Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-07 / 210. szám

a reöjAr-tói jelentjak Betegségek megelőzése védőoltásokkal Csökken a mulasztók száma — Tifuszgócok A veszettség veszélye nem múlt el Szerteágazó a munka a KŰJÁL-ban. Legfőbb felada­tuknak tekintik: vigyázni az emberek egészségére, meg­előzni a fertőző betegségeket Dr. Csendes Oszkárnét keres­tük fel, aki az oltások irányí­tását végzi. Évente csaknem félmillió forint értékű széru­mot használnak fel. A védőoltások között fon­tos helyet foglal el a kisgyer­mekkori diftéria, a szamárkö­högés és a tetanusz elleni vé­dőoltás. Az eddigi gyakorlat szerint a gyerekek 97-98 szá­zalékát sikerült védőoltásban részesíteni. A KÖJÁL-nak ezekben a törekvéseiben leg­főbb segítőtársai a védőnők. Néhány gyermek azonban — a szülők hanyagsága mi­att — kimaradt a védőoltás­ból és azok rendszerint meg­betegedtek. Az idén már eb­ben is változás történt. Amíg az elmúlt értendőben öt, addig ez évben csak három gyerek beoltását mulasztották el a szülők. A KÖJÁL termé­szetesen rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel kényszerítheti a szülőket az önmaguknak bajt okozó mu­lasztás pótlására. A megyében kimagasló eredményt értek el a Sabin- oltásban. Hároméves kórig minden gyermek részesült benne. Gyakorlatilag a gyer­mekbénulás a megyében meg­szűnt. Végrehajtottak min­den kötelező oltást és újra- oltást a gyerekeknél. A megyében még mindig gondot okoz az egészségőrök­nek a tífusz elleni védekezés. Karancsságon, Drégelypa- lánkon, Vizsláson beteggóco­kat tartanak nyilván. Ezeken a helyeken folyamatosan ol­tanak. Az elmúlt évben mint rendkívüli eseték szerepelnek a KÖJÁL feljegyzésében a veszettség elleni védőoltások. Egyes helyeken könnyelműen hozzáértek a veszett állatok­hoz. A szörnyű betegség elke­rülése végett sok embert kel­lett védőoltásban részesíteni. Az állategészségügyi szolgálat szerint a veszettség veszélye még nem múlt el. Üjabb fer­tőzött állatokat fedeztek fel, elsősorban rókákat. A KÖJÁL gondoskodik azok védőoltásáról is, akik külföldre utaznak. Az idén 45 személyt részesítettek külön­böző oltásokban. Legnagyobb éberséggel a fertőző májgyulladás megelő­zésére ügyelnek az egészség­őrök. Ez a tisztálkodás elha­nyagolása miatt terjed a me­gyében. Piszkos kézzel ter­jesztik a piacokon, üzletek­ben. Nagy erőfeszítéseket tesz­nek a betegség meggátlására, de legtöbb segítséget az em­berek adhatják a rendszeres tisztálkodással. „Tapintható99 geometria Két szovjet pedagógus — F. Jefremov és B. Lukasov — „láthatóvá” tette a vak gyer­mekek számára a bonyolult geometriai, trigonometriai, földrajzi, fizikai, elektrotech. nikaj fogalmakat. E segédesz­köz használatával a vak isko­lások pontos elképzelést al­kothatnak a szögek, a há­romszögek. a trapézek sok­féleségéről, s maguk is ké­szíthetnek geometriai ábrákat. Ez a segédeszköz tulajdon­képpen mérő- és rajzeszkö­zökkel felszerelt asztalka. Te­tején dombomyomású négy­zet alakú rácsos tábla van és két kör O—360 fokos beosz­tással. Az asztalka közepén egy tengely található. Erre il­lesztik a tanulmányozott tár­gyat: a háromszöget, a para- lelepipedont, vagy bármilyen más ábrát. A községgazda Huszonnégy éves, mosolygós fiatalember. Ha valahol az ut­cán találkoznánk, jókedvű is­kolásnak vélném. Pedig s'isák József ifjú családapa, s na­gyon fontos feladatot teljesít a pásztói községi tanácson. Be­osztása: községgazda. Arról faggatom, mi is az, hogy községgazda? Belekezd a fel­sorolásba. A harmadikat még lejegyzem, a hetediknél meg­adom magam. De ő még foly^ tatja. Bizonyságul megmutatja \3 tanács ügyrendjét is. amelyben mindez pontos megfogalmazást nyer. A skála gazdag és igen változatos. Gondolnia kell a köz- tisztaságra, az épületek felújí­tására, s ha valaki építkezni akar, őt keresi fel, ha birtok­háborítás történt, neki kell igaz­ságot szolgáltatni. A község minden apró-cseprő gondjával- baíával törődnie kell. Az elnevezésben egyébként benne van: gazda. Nehéz lehet egy csaknem tízezer lakosú község gazdájának, jó gazdá­jának lenni. Am az ifjú köz­séggazda lelkesen, nagy szor­galommal igyekszik betölteni tisztét. Habár a szomszédos Tar­ról jár be Pásztora, vallja: szí­ve a pásztóiaké. A község- beliek szeretik-e? Mosolyogva • válaszolja, akadnak, akik néha haragszanak rá, mert nem nézi el a szabálytalanságokat. Ez az e?^'es ember számára pillanat­nyilag kellemetlen, de a köz javát szolgálja. S a községgaz­da mindig ezt tekinti fontosnak. P A. A tanuló a négy különböző hosszúságú vonalzó segítsé­gével bebizonyíthatja a szó­ban forgó tételt, például a háromszögek hasonlóságát. Az ábra elkészítése mindössze né. hány másodpercet vesz Igény­be. A segédeszközt a lipecki va­kok intézetében é$ pedagógus továbbképző intézetében egy­aránt kipróbálták és haszná­latát javasolták a vak és a csökkent látású gyermekek Is­kolái számára. A megye térképét nézeget­tük. és úgy találtuk, régen jártunk már Kállón, a me­gyehatárra eső községben. Érdemes volna kicsit körül­nézni: mi újság a faluban. Ilyen előzmények után indul­tunk el azután örömöket, gondokat kutatni. Az utak Pásztó felől általában a Pa­lotás—Szirak—Vanyarc útvo­nalon szokás a községet meg­közelíteni. Ámde ennek az út­vonalnak a gépkocsivezetők körében rossz a híre, ezért má­sikat választottunk. A nagy­szerű hatvani műúton, rpajd Nagykökényesen és Versegen át közelítettük meg Kállót, ami nem kis tanulsággal szol­gált. A műúttól Kálióig futó be­kötő út ugyanis három megyét érint: Hevest, Pestet és Nóg- rádot. A Heves megyei részen gondosan karbantartott, szin­te újnak tetsző makadámon haladtunk. A Pest megyét jel­ző táblánál hirtelen portalaní- tott úttá változott a makadám. Végül; amikor Nógrádba ér­tünk, olyan kriminálissá zül­lött az útszakasz, hogy a ká­tyúkban szinte elveszett a gép­kocsi kereke. — Mintha nem is ugyanab­ban az országban járnánk! — tört ki gépkocsivezetőnkből, aki vakmerő bűvészmutatvá­nyokat végzett a volánnal, hogy megmenekedjünk a ten­gelytöréstől. Azon már ném is csodálkoz­tunk azután, hogy a tanácshá­zán egyik fő gondnak éppen a vérségi és erdőtarcsai ország­utak rendbehozását tartják. Állattenyésztői szakközépiskola Szécsényben A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium Szak- oktatási Főosztálya az idén bevezeti az irányítása alá tar­tozó középfokú iskolákba az új reformot. Ennek megfele­lően a mezőgazdasági és er­dészeti technikumokat szak- középiskolák váltják fel. Amint azt Mikes József, a szécsényi mezőgazdasági tech­nikum igazgatója mondta, a szakközépiskolák korszerű ál­talános műveltséget és közép­fokú szakmai képzést nyújta­nak a négyesztendős tanul­mányi év alatt. A változás alapvető célja, hogy a gya­korlati tennivalókhoz jobban igazodó szakmai ismeretekkel lássák el a fiatalokat. Az érettségi után a fiatalok előtt többféle lehetőség áll majd. Azok részére, akik eredményesen végeztek és le- töltötték az előírt gyakorlati időt is — előreláthatólag két esztendő lesz — technikusi előkészítő tanfolyamot szer­veznek. Aki ezt elvégezte, le­teheti a technikusi vizsgát. Amint az iskola Igazgatója elmondotta, a szécsényi inté­zet is jelentős változáson megy át. Már az idén csak­nem félszáz tanulóval bein­dul az állattenyésztői szakkö­zépiskola. Sz. F. Tala j védő gazdálkodás Kutasón A kutasói Béke Termelőszö­vetkezetben az idén hozzálát­tak a talajvédelmi tervek gya­korlati végrehajtásához. A munkálatokra mintegy 105 ezer forintot fordítanak eb­ben az esztendőben. Ugyanis a talajvédő gazdálkodás kialakí­tása több esztendő folyama­tos munkáját kívánja, s Ku­tason ebben az évben a ter­vezett tennivalóknak mintegy harmadát végzik el Hasonlóképpen ■ talajvédel­mi mintaterület a mátraszől- lősl közös gazdaság határa is. A pásztói járásban mintegy félmillió forintot fordítanak az idén arra, hogy bevonják a tala.ivédő gazdálkodás kia-, lakításába azokat a szövetke­zeteket, ahol eddig még nem folyt ilyen munka. Az ipar, a kereskedelem és a vásárló találkozója (Folytatás az 1. oldalról.) Salgótarjáni Gyáregysége, akár a BNV-n és a Szegedi Ipari Vásáron, itt is felvonul­tatja valamennyi új termékét. A Salgótarjáni Síküveggyár edzett biztonsági üveggel, gyümölcsös, kompótos készle­teivel, az öblösüveggyár szer­vizkészleteivel szerepel. Ezek a vállalatok felismerték, hogy elemi érdekük felhasználni minden alkalmat, ahol termé­keik — és a vállalat képvise­lői — közvetlenül érintkezés­be léphetnek a fogyasztóval — még akkor is, ha jelenleg egyiknek sincsenek különö­sebb értékesítési nehézségei. Több Nógrád megyei gyár nevét, áruit azonban hiába kerestük. Hiányoznak a hazai ipar, kereskedelem és vásár­lók őszi seregszemléjéről. Fal­fogható ez talán úgy is, mint e vállalatok önkritikája: nem rendelkeznek új, modern ter­mékekkel, amellyel méltókép­pen képviselhetnék gyárukat, s a megye iparát. Találkozni azonban olyan szemlélettel is. amelyben az új mechanizmus elveinek, céljainak hiányos is­merete tükröződik. Érdeklő­désünkre egyik-másik válla­latnál azt válaszolták: „Nin­csenek értékesítési gondja­ink!” Másutt azt a választ kaptuk: „Ügyis rendezünk Salgótarjánban kiállítást.” Van, ahol a részvétel költsé­geire hivatkoztak. A har­minc—negyven—százezer fo­rint ráfordítást állítólag nem éri meg az őszi vásáron való részvétel- Amely ráadásul „a részesedési alap rovására megy” — mondták. Nos, meglehetősen gyenge lábakon állnak ezek a kifogá­sok. Tükrözik a hírverés, a reklám, a propaganda, a piac­kutatás alábecsülését, a táv­latokban való gondolkodás hiányát. Természetesen nem kétséges, hogy egy vállalat részvétele vagy távolmaradá­sa .az őszi vásárról, a vállalat belügye. Mindenesetre, sajná­lattal vettük tudomásul, hogy a vásáron látni Merklin- rendszerű raktári berendezést* Salgó-Dexion-t nem. Van hétvégi ház sokféle, de balas­sagyarmati nincs köztük. A Pax-tollak új változataival ■ li­lén t meg a Pest megyei Ve­gyi- és Kézműipari Vállalat, az írószerkészítő Ktsz nem vitte el a vásárra a Scripto-t. S a bájos gyermekruhák lót- rn senki sem fogr. ni, hogy ezt a tarjáni Textil­ipari Vállalat készítette. De a most megtakarított harminc— negyven—százezer forintok következménye nehogy ké­sőbb, akkor jelentkezzék majd, amikor e vállalatok rá­döbbennek: volna mit eladni, de a vásárlók nem ismerik a terméket- Mert az is a részese­dési alap rovására megy, .. Csizmadia Géza Volna mit elbírálni, de... Miért aludt el egy kistoronyéi ügy? K. Ferencné kisterenyei la­kos ez év márciusában ka­pott iparigazolványt művirág készítésére azzal, . hogy az ipart az Arany János utcában gyakorolhatja. Az asszony a koszorúk, művirágok értékesí­tésére szánt bódé építését nem ott, hanem a Kossuth Lajos utcában kezdte meg egy telken, amely részben a férje tulajdona. A másik telektu­lajdonos kérésére a községi tanács vb elnöke március 30- án felszólította K. Ferencnét, hogy a mozi melletti telken hagyja abba az építést. Ugyanerre kötelezte öt április feléjén a salgótarjáni járási tanács vb műszaki csoportja. Mint sejthető, az építkezés ennek ellenére folytatódott, — hiába tiltakozott az ellen K. István, a másik telektulajdo­nos. A járási tanácsnál ápri­lis tizenkettedikén újabb ha­tározat született; e szerint a bódé három esztendeig jelen­legi helyén maiadhat, mivel „közös természetben megosz­tott területen áll;> köz- és ma­gánérdeket nem sért.” K. Ist­ván — a törvényes lehetőség­gel élve — megfellebbezte a határozatot. Hónapokig várt türelmesen, de beadványára nem kapott választ. Szerkesz­tőségünkhöz fordulva pana­szolta el, hogy hiába remény­kedik, a tanácsi szervek nem segítik igazához. Megvizsgáltuk az ügyet. Megállapítottuk, hogy az említett bódétól néhány száz méternyire — a piacon, a nép­kert bejáratánál — működik egy másik művirág-árus; a vasúton túli területen azon­ban nem találtunk Ilyet. Tá­vol áll tőlünk, hogy családi viszály régi okai7 után kutas­sunk; az azonban kétségte­lennek látszik előttünk, hogy K. Istvánék és K. Ferencák nincsenek egymással teljes harmóniában. Az sem lenne helyes, ha elébe vágnánk a K. Istvánék beadványára ho­zandó, megyei szintű határo­zatnak; annak meghozatala előtt van bőségesen elbírálni, mérlegelni való. A járási tanácsnál arról tá­jékoztatott bennünket á cso­portvezető, hogy a fellebbe­zést május tizenkettedikén felküldte a megyéhez. Mivel ott hiába keresték az aktát, a járás pedig átadását nem tud­ta igazolni, csak egy maradt hátra: a megyei szakigazgatá­si szerv utasította a járásit, kérje meg a fellebbezőt, pó­tolja az eltűnt iratokat. Szerencsés véletlen, hogy K. Istvánék rendes emberek; má­solatok birtokában teljesíthe­tik a kérést. Nem szerencsés dolog azonban, hogy a ta­nácsházán elveszhet egy akta, amelynek elintézését két csa­lád várja. — b. z. — Faluról falura Jelenleg is traktorosokra és állattenyésztőkre lenne szük­ség. S az is gond, hogy az őszi betakarítás nehéz rakodómun­káihoz legfeljebb tizenöt fér­fit tudnak mozgósítani. — Hogyan küzdenek ez el­len a reális veszély ellen? Ott mondták el azt is, hogy nemrégiben egy 59 éves láto­gatót kaptak az Egyesült Álla­mokból. Az amerikai vendég, aki tizenhét éves korában szár­mazott el a községből, nagy lelkesedéssel nyilatkozott Kál­ié anyagi és kulturális fejlődé­séről. — Csak az út! — tette ára- dozása végére. — Az talán még rosszabb, mint akkor. volt. Fogy a nép — A munkásjáratokkal együtt naponta legalább hu­szonkét buszjárat közlekedik Verseg felé, a fővárosba — magyarázta Varga Lajos ta­nácstitkár, majd tréfálkozva hozzátette: — Ügy tudjuk, azért nem javítják meg az utat, hogy a Pestről jövő, alvó munkások, a döccenőktől még idejében felébredjenek. A község túlságosan a fővá­ros vonzásában él. Az Ika- ruszgyárba, a Ganz-MÁVAG- ba, az Ikladi műszergyárba és a különböző építőipari vállala­tokhoz mintegy 420 férfi és nő jár el. A fiatalabb munkások igyekeznek üzemük, munkahe­lyük közelében letelepedni, ami nemcsak a kiöregedéssel, hanem állandó létszámcsökke­néssel fenyegeti Kállót. Tíz éve még 2237 lakost tartották nyilván, az idén már 1887 lé­lek él itt. Kilencven család hagyta el a községet végleg. Pedig a község vezetői min­dent elkövetnek, hogy vonzó­vá tegyék a kállói életet. . Szemlátomást szépül, korsze­rűsödik a falu. Jelenleg pél­dául orvosi lakás és fogorvo­si rendelő épül a községbeliek és a szomszédos községek pél­damutató összefogásával. A „megye” 88 ezer forintot adott erre a célra, 85 ezer forintot községfejlesztési alapból tettek hozzá, a község lakói pe­dig száztízezer forintnyi társa­dalmi munkát ajánlottak fel. Az érdekelt szövetkezetek a szállításhoz adtak segítséget: a kállói Űj Tavasz Tsz 6500, az erdőkürti November 7. Tsz 5400, az erdőtarcsai Szabadság Tsz 3600 és a kállói vegyes ktsz négyszáz forint értékű szállítást vállalt magára. Harmincezer forintot fordí­tottak arra is, hogy a vízveze­téket az iskolába bevezessék, s ebből újabb tízezer forint a társadalmi munka. S hogy a község régi lakói mennyire szeretik falujukat, arra jó példa, hogy mindezeken kí­vül még csaknem kétszázezer forint értékű társadalmi mun­kára vállalkoztak. Társadalmi munkában gondozzák, tiszto­gatják az árkokat, ápolják a parkokat, a virágokat, tisztán tartják a járdákat, vigyázzák és csinosítják a falut. Fő a fej A ki járók és elköltözők egy­re növekvő száma okozza a legtöbb gondot a kállói Üj Ta­vasz Tsz vezetőinek is. A szö­vetkezet egyike azoknak a ke­veseknek, ahol a különféle új törvények, nyugdíj, társada­lombiztosítás, családi pótlék stb. sem oldották meg a mun­kaerő-problémát. Ebben a tsz- ben munkáskézből továbbra is hiány mutatkozik. Erről foly­tattunk érdekes beszélgetést Sándor Lászlóval, a szövetke­zet elnökével és Dudok János párttitkárral. Kiderült, hogy a háromezer holdas szövetkezet mintegy négyszáz tagjából csak kétszáz­negyvenen végeznek munkát a közösben, és ebből a létszám­ból is sokan csak a részesmű- velésben vesznek részt, vagy csak néhány napot teljesítenek a szövetkezetben. Ha csak egy mód van rá, a fővárosi üzemek­ben vállalnak munkát. Az üzemeknek is munkaerő­gondjaik vannak, ennélfogva nehéz elképzelni, hogy a tsz- ekkel a munkaerő-kivándorlás­ról tárgyilagos megbeszéléseket folytassanak. NÓGRAD - 1968. — Idegenből hozunk mun­kaerőt — válaszolta a tsz-el- nök. — Most szerződtettünk egy tehenészcsaládot a Horto- bágyról. A négytagú családból hárman a fejészetben, egy pe­dig a lovasfogatoknái fog dol­gozni. / — Két próbaidős traktoro­sunk is van — toldja hozzá a párttitkár. — Persze fő a te­jünk . .. Az idén frontális támadást indítottak a munkaerőhiány leküzdésére. A kapások gondo­zását már a télen, tehát iő- előre leszerződtették a tagok­kal. A munkaigényes felada­tokra pedig az ipari dolgozók feleségeit is mozgósítják. Ahol csak lehet, gépesítenek. Tel­jesen gépesítették a szálas ta­karmány betakarítását, az ál­lattenyésztésben bevezették a gépi fejést, és az úi, százférö- helyes tehénistálló is teljesen gépesítve lesz. A részesműve­lés is átmeneti megoldást jelent a kapások zökkenőmentes be­takarításához. Kállón tehát minden terüle­ten igyekeznek eredményesen megküzdeni a gondokkal. Az elvándorlási hullámot azon­ban egyelőre a nagyarányú fejlődés, az őslakók összefo­gása sem tudta megakadályoz­ni. A gondozatlan, kátyús or­szágút kifelé vezet... Lakos György 7,, szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom