Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

Gyerünk, üregem! KAIDI JANOS 7anévnyitásra Szeptember eleje. Fogy a lomb. Utolját lobban o sok virág. Falun, városban ilyen tájban elmosolyodnak az iskolák. Kitárulnak szolid kopuik, mint megannyi nagy-nagy anyasziv, amely várja, hívja álelán elinduló, édes fiait. Kipp-kopp. Felsír ez árók kopoj. Hozza ezt magával minden őst- 6z a reggelnek szivverése, fiatalos, vidám, ismerős. Kipp-kopp. Hogy száll az évre ez év! Elmúlnak a lombok, a fények. Csők e kopogás jón egyformán, akár egy szapora kis ének. Csak ez megy, megy, tovább, örökké, e gyors lépés, amig hull a dér, föl-fái egész a csillagokig, - • és higgyétek el, hogy odaér. HARGITTAY ATTILA ló Hátán árnyék szalad szeme két nagy felhő a nap fürdik benne fésüli a szellő fodroz, bő szoknyát ölt hosszú útra készül 6 €9 gyönyörködésében az ég beleszédül örömében a föld nem i$ vette észre csak lábnyoma maradt fölszállott az égbe. Illés Endre Tegnap szép húzás volt A barátom kalapjával kez­dődött ... Hetyke, zöld vadászkalap. Illik a barátomhoz, ő Is ilyen hetyke, komoly, iialal férfi. Szívesen hallgat, de ha meg­szólal, a szava azonnal kemény, hangos, támadó. Néhányszor láttam a kalap­ját Pesten, soha nem néztem meg figyelmesebben. Itt, a vidéki városban — ahol negye­dik napja vendégeskedem — csak viszontlátom. De a kalap itt belémbök. Otthon van, han­gosabb, támadóbb. A főtéri kávéház üvegabla­kánál ülünk. Barátom maga mellé ejtette kalapját az egyik székre. Hivalkodó kalap. Addig villogtatja érmeit, jelvényeit, amíg nézegetni kezdem Őket. Nyolc-tíz vadászérem is fény­lik rajta. Azután mindenféle fémbolondság. Büszke szalon- katoll. És egy élő, lélegző, iga­zi hőmérő is — igen, hőmérő. Olyan kicsi, mint hőmérők •őzt egy csecsemő. De mindent tud — pontosan mutatja, ha künn az árnyékos erdőszélen hűvösebb lehelet éri. Cigarettázunk, a feketénket Isszuk — titokban a kalappal kacérkodom. Hirtelen, alatto­mosan rámtekeredík a vágy: milyen jó volna egy hűvös er­dőszél leheletét érezni. Hall­gatni, hogyan ropog a száraz fű és a lehullott levél a cipőm alatt. Egy friss rügyet szakit«, ni, beleharapni — megborzon- gani a keserű, erős, biztató íz. tői. Felnézni a sötétedő égre, várni a titokzatos, puha suho­gást ... Megérintem a barátom kar­ját. Halkan mondom, hogy a többiek ne hallják. — Van itt fegyvered? Gőgösen felveti a fejét: — Hogyne öolna. Mert ő is csak vendég a kis­városban. Kis, bérelt szobába húzódik,' ha be-bejön faluról. Nem szeret idegenben meg­szállni, kell hát egy ilyen kis szoba. De nem maradna-e ide­gen vacok ez a zug, ha nem lógna benne legalább két va­dászfegyver? Van, hogyne volna hát fegy­vere. S már érti is, miért kér­dem. — Szalonkázni szeretnél? Akár indulhatunk is. Két éj­szaka nem aludt De most friss és megelevenedett. — Azt mondják tegnap szán­húzás volt. Négy napja vannak itt a szálláscsinálók. Gyere. kedünk —, én kiválasztok egy dá'oan egy borítékot, két papír­lap között a vérébe fagyasztom, elküldöm neki. Hívnám, hadd érezzem a leheletét. De amire elérné a hívás, már régen el­folyt ez a perc, a mostani perc, a csenddel, a vággyal, a szárnylebbenést leső, égrete- kintő várakozással. Megpil­vastag, alacsony ágat, földig lantjuk az első csillagot. Már hajtom, rádobom a kabátomat, hármat, ötöt is látunk. — Most indulnak — mond­juk egészen áhítatosan. Indulnak a szalonkák. Egy­mást keresik, elszállnak pu­ha húzással a fák koronája, a Elköszönünk a társaságtól. — Hová? — Csak egy kis sétára ... magam Is ráülök. A barátom valamivel távolabb helyezke­dik el. fegyverébe becsúsztatja a töltényeket, a zár, halkan kattan, Csitrl ott lapul a föl­dön. S körülöttünk hogy szól ez a fiatal erdő! Mennyi hang tisztások mélysége fölött. Gya- felesel benne a hoFadny*]1 nútlanul szólnak is, pisszegve, hosszan, megrnakacskodva, betűt Ismételnek: „cccc”, azután egy mélyebb „ó’ -bu fordul a kiáltásuk. Villámgyors mozdulat — a barátom oldalt fordult, már Csörgés, rezzenés, roppanás, reccsenő,- alig mozduló ág, És fütty, cinke-surrogás, a haris esyellen furcsa lármája. S minden bök­Útközben - jó baráttól, köl- ron' minden f«« fel61 ri§ó! csönképpen — vizsla is akad. Minden pillanatban ők. Nem , .. . „ nyugszanak, izgatottan helyez­nyodás. Hosszú, külvárosi ut- kw,nek- HAv -’ó bokrot találtak emeli is fegyverét. Itt a puha, cán vágunk át. , éjszakára, s még jobbat ke- egyetlen, eltéveszthetett« — Kutya! Kutya! — resnek' Nyugtaiul vltatkoz- szárnylebbenés — és a hang, a kiáltja egy klsiány. Kapu nyf- aak' édes izekkel fecsegnek, szuj0nka hangja! A puskacsö lik, a kislány egy kisfiút szó- felszdrnyalnak a fák közé és hirtelen lángot vet, tompa dör- longat, azonnal lebuknak. Halk, lopóz- renés, s mire a visszhang re­Csitri — sárguszörű, magyar kodd neszek támadnak. Még rnegni kezdene, a fekete ma­vizslánk, — büszkén, gőgösen mindig a rigók. Az Ijedősebb- dar már le is hullt valamelyik lohol előre. A kislánynak ve- je néha nagyokat slkkant, de a fa koronájába. De Csitrl, a ki­lünk kell beérnie. többi nem riad meg ettől az os_ tűnő Csitri hiába keresi. Még néhány lépés - és most toba kapkodástól. Ügy futkos- _ előttünk a szelíden emelkedő nak- röpdösnek. mint elkésett hegyoldal, Alig karnyújtásnyi vetél6k *gy "agy. lassúdo sző- Tehát becsapott a ravasz, közelben egy sötétedő folt: a keserűi erdő. — Igazuk volt — morogja a barátom. Csitri gazdája mondott iga­Két szalonkapár nagy ívben elkerüli a tisztást, csak szerel­mes hangjukat halljuk. Várunk, s nem únjuk el, Ülünk a sötét­ben, s nem kívánok sem ma­gamnak, sem a barátomnak va- dászszerencsét, de a szalonkák­vőszéken. Gyors fordulatokkal, Tovább várunk, alacsonyan röpülnek, ügyetle­nül, vakon, s mégis ügyesen. Hogy tudják belefúrni magu­kat a sötétbe, az ágak sűrűjé­be! Ügy pattannak át bokor- zat- Vizet és sarat ígért erre az ról bokorra, mint fekete szik­est! sétára —, ég a víz Itt po- ^k. csuk a hegyoldal sáiga fűcso- Ezeket a mozgolódásokat, se megmenekülést. Részvét mól alatt, a sár keskeny erdei mttyentgetéseket szeretem leg- nélkül nézek fel a magasba. A félcipőnkre jobban. Ezt az egész esti erdőt. Régóta tudom: semmilyen szó­Körülnézek. A színeit is sze- relemmel nem szabad gyanút­retem. Az ég egészen szurka, ^nul, szabadon, feltárton meg- Itt lent a fiatal gyertyánfak mutatkozni. A szerelem olyan még rőtbarna, tavalyi száraz ritka villanás: csak irigységei levélruhában állnak. A tölgyek és gyűlöltséget kelt, Ha gya- közöttük szürkék és csupaszok nútlan: el kell pusztulnia a rá. —, d© milyen kemény szürke- fogott fegyverektől, Hát hű­ség ez, mint az ég ólomfödelé! kódjának be a szalonkáink is a A fű világossárga, a magasság legmélyebb, legsötétebb ma­felé döfő ágak feketék- Mi- gányba. Bújjanak el, ne jöjje- Tíz percnyi kapaszkodó után íyen éles, tiszta kép! De már az megleszünk úton vár ránk. nézünk... — Majd csak valahogy! — De majd visszafelé! -* ko­morul el barátom. Egyelőre vígan ugráljuk és kerülgetjük a tócsákat. Szelíd, langyos, meleg szél csapyoldal- ba. nek soha elő. a harmadik tisztáson megái- álomba mártott tájak forrósá­lünk. Formás, komoly hely. ga és puhasága is lebben ben- „Feriék ajánlották” — mond- ne... A fűbe nézek, mindenütt ja barátom, Körülnézünk, teg- lila pettyek a fűben: a kakas­nap négy sneff hullt itt le. mandikó lila virága. Éppen egyszerre értünk Ide a Előrehajolok, tépek lila man- homállyal. Mindketten helyez- dikót — majd kérek a szálló* Már egészen besötétedett, in­dulnunk kell haza. Ma este okos szerelmesek ültek a kese­rűi erdőben. Megmenekültek. Még egyszer nagyot, mélyet lé* le-gzek az erdő ózott szénáiba- tából. T Ma r Bajdzsijev — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — szólt a fele­ségem, alighogy átléptem a küszöböt. Kezemben piszkos vízzel te­li vödör lógott. Be akartam húzni az ajtót, hogy visszavonuljak, óm elka­pod a galléromnál fogva- Má- sik kezében egy nedves pad- lórongyot rázott fenyegetően. — Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz — ismételte. Vigye el az ördög, honnan ismeri ő Jeszenyint? De nem ismeri. Egészen más szavak­kal beszélt, hosszú monológ­ja mindig ehhez a két taga­dószót tartalmazó verssorsze- i;ú mondathoz vezetett: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. — A mosógép rossz! — A fiad elrontotta a gyomrát! — A hűtőszekrény bedög-* lőtt! — Ajna összetörte a teafő­zőt! — A hálószobában csöpög a radiátor! „Ez az általános gépesítés''' — rémüldöztem. — Fene tudja, te meg hol csavarogsz munka után, Aj- nának hiába beszélek. Dam- jarnak. hasmenése van- Na, ha. vá mész azzal a sáros patád­dal? Micsoda lehetetlen em­ber! Fogd a gyereket, már egy órája erőlködik! Levettem a cipőmet, lábujj­hegyen bementem az ebédlőbe, felemeltem kétéves kisfiá­mat. lehúztam róla a vizes nadrágot, majd elkezdtem rin­gatni, és nekiláttam, hogy összerakjam a sokféle kaca- tot. A fiam erősen belekapusz- kodott a sálamba és ordítani kezdett. Az ajtóban megje­lent az asszony. — Mit kezdjek veled?... — és mondta a szöveget, amíg e) nem jutott az ismerős sorhoz: „Te engem nem szeretsz, nem sajnálsz”. Csak 6 tud ilyen világosan és tömören beszélni. „Mi az ördögnek kellett ilyen asszonyt feleségül ven­nem? Ó, ha akkor tudtam vol­na. hogy egy húszéves szelíd lányka hét év alatt tigrissé változik!” — Na, most mit ácsorogsz? Vedd le a kabátot, kitisztítom! Menj a konyhába! Lekozmél a kása! Hagyd itt a gyereket, mert megint megégeted a ke­zét, mint a múltkor! „Uramisten, de megáldottál ezzej az asszonnyal!" A konyhában sűrű füst — a kása régen odáégett. Gyorsan vizet öntöttem a lábasba — sürgősen ki kell mosni az edényt és új kását főzni. De a leégett kása nagyon odara­gadt az edény aljához, Elke­seredetten vakargattam. a késsel. Rémülten vettem ész­re, hogy a zománc felét is le­kapartam. — Mit kapirgálsz te ott? Nyisd ki az ajtót! Megjött Aj­na! — kiáltott a feleségem. Azt hiszem, ezt nevezik a rádiótechnikában távirányí­tásnak. . Kinyitottam az ajtót — a küszöbön ott állt a lányom vi­zes bundában, sáros cipőben. — Papa! Papácska! Mioen különbözik a silón a pofon­tól? — kérdezte izgatottan. — Pszt! Mindjárt megtu­dod a különbséget — mond­tam én. , Ajna elcsendesedett. A lá­nyomnak, éppúgy mint ne­kem. érzékeny lelke van, elő­re megérzi a bajt, Levettem a bundáját megsimogattam kó­cos haját. Átölelte a térde­met­— Papa! Vovka Zsukov megette a gyurmát! — Pszt... Hallgass... — Papa, te meg tudod enni a gyurmát kenyér nélkül? — suttogta Ajnácska. — Hé, hol az a kása? — hallatszott a hang távolról­— Mindjárt. Futok újból a konyhába. El­dugom a kozmás edényt, föl­teszek a platnira egy nagy bögrét, teleöntöm tejjel. Dara azonban sehol — elfogyott. Az ebédlőből disszbnáns trió hallatszik: az asszony hangosan pöröl, a gyerek szag­gatottan üvölt, • Ajna meg hosszan elnyújtva bőgi ezt a hangot: „E—e—e”... — most már megértette, hogy a al­ton nem hasonlít a pofonra! Befogom a fülemet- Miért Js tettem ilyen koriin tönkre az életemet? Nősülni természe­tesen kell, de nem szabad­ilyen gyorsan szaporodni — két gyerek öt év alatt, és mennyi lesz a második hétéves terv végére?! A tej felforrt, s én megfogva a bögrét, alaposan megéget­tem a kezemet. — Hol a kása? — Kása nincs. — Megetted ? — Leégett... De most már elég, nyugodj meg, Szulú... így hívtam őt hét évvel ezelőtt, mostanában azonhan csak rendkívüli pillanatokban használom ezt a szót, ugyanis „Szulú" kirgiz nyelven azt jelenti, hogy „tündérszép". Szabja és Szulú — valahogyan összecsengenek ezek a szavak, — helyesebben összecsengtek azelőtt hét évvel, amikor még reggelig tudtunk kószálni a kihalt utcákon, órákig álltunk a hidon és bámultuk a tovaha- ludó vonatokat, amikor meg nem voltunk férj és feleség, amikor ő szelíd lányka volt, amikor.. szóval, az egész a k- k o r volt.. • — Nofene! Szulú?! Más nem jut eszedbe? — Hevesen be­szélt. de én éreztem, hogy a hangja ellágyult. A „Szulú"- nak magnetikus hatása volt — de nem sokáig. Szalíja meg­fújta a kanálban a tejet, s ínycsiklandozóan megmozgat­ta a gyerek orra előtt. Dani- jar kitátotta a száját, mint a verébfióka, s a kanalat fi­gyelemmel kísérve várt, Am az első korty után torkasza- kadtábói elüvöltötte magát, te­keregni kezdett, mint a gilisz­ta és le akart csúszni a földre. Az anyja természete!-,, Sza­bja Is megkóstolta a „tejet", s hangja úgy csattant fel, mint a csatakiáltás. — Ez tej?! — Igen, tej. — Ez kumisz... Az is csak volt! — A kumisz is tej, csak lóé — próbáltam a támadást hig­gadtan kivédeni. — Te egy nagy ló vagy, majdnem megmérgezted a gyereket! Na, ez már több a soknál!1 így még sohasem sértett meg engem. Elhatároztam, hogy megszakítok vele minden d■•>- lomáclai kapcsolatot! „Go­romba nőszemély, és még azt akarja, hagy szeressem és saj­náljam. . Átmegyek a másik szobába, fogom az újságot, keresztrejt­vényt kezdek fejteni. Az asszony még sokáig pö­röl, a gyerekek sírnak, csörög­nek az edények, de lassacskán elül a zaj, elálmosodom. Egy­szeresek beszalad a szobába a lányom: — Papa, gyerünk enni! Ma­ma azt mondta, mossunk ke­zet. A tarkóm vakargatva kellet­lenül állok fel. Nincs kedvem Szalijával találkozni. — Na, papácska, menjünk, elhűl az étel — húz a kezem­nél fogva. — És a mama lehűlt már? — kérdezem kajánul. — Ö-ó, a mama nem leves! — érti félre Ajnácska. Hallgatagon kanalazunk mindnyájan, Látom, hogy a szobában ideális rend uralko­dik. — Ajnácska, tegyél fel tea­8 IMOGRAD - 1968. szeptember 1„ vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom