Jó lenne megértetni: a bizony­talanság, a „jól csinálom va­jon?” a tehetségesek, az igé­nyesek gyötrelme. A félelem is az, ez a. fajta félelem biztosan. Mit kell tudni a kudarcról? Egyet egészen határozottan. Hozzátartozik a cselekvéshez. Lépés, lépcsőfok. Közelebb visz a sikerhez. Pataki László A KPM Autóközlekedési Tanintézet salgótarjáni isko­lája tanfolyamat hirdet. Hivatásos—nemhivatásos. Jelentkezni lehet Zagyvapál- falva, Bacsányi János u. 2. sz. alatt. Telefon: 17—03. Jelentkezés: 1968. október 1-ig. \ksÉílff1 Mont különösen előnyösen vásárolhat vas árucikkeket a szakiisletekben, áruházakban, Most 20—40 százalék árengedmény! kis- és nagyméretű kerti kapuk bajonettzáras Kukta aluminium edények Lunapress kávéfőző kárpitozott, hullámrugós ágy 40 %-kal olcsóbbal 30 %-kal olcsóbban 30 %-kal olcsóbban 40 %-kal olcsóbban 40 %-kal olcsóbban Ezenkívül még sokféle vas, fa, műanyag háztartási cikk között válogathat! i

Next

/
Oldalképek
Tartalom