Nógrád, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-29 / 229. szám

Titkos szavazással A rátéri és az iiinyi SÜt ben a közelmúltban tartották azt a köz­gyűlést, amelyen a két gazdaság egyesülé­séről döntöttek a tagok, A tanácskozás je­lentőségét növelte, hogy a sorsdöntő elha­tározásnál a szó igazi értelmében vett de­mokrácia érvényesült. A csitári, az iiinyi gazdaság életében is ez volt az első alka­lom, amikor a döntés teljesen titkos volt. Előzőleg meghallgatták a tanácsokat, meg­fontolták, s utána határoztak. Először élt a két termelőszövetkezet tagsága a lehető­séggel, amelyet az új törvény biztosít. A termelőszövetkezeti törvény ugyanis előír­ja: a lényeges, az egész gazdálkodást érin­tő kérdésekben, mint a vezetőség, az ellen­őrző bizottság, az elnök megválasztása, vagy a termelőszövetkezet egyesülését ki­mondó közgyűlési határozat csak titkos szavazás eredménye lehet. Aggályoskodók már akkor is akadtak, amikor még csak az elképzelések, elvek voltak ismeretesek. Később, amikor a tör­vény megszületett, az aggodalom tovább dagadt, A legtöbb esetben azt vonták két­ségbe: termelőszövetkezeti parasztságunk elég érett-e arra, hogy élni tudjon a de­mokráciával. Attól is tartottak: az önálló­ság majd elszabadítja az indulatokat. A mezőgazdaság óta t­telt idő, ha csak a puszta számokat nézzük, valóban nem történelem még. Ha jól meg­gondoljuk, ahhoz is kevés, hogy a gyer­mek emberté növekedjék, nemhogy meg­lett emberként élettapasztalatokat gyűjt­sön. Ám abban a nagy átalakulásban, ame­lyet a szövetkezeti szervezés jelentett a falvak életében, a szövetkezeti parasztok gyoi-san értek komoly, megfontolt gazdák­ká. ' Sok jó tapasztalat tanúsítja, hogy a ta­gok valóban gazdái a szövetkezetnek, éret­tek az önállóságra, okosan élnek azokkal a jogokkal, amelyeket számukra a szövet­kezeti törvény biztosít. Éi'tik a szövetke­zeti demokrácia lényegét, azt hogy a jo­gok mellett kötelezettségek is vannak, s mindenekelőtt nagy-nagy felelősség a kö­zösségért. Ez vezérelte az iiinyi és a csi­tári termelőszövetkezeti tagokat, amikor jövőjüket illetően a lehető leghelyesebb döntést hozták. Igaz, a titkos szavazás eredménye nem volt egészen egyhangú. Ilinyben is, Csitáron is akadtak néhányan, — négy-öt szövetkezeti tagról van szó mindössze, — akik az egyesülés ellen sza­vaztak. Elenyésző számok ezek a két köz­ség szövetkezeti tagságának népes család­jában. A többség az igazi nagyüzemi gaz­dálkodás, a nagyobb jövedelem, a bizto­sabb jövő mellett tett hitet a közgyűlésen. Lassan kétesztendős gyakorlat bizonyít­ja a magyarnándori szövetkezet tagjainak komolyságát, tisztánlátását is. A község­ben annak idején leváltották a szövetke­zet első számú vezetőit, mert alkalmatlan­nak ítélték őket tisztségük ellátására. El­ve a titkos szavazás jogával, olyan embe­reket választottak a gazdaság élére, akik ré­gi, kipr óbált szakemberek és magatartásuk­kal is kivívták a tagok elismerését be­csülését. A vezetők tisztelik a tagok véle­ményét. cserében viszont bírják a tagok bizalmát Az eredmény: a korábbi tenger­nyi gonddal-bajjal küszködő magyarnán­dori szövetkezet egyre biztosabban áll a iábán. Nem volt baj a közös munkával már tavaly sem. Az idén pedig, az aszá­lyos tavasz és nyár ellenére is fizetik a tervezett 34 forintos munkaegységet S a félmilliós állami támogatás helyett, már legalább ennyit könyvelnek el a szövetke­zet számláján többletbevételként. Lehelne még sorolni Mind-mind amellett szólnak: indokolatlan az az aggodalom, amely a termelőszövet­kezeti gazdák érettségét, politikai tisztán­látását vonja kétségbe. A közös gazdasá­gokban végzett lelkiismeretes munka, a tagok aktív részvétele a közügyekben, az esztendőről esztendőre erősödő nagyüze­mek eredményei oszlatják szét a korábban támadt aggályfelhőket. Aztán az is igaz: azok a szövetkezeti vezetők, akik tisztelet­ben tartják a tagok jogait, s nem feledkez­nek meg saját maguk kötelezettségéről sem, nos, azok nem tartanak attól, hogy a közgyűlésen szembetalálhatják magukat a tagsággal. Ök mindenfajta ítélkezésnél ki­állják a próbát. Még akkor is, ha az új termelőszövetkezeti törvénynek megfelelő­en, titkos szavazással döntenek ügyükben a termelőszövetkezeti gazdák. Vincze Istvánná Szüreten I lyenkor, szüret idején megélénkülnek a köz­ségek. A sok helyen még meglevő kisparcellákról gyorsan kádba kerül a termés. Nem olyan egyszerű ez a sok­sok hold szőlővel rendelkező gazdaságokban. Pásztó, a Mátra alja — mi több, még a sziráki körzet is — egykor a gyöngyösi borvi­dékhez tartozott. Ma azonban úgy könyvelik el, mint direkt termő szőlők területét. A sta­tisztikát azonban alighanem rövidesen megváltoztatják. A Sziráki Állami Gazdaság és a palotási egyesült termelő- szövetkezet mellett a pásztói közös gazdaság is eljegyezte magát a szőlőtermesztéssel. Az első A pásztóiak jelentősebb te­rületen örököltek régi, kiöre­gedett szőlőket. Hosszú ideig ezzel bajlódtak, amíg a hatva­nas évek elején hozzáláttak a nagyüzemi telepítéshez. Eze­ket a területeket azonban már a legkorszerűbb módszerekkel telepítették, az alacsony kor- donos és a Lens—Moser rend­szerben. A kézi munkák na­gyobb részét felváltották a gépek. — Százötven hold új telepí­tésű szőlőnk van, azonban en­nek csak egy része terem még — magyarázza Nagy Lajos, a tsz szőlész-agronómusa. — A terv szerint három-négy év múlva az egész termőre for­dul, s akkor mintegy kétezer hektoliter bort és nyolc-tíz va­gon étkezési csemegeszőlőt szüretelünk évente... — Persze, ha kedvez az idő­járás és jó termés lesz — told­ja még szavait Scheili László főagronómus, aki elkísért ben­nünket az első nagy szüretre. A hegyre, a Muzslára igyek­szünk, az agyagos, csúszós dű- lőúton. Az utóbbi napok esői feláztatták a földet, s a későn érkezett csapadék nem tett jót a szőlőnek sem. Nagy Lajos panaszolja is: — Akkor kaptuk az esőt, amikor már nem kellett volna. A szőlőszemek megduzzadtak, kirepedtek. Szerencsére, a szürkepenész helyett nemes­rothadás következett be, ami ráadásul még használ is a bor­nak. Kevésbé használt azonban az a jégverés, amit közvetle­nül a szüret megkezdése előtt kapott a terület... A Mátra alatti nyugati fek­vésű lejtőn, a Muzsla közvet­len közelében szemet gyönyör­ködtető látvány az ültetvény. Három hete tart már a szüret, s ma éppen „csemegéznek” a munkások. Csemegézés A kinnlévők lehetnek vagy hetvenen. Az egyik parcella sarkánál találkozunk Kelemen Józsefnéval. Az asszonyok bri­gádvezetője nincs a legjobb hangulatban. — Miért is lennék, amikor annyi a baj a csemegéző ollók­kal mutatja a kezében levő szerszámokat. Nem gyári készítmények. Kissé primitívnek tűnnek, de jól használhatók. Akkor mi a baj? — Ilyen ollókat sehol sem tehet kapni. Még a nagy ex­portcégeknél is kerestük, míg végül egy kisiparos megszánt minket. Fenegetjük, élezget- jük s fohászkodunk, hogy ki- tarsanak a csemegézés befe­jezéséig. A csemegézés tulajdonkép­pen azt jelenti, hogy a szép csemegeszőlőt ládákba szedik, s a fürtöket megtisztítják a kérdéses ollókkal. Az idén a pásztóiak a MÉK-kel kötöttek szerződést háromszáz mázsa csemegeszőlő szállítására. A számítások szerint azonban télezer mázsát értékesítenek így, legnagyobbrészt a salgó­tarjáni piacon. — Elsőként a Bánáti rizlin- get szedtük le — tájékoztat a szőlész-agronómus. — Köze­pesnek mondható termést adott, a mustja huszonkét és fél fokos. Érdekes — teszi hozzá —, hogy a színmustok általában gyengébbek, mint az első préselések. Persze az első préselésben már érvényesül az aszúsodott szemek cukortar­talma is. Ebéd után az asszonyok újra munkához látnak, mert jön a vontató a rakományért. A lá­dákban étvágygerjesztő hatal­mas saszla (Chasellas) fürtök. Nyitrai József — az itteni te­lep brigádvezetője — elége­detten számlálja össze az ed­digi teljesítményt. — A csemegézés után — mondja — jöhet a puttonyozás. Borra szedjük a saszla alját, meg az Otonelt. Az adja majd az illatot a bornak. A pincék A főagronómus örömmel új­ságolja, hogy ez az első év, amikor már szakszerű borgaz­dálkodás is lesz a gazdaság­ban. Sikerült megnyerniük szakmai tanácsadónak, segí­tőtársnak a Szőlészeti Kutató- intézet főpincemesterét. Elvég­4 pártszervezet cs a ísz ek a jubileumi versemben Értékes kezdeményezéssel állt elő az erdői.arcsai párt- alapszervezet és a helybeli Szabadság Tsz vezetősége: hat­pontos vállalást tettek a KMP megalakulásának 50. évfordu­lója tiszteletére. Többek között vállalták, hogy méltó módon ünnepük meg a nagy jubileu­mot, a párlaiapszervezet az újjáválasztást alaposan előké­szíti, a tsz vezetősége pedig odahat, hogy október 20-ig az őszi kenyér- és takarmányga­bona vetését befejezzék, októ­ber 31-ig a betakarítással is végezzenek és november 30-ig maradéktalanul befejezzék a mélyszántást. A pártszervezet és a tsz vezetősége közösen készíti elő a téli oktatási prog­ramot. Hasonló vállalást tettek a palotási Május 1. Tsz és a pásztói Béke Tsz kommunista vezetői és tagjai is. Garázs az iskolaudvaron Régi gondja oldódik meg a pásztói Mikszáth Kálmán Gim­náziumnak és Mezőgazdasági Szakközépiskolának. Nemso­kára elkészül udvarán az in­tézmény saját garázsa. Az is­kolában jelenleg négy szakkö­zépiskolai osztály működik zöldségtermelő és hajtató szakkal, így az iskola saját gép­parkkal rendelkezik, amelynek elhelyezése eddig gondot je­lentett. Az új garázs az üveg­ház mellett épül, építésénél a tanulók társadalmi munkában is segítettek. Elkészültével kedvező lehetőség nyílik a gé­pek szakszerű kezelésére s megóvására. Távoli rokon — Ön rokona ennek a hölgynek? — Igen, de nagyon távolt Tizenkettőn voltunk ugyanié testvérek. Én voltam az első gyermek, 6 pedig az utolsó. re a nagyüzemi szőlőtermesz­tés, nagyüzemi borászatot is igényel. — Jó, jó — hitetlenkedünk —, de hol? A két szakember összenéz, s máris indulunk visszafelé. Be­nézünk a régi községi pincébe, amely már megtelt. A kato­nás sorban álló hordókon ötletes szerkezet áll. A hordó nyílásából fémcső vezet egy jókora beföttes üvegbe, amely­ben oltatlan mésszel vegyített víz van. A mustgáz ezen ke­resztül távozik kotyogva, s ezért mondják a szerkentyűk­re, hogy „kotyogok”. A meszes víz jórészt elnyeli a gázt. ugyanakkor a must nem érint­kezik közvetlenül a levegővel. A gépkocsi ezután már csak a hasznosi vár alatt áll meg. Az egyetlen magányos ház ud­varán meglepő kép tárul a látogató elé. Hatalmas pince tátong a hegy gyomrában. Itt több ezer hektoliter bort is el lehet raktározni. A hordókat, különféle feldolgozó eszközö­ket már ide szállították, vár­ják az első szőlő-szállítmányt. — Ebben a pincében dol­gozzuk fel és itt is tároljuk a további termést — mondja Nagy Lajos. Azt mondják, a pásztóiak jó fogást csináltak a pincével. Közvetlenül a Mátrába vezető út mellett fekszik, ami nagy lehetőségeket nyit a bor­készlet árusitására is. Persze mindenekelőtt legyen sok jó bor, azután építeni is kellene ide egy borozót stb. A fantá­ziával sem állnak hadilábon. A szőlész-agronómus már a hegyoldalra álmodja a leendő vendéglátóhelyet. Lelkesen magyarázza, hogyan is lehet­ne megvalósítani. Lelkes, nagyot akaró, a szakmát, az életet szerető em­berek, akik a szívüket adják cselekedetükhöz. Padár András A kis gazdasszony „Süti. «üti a pogácsát" Igyál, Kati baba, igyál, finom a fejecske Szívesen segítek anyunak Az angliai adóhivatal egyik határozata kimondja: „Automatikusan beszünte­tik a nyugdíj folyósítását azoknak a nyugdíjasoknak, akiket bűntett elkövetése miatt halálra ítéltek.” NÓGRÁD — 1968. szeptember 29., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom