Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-15 / 217. szám

A munkásmozgalom nagyjai, megyénk szülöttei Az uj gazdasági mechanizmusra való áttérés jelentősen befolyásolta, a mezőgazdasági beruházások előkészítését, le­bonyolítását. A döntés, elhatározás joga az üz^mi vezetők szintjére került, s kezdetben tanácstalanság és bizonytalanság uralkodott. Emiatt már az év elején tempót vesztettek a közös gazdaságok nagy többségében. Ugyanakkor növelte az elma­radást az is, hogy az új gazdasági mechanizmus sok-sok ren­delkezését képtelenek voltak a lelő gyorsasággal feldolgozni. Az okok: bonyolultak Az idei termelőszövetkezeti beruházások megmentése ér­dekében eddig lezajlott érte­kezleteken rendszerint ele­mezték a lemaradás okait, s igyekeztél? minden lehetőt megtenni a beruházási összeg felhasználása érdekében. Ha ez nem sikerül, akkor ez nem egyetlen szerv vagy intézmény bűne, — az okok bonyolultak. A megyében évente átlago­san ötven—hetven millió fo­rintot fordítanak beruházásra, állóeszközeik bővítésére a ter­melőszövetkezetek. Körülbelül ennyivel, pontosabban 65 mil­lió forinttal számoltak a terve­zők az id,ei beruházások elő­készítésének kezdetén is. Az új gazdasági mechanizmus rendszere azonban nagyobb önállóságot adott az üzemek vezetőinek, akik — nagy több­ségben — éltek is ezzel. Ez el­sősorban abban nyilvánult meg, hogy magasra csapott az elhatározások lángja, megnö- vekedett a beruházások iránti igény. Ez még nem lett volna baj, ha mindenekelőtt azokban a termelőszövetkezetekben tör­ténik, ahol a kellő anyagi erő is a rendelkezésre állt. Ám azok. ban a gazdaságokban is buz­gón jegyezték a leendő létesít­ményeket, ahol jelentős állami szövetkezeti vezetők a megfe­többszörösen felül kell vizsgál­nia, mert egy-egy feleslegesen megkezdett beruházás sorsdön­tőén befolyásolhatja az üzem tevékenységét. Magyarán szól­va, az elhatározás, a döntés joga az üzemi vezetők hatás­körébe került, azonban ezzel a joggal tudni kell élni. Akinek több van, annak adatik Sok termelőszövetkezetben nem vették figyelembe, hogy a beruházások új rendszerében döntő szerep jut a gazdaság saját anyagi erejének. Ehhez kaphat a szövetkezet ártámo­gatást, majd csak ezután igé­nyelhet hitelt. De ez sem any- nyira egyszerű, mint a leírása. A hiteleket versenyeztetik, ami lényegében azt jelenti, hogy a kedvezőbb anyagi helyzetben levő termelőszövetkezet köny- nyebben jut hitelhez. Termé­szetesen más a helyzet a gyen­ge termőhelyi adottságokkal rendelkező gazdaságok eseté­ben. Az illúziókra épült beruhá­zási összeget menet, közben „lefaragták”, jó néhány terme­lőszövetkezet lemondott meg­alapozatlan, elsietett tervéről. Azonban a megmaradt összeg elköltése sem lesz akadályta­mint tízmilló forint értékű munka áthúzódik — a terve­zetten felül. Kérdezhetnék, ki a felelős a jelenlegi helyzet kialakulásá­ért? Nehéz egyértelmű választ adni, mert már az előkészítés­től kezdve hibák sorozata for­dult elő. Kétségtelen, hogy az alapvető hiba a termelőszövet­kezetekben kezdődött, mivel a gazdasági vezetők elhamarko­dottan, kellő megfontoltság nélkül kezdtek hozzá a beru­házások tervezéséhez. Nem le­het kifogás — ami egyébként igaz! —. hogy a beruházás új rendszerére vonatkozó rendel­kezések vontatottan jelentek meg. Azért nem, mert elvileg már ismernie kellett minden gazdasági vezetőnek az idei el­képzeléseket. Tudniuk kellett volna, hogy a gazdasági re­form a célszerű ésszerűségre épül, s mindenekelőtt a szigo­rú gazdaságosság alapján bí­rál. Határozatlanság mindenütt Nem voltak, határozottak a termelőszövetkezeti vágyálmok bírálatában a tervező, kivite­lező szervek sem. Az év elején nemhogy megfontoltságra in­tették volna a szövetkezeteket, ihkább hagyták elgaloppírozni azokat. Az első figyelmeztetés a pártvezetés részéről hang­zott el. Ekkor vizsgálták felül a beruházási igényeket, s ez­után kezdtek magukhoz térni a beruházásokat bonyolító szervek Is. De még ekkor sem értettek szót egyes gazdaságok. Ezek tagsága vajon mit kérdez vezetőitől a zárszámadás alkal­mával? segítség nélkül vajmi keveset tehetnek. Amikor a tavasszal felmérték a megyei szervek az igényt, kiderült: a kívánt ösz- szeg megközelíti a 13o millió forintot. Az idei első felmérés értéke­lése alkalmával valaki így fo­galmazott: „A beruházások iránti megnövekedett igényben nemcsak a reális valóság, ha­nem egyes termelőszövetkezeti vezetők illúziója is kifejező­dött.” Márpedig a szigorú való­ság nem engedi meg a légvá­rak építését. Azzal sem áltat­hatja magát egyetlen, szövetke­zeti vezető sem, hogy majd so­rompóba lép az állam, ha már lan. Sok helyütt nem számoltak az anyagellátás nehézségei­vel, a szűk kivitelezői kapaci­tással. Felelőtlenül saját építő­brigádokra bízták a jelentős épületek elkészítését, amelyek alapos műszaki felkészültséget, felszereltséget igényelnek az építőktől. Egyetlen járás sincs, ahol ne lenne baj valamelyik építkezéssel, ahol nem kell szá­molni a tervezetlen áthúzódás­sal. Lehet, hogy ezekben a gazdaságokban nem számoltak azzal hogy a befejezetlen be­ruházások a következő évi fej­lesztési alapot terhelik? A szá­mítások szerint pedig több Elkészült már a következő év mezőgazdasági beruházásainak felmérése is. Igaz, még csak eléggé vázlatosan, nagy vona­lakban. Azonban már ebből Is kiderül, hogy nem mindenütt tanúltak az idei tapasztalatok­ból. Találkozni megalapozat­lan elképzelésekkel még most is. Pedig jövőre sem várható nagyobb lehetőség, mint az idén. S azt egy pillanatra se hagyják figyelmen kívül a ter­melőszövetkezetek, hogy csak a fizetőképes kereslettel lehet számolni már a következő években, s csak az anyagilag megalapozott beruházási ter­vek jöhetnek számításba. Mert illúziókból nem lehet építkez­ni, fejlődni. Pádár András az üzem nem bírja anyagiakkal. Emiékezéi Ilik isiik .1 A három közelgő, félévszáza­da« jubileumra — őszirózsás forradalom, a KMP megalaku­lása és a Tanácsköztársaság kikiáltása — kutatók, történé­szek vallatják a múltat, vas­kos, beporosodott íondokat néznek át. Munkájukhoz segít­ségül hívják az emberi emléke­zetnél sokkal biztonságosabb dokumentumokat, írásokat. így akadtunk mi is a munkásmoz­galom nagyjai között Mikulik Józsefre, aki Salgótarjánban 1889. augusztus 23-án született és Bakuban halt meg 1933. áp­rilis 18-án. Nehéz egy ember életét né­hány sorban összefoglalni. Kü­lönösen akkor, ha göröngyös úton haladt. Márpedig Mikulik József élete nem szűkölködött regényes fordulatokban. Édesapja Salgótarjánban volt hengerész. Dobsináról került, a mai megyeszékhelyre, öt fiú­gyermeket neveltek a szülők, közülük a legidősebb volt Jó­zsef. Az elemi iskola néhány esztendejét és a polgárit Dob- sinán végezte. Jó eszű fiúnak tartották, nagyon szeretett ol­vasni. A fém- és vasesztergá­lyos szakmát választotta a Salgótarjáni Ai 'élárugyárban Nagyon vonzódott a művésze­tekhez. Kitűnően hegedűit, ver­seket írt és szavalt, de érdekel­te a zene, a tánc, az ének is. Ismerősei körében gyakran han­goztatta: színész szeretne lenni. Már fiatalon kiváló előadóvá nőtt. Szeretett szónokolni, egy- egy témáról, ha kellett órákig beszélt minden jegyzet nélkül. Nagy fogékonysága révén ke­rült a munkásmozgalomba is. Ifjúmunkás korában tagja lett a szociáldemokrata pártnak. Az álom, az elképzelés nem válhatott valóra. Az 1914-es vi­lágháború idején őt is a front­ra szólították. Mint kiváló esz­tergályos a műszaki alakulat­hoz, a gépkocsizólchoz került, s 1915 februárjában őrvezetővé léptette elő mérnök-hadnagy parancsnoka. Bejárta Galíciát, elkerült Dalmáciába, ahol szemtanúja volt a cattarói mat- rőzfelkelésnek, majd vérbefoj- tásának. Ekkor már tudta, hova tartozik. Érvelt, agitált az okta­lan vérontás ellen, hitet tett a tömegek békevágya mellett. Ezért „veszélyes” embernek tartották Mikulik Józsefet, ösz- szeütközésbe került az akkori katonai vezetéssel, s 1918. má­jus 1-én már Budapesten, a Margit körúti katonai fegyház- ban található. A harcot nem adta fel. Dol­gozott az igazságért. Ez az űl vezetett 1918. november 24-én Budapesten, a Városmajor utca 42-es számú házba. Itt válasz­tották meg a Kommunisták Magyarországi Pártja Központi Bizottságát. Ott találjuk az alapítók között a szociáldemok­ratából harcos kommunistává érlelődött Mikulik Józsefet is. A magyar forradalmi mun­kásmozgalom története erről a többi között így ív: „...a részt­vevők egységesen foglaltak ál­lást abban, hogy a párt közvet­len feladata: eszmeileg felké­szíteni a proletariátust a szo­cialista forradalomra, szervez­ni és vezetni harcát a hatalom­ért... Megválasztották a Köz­ponti Bizottságot, melynek tag­jai lettek az Oroszországból ha­zatért magyar kommunisták közül Kun Béla, Jancsik Fe­renc, Pór Ernő, Rabíhovics Jó­zsef, Seidler Ernő, Vántus Ká­roly. ■. a Forradalmi Szocialis­táktól pedig Korvin Ottó és Mi­kulik József... Mikulik József a polgári for­radalom időszakától mozgósí­tani tudta a tömegeket egészen a dicső Magyar Tanácsköztár­saság bukásáig. Járta az or­szágot, Salgótarjánban, Özdon és más ipartelepeken is meg­fordult, mindig ugyanazzal a céllal: minél több hívet tobo­rozni a szocialista eszméknek, a proletárdiktatúrának. A Ta­nácsköztársaság kikiáltása után a salgótarjáni járás politikai biztosa lett. Rendkívül fontos feladat hárult rá. Biztosította az iparmedence dolgozóinak felfegyverzését, a védelem és a támadás megszerve­zését. A fegyver meg­érkezett Salgótarjánba. A rakomány’ felét a nagyállomas raktárába, másik részét ai Acélgyár északi mellékkapújá- nál rakták le. A vasas- és ba- nyászzászlóaijak ezzel a lő­szerrel tartottak ki addig, amíg a budapesti Münnich-féle Va­sas Hadosztály megérkezett. .. A forradalom, a proletárdik­tatúra védelme újabb helyekre szólította Mikulik Józsefet. Előbb Gödöllőn politikai biz­tos, majd Budapesten, a párt központi szerveinél végez szer­vező munkát, később a ceglé­di ellenforradalom leverésében vesz részt mint politikai-biz. tos. A Tanácsköztársaság nem bírt a túlerővel.. A bukás után Mikulik József nem hagyta e] az országot. A zalaegerszegi internálótáborból Vácra, majd a szegedi Csillag-börtönbe vit­ték, ott őrizték, vallatták. Szov- jet-Oroszország mentette meg. 1922 jüniusábah négy magas rangú katonatisztért cserélték ki. .. Töretlen akarata, hite a mun­kásosztály győzelmében sosem hagyta el. Dolgozott és tanult, hogy messzi távolról is segít­se itthon maradt elvtársait. A magány nem tartott sokáig, 1924-ben megnősült, később a bakui olajforrásoknál mini üzemmérnök dolgozott. Fia, Jurij Mikulik őrzi apja emlé­két. Örökölte édesapja művészi ambícióit, festőművész, ma a bakui nagyszínház díszletterve­zője. ,, Mikulik József 1933. áp­rilis 18-án, a börtönben szer- zett tüdőbajának kiújulása kö­vetkeztében meghalt. A három félévszázados év­fordulón tisztelettel és kegye­lettel emlékezünk Mikulik Jó­zsefre, a KMP együk alapító tagjára, a Magyar Tanácsköz­társaság hűséges harcosára Munkásmozgalmi küldetés« Salgótarjánban kezdődött és göröngyös életútja, sikerekkel és kudarcokkal váltakozva Ba­kuban ért véget, 44 éves korá­ban. Ha élne, ma 79 éves lenne. S. R. — S. L. Vándorrá ne váljék A közgazdasági szabályozók életbe lépésével, a termelőszö. vetkezetek állami támogatásá­nak új rendszerében Ilyesmire nincs lehetőség. A termelőszö­vetkezeti vezetésnek minden létesítmény szükségességét A dohányzás, a szívbajok cs a tüdőrák Igaz, hogy erős dohányosok húszszor gyakrabban halnak meg tüdőrákban, mint a nem­dohányzók, mégis a szívbajok következtében elhalálozottak abszolút száma a dohányzók körében lényegesen meghalad­ja a tüdőrákos halálesetek szá­mút. Az erős dohányosoknál ugyanis 100 haláleset közül 50 szívbajra vezethető vissza és csak 16 tüdőrákra. Az erős dohányzás megkétszerezi a szívbajosok halálozási koeká. zatát és ehhez elegendő napi 20 cigaretta elszívása. Ezeket az adatokat D. D. Reid, a Department of Medical Statistics and Epidemilogy igazgatója tette közzé az Egész­ségügyi Világszervezet egyik kiadványában. Reid tanulmá­nyát számos egyéni vizsgálatra alapozza és megállapítja, hogy a szívbajos halálesetek a dohá­nyosoknál gyakran trombózisos megbetegedésekre vezethetők vissza. B ejött a szerkesztőségbe egy lány. Panaszkodott, hogy munkahelyén a termelés szabó tálasá­val vádolják. Törékeny, sápadt arcú, néhány esztendeje, hogy kiléphetett a gyerekkorból. Megfontoltan beszél, de mozdulatai elárul­ják: ideges. A szeme mond a legtöbbet. Nyugtalanul kutatja, eJ.hiszik-e, hogy nem szabotált? Fekete táskájából cigarettát kotor elő. A füstöt mélyre szívja. —- Én nem szabotáltam. Hét éve dolgozom a drótfonóban. A legrégibb munkás vagyok. Mi­ért szabotáltam volna ...? — fakad ki A hangja megcsuklik, és már nem leplezi felindultságát. Mutat egy papírt, az igazgató­ja aláírásával. Abban valóban megszövegezték, méghozzá így: „leszabotálja a termelést”. A keserűség önti belőle a szót. Ebből kihámozható, hogy pró­bagyártást bíztak rá. Megha­tározták, hogy egy műszakban műanyag bevonatú drótból, nyolcvan méter kerítést kell fonnia. Akadozott a munka, nem teljesítette. A váltója vi­szont megfonta a nyolcvan mé­tert. Azzal vádolták, megfe­nyegette a munkatársát, ha többet termel mint ő, „szétrúg­ja a hátsó részét”. Fegyelmi el­járást indítottak ellene. — Higgyék el, én ezt nem mondtam — tiltakozik. Nehéz helyzetbe kerültünk. A vállalat vezetőjének jogában áll fegyelmit indítani. A be­szélgetés idejétől még messze volt a fegyelmi időpontja. Megelőzni a dolgokat, az íté­letet befolyásolni, nem nelyes. Viszont lehetőségünk maradt utána nézni a lány családi kö­rülményeinek. Szülei egyszerű bányászéin,berek. Karancsaljai- ak. Társadalmi rendszerünk hűséges támogatói. Elképzelhe­tetlen, hogy lányukat szabó- tőrnek neveljék. Erről meg­győződtünk és vártuk a fe­gyelmi határozatot, amelyet augusztus 29-én kimondták. Idézünk belőle: „Határozat. Biztosított jogkörömnél fogva K. M. betanított dolgozót fel­mentem a fegyelmi eljárás alól, mert a vád nem bizonyosodott be. Azonban szóbeli figyel­meztetésben részesítem soro­zatos emberi hibáiért, s ez nem fegyelmi büntetés ...” A vállalat vezetője ezzel az ügyet lezárta, az aktákat irat­tárba tette. De a lány újból fel­keresett bennünket, most már magabiztosan. — Láttam, kételkednek ben­nem — és elénk tette az emlí­tett határozatot. Ebben benne volt, hogy ké­ressük meg az igazságot. Mu­tatott egy másik papírt is, sa­ját kezűleg írt felmondását. Űj munkahelyet keres. Fiatal, nem akarja, hogy másutt, kétes gondolátokká] fogadják. Az igazgató, Hizsnyai Sán­dor, becsületességéhez nem fér kétség. Régi, kipróbált embere a rendszernek. Meglepte, hogy az ügy így felkavarodott. Be­bizonyította, hogy lelkiismere­tesen megvizsgálta a dolgozó ügyét. — Ezért hoztam a felmentő határozatot —, és mutatja a papírt. De más papírokat is muta­tott. A lány kéthavi teljesít­ményét tartalmazó feljegyzé­seket. Ingadozók, messze alat­ta vannak a száz százaléknak. Elmondta, hogy K. M. gyakor­ta változó hangulatának az eredménye ez. Még fiatal, könnyelmű, szülei gondoskod­nak róla. — Éjszakai ellenőrzésem al­kalmává! a gép mellett ült, nem dolgozott. Az ilyen kiesést nehéz pótolni — mondja. Ha így van, akkor a dolgo­zó is felelősséggel tartozik a történtekért. De nézzük meg közelebbről is. Az igazgató — mint ahogy mondta is — ab­ból az éjszakai ellenőrzésből nem vont le általános követ­keztetést. Az üzemvezető, Da­rázs Sándor többet tud. ö is közismert ember Salgótarján­ban, tele jóindulatú törekvés­sel, hogy minél többet „ter­meljenek”. Ez az ügy viszont nyugtalanítja. Több éve effvütt dolgozik K. M.-mel. Tulajdon­képpen ő kifogásolta a lánv magatartását is. Regi ismerősként beszélget­tünk vele. — Semmiség az egész, kár időt pocsékolni rá. Könnyelmű a lány. Majd minden' rendbe jön ... Megyünk ahhoz az asszony­hoz, aki állítólag hallotta a fegyelmit kiváltó kijelentést. Elsápad és tiltakozik. — Sándor bácsi! Hagyjanak engem, én ezzel az üggyel nem foglalkozom... Szabó Zoltán műszaki veze­tő véleménye sem hanyagoltla- tó el. K. M. hivatkozott rá Is. mikor az alacsony munkatelie- sítményéről esett szó. A mű­szaki vezetőnek gondba bőrül az arca. Neki is kellemetlen az ügy. — Ismerem. foglalkoztat bennünket. K. M. teljesítménye ingadozó. Pedig dolgozni tud. Amióta felszínre került az ügye, jóval száz százalék fe­lett termel... Az irodába belépett Kovács Zoltán TMK-lákatos. Figyeli a beszélgetést. Az ő véleménye is nagyon lényeges, mert a gépek forgási sebességét ők állítják be. A fonó az nem szabályoz­hatja. — Igen. az előfordulhat, hogy a gép sebessége nem egye­zik meg az előírt normával. A selejtes drót is meghatározhat­ja a teljesítményt — állítja. — Igen. ez előfordulhat — véli Szabó is. Arra a kérdésre: szabotálha­tott-e K. M„ összenéznek, eny­he mosollyal felhúzzák a vál- lükát. Szükségtelen tovább fesze­getni a dolgot. Inkább mond­juk el a valóságot. A drótfo­nó manufaktúraszerű, néhány embert foglalkoztató, kis üzem volt. Közvetlen viszony alakult ki az emberek és vezető kö­zött. Most modern, nagyüzem lett, mágás termelési feladat­tal. Ehhez szigorú munkafe­gyelem szükséges. A régiek ezt nehezebben szokják meg. A művezetőjüket sem ennek megfelelően respektálják. K, M. is a régiek közé tartozik. Sőt a legrégibbek közé. Az is igaz, hogy könnyebben veszi az életet, mint aki a létfenn­tartásáért dolgozik. Csakhogy erről kévés sző esik közöttük. És ez a kirobbant ellentét ere­detének az oka. Elhamarkodott volt szabó- tőrnek bélyegezni. Munkásem­ber ő. aki még fiatal és saj­nos, kicsit könnyelmű is. Ne­velésre szorul. Az igazgató, az üzemvezető, a műszaki vezető, a lakatos, a munkatársai mind állítják, ha akar, tud dolgoz­ni. Méghozzá jól. Ezt. a képes­ségét kellene erősíteni.... A lány felmondott. Minden kis porcikájával az üzemhez tartozik. Ott nőtt fel, de sé­relem érte, s el akar menni. Űtját kel] állni, és felnyitni értelmét, orvosolni a sérelmét. Ne váljon vándorrá, .. Bobál Gyula NÓGRÁD - 1968. szeptember 15., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom