Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-05 / 208. szám

Pásztó, a városar Az ötszázas létszámért Nógrád megyében kevés község akad, ame­lyet ne érintett volna meg a régmúlt történel­mei- szele. De a legrégibb helységek közt is patinás helyet foglal el Pásztó, amelyet króni­kájában Anonymus is megemlít. A honfogla­ló Árpád serege állítólag itt tartott hosszabb pihengt, s innen indultak el a környező terü­letek meghódítására. A középkori feljegyzések Pásztót városként tartják nyilván. Később pusztította török, tatár, de a meg­csappant és községgé degradálódott helység lakossága sohase adta fel igényét a városi stá­tusra. A Hazafias Népfront járási bizottsága 1963-ban lesokszorositotta Pásztó rövid törté­netét. Ebben olvashatjuk a felszabadulás előtti időszakról többek között a következőket is: Nemcsak a pásztói szegénység, hanem az egész falu sorsa aggasztó, kétségbeejtő, de jövője is alig reménykeltő. Kaluzsa Kálmán községi fő­jegyző mégis reménykedik: „Pásztó a felfelé ívelésben nem fog megállni, várossá fejleszté­se a végállomás. Komoly szakértői vélemény szerint az ehhez szükséges szellemi és erköl­csi tőkével ma is rendelkezik. A hozzá szük­séges anyagi erőt kell még nekünk összegyűj­tenünk ...” Csakhogy a megalapozatlan, álmodozásnak tűnő szavak nélkülöztek minden realitást. Ho­gyan remélhettek „városiasodást” ott, ahol a főjegyző színes álmai idején a nem egészen hétezer lelkes községben ezrek szorultak segé­lyezésre. (Ma már 8120 lakgst tartanak nyil­ván!) A várossá fejlődés lehetőségét csak a felszabadulás biztosította, és az ezt követő életszínvonalbeli fejlődés növelte meg kétol­daliján az urbanizáció igényét. így gazdagodott a község középiskolákkal s mint járási székhely, hivatali és középületekkel. így vett nagy fejlődést mezőgazdasága, ipara és ke­reskedelme. Arculata mindinkább igazodik a városias igényekhez. Még sok minden hiány- . zik, de már külsőségeiben is megmutatkozik a városiasodás igénye. Népes vendéglátóipara, védett műemlékei, az új szövetkezeti áruház, művelődési ház, a folyó és várható beruházá­sok már ezt a változó, új arcot mutatják. Ha nem is státusában, de gazdasági és kulturá­lis fejlődésében Pásztó ismét város akar lenni. Kilátások szüret idején A Muzsikról valami fenséges a kilátás. A tanya tövéből sző­lő indul lefelé a hegyoldalon. Betonoszlopokra, erős dróthu­zalokra támaszkodik. A terme­lőszövetkezetben tegnap kez­dődött a szüret. Érthető hát, ha Scheili László agronómus láz­ba jön minden szótól, amit a szőlőről ejtenek. — Ápoljuk a hagyományo­kat. Százötven holdon telepí­tettünk szőlőt. Az idén nem egeszen harminc hold fordult termőre. Jók a kilátások. Cse­megeszőlő, borszőlő is lesz szé­pen —*• mondja. Lejjebb legelő váltja a szőlő, tőkéket. A kiadós .augusztusi esők után hirtelen kizöldült a fü. Legelheti a jószág kedvére. A közös gazdaságban az elmúlt években sok pénzt költöttek a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére. Nem érdemtelenül. Ma már tehénből többet szá­molnak kétszáznál és a tejho­zam meghaladta a 3200 litert a múlt évben. Az idei kilátások? Kelemen István, az elnök erősen fogadkozik: — Az idén se adjuk lejjebb! Az országút mentén, ahol a Mátra lankává szelídül, terül­nek el a szántók. A búza fize­tett itt a legjobban az utóbbi esztendőkben. Az első közös esztendőkben még hat, hat és fél mázsa volt a holdankénti átlagtermés. Most az utolsó há­rom évben 12 mázsa termett holdanként. De a gépektől, a műtrágyától, a nagyhozamú búzafajtáktól még többet re­mélnek a szövetkezetiek. Éppen úgy, mint ahogy Nagy József, a szövetkezet főkönyve­lője többet vár minden eszten­dőtől. Tavaly is több volt, mint azelőtt. Az idén gazdagabbak, mint az elmúlt évben. — A húsz és fél milliós ter­melési értéket most már úgy hozzuk, hogy nem fizetünk rá a gazdálkodásra. Ha egyelőre még keveset is, mégis csak nyerünk rajta — magyarázza. Aztán a tagok kilátásairól esik szó. Mit kapnak az idén a szövetkezetben? Tavaly hét, az idén hét és fél millió a tagok és alkalmazottak részesedése. Tagadhatatlanul szép ered­mény. Különösen, ha az sem marad homályban, hogy hét esztendeig a leggyengébbek közé tartozott a pásztói Béke. Nem beszélnek — dolgoznak A Pásztói Állami Gazda­ságban évek óta nyugodt, ki­egyensúlyozott a munka. Valamikor ez a gazdaság is a mélyponton állt, vesztesé­gesen termelt. Belső gondok akadályozták a termelés nö­velését, a tisztességesebb eredmények elérését. A for­dulópont néhány évvel ez­előtt következett be. A gaz­daság vezetői rendezték a belső viszonyokat, mindenek­előtt a gazdaság régi dolgo­zóitól, a törzsgárdától kérték a segítséget a célkitűzések megvalósításához. A pásztói eredményeknek az is „titka”, hogy a gazdasági, párt- és Az iparosodás gondjai Pásztó iparosodik. Néhány éve ez még csak óhaj volt, ma viszont már tény. A község szempontjából igen fontos az ipar fejlesztése, mert foglal­koztatási gondokkal küszköd­nek a pásztói vezetők. Habár az eddig letelepült vállalatok jelentékenyebb számú női és iérfimunkaerőt alkalmaztak, sok még az elhelyezkedni vá­gyó lakos. Sokan járnak el a környék üzemeibe, bányáiba is. Fontos lenne a városiasodás szempontjából a kijáró emberek helyi foglalkoztatásának meg­oldása. Különösen nagy feladat a csaknem ezerötszáz kijáró bányász helyhezkötése. Mind­ezt esetleges újabb üzemek te­lepítésével s a meglevők fej­lesztésével szeretnék elérni. A kézműipari vállalat re­ményteljesen fejlődik, .s már jelenleg is több mint kétszáz lány és fiatalasszony elhelye­zését oldotta meg. A szerszám- és készülékgyár több mint há­romszáz dolgozót foglalkoztat. Az idén csaknem tizenhatmil­lió forint értékű termelést vé­geznek. Ebben az üzemben ké­szítik az ország összes üveg­gyárainak a különféle formá­kat, üvegipari gépeket, tarta­lékalkatrészeket. Foglalkoznak gépjavítással és vasszerkezeti munkákkal is. Az üzem fejlődés előtt áll. Elkészítették a szervezési ja­vaslatot, a fejlesztési terveket, azonban a terjeszkedés akadá­lyokba ütközik. Nincs terület a csarnokok és az öntöde felépí­téséhez. Csaknem tízmillió fo­rint értékű beruházást szeret­nének végrehajtani, de ez csak abban az esetben valósulhat meg, ha az állami gazdaság központja máshová költözik. Ennek érdekében már tárgyal­jnak az illetékes vállalatok fel­sőbb szervei, s remélhető, hogy rövidesen elhárulnak az aka­dályok a mechanikai üzem fejlesztése elől. szakszervezeti vezetők, egy- emberként irányítják a mun­kát. A kitartó, szorgalmas és tervszerű munkának évről évre gazdagabb gyümölcse érik. A termésátlagok példá­sak, az árutermelés jobb az országos átlagnál. A gazda­ság dolgozói részt vesznek a különböző termelési verse­nyekben, s több alkalommal szép eredményeket értek el. Az utóbbi időben mind több anyagi erőt fordítanak a gaz­daság vezetői a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítására. Az évről évre vég­rehajtott korszerűsítések a dolgozókat is jobb hangulat­ra, szorgalmasabb munkára ösztönzik. Keveset beszélnek eredmé­nyeikről a pásztóiak. Kétség­telen, nem dicsekvő termé­szetűek. A Pásztói Állami Gazdaságban azt mondják, dolgozni kell, nem beszélni, így igaz, de ne hallgassuk el a jót! Tejjel az éiiizem címért Nyolcvan dolgozót foglalkoztat a Budapest cs Vidéke Tejipari Vállalat pásztói telepe, ahol ha­vonta kilencmillió forint érték­ben állítanak elő vajat és tú­rót, forgalmaznak tejet. A tele­pen az utóbbi években a munka­versenyben mindig a második helyen végzett, az idén viszont eltökélt szándéka az itt dolgo­zóknak, hogy kiérdemlik az él­üzem címet. A célkitűzés meg­valósítása felé jó útojj haladnak, amit az is bizonyít, hogy az idei első félévben 336 ezer forintos terven felüli megtakarítást értek cl. Naponta 30—32 ezer liter tejet vásárolnak lel a salgótarjáni és a pásztói járás szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban. A me­zőgazdasági termelőkkel két el­lenőrük tartja a kapcsolatot, és ez fölöttébb jó. Erről tanúskodik hogy a felvásárolt tej 82 száza­lékban elsőosztályú, azonkívül a legforróbb nyári napon sem ér- ke.zett be hozzájuk savanyú tej. Télire pedig mintegy tíz vagon tejport ad ki a tsz-eknek a te­lep borjúnevelésre, hogy ezzel ki­iktassák a szövetkezetek tevé­kenységéből a gazdaságtalan „há­zi” fölözést. A fiatalok nagy napja . Hétfőn jártunk Pásztón, amely a naptár szerint egysze­rű hétköznap. Mégis mintha ünnepet köszöntöttek volna a pásztói fiatalok. Sötétruhás fiúk, matrózblúzos és mini­szoknyás lányok, ünneplés út­törők és virágcsokrokkal meg­terhelt tanítók és tanárnők keltették ezt az ünnepi hangu­latot. A hosszú vakáció után Pász­tón is aznap nyíltak meg új­ból, ünnepélyes keretek között az általános és középiskolák. Ha az első osztályosok szüleit is számítjuk, ezreket mozgatott meg ez a nap Pásztón: újabb tízhónapi „munka” vár pedagó­gusokra és diákokra egyaránt. Amíg a fiatalok gondtalanul és vidáman töltötték a nyarat, azalatt a régi iskolák is meg­újultak. A főutcán, a 2. számú általános iskola felújítására például mintegy félmillió fo­rintot fordítottak. Kulturált és korszerű kör­nyezetben kezdődött meg tehát ott is, másutt is a tanítás: diá­kok százai készülnek az élet­re. S ez az életre-nevelés a legközvetlenebb módon is megnyilvánul. Nem egyedülál­ló kép, hogy a pásztói gimna­zistákat ott találjuk a helybeli Béke Tsz kertészetében, amint serényen segédkeznek a zöld- ' ségfélék, a termés betakarítá­sában. Szorgos igyekezetét, jó tanu­lást kívánunk a pásztói iskolá­soknak ! Űj lehetőségeket biztosit a gazdasági mechanizmus re­formja a Pásztói Gépjavító Ál­lomásnak is, amelynek szere­pét egyáltalán nem csökken­tette, hogy a gépjavító állomá­sok központja, a Nógrád me­gyei Mezőgazdasági Gépjavító Állomás ugyanott székel. Az irányító és ellenőrző szerv részvétele, mint erről Kazinczi János igazgató tájékoztatott, nem csökkentette az állomás felfelé ívelő fejlődését. A fejlődést ékesen bizonyít­ja, hogy az állomáson az idén július 30-ig mintegy százötven­nel nőtt a dolgozók létszáma a tavalyihoz képest. A létszám- növekedés világosan tükrözi a rövid idő alatt végrehajtott profilbővülést. Az állomás, ko­rábbi tevékenységein kívül, amilyen a mezőgazdasági gép­javítás, a hűtőjavítás stb., az idén már újabb ipari tevé­kenységeket folytat. Az új tevékenységek sorában jól bevált a tehergépkocsi-ja­vítás, a különféle vasszerkeze­ti munkák végzése és különféle gyógyszer-szárító szekrények készítése. Azonkívül a koráb­bi üzemek teljesítménye is nö­vekedett: a forgácsoló három, a hűtőjavító két műszakban üzemel. Jelenleg az állomásnak 402 dolgozója van és legkésőbb 1970-ig ötszázra akarják növel­ni a dolgozók létszámát. A Pásztói Gépjavító Állomáson a legváltozatosabb vasszerke­zeti munkákat is elvállalják. Természetesen ez csak kisegí­tő tevékenység, fő feladatuknak a mezőgazdasági gépek ja­vítását tartják Közelebb a valósághoz Nincs szükség különösebb fan­táziára. Elég csak egyetlen egy­szer bebarangolni a Mátra festői völgyeit, lankáit, a magasba törő csúcsokat, hogy az ember ne tud­jon szabadulni a gondolattól. Már tudniillik attól, Pásztón minden adva van ahhoz, hogy jelentős turisztikai központtá fejlesszék. A képzelet most újra közelebb jutott a valósághoz. A napokban a SZÖVOSZ képviselőivel tanács­koztak a pásztói fmsz vezetői ar­ról, hogyan lehelne a lehető leg­gyorsabban felépíteni, a mostani Mátra kisvendéglő helyén, a mo­dern vendéglátóipari kombinátot. A tanácskozás eredményes volt. Ezek szerint még 1970-ben elkez­dik a munkálatokat. Szállodát, új éttermet, bárt és presszót kap a mintegy ötmillió forintból a járási székhely. Egy népszerű társulás Négy évvel ezelőtt kevesen bíztak a vízhálózat elkészítése­ben. Azóta sokan megváltoz­tatták a véleményüket a pász­tóiak közül. Az 1966-ban meg­alakult társulat kezdetben alig fogott össze annyi tagot, amennyi a megalakításhoz kel­lett. Napjainkban egyre emel­kedik azoknak a száma, akik kérik felvételüket. Mihalik László, a társulat vezetője örömmel újságolja, hogy a munkálatok kivitelező­je — a Közép-dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság — as év vé­gére szeretné átadni az első ütem építményeit: a két, egyenként kétszáz köbméteres víztárolót és a főnyomóveze­téket. S mivel mindenekelőtt a kórház vízellátásáról kívánnak gondoskodni, kiépítenek egy bekötővezetéket is. A vízellátást egyelőre hat kút biztosítja, amelyeknek víz­hozama nagyobb, mint a víz­igény. A tervben számoltak a bővítés lehetőségével is. Ké­sőbb pedig sor kerülhet Hasz­nos község bekapcsolására is. Az idei munkálatok befejezé­sével az elkészített rendszert átveszi a megyei víz- és csa­tornamű vállalat, amely gaz­dája lesz a vízműnek. A csak­nem 18 millió forintos beruhá­Ä fogadónap A délutáni órákban fogadónapot tartottunk a községi ta­nácson.. Panaszukkal többen keresték fel munkatársunkat. Sz Mihály nyugdíjügyben kért felvilágosítást és segítséget. Kérését továbbítottuk a társadalombiztosítási igazgatósághoz. K. András munkahelyi áthelyezése ügyében kérte a szerkesz­tőség támogatását. Ebben a panaszügyben az illetékes válla­lat központjához írtunk levelet. V. Andrásné id.ős szüleinek és gyermekének eltartása érdekében kérte a község vezetőit, segítsék az elhelyezkedésben. A fogadónapon jelenlevő tanágg- titkár több munkalehetőséget is felkínált panaszosunknak. E. Antalné a községfejlesztési hozzájárulás fizetését sérelmezte. Tanácsot kapott, hogy anyagi helyzetére tekintettel a köz­ségi pénzügyi állandó bizottság indokolt egyszeri felmentést adhu1 a fizetés alól 4 NÓGRÁD - 1968. szeptember 5,, csütörtök A pásztóiak nagyon reménykedtek abban, hogy augusztus ,20-ra átadják rendeltetésének a tágas, a sző legszorosabb értelmében „pompás” új művelődési házat. Ámde ezt a belülről fényesen ki­világítható épületet is elérte sok más beruházás sorsa: nem készült el időben. Egyelőre csak a műszaki átadásra került sor. Kívülről, a főútvonal mentén azonban már ezüstösen csillog a leiirat: Lovász József Művelődési Központ. Sokan nem tudják, hogy az új művelődési otthon elnevezése érthető, hiszen Lovász József Pásztón született, mégpedig 1908-ban, Hat elemi után került a bányához, ahol rövidesen röpcédulákon terjesztette a kommunista eszmét. Nemsokára a KIMSZ egyik titkára lett, tizenkilenc éves korában pedig felvették a kommunista pártba. 1931-ben letartóztatták, borzalmasan megkinozták, a veséjét is szétverték. A Vörös Segély tá­mogatásával a Szovjetunióba került, ahol már a legjobb orvosok sem tudták megmenteni az élet­nek. Neve az új művelődési ház homlokzatán » szocialista eszme szimbóluma. zásból csupán négy és fél mil­lió érinti a lakosságot, amely rövidesen tiszta, egészséges ivóvízhez jut. NOGKAD-napot tartottunk a héten is: ez alkalommal első ízben látogattunk cl egy nagy­községbe, a^iely egyúttal já­rási székhely is. A pásztói lá­togatás cikkeit hárman írták: Lakos György, Pádár András és Vincze Istvánné. Legközelebb szeptember 9- én, hétfőn tartunk NÖGRAD- napot Dejtáron. Egyidejűleg ezen a napon délután két órá- '01, a községi tanácson foga­dónap is lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom