Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

ztiü A Ka^ancs aljában fekvő kis község 225 házzal, 1400 lakossal, körjegyzőséggel, föld- birtokosokkal, bányabárókkal, nyomorgó me­zítlábasokkal. Ez volt valamikor Karancs- lapujtő. Elégedetlenkedő bányászok, elkeseredett asszonyok, éhező gyermekek, a föld alatt szervezkedő kommunista párt, az éj leple alatt röpcédulákat szóró munkások. Ez volt valamikor Karancslapujtö. Huszonnégy éve, 1944 novemberében a meg­szálló német és nyilas fasiszta alakulatok pa­rancsnoksága különleges munkásalakulatokai indított a frontra. A kommunistagyanús ka- rancslejtősi bányát, ahol a karancslapújtői, a karancsaljai, az etesi és a baglyasi bányászok dolgoztak, egészen ki akarták üríteni. Ha a föld alá kényszerítve is, de élt és dol­gozott a párt. Ellenállásra buzdította a bányá­szokat. Megtagadták a bevonulási parancsot. Leszálltak a bányába, hogy ott várják meg a szovjet csapatokat. A túlerő, a fenyegetések, az ármánykodások megtörték az ellenállók os jelen Inni lehet, enni nem Többen panaszolták, hogy erejét. Hét bányász és katona az életével fi­zetett. Azóta emléktábla jelöli a helyet. Az ellen­állók közül többen még ma is élnek a meg­változott, új arcú községben. Tagjai a párt­nak, amely a felszabadulás óta nyíltan, ha­tározottan szervezi, irányítja, átfogja a község inni még csak lehet a közseg- egész életét. A pártbizottsághoz tartozó nyolc ben, de enni már annál ke- alapszervezetben — négy községet ölel át a vésbé. A két italbolt és a Pi- Karancs mentén — több mint négyszáz kom- pacs-eszpresszó szép forgal- munista dolgozik. A faluból többen járási, mat bonyolít le, viszont az megyei poszton tevékenykednek. éhező álla ugyancsak felkopik. A karancslapújtői emberek szemében nagy A művelődési házzal szem- tisztelet övezi azokat a kommunistákat is, ben álló büfé, falatozó, közis- akik otthon, a faluban tevékenykednek. Hi- mértebben a „Dézsa” — erről szén kezük nyoma ott van mindenütt, ami a mondják a rossz nyelvek, hogy megváltozott, ^ új világot jelzi. Mert az el- jtt mintha dézsából innának a múlt esztendők igazan sokat hoztak. Hatal— vendégek __csak a nevében m ás kőházakkal, vaskerítésekkel, művelődé- tgjy a hivatását mivel si otthonnal, iskoláklcal, virágos parkokkal, egytál ételt is csak ritkán le- gőzlámpákkal, elégedett munkásokkal, terme- hgt kapni. Nagyon üdvös len­ne megoldani valahol az étke­lőszövetkezeti tagokkal, idősekkel és fiatalok­kal, örömökkel és gondokkal: ez a mai Ka­rancslapujtö. Nemcsak a község, az emberek is sokat fejlődtek Karancs- lapujtőn. Sok régi ház helyett újat építettek, sok, úgynevezett „falusi palota’’ emelkedik már a községben. Az utóbbi tíz évben csaknem száz új házat építettek a községbeliek Kávé a Pipacsban Nem akar lehetetlent Nincs más baj? Cseh László KISZ-titkár kissé ingerülten válaszolt, amikor az ifjúság életéről ér­deklődtünk. Nem úgy műkö­dik a csaknem hetven tagot számláló alapszervezet, aho­A művelődési ház új igazga­tója Keszthelyről érkezett. Neve: Józsa Ágnes. Még egy hónapja sem tevékenykedik a községben, de már jól isme­rik. Nagy, nagy akarata, len­dülete megfogta a helybelie­ket, s mind többen állnak melléje, támogatni szép ter­veinek valóra váltását. Ági — így szólítják —, nem akar lehetetlent, de többet akar, mint eddig. Vallja: nagy ener­giák rejtőznek az itteni em­berekben — hiszen a főiskolá­ról csak Nógrádba kívánko­zott — csupán fel kell szaba­dítani az alkotó erőt. Beszél- ne alakítani egy cigányegyut- getésünk alkalmával hosszan test is. Ági alkotni, dolgozni sorolta, mit szeretne, mit le- akar. Sok már a barátja, nagy rí Mocsáry-kastély rideg tér­hetne megvalósítani. A nők ’ " 1—i— zést is. Szóba került egy ki­főzde létesítése. A tanács ve­zetői azt állítják: lenne jelent­kező a közétkeztetésre. Egy felmérés szerint csaknem száz nyugdíjast, helyben dolgozót számoltak össze. Kérdés per­sze, milyen anyagi ráfordítást igényelne a kifőzde, s folya­matosan lenne-e elegendő lét­szám az üzemeltetéséhez? A , számítást azonban a helybeli gyan szeretne. Igaz a fiatalok fmsz_központnak kellene elvé- javaresze nem helyben dolgo- ge2nj Bizonyára megtalálnák zik, de a titkár is salgótarjáni számításukat. munkás, mégis a helybeli fia­talok közé húzza a szíve. So­kan azonban inkább bejárnak a megyeszékhelyre, s ezt meg­érzi a kollektíva. Ha rendez­nek egy-egy táncmulatságot, zenés estet, még csak össze­jönnek, de a szervezeti élettel már bajok vannak. Ebben per­sze közrejátszik az is, hogy nincs megfelelő, otthonos he­lyük a fiataloknak. Az egyko­szeretettel fogadják a község akadémiáját most szervezi, a balettszakkörre már többen vezetői, a tantestület tagjai, a jelentkeztek, a rajz- és a báb- fiatalok. De munkája csak szakkör — a helybeli pedagó- akkor teremhet gazdag gyü- gusok közreműködésével — mölcsöt, ha a község továbbra már működik. Nagyon szeret- is segíti. A nehezebb utón Fazekas Mártont, a termelő- mény meglepő volt• három év szövetkezet főagronómusát átlagában 40 mázsás szénater- úgy ismerik az etesi, a ka- més. Az itt szerzett tapaszta- rancsberényi, a karancsaljai és latokat próbálnák hasznosita a karancslapújtői üzemegység- ~~ ­mét a legbuzgóbb társadalmi munkával sem lehetne csalá­diassá változtatni, kellő anya­giak híjján. Bár, ami azt illeti, a társadalmi tevékenység, a közakarat sem egyértelmű a karancslapújtői fiataloknál. A legutóbbi társadalmi munkára is negyvenen jelentkeztek, s csupán nyolcán jelentek meg. Nincs itt valami más baj is? Utazó község ben is, mint aki nem szeret a kitaposott úton járni. Foly­ton az újat keresi, kutatja a gazdálkodásban. Még évekkel azelőtt kapcsolatot kerestek az Agrokémiai Kutató Intézettel, s azóta a búza, a kukorica és a gyeptelepítési kísérletek egész sorát végezték a határ­ban. A kutatók célja nem más, mint kideríteni: milyen mód­szerekkel, eljárásokkal növel­hetik a terméshozamokat. A munkának már vannak egészen biztató eredményei is. A szántás nélkül vetett, Gra- moxone vegyszerrel kezelt bű­nt a mintalegelőnél. Karancslapujtőn azt tartják, a nehezebb úton is el kell indulni valakinek. Az utána jövőknek már könnyebben esik a járás rajta. Buzgó vöröskeresztesek A napokban értékelték a községben a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom ered­ményeit. A tanács vezetői nagy elismeréssel szóltak a ,, .... . Vöröskereszt helyi szervezeté­za az aszályos ido ellenere tevékenységéról, amely is több mint 22 mázsás ter­mést hozott. Most ezt a kí­sérletet üzemi méretűvé szé­lesítik. Az öt hold helyett harminc holdon vetnek egy újfajta szovjet búzát, angol vegyszer segítségével. A há­romszáznyolcvan hold kuko­rica felén vegyszerrel irtják a gyomot. A 15 mázsa he­lyett legalább 18 mázsás ter­mést várnak, májusi morzsolt- ban számolva. Mostanában egy új tervet dédelget a főagronómus. Azt mondja, megkísérlik a hegy­vidéki mintalegelő létesítéséi. Legelőkísérletekei tulajdon­képpen már három éve foly­Gyakran elhangzott az a panasz, hogy sokan kijárnak a községből dolgozni. Emiatt nehéz összefogni a felnőtt és az ifjú embereket egy-egy rendezvény alkalmából. A ki­járók — hangoztatták többen —, nem gondolnak a község dolgaival, elvárják, hogy ké­nyelmesen éljenek, jók legye­nek a szórakozási lehetősége­ik, ugyanakkor ennek érdeké­ben keveset tesznek. Nehéz feladat bíráskodni, mert akad sok pozitív ellenpélda is. Any- nyi bizonyos, hogy kevés a Karancslapujtőhöz hasonló község, ahonnan a munkaké­pes felnőtt lakosságnak több nemcsak ebben a mozgalom- mint a fele kijár dolgozni. A ban merül ki. A szervezetbe statisztika szerint 259 a hely­tömörült asszonyok, lányok kcn dolgozók száma. A salgó- sok segítséget nyújtanak a tarjáni járás más községeiben körzeti orvos, az óvoda és is- 183-an dolgoznak. A megye- kola munkájához. Évről évre székhelyre 675-en járnak, míg szép eredményt érnek el a más járásban és a megyén ki­Hazafelé... A kertészetből tart haza­felé. Fáradt vállai apró ba­tyut tartanak, kezében az elmaradhatatlan kapa. Együtt poroszkálunk a vég­telennek tűnő úton. Beszéli, a karfiolt szedték, meg a kelkáposztát. Termett eb­ből is, abból is szépen. — Aztán keresni lehet-e? — Már hogyne lehetne — mondja egyszerű természe­tességgel. — Aki mozog, az halad. Nekem már száz munkaegységem van most is... Hegedűs Ferencné éppen hatvanesztendős és tizenhá­rom éve dolgozik a terme­lőszövetkezetben. — Az idén megkapom a nyugdíjat — derül fel az arca. Már fordul a kapun. Nehezen szedi lábait. Lát­szik, sokat dolgozott min­dig. Megérdemli a pihe­nést. Szeptemberben már korán érkezik az este. Olyan észre­vétlenül, ahogy a hetvenhá- rom esztendős Hegedűs Lász­ló, meg cimborája, Híves Lász­ló ballagtak be a Pipacs-presz- szóba, a falu közkedvelt szó­rakozóhelyére. Leereszkednek a parányi asztal mellé, s né­hány perc múlva már ott gő­zölög előttük a forró fekete. — Máskor is betérnek? — Be — bólint Hegedűs László. Kettőjük közül ő a beszédesebb. — Futja az időnkből. Beszélgetünk... Mindketten kőművesek és annak idején sokat építettek a szövetkezetben. Mióta csak emberré növekedtek, dolgoz­tak, solcat láttak, tapasztal­tak. — Annyit — kuncog hami­san Hegedűs László —, hogy nem is nősültem meg soha... Nevetnek. Aztán szedik sor­ra az éveket. Azokat is, ami­kor kakastollak, csendőrszuro- nyok cikáztak a falu fölött. A „büjtogatókat” kutatták, akik az éjszaka leple alatt tele­szórták az utcákat röpcédu­lákkal. — Jó, hogy így fordult — mondja csendesen Híves Lősz. ló. — Igazán nem panaszkod­hatunk — jegyzi meg Hegedűs László. — Nekem ezer forint nyugdíjam van. Abból már csak megélhetek... A két pohárból lassan el­fogy a fekete. melléküzemágak tevékenysé­gét, úgy kalkuláljanak a szö­vetkezeti vezetők, hogy a kő, a homok, az erdő meg a házi építőbrigád valóban hasznot hozzon a szövetkezetnek. Az új gazdasági mechaniz­mus felszabadította azokat a lehetőségeket, amelyeket a se­gédüzemek jelentenek. A szö­vetkezetiek azonban azt is tudják, a szigorú adózási rend­szabályok tekintélyes össze­szervezett véradásban. Az idén — nemrégiben — a ter­vezett mennyiségnek a dup­láját adták a községbeliek, amiben nagy szerep jutott a vöröskereszteseknek. Kiveszik részüket a művelődési munká­ból is. Nemcsak az ismeret- terjesztő előadásokon szere­pelnek, hanem most elhatá­rozták: megtanulják és előad­vül 26-an dolgoznak. Erre rá­mondhatjuk: utazó község. Hangon aluli munka? A termelőszövetkezet tehenészetében elapadt a tej. Most hogy mind kevesebb a lap a naptárban, egyre gyakrabban számolják a szövetkezetben is: mit várhatnak? Bizony akár­hogy nézik, az már szinte bizonyos, elfolyt egy hónapi tej. A tavaszi meg a nyári szárazság, az ebből fakadó takar­mányhiány, csak részben indokolja az elmaradást. S ezen könnyebben is segítenek (jő minőségű szálas- és silótakar­mányt hordtak be a nyárvégi esők után), mint a másik gon­don. Felhajthatják csaknem az egész falut, aligha álcád mun­kabíró férfi, aki elvállalná a jószágok gondozását. Pedig keresni lehet szépen. Sok éves tapasztalat, hogy a tehenész, ha ügyes, érti a szakmáját, megkeresheti a két és fél, három és fél ezer forintot. A borjúnevelöben asszonyok dolgoznak, két, két és fél ezer forintért. Most már biztosi- tották az állatgondozóknak a szabad napot. Ám a tehenész- telepre most is az Alföldről várnak munkást. Megsúgták: azok nem tartják rangon alulinak ezt a mesterséget. Nagy fejlődés, ifjabb gondok tatnak. szántás gyepet, Az etesi határban ják a „Néma leventét”. Fára- nélkül telepítettek dozásuk gyümölcsét közcélok- 13 holdon. Az ered- ra fordítják. Előbb nem lehetne? Végre már kielégítő minőségű kenyeret kapnak a karancslap- ujtőiek is! Ezt ugyan néhány hónappal ezelőtt még nem lehe­tett volna elmondani, de azóta változott a helyzet. A salgótarjá­ni pékek gondosabban megsütik az ide kerülő kenyeret is. Bosszúság azonban még gyakran előfordul a minden­napival. A községbeli üzletek délután két óráig tartanak nyitva, a kenyér viszont gyakran nem érkezik meg eddig Ilyenkor sokan várják az üzletek előtt a szállítmányt, amely jött már délután öt órakor is. Az ilyen késlekedésnek sem ? vásárlók, sem a bolti dolgozók nem örülnek. Miért nem le­het megoldani, hogy a kenyér pontosan érkezzen ebbe a községbe? A legjobb lenne a délelőtti órákban. A méltóságteljes Karancs- hegység alatt fekvő egykori Bocsárlapujtő tizenkét évvel ezelőtt nyerte el mai nevét. Ezeket az éveket méltán mondhatjuk a község nagy fejlődési szakaszának. Utak, járdák épültek, teljesen vil­lamosították a községet és a külterületi Baksaházát, mű­velődési házat kaptak a köz­ségbeliek. A korszerűsödés egyik jellemzője — a sok kö­zül —, hogy a 12 kilométer­nyi úthálózatból mindössze egyetlen kilométer nincs még kikövezve. A villany pedig csupán öt újonnan épült la­kóházban nem világít még. Az utcákat éjszaka sok-sok Iám­ra higanygőzlámpák szórják a fényt. A fejlődés velejárói az újabb és újabb gondok. A karancs- lapujtőieknek mind „szűkebb” lesz a község. Már nem elég csupán a legfontosabb életfel­tételek biztosítása. A megye- székhely vonzásában a köz­ségbeliek is igényesebbek a helyi viszonyok iránt. A köz­ség vezetőit, irányítóit erősen teremteni. Az ö szorítják az újabb igények, községfejlesztési Megoldatlan még a vízellátás, csatornázni kellene, jó lenne egy központi székház, a mű­velődési ház nagy „hodálya Ötmillió forint Elégedetten távoztak a ía- gektől „szabadítják” meg a gok a legutóbbi zárszámadás- gazdaságokat, ha nem vigyáz- ról. Érthető ez, hiszen a mun- nak. kaegység értéke a prémiumok- Lapuj tőn azonban éberen kai együtt 56 forint volt. Még ügyelnek erre. Bezárják a só­érthetőbb azonban a törekvés: derbányát, mert nem gazda- ügy szervezzék a segéd- és ságos. Gépesítik viszont a kő­bányát, mert olyan minősítést kaptak, hogy a karancslapuj- tői kő, bárhol építésre fel - használható. Élnek is ezzel a lehetőséggel. Több mint egy­milliós bevételt várnak az idén a kőbányától. A legna­gyobb részt képviseli ez az öt­millióban, amit a segéd- és melléküzemi tevékenység eredményez. Lej* ve ti-e tej ivó? Sokan felvetették, miért nem létesítenek egy tej-ke­nyér szakboltot? Arra vi­szont már senki sem tudott egyértelmű választ adni, hol helyeznék el a csaknem három kilométer hosszú községben. „Az ötlet azon­ban nem rossz, csupán más variációban ” — mondta Jászberényi Frigyes, iskola- igazgató. Közvetlenül az is­kola mellett — bőségesen van rá hely — létesítsen a termelőszövetkezet egy tej- ivót. Lehetne itt árusítani különféle péksüteményeket is. Biztos törzsvendégei len­nének a tejivónak a ta­nulók. De valószínű má­sok is igénybe vennék ezt a szolgáltatást. Az iskola igazgatója szívesen nyitna egy kaput az iskola keríté­sén a leendő tejivóhoz, sőt még az ilyen létesítményhez elengedhetetlenül fontos vi­zet is idevezethetné a tsz az iskola közeli kútjából. sadalmi munkával. Égető gond például az, hogy nincs a főútvonalon járda. Egyes napszakokban életveszélyes gyalog járni a Rákóczi úton, annyi autóbusz és egyéb jár­mű közlekedik a főúton. A megvalósításhoz azonban csak­nem egymillió forint kellene. Ennyit még a legnagyobb ösz- szefogással sem képesek élő­esetükben a hozzájárulás felemelése sem hozna jelen­tősebb változást, mivel első­sorban nem a bérből és fize­tésből élőket, hanem a nyug­Érdemes hálni! lenne megpró­helyett az otthonosabb klub- díjasokat terhelné. Nehéz Ka­rancslapujtőn fejleszteni, de talán nagyobb támogatással szobák, tanácsháza, pártház. A községbeliek azonban nemcsak a kívánságlista megszerkesz- pa világítja meg. A főútvona- téséig jutnak el, sokat meg- gyümölcsözőbb lehetne a hely Ion, a Rákóczi úton korsze- valósítanak saját erőből, tár- beliek erőfeszítése is. Az oldal anyagait Pádár And­rás és Vincze Istvánná Írták, a panaszokat Tóth Lajosné gyűjtötte össze. Legközelebb, szeptember .10- án, hétfőn Tarra látogatunk. Szokásunkhoz híven a NÖG- RAD-nap alkalmából délután két órától a községi tanácson fogadóórákat tartunk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom